A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-24 / Tiszavidék
1956. november 24. szombat. POLITIKAI NAPILAP ÁRA: 50 FILLER Október 23-ra emlékezett Budapest népe November 23-án, pénteken délben két órakor — nemzeti szabadságharo kezdetének egy hónapos fordulóján — mintegy varázsütésre kiürültek a budapetsi utcák. A főváros népe így emlékezett meg azokról a hősökről, akik életüket adták a szabadságharc nagy eszményeiért. A járókelők a kapualjakba húzódtak, a házak ablakai megteltek, az utcákat és tereket azonban néma csönd ülte meg. A budapesti Nagykörúton bárom óra előtt néhány perccel a kapualjakba húzódott, és az ablakba álló emberek a Himnuszt kezdték énekelni és a nemzeti imádság dallamát csakhamar átvették a környező utcák és terek. Pontosan három órakor már ismét embertömeg hullámzott a főváros n teáin. EGY HÓNAPJA ... l?oggyant kis suszter Budapesten. A Rádai-utcában viasko■O- dik parányi kis krájzlerájábain, ahogy 6 nevezi három lépés hosszú műhelykéjét. Ül a borostyánkő színűre fényesített háromlábú széken, amely már negyvennyolc esztendeje tartja a madárcsontú emberkét szelíd öblű kelyhében. Most nagyon puhán, nagyon szelíden tartja, mert egy hónapja olyan törékennyé vált az öreg varga, mint a mimóza virág. Fésületlen haja piszkosszürke hullámokba ragadt össze, mint mikor a téli szélvihar egymásnak korbácsolja a tó felkavart vizét s utána a fagy hótarajokat dermeszt a tetejére. A sovány fejen csak szívós ii.fl.Jc, sárgás börtasakok varrnak. Az éles hátú fehérfényes orr duzzogó bajuszbozótba fúrja magát. Az áll fölé görbült fehér szőrszálak alatt inkább csak sejlik az összeszoritott száj. örökké könnyes törtkék szeme homályosan vizenyős, mintha mór az öregkor rakott volna rá hályogot. Erőlködik a drótkeretes pápaszem mögött hunyorgó két szemgolyó s körülötte lassan nyüzsögnek a pókhálófinom ráncok a piros, duzzadt szemhéj minden moccanására. ___ Megtapogatja térdeit, bámul az asztalkára. Szemsugara pihen egyet az ár gömbölyű nyelén, megelevenedik a faszegek fogsorain, ellankad a maszatos fonalak gubancán. A füle tövétől lefelé igyekvő két in fáradtan, kenetlenül mozdul, de van annyi ereje, hogy a télszínű hajzattal, szőrzettel behavazott fejet megint felemelje Kuncsaftjai állnak körülötte. Némán, feketén, áSottszagúan. Arcuk egyformán gondtól megdolgozott. Nemrég találkoztak össze a vén Molnárnál, örültek, hogy megmaradtak, újból találkoztak s hogy megint törődhetnek az eiet-halál dolgán kívül olyan ügyekkel is, nint a cipőfoltozás. Más is elhozta őket az öreg suszter pisla műhelyébe. Egy jelkép. Vigasztalódjon Molnár bácsi — mosódik eí a hasztalan szó a légypiszkos villanykörte szórta fénypermetbe. — Október huszonharmadikát nem lehet elfelejteni.. -. világai a suszter hangja tisztán, mastmár nyugodtan, mint egy szent költemény sora. Együtt mentem el fiacskámmal a parlament elé október huszonharmadikán. Húzott, vont magával ellenállhatatlanul a csengő zsivajá ipari tanulók áradatába. Jobbról ő karolt a karomba, balról egy tr.andulaszemű, fekete hajú, márványfehér bőrű kislány. — Nusikám — az édesapám— csak ennyit közölt a kislánnyal az én Ferkém. Többet nem is kellett. Ereztem, hogy rajtam keresztül is tüzel tiszta szerelmük. Apukám, majd meglátja, milyen szép lesz az élet —* kiáltotta egyszer a fülembe, mikor a többszázezer ember éljenzése búgott az óriási téren. Később hívtam, jöjjön haza velem, még majd elsodorja a nagy tömeg, ha hazafelé indulnak. — Mitől fél apukám, hisz itt mindenki jót, szépet akar. Maradt. Hazajöttem, — ó miért is hagytam el, miért? Mint a jeges szélvihar, úgy süvített be hozzánk a hir. Lövik a népet. Rohantam, kiáltottam, mint az őrült. Kisfiam, Ferkém, hol rogy. Már leszállt a halál estéje s én roskadozó léptekkel vánszorogtam, arra, amerre 6 lehet, amerre dörög, csattog a pokol, ahol vérpirosán villognak a lövedékek. Kezem finom hajszálakra tévedt, mikor a fáradságtól megroskadva a földre tenyereUem. Meleg, nedves, ragadós valami nyalt az ujjaimra. Nem tudtam, kinek a holttestébe akadt a lábam. Téboh/odottan szaladtam tovább. Hajnaltájt értem haza. Az asszony jajveszékett. Nincs többé fiunk .Egyetlen fiunk. Hatvan érdesek vagyunk. Magunk voltunk. Kerestem másnap lcórházról-kórházra, mentőállomásról, mentőállomásra. Nem találtam a fiam. Mikor a Kerepesi temető hullaházálba vánszorogtam, már három nap telt ef. Ott sem volt. Végre a Rákosi temetőbe valami megsúgta itt belül, hogy 6 a közelemben van. Megtaláltam a sok fiatal halott közt. Ha harminc golyó nem volt benne, egyse. Feküdt, elcsendesedve, sárosán, véresen, mintha valami szörnyű rút betegség tépdeste volna meg szép arcát. Akkor már semmi nem történt velem, kiapadtam, száraz gallyá váltam. Előbb tudtam már, hogy soha-soha nem látom a mandulaszemü kislány mellett.,. Nusikát sem láttam azóta.. Egy hónapja üres, halott a műhely. Hideg a szék, csonttá dermedi rajtam a kötény, a kálapácsütéskor mindig göröngyök hullását hallom. Azóta sokezren meghalták, pedig ők is -mosolyogva, nevetve várták az ország vezetőinek szavát. Olyan hittel bíztak az igaz ügyben, a nép boldogulásában, a haza függetlenségében, mint az én Ferkém s a kis Nusi. Egy hónap telt ez azóta. Érzem hogy valami más álakul, mini azelőtt volt. Tudom, hogy a haza függetlensége is meg fog valósulni. Tudom, hogy az októberi ifjúság nem hiába áldozta fel vérét a haza oltárán. De jól vigyázzon, aki fasisztának merészeli bélyegezni, mocskolni az én kisfiámat, őt, aki találkára készült menni a parlament előtti boldog tüntetés után..-, őt, aki éjszakákat tanult át, hogy a fogaskerék műszáki rajzát tanulmányozza, öt, aki mestere akart lenni a szakmájának s nem volt más célja, mint bármely becsületes embernek. Egy kicsi feleság, pici baba, emberi otthon, ahol munka után megvacsorázhat, olvashat, játszhat a gyerekkel, szeretheti az aszszonyk&t... Néha egy pohár sör, egy mozi.., Hiszem, hogy a történelem leszámol azokkal a vezetőkkel, akik ennyit is irigyeltek a mi október 23-as fiataljainktól. TÖTH ISTVÁN Uj élet indult a Törökszentmiklósi Gépgyárban Kis csoportba verődve emberek beszélgetnek a gyár udvarán. A műhelyek felől gyér kopácsolás hallatszik. Egyébként szokatlanul csendes most az üzem. A munkások e pillanatban nem tudják, mitévők legyenek. Dolgozzanak, vagy beszüntessék a termelést. Mindkettőre megvolna az ok. A munka nagyon hiányzik mindenkinek, de legfőképpen az országnak. Másrészt viszont Pestről olyan hírek érkeznek, hogy 48 órás sztrájkot kezdtek az üzemek követeléseik védelmében. Azt itt senki sem venné szívére, hogy kivonja magát a munkások harcából. A hírek egyelőre még bizonytalanak — önálló akciókat nem akarnak kezdeményezni. Horányi igazgató megbízható értesüléseket akar szerezni Budapestről. Nemsokára jelentkezik is az Igazgatóság1 — Az Emág leállt, — a többi vállalatról még nem tudnak biztosat. Kár volna elsietni a dolgot — később újra jelentkezik majd, milyen álláspont alakult ki, addig ne menjenek haza. Rossz a bizonytalanság, a várakozás. Mindenki arról beszél, *— gondolkozik, hogy lesz, mint lesz. hogy alakul majd tovább a gyár élete: Eddig rendben mentek a dolgok az üzemen belül. a többség akarata szerint. A normát agyoncsapták, — nem kell többé. Legutóbb már Kilenc havi átlag alapján kapták a fizetést. Esetleg arról lehet szó. hogy az öntődében — természetesen más bértételekkel mint eddig — darabbért alakítanak ki, ha a dolgozók úgy kívánják. A többi műhelyben átmenetileg — még az egységes irány ki nem alakul — s valószínű továbbra is az órabért tartják legmegfelelőbbnek, A munkafeltételek sem okoznak kisebb gondot — bár a gépgyár a többi üzemekhez képest Igen jó helyzetben van. Napi 5 órás műszakkal dölgoznak. Az olvasztáshoz szükséges koksz és fűtőszén egy hónapig még kitart Vasanyag is van még, 35—40 tonna kellene és el lennének látva ebben az évben. Az energia már nehezebb kérdés. Pénteken például egész nap állni kell, mert a város nem kap ipari áramot. A jövő héten is lesz egy nap, amikor a TITÁSZ megvonja az áramszolgáltatást. A gyár dolgozó létszáma teljes, itt az az elv, hogy vagy mindenki dolgozzon —, vagy senki —>, fél megoldást nem fogadnak el. És nemcsak a munkával, hanem a munkással is törődnek ezekben a napokban. Fejenként 40 kg. lisztet osztottak ki, vágottbaromfit is kaptak a dolgozók rendes áron. — Most még 3 vagon burgonyát hagymát igyekszik beszerezni a gyár munkásainak, hogy semmi fennakadás ne legyen, akármire alakul is a helyzet Horányi igazgatót uj tervek foglalkoztatják. — Rendkívül rossz körülmények között laknak egyes munkáscsaládok, kis sufniban, fészerben: Ezt nem tűrhetjük tovább. Most azonnal megkezdtük 20 lakás építését Lakásonként 50.000 forintunk lesz erre a célra. Igaz, ez nem sok pénz rá, mert én kétszobás fürdőszobás lakásokat akarok építtetni, nem egyszobásokat. De valanogy majd kijövünk. Lebontjuk például a fehéröntődét, a Lignum telepet. Ebből legalább 10 lakás fanyaga kitelik majd. Számtalan terv, javaslat, elgondolás születik ezekben a napokban, a gyár minden dolgozója aktív tanácsadó. így lassan kibontakozók majd a gépgyár uj élete is, mely szabadabb, emberibb lesz, mint eddig. A kibontakozás azonban még nincs közel, még harcolni kell azért, hogy úgy legyen, ahogy a munkások akarják, hogy ne csempészhessék vissza sem szép szavakkal, sem erőszakkal a múltat: Sürcgős segítséget a malmoknak 1 Továbbra is biztosított a lisztellátás A Szolnok megyei Malomipari Egyesülés valamennyi dolgozóját elismerés illeti azért, hogy az utóbbi hetek tragikus napjaiban is áldozatosan helytálltak. — Egyetlen órára sem hagytak fel az őrléssel ennek köszönhető, hogy megyénkben egy percre sem volt fennakadás lisztből, sőt más megyéknek, Budapestnek is tudtunk szállítani: Az egyesülés kereskedelmi osztályának vezetőjétől szerzett információk szerint az egyesülés olyan készleteket képezett, hogy ez továbbra is biztosítja a közellátás, a kereskedelem céljára történő őrlést, valamint biztosítva van a csere vámőrlés Is. Az egyesülés dolgozóinak régi, jogos követelése nyort elintézést ezekben a napokban. Megkezdődött a szolgáltatás a malomipari dolgozók részére is. A malom minden dolgozója évente kétszáz kg búzát kap 130.— Ft-Os áron s ezt vámmentesen őrlik meg. A malomipari. dolgozók minden olyan családtagja, aki SZTK biztosított, hasonló kedvezményes szolgáltatásban részesül. Mind az utóbbi napokig zavartalanul folyt a termelés a megye malmaiban, most azonban komoly nehézségek támadtak. Korlátozzák a villanyszolgáltatást, s a törökszentmiklósi gőzmalom, mely megyén legnagyobb kapacitású malma, már csak 6—-8 napos szénkészlettel rendelkezik. Az egyesülés vezetői már eljártak a Borsodi Szénértékesítő Vállalatnál s azok megígérték, hogy biztosítják a malom részére szükséges szenet. — Sajnos azonban a Borsod megyei Vasutigazgatóság nem hajlandó olyan szállítmányokat továbbítani, amely túlesik az igazgatóság területén. Az igazgatóságnak ez az álláspontja tarthatatlan. Látniuk kell azt, hogy a lisztre továbbra is égető szüksége van az országnak s ennek érdekében helytelen a malmok részére küldött szénszállítmányok akadályoztatása. Ez kétszeresen is sérelmes a Szolnok megyei egyesülés részére, mivel nagymennyiségű lisztet küldött a borsodi lakosok zavartalan lisztellátása érdekében. Jelenleg kisebb-nagyobb zökkenőkkel a megyének még mind a húsz malma és négy rizshántolója termei, ha azonban nem érkezik szénszállítmány, ez a munka már e*ak napok kérdése, s a malmok nagyrésze leáll. A törökszentmiklósi gőzmalom is csak úgy tud tovább üzemeltetni, hogy a Szolnoki Cukorgyártól kért kölcsön szenet. Segítsük a Szolnoki Malomipari Egyesülést, tegyünk meg mindent azért, hogy legyen elegendő szenük, különben ha nem ma, de a közeljövőben okvetlenül nehézségek, akadályok merülnek fel a lisztellátásban, megbénulnak a sütödék, is, Belgrádi hivatalos közlemény: Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv nagykövetséget A belgrádi rádió csütörtökön éjfélkor a következőket közölte: A jugoszláv külügyi államtitkárság a következő közleményt tette közzé: Nagy Imre volt kormányának egyes munkatársai 1956. november 2-án azzal a kérdéssel fordultak a budapesti jugoszláv nagykövethez, vajon menedéket találhatna-e néhány pogrom által veszélyeztetett személy a budapesti jugoszláv nagykövetségen? A jugoszláv kormány a nemzetközi jog elveitől és az emberiességtől vezérelve, 1956. november 3-án elvben pozitív választ adott erre a kérdésre. Ennek az elvi beleegyezésnek alapján ez év november 4-én kora hajnalban menedéket keresett a budapesti jugoszláv nagykövetségen: Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság volt miniszterelnöke, Losonczy Géza volt államminiszter, Szántó Zoltán, Donáth Ferenc és Lukács György, a Magyar Szocialista Munkáspárt előkészítő bizottságának volt tagjai, továbbá Tánezos Gábor, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Fazekas György, Szilágyi János, Erdős Péter, Vas Zoltán. Rajk Júlia, Nádor Ferenc, Újhelyi Szilárd, Vásárhelyi Miklós, valamint 15 asszony és 17 gyermek. Ez év november 18-án saját elhatározásából elhagvta a budapesti jugoszláv nagykövetséget Vas Zoítán, Erdős Péter, Lukács György Szántó Zoltán és Nádor Ferenc. A jugoszláv kormány időközben erőfeszítéseket fejtett ki, hogy a két szomszédos ország közötti baráti viszony értelmében megoldást találjon arra a problémára, amely abból eredt, hogy Nagy Imre és a többi személy menedéket kapott a jugoszláv nagykövetségen: Ez év november 21-én rrtegegyezés jött létre a jugoszláv kormány és a Magyar Népköztársaság karmán ya között a fenti kérdés megoldására. A Magyar Népköztársaság kormánya 1956. november 21-én kelt levelében igazolta azokat a biztosítékokat, amelyeket már korábban szóbelileg adott a jugoszláv kormány képviselőjének, kijelentve, hogy Nagy Imre és a többiek ellen, akik vele együtt november 4-én menedéket kerestek a budapesti jugoszláv nagykövetségen, nem foganasít semmiféle intézkedéseket, s ily módon garantálta biztonságukat! Miután ily módon az emKtett személyek számára biztosítva volt a szabad visszatérés otthonaikba, ők úgy vélték nincs többé szükség arra, hogy továbbra is a jugoszláv nagykövetségen maradjanak és elhatározták, hogy viszatémek otthonaikba. Így tehát november 22-én 18.30 órakor saját elhatározásából elhagyta a jugoszláv nagykövetséget: Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Tánczos Gábor, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Fazekas György, Szilágyi János, Újhelyi Szilárd, Vásárhelyi Miklós, ezek feleségei, gyermekei, és Rajié Júlia. A jugoszláv nagykövetség élhagyása előtt Nagy Imre és a többiek levelet intéztek a jugoszláv kormányhoz, amelyben köszönetét mondottak azért a segítségért, hogy november 4-től 22-ig a budapesti Jugoszláv nagykövetségen menedékjogot kaptak, s kijelentették: a jugoszláv és a magyar kormány között létrejött megegyezés után elhatározták, hogy visszatérnek otthonukba. Hajnali te’efon'nterjúnii: A jugoszláv nagykövetség megerősíti a hírt A fenti rendkívül fontos hírről először a belgrádi rádió éjféli szerb nyelvű adásából értesültünk. Nyomban nekiláttunk, hogy hazai viszonylatban is megkíséreljük a belgrádi jelentés megerősítését. Losonczy Géza hírlapíró lakásán telefonhívásunkra „egy lakótárs” meghatározással férfihang jelentkezett. Közölte, hogy Losonczy fél egy óráig lakására nem tért haza: Nagy Imre majd Jánosi Ferenc lakásával a késő éjszakai időpontban nem sikerült kapcsolatot találni. Rajk Júlia édesanyjával ellenben tudtunk beszélni. Ekkor már ejfél után egy óra volt. Rajk Júlia még (Folytatása a 2. oldaton)
