Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-16 / 242. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956, október 16,

2

Utolsó őszinte beszélgetés Rajk Lászlóval

A Rafk László és társai aüemi fő per egyetlen magyar életben maradit vádlottja: \

Justus Pál

elvtáirs ügyében a Legfelső Bíróság néhány nappal ezelőtt mondta ki az ítéletet, amely szerint bűncselekmény hiányában felmenti őt. Megkérdeztük Justus Pál elvtársat, hogy van-e valami személyes mondanivalója a hét év előtti per kapcsán. Justus Pál elvtáirs kérdésünkre a következőket válaszolta:

„A Rajk-per tárgyalása közben a „tökéletes rendezés” ellenéire is becsúszott technikai hiba tette lehetővé, hogy az egyik tárgyalási nap szünetében mintegy háromnégy percig beszélgettem Rajk Lászlóval Alighanem én vagyok az utcUsó, akivel Rajk halála előtt őszintén beszélt és beszélhetett.

Ez a beszélgetés akkor is nagy hatással volt rám azért, amit mondott, e azért a hangért, amelyen elmondta s érthetően később is sokat visszagondoltam rá. így értem él, hogy nem halványodott el bennem egyetlen mondat sem s szabadulásom után nyomban maximális pontossággal rögzítettem magamban ezt a beszélgetést. Ha nem is állíthatom, hogy teljes szószerin.tiséggel idézem hét évvel ezelőtt elhangzott közléseit, sietve odasúgott szavait, állíthatom, hogy érdemben

se nem hagyok ki semmit, se nem teszek hozzá semmit ahhoz, amit Rajk nyilván az utókor számára adott postára hozzám,

Természetesen nem váiHalkozhatom arra, hogy felidézzem a Rajkper irtózatos atmoszféráját, maguk a tényék ma már ismeretesek.

A beszélgetésre úgy nyílt alkalom, hogy amikor a tárgyalás után elvezettek bennünket, egy alkalommal néhány percig várakoznunk bellett a Vasas-székház nagyterme melletti folyosón. A rendtartásnak megfelelően a tárgyalás alatt fogházőrök ültek mellettünk, de a terem ajtajában átadtak bennünket az Államvédelmi Hatóság tagjainak, s a tárgyalási termen kívül mindvégig az 6 kezükben voltunk. Az említett alkalommal néhány perc késedelemmel vették át bennünket az államvédelmiek, ezalatt zajlott le suttogó, sietős beszélgetésem Rajkkal, körülbelül így:

RAJK: Te talán élve maradsz, Pali Szeretném, ha legalább egyvalaki tudná, mi igaz a vádpontokból, s mi nem.

ÉN: Csak azt mondd, ami igaz, így rövidebb lesz, hisz nincs sok időnk.RAJK: Nem igaz, hogy kém voltam, nem igaz, hogy összeesküdtem; Hogy nem voltam rendőrspicli, azt úgyis tudod:sí

ÉN: Tehát mi az igazság?

RAJK: Xgiaz, hogy bizonyos kérdésekben eltért a véleményem Rákosi Mátyás álláspontjától. Ezt soha nem titkoltam.

ÉN: Miben?

RAJK: A függetlenségi front

kérdésében. Ennek komoly, az egész népet átfogó szervezetnek kellene liennie. Azonkívül a jugoszláv kérdésben is. Nem hiszem, hogy Tito áruló. Végzetesnek tartom azt, hogy szakadást idéznek elő a szocialista táborban.:?

ÉN: Én se hiszem. Ez minden?

RAJK: Nem. Igaz az is, hogy válóban össze akartam hívatni pártkongresszust, vagy legalább pártkonferenciát és ott kifejteni álláspontomat. Ügy gondoltam, hogy a párt legmagasabb fórumának kell döntenie ezekben a kérdésekben. És változtatni a párt legfelső vezetésén. Azután valóban azzal fordultunk volna a Szovjetunióhoz, hogy felajánljuk a magyar pért szolgálatait a Jugoszláviával szemben felmerült nézeteltérések és félreértések eloszlatására:: ? Az a szörnyű, hogy e köré az igazság köré annyi hazugságot kevertek::.

Itt ért véget a beszélgetésünk. Én többet nem beszéltem Rajkkal.

Bizonyos vagyok, hogy őszintén ő sem beszélt többet senkivel haláláig Amit rámbízott, ezennel átadom az utókornak."

Fogadáson Cson^Endaj elvtársnál

(Tudósítónktól)

19S6 sxept, SO-án, hét órákor érkeznének autóbuszaink a Pekingszálló elé, ha az óriási autóforgalomban egyáltalán mozdulni tudnának. Amerre a szem ellát, mindenfelé csak autókat és integető fehérruhás rendőröket látni. Nagynehezen besorolunk a szálló elé, itt már szürke egyenruhás, szintén Kínában vendégszereplő német katonazenészek állnak. Velük együtt haladunk befelé a szállodába. A hallban egy kínai tábornok fog kezet minden érkezővel. A hall után egy nagy terembe érünk, itt újabb kézfogások következnek. Hullámvonal alakzatban álló kínai tisztek sorfala közt haladunk, mindegyikkel kezet fogunk. Hol erre, hol arra fordulunk, mert kanyar előtt jobbra, kanyar után balra állnak a kínai elvtársak. Az elején csak úgy odanyújtották a kezüket, a sor vége felé már nem hagyták magukat, ők is jól megropogtatták kezünket. Együttesünk eleje már rég a teremben volt, a vége állítólag még a szálloda lépcsőjén kanyargóit.

Bent a teremben gyönyörű, selyemruhás, cigányosan barna indonéz hölgyek és alacsony indonéz férfiak álltak. Odébb zöldkabátos, nagyhangú pakisztáni futballisták. Rendkívül udvarias japán kereskedelmi küldöttek, mosolygó vietnámiak. A mellettünk lévő tenmben többnyire európaiakat, vastagkeretes szemüvegű francia urakat lehetett látni. A jobbra eső nagyteremben, a filmesek reflektorainak kereszttüzében, a Kínai Kommunista Párt nyolcadik kongresszusának küldöttei, a párt vezetői, baráti államok kommunista pártjainak küldöttei álltak,

Csou En-laj elvtárs, rövid beszéd után — melynek lényege: éljen a világbéke, — sorra járja a termeket és mindenütt ,J<ambét” iszik.

Lassan felmelegedik a hangulat. A pincérek nagy tálakkal járnak körbe, azokon apró falatok (sosem lehat tudni, mi lehet). Mindegyikbe egy fogpiszkáló van szúrva, azzal kell kivenni. Bor, pezsgő, likőr, rizspálinka. Kipirulnak az arcok, kezdődik az ismerkedés, a világ minden nyelvén, de főleg kézzellabbal,

A pakisztáni futballistáknak nagyon tetszenek a magyar lányok. Megtudják, hogy táncosok vagyunk, egyikük elkezd táncolni. Csuda mozgása van, keze, lába, de főleg a csípője jár, szinte egyhelyben táncol, a nyakát is mozgatja. Társai valami furcsa keleti dallamot dúdolnak neki. Nagyon szép a tánc, eredeti pakisztáni. Persze a magyar lányokkal is megpróbáltatják az új táncot párosán. Van nagy nevetés, jókedv, ügyesek a magyarok. Tombol a jelvény, valamint egyéb rendjelek csereberélése, autogrammgyűjtés a díszes fogadási meghívóra.

Átmegyünk a főterembe, a fogadás a vége felé közeledik. A nepáli királyság miniszterelnöke beszél éppen. Mögötte az emelvényen áll Mao Ce-tung, Csou En-laj, Csu-Te és Sukamo indonéz köztársasági elnök, zöld tábornoki egyenruhában, fején fekete fez, kezében fekete pálca. Mellette egy szép mongoloid arcú asszony áll, valószínű a felesége. Itt van nem messze mellettünk Dttclos és Togliatti elvtárs és Kádár elvtárs, a Központi Vezetőség képviseletébeni

A nepáli miniszterelnök beszéde után a tolmácsok minden nvelven megköszönik a megjelenést és jóéjszakát kívánnak. Mao Ce-tung lefelé indul az emelvényről a tapsoló külföldiek felé integetve. A fogadás véget ért. Odakint óriási autóforgalom. Vajon mikor fogjuk, a

mieinket megtalálni?

*

1956 október 1. Kína felszabadulásának napja. Este hét óra van, odahaza Magyarországon most harangozzák a delet. Forró fürdő és forró teázás után itt ülök a tiencsini szálloda egyik szobájában. Odakint még mindig szakad az eső, de azért szólnak az ünnepi dobok, a város gyönyörűen ki van világítva.

Épp most jöttünk meg Pekingböl a felszabadulási ünnepélyről, öt óra hosszát álltunk szakadó — de ez nem is kifejezés — ömlő esőben a dísztribünön. De nemcsak mi, hanem sokezer más külföldi. Tibeti, orosz, nepáli, ujgur, pakisztáni, vietnami, indonéz, német, valamint a nyugati államok képviselői. De ázott Mao elnöktől kezdve az egész kínai kormány és a felvonuló — kb. egymillió főnyi ünneplő kínai nép.

Pontosan 10 órakor a pekingi „Tiltott város” főterén, szemben a „Tien-an-men”-nel, ahol Mao Cetung áll, megszólal a kínai himnusz, megdördülnek az ágyúk. A légnyomást idáig érezni. Tőlünk jobbra áll a zenekar. Méreteire jellemző, hogy 15 nagy- és 60 kisdobosa van. Amerre a szem ellát, a kínai néphadsereg díszalakulatai állnak moccanás nélkül. Ruhájukról, sapkájukról patakokban folyik a víz. A tengerészlisztek csuromvizes fehér zubbonyán átvilágít a kék-fehér matróztrikó.

Csu-Te marsall autója kigördül a térre. Végig halad a díszelgő alakulatok előtt és máris kezdődik a felvonulás. A hatszázmilliós kínai birodalom hadserege példás fegyelemben, sugáregyenes sorokkal vonul előttünk.

Az eső zuhog, de a közömig áll, mint a cövek. Egymást érik a színes bambusz ernyők, de ez sem használ már semmit, a szélükről ömlik a víz és csurog a mellette állók nyakába, vállára, zsebébe. A sapkámról az orromon csurog végig a víz. Katonaruhám nehéz, mintha páncélban állnék. Előttem szovjet delegátusok állnak, nyári szandálban, bokáig vízben. Az egyiknek már a nadrágja is beleér.

A díszelgő katonák cipői, csizmái szerte csapják az úttesten összegyűlt tűzet. Jönnek egymás után. A tisztek díszszázada kékeszöld egyen-Október 14-én adta át a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat a 40. számú főközlekedési út újonnan korszerűsített 21 kilométeres szakaszát. Cserkeszöllő és Öcsöd községék között a mákadám utat ebber az esztendőben 6 méterre szélesítették és a meglévő alapot megruhában arany vállapokkal, tisztiiskolások, gyalogosok, tüzérek, gépkocsisok, páncélosok, ahogy az már nálunk is szokás.

A katonaság után Peking dolgozóinak felvonulása következik. Hosszú bambuszrudakon színes selyemzászlók, számomra érthetetlen kínai írásjelekkel. Alattuk kínai sportolók, fiúk, lányok. Egy'•zerre kiabálnak: Mao Ce-tung van-szué! Éljen Mao Ce-tung! Virágokkal kendőkkel integetnek az elnök felé, aki a „Tien-an-nen”-en a „Mennyei nyugalom kapujá”-n áll.

A sportolók után már messziről hallani, hogy zenészek következnek. Elől magasra tartott kézzel két vezénylő cintányéros adja az ütemet, utánuk újabb sor cintányéros, majd ezer kínai dobos következik százas sorokban. A hengeralákú kis piros kínai dob, a „szijau”, olyan mint egy miniatűr hordó. Nyakba van akasztva, vízszintesen áll és az oldalát verik. Zsong-bong az egész város, elfelejtjük, hogy esik az eső, csak a vérpezsdítő furcsa ritmusokat halljuk.

Utánuk úttörők következnek, piros nyakkendőjükből kioldódó festék befesti fehér ingüket. Kezükben galambokat, léggömböket hoznák. Az elnöki emelvény elé érve eleresztik a léggömböket, óriási tömegben szállnak felfelé. A galambok, szegények, vizes szárnnyal képtelenek felrepülni.

A széles úton hármas oszlopban most már szalcadatlanul áramlanak az ünneplő emberek. Állandóan zúg a „van-szué”, mindenki Mao Ce-tungot akarja látni. Már messziről minden szem felé fordul. Csuromvizesek ugyan, de mindnyájan nevetnek, ugrálnák, integetnek. Egymás szavát nem értjük a kiabálástól.

így ment ez még hosszú órákon keresztül nem csökkenő lelkesedéssel.

A felvonulás végén újra dörrenésok hallatszanak, s látjuk, hogy a lövedékek ívelnek a fejünk fölé. Odafönt szétpukkannak és kicsi fehér ejtőernyőre akasztott nagy piros zászlók és kis zászlósorok bújnak ki belőlük. Perceken belül teli van az ég fehér selyembombák alatt úszó színes lobogókkal. Lent már várja őket a tömeg egy kis emlékszerzés céljából.

Az utcák teli vannak nevetgélő, hazafelé sétáló emberekkel. Az eső még mindig szakad, de őket ez úgylátszik nem zavarja. Mi is indulunk haza Tien-Csinbe, olyan új élményekkel és benyomásokkal telve, amilyenben valószínű soha többet nem lesz részűnk.

Tien-Csin, 1956. október 4.

Sajti Sándor

erősítve, korszerű kőzúzalékos burkolattal borították. A Kecskeméti Útfenntartó Vállalat ezzel befejezte korszerűsítési munkáját a negyvenes útszakaszon.

Öcsöd községtől a Hódmezővásárhelyi Ütfenntartó Vállalat folytatja tovább a korszerűsítést.

Útavatás Kunszentmártonban

Nagy Imre elvtárs levele az MDP Központi Vezetőségéhez

A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK

Tisztelt ElvtársakL

Budapest

Kommunista meggyőződésem és a párthoz való ragaszkodásom parancsszavát követem, amikor egyéni érdeket, presztízsszempontokat vagy sértődöttséget félretéve, ismét a párthoz fordulok. E levelem meg írására mindenekelőtt a párt egységének féltése és az a kívánság késztetett, hogy minél előbb a párt soraiban, annak tagságával vállvetve munkálkodhassak á szocializmus építése, az ország felvirágoztatása, dolgozó népünk boldog, békés élete nagy és nehéz feladatainak megoldásán, amihez a párt minden erejének megfeszítésére, minden tagjának, szilárd elvhű helytállásra van szükség.

Ugyanakkor, amikor az 1956. júliusi központi vezetőségi határozat nyomán felmerülő új és nagy kérdések, de nem utolsósorban népköztársaságunk ellenségei számításainak meghiúsítása elengedhetetlenül megköveteli a párt sorainak elvi, politikai és szervezeti egységét, valamint ennek alapján a legszélesebb demokratikus erők nemzeti összefogását —- pártügyem tisztázatlansága és a körülötte egyre növekvő bizonytalanság megnehezíti a párt egység cselekvését, megosztja a párt és a demokrácia erőit, éppen akkor, amikor súlyos gazdasági és politikai feladatokat kell a párt irányításával megoldani. Ebben a helyzetben mindenek felett álló döntő kérdés a pártegység ügye. Le kívánom szögezni, hogy én a marxizmus—leninizmus tanításai és a párton belüli demokrácia elvei alapján nyugvó pártegységet a párt sikerei alapvető feltételének tekintem. Éppen ezért károsnak tartanám, ha az úgynevezett Nagy Imre-ügy körül a harc a pártban tovább éleződne, ami a pártegység megszilárdításának, a párt határozott, egységes politikájának akadályává válhatnék, amit pártügyem rendezésével el lehet és el kell hárítani;

Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy a pártügyem rendezése érdekében minden tőlem telhetőt megteszek, ami a marxista—* leninista meggyőződésemmel, elveimmel, valamint kommunista és emberi becsületemmel összeegyeztethető. Mint már több beadványomban kifejtettem, most újból szükségesnek tartom leszögezni, hogy

a) egyetértek a párt politikai fővonalával “ iparunknak, mezőgazdaságunknak,* egész népgazdaságunknak q marxizmus—leninizmus szellemében, a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően a szocializmus alapjaira való helyezésével —* amelyet az 1953. júniusi központi vezetőségi határozat és a III; kongresszus határozatai szabnak meg;

b) egyetértek a demokratikus centralizmus lenini elvével, amelynek alapján magamra kötelezőnek tartom a párt határozatait, még akkor is, ha azokkal részben vagy egészben nem értek egyet;

c) egyetértek az 1956. júliusi központi vezetőségi határozat azon elvi célkitűzéseivel, amelyek a XX. kongresszus szellemében vezetik a pártot a szocialista demokratizmus útján. Bár a határozat számos kérdésében más véleményen vagyok, a határozatot magamra kötelezőnek tartom és küzdők megvalósításáért.

Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy politikai és ideológiai tevékenységemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban elhangzott vádakat megfelelően vezető pártfórum nyilvánossága előtt megvitassuk, s amennyiben az eszmei tisztázás eredményeként szükségesnek mutatkozik, az alaptalannak bizonyult vádak helyreigazításával egyidejűleg a magam részéről kész vagyok a ténylegesen fennálló hibák elismerésére.

Meggyőződésem, hogy ügyemet mind a pártegység, mind a politikai és gazdasági feladatok sikere érdekében rendezni kell. Annál inkább hangsúlyoznom kell azt, mert a pártból való kizárásom a párton belüli demokrácia, a párt szervezeti szabályzata megsértésével történt és pártszerűtlen volt. Ez a meggyőződésem vezetett, amikor vezető pártszervekhez több beadványt intéztem, s ez indított arra is, hogy legutóbb régi alapszervezetem pártbizottságához forduljak.

Mindezek alapján úgy érzem, hogy a pártban a helyem, amelyben közel 40 esztendőt töltöttem, s amelynek soraiban a nép, a haza, a szocializmus ügyéért hol fegyverrel a kézben, hol munkával, szóval vagy tollal, legjobb képességeim szerint küzdöttem. Kérem tehát a Központi Vezetőséget, hogy pártügyemet tegye újabb vizsgálat tárgyává és annak eredményeképpen állítson vissza párttagsági jogaimba, hogy ily módon pártügyem lezárásával is segítse elő a párt és az ország előtt álló feladatok minél eredményesebb megoldását.

Budapest. 1956. október 4-én. Kommunista üdvözlettel:

NAGY IMRE s. k.

Az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata

A Politikai Bizottság megtárgyalta Nagy Imre elvtárs október 4-i levelét, amelyben párttagságának visszaállítását kérte.

A Politikai Bizottság elhatározta:

1. Hatálytalanítja az 1955. novemberi határozatot, amely Nagy Imre elvtársat kizárta a párt sorai ból, mert jóllehet követett el politikai hibákat, ezek nem tették indokolttá a pártból való kizárását. A kizárási határozat létrejöttében jelentős szerepet játszott Rákosi Mátyás elvtárs személyi elfogultsága. Mindezeket figyelembe véve. a Politikai Bizottság Nagy Imre elv társat visszahelyezi párttagsági jogaiba.

2. Javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy az ügynek még nyitót kérdéseit a közeljövőben vitassa meg, tisztázza Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat, valamint azt, hogy a korábbi párthatározatokban mennyiben voltak túlzások vagy nelytelen megállapítások.

Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy a Központi Vezetőség az ügyet elvi alapon véglegesen tisz tázza és lezárja.

Budapest, 1956. október 13.

Kérés a Belkereskedelmi Minisztériumtól

A falusi és kisvárosi lakosság jórészénck égető problémája, hogy nem részesülhet a különböző részletfizetési akciókban. — És pedig azért, mert a földmfivesszövetkezeti boltok csak készpénz fizetés ellenében adhatnak el rádiót, dongó segédmotort, illetve ezzel felszerelt kerékpárt, tűzhelyet, stb. Mivel csupán az állami kiskereskedelmi vállalatok jogosultak arra, hogy az említett árucikkeket részletfizetésre is eladhassák. Kunszentmárton községben például a lakosságnak több mint 20 százaléka nem földművelő, hanem bérből és fizetésből élő dolgozó. Ha részletre akarnak vásárolni, kénytelenek Szolnokra utazni, vagy olyan városba, ahol szintén vannak állami boltok. Ez természetesen külön kiadással jár.

Kétségtelen, hogy a részletfizetési akció kiszélesítése nem könynyű. De mégis meg lehetne oldani, hogy legalább a járási székhelyeken lévő földművesszövetkezeti boltot vagy áruházát bekapcsolják a részleteladási akcióba. Ezt kérik a kunszentmártoni dolgozók a Belkereskedelmi Minisztériumtól,