A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-28 / Tiszavidék
1958. november 28, TISZA VIDÉK. 3 Beszélgetés a Usa szállási Felöli Tsz mueltásfanicsinak elnökével Egyet értünk a budapesti munkástanács és a munkás-paraszt kormány álláspontjával, a termelőmunka beindítását tartjuk legfontosabbnak. Ezerszámra a kizott jószág, küldenénk a munkásoknak, várjuk a vasúti teherforgalom gyors megszervezését. A kisújszállási Petőfi Tsz néhány vezetőjével, tagjával és Horváth Mihállyal, az ottani munkástanács elnökével beszélgetünk a jelenlegi politikai helyzetről és arról, hogyan vélekednek a földművelők a budapesti munkástanács november 25-én bejelentett határozatáról, — amely szerint mindenütt abba kell hagyni a sztrájkot és megkezdeni a termelést. Szó volt a szövetkezeti gazdálkodásról is mindezekről a jelenlévőkkel egyetértésben Horváth Mihály a következőket mondotta: ■— Ezekben a napokban nálunk egészséges viták folynak. Mindenki elmondja a véleményét, meggyőződése szerint Arról még nem határoztunk. hogy a továbbiakban közösen gazdálkodunk-e vagy sem. Mindenesetre a mi tsz-ünk tagjai elitélik azt, hogy fej nélkül széjjelszedjük a közös gazdaságot. Mindennek eljön a maga ideje, megtartjuk a zárszámadást és utána aki ki akar lépni, az kilép, aki pedig benmarad, az továbbra is szövetkezeti tag lesz. Szó van arról is, hogy néhány embert, aki mindig csak a munka könnyebbik végét kereste, a szövetkezet mindenképpen kiközösít magából. — Nem mondom, hogy Kisújszállás valamennyi gazdálkodójának véleményét ismerem, de nagyon sok emberrel beszélgettünk. Sok probléma vár még megoldásra, mindezt jól tudjuk. Vannak dolgok, amelyekről nekem is más a véleményem és barátaimnak is más. — Egyben azonban egyetértünk: Értelmetlennek — és nem túlzók ha azt mondom, — felelőtlenségnek tartjuk a munka további halogatását. Elmondom azt is, miért? Elsősorban azért, mert az eddig kivívott jogainkat féltjük és az ország sorsáért is aggódunk. Hiszen munka nélkül nem lehet élni Másrészt pedig most már hozzá kellene látnunk a munkások és parasztok igazi barátságának megteremtéséhez. Végül pedig gazdatársaimnak és nekem is az a nézetem, hogy az eddigi súlyos hibákat csak úgy lehet felszámolni, ha megkezdődik a normális élet. Ennek pedig egyik főbiztosítéka a termelőmunka beindítása. Egyszóval a budapesti központi munkástanács és a munkás-paraszt kormány álláspontjával — véleményem szerint — a kisújszállási parasztság egyetért. — A munkássá? kezében van egy igen erős fegyver, sztrájk-jog. — Ezzel élni lehet, ha esetleg szükség lesz rá. De most mi a helyzet? Mi, igazi szocializmust akarunk. Ennek építését meg kell kezdeni. A kezdést azonban a munka biztosítja. Mi dolgoztunk és dolgozunk most is, bár előfordult, hogy egy személy nem olyan régen sztrájkra szólított fel néhány tsz. tagot Nem hallgattunk rá. Most már a munkásságon a sor. Azokon az embereken, akik nekünk mindig példát mutattak a helytállásban, most .is tőlük várjuk hogy a rend megszilárduljon. Nyugodtan, békésen és szabadon akarunk élni; Sokat fogunk termelni, többet, mint eddig — Most is küldenénk az élelmiszert A városban ezerszámra a hízott jószág, rengeteg a hízott pulyka, itt van a nyakunkon, el szeretnénk adni, elküldeni az üzemek dolgozóinak, a városi lakosságnak és nem utolsó sorban a bányászoknak. Hogy ezt megtehessük. meg kell szervezni a vasúti teherforgalmat. Annál is inkább, mert mi teli vagyunk hízott jószággal, de nincs tüzelőnk. Néhány kiló szénért órák hosszat kell sorbanállnl. Nagyon kell a tüzrevaló, hiszen a tél még csak ezután jön. Várjuk a bányászok segítségét. — Sok szó esik mostanában a követelések között bizonyos személyek leváltásáról. Ezzel, — a normális élet helyreálltával — mi is egyetértünk. S reméljük is, hogy aki valamilyen beosztásban nem volt megfelelő, azt leváltják. Követeljük is, hogy minden posztra szakember kerüljön. Véleményünk szerint nagyon sok hivatalt s intézményt meg kell majd szüntetni, s ezeknek dolgozóit visszaküldeni a termelőmunkába. Meggyőződésünk azonban, hogy erre is csak akkor kerülhet sor. ha az országban a rendes kerékvágásban halad az élet. *— Szeretnék még említést tenni a sajtóról és a rádióról. Az a kívánsága itt nálunk mindenkinek, hogy őszintén, kertelés nélkül mindig csak a valósághoz ragaszkodjanak a hírközlő szervek. Ne túlozzanak sem ilyen, sem olyan Irányban — mondotta Horváth Mihály, a Petőfi Tsz munkástanácsának elnöke; SZ. Pl A Szolnok megyei tanács dolgozói tiltakoztak a Tisztsvidék november 24 A számában kössölt, a nevükben leadott levél ellen Pénteken, a kwreidélelőttS órákban egy megyei tanácsi dolgozó kereste fel szerkesztőségünket. Kezében papírlapot tartott és az volt a kérése, hogy a megyei tanács dolgozóinak nevében, szeretné, ha lapunk legközelebbi számában közzétanménk az arra írott szöveget. Elolvastuk, s úgy találtuk, hogy megjelenés szempontjából annak semmi akadálya nincs. A szöveg, bizonyos stilisztikai, de nem értelemben! változtatással így szólt: hMi, a megyei tanács- dolgozói, forradalmunk ügyét és győzelmét kívánjuk szolgálni, amikor felhívással fordulunk a szocialista munkáspárt megyei vezetőihez. A forradalom még nem fejeződött be. A véres harcok után a teljes győzelmet csak közéletünk demokratikus átalakítása biztosíthatja Még sz&motnnnk keU a restauráció és a sztálinizmus veszélyével, így annál inkább' szükség van forradalmunk, a szocialista demokrácia védelmében egységes, határozott fellépésre, ott ellenséges erőkkel szemben. A Rákosi—Genő-fctZWt dicstelen maradványai r— Béréi Andor és Andies Erzsébet «- még alig hagyták el Szolnokot, de már nyomukba szivárognak vissza képviselőik, akiket a jogos népharag egyszer már távozásra késztetett. A magyar „sztálinizmus* hazajáró telkeiben Rákosi—Gerő szelleme kísért. Ahogyan nem kívánjuk a levitézlett, népellenes, reakciós rendszer viszszatérését, úgy nem kívánjuk a Rákosi—Gerő-klikk képviselőinek visszatérését sem. Tűnjenek el az állami irányítás éléről, ne kísértsenek többé! Kérjük a Szocialista Munkáspárt megyei vezetőit, hogy mind a pártot, mind a tanácsot tisztítsák meg ezektől az elemektől, mert puszta jelenlétük megfojtja szabad életünk kibontakozását és sok becsületes embert tart vissza az újonnan alakult Szocialista Munkáspárttól. Úgy érezzük, hogy amikor csatlakozunk a Tiszavidék 1956. évi november 22-én megjelent cikkéhez, ezze’ Szolnok megye népe, a szocializmus ügyét szolgáljuk] A Megyei Tande» dolgozói” a napon, estefelé, az az elvtárs, aki ezt a felhívást elhozta, ismét megjelent és közölte velünk, hogy módosítást szeretne végrehajtani, amit meg is tett. Sajátkezű leg írta be a sorok közé Kúti György, Tóth Imre és Horváth Imre neveit, Ami véleményünk az volt, hogy nyilván újabb ülést tartottak a tanács dolgozói és ezt a határozatot hozták. De amint utóbb kiderült, itt valami nem stimmelt. De beszéljen erről a megyei tanács dolgozóinak röpgyűláséről szerzett tapasztalat; A megyed tanács nagy gyűlésterme zsúfolt volt hétfőn délelőtt A fenti ügyben hívták össze a dolgozókat, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ennek érdekében éppen Szabó elvtárs, a tanács Szocialista Munkáspártja Ideiglenes intézőbizottságának tagja beszélt és mint mondotta, a párt nevében a felhívásban közeiteket visszautasítja. Amikor befejezte, a dolgozóké volt a szó. Mintegy tizenöten emelkedtek szólásra a felhívásban közölt vezetők védelmében, Mint ezekből a felszólalásokból kiderült, olyan osztályok is voltak, ahol erről a felhívásról nem tndtefc, Későt* a aöpgyűlés résztvevői a szöveget elfogadták, csak a nevek beírása ellen tiltakoztak» Lapunkon keresztül tolmácsoljuk a tanács dolgozóinak határozatát, amely abból áll, hogy a felhívás szövegét elfogadják, azzal a módosítással, hogy Tóth Imire, Kúti György és Horváth Imre neve abból kerüljön ki, S ezzel az ügy le is van zárva — mondhatná valaki. Nem, nincs lezárva azért, mert hétfőn délután, valamint az esti órákban többször is csengett szerkesztőségünk telefonja. Tanácsi dolgozók jelentkeztek, kérve, hogy a röpgyűlésről ne írjunk, mert ott nem az történt amit az emberek érzelme diktált így kavarog az élet megyénk legfontosabb közigazgatási szervében, a megyei tanácson, tele 'llentmondásókkal. Vajon mi az igazság? Nos, ezt vizsgálják felül saját magtár a tanács dolgozói Teremtsenek rendet portájukon. Jó lenne, ha az említett személyi kérdéseket titkos szavazással tisztáznák. Talán ez a megoldás meggyőzőbb, reálisabb lenne. Htoner Zoltán fl Fo'tfmöfeJésugri M'nísztériinn feüiívása A mezőgazdasági lakosság körérében nyugtalanságot keltett, hogy az utóbbi időben egyes, községeikben akadnak olyanok, akik önkényes földfoglalást hajtottak végre, elfoglalták a termelőszövetkezet földjét. Előfordult, hogy kívülállók, vagy termelőszövetkezetből kilépni szándékozók elhurcolták a termelőszövetkezet állatait és felszereléseit. Ezekben — több helyen — ellenséges elemek, kulákok vettek részt. így Tótszerdahely községben a kulákok a termelőszövetkezet egész sertésállományát, Borsfa községben a termelőszövetkezet 40 birkáját elhurcolták, a kisdorogt Szabad Nép Termelőszövetkezet borjúistállóját ellenséges elemek felgyújtották; Ezek durva törvénysértések; A forradalmi munkás » paraszt kormány elítél minden önkényeskedést é& nem engedi meg, hogy a termelőszövetkezetek földjét elfoglalják és vagyonát megkárosítsák. Ezért a földművelésügyi miniszter felhívja a helyi államhatalmi szervéket, valamint a karhatalmat, hogy a törvényességet a termelőszövetkezetek vonatkozásában biztosítsa és akadályozzon meg mindenféle önkényeskedést. Földművelésügyi Minisztérium Kellemes félóra Akkor még sző sem volt arról, hogy ez a közlemény a me ”e közéletében szereplő egyének neveit is feltüntesse. Miután a felhívás jő volt, gerince lényegében a valóban visszaszivárgó, visszahúzó erők ellen szólt — hiszen erre a közelmúltban volt példa — közlését jelentésnek találtuk. Més ugyanezen Kellemes félórát szerzett szombaton a szolnoki Damjanich rádió a hallgatóinak. Félórás műsorában helyet kaptak szellemes, gondűző Írások és tanulságos kis történetek. Összhatásában pedig azt érezte az ember a műsor befejezése után, hogy nagyszerű szórakozásban volt része. El is kei már az ilyesmi a sok nyugtalan napok és órák után. Hetenként legalább egyszer, különösen szombaton este igazán jólesik az ilyesmit hallgatni Kedves Damjanlch-rádió, vár« juk minden szombat este ennek a folytatását.- f. t. p, -A II1RKEVEI MÚZEUMBAN 1/ özvetlen, barátságos ember Győrffy Lajos, a Turkevei Múzeum igazgatója. A leányiskolából — most fejezte be a tanítást, — átkísér a múzeumi helyiségbe, s a gazda büszkeségével magyaráz. Közben mentegetődzik, hogy hamarabb kellett volna jönni, mert a város fejlődését bemutató kiállítást már alaposan megkopasztották. A napjaink életét illusztráló tárgyakat ugyanis, — így a gépállomás terepasztalát és a határban dolgozó gépeket irányító rádió adó-vevő készüléket, s még számtalan egyéb felszerelést, — hazavitték, szükség van rájuk a munkahelyeken. Számtalan kép, grafikon maradt azonban ott, s azokból is hű képet alkothat magának a látogató. A kiállítás igen érdekes része a régmúlt évtizedeket idéző részleg. A turkevei születésű Csikós Tóth András grafikusművész rajzai nyomán megelevenedik a régi pásztorélet. Több használati tárgy is őrzi a múlt emlékét. Ügyes faragó mesterre vall a „kutyagerinc“. 2—3 centiméteres fadarabokból állították össze, mindenféle szeg, vagy zsinór felhasználása nélkül. Erre tették a bográcsot, hogy ki ne dőljön belőle a jó falat. Nevét onnan kapta, hogy kezdetben valódi kutyagerincet hajlítottak össze. Mellette „pásztorkészség*’ hever. A 86 éves Finta Péter, öreg pásztor adománya. Máskülönben híres-nevezetes család ez a Finta familia. Legtöbbjük ott nőtt fel a kevi határban, Ecsegpusztán. Ott tanulta a faragás művészetét a kis Finta Sanyi is. Mint a többi gyermek, 6 is őrizte a jószágokat, hallgatta az öreg pásztorok meséit a szegénylegényekről, meg a farkasokkal való küzdelmekről, a zsombékos, nádas tájak ezernyi rejtelmeiről. S ezek az élmények elkísérték egész életén keresztül. Életútja kész regény. Ecsegpusztáról Nagyváradra kerül, ahol megismerkedik a kőfaragás mesterségével, majd egy tragikus esemény miatt börtönbe jut. Az egyhangú perceket kenyérbélből való kis szobrok készítésével teszi vSltozatossá. A börtönből kikerülve képzőművészeti tanulmányokat folytat. majd Délamerikába megy. — Ott pályadijat nyer, s egyik szobra Rio de Janeiro főterére kerüli Később az Egyesült Államokban telepedik le. Egyik müve a Neux York-i Metropoliten múzeumba kerül. Érdemes megemlíteni, hogy Munkácsy egyik festménye mellett az 6 müve képviseli ott egyedül a magyar képzőművészetet. Gyermekkori élményeit felhasználva ifjúsági regényt is írt, melyet 4.5 millió példányban adtak ki. Győrffy Lajos levél útján kapcsolatot tart vele. Az első házasságából származó fiával — Turkevén fogorvos most — szintén kapcsolatot tart a művész. Szobrairól készült fényképeket küld nekik. Ezek felhasználásával kiállítást tervez a múzeum igazgatója. Persze, egyedül a fényképek bemutatása nem lenne elegendő. Ennél sokkal szélesebbkörü, gazdagabb anyaggal ismerkedhetnek majd a látogatók) Finta Sándor öccse (művésznevén Zádorszki Oszkár) ugyanis szintén szobrászművész volt, s több alkotása hever egyik turkevei barátja lakásán. Ezeket is bemutatják majd a kiállításon. Ugyanígy a szintén turkevei születésű Csik Jenő Wagner díjas festőművész és az ugyancsak odavaló Mihály István festőművész alkotásait. ihály István jelenleg VelenlTI cén él, s müveit felajánlotta szülővárosának. Már el is szállítót« ták volna a képeket, ha a zűrzavaros napok nem következtek volna be. Igen érdekesnek Ígérkezik tehát a Turkevei Múzeum kiállítása. S ha Győrffy Lajos múzeumigazgató a tőle megszokott buzgalommal és lelkesedéssel végzi ezt a szép feladatot, (minden remény megvan erre) akkor a keviek rövidesen városuk szülötteinek mesteri műveiben gyönyörködhetnek) Simon Béla, Decemberben rendesik meg a békehSles8n~ sorsolásokat Mint már hírt adtunk, az Első Békekölcsön november 15. és 18. között elmaradt 11; sorsolását decemberben tartják meg. Most már közölhetjük az időpontot is. A sorsolást december 9. és 12. között bonyolítják le. A Hatodik Békekölcsön december 9-re előirányzott első sorsolását, valamint a Harmadik Békekölcsön 7. sorsolását egy napon, december 30-án rendezik meg; Mindhárom sorsolást Budapesten tartják. A sorsolások pontos Időpontjáról és helyéről később adunk hírt A mi egyetemistáink Egy hónap telt el, mindössze 30 és néhány nap, s ’lazánk történelme talán évszázadok múltán is őrzi majd október 23-a dicső emlé- Icét. Sok-sok utánunlc jövő nemzedék büszkén vallja majd magát az októberi ifjak utódainak. Maradjon meg és legyen ez a néhány sor is emlékeztető. A szolnoki ifjak, a mi egyetemistáink bátor, tiszta és nemes forradalmának hirdetője. Itt nem folyt vér, de vcátdk hősök. Elsősorban azok, akikben a józanság, a nép iránti hűség kerekedett felül és nem a vakság. Emlékezzünk csalt. , Idáig nem kerülhetett sor annak megírására, hogy mi is történt itt tulajdonképpen október 23-án este a Szolnoki Egyetemen. Akadt egykét forrófejű, po&tíksai érettséggel még nem rendelkező fiatal, aki túllőtt a célon. Felszólalásában nem választatta él a mellékest a lényegestől Szabadjára engedte indulatait és nem gondolt az esetleges következményekre. Igen, voltak ilyenek, de csak kis számmal. Most nem is az a cél, hogy ezeket akárki is hánytorgassa, s erre nem lesz szükség a jövőben sem. Nem, mert a szolnoki egyetemisták nagy többsége — munkás, paraszt és értelmiségi fiatalok — október 23-án este annak a követelésnek adtak felnőtt fejjel, érett ember módján nyomatéket, amely a nép kívánsága is volt. S amely elősegítette a haladó írók által képviselt igazi szocialista demokrácia kibontakozását, ezekben a napokban pedig már hozzáfoghatunk építéséhez is. Ki gondolta volna még akkor, hogy követeléseinket, jelszavainkat október 23-a után néhány nap múlva fasiszta erők nyergelik meg. s éppen azokat igyekeznek lejáratni, akik a népi uralom keretein belül léptek fel a «égi hibák eUen, s kezdték meg azok megszüntetését. Egészen bizonyos, hogy erre a szolnoM egyetem fiataljai sem gondoltak. Minthogy nem tételezte volna fel senki, mire len képes Gerő Ernő, azokban « sorsdöntő órákban, amikor a nép megelégelte, s végkép megutálta a frázisokat és tetteke* követelt, a bűnösök, a néptől elszakadt elérnek eltávolitásáti Büszkék lehetünk a néphez, a szocializmus eszméihez hű szolnoki egyetemi ifjúságra. Azokra a fiatalokra, akik kimondták, hogy igazi demokráciára van szükségünk. A gyárak, az üzemek munkásai válóban legyenek gazdák. A parasztember tényleg legyen birtokosa a földnek) Legyen jobb, boldogabb élet) Emi ahmrt&h, ezt követelték hangos szónál a szolnoki egyetem fiataljai. Nekik is részük van tehát abban, hogy a mi hazáinkban egy új, egészséges folyamat kezdődött Legtöbb október 23-i követeiéa máris mtgvalösu’t, ezeket felesleges újból ismételgetni, hiszen minden.ü tudja. Van azonban cüyan követelés is, amely csak akkor valósulhat meg, ha a teljes rend helyreáll és a munka mindenütt megkezdődik. Sokan kérdeTfUeUCk, hogy vajon nmek az utóbbi követelésnek a betartására ml a biztosíték a kormány részéröl. Legyünk csak tárgyilagosak. Sok biztosíték van. Elsősorban a már kivívott jogokkal élni lehet, Így a sztrájkjoggal is. S nem utolsó sorban az a jószándékú, minden sztálinista—rákosista hibát orvosolni akaró törekvés, amely a kormány részéről máris megnyilvánult, Eljött a békés, alkotó munka megkezdésének az ideje, t amikor szeretettel gondolunk a fiatal szolnoki forradalmárokra, emlékezünk érettségükre, higgadtságukra, józanságukra, ugyanakkor biztosra vesszük, hogy az építésből is részt kémek. Okos szóval segítik a fermelö munka folytatáséi, hogy necsak vessünk, hanem arassunk Is. Szekulity Péter * \
