Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-08 / 33. szám

í*fT. feördSr K. VBZATtDCK Négy kérdés És á válaszok {Hosszabb teas-e aa idei tanévY) Ez a kérdés nemcsak a ta­nulókati, hanem a szülőket is foglalkoztatja. Persze, ha egész őszinték alkarunk lenni, elsősorban nem a szülőket, hanem a tanulókat. Nos, jár­junk a dolog végére. Az ok* tóberi események következ­tében számos községben és városban, itt nálunk, Szolnok megye területén is az iskolai oktatást illetően voltak zök­kenők Az elmaradást ho­gyan és milyen módon lehel majd pótolni? Errol beszél­gettünk Kiss Lászlóval, a Megyei Tanács Oktatási Osz­tályának helyettes vezetőjé­vel és Kovács Ferenccel, a szolnoki Verseghy Gimná­zium igazgató-helyettesével Kiss László a l<öv étkezőkét mondta: —* Nálunk, Szabtok megyé­ben az októberi események nem zavarták meg túlságosan az iskolai oktatást. Inkább olt volt a baj, hogy nagy­mértékben elharapódzott a tanulók részéről a távolmara­dás. Volt olyan általános is­kola, ahol egy-egy osztályból a gyermekek fele hiányzott. Az a nagyobb baj, hogy a téli szünet egy hónapnál to­vább tartott a szokottnál. Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével szük­ségesnek látszik a tanév meghosszabbítása. A Művelő­désügyi Minisztérium június 30-ban állapította meg a tan­év befejezésének időpontját. ‘— Lesz olyan iskola, ahol ezt a hosszabbítást nem ve­szik igénybe. Másutt viszont szükség lesz a kéthetes elto­lódásra. Meg szeretném je­gyezni, hogy mind a közép, mind az általános iskolák ne­velői a szakfelügyelők irá­nyításával elvégezték a tan­anyag sűrítését. Ennek alap­ján június 30-ig megyénk va­lamennyi iskolájában bizto­sítottnak látszik a tanév be­fejezése. jelenleg mindenütt rendes mederben folyik a tanítás* Elég sok baj van azonban a fegyelemmel. Es itt a nevelők nevében több segítséget kérünk a szülők­től. Szórványosan nálunk fs előfordult, hogy a hittan­oktatás terén lelki kényszert alkalmaztak. Rendszerint volt szerzeteseik és apácák. Ez ellen erélyesen fellépünk. A pedagógusainknak jelenleg az legyen a legfontosabb felada­tuk, hogy a nevelési munka zavartalanságát biztosítsák, — mondotta Kiss László. Kovács Ferenc, a szolnoki Verseghy Gimnázium igaz­gató-helyettese viszont arról adott tájékoztatást, hogy is­­kolájukban miapjában véve nem volt jelentős kiesés. Szi­gorúan véve, mindössze há­rom nap. Ezt azonban pótol­ni tudják annyira, hogy nem lesz szükségük a tanév meg­hosszabbítására. A Verseghy Gimnáziumban tehát június 1-ig az egyébként is szokásos időpontban befejezik az idei tanévet. Fenyeget-e as árvísveszély a Zagyván és a Tárnán ? Mlndannyiunk számára emlékezetes marad a múltévá tavaszi jeges árvíz, amely Szol­nok megyében is csupán a Zagyva és Tárná mellékén 25 000 hold termőföldet öntött el. Senki sem kívánja, hogy ezévben is meg­ismétlődjék a szomorú jelenség, s remélhe­tőleg nem is következik be. Ehhez hozzájárul az a különbség, ami az ezévi és a múlt év hasonló időszaka között van. Jelenleg a fokozott felmelegedés lehe­tővé teszí a két folyó jegének lassú felolva­dását Altkor lenne veszélyes a dolog, ha a mostani már vékony jégpáncél fölött lévő víz hirtelen hidegtől megfagyna és a fentről jövő olvadás nem tudna lezajlani a folyók alsóbb szakaszain. Az árvíz lehetőségére azért a Vízügyi Igaz­gatóság árvízvédelmi csoportja felkészült. A nyár folyamán nyári gátakat építettek 3 mil­lió 100 ezer forintos beruházással a folyókon. Ilyen gátak épültek a Zagyván Jászteleknél, Alattyánnál, Pusztamiasénől és Jászalsószent­­györgynél, a Tárnán pedig Jászjákóhalma és Jászberény határában. Sajnos, a beruházás nem tette lehetővé az egybefüggő gátvédelem kiépítését, ezért Jászberénynél, Jászalsószent­­györgynél, de más helyeken is árvízkapukat kellett hagyni. Az árvízkapuk arra szolgál­nak, hogy veszély esetén ne a lakott hely­ségeket, hanem a szántóföldeket öntse el az árvíz. A Vízügyi Igazgatóság naponta jelentése­ket kap a Zagyva és Tama menti községek jégmegfigyelőitől. Legutóbb Jásdoerény, Alaifctyán és Jószalsószentgyörgy jelentette: szépen oszlik a jég a fenti két folyón. Az ár­vízvédelmi csoport kidolgozta az árvízveszély elhárítási tervét Ehhez azonban nagyobb összegű pénzre lenne szükségük, amit nem kapnak meg, bár úgy vélik, az árvíz végle­ges elhárítása kifizetné ezt a beruházást Milyen feldolgozó és kisegítő üzemágakat léiesiHielnek a jövőben a termelőszövetkezetek ? nagyon «* közös gazda­ságban foglalkoztatja a tago­kat, hogy a jövőben milyen új feldolgozó és kisegítő üzemágakat létesíthetnek. — Sokfajta elgondolás és szám­talan terv van. Ez annál is inkább érthető, mert a szö­vetkezetek önállóak. Termé­keikkel és terményeikkel vég­eredményben azt csinálnak, amit akarnak. A Megyei Tanácstól kapott értesülésünk szerint a Mi­nisztertanács most dolgozza ki, hogy a tsz-ek milyen fel­dolgozó és kisegítő üzem­ágakat létesíthetnek; Az már is bizonyos, hogy saját ter­mékeiket feldolgozhat] ák és ilyen módon értékesíthetik. Létesíthetnek tej-feldolgozót, seprű-cirok feldolgozót, hen­tesárut is készíthetnek és a boizát lisztként értékesíthe­tik; Ennek az utóbbinak meglesz az az előnye, hogy a korpa vissza marad a tsz­­ban; Egyes közös gazdaságokban konzervárut is szeretnének készíteni; Ilyen munkához nem tanácsos hozzáfogni. Te­kxntettel arra, hogy nincs felszerelésük. megfelelő A kisegítő üzemágak kö­zül a kertészkedés, a méhé­szet kerül előtérbe. Termé­szetesen sem a feldolgozó, sem a kisegítő üzemágak nem adhatják a közös gazda­ságoknak a fő jövedelmet. Ezek csak az apróbb kiadá­sokat fedezhetik; Arra kell tehát törekedni valamennyi termelőszövetkezetben hogy a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel foglalkoz­zanak a legkomolyabban. Megmarad-e a növényvédő állomás ? Levelet kaptunk ifj. Nagy­­pál Béla jászapáti olvasónk­tól, aki aggodalmait fejezi ki aziránt, hogy szétosztották a növényvédő állomás gépeit Egyben javaslatot is tett olyan megoldásra, miszerint a növényvédő állomás csak bérbe adná gépeit a szövet­kezeteknek, s ormán alkal­mas pillanatokban össze tud­ná vonni. Felkerestük ezzel kapcso­latban Barkó Károly elvtár­sat, a Megyei Tanács Me­zőgazdasági Igazgatóságának növényvédelmi felügyelőjét. Barkó elvtárs közölte ve­lünk, nem a növényvédő ál­lomás megszüntetéséről, ha­nem annak összébbvonásáról van szó. — Szolnok megye egyetlen növényvédő állcn mása a kenderest, ugyanis annyira él volt látva gépek­kel, hogy azt nem tudták kellően kihasználni; Megtör­tént, hogy a növényvédő ál­lomás erőgépei kénytelenek voltak bérben fuvarozni, trá­gyát szállítani, munka hiá­nyában; Ez így ment ősztől tavaszig és a gépekkel együtt a szakképzett személyzetet is meg kellett tartani Ezért határozta él a Földművelés­­ügyi Minisztérium a felesle­ges gépek leadását. Eddig 9 növényvédő brigád dolgozott a kenderesi növényvédő ál­lomáson, ezután csak öt fog működni. De ennek az öt brigádnak állandóan akad termivalója* Felesleges az az aggodalom is, hogy nagyobbarányú ko­­larádó-bogár és amerikai szö­vőlepke elterjedés esetén kép­telen lenne a kiolétszámú 'ál­lomás eredményes rovarirtást végezni. A helyzet ugyanis az, hogy az amerikai szövő­lepke és a burgonyabogár is nem egy időszakban jelent­kezik az ország területén. S ha történetesen Szolnok me­gyében lenne a veszély, ak­kor segítséget tudnak kérni Nógnád, Heves, de még Zala megyéből is, ahogyan erre példa is volt már a közel­múltban. A növényvédő ál­lomás olyan tökéletesen gé­pesítve van, hogy percek alatt a veszélyes helyen tudnak teremni A múlt év nyarán például Jászladányon észlel­tek kolorád ó-bogarakat azt, reggel jelentették a megyei tanácshoz. — Barkó elvtárs azonnal indult Jászüadányra, ám mire ö odaért, a kende­rért növényvédő állomás ak­korra már el is végezte a permetezést. Egyébként most készül a Szolnok megyei rendszeres vegyszeres gyomirtás! terve­zet. Örömmel közölhetjük, korláton mennyiségű vegy­szeres gyomirtószer áll a ter­melők rendellcezésére. Hogy a csibe, hogy... s forint 20 (2-ik folytatás.) Hozzávetőleges számítás szerint Szolnok megye összes gyűmölcsfaállományának mintegy 85 százaléka házi­ként, szórvány és más nem üzérig gyümölcsösökből áll Ezekre vonatkozóan sajnos, nem állnak rendelkezésünk­re olyan részletes adatok, mint az üzemi gyümölcsö­sökre. A niem üzemi gyü­­mölcsíaállomány elemzése országos viszonylatban elő­készületben van. Az elemzésnél így csak ta­pasztalati tényekre és a hoz­závetőleges adatokra tudunk alapozni. Aki a megyéit járja és a gyümölcsfákat figyeli, első látásra megállapíthatja, hogy mind . a házikertek, mind a szórványok fái, — kevés kivételtől eltekintve — kezeletlenek, A kezeletlen­­ség, a metszés, a rendszeres talajmüvelés, a permetezés elmaradása sókkal nagyobb­­fokú, mint az üzemi gyümöl­csösökben. A következmény elsősorban a termés csökke­nésében, illetve elmaradásá­ban jelentkezik. Ezen túl pe­dig az ilyen elhanyagolt gyü­mölcsfák s,fertőzési gócokat” alkotnak, veszélyeztetik a rendszeresen kezelt gyümöl­csösöket is. Az elhanyagolt­ságán túl egy másik hiba is tapasztalható, mely épp olyan veszélyes, mint az előző. Az üzemi telepítéseken kívül fiatal fákat alig látni. Vajon mi az oka annak, hogy nem csak nem fejlesztik a faállo­őket már nem klója reggelente, a gjjár izirónája . fTYT “ Kedves nyugalomba vonuló volt munkatársaim, szeretve tisztelt ünnepeltek. Engedjétek meg nekem, hogy vállalatunk vezetősége és összes dolgozói nevében néhány keresetten, de szivemnek mélyéről jövő szóval elbúcsúzzam Tőletek! — Ezekkel a szavakkal kezdte Erdős Gyula, a Szol* noki Járműjavító Üzemi Vállalat igazgatója ünnepi beszé* dót, amelyet kedden, délután a nyugalomba vonuló idős dől* gozó tiszteletére rendezett ünnepségen mondott A szépen megterített fehér asztalok mellett 106-«® ültek. Fehérhajú, munkától kérgeskezű emberek, s az enüé* kéktől, a meghatottságtól, vagy ki tudná meghatározni, miért volt soknak könnyes a szeme. Hisz nem egy közü­lük majd egy emberöltő óta dolgozik az üzemben. Hórs­­begyi Sándor bácsi 1911 március 15-én mint 24 éves ifjú lépett be először a gyár kapuján. És most 46 évi szolgálat után, talán egy kicsit furcsa lese reggelente, hogy a gyár szirénája öt már nem hívja, nem figyelme-tetí' többé a munka kezdetére. És az is bizonyos, hogy nem könnyű szívvel lépte át ma utoljára az üzem kapuját 43 évi szol­gálat után Iglódi Károly, Gergely Balázs, Swartz Albert, Szabó Mihály vagy Varga Sándor, Minden ünnepeidnek nehéz volt elbúcsúzni a megszokott munkapadoktól, az öreg szerszámoktól és a blokkoló táblától, amelyen immár az fi nevük nem szerepel többé. — A jóleső érzés fejedelmi melegségével gondolunk és emlékezünk Reálok, és kérünk Titeket, hogy Ti se feledU kezzetek meg rólunk — mondotta Erdős elvtárs. Nem! Az biztos, hogy ők nem felejtenek. Mert egy munkás életet nem lehet kitörölni az emberek enüé* kezeiéből. És most ml is elbúcsúzunk. Kívánunk örömben és boldogságban gazdag sok-sok esztendőt kedves mind­­nyájuknak^ Oflmdei'l h.Má’l -ha a vége rossz Nagy kő esett le Kerekes Andris szívéről, mikor végre-valahára megszerezte a két jegyet a világhírű mű­vész hegedűestjére. A gyönyörtől fuldokolva hozta e ritka körülményt neje tudomására. —* Képzeld, sorbanáRás néL kül jutottam l.ctszá.. > -*» és lengette a két jegyet. — Tarka-estre szól vagy moziba? — nézte hsszr > ol­daláról az ügyet az asszony. ‘— Dehogy... Hegedüestre *- felelt Kerekes nagy pá­tosszal «= Oh-h-h-h-h unom, hogy léét ómhosszáig csak hegedűt hallgassak.., Legalább lesz valami jfi leonferanszié szö­veg? — Ugyan már, hogy gondo. lód? Komoly klasszikus szá­mok elé röhercselést? — Akkor szó se lehet róla, hogy elmenjek.,. No, majd a kollégáik kap* nak rajta! Kinél is kezdje? Ahá, Ná­dor kantárénál az szereti « zenét. Haiadószeüemű ember, a dzsesszt is nagyon élvezi . — Van egy felesleges je­­b, yem, Nem jössz el a hegedű­­estre? •— Inkább otthon alszok két órát, minthogy egy ember he. yedülését hallgassam egyfoly­tában. Menjünk Nagyhoz. Aggle. gúny, ráér, amellett 6 az egyetlen a vállalatnál aki du­­dolgatni szokott. Bár egy idő­re azt is abbahagyta, mikoi másfél évvel ezelőtt Gárdos­­né, a személyzetis „kihozta’' egy értekezleten, hogy Nagy kartárs klerikális csőkévé, nyekbe esett. Ilyen nótát du­­dorászott, hogy kidőlt ke­resztfának nem köszön mát senki.” •— Régen volt részed nívói zenei élvezetben — rontott be hozzá lelkesen —, adok egy jegyet a hegedüestre. Eljössz? Látszott Nagy mosolyán, hogy ez udvarias kitérőn gon. lolkodik, meg akarta hát előz­ni a választ. vvttttttttttttTTTTTTTTT TTYTTT e* Ingyen adom,-., “ Nem, nem számítana a pénz — szabódott amaz és kí­nosam emelgette ültében a lá­bát. — Csak őszintén beval­lom, nem értem a magas mu­zsikát Ne haragudj, nem megyek el r^L yerünk a fiatal korosz­­tályhoz. Búzás szaktárs mindig ábrándozva hallgatja, ha a tanács hangos híradója rákapcsolt a slágerre: „-...ezt elárulta csókod.. — Ilyen hangversenyen még nem voltál —■ kezdte neki ecsetelni a hegedűmuzsika szépségeit s nagylelkűen he­lyezte kollégája orra elé a po­tyajegyet. — Nem kell érte semmi Olyan jó hely, hogy rendes körülmények között ti­zenöt forint ha kifutná. ■— Bocsáss meg... Nekem nincs hangom, se hallásom. Lehet, máshol tartanék már, ha az iskolai oktatásból nem hiányzott volna néhány évig az énekes-. De így nem aka­rón. elvenni más elől a gyö­nyörűséget. ®* Így tovább, és így to­vább. Bárhová megy, végül már könyörögve is — csak az elutasítás. — Nem értem, ak­kor nincs értelme, hogy ott ücsőröaiek két órása. rrrTTTTTTTVTTTTYTTTVTVTVWWT ■ Hiába a főérv: — A zenéi, nem érteni kell elsősorban,: hanem érezni... Ez a legnem-: zetközibb nyelvű művészet.. Nobel Alfréd pont egy hangé, versenyen találta meg a dön~: tő képletet a dinamit felfedeé zéséhez.., A zene olyan ne-', velő, tisztító, mint a lő májusi', eső. > ; Nem ér semmit. • Hát ide. jutott a művészet?!'­Nem, még nincs veszve a; társadalom. Délben azzal fo-. gadja felesége az üzemi kony-l hán. • — Te, megvan még a je-: gyed?... Ida barátnőm fel-: sikított örömében, mikoem-'. lítettem neki... Nem tudta­­volna megbocsájtami magá-’. nak, ha feledékenysége miatt' kihagyja ezt a zenei élményt.'­­Jegyet elfelejtett venni. -— Tessék... na is kérj tőle: semmit, mondd, hogy barát-: Ságból adod — esett le má-: sodszor a malomkő Kerekes; szívéről. : AA ár Paganini müvének Or.'- 1 V1 dögi trillái cikkáztak a művész ujjai alatt, Kerekes; 'ég mindig egyedül ült a nagy bordó páholyban. • Aztán a hangverseny végéig; úgy maradt. TÓTH ISTVÁN S mivel ex k fehér pipi már rég volt csibe, — ahogy • háziasszonyok megegyeznek, Szolnok megye gyümölcstermeléséről mányit, de még a kSpusztuM fákat is alig pótolják? Egyik ők egyszerűen az, hogy nincs mivel pótolni, nincs, vagy alig van telepí­tési anyag. Másodszor: ha volna ti anyag, hiányzott ezidáíg a termelőit termelési kedve. Közismert ez a tény és nem is csak a gyümölcstermelésre vonatkozik. Okai a helytelen gazdaságpolitikából származ­tak. A ma már elítélt szövet­kezett szervezési módszer, tagosítás és más tulajdonjog! változások következtében elő­álló földtulajdon jogi bizany­­talamság a paraszti termelés kibontakozásét, kezdeménye­zését, végsó fokon rentabili­tását (jövedelmezőségét) aka­dályozó intézkedések a minit« mállsra csökkentették a ter­melési kedvet. Bajok voltak a gyümölcs­értékesítés körül is. A helyi piacok felvevő-képessége kor­látolt. A felvásárló és be» gyűjtő szervek működése bö» rakratßcus vcflit Énnek kö­vetkeztében az elmúlt évben is sok mázsa gyümölcs ment tönkre a Tiszazugban, ugyan­akkor a megye egyes részek ben gyümölcshiány mutatko* . zott, nem is beszélve a ine* gyénkévüU területekről. (Folytatjuk.) ..........-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom