Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-09 / 236. szám

SZOLNOKI ^ NAPLÓ Mit tett a Szolnok Városi Pártbizottság az értelmiségi határozat vaiéraváltása érdekében? Pártunk Központi Vezetőségének az értelmiségről szóló határozata nagy megelégedést keltett a szel­lemi élet dolgozói körében. A hatá­rozat végrehajtása felé az értelmi­ségiek várakozással tekintenek. Ép­pen ezért fordultunk Szekeres László elvtársihoz, a Szolnok Vá­rosi Párt-végrehajtó Bizottság má­sod titkárához és kértük meg: mondja el, mit tett eddig a városi pártbizottság a határozat végrehaj­tása érdekében? — A párt-végrehajtó bizottság el­sősorban arra törekszik, hogy visz­­szaszerezze és megerősítse az értel­miség bizalmát — kezdte Szekeres elvtárs. A végrehajtó bizottság tag­jai és munkatársai alaposan tanul­mányozták ezt a feladatot, munka­­értekezleten és taggyűlésen vitat­ták meg. Majd intézkedési tervet készítettünk, amely megszabja az értelmiséggel kapcsolatos mun­kák elvi és gyakorlati tennivalóit. Szolnokon is az volt a jellemző, hogy nem láttuk megfelelően az értelmiség szerepét. Ez a lebecsü­lés, amely természetesen sok eset­ben bizalmatlansággal párosult, megmutatkozott a pártépítésben is. Szolnokon az összpárttagsághoz viszonyítva az értelmiségi pártta­gok aránya csupán 5.7 százalék. Ebben az évben mindössze 50 ér­telmiségit vettünk fel tagnak és tagjelöltnek, amely ha több is, mint. tavaly volt, még mindig kevés. Milyen gyakorlati intézkedése­ket tesz a végrehajtó bizottság a fenti hibák megszüntetésére? — Amint már említettem, intéz­kedési tervet dolgoztunk ki. Ennek egyik legfontosabb része az, hogy a jövőben sokkal jobban támasz­kodjunk az értelmiség véleményé­re, segítségére. A városi pártbizott­ságon már a határozat előtt életre­­hívtunk egy mérnökökből álló mű­szaki bizottságot. Ez a bizottság igen sok hasznos javaslatot tett. A jövőben a más pályákon dolgozó értelmiségiek segítségét is ily mó­don akarjuk gyümölcsöztetni. Már megalakult egy kulturális bizottság is, amelynek az a feladata, hogy kidolgozza a város kulturális életé­nek a tennivalóit, egybehangolja a különböző társadalmi és kulturá­lis szervek munkáját. Igen nagy segítséget kaptunk az építőiparban dolgozó műszaki értelmiségiektől annak a helyzetjelentésnek a ki­dolgozásánál, amelyet az építőipar­ról adtunk; A közeljövőben, szak­mák szerint, a különböző értelmi­ségi rétegekkel megbeszéléseket folytatunk, majd az értelmiségi párthatározatról és segítségüket kérjük annak minél jobb végrehaj­tása érdekében. Ezen megbeszélé­sek után aktíva-ülést tartunk, amelyre meghívjuk az üzemek, a vállalatok, az intézményele vezetőit, tehát a párttitkárokat, az igazgató­kat, személyzeti felelősöket, ezen az aktíva ülésen — az értelmiségiek­kel történt megbeszélések alapján — vázoljuk azokat a feladatokat, amelyek szükségesek az értelmiségi párthatározat végrehajtásához; Mit tett a városi párt-végrehaj­tó bizottság az igazságtalanul megbántott, vagy hátrányos helyzetbe került értelmiségi dolgozók rehabilitálása érdeké­ben? — Amint mondottam, a párttag­ságunk soraiban igen kevés az ér­telmiségi. Ez annak a szektás po­litikának a következménye, amely nem egyszer az ellenség közé sorolt becsületes értelmiségieket. A vá­rosi párt-végrehajtó bizottság meg­kezdte egyrészt azoknak a tagje­löltfelvételi kérelmeknek a felül­vizsgálását, amelyeket elutasítot­tunk, másrészt az igazságtalanul ki­zárt értelmiségi párttagok ügyének az újrabírálását. Kedden a végre­hajtó bizottsági ülésen olyan nyolc értelmiséginek a tagjelöltté való [elvételét fogjuk javasolni, akiket előzőleg indokolatlanul elutasítot­tunk. Ezt a munkát a pártbizottság fegyelmi bizottsága folytatja majd, amely felülvizsgálja az összes ez­­irányú sérelmeket. Egyébként a keddi végrehajtó bizottsági ülésen javaslatot teszünk, hogy a végre­hajtó bizottságot egy értelmiségi taggal bővítsük ki. Ugyanis jelen­leg a végrehajtó bizottságban nincs egyetlenegy értelmiségi sem — fe­jezte be nyilatkozatát Szekeres elv­táüS; Városunk jobb vízellátásáért Szerkesztőségünk H. Gy. jelzés­sel levelet kapott. A levél írója vá­rosunk vízellátásával foglalkozott, részletesen kifejtette, mi az oka annak, hogy nem élvezhető az utób­bi hónapokban az ivóvíz. Egyúttal megoldást is javasolt. A levelet át­­küldtük a Megyei Tanács VKG osztályára, válaszuk a következő: „Annak ellenére, hogy évenként jelentős beruházási összeget fordí­tunk a Vízmű korszerűsítésére, a helyzet valóban aggasztó. Csak ge­nerális beavatkozás oldja meg, fő­ként a fejlődést figyelembevéve. Már a múlt évben elkészült a Vízmű távlati fejlesztési programja, azon­ban alapkérdésekben vita volt a megyei szakemberek és a Minisz­térium között. A program jóváha­gyása a Minisztertanácshoz tarto­zott, s a Minisztertanács a vita miatt azzal adta vissza, hogy az ál­láspontokat előbb közös nevezőre kell hozni. További egyeztetés után, végre a legutóbbi városi VB ülésen efogadták a programot, s ezt a legközelebbi megyei VB-re előterjesztem. E program szerint 14 millió forintos beruházással lehet a fejlesztést megoldani. A beruházás teljes lebonyolítása azonban — az ismert második ötéves tervi szá­mainkat figyelembevéve — csak a harmadik ötéves tervben fejezhető be. Maga a műszaki terv is legjobb esetben 1957. év végére készülhet el. Addig nagyobb beruházást vé­gezni nem is lehet, de az 1957, évi beruházási keretünk, amelyet a megyei tervosztály velünk közölt, nem te adna módot lényegesebb összeg felhasználására. Ami a sür­gősen kért 300 ezer forintot illeti, ennek fedezetéről csak úgy tud­nánk gondoskodni, ha a hitelfelül­vizsgálatok során, más osztálynál felnem használhatónak látszó hitel­ből a VB átcsoportosítana erre a célra, A jelenlegi 'dzellátási problé­ma technikai megoldásával kap­csol 'ban a minisztérium szakem­bereinek segítségét is kértem, mert az a vélemény, hogy bizonyos hi­bákat különösebb anyagi eszközök nélkül is ki lehetne küszöbölni. A vizsgálatot egyébként már szep­tember 24-én megtartották,” Csorna K álmán osztályvezető Hol itt az igazság ? Bekker Sándor és felesége — mindketten üzemi munkások — öt esztendővel ezelőtt kötöttek házas­ságot. Lakásuk nem volt, így a fia­talasszony szüleinél kaptak helyet arra az. időre, amíg lakáshoz nem jutnak. Házasságkötésük után nyomban megkezdték az igénylése­ket; Ez év június 17-én nagy öröm érte a Bekker-családot. Ötévi vára­kozás után, végre lakáshoz juthat­tak. Hogy lakáshoz? Nem. Csak ki­utaláshoz. Nézzük tovább, hiszen most jön az érdekes rész, ha egy­általán annak mondható. Mint már említettem, június 17- én Bekker István igénylését jogos­nak találták és írásban, értesítették, hogy a régi lakó kiköltözködése után elfoglalhatja a Bajcsy-Zsilinszky u 2. szám alatti lakást. Csakhogy ez A FIÚ Egy tizenötéves fiú a hőse ennek a szovjet filmnek. Rossz útra tévedt diák nehéz éveit, emberréválását, szerelmét mutatja be. Fő­szerepben Leonyid Haritanov, a Bátorság iskolája és a Balkezes újonc című filmekben megkedvelt színész és Róza Makagomova. (11— 14-ig a Kert filmszínház); nem megy olyan egyszerűen. Kán­tor László elköltözése után — ő volt a régi lakó —, hogy hogynem, Tóth István foglalta el a Bekkeréknek kiutalt lakást. Természetesen telje­sen jogtalanul, a törvény megkerü­lésével. Mondanom sem kell, hogy Bek­­kerék ebbe nem nyugodtak bele, hanem gyorsan felkeverték Kátai Sándor elvtársat, a városi tanács VKG osztályvezetőjét és elpana­szolták az esetet. ígéretet is kaptak, hogy a törvénytelenül beköltözött lakót visszaköltöztetik eredeti la­kásába. Tótihék azonban még a második felszólításra sem voltak hajlandók kiköltözni, habár a vá­rosi tanács mindkét esetben bizto­sított részükre szükséglakást. Bek­­keréket meg táplálta az a remény, hogy az önkényes lakásfoglalót rö­videsen kikényszerítik De ez a mai napig sem következett be. A napokban Bekkerék ismét fel­keresték Kátai elv társat, s kérték, intézze el, hogy beköltözhessenek lakásukba. Ez alkalommal azonban nem »valami megnyugtató választ kaptak. Szomorúan kellett tudomá­sul venniük — a VKG osztályve­zető kijelentése alapján —, hogy addig nem tudják rendelkezésükre bocsátani „saját” lakásukat, amíg Tóthékat el nem helyezik megfele­lő lakásba. ök természetesen méltatlankod­tak ezen a kijelentésen. És mit vá­laszolt erre Kátai elvtárs? Azt. hogy: „Minél jobban sürgetik, an­nál később intézzük el. A sürgetett dolgokat mindig utoljára hagyom.” * Gondoljunk bele, mit érezhetett Bekker István és felesége e szavak hallatára. Ök csak egyre kémek most már választ: kit illet meg a szóbanforgó lakás? Akinek kiutal­ták, vagy aki törvénytelenül elfog­lalta. Jelen esetben a helyzet úgy néz ki, hogy a törvény megkerülői­­nek nagyobb joguk van. mint az egyenes úton járó embereknek. Válaszoljon a Szolnoki Városi és Községgazdálkodási Osztály; Miért nem használ a bírálat? Elöljáróban szeretném leszögezni: az újságíró nem azért bírál, mert ez számára valami különleges örömet okoz. Tudom jól, hogy a megbíráltak közül nem egy ilyesmit gondol és mond. A bírálatinak megvannak a maga marxista—leninista törvényei, Lenin elvtáns az újságírás kötelességévé tette, hogy harcoljon mindazon ellen, amely maradi, kárt®, amely hátráltatja előrehaladásiunkat. Ne­künk, amikor bírálunk, akkor személy szerint nem X-el vagy Y-nal van bajunk, de bajunk van azokkal a magatartás, vagy intézkedési hibákkal, amelyek hátráltatják a szocializmus építését. Különösen most kell ezt hangsúlyozni, amikor végeredményben a dolgozó töme­gek bizalmának a visszanyeréséért folyik a harc, amikor fokozottan vigyáznunk kell arra, hogy a vezetőkben megmutatkozó hibák ne ta­szítsák az egyszerű dolgozókat a párttól, a népi demokráciától. Alap­vető követelmény: minden vezető a maga helyén úgy viselkedjen, dolgozzon, hogy erősítse a párt a népi demokrácia iránti bizalmat és ragaszkodást. Akik ennek az ellenkezőjét teszik, azokat a jövőben is meg fogjuk bírálni. Ezeket kellett elmondani elöljáróban, mert két olyan vezetőről lesz szó, akiket már megbíráltunk, és úgy látszik, hogy falra hánytuk a borsót. Tegnap a városi pártbizottságon panaszt tett Ács Ferenc, az^ Alcsiszigeti Állami Gazdaság fejője. Elmondotta, hogy többszöri ígérgetés ellenére Tölgyes igazgató nem gondoskodik kisegítő fejő be­állításáról. Emiatt az egyik istállóban dolgozó nyolc tehenész közül hat nem tudta még kivenni az idei szabadságát, úgyszintén nincsen biztosítva számukra a heti egy szabadnap sem. Tölgyes igazgató magatartását, nem emberséges intézkedéseit két cikken kívül az állami gazdaság dolgozói is megbírálták. Nem tudjuk megérteni, miért nem tanult ebből Tölgyes elvtáns, és miért nem gondoskodik még mindig megfelelően az állami gazdaság dol­gozóiról? A másik vezető, akiről ismét szólnunk kell, Kátai Sándor, a Városi Tanács VKG osztályának vezetője. Öt is megbíráltuk már egyszer, úgy látszik, kevés eredménnyeL Most megint olyan, három panasz jött össze, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni; Az első: Nagyhajú Sándor, a TITÁSZ dolgozója, aki hatodmagá­­val emberhez nem méltó kényszer lakásban Meile. Egy lakást azért nem kapott meg, mert Kátai élv társ szerint — ezt Kiss Antal elv­társnak, a TITÁSZ párttitfcárának mondta — származásánál fogva nem váló abba a lakásba. Nagyhajú Sándor cigány; Több mint másfél éve dolgozik becsületesen a TITÁSZ-nál, ahol szakmát tanult; És párttag. Hát hogy jön ahhoz Kátai elvtáns, hogy ilyen faji meg­különböztetés alapján döntsön lakásügyben? A második M.-né esete. M.-né kislányát egy erkölcsi bűnöző meg akarta erőszakolni. A bíróság a férfit jogerősen négyhónapi börtönre ítélte. A kilencéves kislány azóta idegroncs, hiszen most is ott kell élnie abban a házban, ahol megromtója lakik; Az anya hónapok óta szaladgál: a gyermek jövője érdekében adjanak neki egy lakást, hogy kiemelhesse a mostani környezetből. Tudjuk jól, hogy lakást adni nem könnyű dolog. Különösen akkor, ha nem is akarunk, mert Ká­tai elvtárs kijelentette, hogy amíg ő lesz a lakáshivatal vezetője, M.-né nem kap lakást. Vajon miért? A harmadik eset szenvedő alanya Búzás Albertné. A VKG osz­tály elismerte, hogy akkor, amikor nem számára utalt ki egy lakást* súlyos hibát követett el. Buzásné felügyeleti panasszal élt ebben az ügyben, Pintér élvtárshoz, a végrehajtó bizottság elnökéhez. Mikor Kátai elvtárs erről tudomást szerzett, a következőket mondta Buzás­­nénak: „Amiért nem hozzám, hanem Pintér elvtárshoz fordult, vegye tudomásul: egyáltalán nem kap lakást?” Döntsenek az olvasók: vájjon jogos-e, hogy Tölgyes és Kátai elvtársakat ismételten meg kellett bírálnunk? Nem mi akartuk, ők kényszerítettek bennünket erre; Tóth Koméit Szolnokon bizottság működik a leszerelt katonák elhelyezésére Mint ismeretes, a párt javaslatá­ra kormányunk 15 000 fővel csök­kenti a néphadsereg létszámát. A leszerelt katonák elhelyezéséről, munkábaállításáról a kormány szer­vezetten gondoskodik. Ennek nyo­mán Szolnokon is alakult egy bi­zottság. amelynek teladata a lesze­relt elvtársak szakmájuk szerinti megfelelő elhelyezése. A bizottság már eddig harminc leszerelt kato­nát helyezett eL Az elhelyező bizottság minden csütörtökön reggel 9 órától a lesze­relt katonák rendelkezésére áll, el­helyezésük ügyében. Megtalálható a Városi Tanács épületének 111; számú szobájában; Megnyílt Szo’naton a modernül átalakított OFQIÉRT szakiizlet bírósági hírek Sikkasztott Bohácsi József 25 éves, kétgyer­mekes földművesszövetkezeti ital­boltkezelő, tiszaőrsi lakos. Bohácsi József az általa vezetett italbolt készletéből barátai számára mula­tozásokat rendezett és az elfogyasz­tott italok árát nem térítette meg. Emellett az italpince készletéből, a pénztár megkerülésével nagyobb mennyiségű italt adogatott el és árát saját céljaira felhasználta. Ugyanakkor egyes italárukat a megengedettnél magasabb áron ho­zott forgalomba és az árdifferen­ciát eltette. Bűnös magatartásává' összesen 10 000 forint körüli kárt okozott a földművesszövetkezetnek, ezért a tiszafüredi járásbíróság a társadalmi tulajdon sérelmére el­követett sikkasztás bűntette miatt 8 hónapi börtönre ítélte. Csalt Farkas Anna büntetett előéletű jászberényi lakos. 1956 tavaszán 16 tanyasi dolgozó paraszttól csalt ki összesen 2773 forintot azzal, hogy árvízkárosult és mint ilyen textil­anyagot, cipőt, rizst kapott Ameri­kából és azokat olcsón fogja el­adni. A sértettek hittek neki. A jászberényi járásbíróság csalás bűntette miatt egy évi és egy hó­napi börtönre ítélte. Szigligeti Színház; Marica grófnő; Kálmán Imre nagysikerű operettje, (9—12-ig). Vörös Csillag filmszínház: Liliomfi, vidám zenés magyar film, (8— 10-ig). Ganga, művészi indiai film, (11— 14-ig). Tisza filmszínház: Tanár úr ké­rem, vidám magyar film, (9—10-ig). — Ernst Thälmann II. rész, német film; (11—14-ig). Kert filmszínház: Rumjan­­eev ügy, izgalmas szovjet film, (9—ló­ig). A fiú, szovjet film (11—14-ig). Jár; mű,javító kultúrotthon: Gázolás, ma­gyar film (10—ll-ie)j * t

Next

/
Oldalképek
Tartalom