Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-24 / 47. szám

Az adminisztratív dolgozók néhány problémájáról A MAGYAR FORRADALMI Munkás- Paraszt Kormánynak a dolgozók életszín­vonala emelésére tett ígérete az ország gazdasági erejéhez mérten fokozatosan meg­valósul. Elsőként a legtöbb dolgozót érintő, a fizikai munkások bérének emeléséről szóló rendeletet üdvözölhettük. Ugyancsak rende­zésre került a gépkocsivezetők, a kereske­delmi és a vendéglátóipari dolgozók fizetése is. A Pedagógusok Szakszervezete foglalko­zott a nevelők helyzetével és a fokozottabb megbecsülés minden valószínűség szerint előbb-utöbb anyagiakban is megnyilvánul. Legközelebb pedig egy régen vajúdó kérdés, a műszaki dolgozók fizetésének emelése ol­dódik meg. Az előbbi felsorolás, sajnos, hiányos. Ki­maradtak belőle azok, akiknek létezését so­kain ma is csak szükséges rossznak tartják: az adminisztratív dolgozók. Már az elneve­zésük is rosszhangzású. A gondolattársítás folytán akaratlanul is összekapcsolható a sokat bírált és helytelenített „adminisztra­tív intézkedések”-kel, mint azok létrehozója és léleknélküli végrehajtója. Évtizedek óta — a felszabadulás előtt ép­pen úgy, mint utána — a humoristák ked­el‘ figurája volt a szemüveges, könyökvé­dős, szinte ügyefogyott könyvelő, a joviális külsejű pénztáros, az irattenger közepén vergődő iktató, a csontos, kontyos aggszűz gépírónő, akik megtestesítették mindazokat a kispolgári tulajdonságokat, amelyek ki­­pellengérezése tollhegyre kívánkozott.' KIK EZEK AZ EMBEREK? Élő, valósá­gos hús-vér emberek. Ugyanazokkal a jó és rossz tulajdonságokkal rendelkeznek, mint mások. Fiatalok és öregek, édesanyák és édesapák. Van közöttük, aki csak az álta­lános iskola hatodik osztályáig jutott el és van doktorátussal rendelkező. Van közöt­tük nagytudású szakember és van kontár, mint bármilyen más szakmában. Anyagi helyzetük nem a legrózsásabb. Kezdőfizetésük — rendelkezzenek bár érett­ségivel is — rendszerint alatta van a köny­­nyű munkát végző segédmunkások kerese­tének. Felelősségteljes beosztást kell elér­­niök, hogy fizetésük megegyezzen egy köze­pes szakmunkás jelenlegi keresetével. I És a munkaidő? Átlagos 8 óra, de egy­két évvel ezelőtt, a munkák zöménél, a havi | és az évvégi zárlatoknál szokásos volt napi 12—16 órai munkaidő is. Nem egy vál­lalatnál az is előfordult, hogy 24 órai meg­szakításnélküli munka után kezdték a bér­elszámolók és a könyvelők a következő napi munkaidőt. HOGY MIT DOLGOZTAK ennyi idő alatt? Mázsaszámra fogyasztották a külön­féle nyomtatványokat, gyártották a kimuta­tásokat, amelyek közül soknak semmi gya­korlati haszna nem volt. Végezték azt az ,,agyszerű és világos” bérelszámolást, amely­nek helyességét egyetlen dolgozó sem tudta ellenőrizni, ha nem rendelkezett legalább olyan felkészültséggel, mint a bérelszámoló. A kis vállalatok ugyanazzal a számviteli sémával dolgoztak, mint a nagyok. Ugyan­annyi volt a karton, a kimutatások rovat­száma, csupán a beléjük írt számok voltak szerényebbek, milliók helyett esetleg csak százak. A hivatalokban iktattak, kivezettek, leírtak, aláírtak és felterjesztettek, de kevés ügyet intéztek véglegesen el, mert hatáskö­rük, intézkedési joguk nagyon csekély volt Ha a bürokrácia került szóba, ők állottak a reflektorfényben. Sok adminisztratív dol­gozót jogtalanul bürokratának tituláltak. (Nem vitás, voltak közöl,lük szépszámmal azok is) Pedig őket is fojtogatta a bürokrá­cia. Nehéz helyzetükből kiutat- kerestek. Az ügyvitel egyszerűsítésére tett javaslatuk nem egyszer szintén „a bürokrácia útvesz­tőjében” sikkadt eb Helyes a költséges igazgatás, a felesleges intézmények megszüntetése, a pénzügyi és számviteli előírások leegyszerűsítése még akkor is, ha szükséges velejárója a raciona­lizálás, amely oly sole gondot ókoz éppen azoknak, akik legkevésbé voltak előidézői a túltengő bürokráciának; AKIK PEDIG MEGMARADNAK az ad­minisztratív munkakörben — valóssínűleg a legképzettebbek és legrátermettebbek lesz­nek — kapják meg végzett munkájuknak megfelelően az elismerést és megbecsülést. a—r Rosszabb, mint a menyasszony Csörög a telefon a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igaz­gatóságán. A vonal túlsó vé­gén Rákóczifalva Községi Ta­nács VB-elnöke jelentkezik. — Kérem az igazgatót, vagy a főagixmómust. Majd így folytatja: ■— Több mint két hete, hogy kérjük a kenderest Növény­védő Állomást, hogy jöjjenek ki hozzánk motoros permete­zővel, mert mintegy 40 kh. gyümölcsöst kell lepermetez­ni. Eddig a. Növényvédő Állo­más még csak válaszra sem méltatott bennünket. Kérem az Igazgató Elvtársat, intéz­kedjék a Növényvédő Állo­más jelé. Eddig a tanácselnök kéré­se. Mi most a nyilvánosság előtt a sajtóban kérjük a Kenderesi Növényvédő Állo­más vezetőit, hogy tegyenek eleget a rákóczifalviak kéré­seinek. A gyümölcsösök per­metezése nemcsak egyéni ér­dek, hanem népgazdasági ér­dek is. Tudomásunk szerint a Növényvédő Állomásnak je­lenleg nincs annyi munkája hogy ne tudná teljesíteni az ilyen megrendeléseket. Ne vá­rakoztassák a megrendelőket a jövőben, hanem a kért idő. re teljesítsék a munkát. Re­­r éljük, ebből tanulnak a Nö, vényvédő Állomás vezetői és a jövőben nem feledkeznek el a megrendelésről % |VfINDENFELE Egyszerű történet a doktor úrról A rádióhallgatók úgyszólván egytől-egyig ismerik a „szív-küldi” műsorok nemrég még oly népszerű dalát, amely a doktor úrról szól, akinek a szíve sose fáj. Ez a kedves, fülbemászó zenéjű dalocska elég hűen fejezte ki az egyszerű emberek megbecsülését a fájdalmakat enyhítő, a gyógyító doktor urak, vagy doktor bácsik iránt. Nem olyan régen, Besenyszögre utaztam. Busszal men­tem. Mint rendesen, akkor is sokan voltak. Mellettem fia­talos arcú férfi ült. ölében két pufók gyerkőcöt tartott. A busz zötyögött, s elringatta a két kis srácot. Bizony — gondoltam magamban — derék ember lehet az én szom­szédom, aki olyan szeretettel ölelte magához a gyereke­ket, annyi gyengédséggel babusgatta őket, ami legtöbb­ször csak egy édesanyától telik. Az utasok — különösen az asszonyok — kedves mo­sollyal nyugtázták a férfi sokat kifejező gyengédségét gyermekei iránt. Valaki megkérdezte tőle: *— Nem nehéz a két gyerek? — Dehogy nehéz, meg különben is otthon majd miié­nek — válaszolta szomszédom. Az otthon Besenyszög volt. Mindannyian kiszálltunk a végállomáson. Szomszédom is karján a két kis gyerek­kel. Alighogy kilépett az autóbusz ajtaján, máris megszó­lította valaki. — Doktor úr, már régóta várjuk, nagy baj van. Késő este volt, s a doktor úr, aki pihenni akart, moso­lyogva, kedvesen nyugtatta meg a várakozót. — Rögtön megyek, egy pár perc és ott leszek. — Ne­kem P>edig eszembejutott az írás elején említett dalocska és még valami. Ugylátszik, aki jó orvos, kiváló család­apa is. Csendes emelkedés cipőtisztítás közben Minden városnak megvan a maga nevezetessége. Szeged a paprikáról, Kecske­mét a barackpálinkáról, Szol­nok pedig a vendégmarasztaló sá-ról híres. Ezt az utóbbit nem lehet elvitatni. S ha ne­tán tán valamiféle pályáza tot hirdetnének, hogy mond­juk: Magyarországon melyik városban fogy legtöbb cipő­paszta, minden bizonnyal a mi szép városunk lenne a győztes. Tréfásan szokás is mondani, ha Jászberényben esik, akkor itt már nyakig­­érő víz és sár van. Ezt külön­ben nem fontos bizonyítani hiszen mindenki tudja. Gondolom, a tíz parancso- ----- -lat arra vonatkozó paragrafu- | számítását sát, hogy „istennek-nevét­hiába-ne-vegyed”, éppen az előbb említett okok miatt sértik meg legtöbbször a szol­noki polgárok. De ez még hagyján. Sokkal bosszan­tóbb. hogy a cipőket, csizmá­kat tisztítani kell és tegye szívére a kezét az az ember, aki szereti ezt a munkát. Különösen a mellékutcák­ban vészes a helyzet. Egyik­másik helyen kizárólag csó­nakkal lehet közlekedni. Az sem volna rossz üzlet valame­­’yik élelmes vállalkozónak, h tgy ha kompjáratot létesí­­'ene olyan pontokon, ahol az esős időjárás következtében szabályos tavak képződnek az utca teljes szélességében. Bár egyesek szerint lehetne más megoldást is találni. Akadnak olyan rosszmá­júnk, akik minden felelőssé­get a. városi tanács nyakába varrnak. így a szolnoki utcák nem kielégítő állapotáért is a. város vezetőit hibáztatják. Arra senki sem gondol, hogy néminemű önkritikát is lehet gyakorolni és a háztulajdono­soknak, a Ic.kóknak is szabad a lakásuk előtti járdát söpör­ni, rendbehozni. No. de ez képtelenség. Ilyesmi nem szó­lás Szolnokon. Czó. ami szó, a sár. a víz ^ többfajta iparág fellen­dülését eredményezi, sőt még ennél tovább mehetünk. Jól keresnének itt a hivatásos cipőtisztítók is. Erre már rá­jött valaki és tábort ütött a Nemzeti Szálloda környékén. Ott fényesíti a megviselt szol­noki lábbeliket. Ami azt illeti, ügyes ember, mert ha valahol, hát Szol­­r )kon biztosan megtalálja Sz. a, =rT HIRE K A nap kél: 6,35- h-kor, nyugszik: 17,25 h-kor. A hold kél: 3,23 h. kor, nyugszik: 12,34 h-kor. A nap kél: 6,34 h-kor, nyugszik: 17,23 h-kor. A hold kél: 4,01 li­kőr, nyugszik: 13,33 h-kor. — Galamb-bemutatót ren­dez a MÁV Sportegyesület galambász szakosztálya, a sportegyesület Madách utcai klubhelyiségében. A vasár­nap reggel 8 órakor kezdődő kiállításon dísz-, posta-, ver­seny- és húsgalambok kerül­nek bemutatásra. — Pótvásár lesz Jánoshi­­dán. A Megyei Tanács VB Kereskedelmi Osztálya Já­­noshida község részére 1957, április hó 11-re pótvásár megtartását engedélyezte. — Az Uruguay-i Montcvi­­deóban csehszlovák filmfesz­tivált tartottak, amelyen be­mutatták a „Varázsduda”, ,,Smetana”, „A vér titka” és a „Bajaja herceg” című fil­meket. — Szakmaron mintegy 15— 20 dolgozó paraszt már elve­tette a tavaszi árpát. A járá­si tanács mezőgazdasági osz­tálya közlése szerint az egész járásban már szán tanait és vetnek. — A bódító parfém. Egy párizsi cég új illatszert ho­zott piacra, amelynek „az utolsó sansz” nevet adta. A reklámokban azt állítja, hogy uz a parfüm valósággal má­morossá teszi és elkábítja a férfiakat. Ez nem is lehetet­len, hiszen — mint a reklám elárulja — a parfőm 95 szá­zaléka kloroform. — A Szovjet Hadsereg Nap­ján a Szolnokon lévő szovjet katonák látogatást tettek , Damjanich Múzeumban. *— A párizsi „Stúdió 43 filmszínházban reprizelték a .Rimszkij Korzakov” című szovjet filmet, amely felújí­tsa alkalmával újból kedve­lő sajtóhírálatot kapott. — Feltörték Szegeden helyőrségi tisztiklub büféjét s elvitték a 3—4000 forintot tartalmazó vaskazettát. A nyomozás főijük. — Az öcsödi Szabadság Tsz tagságának létszáma az októ béri események idején na­ivon megcsappant. Az utóbbi hónapokban azonban fokoza­osan emelkedett a létszám és jelenleg 178 tagja van a nagy családnak”. — G. B. Shaw születésének 100. évfordulója alkalmával n moszkvai központi doku­­mentuimfilm stúdió filmet gyártott a nagy ír költő mun­­'•áisságáról. — 80 tagú parasztkórus működik Csépán. Minden hé­ten próbát tartanak, készül­nek a tavaszi nagy kulíúr­ersenyre. — Az anyasági érdemrend III. fokozatára és pénzjuta­lomra terjesztette fel az El­nöki Tanácshoz a regölyi köz­­"égi tanács Dávid Gj’örgyné gyermekes asszemjü. — Élénk kulturéiet van Nagyréven. Ennek bizonyító­ba, hogy két színdarabot is anulnak, az egyiket — az .Anyóst kaptam hozomány­nyál” címűt a község színját­szói, a ..Pótvizsgát” pedig a Rákok mutatják be a közeli apókban. — Bukarestben bemutat­ták a „Dollárpapa’’ című magj’ar filmet, amely a To­nnán sajtó szerint jól sikerült 'zatira. — Nyilvános tanácsülést tartottak február 23-án, szom­baton Jás-zdózsán. Az ülésen megbeszélték a község jelen-« 'egj helyzetét és legfontosabb 'ennivalóit. — Ez év júniusában kez­dik forgatni Maupassan „Egy Vet” című novellájából ké­szülő új filmet, Maria Schell 'őszereplésével. — Jászberény városa első negyedévi adóbevételi tervét február 23-ig 101,6 százalékra teljesítette, Hég mindég kisért a bürokrácia A napókban, a Közlekedési Építő Vállalatnál jártunk, hogy megtudjuk, milyen ter­veket, elgondolásokat valósí­tanak meg ebben az eszten­dőben. A tervek, amelyek az idén megvalósításra várnak, kisebbek, mint az előző évek­ben. Néhány Zagyvahíd épül, azután vízmüvet létesítenek a szolnoki vasúti üzemek szá­mára és befejezik a mező­túr—csugari bekötőutat. En­nek 5 és fél kilométeres sza­kasza má.r készen van, még egy 2 kilométeres útnak az építése hiányzik. Ha ez meg­valósul, a csugari termelőszö­vetkezeti tagok kövesúton közlekedhetnek a városba. örömmel dolgoznának a műszakiak is, hiszen nem ma­rad munka nélkül a vállalat a csökkentett beruházási ke­retek ellenére sem, ha igye­kezetüket nem kötné gúzsba a bürokrácia. Fölöttes ható­ságuk, a Közlekedés Építő Vállalat igazgatósága és a Postaügyi Minisztérium még ...indig túlhalmozza őket je­­entésekkei. Havonta 30 féle jelentést keil küldeni, vagyis a hónap minden napjára jut egy-egy. Pedig a beruházási keretek csökkenése miatt, az előző évhez képest ennek a válla­latnak is csökkent a munka­köre, tervszerűleg a rezsi költségekre is kisebb összeg fordítható. Az ügyvitel egy­szerűsítése folytán az elmúlt hetekben néhány adminiszt­ratív munkakörben dolgozó elkerült a vállalattól. De je­lenleg úgy néz ki a helyzet, ha az igazgatóság és a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium részéről nem mutatko­zik meg a hajlandóság az ügyvitel egyszerűsítésére, a túlhajtott adminisztrációt alig tudják elvégezni. Sajnos, nemcsak a Közle­kedési Építő Vállalat az egyetlen, ahol még mindig nagy a bürokrácia. A közel­múltban a Szolnoki Építő­ipari Javító Vállalat tégla­­hiányának enyhítésére kiuta­lást kapott a Megyei Tanács Építési és Közlekedési Osztá­lyától. Az 50 000 téglát a ta­nácsi egyesülés karcagi tele­­oén kellett volna átvenniük; El is mentek a fontos építő­anyagért. de ott azzal fogad­ták őket, csak akkor kaphatják meg az árut, ha a buda­pesti Epitőanyagelosztó Vállalattól kiutalást szc­­reznek. Az Építőanj’agelosztó pedig csupán abban az esetben állítja ki ezt a fontos okmányt, ha az Építésügyi Minisz­térium erre engedélyt ad. Sajnos, ezt az engedélyt eddig még nem sikerült megszerez­nie az Építőipari Vállalatnak; így aztán hiába van a karcagi Téglagyárban 50 OftO olyan tégla, amelyet terven felül termeltek, s így kisebb épít­kezések, épületkárban tartá­sok céljait szolgálhatná, ha hiányzik az a nyolcadíves pa­pír, amelyik engedélyezné a pár ezer darab téglának a kiadását. — K A. — Válaszol a miniszterhelyettes Karcag megkapta a helyi járatot Lapunkban januárban cikk jelent meg arról, hogy a karcagiak autóbuszjáratot kémek. A nagy területen fekvő városiban a vezetők már több esetben próbálták megoldani a helyi közlekedést. Tavaly például azt tervezték, hogy a Karcagi Gépállomás autóbuszát — ami az üzem dolgozói­nak szállításával nem volt teljesen kihasználva — igénybe veszik a városi belső közlekedésének megjavítására. Az ilyen irányú kérésüket azonban az illetékes megyei szerv eluta­sította, így került ügjnik a Közlekedési és Postaügyi Minisz­tériumhoz. Földvári László miniszterhelyettes az alábbi választ küldte szerkesztőségünknek: megindítja Karcagon a helyi járatokat. A gépállomás profiljába a közforgalom lebonyolítása nem tartozhat, éppen ezért számára ilyen közlekedési en­gedélyt nem adhatunk ki- A 1tözfo-rgalom lebonyolítására a kormányzat az autóközlekedé­si vállalatokat létesítette.” a karcagi városi tanácstól Cserhát—Berekfürdő, Kossuth tér—Tilalmast Állami Gazda­­ság vonalon. Az autóbusznál vattai kapcsolatosan felviiá* gosítással szolgál a városi ta­nács VB műszaki osztálya. A város dolgozói örömmel vették az autóbusz beállítá­sát, amely lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt a város legtá­volabbi helyeire eljuthatnak.** ÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ „A Tiszavidék című lap ja­nuár 21-í számában cikk je­lent meg Karcag város közle_ kedésével kapcsolatban. Ennek alapján az autóköz­lekedés az érdekeltekkel tár­gyalásokat folytatott, mely­nek értelmében az 51-es szá­mú AKÖV a közeljövőben Az alábib levelet pedig kaptuk: ,Karcag városnak régi óha­ja teljesült akkor, amikor a Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztériumtól egy autóbuszt kapott a helyi forgalom lebo­nyolítására. Az autóbusz 1957 bruár 20-tól már közlekedik is a város területén, a Kos­suth tér—Vasútállomás, Kos­suth tér—Kisföldek, Oncsa— úpállomás, Kossuth tér— BÁNYÁSZATI ÉPÍTŐ VÁLLALAT bányászlakások építéséhez az ország egész területén felvételre keresi kőműves asztalos tetőfedő szigetelő bádogos burkoló ép. szer. lakatoB vízszerelő villanyszerelő kályhás műköves festó-mázoló szakmunkásokat, kubikos betanított munkás segédmunkásokat Jól szervezett munkahely einken jó kereseti lehetőségek, jól felszerelt szállást, háromszori étkezést, kulturális és sportolási lehetőséget nyújtunk. A havonkénti haza­utazást, különélést, felvétel esetén az útiköltséget meg­térítjük. Munka, illetve védőöltözetet biztosítunk. Ipari tanulót és átképzőst minden építőipari szakmá­ban gyakorlati és elméleti oktatással foglalkoztatunk. Jelentkezés: Budapest, V. ker. Felszabadulás tér 1. Munkaügjl osztály, valamint Tatabányán a Sportte­lep melletti építésvezetőségünkön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom