Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-24 / 47. szám

ARANY JANOS KISÚJSZÁLLÁSI TANÍTÓSÁGA AZ 1834—35. TANÉVBEN i 4 kisújszállási ref. egyház kisegítő preceptort kér 1834 év március 18-án a debreceni kollégiumtól lim cuplt optatam cursu contlngere métám* múlta túlit fecitque puer sudavit et alslt. S kérd!: érted? Arany János nak dolgozni, tűrni, izzadni, önérzetesen felel, igenis ér- fáradni. Pár perc múlva idő­­tem, s elmondja a soroktar- mértókes sorokban ülteti át talmáit: AM el akarja érni a . kitűzött célt, sokat kell an- magyarra a latra szöveget. Küzdeni vágyódó!; nevedet koszorúval övezni, Dolgozzál s fáradj! így leszel célhoz jutó, WAGYOT néz a nótárius, most már nem gúnyolódik, útja, tanult ifjúval van ioflga! Megadja a tiszteletet 5 engedi, hogy az ifjú vegye át a szót, aki önérzetesen hosszabb beszédhez fog és a iebreceni régi neves taná­rokról beszél; Kezdi Hatvan! Istvánon, gv beszél róla: A tudós ta­lár 1718-ban született Rima­szombatban, ott kezdett ta­nulni, majd több helyein az írszág latin iskoláiban. Deb­­■ecenban végezi főiskolai ta­ni Imányait és 1746-ban Bá­belben az egyetemet látogatja neg, itt a papi tudományok! nellett természettudományi ás orvostani ismereteket hall­ját. Hazakerül s a debreceni 'őiskolában lesz a maihema­­áka és fizika tanára. Az or­­/asi tudományókban is jár­tas. Fizikai előadásaihoz a kísérleti «sárközöket maga gyártja: Orvosi ismereteit felhasználva, kollégiumi kór­házat állít be, itt gyógyítja a beteg diákokat: Ördöngősnek tartja a mos­tani nemzedék! Mintha lát­hatatlan erőkkel volna cim­­boraságban! Tisztelő!, csodá­iéi túlhajtóan magasztalták; őt, így maradtak meg emlé­kein a csodás részletek. A nép, akit szeret, azt lelki magasságra emeli, szánté cso­dálatra méltó erővel ruházza fel. A társaság figyelmesen hallgatja az ifjút, látják, hogy komoly s tanult fő, ma­gúkban mondják, hogy az is­kolában nyereség lesz az ifjúnak a működése. * KÖLTEMÉNYT ír 1853-ban Hatvaniról. Ebben felhasz­nálja a bűbájos professzorról a népmonda adatait. A köl­* DAMJANIC MŰSORÁBÓL Hétfő: Hírek. —' Sport. — Mező­­gazdasági szaktanácsadás. — Tu­dósítás a turkevei MSZMP nagy­gyűléséről. — Mi újság a földe­ken? — A jászberényi Kossuth Termelőszövetkezetben. — önkölt­ségcsökkentési tervek Török­­szentmíklóson. — Könyvismer­tetés. Népünk hagyományaiból. Kedd: Hírek. — Tervet készí­tenek a jászberényi Március 15. Tsarben. — Nők 5 p3rce. Pilla­natképek. — A védőoltásokról. Di*. Kertész Bertalan előadása. — Hűség. Portré egy tsz tagról. — Kíváncsi mikrofon. — Láto­gatás a Müvésztelepem Szerda: Hírek; — Sport. — Mi újság a Jászberényi Aprítógép­­gyárban? — Vásárnapló. — Is­meretterjesztő előadás; Arany János születésének 140 éves év­fordulója. — Fiatalok között. — Az ifjúsági könyvtár 2 éves ju­bileuma. — A fiatalkorúakról. — Az Üttőrőházban. — A ..Doktor úr“ a Szolnoki Szigligeti Szín­házban. Fejszés TÓTH PÁLs 'Tjaaaizi reqQe.L A fűszálakra égi könny hullott az éjjel — álmában keservesen sírt az ég — s a természet megtelt tőle. mint egy óriás fazék. Fán, bokron ezer csillogó szem hunyorgat, lassan elfolyik, vagy szétterül s ha berzeng a mérges falevél, a napba kél észrevétlenül: Q(eked a dem Neked adom a gyöngyvirágos rétet, az erdőt, a tarka mezőt, Neked adok én minden jót és szépet — a felhőt, a délre menőt. Neked adom az aranykalásszal telt búzaföld barna barázdáját. Neked adom a kéklő egekre kelt vidám pacsirta dalárdát. Én minden szépet, jót csak Neked adok: megtehetem, — költő vagyok. SÓLYÓM TIBOR: SVTYl SÍRJA Ezüst sírban szendereg rejtve mélyen Egy szerelem, egy örökre halott. Néha kisért csak titokzatos éjen, Ha rámtámad ifjúi szenvedélyem S kiásnám a gonosz sírt, mit hagyott, Mert belém mar: szörvvű nélküle élnem. Meghalt, mint annyi ábrándszülte emlék; Becézgetésnek rejtett záloga. Szívem jegén nyomában most már nem lék, Rianás támadt s bezuhant oda. Ébredjetek alvó arany virágok Jégsírom drága, méltó ékre vá -; Minden, mi szép, e sírba ledobálok, Mindent, mi szép volt, súlyos hantja zár. péli Árpád. DALOK Dalát küldi messze kelet, Fütyörésző szelet, szelet. Szelek, szelek, őszi szelek. Mondjátok a rózsám szeret? Én gondolok reá sokat. Mellé mennyet, s angyalokat. Nyugat felé fújó szelek Vigyétek az üzenetet; > ■ i MADÁRKÁIM: AZ EMLÉKEZÉSEIM Szivem egy apró, puha madárfészek, És benne a madárkák: A kiröppenő emlékezések, Csak egy dalt ismer mindegyik madárka: Azt, mit szívem ismer, Mely Rólad énekel vágyva, várva. ■, i LELKEM FÁJDALMA Irta; Králik József Borús, őszi reggel volt. A fákról már hulltak a levelek: Haldokló napsugarak játszották az ágyon. Borús, őszi reggel volt. Az utcán már játszottak a gyerekek Halk sikolyt hallottam a közeli ágyról. Borús, őszi reggel volt; Anyám volt — a drága, édes. Szájából valami folyt — valami véres. Borús, őszi reggel volt. Könnyeztek a fák, a madarak, a rétek; Mindenki sírt, mert meghalt az anyám.­PETŐFI SÁNDOR: ÚTI LEYELEK, ÚTI RAJZOK Vili. Levél Pest, június 25. 1847j | HOMO Di'ODonlt. Deus dis­­jponit, a mi szóról-szóra annyit ítész: az ész proponál, a szív ♦disponál; mert a mennyivel ♦ erősebb az isten az embernél. ♦ annyival erősebb a szív az ♦ észnél. Ebből az a tanulság, ♦hogy nem megyek külföldre, ♦szó sincs róla. hogy menjek. ♦Barátom! az rettenetes, hogy ♦ uralkodik fölöttem a szív. Va­­tlósógos despota. és eszem alá­­tzatos rabszolgája, vagy legfö­ljebb jámbor, jólelkü apja. ki ♦ neki csak tanácsol, de paran­csolni nem tud. vagy nem ♦ akar. És örülök rajta, hogy ♦ így vám Az ilyen ember na­♦ gyón boldogtalan lehet, az »igaz, de nagyon boldog csu­♦ pán csak az ilyen ember lehet. ♦ — Én is azért voltam egykor ♦ nagyon boldogtalan, s ezért j vagyok most nagyon-nagyon ♦ boldog. Tehátlan tehát a kül­♦ földre nem megyek, hanem í nyugat helyett fordulok vissza ía napokban keletre.: s kelet­ire! | SZALONTÄRÖL junius 13- |án értem Pestre, esőben és éj- i féltájban, minek két kelle- Jmetlen következménye volt; ! primo jól megáztam, secundo Sálig akadtam fogadóra, hova j'betiresztettek. Végre kinin a po- i kolban, a kerepeli úton. a Fe­­» hér-ló nyitá meg előttem ba­rátságos karjait, az az nyikor­ogó kapuját. Agyam oly irgal­matlan sima volt ugyan, mint ♦ az ujvilág-utczai kövezet, de {azért mégis remekül aludtam, {mert négy napi utam az al­­{földön úgy meghányt, hogy az {alföld a világ legdicsőbb tar- Itománya, de irántai nagy sze­retetem sem vitt soha annyi-Íra, hogy úttait megdicsérjem. s ezt egész ünnepélyességgel {ez alkalommal sem teszem: {Meg kéne gyilkolnom lelki­­{ismeretemet, s száműznöm »keservesen szerzett tapaszta­lásaimat, hogy ezt tehessem; ♦ Oh, ezt nem tehetem, semmi­féleképpen sem tehetem! { És ez még nem elég hogy {az alföldön utaztam, az is hoz­zájárult, hogy 10, mondd: tiz [napi esőzés előzte meg uta­­{mat, s még azonfölül az útban ► is vert az eső két napig. Most ► már csak képzelheted, milyen ► mulatságom volt: vagy de­­► hogy képzelheted, dehogy, ha ► megszakadsz, sem képzeled. ► Sátor volt ugyan szekeremen. ► hanem azért annyi sár ragadt Fa kerekekre, hogy a szó leg­szentebb értelmében minden Fszáz lépésen meg kellett áll— ínunk s levasvillázni a küllők­éről a gáncsoskodó fekete írás­ivá j at hogy kenné kenyér­ire az, a kit gondolok s fullad­■ na meg tőle! 5 a ne félj: olyat ; gondoltam, a kiért nem kár: ■ egy rossz poétát. Oh barátom. . van-e szánalomra és irgalom­­, ra méltatlanabb állat, mint a ; rossz poéta? nincs. Rósz kriti­­, kusaimnak úgy bocsásson meg , az isten, a mint én megbocsá­­, tok; de rossz poétának sem én, se az isten meg nem bo­csátunk. A legalábbvalóbb, a leg- 1 elvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rossz ' poéta örökké rossz poéta ma­rad. ez javíthatatlan, ez gyó­gyíthatatlan. ez úgy hal meg, a mint született: földöncsuszó nyomorúságban. magának kínjára, szégyenére, másoknak unalmára s így legóriásibb bosszúságára; És a szegény ■ magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztí­tott, a balsors még ezen csa­pást is rá mérte, a mi irtóza­tosabb töröknél, tatárnál és sáskánál:; -. küldött nyakára rossz poétákat; De talán ez 1 már az utolsó csepp, a seprő a keserű pohárban, s így re­­' mélhetjük a szebb jövendőt: ; Szeretném hazánk ezen indi­­vidumait elszámlálni Suján­­szky Antaltól kezdve holmi • Benevölgyieken és Bangó Pé­tereken keresztül le egész Császár Fereczig; de restelek bele kezdeni, mert bizony is­ten holtra fáradnék, annyian vannak» ELÉG ENNYI rőlok most ez egyszer, ha jó kedvemben ta­lálnak, ma jd megmutatom ne­kik, merre az út a legelőre; De hogy is jutattak eszembe?::: jaj, igaz, sárról beszéltem, hát nem csoda; Ha az alföldön utazik az ember, a sáron kívül még a korcsmárosokkal is meggyül a baja. Classicus nép a magyar kocsmáros barátom» Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egy­két szót. enni pedig fizeté­sért sem ád. Nem a; Ha kérsz tőle valamit, azt mondja, hogy nincs, vagy ő biz ezért nem rak tüzet. így jártam Bihar megye két helységében. Okányban és Kőrös-Ladá­­nyon» Ettem is. nem is: azt adtak, a mi nekik tetszett. — nem a mit kértem, s ezt is úgy tették elém. mintha is­ten irgalmából adnák. De nem bosszankodtam, sőt jól esett, igen, jól esett, mert ebből is láttam, hogy a magyar res­téi szolgálni, hogy nem ter­mett szolgaságra, az angya­lát is! (Folyt, köv.) TÖRTÉNETI adatokkal iga­zolható, hogy a Tiszántúl né­pesebb református gyüleke­zetei között a kisújszállási 1717-től kezdve nagy gondot fordított az iskolázásra. A város a szenvedések köze­pette ekkor lett újra meg­szállva, lakossága felszaporo­dott Muzsnai Mózest, mint preceptort találjuk az iskolák élén. A város és egyház életében fejlődés, hányattatás sűrűn változik. I: ívipát kormánya a szabad nagykunok földjét, a hat nagykun város nagy­kiterjedésű területét az 1702. évben elzálogosítja a jász­sággal és kiskunsággal együtt a német katonai lovagrend­nek. Szabad birtoklási jogát elveszti a hármaskerület népe, katonai kormányzat alá lterül! Ez negyvenhárom évig tart, mígnem Mária Terézia ■ 1745-ben a nép szabadságát ■ visszaadja. ' A feltétel súlyos volt, 500 5 ezer rhénes forintért váltotta : vissza földjét és szabadbir­­‘ toldását a hármaskerület. A ' harcok közepett ezer lovast állít a királyné rendelkezésé­­' re. A nép gyorsan kiheveri • a négy évtized nyomorúságát; : A szenvedések napjaiban is gondot fordítanak a vezetők i elemi iskolában nem éppen 1 az iskolák ügyére. 1 Az 1834. év márciusában , közvetlen a tavaszi félév • kezdete előtt kisegítő taní­­, tóra volt szükség Kisújszál­• láson. A tanulók száma az : kevés, hiszen öt tanító (pre­­- ceptor) működik: Makay Bá­­t János tanítanak a fiú osztá­­t lyokban, hárman: Csukás Já­­í nos, Soós Dániel, Király > András a leányosztályokban, ► A fiú iskolában az 5 tan-Nem tér ki az ajánlat dől, vállalja a megbízatást, ösz­­szesaedi szegényes batyuját, búcsút mond a kollégiumnak. A küldöttekkd a Hatvan-ut­cában fekvő kocsma udva­rába megy, ahol a félszer alatt áll a kisújszállási egy­ház kocsija; Mielőtt azonban felülnének, betérnek az ivóba. A kurátor kibontja a szeredást, jól tart­ja kunsági cipóval, kolbász­ceptort, borról is gondosko-] dák. Azután megindul a ko-< esd Debrecen városán kérész-* tüí. Igyekeznek Kisújszállás; felé. 3 A kollégium anyakönyvébe; március 18-án ezt jegyzi bei Arany János: „Designatus; sum Preceptor scholae, Kis-, újszállásiensás”, vagyis: tani-3 tónak vagyok káküldve Kis-3 újszállásra. Egy évre elhagy-^ ja a kollégiumot! Barla Szabó Jenő Halvány, sovány alakját hosszú tóga — Mint gyászlobogó a nyelét — fedi Nem lászik, hogy nagyon jól menne dolga. Étvágya is több, mint betöltheti. (Bolond Istók II: ének, 21 versszak.) I erő már nem elégséges, kül­döttség megy Pápai István gondnok és Vásárhelyi Dániel segédlelkész sezmélyében a debreceni kollégiumba, hogy kisegítő tanítót kérjenek. Zákány József, « perfagó-^ gla tanára, kollégium-igaz- % lint, Soós Ferenc, Mészár? József, Guthy Károly, Szűcs | gató fogadja a küldötteket és| kérésükre az egyetlen Jetent-j kezőt, áld már átesett Nagy-2 szalontán a gimnázáumi osz-| tályokon, jdes tanuló, tógá-J tus diák, a 17 éves Arany ♦ Jánost ajánlja a küldöttség | figyelmébe. A küldöttek jó-| szívvel fogadják az ajánlatot,? Arany János örömmel fogad-? ják el kisegítő tanítónak. 2 II, Utazás Kisújszállásra, Megszállás Kábán a csárdában. Névestély március 18-án, József nap előestéjén ARANY JÁNOS társasá­gának kocsija elhagyja Deb­recent! Kiérkeznek a város­ból, kijutnak a tanyák közé! Keresztül mentek Szaboszlón, este 7 óra tájban sötétség . lepi el őket, mikor Kábára érkeznek. Nem próbálkoznak tovább hajtatni, tavaszi fel­ázott föld-útón nehéz kocsin az utalás. A község egyetlen csárdá­jában szállanak meg. A ko­csis behajtat a félszer alá; Kifogja a lovakat, beköti az istállóba, ök meg leszedve batyujukat, meg a szeredást, melyben még volt elemózsia, az ivóba mennek; Mit látnak ott? József na­pot ülő társaság van együtt a falu jobb lakosaiból. Nótá­rius, preceptor, módos gaz­dákból alakult társaság ül a terített ásztól mellett, mulat­nak; Letelepednek! Alig pakol id Pápai István kurátor a szeredásból, a mulató társa­ság egyik tagja melléjük te­lepszik, s kérdi: honnan jön­nek, mi járatban vannak? Mikor megtudja, hogy kisúj­szállási küldöttek, s pár szó­val elmondja ezt a névnapozó társaságnak, a kábaiak szíve­sen hívják őket asztalukhoz. Pápai István kurátor, Vásár­helyi Dániel segédlelkész, meg a 17 éves ifjú preceptor a vigadozó társaságban tele pedniek meg. Nagy a kínál kozás, a magyaros vendég látás. A kabadak ugyancsak ér deidődnék az újonnan jötte! iránt, mikor meghallják, hágj a nagyszalontai fiút, a lr éves tógátusdiákot viszik ma­gukkal preceptomak Kisúj­szállásra, a nótárius és ké preceptor-féle egyén ostro­molják kérdéseikkel az ifjút mi a neve, hol tanult Debre­cenibe jötte előtt, s mi jó' hallhatnak róla? A nótárius is Debrecenber volt kollégiumi diák. Kérde­zősködik a tanárok felől Majd humoros szavakkal for­dul az ifjúhoz: Hallom, túl vagy a poéták és rhétorol osztályain, tógátus diák vagy tehát járatosnak kell lennec a latin nyelvben, hát ér megexaminállak. Mondjad meg, mi latinul a giliszta neve? Ha nem tudod, mond­jad meg, mi latinul a bolha neve? Arany János hallgat nem tud választ adni. A nó­tárius tovább humorizál: Na­hát öcsém, nem vagy arany, hiába az a neved, réz vagy, vas vagy, sőt annál is ol­csóbb valami, pakfong vagy! Nevet a társaság! Arany János szemérmesen hallgat! Majd Ovidiusból idéz a nótá­temény szerint a tanár min­dent tud, a jövőbe lát: Ml sors vár rád a csillagokban, A csíziónál tudja jobban, Bölcsek kövét régóta bírja* Nap s holdfogyatkozást megírja. Halhatatlaninak tartják őt tanítványai: Az Ifjúság vallotta szentnek: Vénebb diákok nem füllentnek. A 12 versszakban adja a leydeni palack leírását: Mellettök egy magasabb állvány, Fából csinált rezes nagy bálvány Üvegtányérral, mint malomkő: S ba hozzáérsz, ^egüt a menykő. Csodás minden! Majd le­leírja, mint libben át a tanár képe a termen, nem látni őt, de hallani lehet beszédét, melyben a planéták járásá­ról beszél. Ebből, meg a te­nyér vonaladból jósol. A kis diák, aki a tanár által leej­tett krétát felemeli, lólábat lát. Valóban itt minden cso­dálatos. Végül az utolsó vers­­szakban szétoszlik a titokza­tosság, hiszen az emberek balga ítélése adta a tanárról a csodás leírást. A természet rendje örök, az életben min­den ahhoz igazodik; A mulatság komoly társal­gássá vált Az ifjú leikéből, a kollégium iránti szeretet sugárzott ki, meghódította a társaságot BARLA SZABÓ JENŐ, Kisújszállás. tanár úrnak] Kisújszállás, J Széchenyi u. 37, sz; 3 Az alábbiakban közlöm bírála-j tunkat Arany János Kisujszállá- J son töltött évének (1834—35) hét-] köznapjait eleveníti fel. Ehhez; hívja segítségül a matrikulák ] elsárgult lapjait és néhány kis-j ujszállási ember öreges-hézagos 3 emlékezetét. Azokét, akik közt 1 élt a fiatal Arany János. A kis- < ujszállási év jelentőségéről maga] Arany azt Irta; hogy ebben az] időben „olvastam éjjel-nappal, 3 ha hivatalom engedte.“ Ekkor] ismerkedett meg a világirodalom] nem egy klasszikusával. Ez a] dolgozat adataival a 17 éves. Aranyt, a néha félve verselgetö] poéta alakját hozta közelébb. J A magahallotta feljegyzéseit, ] adatait Barla Szabó Jenő Arany. János egy-egy művével hielesíti] irodalom történetileg (Bolond Is- ] tók, önéletrajz). S ezzel máris ] elvesztette tanulmánya az apró ] adalékkutatás bogarászó öncélú- < iágát. Élettel próbálja megteli- jj leni a költő alakját, megszólal- * ;atja barátait és mindazokat, 3 akiknek közük volt Aranyhoz itt ] öltött esztendeje alatt. Adatai < visszaemlékezései nyomán is ki- ] bontakozik Arany János csendes] lelleme, ötletessége, amely eddig 4 s közismert volt az irodalomtör- ] lénetírásban, fgy nem egy he- ] yen ismert irodalomtörténeti 4 negállapításokat is közöl, ame- ] yek ma már közhelyszámba ? nemiek. J Barla Szabó Jenő gondosan. neglrt dolgoztának apró adalé-i tai egy pillanatra a költő kicsiny ♦ íletdarabját világítják meg, s« ’ényt vetnek a szorgalmas és ] (lapos gyűjtő munkára Is. Budapest, 1957. február 15. ♦ Tisztelettel: ] HOPP LAJOS SK. * Ph. Magyar Tudományos Akadémia ] Irodalomtörténeti Intézete. ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom