Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

1957. január 27.

TISZAVIDEK

Időszerű öntözési kérdések

SZOLNOK MEGYÉBEN — az elmúlt évtizedben — nagy kiterjedésű öntözőtelepek, vizkiemelő művek és vizosztó műtárgyak létesültek hatalmas beruházási költségekkel. Ezek az öntöző művek szinte felbecsülhetetlen értéket jelentenek aszályos Alföldünk közepén. — mivel öntöző területeinken biztosabbá, egyenletesebbé, gazdaságosabbá tehetjük mezőgazdaságunk termelését.

Az idei öntözések előkészítése és ió rendben történő lebonyolítása érdekében a Vízügyi Igazgatóság az alábbiadéra hívja fel az öntözésben érdekelt állami gazdaságok, i ermelőszövetkezetek, szakcsoportok és egyéniek figyelmét.

A televen belüli öntözőcsatornákat és műtárgyakat, valamint lecsapoló csatornákat az érdekelt tulajdonosoknak az öntözés megkezdése előtt ezévben is ki kell javítani.

Erre feltétlenül szükség van a vízpocsékolás elkerülése és gazdaságos üzemelés érdekében.

A Vízügyi Igazgatóságnak, hogy

a vízmérleget és vlzszétosztást elkészítse. pontosan ismernie kell az 1957. évben öntözni kívánt területek nagyságát, úgynevezett öntözési idényt.

Az érdekeltek legnagyobb része a MÁGES-sel már előzetes termelő szerződést kötött, az állami gazdaságok pedig közvetlenül a Vízügyi Igazgatósággal az ideiglenes vizszétosztási tervet elkészíti, de az öntözési igények pontos ismerete feltétlenül szükséges: ezért az érdekeltek eddigi bejelentéseiket vizsgálják felül és amennyiben eddigi bejelentéseikhez képest valamilyen változást akarnak, vagv még öntözési igényeiket a MÁGES- nél előzetes szerződéskötéssel nem biztosították, ilyen irányú szándékaikat a MÁGES területi agronómusával. vagy a Vízügyi Igazgatóság illetékes Szakaszmérnökségével közöljék.

Jelenlegi helyzetünkben oda kell hatni, hogy elsősorban a berendezett, jól működő 1—4 éves telepek üzemei ienck. Vízszolgáltatás, illetve vizlevezetés szempontjából az egyes telepekét öntözési műszaki egységeknek kell tekinteni, melyek nem bonthatók és nem oszthatók tetszőlegesen.

A Vízügyi Igazgatóság csak oly területekre köthet vizszolgáltatási szerződést, amelyeknek vízellátását az eddig létesült vízszolgáltató és vizszabályozó művek segítségével biztosítani tudja.

Ezért, ha berendezett, műszaki, egységenként működő telepén, a továbbiakban több öntöző szakcsoport kíván üzemeltetni, az öntözés műszaki feltételeit az illetékes Szakaszmérnökséggel tisztázni kell.

Az uj telepek építési igényeit továbbra is a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága bírálja el.

Az öntözéssel kapcsolatos ügyek közvetlen megtárgyalására január hó végén az öntöző bizottsági értekezlet Szolnokon összeül, ahol az érdekeltek valamennyi felmerülő kérdésre felvilágosítást kapnák. Az öntözési értekezlet időpontjáról az érdekeltek külön értesítést kapnak.

Nemes Ferenc főmérnök

TÉLI ÖRÖMÖK

Szerkesztői Szenet

P. L. Tisza tenyó. —■ Versében sok az erőltetettség, egy-egy rímjére felszisszenne az olvasó, annyira 3 sántít. Sokat kell tanulnia olvasnia, 3 akkor egyszer sikerül közölhetőt írni.

Tóth Györgyné, Szolnok. „A pájinkás öregasszony” c. írása színes, érdekes, jóízű. Újság számára azonban ebben a műfajban túlhosz- 3 szú. Szívesen leközöljük — rövidebb írásait.

László László, Tüdőkórház. Jász- 3 sági emberek c. írása nem olyan 3 eleven, mint már közöltünk is mint- 3 egy fél éve. A párbeszédek sematikus problémákról sablonos mondatokban folynak. Érzik, hogy az élményt a „szempont” helyettesíti bennük. Küld még jobbat is, biztosan tudjuk.

Hegedűs Menyhért, Kunszentmárton. — A kultunházról írt levelét le fogjuk közölni.

Céljaink azonosak a kormány céljaival, harcolunk a népi, nemzeti egységért \

• — mondotta Vékony Imre, a Hazafias Népfront Megyei Irodájának

munkatársa

Tudjuk, hogy eoy olvan széleskörű, de heterogén alapokon álló mozgalom, mint amilyen a Hazafias Népfront is. sokkal hamarabb

összeomlik a megrázkódtatások súlya alatt és sokkal nehezebben éled újra, mint a szilárdabb alapokon nyugvó szervezetek. így volt ez Szolnok megyében is;

Mégis „in médiás rés” tettük fel a kérdést Vékony Imrének:

=~* Mit csinál a Hazafias Népfront jelenleg Szolnok megyében?

— Van munkánk bőven. Elsősorban a gazdakörök újjáélesztésén dolgozunk, amelyből több mint szúz működött október 23. előtt, jelenleg pedig csak 10—12. Mellékesen megjegyezve: gazdaköreink munkáját igen nagy mértékben gátolja az indokolatlan gyülekezési tilalom. Ettől függetlenül megakadunk egyezni a pártszervezetekkel és a tanácsokkal abban, hogy biztosítsanak megfelelő helyiséget gazdaköreinknek!

Körülbelül 10—12 Ezüstkalászos tanfolyamot szervezünk a különféle kultur és szakcsoportok mellett a jelenlegi gazdakörökben.

«— A szolnoki gazdakör részére

a megyei könyvtár fél, vagy egész szezonra biztosít bizonyos mennyiségű könyvet, de a járási könyvtárakkal is tárgyalunk hasonló célból.

— A nagysikerű és a már utolsó darabig elkelt Jászkun-Kalandáriumért szintén a Népfront vállalta az anyagi felelősséget és a szerkesztést is a Népfront szervezte meg.

— Ez a jelenlegi munkánk. Ami a jövő programját illeti, arról maid az Országos Tanács dönt.

—• Milyen politikai munkát végez jelenleg a Népfront’

— Magyarázzuk a kormányprogramot az embereknek. Célunk a politikai kibontakozás Hősegítése. — Ehhez és a részletes kormányprogram kidolgozásához úgy járulunk hozzá, hogy az emberek hangulatát, véleményét, javaslatait meghallgatjuk és mindezeket továbbítjuk fejfelé. Minél több ember véleményét meghallgatni: ez a célunk. Értünk el eredményeket ezen a téren, bár elég nehéz

még mindig sok embert megszólaltatni;

■— Politikai célja ugyanaz a Hazafias Népfrontnak, mint régebben: a népi. nemzeti egység megteremtése. Ebből következően támogatjuk a kormány célkitűzéseit, annál is inkább, mivel a kormány Is, a Hazafias Népfront is egyet akar: szocializmust, de sajátoságaink figyelembevételével.

—• És azok a becsületes magyar emberek, akik belátják mindezt, — tagjai lehetnek a Hazafias Népfrontnak.

•— Milyen szervezetekkel kíván a

Hazafias Népfront a lövőben szorosabb együttműködést kiépíteni? —• tettük fel utolsó kérdésünket.

Az EPOSZ-szal és a parasztságnak az ezután létrejövő érdekvédelmi szervezetével.

■— A Nőtanács a jövőben valószínűleg kiválik a Népfrontból, de ez még csak ideiglenes elgondolás. Az ezzel kapcsolatos döntés és még a többi nyitott kérdésre a feleletet a februárban összeülő Hazafias Népfront Országos Tanácsa ülésének határozata adja meg — mondotta befejezésül Vékony Imre.

<r— bubor —•

tem Jd, mert barátom újra megszólalt:

— Kiüt a verejték rajtad, mi bajod? — és ápolni kezdett. Kivette a kezemből a fehér anyagot és törölni kezdett.

— Látod: még gyógyításra fa jel lehet használni. Remekbe, szabott áru! Hogy issza a nedvességet! Remek holmi, barátocskáml

Nem bírtam tovább, elájultam. ö nyugodtan, diadalittasan és fölényesen ápolt — a pelenkával. Mint egy hős, aki e pillanatban zárta be a kört, mert most már azt a darabkát is magáénak tudhatta, ami az egész világ meghódításából még hiányzott neki.

Mindezt persze már másoktól hallhattam, hisz vem emlékezhetek semmire: megámon, tudtomon kívül voltam. Meg is érdemeltem.

Második napja nyomom az eset óta az ágyat. Van időm gondolkodni.

— Mi lett volna, ha mondjuk — a, fürdőnadrágomat látja meg?

.. micsoda anyag! Csodálatos minőség! És ez a szabás! Valódi franciás! És hogy el van dolgozva minden szegélye: valódi mestermü!”

__ J\ em, most már nem hagyom magam! Nem engedem tovább! Mestermű?! Persze hogy az! Az bizony! Mert a feleségem varrta saját kezével, saját tűnkkel és saját cérnánkkal. „Made in Hungary!" A feleségem fa, a tű is, meg az a cérna is!

Valódi újpesti gyártmányok!

Fóti Pál

A REMEKBESZABOTT ZSEBKENDŐ

(SZATÍRA)

Tőaza szeretet

és a népek Közöli! barátság

Amint nézem ezeket a pufókképű, örökvidám, csínytevésrs mindig hajlamos nebulókat, eszembejut, hogy niem lehet könnyű dolguk a pedagógusoknak, hiszen az eddigi — felülről jövő — szempontú rad at náluk is megszűnt, s ugyanakkor számtalan problémával í kapcsolatban nincs határozott állásfoglalás.

Hogyan taníthatják például most a gyermekeket hazaszeretetre, s ugyanakkor más népek tiszteletére? Tudom, a séma, a jó felelet megvan erre a kérdésre, de tisztában vagyok azzal is, hogy a „megoldás", a szavak érzés nélkül való bifflázása nem sokait ér. Vajon meri-e vallani és fenntartás nélkül tanítani megyénk minden pedagógusa, hogy számunkra nem lehet drágább ország, mint ez a haza, mely kenyeret ad, életet jelent valamennyiünknek? Olyan sok fiatal elhagyta mostanában az országot. Akarva, akaratlan arra kell gondolnunk, hogy a hazaszeretet izzó hevét nem elég gonddal szították ezek lelkében.

S vajon a más népek iránti tisztelet lángja tiszta tűzzel ég-e minden iskolánkban? önkéntelenül is arra gondolok ezzel kapcsolatban, hogy a marxi-lenini eszmék tisztaságát bemocskölni, igazát

kétségessé tenni nemcsak rágalom hadjárattal, durva szidalmakkal lehet, hanem az elmélet rossz gyakorlati megoldásával is. Maradjunk csak a népék közti barátság szükségességének lenini elvének Szolgálta-e ezt a célt őszintén eddigi nevelési rendszerünk? Valljuk meg őszintén — nemcsak az iskolákban, hanem az élet egyéb területein is — nem a legjobban követtük az elmélet útmutatásait A közelmúltban hallottam a következő esetet: Az elmúlt évben szakkönyvet akartak írni egy kiváló hozamú magyarországi tehénfajtáról. A szerkesztőbizottság egyik tagja ellenezte a könyv kiadását azzal az indokkal, hogy „annyi tejet még a szovjetunióbeli kosztromai tehénfajta sem ad." Ebből az állásfoglalásból akarva, akaratlan az érződik, hogy a magyar állattenyésztők nem képesek az állatok szakszerű gondozásával olyan eredményt elérni, mint a szovjetunióbeü, s ha mégis, akkor csalás van a dologban. Hány ilyen példát lehetne felsorolni, melyek népünk áldozatos munkáját, alkotókészségét becsülik le, s ugyanakkor a Szovjetunió kétségtelenül nagy eredményeinek indokolatlanul túlzott feknagasztatásával nem a két nép barátságát szolgálták, hanem a kisebbségi érzést, következésképpen az eihidegülést táplálták a magyarolt ban.

Tagadhatatlanul sokat tanulhatunk a szocialista áBamcüetől, elsősorban a Szovjetuniótól. A szocializmus építésében szerzett hasznos tapasztalatait a mi viszonyainknaik megfelelően fel is kell használnunk, ha gyorsabban akarunk dörej ütni. De ugyanakkor félreérthetetlenül ki kel jelentenünk, hogy nem szabad mindent átvenni, csupán azért, mert szovjet. Természetesen a mostanában lábrakapó nyugat iránti hajbókolásra is vonatkozik ez. A gazdasági életnek például számtalan olyan ága van,— így a szőlőkultúra, a gépipar néhány gyártmánya stb. — melyben állunk, olyan magas fokon, mint a baráti, vagy a nyugati országok, esetleg túl is teszünk rajtuk. Helyes lenne sutbavágni ezeken a területeken szerzett jó tapasztala- . tahikat, s idegen módszerekkel helyettesíteni azokat? — Nem, egyáltalán nem volna helyes.

Nem kell alttól félni, hogy csökken hazánkban a Szovjetunió tekintélye, ha az ott élő embereket is húsból-vérből alkottalknak, hibával és erénnyel, jó és rossz tulajdonságokkal rendelkezőknek ismerik meg fiaink, ugyanúgy, mint saját országunk lakóit, s nem úgy, mint egy magasabbrendű, hibátlan népfajt. Sajnos, egészen a legutóbbi időkig inkább az elvtelen, a marxi-lenini eszméktől távolálló tömjénezés volt a jellemző, kezdve az úttörő mozgalomtól a felnőttek mindennapi életéig;

S mi legyen ezután? Most már hallgassunk a Szovjetunióról? Nem, ez sem volna helyes; Érdemeinek kellő tisztelete, baráti segítőkészségéniek becsülése, jó kapcsoltainknak az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök kihasználásának elvén alapuló ápolása nem csorbítja nemzeti méltóságunkat, mindenképpen csak hazánk javára ; válhat.

Persze, a mindennapi életiben nem ilyen könnyű ezeknek a

kérdéseknek a magyarázata. Különösen a most nyiladozó értelmű < fiatalok keresnek megnyugtató feleletet sok aggályukra. S kétségeik eloszlatásában nagy szerep vár a nevelőkre.

Moafan&lian igen könnyű hazafias mezben tetszelegni, s annak leple alatt nacionalista nézeteket szítani Könnyű feladat, de igen káros, a népek irántunk táplált tiszteletiét csorbítja. Amilyen ká- 3 ros a szolgai meghunyászkodás, olyan kóros önmagunknak mindenkinél különbnek való kikiáltása;

Nem „szempontoknak" írtam le ezeket, csupán gondolataiméit 5 öntöttem formába azzal a reménnyel, hogy a pedagógusok jóréroe egyetért velem. SIMON BÉLA

i

_ 1? zt még el akartam mondani. Ne érts félre, de ami izoktól jön, az — az — — —• mit mondjak: leolosszális! Van fogatnod, mi mindenük van azoknak és nílyen áruik, barátom, milyen irúk! Hát nézz ide!

Valamit mutatott a lábán, felhúzm egy darabig hosszúnadrágját, de %em volt időm oda se nézni, mert nár újra dőlt belőle a szó, mint a izódásüvégből a víz, ha hátúi megnyomják. Szembe illik nézni a beszélővel. És ez volt a tragédiám! Mer t imint hadart és mutogatott, meg cézzel-lábbal fa beszélt, persze a szájával fa — olyan folyékonyan, iogy fokozatosan éreztem, hogy jettyezik az arcom. Szemeim önkéntelenül becsukódtak és behulyott szemmel, átszellemült an erezem mint terebélyesedik mind szélei ebb és széjjelebb a nedvesség az ircomon,

Csupa gyönyörűség az élet! Pislogok és hallgatok. Mi mást csinál'látnék, hisz szóhoz sem tudok jutni. De most már nem bírom tovább ízt a „folyékony” szóáradalotl Elszántan elővettem...

De mit vettem elő? Már időm tincs hogy kimondjam, mert barátom máris arról fröcsög, amit elővettem.

■— Hát nézd! Magad győződhetsz meg róla: látsz te ilyet mostanában? Most már nem is tagadhatod:

hisz a sajátod! No végre sikerült: meggyőzhetlek! Nézd: érezd ezt a különleges tapintást, óh milyen finom. Csupa élvezet használni. Figyeld ezt a különleges belső szövésű kockázást. Mennyi ízlés! Ilyent csak ők gyártanak! Bámuld meg barátom ezt a csodás alakot, nézd ezt a formát. Remekbeszabott! Mennyi gonddal készült. Nézd ezeket az eldolgozott széleket. És ni, ez a különleges, homályos folt! Mesteri, mint egy Paganini mesterhegedü!

Mit folytassam?! Dőlt belőle az imádat. Na meg a szemrehányás:

—- Nem is mondtad, hogy te is...? Előttem — láthatod — nem lehet titkolni semmit, pajtikám — — — Na ugy-e, te is meggyőződtél, nem szégyen az barátocskám! — leplezett le a felfedezés izgalmas örömével.

— De esküszöm.., •— próbáltam tisztázni kényes helyzetemet. Azonban belémfagyott a szó, mert oldalra fordította nagydarab fejét és így oldalról — mint a szende kislány — szemlesütve, megsemmisítő tekintettel leintett, mint aki egy titkot leplezett le:

—- Tudom..; tudom! — és újra magyarázni kezdett.

ÍV em. ezt már nem birom to-1 ’ vább! Hisz csupa tenger az , arcom! Még egy perc és elmerülök! Egy pillanatig várj, ne fröcsög)! Legalább addig, amig megtorülköt:.-. Nem várt.. -. Szóval nem? Akkor én sem! Elszántam magam: lesz, ami lesz! Elővettem — — — igen. előbb már elővettem a zsebkendőm, értik: a remekbeszabott, különleges „külföldi" zsebkendőm — nohát: a zsebkendőt! — Csakhogy kimondottam végre. És törölni kezdtem magamat.

Szörnyű gyanú villant fel bennem. Megnéztem., hogy mi van a kezemben. Tudni akartam, hogy ' miről beszél olyan áhítattal és imádattal. Élszömyülködtem. Nem mondom, ván egynéhány valódi szép zsebkendőm, de amit ott tartottam a kezemben, az ... az — restellem kimondani! — nem zsebkendő volt, hanem a kislányom... kimondhatom? Igen? Köszönöm, okkor kimondom: a kislányom pelenkája! Elnézést kérek, de szórakozottságból a ruhakosár helyett, a zsebembe tehettem, amikor segítettem a feleségemnek összeszedni a megszáradt vasalnivolókut. És ez a folt! Ez a gyanús folt! Ez a különleges, homályos folt... Nem rozsdafolt volt... Hanem az... az bizony..

\1 egállt a kezemben a híres

1 * holmi. Kérdőjelszerüen. becsukott és ferdén széthúzott szájjal néztem rá, előbb a pelenkára, aztán a barátomra. Lesújtva jegyeztem meg:

— Hát kellett ez nekünk?!