Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-06 / 31. szám
1957. február 6; TISZA VIDÉK 5 AKIKKEL ELSZALADT A LO u’n'rrvmiHWTirrrnHV'rrrrmrrriwiv'Trrv'iv'rrrivTTTinTmvrr'i'w) Avaay mire tanít a szajoli szombat este? Szajol nem nagy község Szolnok közelében, de otr is olyan emberek élnek, akiknek jólesik a kemény munkahét után egy kis kikapcsolódás. Jól esik a modern szövetkezeti vendéglőben zenét hallgatni, vagy a Vasutas Körben ellejteni néhány táncot. Csakhát ezek a rendezvények arra is alkalmasak, hogy a község neveletlen, huligán elemei megmutassák, ki a ,,legény” a faluban. És sokáig a Hegedűs A. Lajos vezette csoport volt a mindenható. Bárhol próbálkoztak meg a falubeliek, bálák, estélyek rendezésével, mindig kudarcba fulladt B. Kiss Mátyás, Hegedűs M. Béla és György. Hegedűs A. Ferenc és a „vagány-galeri” más tagjai botrányos viselkedése miatt. Botrányos? Kritikán aluli dolgokat követtek el. Megtörtént, hogy női személyt akartak táncteremben bántalmazni. Amikor az elmenekült, követték lakására. Ott betörték az ablakot és mintegy 6 vödör vizet öntöttek be a szobába. A lány apját pedig, aki védekezni próbált, meghempergették a hóban, saját udvarán. A falu, sőt a falu hatósági közegei is csupán »ehetetlen szemlélői maradtak az eseményeknek. A közvélemény pedig rendsza irályokat követelt volna. Szőke Béláné gardi-mama és lánya (a valóban szőke szépség), Szőke Eta nem vette jó néven, hogy mindig akkor kellett a táncból hazaszaladniok, amikor legjobb hangulatuk jött volna meg. Csóválgatta a fejét Guláesi István egyéni gazda is, aki mint a gazdakör tekintélyes tagja, próbált a fiúk lelkére beszélni. Csakhogy ezt kapta: — Nem parancsolsz te nekünk, öreg. Minden úgy látszott, valóban senki meg nem fékezi Szajoi rettegett rendzavaróit. És elekor jött február 3., szombat este. Bált rendeztek a Vasutas Körben, amelyet félben kellett hagyni, Hegedűs A. Lajosék miatt. Ugyanakkor fiatal házasok, komoly, meglett emberek töltötték jó hangulatban a hétvégi estét és poharazgattak békésen a szövetkezet éttermében. Lassan záróra is következett volna már, mire betódultak a vagányok. Megérkezésük után azonnal belekötöttek az ott szórakozókba Kanusi István rendőrparancsnak elvtárs elérkezettnek látta az időt a mulatság bezárására. Nem így, a mindenáron verekedni akaró gyászvitézek. Ellenálltak a felhívásnak, sőt tettlegesen bántalmazni kezdték a jelenlévő két rendőrt. A segítségükre siető Tóvízá György honvédőrmester köpenyét átdobták a szomszéd ház udvarába. Ilyen előzmények után valahogyan mégis sikerült hazatérésre bírni a kellemes és kellemetlen vendégeket. Már aki hajlott a szóra, és hazament. A Hegedűs-galeri bezzeg nem. A Kállai Mihály út sarkán, sötétbe húzódva megvárták, amíg Kozma Mihály párttitkár, Kollonics Frigyes tanácselnök, Szöllősi Mihály forgalmista és családtagjaik hazafelé tartanak. Elsőnek Hegedűs A. Lajos ütött, aki eléggé közismert személy Szajolban. Apját még a múlt évben el kellett mozdítani állásából, állandó államellenes tevékenységéért. De az októberi napokban is kitombolták magukat fiával egyetemben. Most is a Hegedűs-fiú volt a hangadó. — Üssétek agyon Kolloni-A LOTTÓ története Kevesen tudják, hogy hazánkban is rövidesen bevezetésire kerülő Lottó-játéknak több mint háromszáz éves története van. A Lottó a napfényes Olaszország Génu i városából származik. A Lottó születése idején, az 1600-as években Genua főleg kereskedelemmel foglalkozó köztársaság volt, amelyet választott szenátorokból álló köztársasági nagytanács irányított; A tanácsot évenként felfrissítették olyan módon, hogy a szenátorok közül minden alkalommal ötöt kihagytak és helyükbe 90 jelölt közül öt új szenátort választottak. A választás módja pedig az volt, hogy a 90 jelölt nevét szerencsekerékbe tették és a jelöltek közül az az öt került a tanácsba, akiknek a nevét kihúzták. A génuaiak játékkedvelő emberek voltak. A választásokon rendszerint fogadásokat kötöttek a jelöltek neveire. A fogadást az nyerte meg, aki az öt új szenátor neve közül a legtöbbet találta el. Évele során a fogadások annyira nagy számot öltöttek, hogy élelmes üzletemberek külön irodákat nyitottak azok lebonyolítására A génuai köztársaság a sorsolások megszervezésével Benedetto Gentdle szenátort bízta meg. Az ügyes szenátor látva a fogadások egyre nagyobb népszerűségét, javasolta, hogy a fogadásokat maga az állaim vegye kézbe, így született meg a feljegyzések szerint 1620-ban a Lottó, vagyis a Számsorsjáték; Természetesen a fogadások állami kézbevételével sok mindent megváltoztattak. — Mindenekelőtt a neveket számokkal helyettesítették be és azontúl a fogadóknak azt kellett el találni ok, hogy a •szerencsekerékbe tett 90 szám közül melyik lesz az az öt, amelyet kisorsolnak. A nyeremények nagysága attól függött, hogy a játékos több, vagy kevesebb számot talált el a kihúzottak közül. A Lottó elterjedt egész Európában. Genua után Pármában, Velencében, Toscanában, Nápolyban is bevezették. Poroszországban 1763- ban Nagy Frigyes rendezted meg a Lottó-játékot. Angliában, Franciaországban, Spanyolországban is rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a génuai sorsjáték. Ausztria—Magyarország területén Mária Terézia ideje alatt indult meg a Lottó, vagy népies nevén a Lutri. A lutri megrendezésének jogát először Gátaldi Octavjan grog kapta meg. Erdély és Bánát területére Daminianj Miklós kaipott rendezés jogot. 1787-ben az állam saját kezelésébe vette a Lottót. 1868 után pedig Magyarország önállósította a Lutrit és ezentúl egészen megszűnéséig, 1897-ig a magyar kincstár rendezte hazánkban a Lottó-játékokat; A múlt század végén és e század elején a Lottót szinte egész Európában kiszorította az Osztálysorsjáték. Néhány országban, —- pl. Olaszország — azonban egész napjainkig megrendezték a Lottó-játékokat. Az utóbbi évtizedekben a Lottó új életre kelt és ma már számos európai országban a Toto mellett a lakosság egyik legnépszerűbb szórakozási lehetőségét jelenti. Természetesen a modern Lottó szabályai lényegesen különböznek a régi „Lutri" szabályaitól es kedvezőbb játéklehetőséget teremtenek. Biztosak vagyunk abban, hogy a sorsjátékok kedvelői örömmel üdvözlik a korszerűsített magyar Lottó-játék fa&j&áEát' csőt, mert bicskázik — tüzelte beborozott haverjait a tanácselnök ellen, holott Kollonics elvtársnál nem Is volt kés. — Nyomjátok ki a párttitkár szemét — rendelkeztek tovább. S Kozma elvtárs még ma is fájlalja szemét, amii csak éppen meg tudott menteni a megvakítúsát szándékozó kezektől. — Szöllősinek se kegyelmezzetek, Kozmának a barátja — buzdítottak tovább. A nemvárt helyzetbe kerülő párttitkár és tanácselnök bemenekült a tanácsházára. Velük tartott Gazdag Mihály tsz-tag is, próbálta meggátolni Hegedűsek ténykedését. Azok pedig annál dühödtebben tördelték a kaput és követelték, Kozma és Kollonics elvtársak kiadását. A tanácselnök még akkcv is megkísérelte leszerelni a prérilegényeket. A karhatalom hívásának kijelentésével akart hatást elémi. Nem sikerült. Nem használt már akkor még a rendőrség könnyfakasztó bambája sem. — Csak hívják a karhatalmistákat. majd elbánunk velük, az anyjuk úristenit — felelték. Pedig akkor már útban volt Szolnokról a karhatalmi " csoport. A legjobbkor érkeztek. A tanácsháza -’blakait már kővel, husánggal bezúzva találták. A karhatalmisták váratlan megjelenésére azért a vagányok sem számítottak. Egy pillanatra megd jrmedtek, de aztán magukhoz térve, ellenállást kíséreltek meg. Ezúttal rajta vesztettek Nem a gólya költötte a karhatalmistákat, s 10 perc sem telt bele, rendet teremtettek az elvtársak. — Tiz perc — emlegetik ámuldozva azóta is Szajolban és nem kis csodálkozással beszélnek derék karhatalmistáinkról. — Bizony 10 év óta várunk ilyen erélyes fellépésre — helyeslik az eljárást Cecei Ottó. dr. Lőrincz Györgyné pedagógusok és Simon János igazgató. — Tíz év óta keseregtünk azon, hogy ekkora lovat adtak a jogaikkal élni nem tudó oökhendi köJyköknek. S azt várjuk a karhatalmistáktól. példát statuáljanak, hogyan jár az, akiben nincs tisztelet az idősebbek .ránt — mondja Simon János igazgató. Igaza van. Rendnek kell lenni végre nemcsak Szajolban, hanem mindenütt. Borzák Lajos ■ —A Ti&zai/uUU levelezői írják „Ko-bé” jelzéssel az alábbi sorokat kaptuk: „... Már az is kellemes meglepetés volt, hogy végre hosszú idő után ismét láthattunk magyar filmhíradót. Magát a film tartalmát nem akarom leírni, hiszen a „Mese a 12 találatról“ című filmet, sokan látták. A hétköznapi élet jellegzetes figuráit alakító színészekről csak a legjobbat! mondhatom. A rendező — én, mint laikus, legalább iá úgy látom — tanult a külföldi rendezőktől, erre enged következtertni a film bevezetése is. A filmet Fényes Szabolcs zenéje teszi még kellemesebbé. Péntek Miklós szolnoki lakos levelében egy kis történetet ír le. „Január 13-án a 2 órakor induló, Vegyiművek felé közlekedő járat kalauza a Sport Cukrászdánál egy kissé ittas, 45 év körüli embert lerántott az autóbuszról. Tisztában vagyok azzal, hogy ittas egyént nem szabad szállítani. Éppen ezért meglepő volt számomra, hogy egy sokkal ittasabb egyént szó nélkül buszra engedett szállni. A véleményem az, hogy ez a szabály legyen mindenkire kötelező és ne tegyünk kivételeket senkivel sem.’* ’ > * S i.BffV sztnházrajongó” alá-* írással beküldött levél a kö-j vetkezőket írja: „A színházi { élettel kapcsolatban szeret-! mék ogy-két megjegyzést; tenni. Ügy tudjuk, rendelet* szód arról, hogy 6 éven aluli* gyermekeket nem szabad aj nézőtérre előadás alatt vin-j ni. Ezzel szemben mind a! „János vitéz’1 esti eladásain,! mind a „Marica grófnő*’ elő-! adásain a földszinti nézőté-* ren jóformán minden sorban! ült egy-egy 2—3 éves kis-; gyermek a mamája ölében.! Ezek az egyébként aranyos; kis csöppségek az előadás» eloő felvonásában még csak! illedelmesen viselkednek, de* aztán kifáradnak, elálmosod-í nak, s mind gyakrabban kéz-; denok fciaími, hangosan köz-; beszólni, beszélgetni, cukros-! zacskót zörgetni, vagy cuk-j rőt bőgve követelni a kedves* mamáktól Mi is szeretjük a’ kisgyermekeket — nemcsak* a mannáik, — de mi nemj azért rakosgatjuk félre meg-J spórolt pénzünket színházra,] hogy ott bosszankodjunk, az] előadást jatvaao gyjexnauek*! ben gyönyörködjünk. Kérésünk az lenne, hogy a színház nézőterét a kedves mamák ne tévesszék össze az óvodával. Hiszen mindennek megvan a maga helye és alkalma. Vannak színes és szép gyermekelőadások, tessék a kicsiket oda elvinni és ne zavarjuk az esti előadások hangulatát. Befejezésül még azt szeretném megjegyezni, hogy a jegyszedők ne engedjenek be 1-től 5 éves és ölben ülő gyermekeket az esti előadásokra." * B. J., papírgyári levelezőnk az „Éjszaka lányai”-ról írt levelében. Értékeli a filmet és tanulságosnak találta. őszinte örömét fejezd ki afelett, hogy társadalmi rendszerünkben a filmen látott eset nem fordulhat elő. S ha mégis van? Gondoskodnunk kell arról, hogy a fiatal lányok mindenkor, minden esetben megtalálják a megfelelő elfoglaltságukat és akkor nem várhat rájuk olyan sons, amelyet az előbb említett film, a nézők elé tárt. lavaszvárás a ligetben Film Februárban hemu asásra kerül „4 Csodacsatár“ Zenés magyar filmszatíra. Jóska és Brúnó már évek óta él Svájcban, távol hazájától, Magyarországtól. Apróbb szélhámosságokból elég tűrhetően biztosítják létüket, egy nap azonban rájuk köszönt a „Nagy Alkalom.” Egy félreértés folytán Jóskáról azt hiszik, hogy ő a híres magyar csodacsatár, s jó pénzért megvásárolják őt a futbóliai csapatnak. A jó élet azonban nem tart sokáig, a szélhámosokat leleplezik. A film főszereplői: Pcvngrácz Imre, Feleki Kamill, Ungvári László, Kiss Manyi, Schubert Éva. Színes csehszlovák film a nagy zeneszerző mozgalmas életéről. Egy nagy zeneszerző alkotásokban gazdag életét ismerjük meg az új szí-t nes csehszlovák filmből, amelyben felcsendülnek a nagy mester legismertebb és legszebb szimfonikus költeményei. Részletek elevenednek meg a Brandenburgiak Csehországban, Eladott menyasszony, Daliber című operákból. A film főszereplői: Karel, Höger és Zdenka, Procházková. Segítsük a szakcsoportokat es termelési társulásokat A földművesszövetkezetek mellett működő szakcsoportok száma az élmúlt években egyre szaporodott. 1956- ban megyénk területén 112 állandó jellegű termelői szakcsoport és 127 alkalmi társulás (géphasználati) működött; Jelenleg a MÉSZÖV 87 termelői szakcsoport és 58 alkalmi társulás létezéséről tud. Lehet, hogy ennél jóval több van, de az utóbbi napokban nem igen foglalkozott senki ezek ügyével. Arra van tehát most szükség, hogy a földművesszövetkezetek igazgatói, elnökei és dolgozói keressék fel azokat a termelőket, akik korábban szakcsoport tagok voltak. Beszélgessenek el velük terveikről, elgondolásaikról. Segítsék őket, hogy újból megalakítsák a termelési társulásokat és ezután is tárövilátni mogassák munkájukat-. Az idő sürget, hisz desen munkához kell a gyümölcsösökben és itt az ideje a csdbekeüíetésnek is. Szép számmal vannak olyan szakcsoportok, ahol már nemcsak azt tervezik, hogyan érjenek el ebben az évben még nagyobb eredményt, hanem már munkához is láW talc A jászfényszarui zöldségtermelők termelésük fokozása érdekében elhatározták: a földművesszövetkeaet segítségével motorokait vásárolnak az öntözéshez. Ä jászboldogházi baromfitenyésztők pedig műanya beállítását tervezik, hogy minői több csibét felnevelhessenek? A méhész szakcsoportok tagjai a MÉSZÖV segítségével 30 köbméter faanyagot kaptak új kaptának készítésére, a régiek javítására. 4 Tf olt egy Liszkó nevű va’ sutats, akiinek zsebéből sosem hiányozhatott a csavarhúzó és néhány csavar, vagyis magyarul snóf. Nem is hívták másképpen, csal; srófos Liszkónak. Egy furcsa tulajdonsággal birt ugyanis ez a kalauz. Ha az utasok közül valaki lábát pihentetvén kibújt a cipőjéből és másra figyelt vagy elszunnyadt, hamar odalopakodott és egy csavarral oda erősítette a cL pőtalpát a padlóhoz. Ilyenkor az utolsó pillantban kiáltotta csak be a leszállási hely nevét. Nagyszerű szórakozás volt az álmos utas küzdelme a megbabonázott helyére ragadt cipővel. Volt aki hasraesett, mások dühösen hívták a kalauzt, aki udvariasan segített a „bajbajutottakon”. • A rendszeresen utazók már ismerték a srófos Liszkó szenvedélyét, az ő kocsijába ültek be és saját lábbelijüket a világért sem vetve le, jókat derültek a mások kárán. Amikor a tőrbecsalt utas> dühöd.ten küzködött a megbabonáizott lábbelivel, rendszerint ;néma feszült csend ült a fülekére, majd valahol kibugyigyant egy kacaj, s nevctőorikán. mindurlrli ■ tartott, amia pórultjárt személy le nem kászálódott. E siker miatt egyre erősebb szenvedélye lett Liszkónak a srófoláe. Nem tudott elmenni úgy a lehúzott cipő mellett, hogy oda ne rögzítse a vasúti kocsi padlójához. Kezdetben passzióját inkább csak a borsos tréfákat méltányoló szegény nép között a harmadosztályon — ahogy ma mondanánk: a fapadoson — élte kJ. Később azonban, ha észrevétlenül tehette, végrehajtotta a kis műtétet a magasabb kocsiosztályokban is. Egy alkalommal jóelőre lefoglalták a vonat egyetlen elsőcsztályú fülkéjét Egy idős kopasz úr szállt be cugoscipőben meg egy puccos kisaszszony tűsarkú, pihekönnyű szandálban. Liszikösztönösen először a cipőjüket nézte meg. Mint udvarias kalauzhoz illik, utazás közben többször benézett hozzájuk. Előbb beszélgettek, majd meguzsoru náztak (Liszkó kapott az öreg czugostól egy szivart), végül cipőjükből kibújva, eiszunynyadtak a vörös plüsbársonyon, Óvatosan nyitott be a íloá-* Cuqoscipő lauz s azonnal földbe gyökerezett a lába. Egymással szembe letéve, ott állo*t a cugoscipő és a tűsarkú szandál i Nézte, nézte s küzdött benne a józan ész a szenvedéllyel > Minit már az lenni szokott a , szenvedély kerekedett felül s i óvatosan elővette a csavar, húzót. i * 1 Óriási botrány volt. A cm goscipő gazdáját majdnem megütötte a guta, . — A főnököt! Azonnal , küldjék ide az állomáefőnököt! — lármázott kegyetlenül a srófolást v’zsgálgatva. — Mondják meg neki, hogy a MÁV vezérigazgatóhelyettese rendeli magához. , A srófos Liszkó e kiabá> lást hallva, szép csendesen leakasztotta a nyakából a kalauztáskát, mert biztosra | vette, hogy ő mái- mint vasu; tas eljátszotta kisded játékait. | A főnök azonban a szidalmak ' zápora közben sem vallott rá, pedig ismerte furcsa szokását; : Az esetnek csupán annyi következménye lett, hogy Liszkó • a továbbiakban csak a viciná• lis vonalakon teljesíthetett ' szolgálatot. Állítólag megja- 1 vult s mindig tengeri betegsó. . get kapott, ha valamelyik - utas cugoscipőben 6zállt fel a kocsijába. i . „ (sclym&t- i
