Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-23 / 223. szám

1956. szeptember 23.

gmiTOK MEGYEI NÉPLAP

3

Elkészül-e év végire a Hüolalkutafé Vállalat 23 lakása ?

A múlt évben Mezőkeresztesről Szolnokra telepítették át a Kőolaj- kutató és Feltáró Vállalatot. Központja, azonban ideiglenesen, még mindig Ahonyban van, amíg — most már csak jövőre — a vállalat teljesen átköltözhet új, szolnoki központi székházába.

A dolgozók részére a József Attila és Dobó István utca sarkán már épül

a kétemeletes, 23 lakásos ház,

amelynek kivitelezője a 22. sz. Építőipari Vállalat. Ennek munkásai építik egyébként az új szolnoki vasútállomást is.

így könnyen érthető, hogy Ahonyban, a Kőolajkutató érdekelt dolgozód — mikor Ketter Ferenccel, a vállalat beruházási vezetőjével találkoznak, kérdésekkel ostromolják:

— Hogyan állnak a lakóházak Szolnokon? Hogyan halad a munka? Mikor fejezik be?

S bizony ezekre a kérdésekre Ketter nehezen tud választ adni, mert inkább felelhetne ezekre a kérdésekre az érdeklődőknek a 22. Építőipari Vállalat illetékes építésvezetője. Ez év áprilisában szerződés szerint elkezdte a munkát, az építés azonban sehogysem haladt olyan tempóban, amint kívánatos lett volna.

December 31-én ugyanis át kellene adni a lakóházakat készen, de komoly lemaradás mutatkozik, pedig a határidőt nem erőszakolták rá az építőkre, hanem a beruházó és kivitelező vállalat közös megegyezés alapján állapította meg. Mégis ezekben a napokban

csak a második emeleten

rakják be az előregyártott vasbeton padozatot

Kétségtelen, hogy a 22. Építőipari Vállalat építésvezetősége igyekezett, hogy ne csak határidőre, hanem még 54 nappal előbb,

már november 7-re átadja a 23 lakást. Es ezt érthetően Abonyban is nagyon lelkesen fogadták. Az időelőtti befejezést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékének tiszteletére rendezett versenyben tűzték célul. Egy sürgős mezőgazdasági építkezés azonban Tisza- sülyre szólította a lakóháznál dolgozó embereket és ez az építő vállalat dolgozóinak 6 heti időkiesést okozott.

így nemcsak a tervezett határidőmegrövidítésből nem 'ett semmi, de még az éwégi befejezés is kérdéses. Reméljük azonban, hogy a kivitelező vállalat mégiscsak

megtalálja a módiát

annak, hogy a szolnoki lakásépítési programban jelentős helyet betöltő 23 lakás, ha nem is hamarabb mint ahogy ígérték, de határidőre elkészül. A szolnoki olajbányászokat szeretnénk már valóban Szolnokon látni;

Őszinte szavak, felszabadult

/’’'ondosan elkészítettem a ceru- zát és a jegyzetfüzetet, mint a nagyjelentőségű értekezletek előtt szokás. De egyetlen egyszer sem vettem elő, hogy pontosain rögzítsem, feljegyezzem az elhangzottakat. Elsodortak a szavak, a hangok, gesztusok szövevényéből kiáradó érzések és gondolatok. — Nem a részletek, hanem az összhatás kötötte le a figyelmemet a TTIT megyei szervezetének klubiéban lezajló péntek esti — akarom mondani éjfél utánig tartó — vitán.

Az előadó, Losanczy Géza eüv- társ nagymértékben hozzájárult ebhez a hangulathoz; Nemcsak szavainak egyszerűsége és logikája, hanem az a tudat, hogy egyike volt a személyi kultusz tomboló időszakában a féüreállított, sőt a külső világtól is elzárt embereknek, azoknak az embereknek, akiknek gerincességét, a marxizmus- feníniizmus eszméjébe vetett hitét a nehéz idők próbája sem törhet- te, tántoríthatta meg; Szerencsés vdlrt a választás, hogy éppen őt — aki most mint a Hazafias Népfront lapjának felelős szerkesztője is tevékenykedik közéletünk formálásán — kérték fel ennek a2 amkétnak, az értelmiségiek helyzetét tárgyaló megbeszélésnek

A beszámoló egészen rövid volt, szinte csak érintette a kérdést, hogy annál több idő maradjon a vitára, a beszélgetésre;

Ai írói esett szó ezen az an- kétan? Az értelmiségnek az ország életében, vérkeringésében elfoglalt helyzetéről, súlyáról és jelentőségéről. Arról a politikáról, — amely a helyes elveket lassan szólóimmá változtatta az értelmiséggel kapcsolatban és gyakorlatában nem egyszer fájó sebeket, sértődöttséget. a társadalmi élettől, tevékenységtől való visszavonulást Idézett élő az értelmiség különböző csoportjainál. Bizony buzogtak még ezek a megfoántöütságtól eredő szavak ezen a vitán is. Buzogtak, habár mindvégig kScsendülit a szavaikból a remény aziránt, hogy a Központi Vezetőségnek az értelmi- gl politikáról hozott legut.bbi határozata nyomán változásnak kell bekövetkeznie;

— Nem szabad megismétlődnie annak — adott hangot véleményének Kisfaludy Sándor eüvtáns, a megyei könyvtár vezetője, — hogy az értelmiség jószándékú, a reális helyzet ismeretéből fakadó észrevételeit egyesek félremagyarázzák, az ellenség hangjának bélyegezzék;

— Azt szeretnénk, ha az iskolában nem találkoznánk többé lesütött szemű, félő, a másodrendű- ség érzésétől gyötrődő gyermekekkel, akiknek semmi más bűnük nincs, csak az. hogy a szüleiket nem ők maguk választhatták meg

— mondotta Szalai Jánosné, a leánygimnázium igazgatója;

/Országos és helyi jelentőségü- nek látsző problémák váltakozva kaptak hangot a felszólalásokban. Néha úgy látszott, mintha túlságosan aprólékosan magyarázhatnák egyesek szőkébb munkaterületük gondjait, de egy perccel később már a nemzetközi horizontokat is keresték a szavak;

— Miért nem képviselheti egy tanácstag annak a kerületnek a gondjait — kérdezte a saját helyzetére is célozva Kaposvári Gyula, a Damjanich múzeum igazgatója — amelyikben születése, — gyermekkora óta él és ismeri annak minden rezdülését?

— Változtatná kellene az Alkotmány második pontjának szövegén

— javasolta az egyik felszólaló — a jelenlegi fogalmazásban ugyanis, amely kimondja, hogy a

Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, nincs szó az értelmiségről. Fogalmazzuk, haitárazzuk meg inkább ilyenképpen: „A Magyar Népköztársaság a dolgozók állama”:

— Ne húzzunk mesterségesen válaszfalat az uj és a régi értelmiség közé magának ennek a kifejezésnek a hangsúlyozáséval is — mondotta valaki a jelenlévők közül;

— Meg kell tanulniuk önállóan gondolkodni és ebben is tanulhatunk a idősebbektől — toldotta meg ugyanezt a saját véleményével a nyurga ifjú mérnök, akinek fiatalos kedvét, mosolyát még a komoly szavaik sem tudták elrejteni.

/"'sak most látom, hogy mennyi szó, mennyi kép villan elibém, amikor erre a vitaestre emlékezem és azt hiszem, így vannak ezzel mások is, akik eljöttek, ott lehettek. (Bizony érdemes volna a megye más területén is rendezni hasonlókat!)

Nem tudom elfelejtem Mesterházi Lajos író és Erdős Péter hozzászólását sem, aikák elöljárójában rainitegy megadták az egész ankét bátor alaphangját. Valljuk be — s egy-két— apró jel is arra vallott — a hozzászólásokban szükség volt erre a kezdett bátorításra.

Szükség volt rá és nagyon hasznosnak tartom, hogy B. Kiss Mátyás elvtáTS, a városi pártbizottgondolatok

ság első titkára — úgyis mint a párt apparátusában dolgozó értelmiségi — szót kért és elmondotta, miben látja a városi pártbizottság feladatát az értelmiségi határozattal kapcsolatban. Előremutató volt felszólalása nem csak abban hogy a tetteket hangsúlyozta elsődleges feladatként, hanem abban is. hogy arra kérte az értelmiségi dolgozókat, adjanak segítséget a pártnak továbbra is hasonló viták megrendezésével

Néhány téves nézet eloszlatásához, a túlzások lenyesegetéséhez — amelyek óhatatlanul adódnak egy ilyen vita során — nagyon frappáns módon nyújtott segítséget Losonczy elvtárs zárszavaiban, amikor baráti követlenséggei, de elvi síkon egy jottányi kibúvót sem engedve adott választ a felmerülő kérdésekre.

A z értelmiség őszinte szavainak. felszabadult gondolatainak — az ankét után méginikább hiszem — megterem majd a gyümölcse. úgy ahogy azt a KV határozat is feladatul tűzte s egészségesebb irányba, az egyedüli helyes irányba fejlődik majd — itt Szolnokon és a megyében is — az értelmiség helyzete.

De ezért a jövőben még többet kell tennünk és nem egyszer, de nem is kétszer, hanem sokszor okosan vitatkoznunk.

F. Tóth PÓT

Közvéleménykutatas országos m erei ékben

A Divatárunagykereskedelmi Vállalat vállalta azt a feladatot, hogy a vidéki lakosság ízlése szerint is készít különféle ruházati cikkeket Éppen ezért országos méretű közvéleménykutatást rendez. A nagykereskedelmi vállalatnak az a célja, hogy felkutassa azokat a hagyományos népviseleti cikkeket

is, amelyeknek ma is lenne keletjük, de az ipar nem gyártja. Külön részleget állítanak fel, itt bírálják el majd a beérkezett javaslatokat. A vidéki lakosok kérelmeiket és javaslataikat a következő címre küldjék: Divatárunagykereskedelmi Vállalat, Budapest, V., Alpári Gyula utca 5. (MTI)

NEMZETKÖZI SZEMLE

A Washingtonból terjengő „kereskedelmi illatok"

Az egymást keresztező események és a sűrűn váltakozó, módosuló tervek kusza gombolyagából ma még nehéz kihalászni a főszálat: milyen irányban haladnak majd a dolgok Szuez körül. Jósolni pedig éppenséggel lehetetlen, mert régen volt olyan, a béke sorsára számottevő jelentőségű diplomáciai helyzet, amely annyi gyorsan felbukkanó meglepetést hozott volna, mint a mostani.

A Csatorna Használók Szövetségének nyugati megalakítása áll az előtérben. E terv mozgató erői, hátsó gondolatai és valóságos haszon- élvezői ma már

pőrére vetkőzhetve

állnak előttünk, így helyes lesz erre Irányítani a fő figyelmet. A második londoni konferencia, amelyen csak a tizennyolc nyugati állam vett részt, e terv körül vitatkozott s a disputa feltárta a nyugati tábor kebelén belül dúló ellentéteket;

Akik feltétel nélkül akarják az egyiptomi szuverénitást mélységesen megsértő szövetséget, azok egyedül az amerikaiak, az angolok és a franciák. A többi tizenöt között is akadt a szövetségnek támogatója, de nem teljes egyértelműséggel, kinek-kinek megvoltak a fenntartásai. Pakisztánnak ma még csak halványan új irányban sodródó külpolitikája elhatárolta magát Dulles tervétől olyannyira, hogy a pakisztáni küldött kivonult az értekezletről. Franciaország — ma még felderíthetetlen okokból — fenntartással csatlakozott a szövetség megalapítóihoz. Az olaszok Egyiptommal fennálló más jellegű szerződéses. kötelezettségeikre hivatkoztak, noha támogatták a szövetség megalakítását, a svédek

mielőbbi ENSZ-megoldőst

sürgettek és a spanyol külügyminiszter szavaiból is kiérződött, hogy kormánya előtérbe helyezi sajátos érdekeit. A tizennyolcak augusztusi egysége tehát legalábbis szétzilálódik, így pontosan nem lehet előre látni, milyen irányban kísérel majd meg együttesen kitörni a Nyugat offenzivája.

Ezek az árnyalatnyi ellentétek is nagyon fontosak, de a második londoni értekezlet tanácskozásaiból nem ezeket kell elsősorban kiragadnunk, A két angolszász főváros: Washington és London kakasviadala ad jellemző képet a pillanatnyi erőviszonyokról és a két külügyminisztérium hátsó gondolatairól. Anglia szuezi érdekeltsége e’éggé ismert ahhoz, mintsem szükségessé válnék részletek kifejtése. De mit akarnak az amerikaiak?

Dulles békítgető tervei alkalmat adtak a nyugati lapoknak arra, hogy az amerikai külügyminisztert a közvetítő és a pacifikáló szerepében ábrázolják. Ma már azonban hasztalan keresnénk akár az angol, akár a francia sajtóban ezeket az emelkedett jelzőket, helyükben egészen mást találunk. Londonban is, Párizsban is kezdenek közelebb kerülni a valósághoz és kezdik felismerni azt, amit a mi sajtónk, a

demokratikus tábor sajtója már korábban is feltárt: az amerikaiak békevágya csupán külszín s

a békemáz alatt

meghúzódik a kettős érdek: letaglózni Egyiptomot is, de egyszersmind nagyot sózni a ^versenytárs, az angol imperializmus hátára is, kiforgatni a zsebeit, kiszedni belőle azt a keveset, ami még megtalálható

A Csatorna Használók Szövetségének dullesi terve már eleve arra épült fel, hogy az Nasszer számára elfogadhatatlan. Ha pedig Kairó nem fogadja el, gazdasági bojkottot indítanak ellene, elterelik a nyugati hajók forgalmát a Szuezi-csa- tomáról, s a Jóreménység-fok megkerülésével szállítanak. Igenám, csakhogy a meghosszabbodott vízi- út sokkal nagyobb költségeket emészt fel. Honnan teremtik elő a gazdasági gondokkal küszködő nyugateurópai országok a nagyobb költségeket? S itt bukkan fel a Dulles-terv lényege: az Egyesült Államok 500 millió dollár erejéig segítségére siet partnereinek, de csak az olajszállítás folyamatosságának biztosítására. Szuez bojkottálása ugyanis elvágja elsősorban Angliát a középkeleti olajbeszerzőhelyeitől és más irányban kell olaj után néznie. A Dulles-féie Csatorna Használók Szövetségének terve a középkeleti helyébe

amerikai olajat

ajánl fel drágább árakon és uzsorakamattal. Amerika nem segélyt ad az „átmeneti nehézség" terheinek enyhítésére, hanem az export-import bank útján kölcsönt, éspedig nem kevesebb mint öt százalékos kamattal.

Hogy ez a „megoldás” mit jelent Angliának, arra a szigetországi lapok kommentárjai vetnek fényt; „Eladósodunk, mégpedio úgy, hogy unokáink is nyögik majd a terheket” „Nem elégségesek mostani gazdasági bajaink, húzzuk még szorosabbra a nadrágszíjat?" így panaszkodnak még azok a lapok is, amelyek pedig a közelmúltban fenntartás nélkül lelkesedtek a Csatorna Használók Szövetségéért, támadták a más véleményt valló munkáspártot. A francia Mondeban pedig az ismert és népszerű párizsi közíró, Maurice Duverger ekként sommázta a nézeteket: A Dulles-féle „békítgető” tervnek eléggé nyersen érezhető „kereskedelmi illata” van;

A pénteken este közzétett zárónyilatkozat arról tanúskodik, hogy

Londonban lenyelték a békát.

Valószínűnek látszik, hogy a Csatorna Használók Szövetségének megalakítását a nyugati egység újabb megszilárdulásaként és az egységes fellépés diadalaként fogják szerteharsonázni. De ékkor felbukkan a nagy kérdés, amit a nyugati lapok máris feszegetnek a jövő előrevetítődő sötét árnyaként: mit nyer és mit veszít majd ezzel az újfajta szövetséggel az atlanti paktum?

Meseország ? így hívják ez Aggteleki Cseppkőbarlang egyik csodálatos szépségű részét, amelyet

1948-ban Révész Lajos, a barlang akkori igazgatója fedezett fel. S valóban, mintha a mesék világa elevenedne meg a látogató előtt, amikor az aggteleki barlang — e hatalmas földalatti világ — termeit, folyosóit járva gyönyörködik a cseppkőképződmények változatos formáiban, pompás színeiben

A Szolnok megyei tanárok közül már többen ismerősként üdvözölték az ezerarcú csepplcöbarlangot, Szépsége azonban őket is lenyűgözte, csakúgy, mint azt, aki először járt ott. Délután érkeztünk s már csak rövid túrára futotta időnkből mind az aggteleki, mind a jósvaföi részen. S mégis, mennyi szebbnél szebb cseppkóképződményt láttunk.

Aggteleknél Jakucs László, a barlang igazgatója vezetett bennünket. Úgy ismeri e csodálatos folyosók, termek labirintusát, mint más ember az otthonát. Útközben beszélt a barlang kialakulásáról, a cseppkövek születéséről. Mindkettőnél a víz hatalmas erejét, oldó hatását kell megemlíteni: a mészkő repedéseiben leszivárgó víz ugyanis — különösen, ha kevés szénsavat is tartalmaz — oldja a kőzetet, tágítja a repedéseket. Természetesen hosszú évezredeken keresztül végzi munkáját a víz, amíg létrejönnek a patakbarlangok. A víz által sodort szilárd kőzettörmelék, a homok és a kavics, erősen koptatja a sziklafenekeket és falakat. Ez a koptatómunka is segíti a barlangfolyosók kialakulásátr A víz alámossa — különösen a kanyarodóknál — a barlang oldalafalait s a folyosóból így lassan nagyszélességű, lapos Uram

ISMERD MEG HAZADAT

Ass

keletkezik. Ennek mennyezete — a felette lévő sokszor többszáz méter vastag kőzettömeg nyomására — beszakad. így születnek az óriási termek. A különböző formájú cseppkőképződmények szintén a viz munkája által jönnek létre.

Pesetánk felhívia figyelmünket a barlang-patakokban élő fehér vakrákra is. E kicsiny állatkák látószervei — az állandó sötétség következtében — elcsökevényesedtek. Elvesztették testük színezőanyagait is. Elmondotta: érdekes tulajdonságuk, hogy náluk — ellentétben a legtöbb állattal — a párzás időszaka nincs évszakhoz kötve.

Az egyik tanár kérésére Jakucs László elmondotta, hogy a csodálatos cseppkőország nem mindig ilyen nyugodt. Tavaszi hóolvadáskor, vagy nagy záporesök idején szennyes áradat rohan végig a folyosókon, termeken. Az 1947-cs árvízről személyes élményét mesélte el.

Korán reggel, amikor elindultak a Jósvafő—Aggtelek leözötti hosszú túrára, még hó borította a hegyeket. öten voltak. Az akkori igazgató két gyermeke, egy egyetemista lány, Jakucs László és barlang- kutató társa. Körülbelül az út felénél tartottak, amikor távoli dübörgésre figyeltek fel. Nem tudták mire vélni a zaj okát, arra gondoltak, hogy valahol beszakadt a barlang, mert a sziklafalak is remegtek. Pár perc telt el, a zaj egyre erősödött és ekkor döbbentek rá, ttogy árvíz zgőv-l féléjük* A két

telek

gyermeket és a lányt sikerült felsegíteni egy magasan lévő sziklára, Jakucs Lászlót és társát azonban elragadta a rohanó árvíz. Lámpájuk összetört és a sötétben vitte, sodorta őket az ár. Már gondolkodni sem tudtak, csak az életösztön dolgozott bennük, fenntartani magukat, levegőhöz jutni.

Végül egy kanyarulatban feldobta a víz ereje Jakucs Lászlót egy magasabban lévő részre. Amikor kezdett eszmélni, a koromsötétben kezével próbálta kitapogatni, hol van. Megtalálta társát is, akit szintén odasodort a víz. Megmenekültek! Ott várták meg, amíg annyira lement az ár, hogy — igaz, még mindig vízben —, de elhagyhatták a barlangot. (Ekkor látták, hogy a verőfényes napsütésben teljesen elolvadt a hó.) A két gyermeket és a lányt később csónakon hozták ki.

Lehet, hogy a történet hatása alatt láttam az ú. n. Fekete-termet komornak, hatalmas oszlopait félelmetesnek. Pedig — ha most így visszagondolok — a fényes, fekete márványnak tűnő cseppkövek nemcsak szépek, hanem fenségesek is. Tovább fulladtunk s egyre jobban csodáltam a különböző színű, formájú képződményeket, a fácáno- Icat, a sziámi ikreket és a Tigristeremben a legtarkább színű (fekete, vörös, barna) álló cs-'ppkőoszlo- pok erdejét. A terem a nevét a mennyezet egyik részén látható színben és formában egyaránt tigrisre emlékeztető képződménytől nyertet

Lenyűgöző volt az Oszlopok csarnoka is, ahol különböző formájú és nagyságú színpompás oszlopok, alakok láthatók: a török minaret, az aradi 13 vértanú, a fátyolrpíz- csés, a gyermekkórus, stb. Igen érdekes a Színpadterem, a búboske- mence, a tengeri medúzák, a hentesüzlet, ahol szalonna, zsír, háj, szalá. ' található — természetesen kőből.

Az Óriások terme teljes hosszában és szélességében áttekinthető. A hatalmas boltozat alatt szinte törpének érzi magát az ember. Itt van az ősember kútja is, amely melLtt ősember lábnyomot és cserépedény töredékeket találtak. Csodálatosan szép a korinthusi oszlop és a búsuló juhász, melynek formája olyan tökéletes, mintha szobrász faragta volna ki. Még a csizmája sarka is teljesen szabályos, nem is beszélve bundájáról. Színpompás a kínai pagoda, a halászbástya, a lovasszobor, a hét törpe s ki tudná felsorolni a szebb- né1 szebb képződményeket, amelyek hófehér, rózsaszín, vörös, vagy barna színben tündökölnek. (A különböző színeződést a _ ’.z szennyező anyagaitól, elsősorban különböző vasvegyültítéktől kapják, de egyes színeződések kialakulásánál bizonyos baktériumok kiválasztó hatásának is szerepe van.)

Csodálatosan szép a cseppkőbarlang. Gondolom, akiknek sikerül végigjárni a mintegy 15 km- es összefüggő barlangszakaszokat, csodálatos képződményeket láthatnak, s elbeszélésük ezekről sokszor mesének tűnhet. Aki csak teheti, nézze meg hazánk e gyönyörű természeti kincsét.

N4GX