Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-11 / 238. szám

1956. október 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

HeueHek — ivitékkedééelí

Nem értünk egyet a MÉH válaszával

Október 3.-i lapszámunkban közöltük „Ne csapják be a gyermekeket“ címmel, Serfőző János tiszaföldvári iskola igazgató levelét. Október 6-án megkaptuk a választ a Szolnok-Heves megyei Melléktprmék és Hulladékgyűjtő Vállalat igazgatójától. A levélhez mellékelve van Katona Béla ellenőr jelenté' se, aki a cikk nyomán vizsgálatot tartott. A többek között ezeket olvashatjuk jelentésében: :.. Szikora Máriát kikérdeztem, aki elmondta, hogy a Zsadonyhoz beszállított nátronpapírhulladékot odahaza megmérték és az 9 kg volt, melyet Zsa dony csak 6 kg-nak vett meg. ö a diferenciát nem reklamálta, mert nem tudta, hogy a mérleg, amellyel odahaza mértek, jó-e. A kifizetett összeg (a 6 kg után 50 filléres áron) helyes. Utólagosan a mérlegelés helyességét megállapítani nem tudtam, mivel augusztus 28-án történt, azonban feltehető, hogy a valóságnak megfelel.; j

:;: Jogos a panaszuk azoknak a pajtásoknak, akik a tankönyvek után 40—50—70 fillért kaptak, mert annak kg-kénti ára: 1 Ft. A felelősségre vonásnál Zsadony elismerte, hogy tankönyveket vett át az iskolásoktól, azonban azt nem tudta igazolni, hogy azok ellenértékeként 1 Ft. kg-kénti árat fizetett. így a fenti tények fennállnak és a valóságnak megfelelnek .;::

::: fennáll az a körülmény is, hogy fél-kilogrammot nem számol el is j

t::: a cikkben szereplő Zagyi Ilona és Kosa Ilona pajtások panasza nem jogos... Rommer Verona panaszát nem állt módomban kivizsgálni, mivel azt Jován Mihály a tiszaföldvári földművesszövetkezet felvásárlója eszközölte. A tényt meg beszéltem az ügyvezetővel, ki megígérte, hogy soronkívül ki fogja vizsgálni.;; j

Ennyit a jelentésről, amely egy eset kivételével megállapítja, hogy Zsadony István MÉH-megbizott becsapta a gyermekeket S most nézzük meg mit ír a vállalat igazgatója: „A szerkesztőség azon kérésének, hogy a megkárosított pajtások teljes egészében megkapják a nekik járó összeget, technikai akadályok miatt nem tudok eleget tenni. Zsadony István MÉH-megbízott

az áruvételi jegyeken nem tüntette fel az átvett papír minőségét, így az érte járó ellenérték (pontos egységár) nem állapítható meg.;;s :;; .Az átvevőhelyen kifüggesztett árjegyzék pontosan tartalmaz za a különböző papírhulladék fajták átvételi árait, így a pajtásoknak azonnal módjukban állt volna helytelen ár alkalmazása estén reklamálni és eredménytelenség esetén hozzánk fordulni.:..:

; s:: a mérlegelésnél elkövetett szabálytalanságokról a helyszínen meggyőződtünk és mivel e téren egy ízben figyelmeztettük nevezettet, emiatt megbízatását a mai nappal a hulladékgyűjtésre vonatkozóan megvontuk.’*

Az igazgató elvtárs levele, s az a tény, hogy Zsadony elvtárs megbí zatását visszavonták igazolja a panaszok jogosságát. A vállalat részéről tett intézkedés azonban csak félmegoldás, mert ezzel még nem térül meg a pajtások pénze. Miért nem kötelezi a vállalat Zsadony Istvánt, aki a visszaéléseket elkövette, hogy fizesse meg a pajtásoknak járó összeget? Ez lenne az igazságos megoldás. Egy dolog bizonyos: a pajtások semmi körűimé nyék között nem károsodhatnak mások hanyagsága, vagy felületessége miatt.

SzÓVÁTESSZÜK

Nagyobb takarékosságot

Furcsaságok

az úíszászi kisvendéglőben

Aki Ujszászra utazik, vagy éppen ott kell várnia a következő vonatra, legtöbbször felkeresi az állomással szemben levő kis vendéglőt. Van, aki a zenét hallgatja, van, aiki körülnéz ennivaló után. Található itt különböző konzerv, rántott hús, szalonna, stb.

A szabott árakkal ellátott ételneműefckel nincs is baj. Azonban amit házilag áraznak, mint pl, a rántotthús, 8—10 dg-os darab 8.20, vagy 5 dg-os szalonna 3.30 forint, az már nem rendjén való.

Este nagyobb a forgalom, megtelnek a helyiségek. Kevés az asztal, kevés a széli, tehát állva kell elfogyasztani az italt. Itt is hibát látok. Azt, hogy az állva fogyasztó vendégekkel is megfizettetik a zenedíjat. A 9 forintos bor 15 forintra emelkedik, pedig még ki sem viszik, — a vendégnek kell a pulthoz menni érte.

Sürgős orvoslást kérünk az árak helyesbítésére.

Csömör János levelező, Szolnok.Sokat hallunk napjainkban az energia készlettel való takarékosságról, erről olvasunk az újságokból is. Ez a mozgalom valóban döntően befolyásolja népgazdaságunk helyzetét,

Sajnos, ez a felhívás, ez a gondos figyelmeztetés nem mindenütt taláJ megértésre. Az a kifogásom s a panaszom ezzel kapcsolatban, hogy a kunszentmártoni földművesszövetkezet vezetősége nem ellenőrzi az energia takarékossági mozgalom betartását. Községünk különböző pontjain levő üzletek előtt a hosszú munkaszüneti napokon is ég a villany a legközelebbi nyitásig. Néha van kettős ünnep, akkor is úgy fogyasztják az égők nappal is az áramot, mintha éjjel lenne. A boltvezetők nem tesznek semmit.

Én nem hiszem, hogy bárki is helyesnek találná ezt a megoldást, s jó lenne, ha a szövetkezet vezetősége megszüntetné ezt a pazarlást.

HEGEDŰS MENYHÉRT lev.

Kunszentmárton.

Lukács György válaszai az ifjúság kérdéseire

az Eötvös Lóránd Tudományegyetem ankétján

Válasz a tiszakílrtieknek

A Szolnok megyei Néplap szeptember 27-i számában Tiszakürt lakói panaszt tettek a Tiszakürtön gyártott sütőipari termékek helytelen elosztása miatt. A panaszra válaszom a következő:

Mint ismeretes a Tiszakürtön lévő sütőüzem három községet és egy szőlővidéket lát el kenyérrel. — Az üzemben négy szakmunkás dolgozik. Megtörtént olyan eset, ha közülük valaki megbetegedett, a kenyérfogyasztók hiányát érezték az ő munkájának. Ilyenkor azonban az üzem vezetője vállalatunk központjától azonnali segítséget kért. s vagy kész kenyeret kapott, vagy szakmunkást bocsájtottunk rendelkezésükre.

A süteményellátást jobb híján — ha el tudom intézni a MÄVAUT vezetőségével — egyelőre a kunszentmártoni üzemünkből kívánom megoldani mindaddig, amíg tisza. kürti üzemünk helyben nem tud gyártani.

Az árudavezetőjével már többször beszéltem, azonban egyetlen alkalommal sem tett említést, hogy az esti órákban a kenyér vásárlásánál tumultus lenne. Ha ez mégis fennáll, helytelennek tartom, hogy az üzletvezető elvtárs ezt velem nem közölte, mert valamilyen formában mégis folyamatossá tettük volna az ellátást.

Egyben felhívom a tiszakürtiek figyelmét az üzemünkben rendszeresített panaszkönyvre. Kérem, ha bármilyen hiba is csúszna be üzemünk munkájába, szíveskedjenek azt a panaszkönyvbe bejegyezni, hogy azt a legrövidebb időn belül orvosolni is tudjuk.

Tivadar József, a Törökszentmiklósi Sütőipari V. igazgatója

*

Megjegyzés: Kérjük kedves tiszakürti olvasóinkat, értesítsék arról a szerkesztőséget, hogy egyetértenek-e a válasszal, panaszuk ilyenirányú elintézésével.

A szerencse forgandó

Nehezen táncolnak már a csúzos öregek, hetven—nyolcvan éves bácsikák lába bizony nem a kunsági legényedhez való. Mégis el kell érni, hogy ha elgyötörte is őket az élet. ha egyébként görcsös bottal totyognak az udvaron, egy-két órára legyenek újra fiatalok. Át kell forrósítani a reszketős tagokban fáradtan csordogáló vért, hogy megmutassák, amit már csak ők tudnak. Hagyják ránk örökül, s ne vigyék magukkal a sírba. Minden tiszteletet a népi hagyományok, a dalok, a táncok gyűjtőinek.

De elég az érzelgős szavakból, tulajdonképpen, ahogy szoktam, egy kis történetet szeretnék él-Hajnalban indult el a két gyűjtő Morvái Péter a Néprajzi Múzeumból és Szirmai Dezső Kunhegyes mindentudója. Vígat, reményekkel telve vágtak neki a tágas kunhegyesi határnak, mint a gyerekek, akik mád árfészket keresni indulnak. Még nem tudják pontosan, melyik fán. melyik bokoriban mit találnak, de ismervén a rétek, nádasok világát, jóízű sejtések bujkálnak bennük, hogy estére tele lesz a sipkájuk madártojással.

A két gyűjtő így nézegette a messziről fehérlő tanyákat: ott egy öreg bácsi lakik, aki évtizedeken üt pásztor ember volt, amott a távolból integető jegenyék tájékán egy idős ember, aki a násznagyi rigmusokban utolérhetetlen.

Nem tudom, kettőjük közül melyik kelt fel balábbal, lehet, az volt a baj, hogy nyuszi szaladt át előttük mindjárt a falu alatt a dűlőúton. A tény az, logy a násznagyi versek tudóia elment a dédunokáét látogatni a szomszéd faluba, az egykori pásztor gazi kunsági módra megmakacsolta magát, hogy őt >izory ne tegye csúffá senki. Hajnali harmaton indult :1 a két gyűjtő, s öreg esté volt. amikor a községbe visszatértek, még sem vették kihegyezett ceruzájuktak jóformán semmi hasznát, zsebükben üresen lapultak a jegyzetfüzetek,

Szirmai, a helybeli lakos a fáradtságon túl azért is lógatta az orrát, hogy így szégyenben maradt pesti vendége előtt.

— Nem baj, Dezső, holnap talán többre megyünk. — Vigasztalta Morvái. — Gyere, ugorjunk be a vendéglőbe, megvacsorázunk, iszunk egy pohár bort, s mindjárt elviselhetőbbnek találod a világot.

— Ne haragudj, de én legszívesebben hazamennék .; .

— Gyere, gyere, nagyon ránk fér a vacsora — s azzal be is tértek a kocsmába.

Az ajtóban szinte földbe gyökerezett a lábuk. Vidám muzsikaszó mellett két öreg kun mulatott. Itták a karcost, s úgy cifrázták a legényest, hogy a két gyűjtőnek tátva maradt a szája. Nem mondhatom, hogy leültek, inkább ledobták magukat az első asztalhoz, jegyezték, jegyezték sorra a különböző motívumokat. Nem kellett kérni, hogy ismételjenek a táncosok, megtették azok kéretlenül is. A gyűjtőknek soha még ilyen könnyű dolguk nem volt, háborítatlanul dolgozhattak.

Több mint félórán át tartott a parádés bemutató, s amikor befejeződött, Szirmai odament az egyik öreghez.

— Ugyan mondja már meg a nevét, bácsikám!

— Miért akarja felírni? — hördült fel az öreg kun. — Tisztességgel mulattunk mi, semmiben kárt nem teszünk, s megfizetjük, amit fogyasztunk.

Kis vita után mégis megbékéltek, sőt az öregemberek leküzdve a napír és a ceruza iránti iszonyukat. asztalukhoz fogadták a néprajzosokat. Együtt Ittak, énekeltek, amíg a vendéglős el nem rendelte a zárórát, s ha igaz, a két bácsika is tanult egynémely kunsági nótát a gyűjtőktől. Mint mondották, hallották ugyan már ezeket gyerekfejjel dehát rövid az emberi ész s mégis csak jó valamire az a kottapapír is.

(solymár) I

A vitatkozó kedv hazánkban egyre nagyobb, egyre szélesebb rétegeket hódít. Immár nem a Petőfi Kör az egyetlen nyilvános fóruma, hanem szerte az országban vitáznak a diplomások, sőt a munkások is az értelmiségi határozatról, — kedden délután ötkor pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem új színháztermében az egyetemi diákság is ankétot hívott egybe, saját helyzetének és problémáinak megvitatására.

Az előre benyújtott kérdésekre Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár válaszolt. Közben már áradtak a kiegészítő vagy újabb kérdések a pódium felé. Pedig az eredetiekben is szó esett — jellemzésükre Lukács György a latin közmondást idézte: — „az összes dolgokról és még néhányról". ízelítőül néhány kérdést: Mi a véleménye arról a vitáról, amely mostanában a szocialista rea'izmus fogalma körül folyik? Érvényes-e Leninnek a párürodalomról írott, 1905-ös cikke a mára is? Felül kell-e vizsgálni egyes elavult, hibásnak bizonyult párthatározatokat? Mi a véleménye a Petőfi Körről? Miért megy ilyen vontatottan a magyar—-jugoszláv kulturális kapcsolatok újrateremtése?

Lukács György ezekre a kérdésekre azt felelte, hogy változatlanul lehet beszélni a szocialista realizmus esztétikájáról és magyar példaként Déry Tibor „Felelet” című nagyhatású regényét említette, amelytől annak idején egyébként megtagadták a szocialista realista jelzőt. Ami Leninnek a pártirodalcmról írott cikkét illeti, azt Lenin nem a mai körülményekre s annak idején is egyedül a pártsajtóban dolgozó írókra vonatkoztatta; csupán a sztálinista dogmatizmus kérte azt számon a megvalósult proletárdiktatúra irodalmán. Az idejétmúlt vagy helytelennek bizonyult párthatározatokat Lukács György véleménye szerint feltétlenül felül kell vizsgálni és nem a múltban való vájkálás. hanem éppen a jövő érdekében. „Nyíltan meg kell mondani — jelentette ki, — hogy a decemberi irodalmi határozat helytelen határozat volt.’* Ezzel kapcsolatban kifejtette Lukács György azt is, hogy Friss Istvának a Szabad Népben megjelent cikke szerinte visszahúzó tendenciákat képviselt. A

Petőfi Körről azt mondta, hogy szerepe a magyar közéletben rendkívül pozitív, nagy misszió volt az idén tavasszal teret engednie a vélemények gátszakadásának s reméli, hogy a Petőfi Kör munkásságát az eddigi szellemben folytatja. Az új magyar—jugoszláv kulturális kapcsolatok ügyében elmondotta, hogy őt magát jugoszláv részről már megkeresték, művei kiadására szerződést kötöttek, s a he'yzet további javulása várható a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének jövő heti belgrádi útjától.

Bár a méltán oly népszerű új kínai jelszót, hogy „virágozzék minden virág", betűje szerint senki sem idézte, szelleme azonban a kérdések nagyobb részében és Lukács György válaszaiban egyaránt érvényesült. Érkeztek az elnökséghez ilyen megíoga'mazású kérdések is: „Az eddigi irodalmi struccpolitika után megismerhetjük végre a XX. század teljes irodalmát?" Lukács György amellett foglalt állást, hogy feltétlenül megismerendő, s hogy többé ne kényszerítsenek ránk semmiféle kritikai véleményeket elolvasatlan, megszerezhetetlen, nálunk kiadatlan művekről. Volt olyan kérdés is, helyes volt-e Németh Lászlót beválasztani az írószövetség elnökségébe? Lukács György azt válaszolta, hogy feltétlenül helyes volt, egy lépés előre, de a marxista bírálat jogát természetesen változatlanul fenntartjuk. Egy másik kérdésre, amely a nem-realista irányzatú művek megjelentetésére vonatkozott, Lukács György azt felelte, hogy ki kell adná a legkülönbözőbb irányzatok alkotásait, és a marxisták feladata róluk meggyőző, helyes elemzést adni. Rendkívül fontos és megszívlelendő volt az is, amit Lukács György a régi nézetek mostani felülvizsgálatával kapcsolatban mondott, amikor arra figyelmeztetett, hogy csak a valóban szűklátókörű, valóban szektás nézeteket kell revideálni, higgadt, komoly állásponton kell maradni — miközben a vá’tozatJanúl bírálandó, változatlanul vitatható műveket is meg kell jelentetni.

Az ankét második felében Sőtér István oktatásügyi miniszterhelyettes válaszolt az egyetemi oktatással, a kollégiumi rendszerrel kapcsolatos rész-kérdésekre.

Panaszos levél a moziműsorról

Évek óta figyelem a szolnoki MOKÉF igen jó műsorpolitikáját most azonban kifogást emelek ellene. Nem fogok óvatos duhaj módjára előzőleg hosszú dicséretet zengeni, hogy megtehessem észrevételeimet. Ez a „bevált” fogás ugyan ma is elterjedt és személy szerint néha hasznos, de marxistákhoz nem méltó. Vágjunk csak bele a lényegbe.

A Rumjancev-ügy c. film Karlovy Vary legutóbbi filmfesztiváljának egyik legünnepeltebb darabja és az új utakat kereső szovjet filmgyártás szép dokumentuma. A közvélemény és a hivatalos álláspont találkozását is innepelhetjük benne. Hiszen általános az a nézet, hogy mai életünket megelevenítő közép szerű darabok után újra kiemelkedő szovjet filmalkotást láthat a magyar közönség.

A szolnoki MOKÉP dolgozóiról feltételezem, hogy olvasnak újságot és fgyelemmel kísérik kulturális életünknek legalább azt a részét, amelyet a filmek foglalnak le a maguk számára. így teljesen érthetetlennek és különösnek tartom, hogy a Rumjancev-ügy nem Szolnok két filmozínházának valamelyikében, hanem a Kertmoziban szerepelt a műsoron — és a valóságban is. Október áső felében 5— 6 fokos didergő hidegben.

Nézzük meg. vajon a Rumjanccvügy-et milyen darabok szorították ki a falakon kívülre. Vele egyidőben a Tanár úr kérem c. magyar és a Látogatás a felhőkből c. csehszlovák filmeket látssza a Tisza, illetve a Vörös Csillag mozi.

A Tanár úr kérem-et mivel új magyar film. a bemutatás sorrendjében és helvében az elsőség illeti — minőségétől teljesen függetlenül. Egy külföldi filmnél, hacsak nem valami ünnepi hétről vagy hónapról van szó, ilyen szempontok nem é’-i'énvesülhetnek. A Látogatás a felhőkből. véleményem szerint, men gyenge, de bárhogy ís szemléljük : semmiképp sem jelentős alkotás Alanpicondoiásában irreá ís, *ehát bohózatnak tekinthető Humora azonban nagyon kevés, s az is fanvar és mesterkélt. Talár mé^ a MÖHOSZ szervezetébe való belépésre sem agitál elég ügyesen.

De tekintsük át a MOKÉP október havi műsorát. Három olyan filmet is látunk rajta, amelyet már — nem is régen — játszottak Szolnokon. Az első számú közellenséget pedig éppen harmadízben óhajtják bemutatni. Félreértés ne essék, különösen az utóbbit kitűnő, szellemes alkotásnak tartjuk. Pcrnandelt egyébként is minden héten szívesen látnánk a mozivásznon. De ilyen ismétléseknek csak akkor lehet létjogosultságuk, ha a MOKÉP-nek új, jó filmeket pillanatnyilag nincs módjában vetíteni. S különösen visszás állapotnak kell tartanom, ha ilyen ismétlések kiváló új szovjet alkotást a falakon kívülre szorítanak.

Tehát egyelőre annyit mondhatunk, hogy a Rumjancev-ügy ügye bizony rosszul áll Szolnokon. Lehet, hogy egyesek így vélekednek: a kultúráért érdemes áldozatot hozni — jelen esetben influenzát. Tlyen cinizmust azért mégsem tételezek fel az illetékesek részéről.

Nem vádolom a MOKÉP-ot azzal sem, bár ilven műsorpolitika alapján már feltételezhetném, hogy kasszasikerekre törekszik. Azzal sem gyanúsítom, hegy a szabadtéri vetítések erőltetett fenntartásával olyan látszatot akar kelteni, mintha Szolnoknak három mozija lenne; Elvégre mi kétszerakkora városban élünk, mint pl. ^zentes; s ha ott több, .mint egy évtizede két önálló moziépület szolgálja a közönséget, miért ne ’enne nekünk három mozink — hiszen a másodikat már favaty sikeresen létrehoztuk.

Egyesek szerint, miután éttermeink zsúfoltságát még néhány új megépítésével enyhítjük, gondolni kellene egy harmadik mozi tervére is. Én nem tudok ilyen nagy perspektívákban gondolkodni. Ezért csak arra kérném a Szolnok mentei Névlapot, hogy hasson oda: a Rumjancev-ügy c. filmet ne csak kertben, hanem moziban is vetítsék. A filmet sokakkal egvütt nem ’áttuk, nem láthattuk — féltiük az gészséeünket. munkaerőnket. Az :lven célú pesti utazgatások pedig emcsak költségesek, hanem államuk szempontjából sem helyeselhetek.

Sz. V,