Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-14 / 241. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! vni. évfolyam, 241. szám, 1956. október 14. vásárnál!. SZ 0 LJI OK MEGYEI NÉPIAP A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VÁLASZ INTERPELLÁCIÓS KÉRDÉSRE r Éves tervük teljesítése alkalmából üdvözöljük a Fegyvernek!, Kun* madarast és Tarkövei Gépállomás dolgozóit Ka A Szolnok megyei Néplap 1956 Október 2—9. számában „huszon­kilenc kérdeáő, hetven kérdés... híradás a Megyei Tanács interpel­­iációs üléséről" cím alatt többek között az alábbiakat írta a cikkíró, Jóasa Károly megyei tanácstag in­­tetpelládós kérdéséről. , Józsa Károly: a jászladányi dol­gozók nevében kérdezem, hogy miért nem oldják meg végre köz­ségünkben az ivóvíz ellátást? Tóth imre elvtárs — a megyei VB el­nökhelyettese még a télen segítsé­get ígért nekünk. Miért nem tar­totta meg szavát?° Ezt írta a cikk­író. A kérdés azonban nem az volt, amit a lap közölt. Józsa Károly az alábbiakat kér­dezte: „A j&szladányi dolgozók nevé­ben kérem a Végrehajtó Bizottsá­got, hogy vegye figyelembe kéré­sünket. Nincs ivóvíz megfelelő. A felszabadulás utáni esztendőkben több ígéretet kaptunk az ivóvíz­ellátás megjavítására, de itt még mindig nincs ez a kérdés megfele­lőn megoldva. A dolgozók a nyári munka időszakában nehéz munká­júikat abbahagyva, pihenés helyett sorbanállnak azért, hogy ivóvizet vihessenek haza. Tóth Imre elnök­helyettes élvtárs ígéretet tett a tél folyatnám arra, hogy ez évben Jász­­ladányon egy törpevizmüvet létesí­tenek, így biztosítva lesz a vízellá­tás. Kérdésem: írd az oka, hogy nem valósították meg?“ Amint a kérdésből látható, Józsa Károly nem azt kérdezte, hogy miért nem tartottam meg szava-­­mat a törpevízmü létesítésének elő­mozdításában, hanem'azt kérdezte, hogy máért nem valósult már meg a törpevízmű. A cikkíró azonban •— Borsi Eszter önkényesen meg­változtatta a kérdést, úgy állítva azt be, mint hogyha arról volna szó, hogy a törpevízmű létesítésé­ben csak ígéret hangzott volna el és azután megfeledkeztünk volna annak létesítéséről. A megyei szerveket több éven keresztül foglalkoztatta Jász adány vízellátásának megoldása. A köz­ség területén több kútfúrás tör­tént. azonban ezek nem vezettek eredményre, mert gyenge volt a vízhozamuk. Még a legjobb ered­ményt elért kútfúrással is, amely közel 400.000 forintba került, csak mintegy 16 literes pozitív ártézi vizet kaptunk. Megállapítást nyert, hogy Jászladány területén a víz­adó rétegek olyanok, amelyek nem biztosítják azt, hogy a vízellátás eredményesen meg legyen oldva. Ezekután merült fel az a gondolat, hogy az eredménytelen egyedi kút­fúrások helyett költségesebb, de megoldást biztosító kis-vízművet kell létesíteni. Ennek a munkála­tai még a múlt évben megindul­tak, azonban kiderült; még a köz­ség határában sem lehet ta’álni megfelelő bőségű vízadó réteget. Ez év derekán Jánoshida község alatt akadtak olyan rétegre, amely megfelelő mennyiségű vizet szol­gáltat a vízellátás megoldásához. Tervszerint 5 millió forintos beru­házással meg lehet oldani Jászla­dány és az ugyancsak vízszegény Jászalsószentgyörgy vízellátását is a létesülő vízműből. A fúrások most is folynak kedvező ered­ménnyel. Az első vég’eges kútfú­rás is megindult. Ennek eredménye rövidesen megmutatja, hány kútat kell fúrni ahhoz, hogy az említett két község vízigényét hosszú időre ki lehessen ezúton elégíteni. Vilá­gos, hogy a további munkálatok most már majd jobb ütemben ha­ladnak Az építéshez a hitel bizto­sítva van. Azt azonban meg kell mondani, előreláthatólag nem lehet szó arról, hogy a község az említett vízműből hamarosan vizet kapjon, mert az elvégzendő munkák a vízmű megépítésénél nagymére­tűek. Minden esetre 1958-ban azonban remény van arra, hogy a vízmű felépüljön és vizet szolgál­tasson, Meg lehetne gyorsítani a munkát azzal, ha az érintett köz­ségi tanácsok a-községfejlesztési alapjukból hozzájárulnak a hi­telfedezethez és társadalmi munka szervezésével is segítenék az épít­kezési munkákat. A fentiekből is látható, hogy az említett két köz­ség vízellátása nagyon komoly munkát, beruházást és időt igé­nyel. Amikor az említett két köz­ség számára a törpevizmüvet fel­építettük, vízellátásuk modern megoldást nyer. Nem a jószándékon múlik tehát, hogy Jászladány község vízellátása nem oldódhat meg olyan gyorsan, mint ahogy azt mi magunk is sze­retnénk, hiszen az eredménytelen fúrások közel egy évet vettek el az építő munkából. Tóth Imre, vb. elnökhelyettes. • Kérjük az interpelláló Józsa Ká­roly véleményét: elfogadja-c Tóth Imre elvtárs válaszát. A szerkesz­tőség véleménye szerint Borsi elv­társnő cikkének említett részében a fogalmazás rövidebb, mint Tóth elvtárs részletesebb kifejtése, de lényegében ugyanazt tartalmazza. Nem értjük tehát, miben változta­tott az interpellációs kérdésen „ön­kényesen”? Mert ivóvíz ma sincs! 60 ÉVES A SZOLNOK MEGYEI KÓRHÁZ A Szolnok megyei Tanács kórhá­za ma ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az ünnepséget ma délelőtt 10 órakor a Megyei Kór­ház épületében rendezi a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsaga. Az ünnepséget Juhász Imréné, a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsá­gának elnöke nyitja meg. Ezt köve­tően Schlammadinger József dok­tor ismertette volna a kórház tör­ténetét, súlyos betegsége miatt azonban annak nem tud eleget tenni. Helyette Czukrász Ida mond­ja el a megnyitót. Az ünnepségen résztvesz dr. Re» mán József egészségügyi miniszter aki fel is szólaL Az évforduló al­kalmával kerül sor a kórház új bőr* gyógyászati osztályának megnyitá­sára. A megnyitón dr. Szodoray Lajos professzor, a Debreceni Bőr­klinika igazgatója „Az alföld der­­matológiai problémáiá’‘-ról tart elő­adást. Az ünnepségen résztvevők ezután közösen megtekintik a kór­házat, majd ünnepi ebéden vesz-* nek reszt. P. U Romén vasutas népi együ’tes vendégszerepei Szolnokon A felszabadulás óta ez az első alkalom, amikor üzemünket kül­földi kulturképviselők látogatják meg. Kulturális életünkben nagy jelentősége van ennek, hiszen a jövő hónap elején viszonzásul kul­­turaktiváink Kolozsváron és Ma­rosvásárhelyen mutatják be a ma­gyar nép dalait, táncait. Ennek a csereműsornak olyan előzményei vannak, amellyel érde­mes foglalkozni. A vasutas szolgá­lati ágak mindegyikének külön kul­­turcsoportja volt. A közelmúltban azonban belátták ennek hátrányos voltát és központosították a kultur­­csoportokat. Ez komoly előnyöket biztosít különböző területeken. —* Egyik napról a másikra emelkedett a csoportok színvonala és ez tette lehetővé, többek között, a meg­rendezendő csereműsort. Október 22-én 20 órakor mutatja be ko­lozsvári műsorát a szolnoki vasutas népi együttes a Járműjavító Kul­­turházban. A kolozsvári népi va­sutas együttes pedig október 29-én a Szigligeti Színházban, 30-án a Járműjavító Kulturotthonban sze­repel. A színvonalas műsor híven tük­rözi majd a két baráti nép kulturá­lis életét, fejlettségét, haladását. A szolnoki vasutas népi együttes no­vember 5-én és 6-án vendégszere­pei Romániában. A szolnoki vasutas együttes sze­retettel várja városunk dolgozóit ezekre az előadásokra, hogy közö­sen élvezzük román barátaink szín­vonalas műsorát. TASI JÓZSEF Járműjavító Kultúrotthon igazgatója. Szánkóznak a motorok Hát ez már hogy lehet? Ha nem a szememmel láttam volna, talán most is ugratásnak tartanám. Pe­dig való igaz. A hét közepén két nehéz elektromotort láttam szán­kózni — és nem a Magas Tátrában, hanem a szolnoki Hajóállomás előtt. Az 1. számú Vízépítő Válla­lat szerezte ezt a meglepetést a já­rókelőknek. Ugyanis megfelelő szál* lító eszköz híján egy vékony vasle­mezen traktorral vontatták a szó­ba nforgó motorokat. Nem tapasztalatcsere miatt emlí­tem a dolgot (isten ments!) csupán igen megesett a szívem a zötvögő, egymáshoz ütődő motorok láttán; Azt hiszem a telep helyett inkább egyenesen valami javító műhelvbe kellett volna szállítani. Képzelem azt az idejössz*»roppanást a teker­csekben, de talán a szegény tenge­lyeket is a gipszbe lehet rakni.;; Mostmár csak az a kérdés mo­toszkál bennem: vb tton a „kórhá­zi“ költségeket ki úzeti? ________ (0)­A „Nagymama“ a Szolnoki ■ Szigligeti Színházban Csiky Gergely zenés vígjátékét adja elő a Magyar Néphadsereg Színháza, 1956 október 15-én este fél 6 és 9 órai kezdettel. Az elő­adás főszereplői GŐZÖN GYULA Kossuth-dijas kiváló művész és BERKY LILI érdemes művész. A rendezőbizottság felhívja a figyel­met arra, hogy a szabadtéri szín­pad utolsó bérletszelvényét a tu­lajdonosok jegyátcserélés végett sürgősen mutassák be, A rosszat ne nevezzük soha többé jónak — Tnnnahirlai ifiovzfitek — (III. folytatás.) De térjünk vissza a kisgyülésre. A községi mezőgazdászt alaposan sarokbaszorították. <3 azonban nem hátrált meg. Lengyel elvtárs a me­gyei párt vb. munkatársa szólt közbe és megmondta, hogy a né­niké másnap reggel menjen be a tanácshoz, ott majd kiokoskodnak va’amit. Erre a bejelentésre fel­derültek az arcok. Jó volt látni, mennyire örültek az emberek. Szívet bizsergető, friss, tartalmas beszélgetés következett Nem kel­lett bíztatni senkit. Nekivídámo­­dott a kis, görbebotos öreg is. — Fodor elvtórs az élőbb a ve­tésről beszélt. Jól megfigyeltem, mit mondott. Igazat adok neki Bizony sietni kel, mert az idő el­jár. És én még az apámtól hallot­tam azt a mondást, hogy ha egy­szer sikerül is a kései vetés, azt soha senki ne mondja meg a fiá­nak. Hát ehhez tartam magam — mondta, mi meg mindannyian jót nevettünk a kis ör-eg parasztem­ber okos érvelésén. Még az imént szipogó néniké is mosolygott. Az emberek nyelve pedig egyszeriben megoldódott. — Hej, micsoda halastavat le­hetne itt csinálni — jelentette ki az egyik parasztember, aki az előbb még olyan nagy buzga’om­­mal szundikált. Aztán ott mindjárt töviről-hegyire megbeszéltük, ho­gyan. (Másnap már tizenöt jelent­kező volt a haltenyésztő szakcso­portba. amelynek a magvát ezen a kisgyűlésen ültették el). Később csuda patázs vita keletkezett a szeszfőzde ügyében. Az imént Fodor e’vtárs maradt alul. De most már ő győzött. — Miért vitték el innét a szesz­főzdét — kérdezte az egyik gazda. — Mert itt nálunk kevés a gyü­mölcsös — volt a válasz. — Pillanat, Fodor elvtárs. Jász­­alsószentgyörgynek sincs több gyü­mölcsöse. — Igaz de a környező községek­nek mégis csak elég az ottani szeszfőzde. Majd, ha mi még több gyümölcsöst telepítünk, akkor in­­doko’t lesz a kérésünk. A jelenlévők ezzel egyetértettek. Nekividámodva mondta az egyik parasztember. — Látja, Fodor elvtárs, ez a jó. Nem pedig az,' amikor hatalmi szóval némítottak el bennünket. Nem akarunk mi ártani a demok­ráciának. Éppen azért nyitjuk ki a szánkat, hogy segítsünk. Csali hallgassanak meg bennünket. A rossz neveződjék csak rossznak, mert másként nem lehet azt jóvá tenni. Ha hiba van, attól még sze­retjük mi ezt a rendszert, de ak­kor van nagyon nagy baj, ha a ba­jokat nem szabad megmondani és a rosszat jónak kell nevezni. Örü­lök, hogy mostmár másképpen van és beszélek is, csak győzzék hall­gatni Beszéljenek is az emberek. Hadd szűnjön meg végre a tunyaság, az álmos gondolkodás. Hadd legyen még nagyobb a felelősségérzet minden rendű, rangú tisztséget vi­selő emberben. Legyen az minisz­ter. vagy községi begyűjtési meg­bízott. Beszélgettünk sok gazdálkodóval. — Ki vagyunk mi békülve a helyzettel elvtárs — mondották — csak két nagy bajunk van. Az egyik az, hogy- leszerződtünk két­ezer libára. Meghízlaltuk a jószá­got és át akarjuk adni. Erre be­rendelnek bennünket délután há­rom órára, ott didergőnk és csak másnap hajnalban veszik át tő­lünk a baromfit. Hát rend ez? Sza­bad ivet csinálni az emberrel? — Néhány évvel ezelőtt meg sza­bályozták a Zagyvát. Űj mederbe terelték a folyót. Erre a munkára szükség volt és köszönjük az ál­lamnak az irántunk való gondos­kodást. Szívesen adtuk a földet, ahová az új meder került. De an­nak már nem örülünk, hogy ezek után a földek után még mindig fizetjük az adót és a beadást. Mit mond erre Molnár Ferenc, a párttitkar, aki egyébként népszerű ember-. Az idősebb asszonyok fiamnak szólít­ják. A ve e egykorúak Ferinek, s a fiatalabbak Feri bátyámnak. — Azt mondom, hogy amikor baromfiátvétel van, ahányan va­gyunk annyifelé szökünk. Nem tudunk mit csinálni. Nem küldik a gépkocsit rendes időben és én csak azt kívánom, hogy az az em­ber jöjjön ide egy hétig párttit­­kámak, aki ennyire becsüli a pa­rasztokat és így intézkedik. Majd megtudja, hogy milyen a magyarok istene. S mi van a vízszabályozással — kérdezzük. A begyűjtési megbízott a vállát vonogatja. Elég ingerülten vála­szol: — Én mindössze három hónap óta vagyok a községben. Nem is­merem ezt a problémát. — Ezzel elintézte a több mint száz gazdál­kodó jogos panaszát. Szóval: sze­rinte nem tartozik a reszortjába De ez nem igaz. Jó lenne, ha megértené, hogy nemcsak a be­gyűjtési tervek teljesítéséért kell harcolnia, hanem a jogtalanságok megszüntetéséért is. Higyje el, ha ezt teszi, akkor is a begyűjtési ter­vek teljesítéséért harcol. Igaz, a szeme1lenző nélküli gon­doskodás kialakítása nehéz. A problémák bonyolultak, szerteága­zóak, szövevényesek. A helyi ve­zetőknek még nagyon sok szüksé­gük van a segítségre a szocialista demokratizmus beteljesüléséért: Lengyel elvtárs az emlékezetes esti kisgyűlésen adott ilyen segít­séget, és a mezőgazdász mindjárt öntevékenyebb lett. Másnap reg­­ge’re már kitalálta, hogy mit le­het tenni az idős asszony föld­ügyében. Tavaszig lesz majd tar­talék-terület és ebből adnak az idős házaspárnak. Lám, mégis le lehet törölni a könnyeket. A tanács vezetőd, miután tüzete­sen megismerkedtek a nénike helyzetével, száz forint gyors-se­gélyt utaltak ki neki Nem nagy ez az összeg, de a segíteniakarást tükrözi. De ne csak olyankor legyenek kezdeményezőek a helyi vezetők, amikor felsőbb szervektől felkere­sik őket, hanem mindig. — Nehéz most vezetni — mond­ják a jánoshidai élvtársak. Iga­zuk van. De nem azért nehéz, mert az embereknek visszatért vitatkozó kedvük. Azért nehéz, mert a XX. pártkongresszus és a júliusi párt­­határozat alkotó szellemét nagyon nehézkesen követik a politikai munkát alátámasztó gazdasági intézkedések. Sok még a huzavona. Arra lenne most már nagyon nagy szükség, hogy az illetékes minisz­tériumok vizsgálják meg aláren­delt szerveiket, hogy ezeknek szerkezeti felépítése, ügyrendje, intézkedési formája — amely meg­felelt 1955-ig — alkalmas-e most az újszerű feladatok elvégzésére. Szekulity Péter (Vége.) Űj közszükségleti cikkek kerülnek forgalomba A megye lakossága részére nagy mennyiségben gyártanaK Közszük­ségleti cikkeket, a helyiipari válla­latok, kisipari szövetkezetek. Köze­ledik a tél, s több áruból jelenleg is hiány van és bizonyára minden­kit érdekel, hogyan elégíti ki a ke­reskedelem a helyi igényeket. A Megyei Tanács Ipari Osztályától és a KISZÖV-től szerzett értesülések alapján közöljük az alábbiakat: Lesz elegendő télikabát, tianeiling Már korábban hozzáfogott a szolnoki Ruházati Vállalat a téli­kabátok gyártásához. Mintegv 5.500 db. készül el december közepéig. — Kapható lesz különböző méretben, minőségben és árban. A gyerme­kekre is gondolt a vállalat. Az ő részükre is készít 400 különböző méretű télikabátot. Fiúk részére 450 db. öltönyt gyártanak. Az elmúlt években igen nagy keresletnek ör­vendő fianell ingből is lehet kapni elegendő mennyiséget. 13.000 db­­ból bőven lehet majd válogatni. — 290 ezer forint értékben különbö­ző anyagokból női kosztümöket is varrnak a vállalatnál. A Szolnoki Vasipari Vállalat is gondol a lakosságra. Mintegy 14 tonnányi füstcsövet és hozzávaló tartozékokat gyárt még ebben a ne­gyedévben. A jászberényi és a jász­árokszállási Asztalosipari Vállala­tok bútorait már jól ismerik me­gyénkben. Mindkét vállalat számos szoba- és konyhagamiturát szállít a kereskedelemnek! IJjból megjelenik a zománcozott füstcső A kisipari szövetkezetek is jelen­tős mértékben végeznek szolgálta­tásokat, készítenek űj szükségleti cikkeket a lakossárnak. A jászki­­séri Szövetkezet zománcozó részle­ge most uj cikkel akarja meglep­ni a vásárlókat. Három színben, fe­hér, zöld, feketében zománcozott füstcsövek gyártását tervezi. Ilyen cikket már több, mint 10 éve nem gyárt az ipar. Szó van arról is, hogy zománcozott tölcséreket, zsíros bö­­dönöket, paraszt tálakat és fedőke: is gyártanak Jászkiséren. Meg kei) azonban jegyezni, hogy jelenleg komoly anyag-gondokkal küzd a szövetkezet, néha még az u. n. „nitt szögből“ is hiécy van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom