Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-12 / 239. szám

SZOLNOKI ^ NAPLÓ Hozzászólások a város zöldségellátásához Lapunk az elmúlt hetekben két esetben is foglalkozott vá­rosunk zöldségellátásával. Az általunk felvetett problémákra íme az illetékesek válaszai: A szolnoki földművesszövetkezet nagymértékben nem tud beleszólni az áruellátásba, mivel csupán két piaci árusító hellyel rendelkezik. A város a zöldáru ellátásának bi­zonyos mértékben! megjavításához igyekeztünk hozzájárulni azzal, hogy a szolnoki állomásnál egy zöldségpavilont létesítettünk. Ügy érezzük, ezzel nagymértékben könnyítettük az állomás környéki dolgozók olcsóbb zöldáru és gyü­mölcs vásárlásárt;, hiszen eddig az ott lévő magánkereskedők bizony kirívóan magas áron árusítottak. Ugyancsak Szolnokon a Beloian­­nisz-út 33. szám alatt új zöldség­boltot nyitottunk a jobb áruellátás érdekében. Sajnálattal vesszük azonban tudomásul, hogy ilyen erőfeszítéseket a város területén csak mi teszünk. A bírálat ránk­­vonatkozó részét a Néplaptól elfo­gadjuk és igyekszünk a fenti ke­vés egységeink jobb, zökkenőmen­­tesebb és olcsóbb áruellátását biz­tosítani; Sárosi Béla, körzeti fmsz-i elnök • Nagy nehézségeink vannak a zöldáru beszerzésénél, mivel me­gyénk területén kevés az öntözéses zöldségtermelés és így a mostani szélsőséges időjárás igen komoly probléma elé állított bennünket. Más megyékből kell beszerezni a burgonyát, sárgarépát, vörös- és fokhagymát, fejes- és kelkáposz­tát azért, hogy Szolnok város zöld­séggel való ellátását bizonyos fokig biztosítaná tudjuk. Meg kell azt is említeni, hogy a Győr megyei MÉK megfelelő tartósító üzemmel és tá­rolóhellyel rendelkezik. Ezzel szem­ben a mi központunknak nincs megfelelő helyisége a tartósított áruk elhelyezésére, pedig a tartó­sításhoz megfelelő edényzetünk és gépünk biztosítva van. Meg keli jegyezni, hogy a nyár folyamán a Kolozsvári-úton lévő kb. 20 vagon befogadóképességű tartósító üze­münket lebontották anélkül, hogy szóltak volna és ami még szomo­rúbb: helyette nem biztosítottak másikat, többszöri sürgetésünk el­lenére sem. így nem tudjuk vál­lalni a lakosság ellátását savanyú­sággal, mert tárolóhelyünk olyan kevés, hogy csak minimálisan tud­ja kielégíteni az igényeket. Mind­ezek mellett tartósító üzemünkben és tárolóhelyünkön 61 mázsa ká­poszta, 91 mázsa paprika, 67 má­zsa zöldparadicsom, 31 mázsa diny­­nye, 21 mázsa paprikasaláta és 6 mázsa vizesüborfea van besava­nyítva; Takács Albert Mezőgazd, Term. Ért. Szöv. közp. vez. • Szükségessé vált, hogy a nem megfelelő zöldáru ellátással foglal­kozzon a sajtó. Eddig is az volt a gyakorlat, hogy minden felvetett bírálat után javulás mutatkozott az illetékesek mimikájában, amely végső fokon a jobb ellátást ered­ményezte. Talán a kereskedelem egyetlen ágában sincs annyi ja­vítanivaló, mint a zöldáru vona­lán, mert tervszerű termesztésről, vagy továbbmenve zöldövezetről, Szolnok viszonylatában egyáltalán nem beszélhetünk. Már pedig ha nincs áru, magasak a piaci árak, mert ezt irányítani csak megfelelő árumennyiséggel lehet. A rossz el­látást nagyban befolyásolja a mi gyenge munkánk is, mert az ár irányító szerepkör betöltése miatt létrehozott négy elárusító hely közvetlenül, a szemünk előtt, a magánfogyasztók rovására, kizáró­lag a közületek és üzemi konyhák kielégítésére törekszik. így hiába történik olyan intézkedés vagy uta­sítás. hogy a szolnoki piac ré­szére az időszakonként fennálló hiánycikkekből minden körülmé­nyek között biztosítson a nagy­kereskedelmi vállalat, mert az em­lített elárusítók a bizományi stand­dal az élen, ezekkel az árukkal „nagy fogyasztóinknak’* kedvesked­nek, így az áru, sokszor anélkül, hogy az kipakolásra kerülne, már vevőre talált. A bevezetőben már említettük, hogy milyen tények befolyásolják áraink alakulását. Észrevételünk az, hogy a Győr környékén lévő állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek intenzívebben foglal­koznak zöldáru termesztésével, de ezenkívül feltételezzük azt is, hogy Győr város ezen helyzeti előnyén kívül ipari adottságánál fogva na­gyobb arányban részesedik a köz­ponti készletből, amely olyan té­nyező, ami az árakat nagyban be­folyásolja. Végezetül köszönjük közlésüket, amely ezen munka­­területünkön nagy mértékű javu­lást segít elő. Szathmári Kálmán, MTVB Áruforg, előadó. cA NAPLÓ Lejüdtdádáfa. Csapó Gyula üb. elnök, levele­zőnk írja: „Dolgozóink sok panasz­­szal fordulnak hozzám. Ezek között szerepel többek között az is, hogy a MÁVAUT kalauzai nem kezelik he­lyesen a dolgozók bérletjegyét. Er­ről személyesen is megyőződtem. Vállalatunk dolgozója, Kurilla Ágoston öntőmester október 3-án reggel 7 órakor a Szabadság-tér és a Megyei Gépjavító Vállalat között közlekedő autóbusszal jött munka­helyére. Bérlete kezelésekor a ka­lauz a 17 órát lyukasztotta ki. Té­vedését észrevette, kezelte a 7 órát, de a bérleten nem igazolta a hely­telen kezelést. így történt meg az, hogy amikor Kurilla elvtárs mun­kája végeztével hazaindult, a dél­utáni jegykezelő a bérletet nem fo­gadta el. Az eljárás jogos volt, a hibát a délelőtti kalauz követte el. Szeretnénk, ha a MÁVAUT dolgo­zói igényesebben látnák el munká­jukat, mert akkor nem kerülne sor arra, hogy esetleg dolgozóinkat csa­lónak nézzék; * Sárossy Imre, Sütő u. 13. szám alatti levelezőnk a gorombaság ellen panaszkodik. Az útépítés miatt körülményesebb a közlekedés váro­sunk utcáin. A helyes közlekedés érdekében az egyes útszakaszoknál őrök vannak felállítva, akiknek fel­adata, hogy udvariasan rendreuta­sítsálk a szabálytalanul közlekedő­ket. Vele is az történt, hogy akarat­lanul, rossz helyen keresett átjárót egyik oldalról a másikra. A kijelölt őr a legdurvábban utasította rend­re, olyan szavakat használt, amely nem volt helyes. Jó lenne, ha az út­építő vállalat által kijelölt elvtár­sak mérsékelnék magukat és több türelemmel, udvariasabban látnák el szolgálatukat. * Palatínus Istvánná levelezőnk ír­ja: „Október 3-án este 6 órakor el­vittem kisfiámat az SZTK rendelő­­intézet bőrgyógyászati rendelésére.. Tudomásomra adták, hogy a rende­lés 7 órakor kezdődik. Visszamen­tem fél 8-kor, ekkor már egy beteg sem volt a váróban. Kis idő múlva jött az aszisztensnő, aki közölte ve­lem, hogy ha nem komoly az ügy, jöjjek másnap 10 órára. Indok az volt, hogy nem vagyunk felvéve a betegkönyvbe. A vizsgálat nem tar­tott volna sokáig, hiszen az orvos­nak csak rá kellett volna nézni a gyerekre, arca kiütéses és máris ké­szen lettünk volna. Türelmünk el­fogyott, férjem kért egy papírt, hogy panaszát megírja. Kapott is akkora papírt, mint egy — kapube­lépő cédula. Másnap ismét elmen­tünk, de akkor olyan sokan voltak vidékiek, hogy nem tudtam kivár­ni. Hát szabad ilyet csinálni?” Hal a disznólrzlaldában A tiszafüredi Március 15 Halá­szati Termelőszövetkezet országos viszonylatban ismeretes. Több nagy várost iát el friss határúval és az érdekesség az, hogy pont Szolnok ez alól a kivétel. Nem azért, mert rosszul dolgozik a szövetkezet. Nem. Hanem azért, mert a városi tanács a szövetkezet szolnoki csar­noktéri üzletét elvette. ígéret volt, hogy lesz másik, lesz jobb. A szö­vetkezet kért, kömyörgött levélben, szóban. Semmi eredmény, azaz hogy van eredmény, a szövetkezet nem tud halat küldeni. És amit eddig küldött? Az sajnos, nem el­adható, mert romlott. így kerül a harcsa kilogrammonként három forintért a hizlaldába ahelyett, hogy városunk dolgozóinak igé­nyeit elégítené ki kilogrammon­ként 24 forintért, Mehet ez így to­vább? Nem! És a városi tanács keres­kedelmi osztálya segítsen ezen mi­nél előbb. Az Ígéret szép szó, ha megtartják — csak akkor lesz hal. Vári Viktor szöv. elnök NAPI MŰSOR Szigligeti Színház: Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül, Móricz Zsigmond nagy­sikerű vígjátéka (okt. 12—lS-lg, vasár­nap délután is). Vörös CslUag tumszm­­ház: Ganga, művészi Indiai film (12— 14-ig). Első szerelem, olasz film (15—17- ig). Tisza filmszínház: Ernst Thälmann, (német film (12—14-ig). Taxi úr, francia filmvígjáték (15—17-ig). Járműjavító kul­túrotthon: A kis szökevény, amerikai film (12—13—14-én). A NAPLÓ CIKKEI NYOMÁN Bírálat - a bírálatra Az október 9-én megjelent Szol­­naki Naplóban olvastam egy cik­ket, amely többek között bírálja Kátai elvtársat, a város! tanács VKG osztályvezetőjét. Ez a bírálat nagyon jogos! Igaz, hogy nem mond el mindent. Nem mondja el a cikk, hogy Kátai elvtárs milyen gorombán, nem emberi hangon be­szél a hozzá forduló dolgozókkal. Velem is történt hasonló eset. Felkerestük Kátai elvtársat ház­mesteri ügyben, Az egyik házban szerettem volna a házmesterséget elvállalni. Kátai elvtárs különböző indokokat hozott fel, hogy nem le­het. Erre én megjegyeztem, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Ezt nem indulatosan mondtam. De Kátai elvtárs úgy rám kiabált, hogy az egész városi tanács zengett belé. Olyan kitéte­leket használt, hogy menjek, taka­rodjak ki azonnal a szobájából és ő garantálja, hogy amíg itt lesz. én nem leszek házmester. Én még ezután sem kiabáltam, csak majd­nem kipottyant a szememből a könny. Velem még sohasem be­szélt így senki, még a múltban sem, pedig akkor is munkás vol­tam, és munkás vagyok ma is. Mikor e cikket olvastam, külö­nösen felmerült bennem, hogy tűr­hetjük-e mi munkások, hogy nap­jainkban így beszéljen velünk egy tanácsfunkcionárius? Főképpen ak­kor, ha párttag?! Ki állította Ká­tai elvtársait jelenlegi beosztásába? Mi munkások és azért, hogy a mi érdekeinket védje, és a mi jobb életünk megteremtésében segítsen. Annyit csali elvárhatunk tehát, hogy emberséges módon bánjon és beszéljen velünk. Megértjük mi az igazságot akkor is, ha nem durván, kiabálva mondják. De olyan han­gon, ahogyan ő beszél, nem! Utoljára kérjük Kátai elvtársat, változtasson magatartásán, mert ha nem, jogunk van arra, hogy mi változtassunk funkcióián! Ismétlem, hogy a bírálat jogos volt, még akkor is, ha a megyei tanács egyes vezetői ezt kétségbe­vonják, Hortobágyi Zoltán, Vegyesip. Jav. Váll. dolgozója. Oldjuk meg M-né problémáiét Nagyon helyes és jogos a Nép­lap bírálata mindkét esetben egy­aránt. Különösen azonban a vá­rosi tanács VGK osztályának ve­zetőjét ért bírálat foglalkoztatott mélyebben. Kátai Sándor elvtársat nem azért állították a VKG osz­tály élére, hogy a dolgozók érde­keivel kurtán bánjon és olyan ki­jelentéseket használjon, amilyene­ket Nagyhajú Sándor és M.-né ese­tében tett. Kátai Sándor kijelenté­sei súlyosak, talán meggondolatla­nok. Helyes lenne, ha a járás­bíróság is felfigyelne e cikkre, s az ott felvetett kérelmet hatható­san támogatná és ezzel M.-nó és a többiek segítségére sietne; Köszler Antal, Járműjavító Ü. V, A TISZA BtlTORGlíÁRBAN Az egész országban jól ismerik a Tisza Bú­torgyár áltál készített konyhabútorokat, ame­lyek 2473 forintos áron kerülnek forgalomba. A legapróbb darabja is gondos munkával ké­szül. — Képünkön Ju­hász József né faipari gépmunkás a konyha­­szekrény egyik darabját készíti. Évek óta szor­galmas dolgozója az üzemnek, amelyet 155 százalékos havi átlag­teljesítménye is bizo­nyít. Jő volna egy határozat... Hiába, szép lesz a mi Fő utcánk is. Ezt én mondom, aki so­káig nem ihattam a Tisza vizét, mert kissé távolabb voltam Szol­noktól. Főleg a szép, egyenes bogárhátú aszfaltútnak örülök, s azt hiszem, ebben osztozik velem sok gépkocsivezető, s mindenki, aki szereti városát, Szolnokot. Nem leselkesednek majd kátyúk a gyanút­lan kerékpárosokra, nem törnek a féderek, s a rohanó autók nem pocskoiják össze eső után az ember ruháját, mert a víz azonmód lefolyik a kanálisokba. De mivel mostanában néha-néha elnézem a kemény betonnal küszködő útépítőket, látom, mint változnak át szorgalmuk nyomán a milliók úttá, jó aszfaltúttá, egy kis aggodalmat is érzek. Féltem ezt az utat! Hogy mitől? A nehéz járművektől, a nagy hemyótalpas traktoroktól és megmondom: a tankoktól. Az az ember vagyok, aki üdvözölni tudja a határozatokat — feltéve, ha az nem kinyilatkozta­tás. Ezt csak azért mondom, mert azt hallottam, hogy a Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága határozatilag meg akarja tiltani a nehéz járművek közlekedését a Fő utcán. Ezt feltétlenül csak helyeselni lehetne. Mivel aggódom egy kicsit — mert még nem egész biztos az, hogy napvilágot lát a határozat, — azt szeretném javasolni, hogy az előbb említett útrongáló járművek a mellékutcákat, nevezetesen az Ady Endre-utcát, s egyéb erre alkalmas utakat vegyék igénybe. Ez­zel bizonyára nem csak én, hanem sok más egyet tudna érteni. Ha a tanács tervezett határozata megszületne s meg is való­sítanák, még jobban tudnánk örülni a szépülő Szolnoknak, az új aszfalt útnak; (o) Amiről itt nem mindennapi eset. Vagy talán az. Minden esetre érde­mes megemlíteni. So­kak előtt ismeretes, hogy Bogdán Sándor a Szolnoki Állami Fod­rászat dolgozója szak­májában kiváló. Bi­zonyságul szolgáljon: eddig három esetben vett részt az állami fodrászat által rende­zett országos verse­nyen, egyszer második, egyszer első, és ieg­­utóbb nemzetközi ver­senyen második helye­zést ért el. Ez igen ki­váló teljesítmény. Ezt szám on tartották az ál­lami fodrászati köz­pont vezetői is, és je­lölték Bogdán elvtár­sat a Bécsben megren­dezendő nemzetközi fodrászversenyre. Há­rom budapesti mellett ő volt az egyedüli vi­déki. — Már minden rendben volt, — csak utazni kellett, amikor kiderült, hogy Bogdán Sándor nem mehet. Kihúzták a névsorból. Csak úgy egyszerűen, s valaki más ment helyette. Most jött a labdázás. Az Állami Fodrászati Központ az útlevélosztályra hárí­totta a felelősséget, az pedig viszont. Azt hi­szem, az útlevélosz­tálynak volt igaza. A magyarok Bécs­ben csúfos eredményt értek el. Nem állítom, hogy tisztán azért, — mert egyéni érdekek miatt nem vitték ki Bogdán Sándort, de az ő tudása sokat jelen­tett volna. Végezetül: vajon miért diadal­maskodott még min­dig a protekció, az egyén! érdek külföl­di szereplésünk rová­sára. H. Z. 3Ci húzták a neosőrből. szólok RENDŐRSÉGI HÍREK Ignácz János többszörösen bünte­tett zagyvarékasi lakos, nemrégen szabadult a börtönből. Munkát rém vállalt, lopásra vetemedett. Neve­zett Szolnokon a rádióállomás kör­nyékén lévő dolgozó parasztok ku­koricáját fosztogatta, majd piacon értékesítette. Egy alkalom kortet­ten érték, előállították a rendőrsé­gen és több rendbeli kukoricalopás és egyéb bűncselekmények miatt őrizetbe került; a rendőrség átadta a2 ügyészségnek, Zoliéi Sándor zagyvarékasi lakos, büntetett előéletű, a nyár folyamán az ugarban és a zagyvarékasi ha­tárban több dolgozó paraszt burgo­nyáját megszedte, és azt részben a szolnoki piacon, részben más köz­ségek piacain értékesítette. Az ősz folyamán, amikor a kukorica be­érett hajnalonként nagyobb meny­­nyiségű kukoricát lopott, a kukori­cacsöveket a napon megszárította, lemorzsolta és morzsolt állapotban árusította a piacon. Nevezett ellen már többen tettek bejelentést, így a rendőrség elfogására intézkedést tett és letartóztatta. Több rendbeli bűncselekmény elkövetése miatt, valamint munkakerülő életmódjá­nak megszüntetése miatt a rendőr­ség őrizetbe vette és ügyét a járási ügyészségnek adta át. EMBEREK FEHÉRBEN Az „EMBEREK FEHÉRBEN" című francia film egy fiatal, tehetséges orvos küzdelmeiről, sikereiről és szerelméről szól. Fősze-* repben Raymond Pellegrm, Jeanne Moreau és Jean Chevrier. (Bemu­tatásra kerül a Vörös Ceilag filmszínházban, november 1—4-igL

Next

/
Oldalképek
Tartalom