Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-02 / 205. szám

Ma nyitják meg az Országos Mezőgazdasági Kiállítást 'A ma megnyíló Országos Mező­gazdasági Kiállítás nemcsak mére­teiben és művészi kivitelezésében gazdagabb a múlt évinél (A kiállí­tás pavtlonjáman pl. Szőnyi Ist­ván és Dorrumovszky Endre Kos- suth-díjas festőművészek pannói láthatók) hanem érződik az is, hogy a népgazdaság irányítása közelebb került a néphez, és hogy a második ötéves terv a nép vágyait, szükség­leteit veti fel. Amikor végigme­gyünk a kiállítás gabonatermelési pavilonján, az ipari növények és a gyümölcstermelés csarnokain, az export célokat szolgáló szarvas- marha- és lóistállókon, mindenütt azt tapasztalhatjuk, hogy kevesebb a felirat, a fellengős frázis, mint a múlt esztendőkben. De annál több a törekvés arra, hogy a legújabb, legcélravezetőbb módszereket a lá­togatókkal alaposan megismertes­sék. Ingyen tervrajzok Igen érdekes és az eddigi kiállí­tásokon nem szerepelt rész, a me­zőgazdasági építészet bemutatója. Keresztmetszetekben szemléltetik a közönséggel a legolcsóbban előállít­ható és legtartósabbnak bizonyult gazdasági épületeket, istállókat, pajtákat stb. A bemutató látogatói a helyszínen ingyen tervrajzot, építészeti segítséget, szaktanácsot kaphatnák, Háromszáz újítás Tovább sétálva, a kiállítás 62 holdas, szépen parkírozott terüle­tén, a már tavaly is nagyon érde­kesnek bizonyult gépesítési csarnok * mellett modem újítási pavilont is találhatunk. Itt mintegy 300 mező- gazdasági jellegű újítás —• közöt­tük 130 gépesítési — tanítja ötle­tességre, leleményességre a látoga­tót. Az újfajta ekekapától a malac- fülcsipkézőig gyakorlatban is be­mutatják újításaikat a tudományos kutató intézetek, az állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek és egyéni újítók. Matyó csárda, szerb és bolgár ételek Igen látványos és bőséges eb­ben az évben a kiállítás vendég­látóipari része. Több üzemegység és felszolgáló lesz. Ezenkívül sár­közi és matyó csárda épült. Szerb és bolgár ételek is kaphatók a II. kerületi vendéglátóipari vállalat la­cikonyháiban. Borversenyek Ez alatt nem azt kell érteni, hogy a különféle jófajta borral telt hor­dók a lóversenypályán versenyez­nek. Olvasóink közűi sokam, emlé­keznek arra, hogy tavasszal or­szágszerte — itt Szolnok megyé­ben is kisebb kiállításokat rendez­tek a bortermelők. S a legjobb bo­rok tulajdonosai díjakat kaptak. Nos, hát a legjobb borokból őszre, a kiáMtára is maradt még épp elég. Aki szereti — és ki nem sze­reti ■— kóstolja meg a hegyaljai, a balatanmelléki, és a soproni boro­kait, Hat mázsán felüli sertések Mint a kiállítás vendégkönyvei is igazolják, már eddig is osztatlan sikert arattak a lovasjátékok. Ez évben nemcsak a szabadtéri szín­pad műsora lesz gazdagabb és nemcsak a televíziós bemutatók, ígérnek rendkívüli látványosságot, hanem a lovasbemutatók is. A Me­zőhegyei ÁHatmi Gazdaság ugró­lovai világszámoknak is beillő mu­tatványokkal szerepelnek. A kiállí­táson tíznél több olyan tehenet mu­tatnak be, amelynek évi tejhozama 10 ezer liter fölött van. De talán a legérdekesebb lesz az a hat man­galica, amelynek súlya meghaladja a hat mázsát is. (Tavaly csak öt mázsán felüliek voltak.) Ilyenfor mán a kiállítási tárgysorsjáték fő­nyereményeként szereplő 3 mázsás hízó csak a „kisebbek” között lesz. ötven százalékos vasúti és hajózási kedvezmény A kiállításra vidékről 50 száza­lékos vasúti és hajózási Itedvez- ménnyel lehet felutazni. Jegyek kaphatók: a vasútállomásokon, a dohányboltokban, az IBUSZ iro­dákban, stb. Az elővételi jegyek egyben kedvezményes utazási iga­zolványként is szolgálnak. A kiMlí- tás rendezősége ebben az évben minden igényt kielégítő szálláshe­lyekről gondoskodott. A megyei IBUSZ kirendeltségnél és a vasút­állomásokon már meg is lehet vál­tani a tíz forintos szálláshely-je­gyeket. A megváltott vasúti és hajójegyek kedvezményes utazásra már szeptember 1-től kezdve érvé­nyesek. 0 SZOLNOKI OLM ÉS BBNVBSZBI Ma megvan a „jó szerencse“ A művésztelepen Chiovini Ferenc: Kubikosok A Zagyva partján az akácok és vadgesztenye fák hús árnyat boríta­nak a kertre, amely körülveszi a szolnoki művésztelep alkotóházait. Szolnok városa szereti és becsben tartja a művészeket. Több mint egy évszázada járnak ide dolgozni mű­vészek és 54 esztendeje, hogy a vi­lág zaja elöl nyugalmat nyújt ne­kik az árnyékos Zagyva-part, Jártak itt már előttem sokan. Írástudó emberek, nagy alkotómű­vészek, akik tollal írt betűvel örö­kítették meg a telep életéti Ezt már Chiovini Ferenc mondja el nekem, aki immáron 30 észtén- deje él, lakik, dolgozik itt. Harminc esztendő hatalmas idő s ennek tar­lón mind. n percét, mozzanatát, él­ményét, még gondolatát is művészi alkotások jelzik: Chiovimivel műtermében beszél­getünk. Szép nagy műterem. Falain körös-körül képek. A festőállvá­nyon éppen egy megkezdett mű: Rákóczi hadbaindúlását ábrázolja. Cigarettázunk, s beszélgetünk a művészet világáról, a festő életé­ről, Szóbakerül Chiovini több mint 20 esztendeje megtett római tanul­mányútja is. És arról is szó esik, hogy most már lassan sor kerülhet rá, hogy egy-egy képzőművész kül­földre mehessen tanulmányútra. Mert mégiscsak lehetetlenség t— válóban az —, hog felcseperedjen egy szobrásznemzedék, olyan te­hetséges emberek, akik sohasem láttak eredetiben egyetlen Michel­angelo alkotást sem, Közben tekintetem a dohányzó­asztal felelt a falra akasztott port­réra téved. Nagyon szép ez a kép. Sárga ruhás no. Amint kiderül, a művész lánya. Mellette téli tájak. A nagy havas téren egy kis ház, közelében két gyermek játszik egy szánkóval. Él ez a kép. Ez nem ér­tékelés és nem is dicséret. Csupán a magam érzése, A szomszédba megyünk át, Bé­res Jenő műtermébe. Chiovini átki- sér. A műterem egyik sarkában áll a magas támlás székekkel körülvett asztah A szembeni oldalt teljes egé­szében egy óriási kép részlete fog­lalja el. Készülő festmény, hatal­mas, 10 négyzetméteres. Állami rendelésre, a székesfehérvári pá­lyaudvar számára készíti a művész, A fölmentén csak egyik fele lát­ható, két részletben kell festeni, egyébként nem férne el Chiovini elmond egy anekdotát, állítólag megtörtént eset. A század első év­tizedeiben történt, hogy Csontvári Kosztka Tivadar festőművész, aki áltálában igen nagyméretű képeket festett, kiigényelte a MÁV-tól a nyugati pályaudvart. Válaszlevelet kapott (de a Fészek Klubból, kollé­gáitól), amelyben közölték a MÁV igazgatóság nevében, hogy, sajnos, S Botos Sándor: Tanulmanjr nem adhatják neki, meri mar meg­ígérték, hogy átadják egy miniatűr festőnek. Nevetünk. Nos, ez is olyan Icép, amihez a nyugati pályaudvar kellene. De Béres két részletben festi, aztán össze fény képezi, hogy egybe tudja hangolni a színeket. A kép baloldalán egy most érke­zett vonat áll. Az utasok leszállnak róla s a kép közepén egy erdőcske előtt találkoznak az ott lakó nyara­lókkal. A jobboldalon a Balaton partja, előtérben az üdülő épülete látható. A festmény friss, üde szí­neivel, az alakok közvetlenségével, eseménydús életet idéző hatásával, megkapó. De tovább kell mennem, nem időzhetek soká. A szomszédos mű­teremben Botos Sándor dolgozik. Leültet, cigarettával kínál. S én nem tudok leülni, körüljárom a szo­bát a falak mentén. Mint mágnes vonzzák a képek tekintetemet. Olyan furcsa, roppant érdekes a képek alaptónusa. Az ellentétek, az érzések, gondolatok ellentétei jut­nak kifejezésre a művekben. A szinte csillogó sötét és az erős élénk színek keveredése hűséges visszké- pét vetíti a művész hangulatának. Mindemellett az ábrázolás oly klasszikus hűségű, mint a XV. szá­zad nagy holland realistáié. Az áll­ványon egy megkezdett kép, kocs­ma asztalnál ülő, borozgató, beszél gető két parasztot ábrázol. Meleg bús színeivel mégis kedves, vidám a kép. Botos is arról beszél, amiről előbb kollégái. Milyen nagyszerű: ma már kezd lehetőség lenni arra, hogy megéljen a művész alkotó munkájából. Sokat változott a hely­zet az ötvenes évek eleje óta, de azért még mindig sok a gond. Ré­gebben közvetlen megrendelésre vásároltak a vállalatok is. Ma ilyen alig fordid elő. A tanács — mind a városi, mind pedig a megyei — in­kább veszi, ha veszi, a gyakran si­lányabb rézkarcokat, minthogy egy-egy szolnoki művésztől rendel­nének, vagy vásárolnának képet. No de hát ma, amikor minden forr, minden változik, minden téren megtisztulva kerül ki a harcból a jó, az okos dolog, remény biztat, hogy ez a kérdés is lassan helyes útra térül. Befejezésül még megjegyzem, hogy nem állt szándékomban ez írás hereiében semmiféle értékelést ad­ni. Nehogy bárki is annak vegye, akár a sorrendiséget, akár a mélta­tást: Ha néhol az elragadtatás hangján szólottám, ez érzéseimből faltadt a szépet alkotók tehetsége nyomán. S az írás, nem követeli a teljesség igényét sem, hiszen több művészről, akik a telepen lalcnak, így Bak Jánosról, Dombrovszki Szaniszlóról, Bcrényi Ferencről, Háy Károlyról sem írtam és ez azért történt, mert amikor ott jár­tam, őket nem találtam otthon. A búcsúzáskor Chiovini Ferenc­iét és Botos Sándortól kaptam egy- egy tóllrajzot. Cikkemet ezekkel il- luszt: ltom. Hadd gyönyörködjenek a rajzokban minél többen: Mészáros István A fúrás sikeres volt. Megnyitói lak egy olajtartalmú réteget. A hatalmas szú­nyognak tetsző himba szívja ki a szolnoki föld kőolaját. A három méteres „dugattyúfej“ több mint 1000 méter melyen mozog. A szerkezet kezelőszeméij'- zet nélkül is biztosan dolgozik. Megmutatja magát az olaj A himbák csővezetéken egy központi tárolóhelyre továbbítják termékeiket. Ez azonban még nem olaj. Egy berendezésben vegyszerek segítségével külön­választják a felszínrekerült sősvíztöl és gáztól az olajat. Képünk: Fucskii Ferenc olajíermelőmester mintát vesz. Az utolsó állomás Magyar Sándor tartálykocsiba tölti a kész olajat. Innen az olajfino­mítóba kerül, ahol lcpárolják a sűrű csillogó sötétbarna folyadékot és ben­zint, petróleumot, kenőolajat, parafint és más fontos terméket készítenek belőle, Köszönet a társadalmi munkáért A Magyar Dolgozók Pártja Városi Bizottsága köszönetét fe­jezi ki mindazon elvtársaknak, sportbarátoknak, akik lelkes oda­adással, a társadalmi munkában való részvétellel segítették a városi sportpálya felépítését. Köszönetünket fejezzük ki a Jár­műjavító CV: a Kiskereskedelmi Vállalat, Állami Áruház, FŰSZERT, Köztisztasági Vállalat, Posta stb. üzemek dolgozóinak, akik szabad­idejük feláldozásával segítették, hogy Szolnok város egy sportléte­sítménnyel gazdagodjon. Külön kö­szönetét mondunk Dénes János elv- társnak, a Törekvés labdarúgó szak­osztálya helyettes vezetőjének, ki fáradságot nem ismerve irányította a munkát. Köszönetünket fejezzük ki Vasadi János elvtársnak, a Deb­receni Talajavító Vállalat Szolnoki Kirendeltsége, Erdössi Gyula elv- társnak, a Járműjavító t)V, Dobos Ferenc elvtársnak, az 51 Aköv, Csényi János elvtársnak, a KIK, Németh Károly elvtársnak a Bútor­gyár, Magas József, a Mezőgazd- Gépjavító V., Bencsik Antal, az Építőipari Javító V„ Simon János elvtársnak, a Kiskereskedelmi Vál­lalat, Szathmáry Ferenc elvtárs- na.k, a Kőolajkutató Vállalat veze­tőjének, Körmendi elvtársnak, a szolnoki állomásépítkezés főépítés­vezetőjének, akik hozzáállásukkal, segítségnyújtásukkal támogattak bennünket, hogy a sportpályát rö­vid három hónap alatt újjáépíthet­tük. Ezúton is kérjük az elvtársakat, hogy a jövőben is úgy, mint eddig tették az egyes feladatok megoldá­sához, adjanak segítséget, MDP Városi Pártbizottság Megváltoztatják a menetrendet A Szolnok megyei Néplap 1956, július 22-i számában megjelent „Szenzáció a száj öli állomáson” cí­mű cikkel kapcsolatban értesítjük a szerkesztőséget, hogy a menet­rend kifogásolt összeállításáról tu­domásunk van. Annak módosításá­ra a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium I./C. menetremdosztá- lyának javaslatot tettünk. A szeptember 30-án életbelépő téli menetrendben mindkét vi­szonylatban lesz kölc:önöse,n csat­lakozás. Az 1719. sz. vonat a 6620. sz. vonathoz, a 6619. sz. vonat pe­dig az 1720. sz. vonathoz csatlako­zik. Ezáltal a Debrecen—Békés­csaba, illetve Békéscsaba—Debre­cen viszonylatban utazóknak nem kell Szajol állomáson várakozriiok. Arató Károly főigazgató MÁV Igazgatóság. Bvdavest f§58; BgepfemSef % SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom