Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)
1957-01-23 / 19. szám
"\ -1957. január 23; TISZA VIDÉK 3 UJSZASZl GONDOK (Folytatás az első oldalról.) 15 forint értékű munkaegység 1955- ro megkétszereződött és 1956-ban már a 37 formtot is meghaladta. Amikor néhány nappal ezelőtt a Szabadság Tsz-ben jártam, néhányan éppen azon töprengtek, hogy milyen kár volt beleegyezni a vezetőségnek ilyenirányú javaslatába. Annak a 12 termelőszövetkezeti tagnak — akiknek az eltávolítását mindannyian fájlalják, — ott lenne a helye a szövetkezetben. Igaz a szövetkezetből kizárt asszonyok, lányok nem maradnak kereset nélkül. Hozzátartozóik dolgoznak, de többségük jóban, rosszban kitartott a szövetkezet mellett és nemcsak előlegosztáskor, hanem egész esztendőn át szívesen dolgozott. Gonda Pálné, alá nem sokkal a tsz megalakulása után lett szövetkezeti tag, onnan ment férjhez is. Most ő ts a kizártak listájára került. S bizony nagyon fáj neki az ilyen bánásmód. Belterjes gazdálkodás Volna megoldás a Szabadság Tszben is arra, hogy ne legyen munkanélküliség és az ötszáz egynéhány hold föld azokat is eltartsa, akiket most eltávolítottak a szövetkezete bői. Azt mondják a tsz vezetői; hogy a föld, a termés, a jövedelem alapja és ha föld nincs, termés és jövedelem sincs. Ez kétség kívül így igaz. De az is igaz, hogy a föld még nem minden. Azt meg is kell művelni és nem is akárhogyan. Ezt pedig csupán a gépek segítségével Egy kérdés a K.skeresKedeimi Vállalathoz Egy, de igen égető kérdésről szeretnénk értekezni. A Kamaraszínháznak szánt „Móricz Zsigmond“ kulturotthenban jelenleg nagyobb mennyiségű liszt van. Az elszállításra már kapott ígéretet a színház, azonban máig sem történt semmi. Pedig egyszer már elhalasztották az előadást, éppen emiatt. Kérdésünk az lenne: mikor fog gyakorlatban megvalósulni a kultúrotthon kiürítése? Igen sok munka lesz még ott, hiszen be kell rendezni, ott ptöbálni is kellene és különben is, nemsokára itt a bemutató előadás. Nem szeretnénk, ha a Kiskereskedelmi Vállalat hanyagsága miatt, a Kamaraszínház várva-várt Megnyitó előadása ismét elmaradna. Pótvásár engedélyezése 1957. január 27-én Kunmadarason, a MTVB kereskedelmi osztályvezetőjének engedélyével pótvásár lesz. — Siporex — a jövő építőanyaga. A svéd találmányt három vüágrész tíz országának 13 gyárában előállítják és kislakások, bérházak, műhelycsarnokok, felhőkarcolók, egész városnegyedek építésére használják. Alkotórészei ugyanazok, mint a közönséges betonnak: homok, cement és víz. súlya azonban háromszorta könnyebb, mint a nálunk használatos tégláé. Fűrészelhető, szegezhető és gyalulható, kötőanyaga a szokásos habarcs. Hazai alkalmazásával most foglalkoznak a magyar szakemberek. nem lehet megoldani; A belterjes gazdálkodás jelent megoldást az újszászi Szabadság Termelőszövetkezetben is a bajok orvoslására. Ha kertészetet nemcsak 5 holdon — mint tervezik — hanem jóval nagyobb területen folytatnák, sokkal több munkaerőt lehetne foglalkoztatni. A termelőszövetkezet tagjai maguk is dicsekedtek azzal, hogy milyen jó paprikatermő föld az övék. Nem tudtak annyi zöldpaprikát vinni a piacra, amit meg ne vásároltak volna. Ugyanakkor mások paprikáit, mivel minőségben elmaradtak a szövetkezeté mögött — nem igen vásárolták. A baromfitenyésztés i» sok munkaerőt foglalkoztat. Gazdaságos is, mert aránylag kevés abraktakarmányt igényel, ezenkívül az érékesítése nem nehéz. (Folytatjuk) —ka— MOSZKVA — a fesztivál városa Még néhány hónap választ el a VI. Világifjúsági Találkozó megkezdésétől, Moszkvában azonban már serényen folynak a VIT előkészületei. Hol laknak majd a külföldi vendégek? A rendezőség már gondoskodott arról, hogy az összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás szállodái, a leninhegyi Moszkvai Egyetem diákszállásai, a „Szovjetszkaja”, az „Ukrajna7' és számos más szálloda a vendégek rendelkezésére álljanak. A külföldi vendégeket a főváros színházaiban, koncerttermeiben és 60 legkiválóbb klubjában színvonalas műsorok várják. A vendégek teljesen ingyen használhatják a közlekedési eszközöket. Komoly előkészületek folynál: a kereskedelem és a közétkeztetés területén is. Már most megkezdődtek a kereskedelmi nyelvtanfolyamok, amelyeken. 400 előadó cs pincér vesz részt. A moszkvai hajógyárban elkészült az első motorosnaszád, amely a Moszkva-folyón sétahajózásra viszi majd a VIT részvevőit. — Várunk benneteket, drága barátaink!— mondják a moszkvaiak. — Mindent megteszünk, hogy a moszkvai Világifjúsági Találkozó a fiatalság nagyszerű, felejthetetlen ünnepe legyen. Úgy szép az élet9 ha van bőven dohány Fiatal lányok szorgos kezei nyomán gyorsan ürülnek a dohánnyal megrakott szekerek, vontatók, teherautók, a jászberényi dohánybeváltó telepén. Sokan vannak a termelők, szinte úgy tűnik, mindenki ezen a délutánon akarja átadni a dohányt. — Dehogy is! — tájékoztat Károlyi elvtárs, a telepvezető. — Csak azért látszik így, mert most van a „csúcsforgalom“! — Jó sok termelő lehet Jászberényben, ha máskor is ilyen sokan vannak — ismerjük cl. — Nem mind jászberényi ám! A mi telepünkhöz négy megyéből hat járás tartozik. Itt vesszük át Heves megye hatvani, Nógrád megye pásztói. Pest megye aszódi nagykátai, Szolnok megye jászberényi és jászapáti járásai termelőinek a dohányát Évenként 45 vagonnal veszünk át, ennek egy részét itt tároljuk. a többit pedig elszállítjuk a szolnoki, debreceni ég nyíregyházi Fermentáló üzemekbe; Az itt termelt dohány legnagyobb része szabolcsi fajta, amely több cigarettának az alapanyaga. Ebből készülnek a Munkás, Kossuth, Harmónia, 5 éves terv cigaretták. — Elárulná-e Károlyi elvtárs, hogy a termelőknek kifizetődik-e a dohánytermelés? — érdeklődtünk a „műhelytitok'1 felől. — Erre azt hiszem a legjobb felelet, ha megmondom, hogy Szolnok megyében 1500 parasztember körülbelül ezer holdon termel dohányt. A beváltó vállalat sohasem volt szűkmarkú a termelőkkel szemben. Most is mindegyiknek mázsánkénti árat és ezer Kossuth cigarettát adunk. Elmondhatom, hogy egy mázsa etősosztályú, sárga világos dohányért 1680 forintot, egy mázsa elsoosztályú barna dohányért pedig 1235 forintot fizetünk. — Moslmár csupán az a kérdés, hány mázsa terem egy holdon, mert ugye ettől függ a jövedelem? — A holdankénti termés itt is változó, a föld, a művelés és fajta szerint. De a jövedelem mindenképpen kedvező. Ugyanis egy holdra átlagosan 4 mázsa 70 kg dohány van megállapítva, amiért az előbb említett árat fizetjük, ha valaki gondos műveléssel jó földön termel dohányt, elérheti a 10—12 másás holdankénti átlagot is. Ez annál ls_ inkább kedvező, mert a holdanként 470 kg-os termésen felül ..többtermelési prémium“ címén dupla árat fizetünk. Van nem is egy olyan termelőnk, aki 24—25 ezer forintot vágott zsebre a többtermelési prémiummal együtt. — Utolsó kérdésünk: a most átvett dohány mikor kerül a fogyasztók elé? — Bizony hosszadalmas utat kell még ennek megtenni, amíg a fogyasztókhoz jut. Ez még nyers dohány, amely először fermentálásra kerül, majd gyári feldolgozásra; Azonban, mint másutt, itt is szorgalmasan dolgozunk és néhány nap múlva' két vagon, szép sárga dohányt küldünk Szolnokra, gépi fermentálásra. Utána folyamatosan a többit. Onnan pedig a debreceni dohánygyárba megy s rövid időn belül a fogyasztók cigarettatárcáiba kerül. —CsF— HIRDESSEN A TISZAVIDÉKBEN! wmnhrt adás, vétel, csere, házasság, születés, elhalálozás hirdetéseket! Spróhiriielés hMBtnap utvmként 1 Fi. vasárnap 2 Fi. keretes hirdetés héMznip mm-ként 2*50 Ft. vasárnap 3 Ft TÍxvmicud a vddádfioAáSdL^ Nem lehet megreparálni azt a házasságot. Jani odébb állt. Falura ment traktorosnak. Nem érdekli sem az asszony, sem a gyerek. Biztos talált magánál: alkalmasabb fehércselédet. Hej Kristóf Közi sokba kerül neked az a cseresznye befőtt —' így találgatták a szomszédok a Gödör-utcai nádfedeles házban esett családi tragédiát. Kristóf Rozi, az elhagyott ifjú asszony nem mutatta bánatát. Kislányát, Annamáriát, úgy járatta röpdösö könnyű ruhákban, nagy szalagokkal, mintha nem ő kereste volna két kezével a rávalót. Az okos szomszédok egyre bíztatták: ..Bolond vagy Kristóf Rozi, hogy nem viszed törvény elé a dolgot. Ha magad kínlódsz vele, hiába keresztelted el olyan cifrán, nem lesz abból Annamária, bizony, csak Mari lesz.’1 Az asszonyka sokáig fontolgatta, mit csináljon. Fázott a gondolattól, hogy a törvény elé menjen. Maga sem tudta, attól fél-e, hogy akkor elszakad a vékonyka szál is, ami meg összetartja őket, vagy restelte, hogy pénz után kereskedjen az odébb állt embernél. Végül mégis győzött benne az anyai kötelességérzet s kislányát a szokottnál is. .csinosabban felöltöztetve, elindulta gyámhatósághoz. Pirongva kérdezősködött a pókhálós mennyezetű kopár folyosókon. míg betessékelték a gyámhatósági iroda várószobájába. Hangoskodó és kesergő népek adtak ott egymásnak találkozót. A sok várakozó mind a saját baját fújta. Rozi egészen elrémült, hogy mennyi gonoszság szorult az emberekbe. Hallott apáról, aki saját serdülő leányán erőszakot vett, négy gyermekes asszonyról, aki külországba szökött a szeretőjével, s ahogy a mások panaszára figyelt, megerősödött benne az érzés, hogy alattomos, gonosz ember volt az ő élettársa, Cserfes János is. Lehet, hogy akarattal rendezte meg az egész befőtt ügyet, okot keresve a szabadulásra. Rozi nem teregette ki a többiekhez hasonlóan a szennyesét, kislányát maga mellett tartva kapta el a levegőben röpködő pletykákat, összeszorított szájjal okulva figyel*. Amikor szólították, azzal a meggyőződéssel lépett a belső helyiségbe, hogy a többiekhez hasonló piszkos ügyet hurcol magával. A gyámhatósági ember vallatására újra erőt vett rajta a szégyenkezés. Szaggatottan adta elő sérelmét. Kiderült, hogy három éven át szépen éltek Jánossal. Az alattomos ember úgy tett, mintha szeretné a gyereket s vele is meg lenne elégedve. Azonban csak az alkalmat várta, ami el is jött. Cseresznye-befőttet vett Annamáriának, de nem nézte meg az élhetetlen. hogy mór lejárt a szavatossági határidő. Szó szót követett és amikor ő azt találta mondani, hogy készakarva mérgezi meg a gyereket, Jáno6 a földre tette az üveget, de úgy, hogy ezer darabba ment. Erre ő, mármint Kristóf Rozi, mérgében bugris parasztnak nevezte. Ez végleg megvadította az embert. Itt elpityeredett Rozi. — Megértem, hogy megharagudott, hogy elszaladt, de hét hónapig meg nem békülni mégis sok. Csak az alkalmat leste... higyje el kérem, csak azt leste ... A hivatalos ember átnézve szemüvege fölött, megkérdezte: — Üzent maga utána? Rozi hirtelen abbahagyta a sírást s kardos menyecskéhez illően pattogott. —■ Nem is fogok soha! Ha meggebedek, akkor sem! Rá sem tudnék már nézni, nem hogy én koldúskodiak. — Tehát csak a gyerektartást követeli. — Igen bizony. Ö is ott volt, amikor megcsináltuk, — vágta oda Rozi asszony, de aztán tenyerével a szájára ütött. Elpirult s zavartan pislogott. A hivatalos ember megnyugtatta. Intézni fogja az ügyet. Idézőt küld, amikor szükség lesz rá és akkor megint gyerekkel együtt jelenjék meg. A hűtlen férjére panaszt tevő asszony nehéz szívvel ment haza. — Ezt is meg kellett érni. Törvény elé megy Jánossal. Vége mo6tmár mindennek. 4z a gonosz hivatalnok kiíratott két idézést és félre is dobta az egész ügyet. Hiába na, a más jaját-baját senki, sem érzi. Mint később kiderült, a lelketlen bürokrata további gondatlanságokat követett el. Azon a bizonyos szerdai napon, amikor az idézés szerint Kristóf Robi kislányával együtt újra megjelent a kopár várószobában, ott egyetlen személyt talált: Cserfes Jánost, a hites urát. Nem tudta, hogy forgassa a gyereket, mert nem akarta, hogy észrevegye az apját. Neki magának is röpdösött a tekintete. János, aki meglepődött, az ablak mellé húzódott, s egyre kitekintgetett. Ma jdcsak vége lesz a kincs helyzetnek. Jön a gépírónő és beszólítja valamelyiket. Csakugyan meg is jelent a szőke lány az ajtóban, de egy kis várakozásra intette őket. — Meddig várjak, nem lopom én a pénzt — fakadt ki a férfi gorombán. A hangra felkapta a fejét a kis Annamária. — Itt van Apuci. — Leugrott az anyja térdéről. — Itt maradsz — kapott idegesen utána Rozi. A gyerek felsírt s erre már Jani is megszólalt: — Hallod-e Kristóf Rozi, ideadhatod azt a gyereket, az is lehet, hogy a törvény nekem ítéli. — Miért ítélné? Gondolt maga rá, törődött vele? Felfordulhatott volna éhen magától. Miért lett most egyszerre olyan becses? Annamáriának e szóáradat közben sikerült kiszabadulni anyja kezei közül s Janihoz futott. A sok fodrát, bodrát, szalagját meglátva, elérzékenyedatt az ember, ölébe kapta a gyereket s feli futott könnyel a szeme, úgy csókolta meg. Rozi tehetetlenül nézte a jelenetet és nem tudta elnyelni fuílánkcs megjegyzését: — De megszerette nagyhirtelen. — Szerettem is, de nem akartam, hogy eltanulja tőlem a bugrisságot. Iparos lány az anyja, attól csak finom módit vesz fél. Jani hangjában inkább fájdalom, mint szemrehányás bujkált. Felesége nem is folytatta a vitát, megrendítette az ember keserűsége. A fodros-szalagos kis Annamária mintha csak tudta volna, hogy most ő következik, vallatni kezdte apját, mikor látogatja meg őket a Gödör-utcában. Mondjam-e tovább? Jó félóra múlva a szőke gépírónő beszólítani akarván a haragos feleket, üres szobát talált. Elmentek. Ügyüket iratárba lehet fenni. S odabent? Már több mint egy órája újságot olvasott a mindenhájjal megkent gyámsági hivatalnok. Mondanom sem kell, hogy ezzel a leépítős világban nem dicsekedett el. így a Gödör-utcában erősen tartja magát az a megállapítás, hogy a Cserfes Janiék házasságát csak hivatalos beavatkozással lehetett helyre billenteni; Kristóf Rozinak kár annyira kevélykedni az urával. Solymár József Hajtő voltam a turkevei körvadászaton Vízatad a róka — kiáltom a sógornak, az meg, amint meglátta a feléje jutó vörösszőrű állatot, felsikoltott s úgy elhajította a puskáját a hóba, hogy elég volt megtalálni. — Hát az hogy volt, amikor Pista bátyámék fácánkakas helyett egy döglödő tyúkra lövöldöztek vagy hatan egyszerre, — Er egy j, te gyerek, mert.., Könnyű kitalálni, hogy ez a beszélgetés csakis a vadászok között folyhatott le. Úgy bizony, még pedig nem akármilyen vadászok körében, hisz Szolnok város legjelesebb fegyveresei, a gépállomási vadásztársaság tagjai meséU gették ezt a vasárnapi körvadászat előtt. Mire a ponyvás teherautók elhagyták Törökszentmiklóst, minden valamire való vadász, sőt hajtó is elmondta a maga igaz történetét. Hogy miként is volt, amikor egy vaddisznó megtámadta, vagy éppenséggel mit is csinált a koma, amikor lesálláson egy szelíd galamb szállt a puska csövére. Szóval a • történetek egymást követ- ték. No, de lássuk csak- valóságban, hogy is néz ki- egy igazi alföldi körvadáí szat. A vadászmester ezút. t ** tál L. tagtárs, a megérkezés pillanatában , azonnal kiadta a paranc csőt: — Vadászok, vaj dásztársaim — mivel hogy . voltak vagy 50-en —• a célzóvizet liészenlétbe helyezni. Az újságíró, aki ezúttal ! mint vendég vett részt a j körvadászaton, nem tudta t mire vélni a parancsot. 7 Mivel semmi víz nem volt c a közelben, így hóból fa. csart kevés folyadékot. — Célzóvizet elhelyezni- a bendőbe! — hangzott to- vábbá a parancs s lám i egyszerre előkerültek a i bütykösök s kiki jót liú- zott a szilva vagy barack- pálinkából. így megerő- síive célzókészségüket,- megkezdődöd a nevezetes- körvadá'zat. s A nyulak — szegény- kék — egyre beljebb szo- rultak a körbe, aztán i amint látták, hogy minde- i nütt puskázó emberek kö- 1 zelednek, menekülésre í szánták el magukat. Jól számítottak, egymásután sikerült kifutnia a körből, legalábbis az elején. Már vagy 10 nyúl elszaladt — mivel az egyik vadászban kevés volt a célzóvíz, a másikban több, meg akadt olyan is, akinek a puskája mondott csütörtököt. Az újságíró elhatározta, megmenti a vadászok becsületét. Az egyik csúfölódó nyúl után vetette magát. Vagy másfél kilométeres eszeveszett hajsza után sikerült elfogni az áldozatot, amely már kbsit sántított, mivel menekülés közben az egyik vadász véletlenül a lábára lépett. Az első nyúl elfogása megtörte a jeget. Egymás után buktak el a nyulak. Délután már anynyi volt a lőtt vad. hogy két szekér alig győzte a hordást. Ekkor határozta el a neves társaság, hogy fácánkakas vadászatra indul. Sajnos, eme elhatározás nem sok jót hozott, legalábbis a gazdasági ügyeket tekintve, az almási kastély melletti erdőben százszámra röppentek a magasba a szebbnél szebb kakasok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-egy a földre is lepotytyant. A hajtők a vadászokra beszéltek, hogy Így, meg úgy, hogy csak lemie a kezükben a puska, majd megmutatnák, a vadászok meg, nahát természetes, hogy a hajtóban keresték a vadász szerencse elpártolásának okát. A z erdő sarkánál a vadásztársaság délceg elnöke épp azon kesergett, hogy nincs megfelelő patron, azért nem megy úgy a lövés, ahogy annak mennie kellene, amikor elébe került egy róka. Azonnyomban rálőtt mind a két csőből, s a róka vonyítva henpergett el. Sz. tagtárs mindjárt meg is jegyezte, na, azért akad egy-két jobb patron is. Így ért véget az évad utolsó körvadászata, ami 230:50-es eredménnyel végződött. Mivel a nyulak közül 230 esett el, míg a vadászok közül 50-en estek egymásnak — persze csak szóval —, hogy kifürkésszék, hol esett a hiba, hogy átlag alig jutott négy és fél nyúl fejenként. (petőcz)