A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-13 / Tiszavidék

MW. noasewitoer tí.

TISZATIDtK

3

Molnár József fegyvemeki gazdálkodó üzeni Kád ár János miniszterelnöknek

A begyűjtés ettürlése jeler a földosztással. Támogatjuk, segítjük

a kormányt

Molnár József nyolc holdas fegyvernek! földművelőt mindenki ismeri a községben, ö volt az 1945-ös földosztó bizottság elnöke. 1945 óta van saját gazdasága, szereti a földet, s ért is hozzá. Horv ez menynyire Íry van, arról a fegyvernemiek nagyon sokat tudnának beszélni. Elég megemlíteni, hogy amióta gazdálkodik, búzából mindig 10 mázsán felül termelt holdanként. Volt olyan esztendő amikor cukorrépából holdanként! átlagtermése megközelítette a 300 mázsát Molnár József gazdálkodóval beszélgettünk a munkás-paraszt kormány programm járól, s ő a következőket mondotta:

— Nálunk, Fegyvemeken vasárnap,

november 11-én az égés* fala ott ült a rádiónál és hallgatta Kádár elvtárs beszédét.

Megmondom őszintén az elmúlt években én — sok gazdatársammal együtt — elszoktam már attól, hogy valaminek is örüljek, valamiért is lelkesedjek, és hogy valakinek is higyjek. A beszédeket meg semmiképpen nem szerettük. Legtöbbször csak dühítették az embert a minden jót Ígérő szónoklatok. Hogy miért, azt mindenki tudja.

Kádár János vasárnapi beszédéből azonban mindannyian, szomszédaink, jóbarátaink, falubeli ismerőseink azt vettük ki. hogy őszinte és igaz. Nem tudom miért, de a2 ilyesmit megérzi az ember. Amikoi miniszterelnökünk szavai elhangzottak. beszélgettünk néhány ismerősömmel .Az egyik szomszédom azt mondta „én ezután a szabadeurópa rádió műsorára nem vagyok kiváncsi.

Hallottam Kádár elvtársat és

éreztem a szavaiból, hogy olyan ember szól hoazánk, aki jól ismeri gondjainkat, bajainkat.'

Egyetértettem a szomszédommal. Nem szeretek nagyítani, valótlanságokat állítani, mert szokás mondani, a hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. Az az Igazság, hogy még egy héttel ezelőtt kicsit bizalmatlanok voltunk, mert nem értettük nüt is akar a kormány. Mostmár napról napra világosabban látjuk, hogy éppen azt a földet segíti megőrizni, amit olyan nagyon szeretünk mindannyian, mi parasztok. Most már látjuk, azt akarja a kormányunk, hogy jobb kedvvel, nagyobb örömmel dolgozhassunk.

A beadás eltörlése olyan öröm volt számomra és mindannyionk számára, amit szavakkal nem is tudok kifejezni. Azt tartjuk felér egy uj földosztással. Ez volt nekünk a legfájóbb, ez az igazságtalan beszolgáltatás. örülünk, hogy mostmár nincs.

Támogatjuk, segítjük a munkás paraszt kormány minden oiyan intézkedését, amellyel a gazdálkodók és gyári munkások életét szebbé, jobbá akarja tenni. Mi jól tudjuk, hogy Kádár elvtárs hosszú évekig raboskodott Rákosdók börtönében, öt is az a zsarnokság súlytotta, amelyik minket porig alázott Legtöbb bajunk a beszolgáltatással volt. Tudjuk, hogy az államot fenn kell tartani. Nincs is kifogásunk az adó ellen. Még talán a beadást is el lehetett volna viselni, ha az árakat becsületesen állapítják meg.

Itt volt például a szabadértékesítés. Nekem 10 mázsa szabadó úzát kellett az idén beadni. De egy szót se szóltam. Tisztességes árat kaptam a gabonáiért, kifizetődött az államnak való eladás. Egyébként is a felesleget úgysem tudja az ember elfogyasztani, és amire nincs szükségünk azt mindenképpen az államnak adjuk majd el ezután is. De állítom, hogy még többet adunk el, mint amennyit eddig beadni kényszerültünk. Igen. többet, mert nagyobb kedvvel, szívvel, lélekkel dolgozunk. Érdemes lesz majd jószágot is tartani. Eddig bizony nem volt érdemes, mert az ember vagy a beadást teljesítette

Megindult

a Surjáni Állami Gazdaságban. Az üzem minden dolgozója helyén van és résztvesz a termelésben. A mai napon pl. 6 teherautó élelmiszert indítottak útnak a fővárosba. Dolgozik a gazdaság húsüzeme is, s a rendelkezést várják, hová szállítsák a termelvényeket. Ezen kívül naponta 700 liter tejjel segítik az ország közeilátását.

Az őszi vetéssel végeztek, sót 52

A Szolnoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elismerését és köszönetét fejezi ld az 51-es Autóközlekedési, a Sütőipari, a Kiskereskedelmi, Tejipari, Malomipari, a Tiszántúli Áramszolgáltató, a Víz- és Csatornaművek, a Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalatoknak, a Magyar Nemzeti Banknak, az Országos Takarékpénztárnak, az Országos Csemegekereskedelmi Vállalat szolnoki fiókjának, valamint azoknak

és akkor igyekezett a jószágtól megszabadulni vagy ’ószágot nevelt és akkor nem tudta a beadását teljesíteni. Örülök, igazán örülök, hogy ezután máskénnen lesz. Mi egyszerű emberek vagyunk. Megértjük azonban, hogy nem megy minden gyorsan, s

tudjuk, hogy most legelőször a rend megteremtésére van szükség.

A Munkás Paraszt Kormány eddigi határozataiból viszont látjuk, hogy íó útra léptünk.

Üzenem Kádár János miniszterelnöknek, hogy mi, fegyvemeki gazdálkodó emberek, látjuk a kormány őszinte és becsületes törekvését. Üzenem, hogy mi nem akarjuk vissza a régi rendszert, de nem kívánjuk vissza azt az időit sem, ami néhány évvel ezelőtt volt Rákosi irányítása alatt Kérjük Kádár Jánost, legyen azon minden erejével, hogy ne jöjjön vissza se az egyik, se a másik rossz. Ebben a törekvésében a parasztság segítségére számíthat. S még egy dolog, amit úgy érzek, el kell mondanom:

A magyar ember természete nem állhatja mások mocskolódását, s bizony szégyenkezve hallgattuk, hogy Rákosi és más vezetők hogy mocskoltak más népeket és más vezetőket. Jóleső érzés volt, hogy ilyet Kádár elvtárs szálából nem hallottunk. örültünk annak is, hogy Nagy Imrét sem illette vasárnapi beszédében rágalmazó szavakkal.

a munka

hold gabonát még terven feliül akarnak földbe juttatni A munkások nagyrésze jelenleg a 4 hold takarmányrépa betakarításával foglalkozik. A munkálatokat a gazdaság dolgozói által választott munkástanács irányítja, amely kiharcolta Teágics Mihály igazgató leváltását, helyette a népszerű Sándor Kálmán veszi át a gazdaság irányítását a dolgozók akaratából.

az üzemeknek, vállalatoknak, intézményeknek és kisipari termelőszövetkezeteknek, amelyek az elmúlt időkben a termelésben, munkaterületükön helytálltak ás dolgozóik a város lakóinak ellátása érdekében odaadó munkát végeztek.

Kérjük, hogy munkájukat a jövőbe mis hasonlóan, a város valamennyi polgárának érdekében végezzék; Dancsi József

mb. vb. elnök

A Szolnoki Városi Tanács elismerése

Bubor Gyula:

REMMINGHER VR

Remmingher úr “ igen, an*

nak. hívtak engem, még a bánönben is — kezdte a 40 év körüli férfi.

— Pedig mindenkinek volt szama: én voltam a 624-es. De az úr a börtönben is úr.

No, nemcsak én voltam ott kékvérű, de nem ám. Ott volt a gróf Csáky Gyurka, herceg Eszterházy Pali, meg az isten tudja kik. Milyen urak voltak azok! Te jó isteni Azt mondja nekem egyszer a Pali:

— Idefigyej, Bandikám, én már rég kiszabadulhattam volna, ha lemondok az ausztriai 5000 holdamról. Még mit nem, ezeknek a koszosoknak! Inkább a cselédeimnek adom. Tudod, voltak olyan gondolataim, hogy 20 holdas tagokban kiosztom a cselédeknek. Hadd műveljék, majdcsak megegyeztünk volna a feltételekben, megh&t eljönnek még a régi szép idők. a. De aztán csak meggondoltam. Az öcsém fiára hagytam. Úgysem örökölt sokat a gyerek, hadd éljen emberhez méltóan, ahogy egy Eszterházyhoz méltó.,>

Hát ilyen emberekkel voltam én tecsukva, képzeljék: lecsukva! —» mondta felháborodva Remmingher úr.

— És miért csukák le? «•» kérdezte az egyik kisfiú.

Remmingher úr ránézett és gyorsan megivott egy pohár tejet, amit az egyik jószívű nénike adott neki. Egy egész kannával.

— Hogy miért? Megmondom én! Most már megmondhatom. Adatokat szolgáltattam a katonaságról. Gyűlölöm a koszosokat. Majdnem elpatkoltam miattuk, elsőfokon kötélre, másodfokon életfogytíglanra itéPek.

F

'Icsillan a szeme:

«— De most már szabad vagyok. Hála a magyarok istenének! Sohasem felejtem el azt a kislányt, aki

kinyitotta a ceUa-aftót. Vetít mndU minden: gitár, kézigránát, pisztoly. Sorra nyitogatta az ajtókat. Mindenki szabad lett. Olyan édes kislány volt, hogy még. — * cuppantott szájával.

Elgondolkozik.

— Talán nem is azért vagyok hálás neki, hogy kiengedett. No, persze azért is. De nem elsősorban azért.

Határozottan mondja:

— Most már megváltozott az életcélom, Eddig csak adatokat szolgáltattam az oroszokról, no meg másról is... Jól kerestem. Mérték a fiúk a schilUnget. De most már nem ez a lényeg, hanem a leszámolás! A le-szá-mo-lás! — tagolta a szót — ez az élet rendje.

Különben is időbe telik, amíg megtalálom a fiúkat, meg a szakmát is kezdem felejteni De nem elfelejteni!

Mutatóujjával a homlokára bök:

— Megvan még itt a szakismeret!

Csak először rendbejöjjek. Jó

közérzet, nyugodt idegzet, biztos kéz, most ezt kell megszereznem, enélkül nem megy a dolog.

A z inge alá nyúl. Revolvert vesz ki.

•— Nézzék, hogy remeg a kezem. Ennek nem szabad remegni! Remegő kézzel nem lehet leszámolni! No, ne féljenek, nincs töltve, ezután szerzek még lőszert. Mert azt is szerzek. De nem is kell szerezni. Most már van, aki adjon, csak türelem. Nálam pedig van. Hat évig türelmesen vártam, hat évig! Most ezalatt a pár na > alatt legyek türelmetlen?! Nem! A türelmetlenség: halál, a türelem: élet. Ez az én jelszavam. Elteszi a pisztolyt, a kabátja alá.

Feláll. Széttárja a kezét:

Magyarország, az egész világ mellettünk áll. Maguk is látják, hol az igazság, igaz? Az egész magyar nép immunissá vált a kommunizmussal szemben. A magyarok istene elfelejteti a magyar történelem e 12 gyászos évét mindenkivel az ezeréves magyar rend szent dicsősége és további folytatása nevében. Mert ez az igazi jövő: A világtörténelem legdicsőbb magyar rendjének folytatása.

— Huszártiszt koromban... mert az is voltam, huszárfőhadnagy;, , már akkor tudtam ezt.

Elmereng.

— Pedig de rég volt. Olyan szép volt, hogy tán igaz se volt. Hogy milyen lovam volt nekem akkor, hm — most meg gyalog járok. Nem baj. Járok én még luxusautón. Csak először hazamegyek az én magyar rónaságomra, a Nagy Alföldre. Me -nézem a pajtásokat, meg hogy mit csinálnak a koszosok az én birtokomon. Mert még a földemet, házamat is elvették. Hazamegyek. Hónom alá csapom az öcsémet és kinézünk Grácba. Ott van a központunk. Ott vannak a szakma kiváló dolgozói’’. No, persze nem olyan értelemben, ahogy a vörösök gondolják.

Nyílik az ajtó. Két fiatalember lép be. Pestről jönnek. Hazafelé tartalak. Gyalog. Katonák. Parancsnokuk kiadta nekik az eltávozási cédulát.

■— Mi újság odakinn? — kérdi tőlük Remmingher úr.

— Semmi.

De mégis?

■— Hát járkálnak.

— Kik?

•— Az emberek, meg a nemzetőrök. Rendőrök is.

jf? zmmingher úr kényelmetlenül feszeng a székében. Szürke arca kissé fehérebb lett.

— Hát azok a nép mellett álltak, mégis felfegyverezték őket?!

— Fel.

— Es most mit csinálnák?

— Jönnek ide is nemsokára.

Ida? aa kérdi meghökkente

Memujuh hittel

NEM VOLT KÖNNYŰ eligazodni az elmúlt hetek kuszáit eseményeiben. A vidékire érkező, egymásnak gyakran efllentmoindó hírek egyáltalán nem jelentettek biztos forrást a tájékozódásihoz. Éppen elég oka volt tehát az embernek arra. hogy jóformáin mindemben kételkedjen és még a jószándékű bejelentéseket is óvatosain, fenntartással fogadja.

A könnyelmű lelkesedés korszaka már régen lejárt. A magyar nép — mint évszázadok során anynyiszor — most is a saját kárán tanulta meg, hogy miben lehet bíznia és miben nem. A szép szavakban semmiesetre sem. Éppen ezért volt számunkra megnyugtató Kádár János miniszterelnök vasárnapi rádióbeszéde. Nem Ígérgetett, nem hangoztatott jelszavakat az éíetszínvonalról, annál többet mondott józanul és feielősségreébresztően jelen helyzetünkről, a legközelebbi égetően fontos tennivalóinkról.

De talán még ez sem volt anynyira örvendetes részünkre, mint azok a fejtegetésed, amelyben elmondotta, hogy véleménye szerint milyen kérdésekben kell teljes egyetértésre jutnunk az országban. Végre-valahára olyan értékeléséi hallottuk az elmúlt időszaknak, amellyel minden tekintetben egyet tudunk érteni. Megértük — mert a kormánynak is ez a véleménye — hogy tisztán tekinthetünk a népmozgalom alapvető célkitűzésedre. sót .azok megvalósulásának lehetünk tanul Most már tudjuk azt is — amit a budapesti hírekből nehezen tudtunk kihámozni — hogy a népmozgalom soraiban kezdettől fogva jelen voltaic és egyre inkább előtérbe kerültek, rossz szándékú, népeken es csoportok, akiknek tevékenysége végül is nyűt terrorcselekményekhez vezetett. Ennek következményeit is felmérhetjük, hiszen vidéken is találkozhattunk a jeleivel.

Azt gondoljuk azonban, hogy az alapvető tanulság még sem ez számunkra. Súlyos tanulság ez is, de ha azt akarjuk — már pedig úgy akarjuk, — hogy mindezek ne ismétlődhessenek meg az ország életében, akkor leginkább az indító okokból kell leszűrnünk a legfőbb tanulságokat. A miniszterelnök szavai szerint a népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresendő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntő befolyással rendelkező Rákosi-klikk követett el az ország dolgozóinak kárára

Ez adott okot a tömegek jogos felháborodására és ez szülte az alkalmat is az ellenforradalmi erők számára, hogy

Remmingher úr. Igyekszik nyugodtnák látszani. De valahogy most mégsem elég „türelmest’. Rossz előérzete támadt. Kis fatáskáját hóna alá veszi és lép egyet az ajtó felé.

— Hát akkor ne haragudjanak, de... el kell mennem... — mondja bizonytalanul. — Majd találicozunk még az életben. Maguk olyan rendes emberek. Én látom. A szent korona hívei. Majd megsegít bennünket a magyarok istene. Ne féljenek.

A társaság nem fél.

Remmingher úr folytatja.

*— Nézzék, én egyelőre ... szóval nem akarok... nem akarok... senkivel sem találkozni. Rendőrökkel és oroszokkal sem. Azért megyek el.

— Tényleg, merre nincsenek oroszok, illetve szovjet egységek? r— fordul az egyik fiatalemberhez.

Az gyanakodva néz rá. Majd végigjáratja tekintetét a társaságon.

— Azt hiszem, ha itt kimegy az úton és a faluszélén balra tér a földútra, arra nincsenek — feleli.

_ — Nagyo i köszönöm, hát akkor áldja meg magukat, meg engem is, a magyarok istene, a mi istenünk.

S már lépked is kifelé.

e nagyon könnyen le tudja nyomni a kilincset. Gyanús neki, mégis kinyitja az ajtót.

Két rendőr állja útját.

A magasabbik megszólal:

— Szabad az igazolványát?

Remmingher úr pillanatok alatt

átlátja a helyzetet. Nyugalmat erőszakol magára.

— Kérem, én Budapestről jöttem. Nincs igazolványom. Az oroszok, illetve a szovjet egységek belőttek a lakásomba. Mindenem elégett. Az igazolványaim a másik öltönyömben voltak, az is.

Az alacsonyabb rendőr addig megnézte a társaság igazolványait. Rendben volt mindenkié.

— Ki ez az ember? •— kérdezte az egyik katonától.

— Nem tudom, nem ismerem.

—■ Valami kém-bácsi — mondja az egyik kisfiú.

A rendőr odamegy a „kémbácsihoä”i

meglovagolják“, kihasználják, rassz irányba tereljék a fiatalok jóhiszeműségét, a becsületes magyar emberek hazafias érzületét, szándékait.

Az okok megszüntetése tehát a legfőbb tanulság a számunkra. És éppen ebből a szempontból kell elismeréssel szólni Kádár János beszédéről. Mert valljuk be, amikor meghallottuk, hogy új munkásparaszt kormány alakult, azt sem láttuk tisztán, vajon ez a kormány milyen szándékokkal, milyen gyakorlati intézkedésekkel, főleg pedig elvi irányvonallal lép a nép elé. Pontjaiból ugyan kicsendül ez, de mégis, egészen világosan a kormányfő mostani beszéde mutatta meg számunkra. Ebből mindenki megérthette, a restaurációé, Rákosiklikk manővereinek örökre vége. ..Ezeket arra köteleztük, hogy térjenek vissza eredeti íogLalkozásukhoz" — mondta a kormány elnöke és mi megértettük: a Kádár-kormány nem azonos a még mindig zavarosban halászókkal, azokkal, akik megpróbálták meg nem történtté tenni a történelmi időket és elvitatni a nén iosros követeléseit;

MEGNYUGODTUNK: a Kádárkormány el tudta vágni azokat a szálakat, amiket a Rákosd-időszak benfentesei cüy nagy buzgalommal kötözgettek volna össze, ez a kormány végképpen szakított azokkal, akiket elítéltünk a huzavona és halogatás, a dolgozók véleményét eummibevevő politikájuk miatt.

Csak röviden kívánunk most szólná erről, mert később még lesz rá mód, hogy bővebben kifejtsük véleményünket. Most csak annyit: megújult hittel látunk munkához. Hisszük és valljuk, hogy a hibáik feltárása nem volt hiábavaló. Hasznos lesz, . érdemes lesz dolgozni, összefogni „a tiszta, boldogabb, barátságosabb élet" megvalósítása érdekében.

Idő fúrás i denies

A Meteorológiai Intézet Jelenti: Frthósebb és ködös Idő. A sarkvidéki eredetű, hideg légtömegek lassanként Kelet-európába húzódnak vissza, helyüket tengeri eredetű, ködképzödésre hajlamos enyhébb levegő foglalja el.

Várható Időjárás ma estig: Fclhősebb, ködösebb idő, elsősorban a déli megyékben havazás, havaseső, eső. Mérsékelt északkeleti szél. A hideg tovább tart.

•— Ki ez az ember? kérdezte

kollégáját.

— Nincs igazolványa, azt mondja elégett — felette a kérdezett és ránézett Remmingher úrra, alti nyugodtan farkasszemet nézett vele, csak egy kicsit lett sápadtabb, de ez nem volt feltűnő a félhomályban és egyébként is szürke arcán.

— Most mit akar csinálni? — kérdezte hirtelen Remmingher úrtól.

— Hazamegyek, a rokonaimhoz a Nagy Alföldre,

— Igen.— mormogta elgondolkozva a rendőr, majd hirtelen a zsebébe nyúlt.

Remmingher úr még sápadtabb lett, de tisztán értette a szavakat:

7V ézze, kedves barátom, már

*1 úgyis este van, az idő elég hűvös, a kutyák is elég harapósak errefelé, tudja mit? Most megtiszteli szerény hajlékunkat jelenlétével. Nálunk kap meleg vacsorát, szállást. Nyugodtan alhat.

Remmingher úr kétségbeesetten nézett körül. De még egy bátorító,

együttérző szemvillanást sem kapott sehonnan.

Hirtelen elejtette fatáskáját, kinyílt. Ecsetek, festmények, tiusrajzjk gurultak szerteszét.

Remmingher úr lehajolt, hogy felszedje, közben beszélt:

•— Nézzék, ebből élek, festő var gyök.

A magasabbik rendőr megállította.

— Ne fáradjon — s keze még mindig a zsebében volt. Intett bajtársának, aki kezdte felszedni azt,

miből Remmingher úr él”.

A magasabbik rendőr megint megszólalt:

— A pisztolyt ott ne felejtsd, most ejtette ki a barátunk, al.ogy lehajolt. Majd Remmingher úrhoz fordult:

— Indulhatunk.

C Remmingher úr megindult másodmagával a csendes, hűvös őszi estében a rendőrség épülete felé.

Most már nyugodtan JesthcF’.