Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-25 / 21. szám

1957. ajnuár 25. TISZA VIDÉK 3 Tavaszra készül a Jászkiséri Gépállomás Vártra szikiméig van — ez a véleménye u munkástanács elnökének Az utcáról egy teherautó kanya­rodik a Jászkiséri Gépállomás ud­varára. Az öreg kapus kinyitotta a nagykaput, s e művelet közben fülkéiébe invitált. S ott... az em­ber majd hanyatt esik a meglepe­téstől, mert az öreg szaki ceruzát kotor dó és két példányban be­lépő cédulát állít lei. Szabályos be­lépőt. Felírja a gépállomásra be­lépni szándékozó nevét, hová megy és kivel akar beszélni, hány óra, hány perckor lépte át a gépállomás küszöbét. Ezt a műveletet komo­lyan, de kicsit bocsánatkérően végzi, mintha csak azt akarná mon­dani: „mit csináljak, én is buta­ságnak tartom az egészet, de a pa­rancs az parancs." Nem mondja, de látni rajta, hogy ilyesmire gon­­doL önkénytelenül is mosolyogni kelL Lám, micsoda fejlődés. A mi­­r, isztéri uniókban lassan már meg­szüntetik, a Jászkiséri Gépállomá­son viszont most hozzák divatba a belépő cédulát. Hja, fő az éberség. Egyébként bármit bediktálhattam volna. Akár azt is, hogy egyenesen a Minisztertanácstól küldtek, mert a cédulát ugyan kiállították, de a személyi igazolványt nem nézték meg sem a kapusnál, sem máshol. (Elnézést kérek a rosszmájúságért, de hát ha rend van, tényleg legyen rend). Ilyen előzmények után elég ve­gyes érzelmekkel kerestem fel a munkástanács elnökét, hiszen ha ekkora ébeisóg van a kapunál, mi lehet beljebb? Nos, az újságírót kellemes csalódás érte. Az udvaron és a műhelyekben a dolgozók a téli gépjavítást végezték. Az irodában pedig gondos számítgatások foly­tak, kalkuláltak, tervezgettek. Nem kellett hozzá sok képzelő erő, min­dem arra vallott, hogy itt, a Jász­teléért Gépállomáson elmélyült munka folyik, tavaszra készülnek. Erről a készülődésről adtak nem teljes, de mégis átfogó képet a gépállomás vezetői. .4 munkaversenyröl és a körzethatárról Beszélgettem az igazgatóval és Bokros Ferenc eivtárssai, a mun­kástanács elnökével, ö egyébként hegesztő. Keveset beszél, úgy lát­szik, jól meggondolja, mit mond. Itt, ezen a gépállomáson, ahol évek óta igen sok kiváló, országoshirű traktoros dolgozott, természetesen szóba kerül a munkaverseny. Lesz-e és ha igen, milyen lesz? — Less, csak nem olyan, mint régebben volt — mondja Bokor Fe­renc. Es az igazgatóval együtt el­mondják, milyen elképzeléseik vannak. A gépállomás valamennyi dolgo­zója érdekeltté lesz téve, hogy mi­nél több és jóminőségű munkát végezzen. Ez a jövőben ugyanis létkérdés lesz. Ha híre megy, hogy a Jászkiséri Gépállomás traktoro­sai hanyagul dolgoznak, akkor en­nek beláthatatlan következményei lehetnek. Nem kapnak munkát. Es ha nem lesz munka, csökkenteni kell a dolgozók létszámát. Viszont, ha jól dolgoznak, a gazdálkodók keresni fogják őket, ez több mun­kát, ezzel együtt nagyobb jövedel­met jelent. Ebből logikusan követ­kezik, hogy nem papíron, vagy szé­lien cirkáimé.sott jelentésekben lesz munkaverseny, hanem valóságban. Ezzel kapcsolatban mondták el a jászkisériek, hogy jó lenne, ha tényleg eltörölnék a gépállomási körzethatárokat. Ilvmódon a gép­állomások között is kialakulna az egészséges versengés. Mindegyik arra töreíkedne, hogy népszerű le­gyen, sok állandó üzletfelet szerez­zen a tsz-dk és az egyéi gazdák körében. • • (tnállósstig —■ nagyobb felelősség — Most magunk állapítjuk meg, milyen és mennyi munkát tudunk elvégezni. Ez már az önállóság jele. De az önállóság egyben na­gyobb felelősséget követel — mondja a gépállomás igazgatója. Igaza is van. A munkástanácsnak úgy kell intézkednie, terveznie, hogy legyen állandóan munka és a munka feltételét biztosítsák. Ehhez tartozik most a téli gépjavítás. Ahogy mondják — a meglévő ne­hézségek ellenére -—márciusig azo­kat a gépeket kijavítják, amelyek­re a tavaszi mezőgazdasági mun­kák során szükség lesz. Hátra van még a munkáltatók megszervezése. Aggódásra e téren nincs semmi ok. A munkástanács­nak az a véleménye, hogy a jövő­ben is elsősorban a közös gazda­ságok igényeit elégítik ki. A ter­melőszövetkezetek részéről szintén megvan az óhaj a gépállomás erő­gépeinek igénybevételére. Néhány nappal ezelőtt a jászkiséri Táncsics Tsz elnöke már felkereste a gép­­állotnásiakat, hogy megbeszélje, mire lesz szüksége a tsz-nelc. Fő­leg talaj munkát akarnak végez­tetni. Jelentős mértékben segíteni kí­vánják az egyénileg dolgozó pa­rasztokat is. Hogyan? Valószínű­leg létrehoznak olyan traktoros­­brigádokat, amelyek kizárólag egyéni gazdák földjén dolgoz­nak majd. Az elmúlt évekhez képest mintegy 30 százalékkal több munkát végez­nek az egyénieknek az idén. A Jászkiséri Gépállomásán ko­molyan és meggondoltan készülnek a tavaszi mezőgazdasági munkák­ra. Minden bizonnyal van hiba is. Ami azonban bizonyos, hogy mind a munkástanács, mind a szakveze­tés legfőbb feladatának a gondos felkészülést tartja. A munkástanács tagjai köztiszteletben átló emberei/ Ha valaki arra szeretne választ kapni, hogy kik a munkástanács tagjai, elég, ha megnézi a névsort. Köztiszteletben álló emberek. Ott találjuk pL L. Kovács Bélát Is, a szocialista munka hősét, az onszá­­goshírű traktorost. Megalakult a pártszervezet Is. — Január 22-ig 18 tagja volt az MSzMP-nefc. Bokor Ferenc elvtárs, a munkástanács elnöké ezzel kap­­csolatban a következőket, mondta: — A munkástanács és a párt­­szervezet a legteljesebb összhang­ban akar dolgozni. Egy a célunk. Nekem az a véleményem, pártra szükség van. Egyébként a munkástanácstagok közül is jónéhányan belépitek az MSzMP-be. A munkástanács elnöke és az igazgató még sok mindent elmon­dott. Beszéltek arról, hogy milyen melléküzemágat akarnak létesíteni. Jóérzés volt hallgatni őket. Az ember még azt az apró bosszúsá­got is elfelejtette, ami a kapunál érte. —szp — Ne csodálkozzék — ILYEN IS VAN! AKAR EGÉSZSÉGESEN ÉLNI? — HASZNÁLJON SBTAPALCAT! Angol orvosok mozgalmat Indítottak, hogy a férfiak ismét használják a séta­pálcát. Az egyik tudós, a „The Lancet“ című orvosi folyóiratban megállapítja, hogy a sótapáica a legrégibb, legol­csóbb, legegyszerűbb és leghatásosabb orvosi műszer, amelyet valaha is fel­fedeztek. A cikkíró szerint a sétapálca egye­nes testtartásra készteti hordozóját, segít az egyensúlyt megtartani és min­denekelőtt rábírja az illetőt a sétára, nempedig, hogy összegörnyedve gép­kocsin, auóbuszon vagy villamoson utazzék. A cikkíró felszólítja a férfia­kat, ne szégyellenék sétapálcát hor­dani, mert ez nem az alacsonyabbren­­dűség jele. A sétapálca — a férfiak barátja. Egyedülálló pártprogram Londonban, a rendőrségnek és tűz­oltóságnak kellett kivonulnia, hogy a hires Nelson szoborról lehozzon egy idősebb hölgyet. Az illető azért má­szott fel a szobor tetejére, hogy igy hívja fel a közönség figyelmét az ál­tala alakított új pártra, a „Set appeal pártra'. A párt programja az, hogy csak rendkívül szép és vonzó nőket válasszanak meg parlamenti képvise­lőkké. — A pártalapitó elmeállapotára vonatkozóan nyilván felesleges minden vizsgálat. APJA FIA A „La Pren&a" című ola»z lap közli, hogy elfogatási parancsot adtak ki Vittorio Mussolini, a volt olasz diktátor fia ellen. A vád úgy szól, hogy Vittorio hűtlenül bánt a Busses Aires! Jockey-Club pén­zével. A lap szerint újságírói mi­nőségben 15 000 pesot kapott a klubtól, bár nem volt újságíró. * Marlene Dietrich mint bárhölgy Az örökifjú Marlene Dietrich leg­újabb filmjében egy vadnyugai bár tulajdonosának szerepében lép fel. Át­tetsző fekete csipkeruhában — úgy lát­szik Hollywodban így képzelik el a századeleji bárhölgyeket — libben be a Verne Gyula regénye alapján készült „80 nap alatt a világ körül" című filmben. A filmben egyébként 45 nemzetközi filmhireség szerepel, kötük Femandel, Martine Carol, Charles Boyer, Frank Sinatre, Buster Keaton stb. A film el­készítéséhez 74 685 kosztümre, GOOD sza.­­kállra, 1 meleg levegővel töltött lég­gömbre és 68 000 Statisztára volt szük­ség. Az új filmet jelenleg New Yorkban vetítik, ahol bevétel szempontjából túlszárnyalja az olyan „slágereket", mint Cecik B. de Mllle bibliai tárgyú filmje, „A tízparancsolat', vagy „A világ hét csodája" című új cineráma film volt. / VÁDIRAT dohány ügyben Talán unalmas már a »,dohány ügy” azok szá­mára, akik nem élnek ve­le. De bezzeg, mi dohá­­hámyosok, nem tudunk napirerulre térni felette. Nap-nap után olvassuk, hogy ennyit meg ennyit termelnek gyáraink, eny­­nyit meg ennyit bocsájta­­nak a nagyközönség ren­delkezésére. A fenti-eket hallva, kop­tatjuk cipőnket, járunk trafikból trafikba, termé­szetesen eredmény nélkül. S ha véletlenül valaki megkínál bennünket egy „Kossuth”-tál, szent áhí­tattal forgatjuk, nézeget­jük, nem merünk rágyúj­tani, mert elfogy. Kossuth nincs, jó lesz bolgár ciga­retta is — törődünk bele sorsunkba. Az ám, de egy­­idő óta már a bolgár ci­garetta is fogalommá vált. S amikor a dohányos ilyent sem kap, érthetően, dühösen, fakad ki: „A te­remtésit neki, hová tűnik el a sok cigaretta?!” Miután ón is a szenve­dők közé tartozom, elha­tároztam, hogy fényt déri. tok mindnyájunk érdeké­ben arra, hogy miért kell nekünk, szerény, de szen­vedélyes dohányosoknak sóvárgá szemekkel nézni azokat, akik fölényesen szívják a finom Kossuth­ot. A véletlen segített a rejtély megfejtésében. A minap a „Kedves” cukrászdában „feketéz­tem.” egyik kollégámmal. Amíg várakoztunk, a kö­vetkező párbeszédnek vol­tunk fültanúi: Egy alacsony, szeművé, ges férfi: — öf elég lesz? ötöt mindjárt hozok. A csinos, ,,presses” lányka: — Nekem tiz cso­mag kelt. A férfi: — Hát jó, ad­jon harminc forintot. A lányka— Mikorra hozza? A férfi: — Hát mikorra kell? Amikor pénzt ad, hozom. A lányka kisietett a pénzért, én pedig mint akit villám sújtott, nem tudtam hova legyek az áh mélkodástél Az előbbiekhez, ugye, nem is ’teli különösebb kommentár, tudom, ököl­be szorul mi-nden dohá­nyos keze. Elhatároztam, hogy átballagok a do­hány eloszt óba. A dohány elosztóban megtudtam a következő­ket: január hónapban ed­dig 7 millió cigaretta ke­rült kiosztásra. Ebből a város kb. 5 és félmilliót kapott, amelv túlnyomó­­részt „Kossuth” cigaretta volt, a többi bolgár. Az el­osztás a következőképpen történt: 3 és félmilliót kaptak az állami vállala­tok, a többit a „maszek” trafikotok. Kilépve az elosztóból, számolni kezdtem. 5 és félmillió cigaretta megfe­lel kb. 222 ezer doboznak. Szolnokon lehet vagy 15 ezer „aktív” dohányos. Ha mindegyik naponta elszív egy dobozzad, akkor is, 20-án még kellett volna kapni cigarettát. A fenti számok és a bi­zonyos párbeszéd bizo­nyítja, hogy jobbára spe­kulálók keze alatt „folyik” cl a sok „füstrudacska". A dohányosok nevében kér. dezem, hogy meddig tart még ez az állapot? Mikor szűnik meg már a ciga­retta „puli alatti” kiszol­gálása? A dohányosok nevében követelem, hogy szigorúan ellenőrizzék, rtuig a „ma­szekoknál” is a dohány árusításának módját és azt, hogy a meglévő kevés készlet igazságosan kerül­jön kiosztásra! — Ugye. egyetértenek velem, ked­ves „dohányostársak”? Mellesleg szólva még min­dig olyan dühös vagyok, hogy rá kell gyújtanom. Hogy „Kossuthra”, vagy bolgár cigarettára, ezt tetszik kérdezni? Nem kérem. Rágyújtok egy sajátkezűiig csavart cigarettára, amelyben pi. padohány van. Nem hiszi el? Pedig így van, különben nem Írtam volna meg a fenti vádiratot! —him er— * 'Tkeg&uiíik-e a Tronic Az «gyik estén megszámolták D2-en üttök a Szigligeti Színház né­zőterén. A színészek majdhogy nőm ugyanennyien volitak. A részvétlen­ség láttán az igazgatóság mérlegeli, ne vegye-e le a Bánk bánt a mű­sorról. Bármennyire szomorú, jogos tehát a kérdés: megbukik-e Szolno­kon a nagyszerű tragédia? A kritikus csak határozott nem­mel felelhet. Nyugodtan elmond hat­juk, s ebben semmi frázis nincs, hogy a színház történetének ünnep, napja vélt a tragédia bemutatója. A nézőtéren már akkor is sok volt az üres páholy, a foghíjas sor, mé­gis minden felvonás után ki kellett nyitni a vasfüggöny kisajtaját. A régi és az új színészek egyaránt me­leg ünneplésben részesültek. Nem kell hozzá jós tehetség, hogy meg­állapítsuk, a megújhodott prózai együttestől még sok szép estét vár. hatunk. Seregi László rendezőinek sikerült már az első bemutatóra egybehan­­golini a színészek munkáját. A darab sehol sem törik meg és még a gyen­gébb alakítást nyújtó színészeket is viszi sodorja a helyes irányba. Nem tetszett, hogy néha élőképet alakí­tottak ki, s a mozgástalan szünetek a kelleténél tovább tartottak. Ez Petur házában az egyébként legki­magaslóbb felvonásban volt legin­kább érezhető. Ugyancsak itt lélek­tanilag indokolatlan Petur sarokba bujása, amire csak azért volt szük­ség, hogy ismét előtörhessen. Egy szép pillanatért ká~ az erősen vi­tatható megoldáshoz folyamodni. Bánk bán alakítója a Jászai-díjas Bitskey Károly híréhez méltóan mutatkozott be városiunkban. Mér­téktartóan kezd és a szerző által diktált ütemben válik egyre szen­vedélyesebbé. Az egyenletesen jó alakításon belül külön dicséret il­leti a színészt a negyedik felvonás­ban a rendezőtől kapott nehéz fel­adat megoldásáért. Hosszú percekre néma Bánk, hitvese ravatalánál a színpad előterében. Sorsára döntő hatású események zajlanak a hátai mögött, s <3 szótlanul térdel, szem­ben a közönséggel. A szép orgá­nummal elmondott vívódásoknál is meggyőzőbben bizony ltja ezzel a hallgatással Bitskey ritka színészi képességeit. Ha a Jászai-díjas művész azt ad­ta, amit vártunk tőle, a fiatal Ivá­­nyi József nagyszerű meglepetés volt. Olyan Peturt láttunk tőle, amelyre sokáig emlékezni fogunk. Színpadra lépésekor fortisszirnóval kezd. Amikor nyugalomra intik úgy teszi le a könyökót az asztalra, hogy ezzel a mozdulattal elakasztja a lélegzetünket. — Hogy bírja vé­gig? Tud-e fokozni? — Ez idegesíti a nézőt. A színész azonban tartja maga körül a forró hangulatot. Néha tesz ugyan egy-egy rossz értelem­ben vett teátrális mozdulatot, így amikor két társának vállára tá­maszkodva fordul az ajtóban álló Bánk felé. A szép alakítás értékét főleg az rontja, hogy a szövegtu­dással eléggé hadi lábon áll Iványii és előadói tolvajnyelvvel élve, „ö bakizik” a legtöbbet. A tragédia fő mozgatója a gátlás nélküli kóbor lovag méltó partnere az előbbi kettőnek. Bibe­­rach természetesen sokkal kissze­rűbb kiadásiban korunk egyik jel­legzetes típusa lett. Velenczey Ist­ván megmutatja Biberach mely em­beri vonásait. Játéka elegáns és az erőltetectség nyomait sem találjuk nála. Lehet, hogy a kóbor lovag jel­lemének modernsége miatt kisebb anarkronizmusokat követ él, Bánk fenyegető kardja előtt például úgy adja meg magát, ahogyan az csak a lőfegyverek divatbajötte után vált szokássá. Amikor a szöveg jól egy­bekapcsolódó kerekekről beszél ujjaival modem fogaskerekeket mutat. Paál Lászlónak hangja sajnos nem paraszti hang, s ez zavarja a jellemábrázolásban már nagyszerű eredményeket élért színészt Tiborc megformálásában. Lehet, hogy ép­pen ezért akkor tetszett a legjob­ban, amikor a királyi palotába lo­­pődzva lopni akar. Nagy merészség­gel a komédia 1 tatáráig élezi a ma­gával meghasonlott öreg paraszt lelki vívódását, s mégsem csinál egy rossz mozdulatot sem. Ez a bá­torság segíti egyébként máshol is a nem túlságosan testre szabott fel­adat megoldásában. Két tehetséges fiatal színész felváltva birkózik Ottó megjelení­tésében és ha pontozó bírók figyel­nek ezt a küzdelmet, lehet, hogy Ottót hoznák ki győztesnek. Kautz­­ky Emu alakítása egyenletesebb, hibátlanabb. A Gellei Kornélé az első napokban szögletes és túlját­szott volt, viszont sok lehetőséget rejt magában. Az a baj, hogy a hosszúra nyúlt színészt kissé zavar­ják saját méretei. Ezért a néző úgy érzi, hogy az egzaltáltság fenn a színpadon nem az Ottóé, hanem a Gelleié. Fegyelmezettebb játékkal nagyobb sikert lehetne elérni. A bánok valamennyien h átárazott egyént karaktert alakítottak ki és jól szolgálják az előadás sikerét. Ne haragudjanak kedves színész­nőink. hogy a férfiakat előbbre vet­tem, de a Bánk. bán voltaképpen mégis a férfiak tragédiája. Cselek­vő szerepet a rtők közül csak a fér­­filelkű Gertrudás játszik. A gőgös királyi asszony uralkodni vágyását és akaratosságát szépen kibontja Kaszab Anna. Bánk kelepcébe csalt és a kétségbe­esés őrületébe kergetett hitvesét lí­rai módon formázza meg Fogarassy Márta. A gyönge és védelemre szo­ruló Melindát mutatja nekünk, akiről erős férje oly érzelmesen beszél. Nagy Magda egyénisége kis­sé súlyos a baki is Izidórához. Ne­hezen hisszük él róla Biberach szö­vege szerint, hogy „fejecskéje kong”. A királynővel való párbe­szédben azonban a méltóságában sértett fejedelmi leány fájdalmát és csalódását megkapóam tükrözi. Nem tudom az egyes szerepek elemzésénél nem bí kikasztot tara-e el kicsit az először már hangsúlyozott lényeget, hogy az előadás minden jelenete feszültséggel van teli, s egy pillanatra sem lankadhat el az érdeklődésünk. A Bánk bán bírála­tánál azonban nagyképűség lenne megpróbálkozni érdemben is fog­lalkozni a darab mondanivalójával, hiszen erről Arany, Gyulai és nagy­jaink közül sokan mások nagy cl­­mélyültséggcl beszélték; Minderet után, újra kérde­zem: megbukh«t-e nálunk a Báni: bán? Nem, csak mi bukhatunk meg, a szolnoki közönség. Szeretnék most nagyon meggyőző szavakkal fordul­ni a szíri házlúi ogat ókhoz, elsősor­ban városunk ifjúságához, r.e tűrje ezt a szégyent! Am az ilyen noszo­gatások rendszerint az ellenkező előjelű eredményt szokták elérni; A Bánk bánt pedig nem liötelesség­­crzctböl hanem azért kell megnéz-* rá, mert szép. Azzal zárom tehát rö­vid kritikámat, hogy a rendező és a színészek leflteiismerarte legyen nyugodt, s aki nem kíváncsi nagy nemzeti tragédiánkra, az magára vessen. Solymár József Ne járjunk a folyók jegén A Tisza és mellékfolyóinak jegén való közlekedés évente halálos ál­dozatokat követel. A balesetek rendszerint gondatlanságból szár­maznak. ezért a Közlekedés és Pos­taügyi Minisztérium a jégen való közlekedést betiltotta. Felhívjuk a folyómenti lakosság figyelmét arra. hogy különösen gyermekeiket tartsák távol a folyók jegén való játszadozástól. Évek fo­lyamán kialakult szokás, hogy a kompokkal, vagv , révladikokkal jégben vágott csatornában közle­kednek. Az ilyen kompközlekedés csak a területileg illetékes K. P. M; Közúti Kirendeltség engedélyével, szakképzett révészekkel bonyolítha­tó le. Felkérjük az érintett Városi és Községi Végrehajtóbizottságokat, hogy a területükön a fentiekre a szokásos módon hívják fel a lakos­ság figyelmét és a halálos kimene­telű balesetek megelőzése érdeké­ben maguk is tegyenek meg min­den óvintézkedést. Megyei Tanács VB. Építési cs Közlekedési Osztálya Kéirekerüiieit a jássberésyi rabiák A Jászberény és Jásztclsőszentgyörip’ közötti útszakaszorv vasárnap három ismeretlen tettes megtámadta Sápi Béla jászberényi lakost. Az isnv - rettenek Sápit megverték, majd elrabolták 309 forint készpénzét és a nála lévő élelmiszert. A rendőrség most kézrekeritette Radics Gábor, Toldi János és Lakás tcs Imre Jászfelsoszentgyörgyl cigányokat, akik alaposan pyanusüsatóak vol­tak a rablás elkövetésében. Radlesot és társait a Szolnok megyei rendőrka­pitányság őrizetbe vette éj nyomozást folytatnak a re Más körülményeinek részletes tisztázására, valamint annak megállapítására, bogy milyen btincses leleményeket követett még cl a túrom rabló,

Next

/
Oldalképek
Tartalom