Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-20 / 17. szám

1957. Január 20.

I ISÍáAVIDfr ti

5

KISFALUDY KÁROLY t

A BÁNKÓDÓ FÉRJ

Szatmárban egy kis csárda van, Trézsi asszony lakott ottan.

Éjfél haján, bogárszemű,

Kerek tagú, őz termetű;

De jaj, mi szép, oly csintalan, Rózsás ajkain pör untalan.

Most kezde csak honn kis vitát. Csőről, porol, ver, amit lát.

Férjén a sor, ki szugban ül,

Midőn ily szó harsog kívül:

,Jön a tatár!“

Rémül, sír, fut, bujkál a nép;

De szép Trézsi hetykén kilép:

Ö férfitól hamar nem fél,

Kivált az ügy ha nyelvre kél.

Még harctól lángzók arcai,

Lejtnek hókeble halmai,

Midőn jön egy zömök tatár, Szívén zsákmány, szemén tüzár .4 szép Trézsi kényére hat,

Nem kér soká, feléugrat,

Derékban őt átöleli.

Magához lóra emeli.

Eltér s öröm-lobbantában Rá-rápislog nyargaltában.

Húsúi a férj szép asszonyán,

Utána néz — mint vész után;

S amint eltün, könny könnyet hajt, Sajnálná őt, és felsóhajt:

„Szegény tatár!’'

Fejazés Tóth Pál:

gyűlölet lUiágal

Ahol foszlik az ember álma, ahol nem várnak új csodára, kihajt a gyűlölet virága.

Ahol hit már egy cseppnyi sincsen, ahol pénzt vesznek lelki kincsen, a szeretet is messzi libben.

Piros csokorban sötét mályva, napfény után odúk homálya, ilyen a gyűlölet virága.

Akit megfog, alig ereszt el, megtelik aljas félelemmel, ellensége lesz minden ember.

Ügy él gyáván csak önmagának, még levegőt sem adna másnak, szive helyén rút varangy támad.

Gyűlölet virágai kelnek — árnyai hófödte hegyeknek — ki hozzájuk ér, az megdermed.

Oh tőlük messzi, messzi fuss cl, legyen az ember végre EMBER, áradó hittel, szeretettel...

üaroslav Marvan

A* „Angyallal a hegyekben" című csehszlovák fllmvigjáték főszereplője. Jaroslav Marvan állami díjas színművész. — Derűs eredeti humorú játékán már sokat kacagott a magyar közönség, többek között Igen nagy sikert aratott a „Senki nem tud semmit" című filmvígjátékban.

KERESZTREJTVÉNY

Sportoljunk

Ü

l9

f

1 4

|4. .IV-'” £ 1 L í Wl

V

8 9

1

l% R,

m

El

U\

J

ura#

l$!

fi

ß 191‘V

is

®r

mr

11) .CL

22 .

V

fii"

^ IB2* I20 191

ura

í7e Z

9

3 V

2S,j

7**

'IBI*

sírra o

SM9

31ilri

TW

91” 1- hwn

"öl?

fi

JV |7; |

7 mm &i

■1"

0

mx

rajra

i2o\/vm

fí

9

4t ®r tf

ídL

1®

47 19

X

0

9í49

!®|$

19

7-91 <

11 ;S9

53

9

64

SS |

^ L

®i57

9

Wfí

W 1 í

*r

< m\6k

p

íf

fj

it

9

66

67

10116»

i(9!

o'HTr

D

í

70

®!71

72

®!7i

o 9

74r

T

lil

39 pl

75 I®!76

®"7

£

78

JT

mn

fi

03

i 11

9

84r T

J 1

ÉA I®!85-r

0

16

1

!J|8Jc

5

%

Hm,

r

inti o

i. 1 ff i í*

L

>

B

|

2

_ü_

r. !/

9

Beküldendő január 2Ö-lg a vízszint es: 1, 29, 40, 43. 71, 73, 77, 87; függőleges 5, 9, 13, 33, 67. 73 — ríiégfejtése.

Vízszintes:

1. 1957-es válogatott mérkőzéseken mindig...

13. Úgy darabja.

15. Nem nyári.

16. Szeszes itaL

17. Női név.

18. Tavaszi illat.

20. Áron mássalhangzói.

21. Női név becézve.

22. 1000, 100, 500 római számmal,

23. A „menethez“ szükséges.

25. ökör eleje.

27. ÉVI magánhangzót

28. Pénzt falusiasán mondva;

29. A Törökszentmiklósi Vasas kapusa.

31. Sárdy eleje és vége,

32. Bozsik beceneve.

33. Kicsinyítőképző.

34. Ilyen fa is van.

35. Szál végnélkül.

36. Sok pénzt együtt mondjuk így*

38. Nem ki.

39. Fa van.

40. A fradi válogatott fedezete volt.

42. Fém.

43. Az MTK csatára.

46. Öregség Jelel.

48. Házi állat.

49. Becézett Ede.

50. Cipész szerszám.

51. A brazilok félelmetes csatára,

54. Fényképész teszi.

58. Kettőzve bányaváros*

59. Lézeng.

61. Sír.

62. Kettős betű.

63. Köszönésnél Illő megemelni, egyéb** ként fejen hordjuk,

65. Tagadó szó.

66. Női név.

68. Olasz folyó.

69. Rudolf becézve;

70. Tantal vegyjele.

71. Válogatott balszélsőnk;

73. Két T-vel új szerencsejáték nálunk február 2-án indul.

74. Satu mássalhangzói.

76. A 70 vízszintes fordítva*

77.

79.

80. 82.

84.

85.

86. 87.

89.

90.

1.

2.

U.

7.

8. 9.

10.

11.

12.

13.

18.

19.

23.

24. 26. 28.

30.

31.

32.

33. S3.

37.

38.

39.

41.

43.

44.

45. 47.

52.

53.

56.

57.

58. 60.

63.

64.

67.

68. 69.

72.

73.

74.

75.

78.

79. 81. 83. 85.

87.

88. 90.

A Budapesti Vasas játékosa,

Nem vak.

Belsőharmas.

Mint a 33-as.

Ilyen a jó jég.

A Tiszavidék jászberényi levelezője.

Sok ... disznót győz.

A Törökszentmiklósi Bástya játékosa.

Mutató szó fordítva,

Róza falusiasán.

Függőleges:

Egyik osztrák városba való*

Angol hosszmerték.

AAAAA.

Elza vége.

Tatabánya új edzője.

Kunhegyes! Játékos,

A múltidő Jele.

Ereinkben folyik.

D-vel az elején u fradi válogatott játékosa.

Sir.

A borbély teszi „keverve".

Kétszeres olimpiai bajnok, szovjet futó.

Totó mérkőzéseken történt az ei» múlt héten.

A tokaji szőlő levét nevezik Így* Disznó hivogatás duplázva,

Becézett macska.

Rés étlenül.

O-val a végén bányaváros.

Ragadozó emlősállat.

Ilyen vonat közlekedik Tmiklós és Szolnok között.

Téli sporteszköz.

100 és ezer Rómában.

Négyszeres olimpiai bajnoknő,

Kerek szám.

Úgynevezett röv.

Kettőzve gyermekjáték.

Nálunk a Balatonon van ilyen baj» nokság évenként egyszer. Cipészszerszám.

Kunsági eső ék. fel,

Faüreg.

Nyakbavaló.

Nincs ... nem érek ráj Eszmény.

Szájban van.

Kertet művel.

Régi Idők válogatott játékosai Nóta vége.

Ékezettel férfinév.

Magyar vál. tornász csapat tagjaj 51 római számmal.

Válogatott balszélső, 1956-ban állami edzőnk volt.

Ékezettel szorító eszköZj Ravasz állat.

Nóta közepe.

Gramofon kellék; ördögfaj zat.

Válogatott asztaliteniszezőnkj Fafajta ford.

Tág, bő.

Ráun „átlarml“,

Asztal eleje.

Téli sporteszköz. ^

Kicsinyítő képző.

Karó magánhangzói.

Rege mássalhangzói.

(bokáig várta szegény a Ha^ Iáit, pedig' magyarul s nagyon szépen hívta..." — jutnak eszembe Ady Endre szavai, amíg a toliam az emlékezés és kegyelet sorait írja. Valóban 70 esztendő múlt már el fölötte, telve inkább búval, mint örömmel, amikor 1897 január 17-én leróva még e sorokat: „Óh, mert közéig épp a nagy óra! Már készülődik búcsúzóra, Testből a lélek válni készül. Mint kard kiröppen hüvelyéből.” — örök álomra hányta a szemét. Hetven év hosszú idő, s kevés magyar költőnek adatott meg. De kevés magyar költő élte le oly magánosságban még a maga rövidre szabott életét is, mint Vajda János, a maga 70 esztendejét. A felvetődő miértre a pszichológus lélektani indokokat keres, a szociológus a korabeli társadalom elemzésével ad választ, a történész a korviszonyokat hozza fél magyarázatul, s én ezen az alkonyba hajló téli délután Ady szavait suttogom:

„Magyar mértéknél ő többet adott S ű azt se kapta, ami nagyon kellett”.

Pedig minden vágya az volt. megbecsüljék, hogy szeressék, hogy a közösségért !tárcáivá kiemelkedjék, hogy népe úgy tekintsen rá, mint érte küzdő legjobb fiaira tekint. Az a nemes dicsőségvágy hajtja őt is, a vaáli erdész fiát, amiaiy a reformkorszakban, a magyar történelemnek ebben a tündöklő csillagokkal ékes, mása nem volt idejében Petőfit, Jókajt, Vasvárit, Irinyit s a többieket lelkesítette, s amelyet Petőfi fogalmazott meg legtömörebben: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségert valamit!”

Ezért cseréli fel a kitűnő diák az iskola padját a vándorszínészek ekhes szekerével, ezért éli át élete legboldogabb napjait, amikor alig húsz éves fejjel a Pilvax fiataljai közé keiül s nem is utolsónak., F’zért áll be veres stpkás közlegénynek, hogy kardjával harcolja ki az ingyen felajánlott tiszti rangot. Ezért árad minden sorából a szabadság, függetlenség, a demokrácia hő óhaja, az önfeláldozó, hősi' lettekre kész hazaszeretet hangja. „A vörös sipkás” a. versében honvédő harcra buzdítva társait, bátor halálra készen, végső sz-ava ez) „Hadd mondják el testvéreink: Ők vol*ak és él a Haza!“

A forradalom és a szabadságharc „hitté érlelte legmagasabb reményeit”, de annál mélyebb volt zuhanása hite csúcsairól. Világos után. Elveszve látta nemcsak répe szabadságát, hazája függetlenségét. hanem a demokrácia alig kibontakozott eszméit is. Keserű szálízzel írja le a horátiusi életbölcselet sorait:

<K MAGÁNYOS VIRRASZTÓ

Emlékezés Vajda Jánosra, halálának 60. évfordulóján

„Fönn az égen, lenn a földön

Semmi sincs tökéletes.

Hitvány volt és lesz az ember—

Egyel, igyál és nevess.*'

Lelki válságát elmélyíti a büntetésül reárótt osztrák katonaság a kenyérkereset gondja s egy reménytelen szerelem. Szerelmét, a szépséges budai polgárlányt, Kratochvil Georginát egy Eszterházy herceg csábítja el. Saját érzelmeinek megcsúfolásán kell tapasztalnia, mit jelent a szegénység, s mire képes a pénz hatalma. Gina emléke élete végéig kegyetlen kísérője marad. Novellákban, elbeszélő költeményekben, lírai versekben kel életre újra és újra Gina hideg, de érzéki, vágy- és szenvedélyforraló szépsége. Vajda tudja, érzi, hogy szerelmének sóvár, önmarcangoló szavait méltatlanra szórja, mégis a nem bírhatás fájdalma, az el nem ért éden epévé vált édessége gyötri és ösztönzi versei írására. Másatob, újszerűbb hangok ezek a kor magyarja által megszokottnál. Vajda nem a kedves leány hófehér lelkibe szerelmes, hiszen tudván tudia, hogy annak, akiért ő eped, lelke sincs talán, vagy ha van is, üres és cseppet sem hófehér. Énekli hát azt, mi Ginából emlékként megmaradt: hóválla hajlatát, keble fehérségét, ajka lángolását, szeme sugárzását, csípője vonalát, egész teste észbontó szépségét. S Gina szépségének látomásán felfűtött képzelete még fokozottabban szenved amiatt, hogy mindez a másé lett.

„Ami van, azt látom, hallom.

De nem az fáj, nem az gyilkol.

Ami nincs, az kísért engem,

Amit izzó velőm gondol.”

Ennek a mondhatatlan férfiúi szenvedésnek kifejezésére kevésnek bizonyul a költő szíve. vére. igénvbe veszi a természet erőit, a kozmikus messzeségek titkait, a mennyország és pokol biblikus képeit. Önéletrai. zi vonatkozású elbeszélő költeményében, az „A’fréd regényéiben ad erre csodálatos s azóta is felülmúlhatatlan példát. Egyik versének soraiból mintha az „Elbocsátó szép üzenet’* alaoeszméjének kicsendülését éreznök:

„Es nem marad fenn semmi rólad, Csak dalomban eszméd, neved.”

De Vajda nem tudja feledni Ginét s még „Húsz év múlva*’ is így ír a hasonló című, a magyar szerelmi lírának máig is egyik kis remekében:

„De néha csöndes éjszakán Elálmodozva egyedül —,

Múlt ifjúság tündér taván Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen..

Amikor „Harminc év után“ ismét találkozik a „hideg baivany” és „vezeklő rabja", megint halhatatlan vers születik. Záróképének hangulatfestő ereje tökéletesen kifejezi a két „siralomházi“ lélek kései találkozását. A magányos hold ádáz vihar után a” esővert erdő csöndjét hallgatja, „Amíg a fákról nagy, nehéz^Könnycseppek hervadt levélre halkan hullanak.. .*'

Hiába emésztődik azonban Vajda boldogtalan szerelme örökégő oltárán, hazája, sorsa, fölötti aggódása, olthatatlan hazaszeretete mégis megszólal. A Bach-kor csillagoltó sötétségében ott virraszt a költő tetszhalott nemzete fölött. Bár az ádáz örökösök már feledik a múltat, s osztozkodnak a koncokon, költőtársaival reménykedik még:

„Álmodunk mi hihetetlent,

El se merjük mondani.

A holt szeme félig nyitva: Hátha meg nem volna halva,

S lehetne még valami.

p ályája további során is hű őrzője marad azoknak az eszméknek, amelyeknek születésén ő is munkálkodott. A hatvanas évek-' ben félreteszi egyidöre a szépíró tollát. Politikai röpiratokban: főleg az önbírálatban, majd a Polgárosodásban támadást indít a forradalom demokratikus tartalmát elsüllyesztő, saját osztályuralmát a függetlenség jelszavával védelmező nemesség ellen. É'es gúnnyal, kemény szavakban bélyegzi meg a csak szavakban hazafias, mágnásokat majmoló középnemességet; Eszménye a polgárosult, a demokratikus szabadságjogok áldásait élvező gazdag Magyarország. Politikai magatartásának sajátos ellentmondása. hogy látja és hangoztatja az ipar. a kereskedelem fejlesztésének fontosságát, küzd a haladás nemesi kerékkötői ellen, ugyanakkor a magyar polgárságban sem tudta feltalálni azt az erőt. amely a nemzet iavara meg is tudná és meg is akarná valósítani a polgárosult. demokrat’ku« Magyarországot. Ezek az eszmék vajúdnak és szólalnak meg néha rendkívüli erővel nagy politikai verseiben is. A „Jubiláte" és a „Végrendelet“ éle a nemesség ellen irányul. A ,.Credo'*-ban sz iparosodó, gazdag, polgárosult Magyarországba vetett hite hangzik költői hitvallásaként. A „Lenni vagy nem lennV'-ben végigtekint népe múltján s megállapítja: „Hogy kis szigetként állsz

e néptengerben,

Páratlanul, rokontalan, egyetlen, Segítve még mást, — soha senki

(téged —

Ha mégis élsz, ez méltó

(büszkeséged.”

Nemzete jövőjének könyvébe pillantva látja, hogy a népek versenyében, hol már a „Kalmár a hős a világszínpadon’’, hazája csak fiai munkája révén maradhat fenn. Ezért zárja így a verset: „Dologra is, ha ember kell

(a gáton,

Te légy az első az egész világon!

J rodalmi ellenfelei és politikai ellenlábasai sokszor szórtak rá vádat az Ausztriához való viszony következetlen megítélése miatt. Vajdának valóban más volt a véleménye a kiegyezésről a hatvanas évek elején és más a kiegyezés tényleges megtörténte után. Ha úgv látta, hogy hazája demokratikus fejlődésének ügye azt diktálja, az Ausztriával való megegyezést sürgette. Ha pedig a körülmények azt tették szükségessé, élesen síkra szállt, mint a 67 után Irt ismert „Luzitán dal’’~ában is, a kiegyezés ellen.

Csodálhatjuk-e, ha teljes erővel megindul ellene a haisza a hírlapok hasábiain és a közéletben. — Megfosztják minden nyilvánossástól, nincs folyóirat, melvben otthont találna verseinek. Végül az éhhalál réme még hazáiéból is ktkerpeti. he^v aztán hazatérve élete végéig húzhassa — nagy kegyként — a kötelező clkkpás tsóját,

Tudatosan kényszerítik bele a teljes magánosság, a társta’anság

kegyetlen kínjaiba; A kisszerűségj

a középszer Magyarországa hogyan

is bírhatta volna el ezt az érzésedben: szenvedéseiben és haragjában, szerelmében és dühében egyaránt óriást!

Vajda képzeletét pedig — éppen a társadalomból való kiszorulása miatt — egvre inkább foglalkoztatják az élet nagy kérdései. Lét és nem lét, születés és halál, az élet értelme és célja örökké visszatérő kérdésekkel telitik verseit. Tóth Árpád méltán nevezi „régi Kérdező“-nek, aki azonban kérdéseire sehol nem leli a megnyugtató választ, hiába ostromolja az általa annyira szeretett természetet, vagy a világűr kietlen távolát. Vergődő lelke: „Szeretné tudni, hogy kit szolgál: Hol itt az Ur, ki ő, mi ő? ‘ „Nyári éjjel’’ című versében veti fel: „Ide mi végre, honnan jöttem? Miért e lét, mi a halál? „Mi rejlik ott, a föld alater Csak kétszeres talánnal, mint egy maga nyugtafására fogadja el a megoldást: „Talán, talán, ha lelkünk végkép Megsemmisül, nyugtot talál..

| gy marad magára a társadalomban, magánéletében, de még gondolataiban is. Mérhetetlenül szenved társtalansága miatt, hiszen nem indult annak. Pályakezdésének ifjúi lendületét, nemzete felemelésének vágyát, a diadalmas 48-as eszméket hordozta magában. féltve őrizte azokat, s virrasztóit fölöttük. Tragédiája: magányos virrasztása, mrgyar tragédia. Árvasága Ady szavaival élve „magyar árvaság”. Halála 60. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a törhetetlen gerincű magyar poétára, Petőfi örökösére. Ady elődjére. aki fájdalmas büszkeséggel vállalja a végtelenséggel versenyt rohanó üstökös sorsát, amely

„Forogni körbe nem tud. nem akar, hát örökké társtalan, boldogtalan!’*

SZURMAY ERNŐ a TTIT tagja

AZ ÜSTÖKÖS

Az égen fényes üstökös ; uszálya Az eg felétől le a föld ro ér.

Mondják, ez 'aina „nagy”, melynek palyuja Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át A végtelenséggel verse nyt rohan.

Forogni körbe nem tu d, nem akar, hát Örökké társtalan, bold ogtalan!

Imádja más a változék ony holdat,

A kacéron keringő csil tagot:

Fenséges Niobéja az ég boltnak.

Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomorú csillag, életút kom képe.

Sugár ecset, mely festi végzetem,

Akárhová mégysz a tn érhetetlen égbe,

Te mindenütt egyetlen, Idegen!...

1882.

/

*

4