Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-23 / 19. szám

"\ -1957. január 23; TISZA VIDÉK 3 UJSZASZl GONDOK (Folytatás az első oldalról.) 15 forint értékű munkaegység 1955- ro megkétszereződött és 1956-ban már a 37 formtot is meghaladta. Amikor néhány nappal ezelőtt a Szabadság Tsz-ben jártam, néhá­­nyan éppen azon töprengtek, hogy milyen kár volt beleegyezni a veze­tőségnek ilyenirányú javaslatába. Annak a 12 termelőszövetkezeti tagnak — akiknek az eltávolítását mindannyian fájlalják, — ott lenne a helye a szövetkezetben. Igaz a szövetkezetből kizárt asszonyok, lá­nyok nem maradnak kereset nél­kül. Hozzátartozóik dolgoznak, de többségük jóban, rosszban kitartott a szövetkezet mellett és nemcsak előlegosztáskor, hanem egész esz­tendőn át szívesen dolgozott. Gonda Pálné, alá nem sokkal a tsz meg­alakulása után lett szövetkezeti tag, onnan ment férjhez is. Most ő ts a kizártak listájára került. S bi­zony nagyon fáj neki az ilyen bá­násmód. Belterjes gazdálkodás Volna megoldás a Szabadság Tsz­­ben is arra, hogy ne legyen munka­­nélküliség és az ötszáz egynéhány hold föld azokat is eltartsa, akiket most eltávolítottak a szövetkezete bői. Azt mondják a tsz vezetői; hogy a föld, a termés, a jövedelem alapja és ha föld nincs, termés és jövedelem sincs. Ez kétség kívül így igaz. De az is igaz, hogy a föld még nem minden. Azt meg is kell művelni és nem is akárhogyan. Ezt pedig csupán a gépek segítségével Egy kérdés a K.skeresKedeimi Vállalathoz Egy, de igen égető kérdésről sze­retnénk értekezni. A Kamaraszín­háznak szánt „Móricz Zsigmond“ kulturotthenban jelenleg nagyobb mennyiségű liszt van. Az elszállí­tásra már kapott ígéretet a színház, azonban máig sem történt semmi. Pedig egyszer már elhalasztották az előadást, éppen emiatt. Kérdé­sünk az lenne: mikor fog gyakor­latban megvalósulni a kultúrotthon kiürítése? Igen sok munka lesz még ott, hiszen be kell rendezni, ott ptöbálni is kellene és különben is, nemsokára itt a bemutató elő­adás. Nem szeretnénk, ha a Kiske­reskedelmi Vállalat hanyagsága miatt, a Kamaraszínház várva-várt Megnyitó előadása ismét elma­radna. Pótvásár engedélyezése 1957. január 27-én Kunmadara­son, a MTVB kereskedelmi osztály­­vezetőjének engedélyével pótvásár lesz. — Siporex — a jövő építőanyaga. A svéd találmányt három vüágrész tíz országának 13 gyárában előál­lítják és kislakások, bérházak, mű­helycsarnokok, felhőkarcolók, egész városnegyedek építésére használ­ják. Alkotórészei ugyanazok, mint a közönséges betonnak: homok, ce­ment és víz. súlya azonban három­szorta könnyebb, mint a nálunk használatos tégláé. Fűrészelhető, szegezhető és gyalulható, kötőanya­ga a szokásos habarcs. Hazai alkal­mazásával most foglalkoznak a magyar szakemberek. nem lehet megoldani; A belterjes gazdálkodás jelent megoldást az újszászi Szabadság Termelőszövet­kezetben is a bajok orvoslására. Ha kertészetet nemcsak 5 holdon — mint tervezik — hanem jóval na­gyobb területen folytatnák, sokkal több munkaerőt lehetne foglalkoz­tatni. A termelőszövetkezet tagjai maguk is dicsekedtek azzal, hogy milyen jó paprikatermő föld az övék. Nem tudtak annyi zöldpapri­kát vinni a piacra, amit meg ne vásároltak volna. Ugyanakkor má­sok paprikáit, mivel minőségben el­maradtak a szövetkezeté mögött — nem igen vásárolták. A baromfite­nyésztés i» sok munkaerőt foglal­koztat. Gazdaságos is, mert arány­lag kevés abraktakarmányt igényel, ezenkívül az érékesítése nem ne­héz. (Folytatjuk) —ka— MOSZKVA — a fesztivál városa Még néhány hónap választ el a VI. Világifjúsági Találkozó meg­kezdésétől, Moszkvában azonban már serényen folynak a VIT elő­készületei. Hol laknak majd a külföldi ven­dégek? A rendezőség már gondos­kodott arról, hogy az összszövet­­ségi Mezőgazdasági Kiállítás szál­lodái, a leninhegyi Moszkvai Egye­tem diákszállásai, a „Szovjet­­szkaja”, az „Ukrajna7' és számos más szálloda a vendégek rendelke­zésére álljanak. A külföldi vendégeket a főváros színházaiban, koncerttermeiben és 60 legkiválóbb klubjában színvo­nalas műsorok várják. A vendégek teljesen ingyen használhatják a közlekedési eszközöket. Komoly előkészületek folynál: a kereskedelem és a közétkeztetés területén is. Már most megkezdőd­tek a kereskedelmi nyelvtanfolya­mok, amelyeken. 400 előadó cs pin­cér vesz részt. A moszkvai hajógyárban elké­szült az első motorosnaszád, amely a Moszkva-folyón sétahajózásra viszi majd a VIT részvevőit. — Várunk benneteket, drága ba­rátaink!— mondják a moszkvaiak. — Mindent megteszünk, hogy a moszkvai Világifjúsági Találkozó a fiatalság nagyszerű, felejthetetlen ünnepe legyen. Úgy szép az élet9 ha van bőven dohány Fiatal lányok szorgos kezei nyo­mán gyorsan ürülnek a dohánnyal megrakott szekerek, vontatók, te­herautók, a jászberényi dohánybe­váltó telepén. Sokan vannak a ter­melők, szinte úgy tűnik, mindenki ezen a délutánon akarja átadni a dohányt. — Dehogy is! — tájékoztat Ká­rolyi elvtárs, a telepvezető. — Csak azért látszik így, mert most van a „csúcsforgalom“! — Jó sok termelő lehet Jászbe­rényben, ha máskor is ilyen sokan vannak — ismerjük cl. — Nem mind jászberényi ám! A mi telepünkhöz négy megyéből hat járás tartozik. Itt vesszük át Heves megye hatvani, Nógrád megye pásztói. Pest megye aszódi nagyká­­tai, Szolnok megye jászberényi és jászapáti járásai termelőinek a do­hányát Évenként 45 vagonnal ve­szünk át, ennek egy részét itt tá­roljuk. a többit pedig elszállítjuk a szolnoki, debreceni ég nyíregy­házi Fermentáló üzemekbe; Az itt termelt dohány legnagyobb része szabolcsi fajta, amely több cigarettának az alapanyaga. Ebből készülnek a Munkás, Kossuth, Har­mónia, 5 éves terv cigaretták. — Elárulná-e Károlyi elvtárs, hogy a termelőknek kifizetődik-e a dohánytermelés? — érdeklődtünk a „műhelytitok'1 felől. — Erre azt hiszem a legjobb fe­lelet, ha megmondom, hogy Szol­nok megyében 1500 parasztember körülbelül ezer holdon termel do­hányt. A beváltó vállalat sohasem volt szűkmarkú a termelőkkel szemben. Most is mindegyiknek mázsánkénti árat és ezer Kossuth cigarettát adunk. Elmondhatom, hogy egy mázsa etősosztályú, sárga világos dohány­ért 1680 forintot, egy mázsa elso­­osztályú barna dohányért pedig 1235 forintot fizetünk. — Moslmár csupán az a kérdés, hány mázsa terem egy holdon, mert ugye ettől függ a jövedelem? — A holdankénti termés itt is változó, a föld, a művelés és fajta szerint. De a jövedelem mindenkép­pen kedvező. Ugyanis egy holdra átlagosan 4 mázsa 70 kg dohány van megállapítva, amiért az előbb említett árat fizetjük, ha valaki gondos műveléssel jó földön termel dohányt, elérheti a 10—12 másás holdankénti átlagot is. Ez annál ls_ inkább kedvező, mert a holdan­ként 470 kg-os termésen felül ..többtermelési prémium“ címén dupla árat fizetünk. Van nem is egy olyan termelőnk, aki 24—25 ezer forintot vágott zsebre a több­termelési prémiummal együtt. — Utolsó kérdésünk: a most át­vett dohány mikor kerül a fogyasz­tók elé? — Bizony hosszadalmas utat kell még ennek megtenni, amíg a fo­gyasztókhoz jut. Ez még nyers do­hány, amely először fermentálásra kerül, majd gyári feldolgozásra; Azonban, mint másutt, itt is szor­galmasan dolgozunk és néhány nap múlva' két vagon, szép sárga do­hányt küldünk Szolnokra, gépi fer­mentálásra. Utána folyamatosan a többit. Onnan pedig a debreceni dohánygyárba megy s rövid időn belül a fogyasztók cigarettatárcái­ba kerül. —CsF— HIRDESSEN A TISZAVIDÉKBEN! wmnhrt adás, vétel, csere, házasság, szüle­tés, elhalálozás hirdetéseket! Spróhiriielés hMBtnap utvmként 1 Fi. vasárnap 2 Fi. keretes hir­detés héMznip mm-ként 2*50 Ft. vasárnap 3 Ft TÍxvmicud a vddádfioAáSdL^ Nem lehet megreparálni azt a házasságot. Jani odébb állt. Falura ment traktorosnak. Nem érdekli sem az asszony, sem a gyerek. Biz­tos talált magánál: alkalmasabb fehércselédet. Hej Kristóf Közi sokba kerül neked az a cseresznye befőtt —' így találgatták a szom­szédok a Gödör-utcai nádfedeles házban esett családi tragédiát. Kristóf Rozi, az elhagyott ifjú asszony nem mutatta bánatát. Kis­lányát, Annamáriát, úgy járatta röpdösö könnyű ruhákban, nagy szalagokkal, mintha nem ő kereste volna két kezével a rávalót. Az okos szomszédok egyre bíztatták: ..Bolond vagy Kristóf Rozi, hogy nem viszed törvény elé a dolgot. Ha magad kínlódsz vele, hiába ke­resztelted el olyan cifrán, nem lesz abból Annamária, bizony, csak Mari lesz.’1 Az asszonyka sokáig fontolgatta, mit csináljon. Fázott a gondolattól, hogy a törvény elé menjen. Maga sem tudta, attól fél-e, hogy akkor elszakad a vékonyka szál is, ami meg összetartja őket, vagy restelte, hogy pénz után kereskedjen az odébb állt embernél. Végül mégis győzött benne az anyai kötelesség­érzet s kislányát a szokottnál is. .csinosabban felöltöztetve, elindulta gyámhatósághoz. Pirongva kérdezősködött a pók­hálós mennyezetű kopár folyosó­kon. míg betessékelték a gyám­­hatósági iroda várószobájába. Han­goskodó és kesergő népek adtak ott egymásnak találkozót. A sok vára­kozó mind a saját baját fújta. Rozi egészen elrémült, hogy mennyi go­noszság szorult az emberekbe. Hal­lott apáról, aki saját serdülő leá­nyán erőszakot vett, négy gyerme­kes asszonyról, aki külországba szökött a szeretőjével, s ahogy a mások panaszára figyelt, megerő­södött benne az érzés, hogy alatto­mos, gonosz ember volt az ő élet­társa, Cserfes János is. Lehet, hogy akarattal rendezte meg az egész befőtt ügyet, okot keresve a sza­badulásra. Rozi nem teregette ki a többiek­hez hasonlóan a szennyesét, kis­lányát maga mellett tartva kapta el a levegőben röpködő pletykákat, összeszorított szájjal okulva figyel*. Amikor szólították, azzal a meg­győződéssel lépett a belső helyi­ségbe, hogy a többiekhez hasonló piszkos ügyet hurcol magával. A gyámhatósági ember vallatására újra erőt vett rajta a szégyenke­zés. Szaggatottan adta elő sérel­mét. Kiderült, hogy három éven át szépen éltek Jánossal. Az alatto­mos ember úgy tett, mintha sze­retné a gyereket s vele is meg lenne elégedve. Azonban csak az alkalmat várta, ami el is jött. Cse­resznye-befőttet vett Annamáriá­nak, de nem nézte meg az élhetet­len. hogy mór lejárt a szavatossági határidő. Szó szót követett és ami­kor ő azt találta mondani, hogy készakarva mérgezi meg a gyere­ket, Jáno6 a földre tette az üve­get, de úgy, hogy ezer darabba ment. Erre ő, mármint Kristóf Rozi, mérgében bugris parasztnak nevezte. Ez végleg megvadította az embert. Itt elpityeredett Rozi. — Megértem, hogy megharagu­dott, hogy elszaladt, de hét hó­napig meg nem békülni mégis sok. Csak az alkalmat leste... higyje el kérem, csak azt leste ... A hivatalos ember átnézve szem­üvege fölött, megkérdezte: — Üzent maga utána? Rozi hirtelen abbahagyta a sí­rást s kardos menyecskéhez illően pattogott. —■ Nem is fogok soha! Ha meg­gebedek, akkor sem! Rá sem tud­nék már nézni, nem hogy én kol­­dúskodiak. — Tehát csak a gyerektartást követeli. — Igen bizony. Ö is ott volt, ami­kor megcsináltuk, — vágta oda Rozi asszony, de aztán tenyerével a szájára ütött. Elpirult s zavartan pislogott. A hivatalos ember megnyugtatta. Intézni fogja az ügyet. Idézőt küld, amikor szükség lesz rá és akkor megint gyerekkel együtt je­lenjék meg. A hűtlen férjére pa­naszt tevő asszony nehéz szívvel ment haza. — Ezt is meg kellett érni. Törvény elé megy Jánossal. Vége mo6tmár mindennek. 4z a gonosz hivatalnok kiíra­tott két idézést és félre is dobta az egész ügyet. Hiába na, a más jaját-baját senki, sem érzi. Mint később kiderült, a lelketlen bü­rokrata további gondatlanságokat követett el. Azon a bizonyos szerdai napon, amikor az idézés szerint Kristóf Robi kislányával együtt újra meg­jelent a kopár várószobában, ott egyetlen személyt talált: Cserfes Jánost, a hites urát. Nem tudta, hogy forgassa a gyereket, mert nem akarta, hogy észrevegye az apját. Neki magának is röpdösött a tekintete. János, aki meglepő­dött, az ablak mellé húzódott, s egyre kitekintgetett. Ma jdcsak vége lesz a kincs hely­zetnek. Jön a gépírónő és beszó­lítja valamelyiket. Csakugyan meg is jelent a szőke lány az ajtóban, de egy kis várakozásra intette őket. — Meddig várjak, nem lopom én a pénzt — fakadt ki a férfi go­rombán. A hangra felkapta a fejét a kis Annamária. — Itt van Apuci. — Leugrott az anyja térdéről. — Itt maradsz — kapott idege­sen utána Rozi. A gyerek felsírt s erre már Jani is megszólalt: — Hallod-e Kristóf Rozi, idead­hatod azt a gyereket, az is lehet, hogy a törvény nekem ítéli. — Miért ítélné? Gondolt maga rá, törődött vele? Felfordulhatott volna éhen magától. Miért lett most egyszerre olyan becses? Annamáriának e szóáradat köz­ben sikerült kiszabadulni anyja kezei közül s Janihoz futott. A sok fodrát, bodrát, szalagját meg­látva, elérzékenyedatt az ember, ölébe kapta a gyereket s feli futott könnyel a szeme, úgy csókolta meg. Rozi tehetetlenül nézte a jelene­tet és nem tudta elnyelni fuílánkcs megjegyzését: — De megszerette nagyhirtelen. — Szerettem is, de nem akartam, hogy eltanulja tőlem a bugrissá­­got. Iparos lány az anyja, attól csak finom módit vesz fél. Jani hangjában inkább fájdalom, mint szemrehányás bujkált. Fele­sége nem is folytatta a vitát, megrendítette az ember keserűsége. A fodros-szalagos kis Annamária mintha csak tudta volna, hogy most ő következik, vallatni kezdte apját, mikor látogatja meg őket a Gödör-utcában. Mondjam-e tovább? Jó félóra múlva a szőke gépírónő beszólí­tani akarván a haragos feleket, üres szobát talált. Elmentek. Ügyü­ket iratárba lehet fenni. S odabent? Már több mint egy órája újságot olvasott a minden­hájjal megkent gyámsági hivatal­nok. Mondanom sem kell, hogy ezzel a leépítős világban nem di­csekedett el. így a Gödör-utcában erősen tartja magát az a megálla­pítás, hogy a Cserfes Janiék há­zasságát csak hivatalos beavatko­zással lehetett helyre billenteni; Kristóf Rozinak kár annyira ke­­vélykedni az urával. Solymár József Hajtő voltam a turkevei körvadászaton Vízatad a róka — kiáltom a sógor­nak, az meg, amint meg­látta a feléje jutó vörös­­szőrű állatot, felsikoltott s úgy elhajította a puská­ját a hóba, hogy elég volt megtalálni. — Hát az hogy volt, amikor Pista bátyámék fácánkakas helyett egy döglödő tyúkra lövöldöz­tek vagy hatan egyszerre, — Er egy j, te gyerek, mert.., Könnyű kitalálni, hogy ez a beszélgetés csakis a vadászok között folyhatott le. Úgy bizony, még pedig nem akármilyen vadászok körében, hisz Szolnok vá­ros legjelesebb fegyvere­sei, a gépállomási va­dásztársaság tagjai meséU gették ezt a vasárnapi körvadászat előtt. Mire a ponyvás teherautók el­hagyták Törökszentmik­­lóst, minden valamire va­ló vadász, sőt hajtó is el­mondta a maga igaz tör­ténetét. Hogy miként is volt, amikor egy vaddisz­nó megtámadta, vagy ép­penséggel mit is csinált a koma, amikor lesálláson egy szelíd galamb szállt a puska csövére. Szóval a • történetek egymást követ­- ték. No, de lássuk csak- valóságban, hogy is néz ki- egy igazi alföldi körvadá­­í szat. A vadászmester ezút. t ** tál L. tagtárs, a megérkezés pillanatában , azonnal kiadta a paran­­c csőt: — Vadászok, va­­j dásztársaim — mivel hogy . voltak vagy 50-en —• a célzóvizet liészenlétbe he­lyezni. Az újságíró, aki ezúttal ! mint vendég vett részt a j körvadászaton, nem tudta t mire vélni a parancsot. 7 Mivel semmi víz nem volt c a közelben, így hóból fa­­. csart kevés folyadékot. — Célzóvizet elhelyezni- a bendőbe! — hangzott to­- vábbá a parancs s lám i egyszerre előkerültek a i bütykösök s kiki jót liú­- zott a szilva vagy barack­- pálinkából. így megerő­- síive célzókészségüket,- megkezdődöd a nevezetes- körvadá'zat. s A nyulak — szegény­- kék — egyre beljebb szo­- rultak a körbe, aztán i amint látták, hogy minde- i nütt puskázó emberek kö- 1 zelednek, menekülésre í szánták el magukat. Jól számítottak, egymásután sikerült kifutnia a körből, legalábbis az elején. Már vagy 10 nyúl el­szaladt — mivel az egyik vadászban kevés volt a célzóvíz, a másikban több, meg akadt olyan is, aki­nek a puskája mondott csütörtököt. Az újságíró elhatározta, megmenti a vadászok becsületét. Az egyik csúfölódó nyúl után vetette magát. Vagy más­fél kilométeres eszeveszett hajsza után sikerült el­fogni az áldozatot, amely már kbsit sántított, mivel menekülés közben az egyik vadász véletlenül a lábára lépett. Az első nyúl elfogása megtörte a jeget. Egymás után buktak el a nyulak. Délután már any­­nyi volt a lőtt vad. hogy két szekér alig győzte a hordást. Ekkor határozta el a neves társaság, hogy fácánkakas vadászatra in­dul. Sajnos, eme elhatá­rozás nem sok jót hozott, legalábbis a gazdasági ügyeket tekintve, az al­­mási kastély melletti er­dőben százszámra röppen­tek a magasba a szebbnél szebb kakasok. Az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy egy-egy a földre is lepoty­­tyant. A hajtők a vadá­szokra beszéltek, hogy Így, meg úgy, hogy csak lemie a kezükben a pus­ka, majd megmutatnák, a vadászok meg, nahát ter­mészetes, hogy a hajtóban keresték a vadász szeren­cse elpártolásának okát. A z erdő sarkánál a va­­dásztársaság délceg elnöke épp azon kesergett, hogy nincs megfelelő pat­ron, azért nem megy úgy a lövés, ahogy annak mennie kellene, amikor elébe került egy róka. Azonnyomban rálőtt mind a két csőből, s a róka vo­­nyítva henpergett el. Sz. tagtárs mindjárt meg is jegyezte, na, azért akad egy-két jobb patron is. Így ért véget az évad utolsó körvadászata, ami 230:50-es eredménnyel végződött. Mivel a nyulak közül 230 esett el, míg a vadászok közül 50-en es­tek egymásnak — persze csak szóval —, hogy ki­fürkésszék, hol esett a hiba, hogy átlag alig ju­tott négy és fél nyúl fe­jenként. (petőcz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom