Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-04 / 232. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1856. október 4, ÉRDEKESSÉGEK A TECHNIKA VILÁGÁBÓL Iltronszál A Icuingrádi textilintézet labo­ratóriumában gyönyörű kötött hol­mit láthat az ember. Annyira pu­hák, könnyűek és melegek ezek a pulóverek, kabátok és kesztyűk, hogy önkéntelenül is megkérdez­zük: — Pehelyböl vagy teveszörböl készült — Dehogy is! Kőszénből, olajból, mészböl, nitrogénből és földgázból — hangzik a válasz. Hosszú kutatómunka eredménye­ként sikerült megtalálni az alap­anyagot. A niíronnak nem árt a moly, cllentálió a savakkal szem­­ben, nem rothad, nem penészedik. A mikroorganizmusok tevékenysé­ge sem árt neki. Ezért tartós. — A nitronszövetekből varrt ruha nagy­szerűen mosható, s mosás után nem kell vasalni. Uj fonal cellulozebáJ az KDK-ban A glauchaui „Otto Buchwitz” pamutgyárnak hosszú kísérletezések után sikerült cellulózéból előállí­tani egy gyapjúhoz hasonló fonalat. Az új fonal, amely a műrost-szálak közül a legjobban megközelíti a gyapjú tulajdonságait, mindenek­előtt abban tűnik ki, hogy különösen duzzadt s jól kaUózható. Az új fo­nalból puplitt-, changeant- valamint tweed anyagokat lehet előállítani, és vegyes szövésre is alkalmas. A kísérleti berendezéssel már több tonnát állítottak elő, amelyet a textilipar dolgozott fel. „Tauchtax" készülékkel a mélybe A drezdai Curov kézműipari üzem Zeiss Ikon „Taxona" fényké­pezőgéphez olyan dobozt készített, amely lehetővé teszi a vízalatti fényképezést. A „Tabchtax" elne­vezésű doboz könnyűfémből ké­szült. Az első készülékeket, ame­lyek különösen a tudósok és sport-INNEN — CSÓKMÉRŐ. Párizsban nemrég nyílt meg a rádió és távolbalátás bemutatója. A legnagyobb vonzóerőt a kiállítá­son az úgynevezett „csókmérő’“ ké­szülék tette. A csókmérő egy fran­cia orvos találmánya és most mu­tatják be első ízben. A látogatók megcsókolják a készülék egy fém­érzékeny lapját és a masina nyom­ban megmutatja, mekkora csók­ereje van az illetőnek. A csókerőt pedig 20 hírneves filmszínész és filmszínés7nő csókjához mérik, és a gép feltünteti, melyik filmcsillag csókjához hasonlít leginkább az illető puszija. A készüléknek nagy sikere van, állandóan tömeg állja körül, s ki tudja hányán csókol­ják meg szerencséjüket a „csók­mérőn.” BECSÜLETES TAXISOFŐR. Becs. Friedrich Prinzinger bécsi taxisofőr egy utast szállított a bel­városból az Ottakringre. Csak az utas távozása után vette észre, hogy tévedésből 1000 silling helyett 100 sillingből adott neki vissza. Azonnal jelentette az esetet a leg­közelebbi rendőrőrszobán, de pon­tos leírást nem tudott adni az utas­ról; Délben a taxisofőr ismét megje­lent egy férfivel a rendőrőrszobán és bejelentette, hogy saját maga O ft ft A i\ megtalálta utasát. A gépkocsive­zető visszaadott 900 sillinget utasá­nak, aki megjutalmazta a becsüle­tes embert. A FŰTÖTT TŐ. Stochkoton (UP.) Egy érdekes terv szerint talán már az idei télen „fű­teni fogják a svédországi Maelar­­tavat, hogy a svéd exporthajózás számára télen is használható le­gyen. Eddig a svéd hátország jelenté­keny részét a Keleti-tengerrel ösz­­szekötő tó télen két hónapon át, kedvezőtlen jogviszonyok , miatt, nem volt hajózható. Az elkészült tervek szerint ezentúl a leghide­gebb hónapokban a vízfelületnek egy húsz méter széles sávján lég­nyomással megakadályozzák a jég­­képződést és ezáltal a hajóforgalom egész éven át biztosítható. RÉSZEG HALAK. Torino. Az olaszországi Pó-folyó halai megunták az állandó víz­­ivást. Tízezrivel gyülekeztek egy folyóparti borpincészet levezető csatornája körül és az alkoholban gazdag szennyvizet itták. A gyakori „ixöccsözéstől“ alaposan becsíptek, fickámdoztak, úgyhogy a környék­beli parasztok ezrivel szedhették össze puszta kézzel a részeges ha­lakat; Jllamfijoii fooáhhrn ii aiztáJyl&nakfini... Ugyan megfehetem-e én ? Vajon van-e jogom írni Nyilas István volt osztályfőnökömről ? Úgy gondolom van, mert a leg­utóbbi kézfogásunkkor — mint már oly sokszor, szintén éreztem szívé­nek melegét. Rövid ideig voltunk együtt, de megkérdezte, hogy mit kérdeztek a felvételin, tudtam-e felelni mindenre, mit csináltam a nyáron, stb., stb. Búcsúzásunkkor felhívta a figyelmem, hogy ha ha­za jövök, látogassam meg, addig is írjak uj környezetemről, s arról, hogyan élek. így külsőre nem igen különbözik az átlagemberektől Nyilas Ist­ván. Talán pici bajusza az, ami olyan jellegzetességet kölcsönöz ked­ves mosolyának. Élénken emlékszem még minden mozdulatára, apró­zott lépteire, hangjára. Négy évig voltam „bírálója“’ munkájának. — Nem volt hirtelen, de túl nyugodt sem. Nem büntetett alaptalanul, de nem is dicsért. Megtartotta a szabályokat, de nem volt „paragrafus­ember'“. Megfontolt, határozott volt minden lépése. Szerette a diáko­kat s ezt számtalanszor elárulta pedagógus-szíve. Érdekelte az is, ki hogyan mulatott a bálban. Egyszóval, — tudott a gyermekeire hatni. Ezzel a nemes tulajdonságával tudta elérni (nagyrészben), hogy olyan osztályt készített érettségire, ahol az 55—-56-os tanévben alig volt hiányzó, s ahol minden évzárókor nyolc, kilenc (egyszer 11) jeles, il­letve kitűnő tanuló volt. Annak a IV/b-nek volt osztályfőnöke, ame­lyiket dicsérő levéllel jutalmazott a városi pártbizottság és a jászbe­rényi Lehel vezér Gimnázium igazgatója mindenkor példaként emle­getett. Nagyon sok jót és szépet el lehetne még mondani az osztály­ról. Még azt is, hogy két hétig valamennyien résztvettünk az árvizsúj­­totta Mohács-sziget újjáépítésében; Éppen ezért korán kezdtük az érett­ségit mégis 3.54-es átlagot értünk eh És ennek a nagyon jó osztálynak volt osztályfőnöke Nyilas Ist­ván tanár elvtárs. Ilyen ember ő. Pártonkívüli „bolsevik’“, aki továbbra is törődni akar a már szárnyukra eresztett öregdiákokkal. Ezért mondom én maradjon továbbra is osztályfőnököm. írok neki, mert igazán meg­érdemli. Sas Pál főisk. halig Budapest. Az új lakásrendelet (Folytatás a 3-ik oldalról.) Lakásügyi hatóságok A rendelet értelmében az elsöioüu lakásügyi hatóságok a következők: — községekben a tanács végrehajtó bi­zottsága, járási jogú városokban a vb. városgazdálkodási csoportja, megyei jo­gú városokban a kerületi tanács vb. városgazdádkodási csoportja, a főváros­ban pedig a kerületi tanács vb. lakás­ügyi osztálya. A másodfokú hatóságok: községek tekintetében a járási tanács vb. községgazdálkodási csoportja, járási jogú városoknál a megyei tanács vb. város- és községgazdálkodási osztálya, megyei jogú városok kerületeinél a vá­rosi tanács vb. városgazdálkodási osz­tálya, a főváros kerületeinél pedig a fővárosi tanács vb. lakásügyi osztálya. A lakásügyi hatóságok felett a fó fel­ügyeletet a város- és községgazdálko­dási miniszter gyakorolja. A lakásügyi eljárás A rendelet a lakásügyi eljárást sza­bályozva a többi között kimondja, hogy a lakásigénylést annál az elsőfokú la­kásügyi hatóságnál kell benyújtani, amelynek területén az igénylő a lakás kiutalását kéri. A rendelet szabályozza a kiutalási eljárás és a fellebbezés módját, és megállapítja, melyek azok a szabálysértések, amelyek a lakás­ügyekkel kapcsolatosak. A Minisztertanács lakásbérletről szo­ló rendelete november elsején lép ha­tályba. y búvárok számára alkalmas, már forgalomba hozták. A „Tauchtax” súlya a fényképezőgéppel együtt 1,8 kiló. A dobozt villanó fénnyel le­het összekapcsolni; A készülékkel 30 méter mélységig lehet vízalatti felvételeiket készíteni. Román légltaxi A Román Népköztársaság repülő konstruktőrei ,az utóbbi időben szá­mos szép sikerrel dicsekedhettek. Tavaly például elkészült az IAR 817-es típusú egyfedeles repülőgép, amely sikeresen bevált mind a me­zőgazdasági, mind pedig az egész­ségügyi szolgálatban. Augusztus elején próbálták ki az MR-2 típusú új kétmatoros repülőgépet, amelyet uiasszállításra fognak használni. A gép óránkint 275 kilométeres sebes­séget tud elérni, öt utas szállítá­sára alkalmas és 100 kilométeres körzetben légitaxiként helyezik for­galomba. II Szovjetunió legnagyobb hídja Krasznojarszkban épül a Szov­jetunió legnagyobb hídja a Jenyi­­szejen keresztül. Teljes hosszúsága 2100 méter, szélessége 24 méter. A hídnyílásokat különálló egységek­ből szerelik össze, amelyek mind­egyike 1600 tonna súlyú. Működik a világ első utomórája Angliában a közelmúltban üzem­behelyezték a világ első atomóráját. Az órát a teddingtoni fizikai labo­ratóriumban készítették. Az atom­óra egy év ezredmásodpercnyi pon­tossággal jár. Meg'iezdfák a vi'ág legnagyobb halóinak égi ését Egy amerikai hajóépítő társaság be jelentei te, hogy a kurei japán hajógyárban rövidesen megkezdik a világ két legnagyobb hajójának építését, 270 méter hosszúak és 40 méter szélesek lesznek, csaknem 20 méter mély süllyedés mellett. Új csehszlovák kombájn Az osztrevai Tátra-gyár nemrég kezdte meg a ZM—330-as magán­járó kombájn gyártását. A kom­bájn olyan szerkezetű, hogy egye­netlen terepről is betakaríthatja a gabonát. Speciális szerkezete segít­ségével a kombájn automatikusan csökkenti sebességét, amikor a le­aratott gabonát átrakja. A jászberényi tamyavilágfoan, amerre katonás rendben so­rakoznak a már sárguló, pirosodó szőlőtőkék, jófajta kadarkák, riz- 1 ingek, ezerjók, ott van Csapó Mi­hály gazda tanyája. Mihály bácsi arról ismeretes, hogy olyan remek kadarkával kí­nálja vendégeit, melynek két vár­megyében is alig akad párja. Csapó bátyánk, akinek másfél hold szőlője van, nemcsak gondos gazda, időben szánt-vet, trágyáz, arat, de úgy érti a szőlőművelést és a borkezelést, mint nem sokan. Persze, maga is lelkes barátja a bornak, de mértékkel. Mesélik azonban, hogy néha vele is meg­esik, hogy elszámítja a maligandot, s nem annyira taksálja, mint amennyi, hanem kevesebbre... így történt az elmúlt hetekben egy vasárnapi napon is. Szokása szerint úgy egymagában, megvizitálta a tanyától nem mesz­­sze eső szép darab szőlőjét. (A só­gor pletykálta el az egész históriát nemcsak kint a tanyákon, de a jászberényi hetipiacon is.) Máskor is így szokott sétálgatni a szőlőskertben, mikor nincs a há­tán a permetezőgép (ebben az év­ben kilencszer görnyedt alatta), vagy kezében ásó, vagy metszőkés. Ezen a vasárnap délutánon is csendesen végigballagott a sorok között s miután kellőképpen le­szidta a liszthannatot, a filoxérát, a májusi ködöt, s még azt is aki kitalálta, elgyönyörködött a köze­pesnek ígérkező termésben; Még meg is simogatta a szebb fürtökkel ékesített tőkéket, a szemeket taka­ró leveleket, mint édesanya a gyer­mek selymes haját s mint amaz, el is beszélgetett a kadarkákkal, riz­­lingekikel, ezerjókkal. A séta vége pedig mindig a szőlő végében lévő kis présház. Mielőtt azonban annak ajtajában eltűnt volna egy-két órára, mégegyszer meleg tekintetével átölelte az egész szőlőt. fii ár erős alkony volt, mikor Mi­­hály bátyánk ismét megje­lent a kisajtóban. Balkezében egy tele csattosüveget szorongatott, jobbjában egy támogató bot volt. hogy az időnként megbillenő egyensúlyi helyzetet gyonsan hely­reállíthassa ; : s S ahogy odamenct, vissza jövet is elbeszélgetett az ő kedvenceivel, ha nem is folyamatosan, de világos ér-telemmel. Most éppen megtánto­­rodik s majdnem a tőkék tövébe kerül: Jászberényi — Ne lökdöss, kadarka! — így hangzik az első intelem s mikor to­vábbi ingadozásában a szilvafa ág a nemcsak a csáléra állított kalapot sodorta le, de majdnem megskal­polta az öreget, dühösen mordult fel: — Ne te ne! Kadarka! Hát aztán mi lesz?! . ; ; De azért csak halad a szőlőn ke­resztül a tanya irányába. Igen ám, de a szőlő sarkán van egy kis árok. Nem szélesebb mint egy parasztszekér s nem mé’yebb mint egy mosóteknő. Ebben, az árokban — ezen Mihály bácsi töri a fejét vagy 25 éve hogy lehet — minden évben van víz. a legna­gyobb szárazság idején is. Nem több, mint arasznyi. Már beesteledett s a holdvilág tejfehérbe borítja az egész határt, de ez a világítás ahhoz nem elég, hogy Csapó bátyánk száz százalé­kos biztonsággal átkeljen az árkon. Az ugrási lendület ugyan jó volt, csak a befejezés ütött ki balul. Be­esett egészen az árok közepébe, ahol a víz a mellénye felsőzsebéig ért;-. i Ha lett volna lelkiereje a csattos­üveget eldobni, aminthogy elhají­totta a botot is, akkor elkaphatta volna a bokor árok fölé nyúló ágát 6 nincs baj, de ő a csattost, amely esése közben majdnem kicsúszott kezéből, két kézzel markolta meg s szorította magához. Úgy ahogy har­minc évvel ezelőtt, mikor Péter fia egy éves volt. Mihály bácsi tehát szabályszerűen lecsücsült az árok­ba. Még szerencse, hogy ezekben a percekben a hold elbújt egy felhő­­rongy mögé, különben a vén sze­relmi lámpás mág hahotával neve­tett volna rajta. Ö pedig az ókori görög bölcs angyali flegmájával csak ennyit dünnyögött: — Ej, kadarka, kadarka, de csúf­fá tettél! .:8 • ]Vf ár jó hajnalodott, mikor Csa­­pő gazda beállított tanyájá­ra, ahol felesége kétségbeesve vir­­rasztott, miután Sajó kutya hűsé­ges kísérete mellett nemcsak a sző­lőt, de a szomszédos tanyákat is vé­gigkutatta .;. Meresztett is akkora szemeket Csapó néni, hogy Mihály bácsiban bent ragadt minden mese, amit olyan szépen el akart mon­dani. LUKÁCSI LÁSZLÓ: Régi emberek Tmre bácsi a története végéhez *■ ért. Olyan hévvel beszélt, mintha először mondaná el ezt a jogászkori élményét. Pedig a bank minden alkalmazottja el tudta vol­na már mesélni, annyiszor hallot­ták. Arca ragyogott, szemében rég­múlt ifjúságának pajkos fényei csi­­logtak. Úgy tűnt: ritkás ősz haja parólta egy fiatalember fején. — .;. akkor meghajoltam a mél­tó előtt és a Vénuszra mutattam: Parancsolj, méltóságos uram! És megjátszotta ezt a jelenetet. Meghajlásában nem volt aláza­toskodás. Csupán tekintetével érzé­keltette azt a hódolatot, ami a mél­tónak annakidején kijárt. Bal kezé­vel a képzelt frakk szárnyát libeg­­tette, derekát kissé megdöntötte, fejét mélyen meghajtotta, s jobb keze tenyerét felfelé fordítva, lá­gyan ívelő mozdulattal mutatott a fal vizes foltjára, ahol most a Vé­nuszt látta. Majd kiegyenesedett, mindkét hüvelykujját mellényzse­bébe tette, s átélte, ami akkor tör­tént. Nagyon kedvesen hatott eb-> ben a pillantban. Sokat hajlongha­tott hatalmasságok előtt, aki így megtanulta ezt a finom mozdula­tot.-.-. Most látta a méltó meglepett ar­cát lassan széles mosolyra derülni, s hallotta azt a malacságot is, ami akkor kicsúszott a méltó száján- Két kezével az asztalra támaszko­dott, közel hajolt Manyi arcához, de szünetet kellett tartania, a ne­vetés beléfojtotta a szót. Manyi érdeklődve dűlt előre, de arca panoptikum-figurává mereve­dett hirtelen. A párnázott ajtó nyílásában meg­jelent a főnök! 1UIanyi ijedtében levert egy sor Lrj- g betűt az írógépen, majd tettetett buzgalommal radírozni kezdte. Bállá fontoskodó arccal raj­­zolgatott valamit. A pénztáros le­sütötte szemét az előtte lévő szolgá­lati utasításra. Imre bácsi kiesett a szerepéből. A frakkos világfi sértődött öregúrrá alakult át. Azt hitte: a fövök arra Hnáncsi. hogv ö mit. csinál. Magá­ban mormogta ült vissza az aszta­lához. A poént nem mondta el. Elmondhatta volna! — a főnök csak azt nézte tnegi hány óra van, feje már el is tűnt a becsukódó ajtó mögött. — Nem kell engem hajtani, dol­gozom én kettő helyett is — doho­gott magában. — Az ember még a szomszéd asztalhoz se menjen át7 Lakatot tegyek a számra? Nem va­gyok én gép, ahogy ők szeretnék. Kissé mulatságos volt most így, mogorva arccal. Gerincét kissé meghajlították, bal vállát lefelé fer­dítették az évek. Manyinak úgy tűnt: vicclapban látott ilyen kari­katúrát. A két kopott könyökvédő a sötétszürke kabáton fokozta ezt a hatást. Csak azért sem dolgozott. Még majd azt hiszik, megijedt. Sok fő­nöke volt már, de mind elment. Ki szépen, ki csúnyán. A Mizsey pél­dául Ö meg maradt. Jól dolgo­zik, becsületes: ezt mindenki tudja. i— De nem bírta sokáig, gondolatait közölni kellett valakivel. Újra Ma­nyi elé állt: — Higyje el, Manyi kisasszony, néha nagyon dühös vagyok. Az em­ber akármennyit dolgozik, sohasem elég. A bank nem gyár, itt nem le­het versenyezni. Lozinszkij mozga­lom? Marhaság! Ha kifáradok, ne­kem ki kell kapcsolódnom egy percre. Más is így van. ezzel. — Nézze meg Ballát. Ő fiatalem­ber, többet bír mint én, mégis tele van restanciával. Persze, mert nem tud semmit. Mert nem tanul. Nem érdekli csak a ruha, meg a nők. Most is, mintha skatulyából húz­ták volna ki. És folyton magát bá­mulja. De neki mindent szabad. Mert ő nem régi ember: most érett­ségizett cs DISZ-tag. Maga meg­érti mire gondolok, hiszen maga is régi tisztviselő:. Manyi arca megmerevedett. Igaz, hogy negyvennégy óta dolgozik itt — akkor még OSZH-nák hívták a bankot — de nem szerette, ha ízt emlegetik. De nem haragudott, mert azt meg szívesen hallgatta, ha arra célozgattak, hogy Baliának tetszik. Az írógévet fedezékül hasz­­rÁlva vw*erezni kezdte az arcát. De szúrni akart azért a szavával: — Hiába irigykedik, úgyis kitúr­ják innen a fiatalok. — Attól én nem félek. Nem le* hét a tudást máról holnapra meg­szerezni. Az én harmincötéves ta­pasztalatomat ebben a munkakör­ben nem lehet pótolni. — Súgva tet­te hozzá: — Tegnap a revizor vitat­kozott a főnökkel: engem kérdez­tek meg, kinek van igaza. — Elgon­dolkozott. — Csak hát -. -.. folyton molesztálnak. Irigylik, amit tudok. A múltkor belémkötött a Petőfi téesz elnöke, az a kis hörcsög-em­ber. A főnök neki adott igazat. Azt mondta bürokrata vagyok. A végén mégis nekem lett igazami —t Hál akkor láthatja mindenki. . —■ Nem is az, de mit piszkálnak bennünket folyton? Tegnap is, ve­lünk hogy packázott a revizor. Mert régiek vagyunk. A többieket jófor­mán meg se nézte. — Nézze meg azt az embert — folytatta Imre bácsi, a pénztáros felé intve — huszonöt éve ül a pénztárban, soha nem volt fegyel­mije, a szolgálati utasítást kívülről fújja, tegnap mégis kikezdték. Mert régi ember; i s Mindketten a pénztárost nézték. A pénztáros el volt merülve a gondolataiba. Asztalára a rá­csos ablak torz mását vetítette a napsugár. — Mint a börtönablak — gondolta és bosszúsan húzta ösz­­sze a függönyt. Majd aprólékos mozdulatokkal rendezgetni kezdett. Megigazította a tintásüveget, a ha­mutartót, a nedvesítőhengert és a vonalzót. Tenyerével és hüvelykuj­jával addig igazgatta a pénztár­könyvet, míg az pontosan az asztal széléhez simult, majd a. könyv sar­kainak a gyűrődéseit simítgatta ki. Oda sem figyelt: megszokott moz­dulatokat végzett. — A revizor olyan bankjegycso­magot talált, amiről az ő aláírása hiányzott — magyarázta Imre bácsi — a csomagolás napja sem volt raj­ta feltüntetve. Hogy leszidták érte! Még most is bántja szegényt. A pénztárost tényleg bántotta a tegnapi eset. Komor gondolatok kí­nozták. Nem érti, hogyan történhe­tett ez meg vele. Ma reggel átnézte

Next

/
Oldalképek
Tartalom