Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-22 / 45. szám

SMOND

? DEBRECENI CSORDÁS

— llát lesz valami, vagy

nem7 —r mondta s közvetlen az ablak alá állva, beletrombitált, hogy reszketett az üvegtábla.

Úgy tetszett neki, mintha az öreg tanító bent állana s figyelne.

—: Ejhal — kiállót fel, — potyára?! Majd ingyen fúvogatom neked itt a trombitát.

Közé vágta a botját a szőke tehénnek s elment a csordával.

A jány ott várta másnap reggel s szólt:

— Mi lesz a trombitával?

— Hagyjon nekem békét egy Szabolcs n.egyei ján, aki az ilyen kupcihér fösvény álnak rektornak pártjára tud állani!

A lány elbámult.

— Hej pedigI Pedig kár vót velem kikezdeni. Mert nem tudják azt Szabolcsban, mi a debrecenyi csordás!... Mer ha a debrecenyi pöspök is valaki, meg a debrecenyi kántor! hát még a debrecenyi csordás!... Hanem hát persze, hogy annak mán lefújtak! De bizony. Le annak!

Mán tudniillik annak, hogy debreceni csordásné legyen egy szabolcsmegyei lányból....

S JÁVOR MISKA ott hagyta a jánt is, a gazdáját is, még egy tülkölésre se méltatta őket, csak a tizedik háznál fújt bele dühösen a suta bika szarvából csinált tülökbe, hogy:

— Tu-tuuu! Tu-tu'tu-tuu!

AZ ÚTTÖRŐK FELHÍVÁSA:

Szakítás a régi hibákkal, hazafiság, vidámság, humanizmus

A Magyar Úttörők Szövetsége külön felhívással fordult a pedagógus társadalomhoz is. Táborába hív minden nevelőt, aki szereti a gyerekeket, szereti az úttörőmunkat. A szövetség élén 65 tagú vezetőség áll, amelyben pedagógusok és gyermekek nevelésével fogfoglakozó, kiváló szakemberek döntik el az úttörőélet kérdéseit, feladatait. A szövetség elítél minden nyílt — vagy burkolt kényszert. A megújuló úttörőmozgalom új. vidám és romantikus életének kell meggyőzni a gyermekeket arról, hooy úttörőnek lenni jó dolog.

A megújhődott Magyar Úttörők Szövetsége munkájának újrakezdése alkalmából felhívást bocsátott ki a magyar társadalomhoz. Ebben elmondja. hogy a gyermekeket az igaz hazafiságra, más népek megbecsülésére, humanizmusra. szüleik és nevelőik szeretetére, tiszteletére akarja nevelni. Egyszer s mindenkorra szakít a gyermekszervezet lendületét, vidámságát béklyóba verő, bürokratikus vezetési stílussal. A gyermekek szabad idejének helyes felhasználásával igyekszik vidám, jó úttörőéletet kialakítani. A szövetség a teljes önkéntesség alapján szervezi meg a csapatokat.

MESTERSÉGES

A nemzetközi geofizikai év alkalmával — amely 1957. július 1-én kezdődik — Floridában útnak indítják az első mesterséges földi bolygót. A természetes nagyságban élkészített és bemutatott mintadarab alapján átmérője nem egészen 70 cm, összsúlya közel 12 kg, amelyből 5 kg a hajtószerkezet;

A bolygót háromlépcsős rakétával fogják kilőni. Az első rakétalépcső nem egészen két perc alatt a tengerszínt fölött 60 km magasságba emeli a bolygót és óránkénti sebessége eléri az 5— 6000 kilométert: A második rakétából a végsebesség közel 16 006 km/órára fokozódik és a töltet kiégésekor a magasság 160 km ieszs A harmadik rakétalépcsfl a bolygót kb. 500 km magasságig röpíti és a végsebesség eléri a másodpercenkénti 6,5 km-t; Kiszámították, hogy a mesterséges bolygó közel d- EptSfcus pályán fog keringeni úgy, hogy földünket 94 perc és 10 másodperc alatt kerüli meg.

A bolygót nappal aüíÍMí

lehet majd látni, ellenben éjjel, jó idő esetén még egyszerű távcsővel is megfigyelhető, miután belülről lesz megvilágítva. Ügy fog fényiem az égbolton, mint egy kisebb csillag. Pályája során elhalad többek között Dél- Európa, Balkán, Közép-Kelet, Szovjetunió egy része és Kína felett is. A megfigyeléshez esetenként kb; 10 perc áll majd rendelkezésre, amíg az égbolton a látóhatár egyik végétől a másik* végéig halad.

Remélik, hogy a mesterséges bolygó segítségévei sok olyan kérdést sikerül megfejteni. amelyet a geofizikusok és a csillagászok: eddig válasz nélkül hagytak; — Egyébként a bolygóban elhelyezett készülékekkel a mért értékeket a bolygó felületén lévő antennák Segítségével sugározzák földünkre. — Magának a bolygónak a gyártásához használt anyagokról — amelyeknek nagy nyomásokat és hőmérsékletet kell kibírná — egyelőre! nincsenek adataink.

Már a wolfram is forgácsolható

Mint ismeretes, a wolframnak különleges tulajdonságai vannak. Olvadáspontja igen magas, 3400 C® és szilárdsága magas hőmérsékleten is nagy. Mint izzószálnyersanyagot, — kiterjedten alkalmazzák. — A wolframból 0.01 mm átmérőjű drótot is elő tudnak állítani, azonban forgácsolására nagy keménysége miatt eddig nem igen kerülhetett sors Most olyan eljárást fejlesztettek ki. amelynek negítségével a legkülönbözőbb alakú

wolfram alkatrészeket lehet elkészíteni, sőt csavarmenettel ellátni; Az eljárás lényege az, hogy egy likacsos wolfram tömböt rézzel; vagy arannyal itatnak. Ezután már semmi akadálya sincsen rendes hőmérsékleten az általánosan használt gyorsacél szerszámokkal való megmunkálásnak. A rezet vagy aranyét a megmunkálás után elgőzölte tik és majdnem veszteségmentesen ismét visszanyerik) Ezzel a tiszta wolframalkatrész már el is készült;

Októberi történetek

ÍÁ.VOR MISK A csámpáién 'ttatott a csordája után. Az ltok sorba kifordultak a ouJcon s kinek milyen a ter- Szete, aszerint oszlott be a irdába. A mesterutcai taní\k tehene nagyon víg volt, w nem tetszett Mihálynak en jókor reggel.

— Az ördög táncoltasson ~g m. gazdáddal együtt! — íttott utána hetykén és hozsózta a nagy botot.

Nem volt ugyan semmi kár »bői, hogy a Szőke sorra irgölődik a többi tehenek ízt, a gazdájával meg éppen mmi baja nem volt Miskáik, mert az öreg tanító minig az első volt a csordásbér zelésekor, de a lyány előtt karfái mutatni a Jávor-fiú, ogy ki ő.

A lyány ránevetett « leényre s azt mondta:

— Majd megláncoltatom én urnái, csak a gazdámat pisz»ZjOi

A csordáslegény ránézett s icm szólt. A lyány vidáman arlum fordult és beszaladt a apujukon. Mikor azt becsapa maga után, Miska csordás ¥>kapta a tiilöktrombitát s belefújt:

Rt Tu-tuuu! Tu-lu-tuuu! iRh^anf/ igen szépen ri!;<>1- az öreg tanító mégörült,neki. Megfordult az ■/ban odabent az ablakon TCtől * dohogva, álmosan szólt:

— ’Kasszának fel a ne vedre p ján.

Nem Is tudott többéi elaludni, csak hallgatta ingerülten a távolodó tülkölést.

Mislca egész délelőtt azon gondolkozott, hogy nem hiába nézte 6 ki már régen ezt a lyányt, de mégis nem utolsó szívű lyány: nem hagyta a gazdáját. Szidni. Az urát se fitt

RmASNAP REGGEL ahogy W szép szőlce tehén, fiatal jó~-ág, megint kikarikázott a tanító' nagy, zöld, boltozatos kapuján, Miska azt kérdezte a leánytól:

— Honnan is került maga Debrecenbe ?

— Hogy tudja, hogy nem vagyok idevalósi?

— ’Szén van szemem. Eritek a jószághoz.

— Majd értek én is a.-. Szabólesmegyei jány vagyok én.1

— De fel van. En meg debreceni csordás vagyok!

— Meghiszem.

— Pég a csordásnak nen " utolsó, mer annak mindig jó

A pásztornak csak nappal mikor a jószág mellett he' 'er; a cívisnek csak iccaka likőr az asszony mellett melegszik. De a csordásnak éj• 1jel-nappal jól megy dolga Hát még a debreceni csordás, nalc, mer a kedve szerint tül köli fel az uralhat!

Tréfásan kacsintott hozzt és otthagyta a lányt.

Ez utána nézett egy kicsit aztán egyet perdült s besza ladt a kapun.

Jávor Miska kapta a tülök jét, s visszatrombitált neki. í tülök szava épp.a tanító abla kának vágott s kegyetlenü megreszkettette az üvegtábla kát.

— Tu-tu! Tu-tu-tn-tuuu!

A tanító, aki tegnap égés,

nap mérges volt s az egész is kólát megpüfölgette, amér reggel nem tudott aludni ijedtért ült fel az ágyában.

— Ó. a pokol fattya! Az Is ten némitsa meg a tülködéi

Jávor Miska csak annál ví gabban fújta, ebbe öntötte be le minden örömét, hogy olya-, I .7ól megmondta a lyánynál amit akart.

Harmadik reggel még ner volt kint a lyány az utcái mire ő a kapu elibe ért. Nősz kapta magát, s hatalmas jó reggelt fújt k-i neki.

CSAKUGYAN JÖTT is , lyány. Eltalálta, hogy neh szólt a nóta, mert igen neve tett.

— Na, mk szól a tülkön, hoz? — mondta neki Miskt

i — Magam, csináltam a sut l bika szarvából.

■ — Jól szól, de jár ide eg

■ huszár, annak réztrombitáj

■ ’•an, mikor erre mennek, úg Wmfújia. mint az égzengés.

■ Jávor Miska csendese Umegpederte a bajszát s csa Wannyit mondott, hogy:

■ — Hm.

■ Azzal a lyány Is bement,

■me# csak belefújt a szarub r nini aki nem hagyja cseri ' hűséges jószágát, Ez való

csordáshoz, nem a trombita.

Iszen trombitás volt ő a bakáiknál, még lopott is magának egy jó trombitát, de hát avval nem kísérheti a marhát, mer nem ért arrul.

Hát csak hadd szóljon a régi nóta:

— Tu-tuu! Tu-tu-tutv!

De már akkor nyílt az ablak s az öreg tanító rövidre nyírt kerek feje bújt ki rajta.

— Hogy az ördög tutujja meg a lelkedet, te cudar, tel Elmenj az ablakom alól azzal az átkozott tülköddel, mert darabontokkal vitetlek be a város tömlöcébe.

Azzal már is csapta az ablakot.

Jávor Miskának még a szava is elállt a méregtől. Hogy őt, a kiszolgált katonát s a debreceni csordást egy tanító,, amilyen hatvanhárom van a', nemzeles városban, így meri', lerondítani! '.

— No, megálljon, tanító úr!1,

Ha kevés a tülölzszaru, most', mán elhozom a réztrombitát...'. Legalább az a lyány is hadd', tudja meg, ki vagyok. '.

MINDJÁRT EL is szalaj-; tóttá érte a kishojtárt, s egész; nap azt fényesítgette és gya-\ korolta a mezőn. ;

Közben pedig folyton azon', járt az esze, hogy nagyon de-', rék lyány lehet az a lyány,', hogy egrj ilye i komisz gazdát', sem hagyott volt szidni! ', Másnap reggel gangosán• lépkedett végig a Mester ut-cán. ■

Mikor a tanító kapujához; közeledett, a lyány már kint; állt a szép szóiké tehénnel: ez: biztosan megint bika után: bogárzik! :

— Hát hogy vagyunk? kérdezte Miska a lyánytól.

— Lehetősen! — felelt ez rá' másvidéki szóval.

— Hanem azér, hogy maga szabólesmegyei ján — mondta Jávor Miska —, én meg debrecenyi csordás vagyok! Igaz-e?

— Aszongyák.

— No, hát meg is mutatom, ha aszongyák.

Kacsintott, nevetett s elővette a felkötött szűre alól a réztrombitát, amelyik szebb volt, mint az arany.

Azzal az ámuldozó lány szemeláttára g. szájához illesztette s olyan riadó marsotfújt ki rajta, hogy majd megrepedt a lány füle tőle.

De nyílt az ablak.

A tanító úr kinézett.

— Jöjjön csak, barátom, közelebb. Ezt már szeretem! a trombitát. Ez igen kedves hangszerem, különösen ilyen jókor reggel. Fogja, itt egy pohár szilvórium érte.

Miska egy percig sem csodálkozott ezen. Elvette a poharat és lehajtotta a finom szilvapálinkát.

— Hanem, barátom *— szólt jámboron Boros bácsi, a tanító, — innen nem hallom jól, mer a félfülemre süket vagyok, oszt éppen itt van az ágyam el Hát álljon oda a sarokra, szembe, akkor hallatszik be jól nekem. Hát fújja el még egyszeri

Miska borzasztóan büszke volt. Odaállt c szemközti sarokra s egy fertályóráig fújta a sorakozót, meg a takaródét, r.-.eg még nótát is, a körösi lányt.

AZ ÖREGÜR szemmel látható nagy gyönyörűséggel hallgatta s mikor behúzódott, ezt dünnyögte a szakállába.

—• Megállj, nem soká lesz kedved itt trombitálni a fülembe.

Másnap reggel újra elhozta Miska a trombitát. Kissé cső. dálkozott rajta, hogy a tanítc , nem siet a pálinkával. Mikor jól kiharsogta vele magát : végre nyílt az ablak, s az öreg úr vereslő szemmel intett neki.

— Ez a magáé, ez a pohár i pálinka. Ej, be szeretem c . trombitaszót — mondta nek

álnokul, látva, hogy már most ■ is sértve érzi magát a legény , mert későn kapta s mPrl hit- i ványabbnak érezte az italt.

De azért Miska sokszoi I gondolt rá, hogy nem csoda i ha az a jány nem hagyta szid I ni a gazdáját, derék embei az! Vigasztalta magát ezzel, i i reggeli rossz érzésért.

" De harmadik reggel nag\ bosszúság érte. Hiába trom bitálta tele a világot, kétszer 5 háromszor is elfújta a riadót ., a sorakozót, nem nyílt met 3 az ablak. Miska utoljára el % unta a kuncsorgást,

Kolozsvári- Grandpier Emil:

ElM

éS mulatságok

— It és x let —

♦ Hl a tanulság:

2 Pellengér állott egy kis vá- Jrosban, s a pellengéren egy Jember izzadt szégyenletében. 2 A mellén nagybetűs írás füg- 2gött. mely arról tudósította a

Ibámészkodókat, hogy az ember írások hamisításáért lakói ily rutul.

— Mit vétett ez a szerencséden? — kérdezte egy arra ♦vetődő paraszt a szomszédjá|t6L

i — Olvassa el kend a céduilát a nyakában, mindjárt meg Xtudja.

t — örömest elolvasnám. — Xcsakhát se írni. se olvasni 2nem tanultam meg.

2 ■— Tudja meg hát — mondata a megszólított — hogy ez 2 az ember hamis írásokat ké♦ szített;

2 — Sose gondoltam volna — ♦ sóhajtott föl a paraszt, — ♦ hogy ekkora veszedelemmel ♦ jár, ha valaki megtanul írni ♦ meg olvasni; ttö az aiőrelátás ♦ Folyóparton állott az akasz- 2 tófa. Kéit elítélt várakozott a 2 tövében, gyászos sorsa betel♦jesülésére; Aztán munkához | látott a hóhér; Hurkot vetett • az egyik elítélt nyakába s •X huzni kezdte gyakorlottan .♦fölfelé. Csakhát a kötél elsza♦ kadt. az ember a vizbe esett, ♦ s úszva sikeresen megmenetkült;

♦ A másik elítélt ekkor így ♦ szólt a hóhérhoz:

♦ *— Aztán engem jól kössön

r $ meg, kend, én nem tudok ám ; 2 úszni;

,2Jó válasz

r| Két förtelmesen rút férfiú ♦ egy ház előtt, az utcán elha-2 ladó fehémépeket nézegette. ♦ Amint álldogáltak, egy gyö(fnyürű szép asszony haladt el * elöttük.

>• — No — mondta az egyik .| férfi, •— én ennél az asszonyánál szebbet életemben nem -♦láttam.

Az asszony kíváncsian megfordult, hadd lám, ki dicséri. Mikor látta minő rút embei magasztalja szépségét, csípősen ekként válaszolt:

— Bár én is hasonlót mondhatnék az úrról.

— Könnyen megcselékedheti kegyelmed — vágott viszsza amaz — csak hazudjék mint én is tettem;

Vagy későn vagy korán

Egy vargalegény megházasodott. s a hatodik hónapiján a félesége gyermeket szüli neki. A szomszédok nem hagyták az eseményt szó nélkül. Mikor már nagyon nagyra terebélyesedett a szóbe; széd, a vargalegény elment l szomszédasszonyhoz s ezi mondta: — Téved kend, ha azt hiszi, hogy a gyermek született időnek előtte, merthogy a menyegző volt későn;

A hazug sorsa

Tubákossi uram páriát rit• kító nagy hazudozó volt. Hí- i rét oly jól megalapozta, hogs ■ mondhatott bármit, fejcsóvál’ va hallgatta még a leghiszé : kenyebb ember is;

1 Egyszer elterjedt, hóra 1 megütötte a suta. s szörnye halt. Éppen erről folyt a sz< ’ egy fogadóban, mikor kinyil az ajtó s belépett rajta Tubá kossi uram személyesen; / társaság elnémult, s mindenk őt nézte. Végre egy tanái 1 megszólalt:

1 — Tegnap azt hallottam ke

gyelmedről, hogy meghalt;

, — Hálaistennek — sóhajtot

Tubákossi — semmi bajom soha ilyen egészséges nen 1 voltam.

1 fe— Nem addig van az — vá laszolt a tanár — én a kegyel : med halálának hírét olyas - embertől hallottam, kind í százszorta inkább hiszek, min kegyelmednek.

♦ Az október 23-a utáni idő-1 szakban sok minden történt ♦hazánkban, főképpen Buda-2 pesten; Ezek az esetek na- Xgyobb többségében tragikusak voltaic, azonban, mint mindenkor és mindenhol, most is akadnak olyan dolgok a nagy zűrzavarban, amelyek mosolyra késztetik az embereket. Engedjék meg, hogy leírjak három kis történetet, szavahihető pesti ember elbeszélései alapján.

Csak ennyi a baj?

Egy közismerten könnyűvérű nő, aki egyébként gyors- és gépíró is volt, az úgynevezett ,/nemzeti bizottmány” megalakulása után, felajánlotta szolgálatait a „bizottmány” elnökének. Dudás Józsefnek. Dudás örömmel vette. mert pont akkor gépíróra volt szüksége.

Már javában dolgoztak, Dudás egv elnökhöz méltó stílussal diktált, amikor a gépíró fázósan borzongott meg az ablaktalan szobában.

— Nem lehetne Itt fűteni, vagy kaphatnék egy meleg kabátot? — kérdezte. — Ügy fázom.

— Csak ennyi a baj? Ez nem okozhat gondot — mondotta és kinyitotta az ajtót;

— Hé! — kiáltott a legközelebb álHIó fegyveres alaknak — menjen le a Corvinba és hozzon három bundát!;:,

Tragikomédia

Az eUenforrad almárok Pesten, különösen november 2— 3-án kaptak vérsezmet, sorra kutatták fel a kommunistákat. Ennek híre persze el- 1 terjedt a városban és a be; csületes elvtársiak elkészül: telle a legrosszabbakna. Aa egyik Béke-úti házban, a második emeleten szintén szorongva várták az órák múlását;

Úgy az esti órákban, a nagy. . papa kinézett az ablakon és 1 rémülten látta, hogy a ház . előtt megáll egy nagy páros . autó. abból rohamsisakos em. berek szállnak ki és gyorsan . surrannak az épület felé. Iz, gatottan eresztette vissza a függönyt és rendelkezett.

— Minden lei lemegy a pin- i cébe, én maradok és majd i meglátjuk, mi lesz.

5 Valóban, így is történt.

• I^assan teltek a percek, nagy, apó végül is nem bírta Id a I bizonytalanságot. Magára ’ kapta felöltőjét, lesietett a

lépcsőkön, óvatosan kilop?,ko! dott az utcára. Amint a ház ■ sarkához ért, óvatosan kite; kintett; Szeme tágranyílt,

• majd dörgedelmes kacajra fa• kadt. Nyomban visszásá é tett

a hiába, megkereste övéit. S Azok izgatottan várták, hogy U mit fog mondani. Nagyapó, sfuldokolva a nevetéstől, el- ö mesélte, hogy n

— amikor kinéztem a ház- n sarkon, akkor láttam meg a é rohamsisakos embereket, s; akik nem mások, mint a ke- f< rület tűzoltók A kocsi is tűz- t< oltóautó és azért jöttek, mert s kigyulladt a KÖZÉRT s azt li oltják !, 1, o

úa m v 1*1

Életmentő ti

leleményesség l

Az alábbiakban szovjet és magyar elvtárealc leleményes- ti Ságéról írok. Az egyik budai kerületi rendőrkapitányság fi épáiletében mintegy 300szov- k jet és magyar katona rekedt benn. A helyzet óráról órára c súlyosabb lett, az épület körül egyre jobban szaporodtak a gyanúsi fegyveres alakok; j. Az épületben lévőknek nagyon kevés lőszerük volt, s ha arra került volna a sor, kilá- * tástalan lett volna a harc. ^ Töprengtek, hogy mit tegyenek, amikor az egyik szovjet tisztnek jó ötlete támadt; z Átvette a parancsnokságot és utasítást adott arra, hogy v mindenki öltözzön, a lehető- fc ségekhez képiest civiiruhába. d Különböző rongydarabokból n karszalagbkat készíttetett, az- b tán sorakoztatta az egységet,

Szemlét tartott és elégedetten állapította meg, hogy »mmi ben sem különböznek öltözetre az ellenforradalmároktól. Egysége élére állt, kinyittatta a kaput, vezényelt ás elindultak. A vegyes társaság láttán, az ólálkodó fegyveresek igen meglepődtek. Mire felocsúdtak, a karszalagos csápját már a Sztáiin-hídon haladt keresztül: Az Jtt lévők igen gyanúsan méregették őket, mire a szovjet tiszt beiiUett és a katonák leözül a magyarok, harsány hangon énekelték:

„Fel, fel vitézek, a on* tára!”

Ezt hallva, a hídon, sétáló fegyveresek megálltak és kiabálni kezdtek:

— Jól van, fiúk, menjetek csak! Harcoljatok!

Az egyik eUeníorradaümár, a kis csapatot gusztálva, felkiáltott:

— De vigyázzatok ám, mert kommunisták is vannak közietek!

M,re egy hang a sorból:

— Ne félj, majd mi elintézzük őket!

Az egység, a szovjet tjpnrt vezetésével, még aznap hiánytalanul csatlakozott egy Budapest mellett állomásozó magyar kaiba talmi egység* bez;

~ himQfM