Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-15 / 39. szám

WB&4 Mruáf t%i s flz egészségügyi szervek figyelmébe • Sok szó esik manapság orvosi és gyógyszerészi kö­rökben. arról hogy egyes gyógyszerekből keveset kap a gyógyszertár) E probléma megoldásához volna javasla­tom) Mint orvos, sok házban megfordulók s így szemé1 yes tapasztalatom van. arról, hogy sok a kimaradt gyógy­szer: Legtöbb helyen, nem is tartják számon, hogy mi van a szekrények, fiókok mélyén. Ez pedig nemcsak pocséko­lás, hanem sokszor valóságos veszedelem. Hány helyen evett már a gyerek cukorral bevont tablettát. Még sze­rencse, hogy a belseje nem mindig kellemes és ha leol­vad róla a cukormáz, akkor inkább kiköpő: Tény az, hogy házról-házra sok gyógyszer marad fci, megy veszendőbe és éppen itt van a gyógyszer­­utánpótlás egy komoly té­nyezője! Az lenne a Javaslatom, hogy szervezzék meg megye­­szerte — országos akció is lehet — a vöröskereszt aktí­vái, háztoizaimiak, hogy a feleslegesen megmaradt gyógyszert adják le a legkö­zelebbi gyógyszertárba. A gyógyszertárak pedig a még használható készítményekért fizessék Jd a nagykereskedői árat a beszolgáltatónafc így mindenki jól jár a beszolgál­tató is és a gyógyszerre rá­szorult beteg is. dr Szántó Andor körzeti orvos Szandaszöllős Takarékossági verseny az Iskolákban A takarékbélyeg-gyfijtési mozgalomban évről-évrc jobb eredmények születnek mind az általános, mind a közép­iskolákban. Az 1956—57-es tanév elején a tanulók Ismét nagy szorgalommal kezdtek takarékoskodni. Az októberi események, a tanítási szünet azonban itt is éreztette ked­vezőtlen hatását. A tanítás folytatása után az iskolások újból nagy kedvvel és szor­galommal kezdtek a takarék­­bélyegek gyűjtéséhez. Sokan szünidei táborozások költsé­geihez, kerékpárra, játékra, sport vagy tanszerekre spó­rolnak, A Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztára az idén is értékes jutalmakkal serkenti az iskolásokat eredményesebb takarékosságra. A takarék­­bélyeg gyűjtésben a legjobb eredményt elért három isko­lát 400—1000 forint értékű sport- vagy tanfelszereléssel, vagy díszoklevéllel tüntetik ki. Ugyanilyen jutalmat kap az ország három legjobb ta­karékoskodó középiskolája is. .............................................. Ma estet A NÉMA LEVENTE >- Bemutató előadás a Szigligeti Színházban — IVÁNVI JÓZSEF Heltai Jenő: „A NÉMA LE­VENTEcímű víg játékát, PA* ULÚ LAJOS rendezésével, a színészek remek alakításával azok közé a darabok közé so­rolhatjuk, amelyek igen nagy sikert arattak az elmúlt idők folyamán a Szigligeti Szín* házban. Az előadás érdekessé* ge, hogy ma lép fel először Szolnokon a színház igazgató* PRO KAI ISTVÁN ja, PRÓKAI ISTVÁN, és ma mutatkozik be a közönségnek a kedves és bájos LÓRAND HANNA, Az egyes szerepek alakítói a következők: Agárdi Péter Mátyás hadnagya: IVÁ­­NYI JÓZSEF, Zilia Dúca, fia­tal olasz özvegy: LÖRÁND HANINA, Mátyás magyar ki­rály: SEREGI LÁSZLÓ, Beat­rixe, a király felesége: GYŐ­RI ILONA, Beppó, Agárdi csatlósa; PRÓKAI ISTVÁN és RUTTKAI OTTÓ, Zilia ba­rátnőt: NAGY MAGDA (Gia­­netta) és PÁLFFY ALIZ (Manna Mea), Karlotta, a fco­­moma: KALMÁR ZSŐKA, NardeMa, a dajka: MÁRKUS ERZSÉBET, Galeotto Marzio, Mátyás krónikása: CSERÉ­­NYI BÉLA, Tiribi, udvari bo­lond: HALÁSZ LÁSZLÓ, e- Öreg pap: BORS BÉLA, ■—hz— tTTTTTVTTVTTTVTTTVTTTrrTmTTmTTTTTTTTTTTTVTTfmTTmTTT Megvalósulhat-e a Tiszát és Kőröst összekötő csatorna terve ? Nemrégfbem egy termelő­szövetkezeti elnök elmon­dotta: a tdszaföldváiri szövet­kezeti gazdák azzal a gondo­lattal foglalkoznak, hogy ösz­­sze keltene kötni a Köröst a Tiszával, s így mintegy 60 ezer hold föld öntözhetővé válhatna. Azt kérte tőlünk, járjunk él elgondolásuk ügyé­ben. Szerkeszt őréffünk munka­társa felkereste Lánci An­talit, a Vízügyi Igazgatóság főmérnökét, a vízügy kiváló szakértőjét, Láncd divtára megokolta, hogy egyelőre lehetetlen meg­valósítani ezt a tervet. A Tisza ugyanis eléggé se­kélyvizű folyó és ennek a nagyobbrészt sík terü­leten folydogáló f oly inak így is eléggé igénybevett ték már a vízkészletét. A Tiszalöki Vízienőmű je­lenleg is 30 köbméter vizet használ fel. Később, ha tel­jes kapacitással dolgozik, az elhasznált víz mennyisége 60 köbméterig felmegy. így már a második vízlépcső — amely Tiszaburámál van — sem kap elég vizet, Elvetették a szolnoki vízügyi BERJcemtjere* a Me­­zőhék, Martfű vonalán hú­zódó öntözési csatorna ter­vét ist További tiszai erőművek, öntözési csatorna-hálózatok a Tisza közép- és alsó szaka­szán a sekély vízmennyiség (átlag 130 köbméter) másod­percenként, centiméterenként lefolyó víz mennyisége miatt nem jöhetnek szóba. Más lesz a helyzet, ha megvalósul a Dnna-Tisza csatorna és a Visegrád­itól megépítendő Dunai Erőmű terve, — Akkor ugyanis a csatorna révén a Dunából kapott vízzel megnövelik a Tisza víz­állását. Ezután Wie tőség nyílik to­vábbi tiszai önrtözőcsatornák megvalósítására; Jelenleg egyébként is fö­lösleges lenne újabb terüle­tek öntözése. Szolnok megyé­ben ugyanis 78.000 hold van öntözésre beállítva, s ebből mindössze csak a rizsterme­lők használnak fel 41.000 holdon öntöző vizet. A ma­gyar parasztságnak sajnos, még szokatlan az öntözéses gazdálkodás és így több mini 30.000 hold öntözési lehető­sége nincs kihasználva; MÍG A TÉLEN TÖRTÉNI A MÁVAUT álló. más szolnoki váróter­mébe egy öreg bácsi totyogott be. Hátán hozta a cókmókját, mely egy vándorbotra volt felfűzve és a vál­lán átdobva. Az öreg rongyos volt és sző­rös. Már esteledett, amikor lete'epedett egy padra. Kabátja alól a belső zseb kör­nyékéről egy darab száraz kenyeret koto­rászott elő. Enni kez­dett. Amikor elfő. mi ott, egy kis doboz­kát vett elő, melyben három pogácsa volt. Szegény emb ?r <=* gondoltam, s oáatele* Padtam mellé. e® Jóétvágyat — mondtam, Bólintott, hogy köszöni, s to­pább evett. — Hová utazik a bácsi? — érdeklőd­tem. t-‘ Kórházba akarok menni, de már este van s most érkeztem, —■ Mivel jött7 — Gyalog. Az állomásról? — Dehogy, Tiszabu* ráről Három napig gyalogoltam, —• Miért nem busz­­szál jött? — Nincs pénzem. Még ma nem ettem semmit. Szeretem az örege­ket, a tehetetleneket, akik emberi szeretet nélkül, elhagyatottan, kivetetten bolyongó­nak. Nagycm megsaj­náltam. Arra gondol­tam, talán őt illetné meg legjobban a vö­röskereszt segély, s kezdett még jobban érdekeim az ügye, f— Hány éves a bá­csi?-** Hatvannyolc. s- Hol lakik? Tiszaburán szü­lettem. 1 — Miért nem megy szociális otthonba? t— Már voltam. És miért hagyta ott? Erre nem akart fe­lelni. De látta, hogy jóindulatúan kérde­zem. Mégis meggon­dolta magát. —* Mert sokat csalt a gondnok, fiam. Nem adta meg azt, ami elő volt írva. Feketekávét és *eát cukor nélkül kaptunk. Ehhez járt volna még vaj, szalon­na, vagy sajt, de ezt sem kaptuk meg. — Melyik szociális otthonban volt? Turkevén. , — Miért nem jár­ták utána, ha tudták, hogy megkárosodnak? — Annak csak mi ittuk volna meg — fiam — a levét. Jobb nem szóinL *— Nyugdijat, vagy öregségit kap? — Nem! — Miért nem néz utána? . — Már ötször is megsürgettem. Elvesz­tek az irataim, így nem mehetek sehová. •— Itt hallgatott egy hosszút, majd foly­tatta, — Gondoltam, bejö­vök ide, á havon mégsem lehet aludni. Az éjjel megalszok, vagy a rendőrségen, vagy a tűzoltóknál mivel nincs a város­ban szállásom. Segíteni szerettem volna az öreg bácsin, azért is írtam le be­szélgetésünket. % Jó lenne, ha az illetéke­sek mielőbb intézked­nénk Az elhagyott öregeknek otthon, me­leg és nyugalom kell, olyan ember, airt be­csülettel gondoskodik róluk. M. F.. Szolnok M I É II T léptek a tfts-he 1951-ben gondolkodtak 1956-ban maradtak 1957-ben György Jánosék TtiixTárkonyoii a ve­zsenyi kövesét két oldalán takaros, tiszta házak sora­koznak. Többnyire tsz-tagok telepedtek le ezen a részen. Itt lakik György János is, a Petőfi Tsz tagja. Hozzájuk igyekszem. De vajon melyik házba kopogtassák be? *­­nézegetem tanácstalanul a csinos kis hajlékokat. Nem messze nyílik a kis kapu. Bamdhajú, elevenszemű kis­lány fut az árokhoz, s annak sekély vizében nagy igyeke­zettel mosogatja gumicsizmá­járól a sarat. Megkérdezem, hol Iáknak György Jánosék. Itt — mutat kis kezével arra a házra, ahonnan az előbb ki­futott, így ismerkedem meg György Julislcával s pár perccel később az édesany­jával. György Jánosné, a gesz­tenye-barna hajú fiatalasz* szörny a tűzhely mellett fog* lalatoskodik. Ebédet főz, s .éppen dél van, amikor asz­talra teszi a levest. A férje csak este jön haza, a két gyermek viszont délután megy iskolába. „így nem kés­het az ebéd- — mondja ba­rátságosan. S mintegy vég­szóra betoppan Jancsi, a kis legény is. Eleven, beszédes gyermek, de a levessel 6 is haragban van, akár csak Ju­liska. Alkudoznak az édes­anyjukkal, hogy ők csak má­kostésztát esznek. De any­juk nem enged, s így mind a két gyémvek csak elfo­gyasztja a levest. Ebéd után fogják táskájukat, elköszönő nek, t mi kettesben mara­dunk. Beszélgetünk. A gye­rekekről, a község életéről, majd a nagy családra, a ter­melőszövetkezetre terelődik a szó, Györgyné férjével együtt 1951 tavaszán lett tagja a Petőfi Termelőszövetkezet* nek, 11 hold földdel gyara­pították a közös területet. Beadták a lovat, gazdasági felszerelést és azóta jóban, rosszban kitartottak a szö­vetkezet mellett. „Sók gond, nehézség adódott az elmúlt években — mondja elgon­dolkozva a fiatalasszony. Minden hiba és küszködés ellenére a termelőszövetke­zet ma is egységes. Kiállta a próbát a legnehezebb napok­­ban, az ellenforradalom ide­jén is. A tagok igaz hívei a közös gazdálkodásnak, s válóban magulcénák érzik a tsz vagyonát, amelyet az évek során sok munkával, fáradsággal gyarapították. S hogy senki hozzá ne nyúl­hasson vagyonukhoz, hogy kárt ne tehessenek a közös­ségnek, a legzavarosabb na­pokban őrizték az épületeket, a jószágállományt, a hizlal­dát, a rakodóidat, stb. Kilépésre is álig egy-két tag szánta el magát. Bizo­nyára a legtöbben úgy gon­dolkoznak, mint György Jánosné, aki elmondotta: nem kívánja vissza az egyéni küszködést, mert összefogás­sal sokkal könnyebb a mun­ka, s több az eredmény is. Megszokta, megszerette i közös munkát. Minden évben szorgalmasan dolgozott, s férje is megfogta a munka végét. Igyekezetüknek meg is lett az eredménye. Mióta a tsz-ben vonnák, szobabútort vásároltak, megcsináltatták a tető csatornázását és minden évben megvették a szüksé* ges ruházatot. Most azt ten vezilt, hogy az idén rendbe* hozzák a melléképületeket és konyhabútort vásárolnak, *e Györgyné ügyes gazdaasz* szony s a háztáji gazdaság be* vételéből is pótolja a közös• ben szerzett jövedelmet. Jó fejőstehenük van, ezenkívül tavaly szerződést kötöttek borjúnevelésre, s most két sertést szintén szerződéses átadásra hizlalnak.-. Fő jövedelmüket azonban a közös gazdaságban végzett munkával akarják biztosi* tani. Györgyné is bízik ab* ban, hogy ezután valóban nagyobb önállósága lesz a termelőszövetkezeteknek. A tagság által készített tervei nem borítják fel, s ez biz­tosíték lesz az eredményes gazdálkodásra. Azt tervezik, hogy az állatállomány szám­szerű szaporítása mellett fő­leg a minőséget javítják Ipari növényeket termelnek és a kertészkedésben rejlő lehetőséget is igyekeznek ki­használni. A tagság egysége, munkaszeretete biztosíték arra, hogy kitűzött céljaikat megvalósítják, NAGY KATALIN TOLL, BŐR j „VtlhUd A vágási engedélyek meg­szüntetése lehetővé tette az állami gazdaságoknál, ter­­melőszövetkea-.teknél és a magánosoknál a fokozottabb állatvágásokat. A beszolgál­tatás eltörlésével és a vágási engedélyek megszüntetésé­vel egyidőben azonban nem került kőztuda tfoa, hogy az I állati bőröket továbbra is a t MÉH Vállalatnak kell átad­ni. így fordult élő, hogy sok nyersbőr megsemmisült résziben a helytelen kezelés miatt, részben azért, hogy egyesek nem ismerték fel annak értékét, fontosságát és egyszerűen elásták a bőrt. Az is megtörtént, hogy az ál­lati bőrök egyrésze Ozérke-| dőkön keresztöl iparenge- í déllyel nem rendelkező timá- | rokhoz került. Az ilyen utón J szerzett és készített bőrök t fekete-piacon kerülnek for-1 galomba és sok beesületes| dolgozó fizeti meg az üzérke-1 dőli és feketézők busás hasz- * nát. A tímár kisiparosok | nyersbőrrel való ellátása a * korábbiakhoz hasonlóan a | KIOSZ-on keresztül törté-1 nik. Januárban a nyersbőrrel! feketézők közül egyeseketj a rendőri szervek elfogtak.;, a birtokukban lévő bőrt el­kobozták és megindult elle-J ászból dogháza községről az elmúlt években elég gyakran esett szó. Dicsérték, — helyesen — a jó állattenyésztő gazdákat, a szarvasmarha tenyésztés­ben élért eredményeiket. Ez a község híres volt azon­ban arról is, hogy szép számmal akadt itt kulik. A ku­­látook soha nem nézték jó szemmel1 az Űj Élet Termelő­szövetkezetet. Nem egy esetben előfordult, hogy igye­keztek zavart kelteni, egymás ellen uszították a tsz ta­goltat. Október 23 után elérkezettnek látták a* Időt, hogy végleg felszámolják a termelőszövetkezetet.' Az ellenforradalmárok jóvoltából, néhány kulik fegyverhez jutott A fegyvert természetesen céljaik meg­valósítására igyekeztek felhasználni. Fenyegették a köz­ség becsületes dolgozóit és a termelőszövetkezeti tago­kat Szatmári Imre, Hudra Kálmán és még jó néhány hasonszőrű kiuláfc fegyverrel a kezében végigjárta a tsz tagjait, — természetesen éjjel — és megfenyegette őket. Mindeme csak most derült fény, amikor a feloszlott termelőszövetkezet tagjai közül 15-en újból elhatároz­ták, hogy közösen fognak gazdálkodni. Az alakuló közgyűlésen mondták el a tant tagok, hogy hozzájuk bezörgettek a kulákok és azt kérdezték tőlük, van-e fegyverük. A tsz tagok azt válaszolták, „Fegyverünk ugyan nincs, de villánk és fejszénk van”. Mikor megkérdezték a termelőszövetkezeti tagok, hogy mit akarnak, Szatmári és társai azt felelték: „Az a ba­­jumky hogy tsz tagok vagytok”. Majd megfenyegették őket, ha nem oszlatják fel a termelőszövetkezetet, még visszajönnek. Akadt a nagyhangúik között olyan is, aki megjelent a volt tanyájában lakó termelőszövetíre­­zeti tagnál és felszódlítóttá, hogy sürgősen adja át, mert neki arra szüksége van. Ezekutám nem 'ehetett csodálkozni, hogy a termelő­szövetkezet feloszlott) Néhány hétig az ellenforradal­márok uralták a tanyákat, nemcsak Jásaboidogházán, hanem még jónéhány helyen. Ma azonban már meg van a Forradalmi Münkás-Paraszt Kormánynak az ereje ahhoz, hogy az Szatmári-féle emberekkel letetesse a fegy­vert és megértessék velük, hogy az ő idejük lejárt. Külföldi KULltWÍLlS HÍREK nüfc az eljárás. Hasonló a helyzet a tollal is. A toll begyűjtésével fog­lalkozó személyek I- ízött ke­rültek olyanok, akik a be­gyűjtött baromfitól! egy részét — ahelyett, hogy átadták volna a MÉH Vállalatnak — piacra vitték, hogy magas áron áruba bocsájtsák. Tollat csak a termelők hozhatnak 'orgalomba. Az Illetékes szervek részé­ről fokozottabb ellenőrzésre Belgrád (MTI.) A hagyo­mányos pulad filmfesztivált az idén július 27. és augusz­tus 4. között rendezik meg. A szervezőbizottság közle­ménye szerint „a filmfeszti­válnak az idén is elsősorban jugoszláv nemzeti jellege lesz.’“ Ugyanakkor igen sok külföldi, köztük magyar kül­döttséget is meghívnak, ame­lyek országunk filmgyártásá­nak legkiválóbb alkotásával szerepelnek majd. A legjobb filmek díjazására 2,5 millió dinárt irányoztak elő. A színház baüettegyfiifese úgy határozott, hogy párizsi vendégszereplése alkalmával Bartók: „Csodálatos manda­­rin”-ját tűzi műsorára, ame­lyet ezekben a napokban nagy sikerrel játszanak a ju­goszláv fővárosban, • Belgrád (MTI). W. Bogda­nov jugoszláv akadémikus figyelemreméltó tanulmányt tett közzé az 1894—05-ös van szükség, hogy a feketézők káros tízelmeit felszámolhas­suk, a MÉH Vállalat elláth as­­sa a feldolgozó ipart nyers­anyaggal és kielégíthesse a dolgozók készbőr és toll szük­ségletét.­Belgrád (MTI.) A Belg­rádi Nemzeti Színház ba­lett-együttese március 27. és 30-a között a nemzetek szín­házának megnyitása alkal­mából Párizsban szerepel, Martinovics-féle magyar ja­kobinusokról és a horvátok részvételéről ebben a moz­galomban. A zágrábi Vjesnik most cikksorozatban megkezdte Bogdanov tanulmányának is­mertetését. RUTTKAI OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom