A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-02 / A Nép Lapja

.1358. november 3. A NÉP LAPJA 3 Élénk élet a pártokban Ságvári Endre u. 20. A Hazafias Népfront helyisége. Néhány napja — mióta a pártok megalakultak. — ugyancsak forgalmas lett ez az épület. Itt van a Szociáldemokrata, a Független Kisgazda, a Nemzeti Parasztpárt ideiglenes helyisége. A pártok megalakulásának Szolnokon is pillanatok alatt híre ment. Azó­ta sokan keresik fel a szervező bi­zottság tagjait, kérnek belépési nyilatkozatot s lépnek ismét soraik­ba; Nézzünk be az épületbe, járjuk végig a szobákat, hogy az újonnan alakult pártok hogyan kezdenek munkához. A bejárattal szemben az ajtón a régi, de bizalmat Ígérő jelvény fogad. Körben a felírás: „F üggetten Kisgazda Pán“ Az ajtó nehezen nyílik, mert be­lülről emberek állnak, lehetnek vagy huszonöten-harmincan. For­radalmi hangulatban beszélgetnek. — Azért azt még sem engedhet­jük — mondja valaki, hogy most a szabad piaci árakat kihasználva egj'esek lelkiismeretlenül felverjék az árakat. Magam voltam tanúja a terménypiacon, mikor a 280 forin­tos kukoricát, 320 forintért adták el. A következő percekben már 350 forintért lehetett kapni mázsáját a kukoricának. Hát szabad ezt en­gedni? Vagy ott van a tojás, a tej, amely nap, mint nap drágul. — Ellenőrizni keli s figyelni kell. kik az árdrágítók — szóltak közbe többen is. Ismét az előző folytatja, akiről közben megtudjuk, hogy a jólismert Csapó Mátyás bácsi. — Én úgy vettem észre, hogy nem is a termelők drágítják az ára­kat, hanem a spekulánsok. Ezt kell megakadályozni. Blaskovics János indulatosan közbeszól: — Ez mind helyes, hogy erről be­szélünk, de van ennél fontosabb tennivaló is. Azt hiszem, a gazda­társaim is hallották a csepeli sza­bad rádió felhívását, amely élelmi­szerért fordul hozzánk. Ez most a legfontosabb tennivalónk. Segít­sünk valamennyien a csepelieken, — Valamennyien helyeselték a fel­szólalását s ígéretet tettek, a moz­galom megindítására. A vezetőség egyik tagja vállalta az adományok I összegyűjtését és indítványozta. — I hogy a Független Kisgazdapárt ne- I vében külön teherautón jutassák el az összegyűjtött élelmet rendel­tetési helyére. Tájékoztatták a jelenlévőket ar­ról, hogy már Jászapátiban Mező­túron, Rákóczifalván, Szandaszöl­­lősön, Kőtelken, Zagyvarékason, — Tiszasülyön, Tószegen és Karcagon is megalakult a Független Kisgaz­dapárt helyi szervezete. A folyosó másik oldalán most még csak papírra tintával írt tábla jelzi, hogy ebben a szobában szé­kel ideiglenesen a Szociáldemokrata Párt Bent a párt régi harcosait lehet találni, a budapesti eseményeket tárgyalják. Mezei László, a párt egykori szer­vező titkára tegnap Budapesten járt, friss híreket hozott az induló mozgalomról. Tőle kérünk felvilá­gosítást. — Szerdán este alakult meg Szol­nokon a Szociáldemokrata Párt. Azóta is sok régi párttagunk kere­sett fel bennünket. Megható érzés látni, mikor 50—60 éves munkások hozzák magukkal a régi tagsági igazolványt, s elmondják, hűek ma­radtak a párt eszméihez, tisztasá­gához. Ma du. 3 órakor tartjuk el­ső nyilvános ülésünket, melyre el­várjuk becsületes munkástársain­kat; — Mi újság a párt központjában. Pesten? — kérdezzük. — Kéfchly Anna, pártunk elnöke jelenleg Bécsben van ahol részt­­vesz a Nemzetközi Szociáldemok­rata Unió ülésén. Engem bíztak meg a Szolnok megyei pártszer­vezetek megalakításával s kérem, régi tagjainkat, főként vidéken, se­gítsenek ebben a nagy munkában. Egyelőrő régi alapszabály szerint működünk; Azzal búcsúzunk el, hogy a dél­utáni gyűlésen találkozunk. A Nemzeti Para*ztpárlba is Pestről érkezett vendég Győrfi Lajos, aki a következőket mondja: — Budapesten szerdán du. a Me­zőgazdasági Múzeumban gyűltek össze a párt egykori vezetői és tag­jai, hogy ismét megalakítsák a Nemzeti Parasztpártot. Az alakuló gyűlésnek az első határozata az volt, hogy Erdei Ferencet leváltot­ták régi tisztségéből, mert az utób­bi évek alatt nagyon lejáratta te­kintélyét, egyik kiszolgálója volt a Rákosi klikknek s nincs semmi be­csülete a dolgozó paraszt tömegek előtt. Az ideiglenes vezetéssel Farkas Ferencet, a régi vezetőség népsze­rűségnek örvendő tagját bízták meg. A tanácsadó testületbe Illyés Gyula javaslatára Veres Pétert és Sebők Zoltánt választották; — Mi a programja az újjáalakult Nemzeti Parasztpártnak? — hang­zott a következő kérdésünk. — A végleges program most van kidolgozás alatt, de a cél már vi­lágos. Szoros kapcsolat a Paraszt Szövetséggel és a Független Kis­gazdapárttal. Továbbra is sikra szállunk amellett, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. De most már a gazdái szabadon döntsenek, terveik, elhatározásaik felett. — Ne kelljen többé , a felülről jövő jó­tanácsok“ szerint gazdálkodni s az elkövetett hibáknál az érintettek kapjanak kártalanítást. Végül az alakuló gyűlés részt­vevői a Dorottya utcába vonultak, ahol elfoglalták az egykori szék­házat, amit a Nemzeti Parasztpárt filléreiből építettek s a Kulturkap­­csolatok Intézete jogtalanul kisajá­tított így kezdenek munkához az újon­nan megalakult pártok, ki-ki a ma­ga módjára, egy igazán szabad, füg­getlen Magyarországért, egy jobb életért. Csikós Mega'aVuK a magánkisiparosok forradalmi munkástanácsa A Szolnok megyei magánkisipa­rosok forradalmi munkástanácsa öt fővel megalakult Szolnokon. A ta­nács tagjai Pintér Balázs. Hegedűs Miklós, Falusi István, Kiss Kál­mán és Szabó Sándor kisiparosok. A kisiparosság kérését 9 pont­ban foglalták össze, melyben kérik a _ szovjet hadisereg azonnali kivo­nását, igazságos adókivetést, az alkalmazottak utáni különadó el­törlését. szabad alkalmazott tartást, a KTSZ-ekkel azonos áron való anyagvásárlást és nyugdíj ellát­mányt. Kérik a megye dolgozó kis­iparosságát. hogy csatlakozzanak a forradalmi munkástanácshoz. ■ ... ■■ ■ i in» Mi újság a Cukorgyárban? A a üzem munkásai itt iß Dart­** jak magukat a munkás szoli­­ilaritáshoz: sztrájkkal is kifejezés­re "juttatják azt a szándékukat, hogy az oroszok menjenek haza. A gépek mozognak, de termelés sehol nem folyik az üzemben. A munkástanács ülésén tegnap «.határozták, hogy még 5 napig nem veszik fel a munkát, a beto­lakodók elleni tiltakozásul. A mun­kástanács hozott azonban egy kényszerű döntést, éspedig azt, hogy 5 nap múltán újból meg kell indulni az üzemben a termelésnek, különben 700 vagon répa kárba­­vész, s a továbbiakban mintegy 1600 vagon cukorról kellene lemon­dani az országnak. Nyilván ez könnyelműség, meggondolatlanság lenne, ezért a cukorgyár! munká­sok ezúton is kérik a szolnoki üze­mek dolgozóit, ne tekintsék sztrájk­törésnek azt, ha felveszik a mun­kát 5 napon beiül. Ezúton is kö­szönik a Járműjavító, a Fűtőház, a Papírgyár segítségnyújtását — azért, mert eljöttek a vidéki mun­kások helyett segíteni; A 2 üzemben egyébként nyu­" godtság honol, nem kapott lábra semmiféle személyeskedés, bosszúállási tendencia. A munkás­­tanács és az üzem dolgozói tovább­ra is kinyilvánították bizalmukat Kar László, az üzem igazgatója iránt. A munkástanács és a dolgo­zók kezdeményezésére azonban több fölösleges munkakört szüntet­tek meg. így többek közt meg­szüntették a személyzeti osztályt, a versenyfelelős munkakört, a munkaügyi osztályt, az üzemi bi­zottságot leváltották és jogkörét a munkástanács vette át. A függet­lenített párttitkár is visszakerült a termelésbe, s hamarosan újból ösz­­szeül a munkástanács, hogy meg­tárgyalja a normarendszer eltör­lését s ugyanakkor a normások le­váltását, illetve a termelő folya­matba való helyezésüket. * ' TV agyjélentőségű követelést vta- 1 ’ lósítottak meg ezekben a na­pokban a Cukorgyár dolgozói. — Visszaállították a korábbi szolgál­tatások egy részét. Ezután az ál­landó munkások továbbra is meg­kapják negyedévenként a 25 kg cukrot. A kampányban részt­vevő dolgozók naponta 30 dekát kapnak, mint fejadagot. Már meg is kezdték az üzemben a ledolgo­zott napok arányában a cukor ki­osztását. Szó volt a munkástanács ülésén aiTÓl is, hogy egyéb akciókat, tü­zelőt és másokat is visszaállítsa­nak. Konkrét döntésre még nem kerülhetett sor, mert jelen pilla­natban az üzem nem rendelkezik megfelelő mennyiségű szénnel. A napokban is úgy kapott megsegí­tésként az üzem a Fűtőháztól 6 vagon kokszot mészégetéshez. A továbbiakban azonban ebben is végleges döntés történik. Mind­emellett a gyár segít mindazokon, akik tüzelöszolgáltatásra igen-igen rászorulnak, • A legújabb vívmányok közé ■'* tartozik hamarosan az is, hogy az üzem dolgozói, a munkás­tanács megállapítják majd a fize­tési normákat, pontosan egy-egy munkakörnél megszabják a íix-íi­­zetéseket. Ez alkalommal rendezik majd a szellemi dolgozók fizetését is, mert eddig igen méltánytalan Külföldi A New York Times szerdai szá­mában idézi a magyar légierőknek a szovjet csapatokhoz intézett ulti­mátumát és azt írja, hegy Moszkvá­nak az az ígérete, hogy a szovjet erőket kivonja és Nagy miniszter­­elnök legutóbbi bejelentései a nép akarata előtti politikai meghódo­lást jelentenek. A lap így fejezi be cikkét: „A bátor magyar nép okát ért ei hi­hetetlenül rövid idő alatt. A poli­­kai győzelem máris kétségtelenül az övé és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ragad­hatja el tőle. Ebben van a veszély. (MTI). Az angol sajtó és a köz­vélemény nagy világpolitikai, sőt, világtörténelmi fontosságot tulaj­donít a magyarországi események­nek, amelyekből messzemenő kö­vetkeztetéseket kezd levonni. Hatá­rozott kifejezést nyert az a remény, hogy az események által előidézett hatalmi egyensúlyi eltolódás meg fogja nyitni az utat az európai ren­dezés, főként a német egység és az európai biztonság, sőt esetleg a le­szerelés elintézése előtt is. Az erősen konzervatív Daily Ma­il már október 25-i vezércikkében célzott annak a lehetőségére, hoev a megváltozott körül mén vek között volt a munkában az anyagi érde­keltségük, A fizetések megállapí­tásánál az lesz a gyakorlat, hogy az alacsony fizetéseket felemelik s a kirívóan magas kereseteket csök­kenteni fogják. Nagy megelége­désad veszik ezeket az intézkedé­seket tudomásul az üzemben. So­kan ki is nyilvánítják véleményü­ket; — Már régen ez kellett volna, s miránk kellett volna bízni az üzem, a dolgozók sorsét, akkor ma jól élnénk — mondják sokan. S ki tudná mindezt vitatni, hi­szen élő valóság, a forradalom vá­laszolt erre. A cukor gyári dolgozók most önmaguk valósítják meg azt a demokráciát, aminek már évek­kel ezdött el kellett volna érkez­nie, s ebben most már nem állít­hatja meg őket senki, sem az oro­szok fenyegető ittléte, de semmi­féle más reakciós, restaurációs erő; G, E. visszhang cserébe fel lehetne ajánlani a Szov­jetuniónak az Odera-Neisse vonal elfogadását a Nyugat által. „Mondják meg a nyugati vezé­rek Németországnak, hogy Lengyel­­ország jelenlegi alakjának mara­dandónak kell lennie. Azután visz­­szatérhetnek Eden tervéhez, a sem­legesített kelet-európai körzethez, Kelet-Európa felolvadása alkalmat nyújthat olyan elintézéshez, ame­lyet tíz év óta hiába kerestünk.“ A New Chronicle cktóber 29-i vezércikke azt írja, hogy a magya­rok, lengyelek és más kelet-euró­pai népek sorsát nem annyira a Du­nánál, mint inkább a Kremlben fogják elintézni. A nyugati politiká­nak az legyen az első célja, hogy a kremlbeU mérsékelt elemeket se­gítse sikerre. Ha bármit teszünk, amivel lángra lobbrntanánk a Szov­jetunió nacionalizrrjusát. akkor még több borzalomra kárhoztatnánk Ke­let-Európa népeit. Egyetlen dolog, amely az orosz vezéreket a brutá­lis elnyomás politikája mögött egyesítheti: a félelem saiát orszá­gukért. Az oroszok bizalmatiankod­­nak határaik biztonsága dolgában. A Nyugatnak mindent el kell kö­vetnie ezen félelmük csillapításá­ra. Tamási Lajost rpiios ah a peiti ideán Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva szál! még az ének. de már mienk a pesti utca.' Nincs más teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami száló ragyogás kél, valami szent lobogás készül. Zászlóink föl, ujjongva csapnak, kiborulnak a széles útra, selyem-színei kidagadnak: ismét mienk a pesti ntca! Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan tiszta szívvel, s a fegyverek szemünkbe néznek: kire lövetsz, belügyminiszter? Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz? Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az AVH. sem a tankok titeket meg nem mentenek. S a nép nevében aki fegyvert vertél szívünkbe, merre futsz veres volt a kezed már régen Gerő Ernő csak ölni tudsz? ... Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri mossa a vért de megmaradnak a pesti utcák kövein. Piros a vér a pesti utcán, munkások — ifjak vére folyt, —• a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót. A háromszín-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet s a zsarnokság gyűlöletét. s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy a pesti utcán hullt a vér. Szabad, független, semleges Magyarországot! NAPOK ÓTA lázban ég a nem­zet. A Tiszántúl, a Duna—Tisza köze, a szelíd dombos Dunán­túl népe újból meg újból hangos szóvá1 kiál* ja: „Rabok tovább nem leszünk!’“ A budapesti forradalom a „hátország" lelkes támogatásúval kivívta azokat a jo­gokat, amelyekért oly rég — mondhatnánk évszázadok óta áhí­tozott a nép. Most hallja meg az egész világ: Szabadok, függetlenek és semlegesek akarunk maradni. Elég sebet kapott már a törté­nelem folyamán a mi hazánk. Üt­közőpont volt ez a Duna—Tisza mentén élő nép s hosszú-hosszú évszázadokig nem is tudtunk mást csinálni, csak a sebeket gyógyit­­gatni. Mire begyógyult az egyik, felszakadt a másik. Hol ehhez, hol ahhoz a nagyhatalmi érdekcso­porthoz tartoztunk. Mindig volt, aki árult, mindig volt, aki eladott bennünket. Hol egy Rákosi, hol más. Ebből nem kérünk soha többé. Barátságban, békében akarunk élni a világ minden népével, nem­zetével. Tiszteljük a világ népeit, de tiszteletet követelünk magunk­nak is, nemzetünknek is. Hazánk területét hagyják el az orosz csa­patok. Menjenek haza, mert nincs szükségünk arra, hogy idegen tan­kok dübörögjenek városaink ut­cáin és idegen fegyverek lőj jenek a békés, a szabadságát szerető és őrző magyar népre. A munkások, parasztok és értelmiségiek dol­gozni, építeni akarnak. De nem másnak. A munkához, az építés­hez azonban biztonság kell és ad­dig nem érezzük magunkat bizton­ságban, amíg idegen tankokat Iá* tunk. NEM ÉRTI az ember, hogy a szovjet kormány miért nem veszi figyelembe a reális helyzetet. Szűnjék meg a megszállás, mert minél tovább tart, annál nagyobb lesz a magyar nép szívében az elszántság és ha kell, életével védi meg drágán szerzett szabadságát. Nagy Imre miniszterelnök beje­lentette, hogy a varsói szerződést semmisnek tekintjük. Ez a beje* lentés a magyarság egyöntetű aka­ratát fejezi ki. S hogy ez meny­nyire így van, azt nem kell külö­nösen bizonygatni Az üzemekben országszerte sztrájkolnak a mun­kások, nem hajlandók addig szer­számot fogni, míg a szabadság­­harcosokra támadó idegen hadse­­reg az országban tartózkodik. Ez igy van. Azt is le kell szögezni határozottan, hogy a szovjet csa­patok Gerő által való felhívását mélységesen elítélte és elítéli a nemzet. Nehéz most higgadtan írni a sorokat, mert a betűvel foglalkozó ember is legszívesebben a sztráj­­koiók közé állna. Mégis hirdetni kell a valóságot, a nép kívánsá­gát, hadd tudja a világ, hogy sza­badok, függetlenek és semlegeseit akarunk lenni. Ez a visszatérő refrén és ez lesz addig amíg erre nem kapunk megfelelő biztosi4 lékot. ŐSZ VAN. Szemerkél az eső, fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. Tudjuk, hogy sok a gondi Tudjuk, hogy szegény ez az or­szág és dolgozni kéne. Igen, dol­gozni kéne. De idegen páncélosok haladnak az úton és mi nyirkos hideget érzünk a szívünkben, mintha oda csurogna az őszi eső.... Találkozunk egymással, elmond­juk a híreket, utána kérdő tekin­tettel nézünk egymásra. Nem kell szólni, úgyis tudjuk egyre gon­dolunk. — Mikor mennek haza? — Menjenek haza! Érthető és világos a beszéd. Ne­künk semmiféle járom nem kell! Nem akarjuk, hogy vér borítsa hazánkat. Sz. P. A Tisza Malom Azóta, hogy kibontakozott a nem­zeti függetlenségi forradalom, min­den nap helytállnak a szolnoki Ti­sza malom dolgozói. A malomban jól tudják, hogy liszt, kenyér nél­kül az élet elképzelhetetlen, így na­ponta 300 mázsa búzát őrölnek meg. A dolgozók nem nézik az órát, csak egy fontos számukra: biztosít­va legyen a közellátás. Az utóbbi napokban a Járműjavító és a Pa­pírgyár dolgozói is segítségére siet­tek a malmoknak. A Járműjavító­ból öten. a Papírgyárból ketten áll­tak a garat, a lisztes zsákok mellé. Nem ritka, hogy egy-egy dolgozo 16 óra szolgálatot teljesít. 23-a óta zavartalanul folyik a termelés, s mind a Kiskereskedelmi Vállalat, mind pedig a dolgozó parasztok és állami gazdaságok őrlési igényeit kielégíti a malom . A napokban megalakult a munkástanács is. Ez további ösztönzést adott a munká­hoz. Régi jogos kívánsága teljesü t most, ezekben a r.a-r' ban a ma­lom dolgozóinak. Visszaállították az e'O'kor a munkásoknak kijárt* szolgáltatást. Ramos eev miniszte­hősiesen helytáll ri rendelettel a Rákosi években egyszerre megszüntették ezt. Érthe­tő a dolgozók öröme most. amikor újból jutányos áron juthatnak a fejadaghoz. Ha a termelés úgv kívánja, az irodai dolgozók is ott segítkeznek a molnárok között, s a nehéz mun­ka első soraiban látni Grabányi Sándort is. a malom igazgatóját. Efonrés és köszönet A Szolnok megyei Forradalmi Tanács elismerését és köszönetét fejezi ki áldozatkész munkájáért azoknak a murikásnőknek és mun­kásoknak. akik a 1 altosság ellátását szolgáló üzemekben dolgoznak. A legválsáigosabb órákban is teljes rendben, minden igényt kielégítve látták el a rászorulókat, a vásárló­kat mindazzal, ami a mindennapi élet fenntartásához nélkülözhetet­len. Ezzel hozzájárultak a rend megőrzéséhez. Szolnok megyei Forradalmi Tanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom