Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-25 / 224. szám
NYOLC PERC ALATT EGY VAGON A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A gorombaságot ne igazolfnk! Á szocialista igazmondás kritériuma funkcionárius és újság- “ író számára, marxista világnézetű ember számára nem lehet más, mint a dolgozó nép érdekeinek szolgálata, védelme „tűzön-vízen át.” Ez a gondolat vezet, amikor ■— úgy érzem —* nem lehet és nem tudom elhallgatni néhány tapasztalatomat az emberség dolgáról. Mesterházi Lajos író huzamosabb idő óta hetenként négy napot tölt a Martfűi Tisza Cipőgyárban s gyűjti megfigyeléseit, élményeit leendő könyvéhez. A Szolnokon megtartott értelmiségi ankéton elmondott ezekből egyet-mást, Például, hogy ebben a szép, tiszta üzemben, ahol az átlagkereset sem olyan rosst, — volt ró eeet,p hogy megverték a munkást. Ugyancsak itt van olyan műhely, ahová azt helyezik át, akit meg akarnak büntetni. Olyan munkakörülmények közé kerül, aiki ide jut. hogy feleannyit tud csak keresni, mint azelőtt. Miután e felszólalás elhangzott, egyik mellettem ülő súgva, még egy kis ingerültséggel is megjegyezte: „El lehet ezt hinni?” — Megerősítette hitetlenségét az írónak a martfűi Ezüstka1 ász Termelőszövetkezetre vonatkozó példájáról is. Kételkedett abban, hogy a járási szerv kiküldötte ridegen leállíttatta volna a búzaelőlegosz- tást s kijelentette, hogy a közgyűlés határozatával ellentétben csak feleannyi búzát oszthatnak ki munkaegységenként; Először is: nem hiszem, hogy a nép ügyéért felelős író maga találta volna ki e példákat. Másodszor: azért írok most erről a „jöskaratü* hitetlenségről, meat több van mögötte, mint egyszerű megjegyzés. V alamelyik nap a szerkesztőség ajtajában Így szólt egyik megyei szerv vezetője kollégámhoz. „Na elbántatok X-el, pedig az egy rendes gyerek.“ Célozott egyik cikkünkre, melyben megbíráltunk egy türelmetlen, itt-ott goromba gyárigazgatót. Ugyancsak egy bíráló cikkünkkel kapcsolatban jutott tudomásunkra, hogy Y elvtárs még most sem heverte ki a kritikát. Amikor az állami gazdaságban uralkodó állapotok ügyében összehívott munkásgyűlés véleményét is közöltük, egyenesen ágynak dőlt az igazgató. Ezután már azt a kommentárt is hallottuk, hogy ,,a Néplap sokszor kegyetlen’“. Miért voltunk ez utóbbi esetben is „kegyetlenek’*? Miért irtunk még egyszer, mintegy összegezésképpen? Mert az igazgató elvtárs minden lényeges pontját tagadta az őt ért bírálatnak. Azért jött a kivizsgálás és végső következtetés a munkás aktíva segítségével. Egy másik állami gazdaság néhány vezetőjének durvaságáról régebben írtunk — mondhatnánk sorozatot. Volt foganatja cikkünknek? Volt annyi, hogy az első cikk után még minisztériumi reklamáció is jött. Kiment egy megyei brigád vizsgálatot tartani s a cikk írója tudomásul vehette, hogy „szemenszedett hazugság’ amit irt. — Megkapta az orrot is, hogy nem lett volna szabad úgy ellökni a sulykot, hiszen ilyen és olyan kiv > szakemberekről van szó n ár régen kitüntetést kellett volna kapnia ennek és ennek. Miért kellett „eltúlozni”? Amit az újságíró leírt, a dolgozók véleménye volt. Tizenöt- húsz emberé. Nem lehetett mást tenni, kértük a kommunista aktíva összehívását. Mondják el a kommunisták az érintett vezetők jelenlétében a véleményüket. Meg is tették és néhány kisebb tévedéstől eltekintve igazat adtak az újságnak. De még mindig az egy pár elvtára álláspontja, hogy eltúlozta a Néplap azt a cikket. A zért akartam erről a problémáról írni. Még sokan nem hiszik el. hogy az embertelen bánásmód ellen — ha szabad így kifejezni — kíméletlenül fel kell lépni. Nem lehet a durvaságot elnézm vagy elhallgatni, csak azért, mert „ugyanakkor sok jót is tett az elvtárs'’ vagy kiváló szakember, A munkásmozgalom nagy tanítói szenvedélyes gyöngédséggel szerették a dolgozó embert. Lenin elvtárs szívesen ült a hagymásza- gú parasztok közt a vonaton, fogadta őket egyszerű szobájában. Vagy ha igénybe vette szállásukat, inkább aludt a konyha kövén, minthogy elfoglalta volna ágyukat. Ennyire tapintatos ’olt. 'nnyire megbecsülte a történelem formálóit, minden földi jó előteremtőit, a dolgozó embereket Szabad nekünk elnézni, hogy megverjenek egy munkást? Megengedhetjük a dolgozók államában, hogy durván beszéljenek azokkal a munkásokkal, akik az állami gazdaságokban a kenyerünkért fáradoznak. Nem kötelességünk észrevenni, hogyan laknak s hogy tok esetben csak kartotékokon szereplő betűk, számok? Vajon csak Martfűn fordult elő, hogy például letegeznek meglett embereket? Dehogy. Jómultkorában hallottam Szolnok munkás- negyedében a már-már anekdótaszámba menő esetet. A Járműjavító egyik volt igazgatója fűt-fát letegezett, hányaveti módon beszélt a munkásokkal. Egyszer odaszólt egy idős munkásokból álló csoportnak: „Napoztok, fiaim?" „Igen, kedves. Gyere te is közénk napozni" — felelték a munkások nem kis éllel Mikor megkérdeztem, hogy hívták ezt az igazgatót nem tudták a nevét megmondani, csak leírták, hogy néz ki. Ez sem valami dicső a volt igazgatóra nézve. A mostani igazgató elv- társról viszont észben tartják, hogy mikor egy munkást meglátott rossz, lyukas cipőben dolgozni a kazán tetején, behívta és egy jó cipőt adott neki a magáéból mert veszélyes helyen végzi kötelességet és szerencsétlenség érheti hiányos lábbeliben... Akkoi még „csak egyszerű mérnök” volt a mostani igazgató. e kenjük el különböző más érdemekkel a durva magatartást. Ne nyugodjunk abba bele. hogy akármilyen jó szakember vagy vezető létére a munkások emberi méltóságának, önérzetének megsebzésével érjen el valaki érdemeket. Ha csak így tud inkább ne is törjön sikerekre. A hozzáértés, józan, emberséges szó meghozza a sikert, akinek csali a gorombaság a fő mozgósító eszköze, szakembernek is, de embernek is gyanús. Több szeretettel többre megy önki Tóth István N iVapi 200—250 vagon cukorrépa Egy kis túlzással vásári forgataghoz, vagy a mezőgazdasági kiállítás mozgalmasságához lehet hasonlítani most a Szolnoki Cukorgyár udvarát. A megyé minden részéből egyre-másra érkeznek a cukorrépával megrakott vagonok. —- Hozták az új termést, — amely ugyan a száraz időjárás miatt kevesebb a vártnál, de gazdagabb cukorban. A tavalyi 14 és fél — 15 százalékkal szemben az idén a 18—20 százalékot is eléri a répa cukortartalma. A vasúti kocsikban, vagy teherautókon beszállított répa nem sokáig marad a tároló helyeken, hiszen naponta több mint 200 — 250 vagon cukorrépát dolgoz fel az üzem. A hófehér cukor a raktárakba, majd az üzletekbe jut. a cukorgyártás melléktermékeit, a répaszeletet, a melaszt vasúti vagonokban, vagy vontató kocsikban szállítják el az üzemből Húsz hold őszi búza már a tőidben van A mezőtúri Rákóczi Termelőszövetkezetben szombaton délelőtt kezdett az őszi búza vetéséhez Csala Sándor traktoros és ifJ. Varga Lajos tsz tag. Estére húsz holdat el is vetettek. Nem volt köny- nyű munkájuk, mert a száraz és rögös talaj nehezen fogadta be a vetőmagot. Viszont nem ártott volna jobban megterhelni a csoroszlyákat, hogy legalább 4—5 cm mélyen vessenek, mert a mostani száraz időjárás mellett a 2—3 cm-es vetési mélység nem a legalkalmasabb. A Szolnoki cukorgyár tároló telepen teljesen gépesítették a vasúti kocsik kiürítését, a rakodó munkásoknak csak annyi a teendőjük, hogy kinyissák a vagonols ajtajait. a többit elvégzi a magasnyomású vízifecskendő. A nagy* nyomású vizsugár 8 perc alatt kiürít egy-egy vasúti kocsit, SZÁM 1T14K A RÍP4SZFI ETET A Szolnoki Cukorgyár udvarán egymást érik a vontató traktorok. SzálUtják a megye minden részébe a cukorgyártás egyik értékes melléktermékét, a répaszeletet. a kocsik rakodását itt is gepesitettek.Az üzem épületéből szálutó szalag Viszi a rakodó térre a nyers szeletet, g klöntó nyílásokon keresztül Pár perc alatt megtelik a vasúti vagon, vagy a vontatókocsi. A munkások csak a gépeket szabályozzák, KÖZSÉGRŐL — KÖZSÉGRE Mit írjunk a tiszta lapra? — Pártmunkásokhoz, írókhoz9 emberekhez Nagyrév eldugott helység a Tiszazugban. Lakói látszólag a világ, az ország eseményeivel mitsem törődve, ahogy mondani szokás, önmagukba fordulva élnek. Hogy juthatott ide vagy eljutott-e egyáltalán a XX. kongresszus éltető levegője, s július óta van-e mit írni, az új, tiszta lapra. A község a kunszentmártoni járáshqz tartozik.. A járási székhelyen néhány nappal ezelőtt azt mondták a pártközpont egyik munkatársának: Nagyréven még mindig sötétség van. Egyik népszerű országos lap munkatársa is olyan megállapodásra jutott, hogy Nagyréven július óta lényegében nem történt semmi. A párttitkárt — aki hosszú évek óta viseli tisztét — nem nagyon szeretik a község dolgozói. Kora reggel érkeztem a községbe. Az egyetlen főutca üres és poros. A párttitkárt keresem. Irodájában van, éppen telelőnél. Nem tudom kivel beszél, hallgatom. —... aláírja, hogy 24-ig kifizeti. ?? — Elvtárs, de hát miért nem lehet ..: adót? ... Ezzel egyetértek, persze, hogy kell fizetni. Ez az asz- szony tegnap hazament, mindent számbavett, kiszámolta mikor tud pénzt csmálni és el akarja kerülni a zálogolást. ?? — Nem ment még be? Jó. Szeretném tudni mi történik. A párttitkár leteszi a hallgatót. Látom fel van háborodva. —• Jövök be az irodába és szembe találkozom özv. Rácz Ferencné- ve1. Sírt Előző nap iélután bent járt Molnár György pénzügyi csoportvezetőnél, adóügyben. Elmondta, hogy most nem tud fizetni. Ma reggel megjelent nála egy ember és adótartozása fejében le akarja foglalni az asszony kukoricáját. „Bemegyek és aláírásom adom, hogy szeptember 24-ig kifizetem a hátralékot, csak ne szégyenítsenek meg“’ — mondta az asszonyka, — Most ebben az ügyben telefonáltam Molnár elvtársnak, de ő hallani sem akar arról, hogy a zálogolás elmaradjon, — világosít fel a párt- titkár. Nem tudom, két vagy három évvel ezelőtt ilyen ügyben Fehér La- ]os, Nagyrév község párttitkára felvette volna-e a hallgatót. Megkérdem tőle, s ő gondolkodás nélkül válaszol. — Persze, hogy fel, csak nem lehetett, Mindig a betűt kell nézni Az embert.:i Most persze özv. Rácz Ferencné megkérte, hogy legyen segítségére? — Nem kért meg, de hát ismerem az asszonyt, tudom milyen helyzetben van. — Ennyit mondott a párttitkár, és nemcsak akkor, most utólag is az a meggyőződésem, őszintén beszélt, azt mondta, amit érzett. Nagyréven való tartózkodásom és ezen sorok megírása közötti időben részt vettem a TTIT szeptember 21-én rendezett értelmiségi gyűlésén. Ott a felszólalók egyré- sze újból eszembe juttatta Fehér Lajos községi párttitkárt. Néhó- nyan egyrészt az értelmiségi, másrészt a júliusi határozatra vonatkoztatva munkások, parasztok életével, sorsával őszintén törődő és aggódó kijelentést tettek. Vajon azok az emberek, akik évekig sztálinisták voltak, képesek lesznek-e új módon irányítani, a szocialista demokratizmus beteljesüléséért. Ilyen aggályok volta s szó esett arról, hogy az alsóbb vezetésben is személyi változásokra van szükség. Az aggályok érthetőek. Egy csepp tükrözi az egész égboltot, — vélekedett az egyik felszólaló. S most ennek a mondásnak alapján nézzük hát, vajon Fehér Lajos képes-e érvényrejut- tatni a júliusi párthatározatot. Ügy általában az a megállapítás nem fedi a valóságot, hogy a község dolgozói nem nagyon szeretik. Főleg azok orrainak rá, akik az elmúlt évek során minden rosszat az ő személyének tulajdonítanak. A falu lakosságának nagy többsége azonban kezdi megérteni, Fehér Lajos végeredményben sokkal több nemes, jó tulajdonsággal rendelkezik, mint amennyit megmutathatott magából; Sokan kezdenek rá emlékezni, hogy egy-egy ma már rossz szájízzel emlegetett dolgot, nem meggyőződésből, hanem parancsszóra segített. Egyik- kel-másikkal soha nem értett egyet. Hallottam, úgy mesélték el K; Tóth Bálint igen szorgalmas gazdálkodó történetét, Ennek az embernek tüske van a szíveben Szenvedélyes vadász volt örök éle» tében. Hát régen fegyverhasználati engedélyt nem kapott és az akkori vadásztársaságba be sem vették volna. Orwadász lett. A felszabadulás előtti hónapokban jobbnak látta eldugni a vadászfegyvert és elásta valami kubikgödörbe. A felszabadulás után K. Tóth Bálint megkapta a vadászengedélyt és a fegyverviselési jogot. A régi puskáról teljesen megfeledkezett. Egy alkalommal vadászgatás közben egyik társának felrobbant a puskája, „Ne búsulj komám, ha jól tudom, van nekem valahol eg' puskám, odaadom neked” —- mondta ott mindenki előtt K. Tóth Bálint; Néhány nap múlva valaki feljelentette. 7 hónapra bebörtönözték és kizárták a pártból. Ezt az eljárást soha nem tartotta igazságosnak Fehér Lajos. Most azon gondolkodik, mit lehetne tenni, hogy K. Tóth Bálint erkölcsi elégtételt kapjon. Már a találkozás pillanatában és utána is tapasztaltam, hogy a nagyrév! községi párttikár törekszik az új légkör kialakítására. A törvény előírja, hogy a mentesített középparasztok anyagi követelésekkel nem léphetnek fel. Azt viszont nem írja elő, hogy helyileg ne intézkedjenek valamilyen formában — a község lakosságának igazságérzetét megnyugtató módon. Ehhez viszont önállóbb gondolkodás és most még, mondjuk meg őszintén bátorság is kell. (Folytatjuk); Szekulity Péter VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJ ETEK! 0 K VHL évfolyam, 224. Mám, 1956. szept. 26. kedd. MEGYEI
