Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-20 / 246. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. október 20. (Válasz az alaaiéknak A PÁRTJELVÉNYRŐL Az elmúlt hónapban több levél ér­kezett felsőbb pártszervekhez és a szerkesztőségekhez a pártjelvény viseléséről. Az elvtársak ezekben a levelekben visszaemlékeznek arra az időre, amikor gyakran megrót­tunk elvtársakat azért, mert nem viselték a pártjelvényt, és ma az a helyzet, hogy vásárolni sem lehet. Joggal teszik fel a levélírók a kér­dést, miért nem mondja meg a párt álláspontját a jélvényviselésről? Miért adunk lehetőséget a reakció­nak arra, hogy ebben a kérdésben támadó felületet pécézzen ki a köz­vélemény félrevezetésére, a párttag­ság nyugtalanítására? Azok a történelmi körülmények (a pártok versengése, harc a hata­lomért), amelyek a párthoz tartozás külső ismertető jeleinek is fontos szerepet adtak egy időben — ma már megváltoztak. Ellenkezőleg, ma a fő feladat a párt vezetése mel­lett olyan széles nemzeti egységet kialakítani, amelynek keretén be­lül a párttagság és pártonkívüliék mindjobban összeforrnak a közös ügyön, a szocializmus építésének ügyében. Ma tehát nem indokolt, és nem szükséges semmi olyan külső jel, amely külsőségekben választ el egymástól párttagot és pártonkí­­vülit. Tette, személyes példamuta­tása, az emberekről való gondosko­dásban, a szocialista építőmunkában — ezek legyenek a kommunisták legfőbb ismérven A pártjelvényt a pártkongresszus fogadta el. Számos lehetőség van ar­ra, hogy a jelvény ünnepségeken, zászlókon, különböző díszítésekben szerepelhessen. Amennyiben a párt­jelvényt érem formájában kabát­hajtókáján, vagy ruhán akarja va­laki hordani, ahhoz joga van, mind­addig, amíg a pártkongresszus nem foglal ellenkező határozattal állást. Kötelezni a jelvény viselésére azon­ban, a mai körülmények között, nem volna helyes a párttagságot. A reakció valóban megpróbál esetenként tőkét kovácsolni a gyé­ren látható párt jelvényekből. Az élet azonban alaposan élkoptatta már az ellenség ilyen érveit. Évek óta nagyon ritkán látni pártjel­vényt, és nyilván sokan tudják ná­lunk, hogy mint általában más je­lenségeknél is, a jelvény hordád el­maradásánál szintén a párt elkép­zelése játszott döntő szerepet. Végül érdemes hivatkozni arra is, hogy a szocializmust építő országok kommunista és munkáspártjainak általában nincs jelvényük. A Szov­jetunió Kommunista Pártjában ugyancsak nem viselték jelvényt a párt tagjai. A párthoz tartozások, a kommunista meggyőződésnek ez a külső eszközzel történő dokumen­tálása nem általános és nem min­den időre vonatkozó sajátossága a kommunista pártnak, (A Pártépítés legújabb számából.) „Módot kell nyújtani az új nézetek térhódításának66 HÍREK — NOVEMBER 1—7-e között rendezik megyénkben a jugoszláv filmhetet. Szolnokon a Tisza, Me­zőtúron a Szabadság, Homokon a Köztársaság, Tiszaszöllő6ön pedig a Béke filmszínházakban vetítenek jugoszláv filmeket. — A KISÚJSZÁLLÁSI Petőfi Termelőszövetkezet tagjai 100 fé­rőhelyes növendékistállót építenek. Az alapot terméskőből készítik, melyhez 34 szövetkezeti tag segít­­ségóyel szállították a követ. — A SZOLNOKI Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vállalat­nál Vöröskeresztes nap keretében dr. Szügyi János kórházi gyer­mekorvos ,A gyermekparalizis és egyéb gyermekbetegségek” címmel előadást tartott. — OKTOBER 21-én, vasárnap Kunhegyesen a Vöröskereszt szer­vezet vóradó-anketot tart. — A JÁSZBERÉNYI Déryné kulturotthonban kettős jubileumot ünnepelnek október 27-én; Ber­­záczky László tanár pedagógusi működésének 50. éves, valamint Jankovics István kuliturotthon mű­vészeti előadó 25 éves jászberényi működését. — OKTÓBER 27-én Szolnokon a Tüdőkónház kultúrtermében az egészségügyi dolgozók kulturver­­senyt rendeznek. Este a vendégek­nek bemutatják a legjobb műsoro­­katj A Trybuna Ludu „Problémák és viták” című rovatában Stanislaw Kuzinsici cikkét közölte ^Gondola­tik a demokratizálásról” címmel; A cikkíró kifejti, hogy a proletár demokráciát és a pártoribelüli de­mokráciát kizárólag arra korlátoz­zák, hogy csupán a kollektív veze­tést állítják szembe a személyi kul­tusszal, akkor túlságosan leegysze­rűsítik Leninnek a szocialista épí­tés módszereiről és a pártmunka stílusáról alkotott gondolataik A kollektív vezetéshez Kuzinszki vé­leménye szerint nem csupán a ve­zetők véleménycseréje tartozik, ha­nem az is, hogy a vezetés nézeteit összevetik a tömegek nézeteivel és döntéseket csupán a tömegek véle­ményének és nézeteinek általánosí­tásával hozzanak. A cikkíró a továbbiakban részle­­íesen foglalkozik a párt vezetőszer­veinek megválasztásával; Kiemeli, hogy az elmúlt időszakban a válasz­tás aktusa a pártban kizárólag arra korlátozódott, hogy megerősítse a korábban megtörtént kinevezést. Ez a rendszer — írja — nyilvánosan megbukott. Szembeszáll a szerző azzal, a még elég széles kőiben el­terjedt nézettel, hogy a párttagok szabad választása révén demagógok kerülhetnek funkciókba. Ez a ve­szély valóban fennáll — fejti ki —, de a demagógok végeredményben .mindig lelepleződnek, ha feltárul a t kijelentések mögötti üresség és ak­­' kor még mindig le lehet váltani őket. De ennél nagyobb veszély, ha a kinevezett vezetők hosszú ideig büntetlenül helyükön maradnak, Hosszú ideig ká/rt okozhatnak, elha­nyagolhatják azoknak az emberek­nek a törekvéseit, érdekeit és véle­ményét, akik őket csak formálisan választották meg. Lenin szerint a választásnak az az egyik legfontosabb kérdése, hogy a politikai nézetek között kell vá­lasztani. Ma — hangzik a cikkben — ez szükségesebb, mint valaha, is­mernünk kell azoknak az elvtársak­nak a nézeteit, akiket meg akarunk bízni a pártvezetés felelős és bonyo­lult munkájával. A cikk végezetül a pártban jelent­kező új nézetek elterjedéséről be­szél. Az új nézeteket — hangoztatja — eleinte mindig a párttagok, akti­visták és szakemberek kis száma képviseli, bizonyos időben valójá­ban csak egy kis csoport. Lehetősé­get kell adni arra, hogy ezeket a nézeteket összevethessék a többség tapasztalatával és azután módot kell nyújtani arra, hogy az új néze­tek teret hódítsanak. Máskülönben Kertészeti üvegeknek és építészeti üvegnek alkalmas nyomott mintás felületű üve­gek 28x32 cm-cs méretben m2- ként 16.80 Ft-os árban kapha­tók. Megrendelhető legkisebb mennyiség 10 m2. Szabványos méretű tetőfedő üvegcserép — 13.15 Ft-os egységáron besze­rezhető bármilyen mennyiség­ben a Tüzép telepeken, vagy a Földnuívesszövetkezetekncl. 40 db-nál nagyobb mennyiség a gyárnál közvetlenül is meg­rendelhető. Miskolci üveggyár, Miskolc. Tatár ut. 56, azt az álláspontot foglaljuk el, hogy az új és alkotó dolgok csak egy szűk vezető réteg tapasztalataiból születhetnek és így elzárjuk az elő­rehaladás jelentős forrását. óriási kőzúzógép A magdeburgi TfaSlmann-gép­­gyárban épülnék a világ legna­gyobb kőzúzói a bányák és építő­ipar számára. A sorozatban gyár­tott „nagykőzúzó” elnevezésű gép­be egy köbméter terjedelmű, vagyis többezer kilogramm súlyú kőtöm­bök férnek be, amelyekből a gép néhány perc alatt téglanagyságú törmeléket készíti Az MDP küldöttsége Zágrábban Zágráb (MTI). Az MDP kül­­dötségének különvonata csütörtö­kön reggel, fél nyolc után futott be a zágrábi pályaudvarra; A delegációval utazott Lazar Ko­­lisevszki, a JKSZ Központi Bizott­sága Végrehajtó Bizottságának tagja. A horvát főváros pályaudvarán Vladimir Bakarics elvtárssal, a JKSZ Központi Bizottsága Végre­hajtó Bizottságának tagjával, a Horvát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága titkárával az Sión a Horvát Kommunisták Szö­vetsége vezetői várták a magyar vendégeket, akik megérkezésük után a Fehér-palotába hajtattak. A Fehér-palotában Vladimír Ba­karics elvtárs vülásreggelit adott a küldöttség tiszteletére. Délelőtt 10 órakor Gerő Ernő, Hegedűs András, Apró Antal, Ká­dár János és Kovács István elv­­támsak, Vladimir Bakarics és Lazar Kodisevßzkd kíséretében a Május 1. szerszámgyárba mentek. Itt meg­tekintették a forgácsoló és a minta­asztalos műhelyt és elbeszélgettek a dolgozókkal; Ezt követően résztvettek a gyár munkástanácsának ülésén. A kül­döttség tagjai, elsősorban az üzem­­szervezés, a munkavédelem, vala­mint a bér- és a prémiumrendszer kérdései iránt érdeklődtek. A mun­kástanács tagjai készségesen vála­szoltak a különböző kérdésekre. Az MDP Központi Vezetősége küldöttségének tagjai a délutánt müzeun>flátogaitú&sal töltötték, majd a városi népbizottság és más tár­sadalmi szervezetek képviselőivel találkoztak. • A Bős znia-hercegovin ai Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizott­ságának Végrehajtó Bizottsága az MDP küldöttsége Bosznia-hercego­­vinai látogatáséról az alábbi köz­leményt hozta nyilvánosságra: „Az MDP Központi Vezetőségé­nek és a Bosznia-hercegovinai Kom­munisták Szövetsége Központi Bi­zottságának képviselői között októ­ber 18-áe Szarajevóban megbeszé­lésekre került sor. A szívélyes és baráti légkörben lefolyt, mintegy két órán át tartó megbeszélésen véleménycserét foly­tattak a pártszervezetek és a párt vezető szerved munkájáról, továbbá a szocialista szövetség, a népi ifjú­sági szövetség, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek te­vékenységéről. Vélemény- és tapasztalatcserére került sor az említett szervezetek idealógiai-pclitikai munkájáról is.“’ (MTI.) Nem válik dicsőségükre Nap mint nap érkeznek panaszos levelek a szerkesztőségbe Szolnok megye különböző részéből. Törvény­telen, bürokratikus intézkedésekről számolnak be, olyanokról, amelyek megkeserítik az emberek életét. Az alábbi levél, amelyet Hudra József­­né, Jászberény, Munkás u. 4. szám alatti lakos írt, szintén ilyen esetet említ meg. Nem hisszük, hogy a Jászberényi Városi Tanács Végre­hajtóibizottságának tagjai szó nél­kül tűrnék, ha velük hasonló eset történnék meg. Ezért hozzuk nyíl­KÖZSÉGRŐL —KÖZSÉGRE Mi újság Cibakházán ? Nem ismertem még közelebbről a cibakháza embereket, csupán be­szélgetés alkalmával hallottam ró­luk. A napokban úgy hozta’ a sors, hogy több időt tölthettem faluban, ahol érdeklődtem éle­tük felől. Az első véleményem az az volt, — amit most már mó­dosítok — panaszkodó, sokat kí­vánó emberek. Később, amint jár­káltam a községben és beszélget­tem velük, rájöttem, csupán mun­kájuk után az őket megillető kö­veteléseiknek adnak hangot. Fiatal vagyok magam is s először a fiatalság élete után érdeklődtem. A válasz csak­nem minden esetben egyforma volt: dolgoznak és kész. No, igen — szivóskodtam tovább, — de munka után mivel töltik az időt, szórakoznak-e, van-e DISZ élet? Az ilyen faggatás után szerettek volna otthagyni. Erről nem szíve­sen beszélnek. Mit kerülgessük az őszinte választ? Most nincs. Igen, csak most, mert még tavaly télen is volt, ha nem is valami nagy. — Talán nem volt vonzó a DISZ szervezet? Csak ■ unalmas előadáso­kat szoktak tartani? — Dehogyis! Van, illetve volt egy rádió, amelyből kilopták az al­katrészekét, van itt lemezjátszó jónéhány tánclemezzel, ping-pong, sakk, dominó, társasjáték és köny­vek. A fiatalok szeretnének is es­ténként összejönni valahol szóra­kozni, táncolni, mint ahogy ezt a múlt év példái is bizonyítják. De hol? Nincs hélyisége a DISZ szer­vezetnek, mert állandóan költöz­ködnek. Hol ide, hol oda, a múlt télen a lculturházban húzódtak meg, de ez sem volt a célnak meg­felelő. Hozzákezdtek színdarabok tanulásához, a próbát hol a Hor­gász Egyesület, hol meg a Méhész Szakcsoport összejövetele miatt kellett elhalasztani. Ha már a kulturháznál tartunk, hadd mondjam el a következőiket: 1950 őszén épült, azzal a céllal, hogy itt kulturális otthonra talál­jon a község apraja-nagyja. Ké­sőbb csak ház lett (nem .otthon), s ha még az ősz beállta előtt nem változtatnak eddigi szokásaikon, tavaszra még ház sem. A község szívében épült, tete­mes költséggel s mondhatom, a já­rás, a környék egyik legszebb, legmodernebb kulturháza volt. Ugye, furcsának tűnik, hogy csak volt? Nekem is éppoly furcsának tűnt, amikor megtudtam, hogy mind­össze 6 évvel ezelőtt épült. Nem akarok valótlant állítani, de nem túlzók, ha azt mondom, most job­ban hasonlít Pató Pál omladozó viskójára, mint egy többezer lakosú község kultúrotthon ára. Azért nem rovok meg senkit, hogy a környéke el­hanyagolt, de ami az ajtón beiül uralkodik, azért igen! Az ablakai lei töredezve, a hiány­zó üvegek plakáttal, újságpapír­ral pótolva, a függönyei leszaka­dozva s belülről is több helyen omlik a vakolat. Még ilyen állapotban is jó lenne, ha legalább esténként be lehetne jutni. De kijelentem, Dárius kin­cseskamrájába könnyebb volna be­jutni, mint ide. Példa erre a múlt héten az egyik este, amikor 80 dol­gozó parasztnak kint a szabad ég alatt kellett megkötni a szerződést a gépállomással, mert nem tudtak bemenni. Nem elég figyelmeztetés ez az illetékeseknek? Tessék, van még több is: Mikor a kultúrház felépült, egy olyan hangosító berendezést is ka­pott, amelynek a hangja a határ legtávolabbi pontjára is élhallat­szott. Ha a közvetlen közelben la­kók nem is, de a község nagyobb része sajnálja, hogy közbe ellopták a kultúrház erősítőjét. Ugyanilyen sorsra jutott a meleg levegőt fúvó ventilátor-motor is, s több hasonló „fogyóeszköz!?” Tavaly télen a DISZ szervezet előadta a Pettyes, a Győz a sze­relem és a Háztűznéző című szín­darabokat. Azt hiszem, ezek után létjogosultság illeti meg a fiatalo­kat a kulturházon belül. Nyissák ki. az ajtót, mert így soha nem szoknak oda a fiatalok. (Hogy igénylik a kultúrát, arra figyelmeztet az egyik ajtó is, amelyiket majdnem kifeszítettek). Elismeréssel kell szólni az énekkar munkájáról, amely résztvett az Egri Dalosversenyen, és az ered­ményesen dolgozó úttörő szervezet­ről. Visszakanyarodva a DISZ szer­vezet életéhez, van még egy-két megjegyzésem. A községben a fia­talok több apró DISZ alapszerve­zethez tartoznak. A Kendergyári DISZ alapszervezetnek 15, a Vörös Csillag Tsz DISZ alapszervezeté­nek 10, a gépállomásának 15 tagja van és végül létezne még a köz­ségi DISZ alapszervezet. Helyesebb lenne talán, ha egy nagyobb, egy­ségesebb községi DISZ szervezetet alakítanának a jelenleg alig mű­ködő DISZ alapszervezetek helyett. Végül egy tanáccsal szeretném befejezni a fiatalok és a kulturá­lis élet körüli megjegyzéseimet, amely egyúttal az érdekeltek ké­rése is: Adjanak egy állandó és megfelelő helyisé­get a fiataloknak, a kulturházat esténként tartsák nyitva, (a községi DISZ szervezet­nek van közel 3 ezer forintja, csu­pán azért nem vásárolják fel, mert nem akarják, hogy olyan sorsra jusson helyiség hiányában, mint a rádió, az erősítő és a ven­tilátor-motor); Ennyit a fiatalok­ról; Sajnos van még egyéb megol­dásra váró probléma is. Különösen így szüret idején, gyakran kifogá­solják, miért nincs Cibakházán bor-átvételi hely? A község hatá­rában több, mint ezer hold szőlő van 8—900 család birtokában. Na­gyobb részüknek nincs fogata s a legközelebbi borátvevő hely Homo­kom van s ez is 8 km. Arról nem is szólva, hogy itt — miután több község borát veszik át, — az át­vétel lassan halad s napokat kell emiatt eltölteni. A község veze­tőinek véleménye szerint Cibakhá­zán lenne erre alkalmas hely. Hasonlóképpen régi sérelem — különösen a gépállomás jaknak — a fahíd elhanyagolt állapota Cibakházán — miután ezen ke­resztül lehet megközelíteni a gép­állomást — igen forgalmas. Ezen haladnak át az összes erőgépek, a néhány lánctalpas traktor, amely darabonként 80 mázsa. Félő, hogy valamelyik alatt a gyenge fahíd összeroppan; itt emberélet és ér­ték van kockáztatva. Amíg a híd a községi tanács kezeléséhez tar­tozott, évenként javítgatták, de mióta az Útfenntartó Vállalathoz került, még csak egy padlót sem erősítették meg rajta. A gépállomás szomszédságában van az egykori urasági kastály épülete. Néhány nappal ezelőtt ke­rült a gépállomás dolgozóinak a tulajdonába. Az a tervük, hogy be­lülről rövidesen átalakítják, labo­ratóriumot, kultúrtermet és le­­gényszállást rendeznek be. A ci­bakház! traktorosok hét községből járnak ide dolgozni s akiknek a családi körülményed megengedik, különösen a nőtlenek, kényelmes legényszállásra találnak a régi épü­let már-már omladozó falai között. így élnek a cibakháziak, ilyen­nek ismertem meg őket. Vala­mennyien azon szorgoskodnak, hogy jobb legyen a holnap, na­gyobb kenyér kerüljön az asztalra g a meglévő hibákon igyekezzen mindenki javítani. Csíkos Ferenc. vánosságra a levelet. Hudra József­­né a következőket írja: „1953-ban a jászberényi Földmű­­vesszövetkezet I; sz. zöldségboltjá­ban voltam kiszolgáló. Ez időre megkaptam az SZTK biztosítási jo­gosultságot; Közben gyermekem megbetegedett és egyheti kórházi kezelésre szorult. A kórtiázi költsé­geket akkor nem kérték tőlem, hisz SZTK-biztosított voltam. Különben a gyermek még 16 éves sem volt és utána családi pótlékot is kaptam. A gyermek betegsége után egy eszten­dőre mégis kérték tőlem a kórházi ápolási költséget. Erre a Városi Ta­nács Végreh aj t óblzot tságához for­dultam segítségért; Megnyugtattak, hogy rendben van, elintézték. Teljesen nyugodt lelkiismeretiéi voltam, míg ezév október 2-án fel­kerestek lakásomon a Városi Ta­nács Végrehajtóbizottságátél és 240 Ft kórházi költség fejében lefoglal­ták a hízómat. Amikor én tiltakoz­tam, szemtelen hangon vitatkozni kezdtek; Viselkedésükkel egyálta­lán nem ébresztettek tiszteletet a Végrehajtóibizottság iránt; Most, amikor végére értem pana­szos levelemnek, kérdést intézek a szerkesztőséghez: Van-e valakinek joga arra, hogy így elbánjanak az emberrel?” Úgy gondoljuk, erre a kérdésre a választ a jászberényi tanácsnak kell megadnia.-Ica--; fl BeloiannisZ'úü úttörők a cukorgyárban Még a múlt héten élihatároztult a Beloiannisz-úti iskolában a két VIII. osztály rajtanácsa, hogy 10-én meglátogatjuk a Szolnoki Cukor­gyárat. 10-én reggel már együtt voltunk. KI autóbusszal, ki kerék­párral tette meg az utat. Nagyon örültünk, hogy megismertük a cu­korgyártás különböző műveleteit. A cukorgyártás első állomása a répa megtisztítása. Nagy érdeklő­déssel figyeltük a pajtásokkal a vízágyú munkáját, amely ezt a munkát végzi. A répa ezután em­beri erővel vagy úsztatom jut be a gyárba. Itt hatalmas főzőüstök­ben, nagy vaskarok keverik a ré­pát. Innen a meszező üstökbe ke­rül. A répa további útja innen a finomítóba visz. Azután vagy a kockavágókhoz, vagy pedig az őr­lőkhöz kerül, aszerint, hogy kocka, vagy kristálycukrot akarnak be­lőle • előállítani. Mindenütt rend és tisztaság. A vágók fehér köpenyekben, a többi munkás pedig kék munkaköpeny­ben dolgozik. Az egész motorja egy törpe áramfejlesztő telep és két nagy gőzturbina. S mindez egy teremben van elhelyezve. Megnéz­tük a gyár cukorraktárát is. Olyan ez, mint egy nagy havas térség. Itt is tökéletes a tisztaság. Innen a cukor a csomagolóba, majd a mi kávénkba, kalácsunkba kerül. Így működik a Szolnoki Cukor­gyár. Mihályi Miklós Beloiannisz-úti isk. VIII. o. t., Szolnok;

Next

/
Oldalképek
Tartalom