A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-16 / Tiszavidék

wbr nwaa» re, TIS Í ATI DER 1 ' (Tolrbatás az ete5 oldataH) az alapkérdésekben egyetérte­nek, de több részletkérdésben vita ala­kult ki. Ilyen probléma volt többek között a semlegesség kérdése. Kádár élvtárs hangsúlyozta, hogy nagyon is érthető követelés ez. Csakhogy ez nemcsak óhaj és kívánság dolga, mindaddig, amíg varrnak emberek, afeSk nem ezt aíkarják, ákifcnek nem ez, hanem háború az érdekük. Csakhogy ez nem abból áll, hogy egy papírra ráírjuk: semlegességet ak-arunk. Ehhez olyan erő viszo­nyok. olyan nemzetközi helyzet szükséges, amely reáütáet ad egy ilyen követelésnek. Hiába követe­lünk mi semlegességet, ha az ellen­­faradatai, vagy imperialista erők kömnek a mi semlegességünkre. Egy másik kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs határozottam meg­erősítette, hogy senkit sem érhet bánitódás azért, mert résztvefct az elmúlt hetek nagy népi mozgalmai­ban!. Nyomatékosan hangsúlyozta azt is, hogy az illetékes szovjet hatóságokkal egyetértésben megál­lapodás történt arról, hogy a% or Hsán bál aenhit nem asabad kivinni Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy nem lépünk íeü a proletár hatalom teljes súlyával azokkal szemben, akiket terror- vagy kö­zönséges bűncselekményeken tet­ten érnek. Erre annál is inkább szükség van, mert ha Magyaror­szágot eltiporja az eülenforradalom, [ ez a háború veszélyét rejti magá­ban. Az eülenfarradalom keresi a háborús konfliktust — Az imént beszéltem a kínai nagykövettel — mondotta Kádár elvtárs —, aki hangsúlyozta, hogy a hatszáz mil­liós Kína minden segítséget megad hazánknak, mert itt most az embe­riség, a világbéke ügyéről is van szó! Hasonlóképpen nyilatkozott a jugoszláv kormány is. A szovjet-magyar gazdasági kap­csolatokról szólva a j vita során Kádár elvtárs elmondta, hogy a jövőben nyilvánosságra fogjuk hozni az összes kereskedelmi szerződéseket. Elmondotta továbbá, hogy a magyarországi uránércet világpiaci áron adjuk el a Szov­jetuniónak, minthogy mi nem ren­delkezünk azokkal a rendkívül költséges berendezésekkel, amelyek a feldolgozáshoz szükségesek. — Egyébként az uránérc kitermelése még kezdeti stádiumban van, úgy­hogy mindeddig uránérc kivitelről nemigen lehetett szó. A megbeszélés végén Kádár elv­társ arra kérte a küldöttség tag­jait, hogy alaposan gondolják át mindazt, ami a tárgyaláson elhang­zott és abban a szilárd tudatban térjenek vissza üzemükbe, hogy Magyarországon soha többé nem kezdődhet újra a régi, bukott po­litika. A küldöttség tagjai kijelen­tették, hogy az ő véleményük sze­rint is az a főkérdés, hogy meg­szilárdítsuk a népi hatalmat és ezen az alapon biztosíthassuk a/ ország függetlenségét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a begyűjtéssel kapcsolatban A törvényerejű rendelet szövege a következő: 1. szakasz: Az 1953. évi 26-os szá­mú törvényerejű rendelet az ezt módósító összes határozatok rende­letek és utasítások hatályukat vesz­tik. Ugyancsak hatályukat vesztik a sertés, marha, borjú és juh for­galmáról és levágásáról, valamint a sertésvágás utáni kötelező zsír-DOBI ISTVÁN a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke beszolgáltatásról szóló 2/1955—II. 10. számú rendelet, továbbá az en­nek módosítása, kiegészítése végre­hajtása tárgyában kiadott rendel­kezések, jogszabályok. 2. szakasz. A jelen törvényerejű rendeletet 1956. október 25-étM kell alkalmazni és ezzel egvidőben az összes beadási hátralékot töröl­ni kell. KRISTÓF ISTVÁN a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára Békés percek A Megyei Könyvtárban F eketékabáios, fejkendős néni válogat a könyvek között a Me­gyei Könyvtárban. — Megszokott, szinte otthonos mozdulattal lapoz­gat a könyvek kartotékai között. Látszik, hogy sokszor megfordul itt. Szótlanul figyelem, kíváncsi vagyok arra, hogy mit választ. Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című kiskönyvét kéri ki, majd má­sik neki tetsző könyv után kutat. Nyiliik az ajtó s ez elvonja a figyel­memet. Kést fiú lép be, a nagyob­bik — valószínűleg középiskolás — visszaadja a kiolvasott könyveket, kéri az újakat, majd a kicsinek meséskönyvet választ Üjaibb és újabb olvasók jönnek. Többnyire asszonyok. Kezükben ptaci-kosár, vagy szatyor, ami el­árulja, hogy bevásárolni indultak, de útbaejtik a könyvtárait is, hogy kicseréljék az olvasnivalót. Móricz, Jókai, Thomas Mann műveit kérik, s vem egyet elvittek Haltai Jenő: Kiskirályok című szatirilcus kis­könyvéből is. Vannak, akik tanácstalanok, hi­szen nem könnyű választani a sok könyv közül. Es az is elég gyakran előfordul, hogy pont az a könyv nincs bent, amit kér az olvasó. A könyvtár dolgozói segítenek a könyv kiválasztásában. Pár szóval elmondják, hogy egy-egy mű mit tartalmaz. Az ő segítségükkel min­denki megtalálja a neki legjobban megfelelő könyvet, történelmi re­gényt, útleírást és más műveket. Sok a munkájuk a könyvtár dol­gozóinak. Nincs olyan nap, hogy újabbákkal ne gyarapodna az olva­sók száma. Sókkal több könyv van most forgalomban, többet olvasnak az emberek. Különösen a könnyű szórakoztató írásokat szeretik, az ilyen könyveket kérik. A Megyei Könyvtár dolgozói szívesen állnak az olvasók rendelkezésére, de ké­rik, hogy minél hamarább vigyék be a kiolvasott könyveket, hogy azokat újabb és újabb olvasóknak kiadhassák. — N. K. — Továbbra sem vegyük le a napirendről sportrendszerünk átszervezését Először is beszélni keU az MHK rend­szerről, mint a bürokrácia kiszélesítésé­nek mozgalmáról. Csupán azért neve­zem a bürokrácia kiszélesítési mozgal­mának, mert ebben az „önkéntes“ ver­senyben ezt lehet legjobban megtalálni Egyes versenyszámokat Jegyzőkönyvbe venni, onnan személyi lapokra vezetni, értékelni, beterjeszteni és jelvényt igé­nyelni a TSB-től, stb. Majd következett a statisztikai jelentés, s az Íróasztal mellett eldőlt az MHK rendszer sorsa, tervteljesltése. És az OTSB-hez intézett levelemben, 1956. június 22-én ezzel kapcsolatban a következő javaslatot tet­tem: Feltétlenül megszüntetni a papírmun­kát Az MHK helyett a jól bevált VIT jelvényszerző verseny pontszámait kel­lene bevezetni. — Ezt ki lehetne írni úszásban, kerékpárban, de szükséges, hogy a résztvevők meg is kapják a Jel­vényt azonnal, amikor a követelménye­ket teljesítették. Az 1956. évben a kun­hegyes! járás általános Iskoláiban 800 fiatal prőbázott MHK-ból, de Jelvényt ötszázan mindezideig nem kaptak. Az MTSB-től többször Igényeltünk, de a válasz az volt, hogy az OTSB nem tud küldeni, mert nincs. A fiatalok azért vesznek részt, hogy a Jelvényt, melyet megszereztek, meg Is kapják és visel­jék. A kunhegyes! járás területén ]61 be­vált a „tanulj meg úszni“ mozgalom és a ^kerékpáros postaverseny”« Mind­két számban a Járás területén hétszáz­­hatvannyolcan vettek részt. Jól sike­rült 1955-ben a VIT jelvényszerző ver­seny, amelyen nyolcszáz fiatal indul. Miért volt jő a VIT mozgalom? Azért, mert aki az egyik számban például súlylökésben gyengébb volt, de jó futó, a két szám kiegyenlítette egymást. Ezért feltétlenül helyeslem a VIT pont verseny értékelését és javaslom a jövő évre való bevezetését. Labdarúgásban is feltétlen szükséges az átszervezés. Itt elsősorban az osztá­lyozó mérkőzéseket kell kiküszöbölni, még pedig úgy, hogy a bajnokok min­den további nélkül magasabb osztályba kerüljenek. Legyen egy csoportaos NB-I, kétcsoportos NB-II, de feltétlenül szük­séges az NB-in. feUállltása, mert a me­gyei bajnokság és az NB-II. között egy nagy ür tátong. Az NB-H-at a 19 me­gyei és öt budapesti I. osztályú bajnok­ból kell összeállítani. Ennek alapján hat, tizenhatos létszámú csoportot kel­lene felállítani. Az NB-n-es utolsó 3—3 helyzettje esne kJ az NB-III-ból pedig az utolsó 4—4. Ugyanennyi Jutna föl is s így nem volna szükség a rosszemlékű osztályozókra, mely a bajnokok egész évi munkáját, eredményét semmisítette meg egyesapásra. Minden megyében kettő-négy csoportos megyei másodosz­tályt kellene szervezni az utazási lehe­tőségeket figyelembevéve. Ezenkívül minden megyében termé­szetesen sor kerülne a Járási bajnoksá­gok megrendezésére Is, Deák Márton JTSB elnök. Kunhegyes Munkástanácsok ! Ne engedjük feléledni a bürokráciát! Ez még a Rákosi-éca aranykor­szakában, 1953-ban történt. Abban az időben, amikor egyik-másik hivatalos helyen fontoskodva je­lentettük ki, hogy az életszínvonal egyenletesen nő. A parasztok .s mindjobban élnek és annyira sze­retne Rákosit, azt se tudják hová ^egyenek a boldogságtól. A mun­kások pedig, mikor mindezt hallot­ták, fanyarul jegyezték meg: „Hát igen, emelni kell az életszínvona­lat, még ha beleszakadunk t».’* — Vagy: „Lehet, hogy belepusztulok az erőlködésbe, de jobban kell él­nem.’- Az ember ha visszagondol erre az ostoba időszakra azt sem tudja nevesen-e vagy bosszankod­jon. A szűklátókörű, vagy ahogyan a nép nevezte a felkantározett, az életet egyáltalán nem ismerő, szűk vezető klikk néha önkritikát is gyakorolt. Ilyenkor panaszosan je­lentik ki, hogy ejnye-ejnye, valami baj van a munkásság öntudatával, mert politikailag igen passzívak és az istennek se lehet összehozni egy épkézláb termelési értekezletet vagy tanácsülést. Hát persze, hogy nem lehetett. De nem azért, mert a munkásöntudattal baj volt, ha­nem mert az emberek megunták a felelőtlen Ígérgetések az őszinte­séget nem ismerő szónoklatok hal­­gatását. Egyébként talán még soha nem politizáltak annyian, mint ép­pen az elmúlt évék során. Ha vo­natra ült az ember és beszélgetett, semmi másról nem hallott mint arról, hogy a normarendszert gyű­lölik. a munkaverseny valójában nem létezik. Ahol van is ilyen mondvacsinált dolog, ott ez nem más, mint selejtgyártás. A begyűj­tésről, a tagosításról meg a pa­rasztembernek volt egyáltalán nem lelkesítő véleménye. Szóval ebben az időben történt, hogy egy alkalommal az akkor még meglévő Tiszaugi Gépállomás igazgatója eldicsekedett azzal, hogy az ő portájukon rend van. Mutató ta a különböző kimutatásokat, kar­tonokat, nyilvántartásokat, ame­lyek szépen sorakoztak különböző adatokkal, számokkal teleírva. Az igazgató irodájának falán ki volt függesztve a gépállomás szervezeti felépítéséinek sémája Aki ezt meg­nézte, láthatta hányán dolgoznak a gépállomáson, s a dolgozók ki­vel, milyen alárendeltségi viszony­ban vannak. Azt is észrevehette, hogy ezen az egyébként nem va­lami túl nagy gépállomáson tizen­­ketten végeznek fizikai munkát és tizenöten papírmunkát. — Lehet, hogy éppen ebben az időben a traktorosok, a fizikai dolgozók lét­száma nem volt teljes. De még ha húsz fizikai dolgozóra számítjuk a tizenöt nem termelő munkát vég­zőket, akkor is elképpesztő az arány. A Tiszaugi Gépállomás nem volt egyedül a maga nemében. Az üze­mekben is elrettentő mértékben uralkodott a bürokrácia, amely nemcsak költségessé tette a gaz­dálkodást, hanem nehezítette és fékezte is és rengeteg bosszúságot okozott. Volt olyan üzem, ahol há­rom-négy fizikai dolgozóra egy­­egy nem termelő improduktív sze­mély jutottj ■—1 1 A Szakszervezetek Országos Tanácsa lakások átadását jelentette be A szolnoki és megyei sservek, hivatalok is né%*enek körül a portájukon A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa bejelentette, hogy a függet­lenített funkcionáriusok számának csökkentésével Budapesten számos hivatal átadása vált lehetővé laká­sok céljaira. A SZOT ezidáig 183 család számára adott át lakást, de szó van további lakások átadásá­ról is. Határozatot hoztak arra nézve, hogy a budapesti kulturházak nagy részét ideiglenesen szintén la­kásokká alakítják át. Felmerül bennünk a gondolat, hogy vajon nem lenne szükség rá, hogy itt Szolnokon is mielőbb kö­rülnézzenek a különböző hivatalok és intézmények saját portájukon ezirányban. Tegnapi lapunkban megírtuk, hogy az MSZP megyei elnöksége javaslatot tett több hivatal össze­költöztetésére. Ezúttal ismét felvetünk egy — a lakosság részéről felmerült — kí­vánságot, észrevételt. A rendőrség által elfoglalt helyiségekről, épüle­tekről van szó. A rendőrség jelen­leg a megyei kapitányság épületén kívül rendelkezik még a városi ka­pitányság épületével és a közleke­dési rendőrség laktanyájával is. Vajon gondoltak-e már arra, hogy kevesebb helyiséggel is megoldhat­nák a kapitányságok munkáját? Ha nem, vegyék figyelembe a la­kosságnak ezt az észrevételét és úgy ahogy más szervek, tegyenek lépéseket, illetve nyújtsanak segít­séget a város lakásgondjainak eny­hítésére. A már korábban ismertetett pél­dákat követhetnék más szervek is Szolnokon éppúgy, mint az egész megyében. PESTI KÉPEK A falvakban pedig így beszéltek az embereik: „A kapa meg a kas^a hónapokig hever a földművesszö­vetkezeti boltokban. Ám akármi­lyen nagymennyiségű aktatáska érkezik, órák alatt elfogy.' Nem csoda, rengeteg dologtalan ember futkos, s mindegyiknek aktatáska van a hóna alatt.’“ Ha volt is az ilyen fajta megállapításokban bi­zonyos túlzás, hiszen aktatáskát hord ma már a falusi iskolás és a bejáró munkás is, nagyon sok volt benne az igazság. Kifejezte a hiva­talok iránt érzett bizalmatlanságot A rengeteg papírmunkától, az ilyen meg az olyanfajta szabályok­tól irtóztak már a földművelők, mert nem tudtak ezekben eliga­zodni. Az elmúlt hetek eseményei a többi között súlyos csapást mértek a felduzzasztott és mindenütt tob­zódó papíruralomra is. Nem szabad megengedni ,hogy a papírok ural­ma újból feléledjen, mert mind­annyian tudjuk, hogy egyik író­asztal a másikat szüli. Most van a legjobb ideje annak, hogy a bürok­ráciának még az írmagját is ki­irtsuk. Mindezt persze fönt keli elkezdeni. A kormány bejelentette ezirányú szándékát. Helyileg is őr­ködni kell azonban, nehogy feléled­jen a bürokrácia, a túlméretezett hivatali ügyintézés. Álljanak a sar­kukra, lépjenek fel erélyesen a munkástanácsok, ha bárhol ilyes­mit tapasztalnának. Ez is az ország érdeme, most a szűkös időkben kü­lönösen. Legyen rend és rendszer mindenben, de bürokrácia nélkül. RfMltlai HÍREK — A CGT november 13-án anti­fasiszta napot tartott tiltakozásul az utóbbi napokban előfordult franciaországi fasiszta akciók elleni — GRÜENTHER tábornok, a NATO haderők volt európai pa­rancsnoka sajtó nyilatkozatába» kijelentette, hogy az Atlanti Szö­vetség haderőit, amelyet 1951 óta többszörösére emeltek, tovább kell fejleszteni. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy a NÁTÓ beleavat­kozna-e Lengyelországban, vagy más népi demokratikus országban, ha a magyarországihoz hasonló helyzet állna elő — azt válaszolta, hogy ez nem valószínű. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nyugati hatalmak nem kül­denek fegyvereket Magyarország­ra. — AZ ENSZ közgyűlés úgy ha­tározott. hogy a világpolitikai kérdéseket olyan sorrendben kell tárgyalni, ahogy azt a szükség meg­parancsolja. A közgyűlés napirend­jének első pontjaként a közel-kele­ti kérdést, illetőleg a magyarorszá­gi helyzet megtárgyalását tűzték ki. ■ooooaaeeeooeeqeaeaeeoo nPRÖHIROETÉSEH AZ UTCAKON mindenütt tö­meg. A járda kevésnek bizonyul a gyalogos forgalom lebonyolítására. Az ÜUői-út felől három teherautó közeledik. Elől, hátul lógnak rajta az emberek, mint fürtön a szőlő­szemeik. Az ÜUői-úton a „fradi” pályától kezdve mindkét oldalon megcson­kított, sok esetben földig lerombolt házak tanúskodnak az elmúlt he­tek szomorú tragédiájáról. A sínek csak vtt-ott látszanak az üveg- és épület törmeléktől. A villamos ve­zetékeknek se híre, se hamva, mintha a föld nyelte volna el. Eb­ben az utcában egyetlen ép abla­kot sem lehet látni, a romos há­zakban az életnek semmi jele. Az embernek elszorul a szíve, s ön­kénytelenül Varsó jut eszébe gyá­szos romjaival. A Lenin-körút sarkán egy sze­mélygépkocsi van összetaposva, mellette két teherautó, gumik nél­kül. A körúton is csaknem ez a szomorú kép látható. Az üzletek kirakatai betörve, üresen tátong­nák. Villamos vezeték itt sincs. A volt Szabad Nép székházához érünk. A négy emeletnek egyetlen ép ablaka sincs. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a nagy rotációs gép megmenekült, nemsokára már dolgozik is. A tűz nyomait keres­sük, de ilyen nincs. Az épület nem égett le. Közvetlen mellette a Cor­vin áruház betört, összelőtt abla- Icaival. Az áruház körül emberek tömege, mindenki vásárol, mintha mi sem történt volna. A Rákóczi-úton a Divatcsarnok teljesen kiégve. Por és hamu jelzi egyik legszebb áruházunk szörnyű pusztulását. A Rákóczi-wt többi ré­szén sem kedvezőbb a helyzet, csaknem minden házon látszik a harc nyomc A PARLAMENTNÉL már béké­sebb kép fogad. Azt lehet mondani, hogy az épület teljesen ép. A kö­zépső bejáratnál nemzeti színű és gyász-lobogó, s az oszlopokra fris­sen odahelyezett koszorúk jelzik a nemzet nagy gyászát. A Szent István- körúton az üzle­tek előtt mindenütt nagy tömeg 6M, különösen y az élelmiszert áru­sító üzletek előtt. Egy anya más­fél éves gyermekével ugyancsak oda igyekszik. Lihegve ér mellénk, Nehéz a gyerek. — Mondják — szólít meg bennünket — maguk vidékről jöttek? — Igen — adjuk meg a választ. — Akkor küldjenek minél több élelmet és sok tejet gyermekeinknek. — Tovább siet. még látjuk, amint a tömeg előre engedi. Ügy gondolom, hogy kérésével mindannyian egyetértünk, sokat, nagyon sokat kell tennünk még azért, hogy begyógyuljanak a se­bek hazánk szívében, az ország fő­városában. (Kovács) Gazdátlan malac Az elmúlt napokban egy malac kocogott be a MÉH Szol nőit, Már­tírok úti telepére. Gazdája azóta ’em jelentkezett Most ezúton kere­­■■dt a tulajdonost. Mivel a malac nem „mellékter­­nék”, nem korcs szülemény, hanem ’óhúsú, szép jószág, „személyle­írást” nem adtak róla, nehogy „mostohája” akadjon, ^ sf&é-* NAGY gyakorlattal rendelkező gyors-és gépírót keresünk azonnali belépésre Vidéki Nagyvállalat Központjához, Cí­met kérjük a kiadóba leadni, AZONNALI belépésre keresünk eszter­gályosokat. L számú Vízgépészeti Véle lalat, Kunhegyes, Kossuth út 2. sz. A KECSKEMÉTI Útfenntartó Vállalat vontatóvezetőt keres azonnali belépés­re. Jelentkezni lehet: Kunszentmártoni Kossuth út 24. sz. alatti Irodában. FUTÓ VIZSGÁVAL rendelkező kazánfű­tőt keresünk azonnali belépésre. Jelent­kezni lehet: Tejipari Vállalat Szolnok« Mártírok útja 13, r^p.,1, * É NS» »G Yis Bp !X. Kén út 5. férfi segédmunkásokat elvesz nehéz fizikai munkára. sereseti lehetőség 900- 1300 Ft-ig A dolgozókat munkaruhává' ellátjuk Vidéken lakók a vállalati szállást igénybe vehetik. — ÉLŐ, zöld és műkoszorúk, virágcsokrok és kosarak, olcsó áron, nagy választék­ban kaphatók, a karcagi Községgazdál­kodási VáUalat virágüzleteiben. Tele­fon: 206. MINDEN hétfőn gyapjúátvétell nap van Szolnokon az Irodaházban, Gyapjúbe­­gyűjtő Vállalat, MEZOGAZDASAG1 termékeket irizs, cukor, káposzta és zöldségfélék) legma­gasabb napi áron felvásárolja a Kun­hegyes! Földművesszövetkezet. TISZA VIDÉK A Magyar szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Elnöksége és a Megyei Tanács lapja. Felelős kiadó: Kálmán István Szolnoki Nyomda Vállalat, Szolnok Felelős vezetői Mészáros Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom