Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-16 / 217. szám

Szolnoki műemlék Ez a romépület Szolnokon a Beloiannisz- és a Petőfi-utca sarkán látható. Értesülésünk szerint a városi tanács megtiltotta a lebontását, mert mű­emlékké nyilvánította. &mherek Hajnal.A horgász a csó­nakban ül a három peremor­sós botról a nylonszálak a vízibe lógnak. A szélső bot nagy piros dugója, amely eddig lassan keringett kép­zelt tengelye körül, most, mintha megbolondult volna, idegesen kezd ide-oda tán­colni. h halak nél jobban gyűlölnék és utálnak, mert úgy viszi a pe- cázót, mintha isten tud ja mi­csoda példány lenne. S az egész 5 cm hosszú, súlya pe­dig még kevesebb — deká­ban mint öt : ; 5 A vicces Horgászköszöntéssel üdvö­zöltük: legét; A Béke Tsz tagja hazaszállíttatja búzaelő­<1 meggyőző érvek nyomán - § i Amikor a férj vásárol A férj, akiről szó van, gyenge lélek és mint ilyen nem szeret vásárolni. Sze­rinte a vásárlás két ellenté­tes érdek összecsapása, csú­nya harc, amelyben az győz. akinek szőrösebb a szíve. Ebből az elvi elgondolásá­ból kiindulva viszolyog min­den vásárlástól és valóság­gal áldozatnak érzi magát mikor a felesége — az egyen­jogúság alapján — kezébe nyomja a szatyrot és kikül­di az élet viharába, azaz a biacra. asszonyi praktikának ellent állni? Nem! Paradicsomot. — Van itt — mézesedik tovább a paradicsomos csá­bító. — Nézze, milyen gyö­nyörű. ként behúnyja a szemét, mert ami a tojás, a szőlővá- sárlásmál lefolyik, az a leg­véresebb csata. A kis vékony asszony úgy ócsárol, válogat, alkuszik, harcol a fillérekért, mint egy megszállott, az Hogyan folyt le legutóbb egy ilyen piaci kirándulás, ezt szeretném most megörö­kíteni. Ismerjük meg egy jobbsorsra érdemes lélek tragédiáját. Szóval a férj vasárnap in­dul a piacra, a feleség imi­gyen bocsájtja útjára: — Vegyél két kiló paradi­csomot, szép legyen és édes, mért másképpen sok cukor vukÍ kell a töltöttpapr;kába. Az- -megtöltésükhöz. A „gyönyörű” paradicsom árusók könyörögnek, sírnak, apró, éretlen is, poshadt is, káromkodnak, az öklüket de hogyan lehet ezt meg- emelik, de végül is beadják mondani? Sehogy. a derekukat. — Mennyit mérjek belő- A boxoló a férj fülébe le? — nyúl ellentmondást súgja: nem tűrő, határozott mozdu- — Tudod, azért kísérem el lattal a kofa a mérleg után. a feleségemet a piacra? Ne­— Két kilót kérek — nyö- hogy megverjék... gi a férj, mint egy kígyóbű- A férj hazamegy. Otthon a volt nyulacska és nem néz a féleség kezdi kirakni a por­mérlegre, amikor az asszony tékát, dicséri a szép tojáso­mén a selejtparadicsomot. kát, elismerően ízleli a sző- még azt hinné, hogy nem \ *> aztán a paradicsomnál bízik a becsületességében, ez ős a paprikánál kitör: pedig súlyos sértés lenne. — Töltött paprika lesz? — önti aí asszony a kosárba a zöld, löttyedt micsodát. — Igen, — bólint a férj ártatlanul. — Hát akkor zöldpa rika is kell! — csap le az eladó — van itt még egy kevés, igazán szép. Az áldozat megsemmisül­ve nézi azt a pár túlérett, fonnyadt paprikát, ami ott árválkodik a kiterített zsá­kon. Semmi lelkiereje nincs hozzá, hogy rászóljon az asz- szonyra: „Könyörgöm, ne mérje, mert el lesz rontva az egész vasárnapom, a fe­leségem, tetszik tudni...” — Nincsen kegyelem, a végzet beteljesedik. A sza­tyorba odakerül egy kiló paprika is, válogatatlanul va­lamennyi darabja olyan gir- be-görbe és görcsös, hogy révkalauzt kell majd hívni a — Jaj istenem, hogyan le­het egy férfi ilyen mamlasz! Tóth Kornél. *1 A kút az egy olyan lyuk, amit emberek ásnak, vagy fúrnak a földbe, amelynek alján viz van, amit valami­féle módon a felszínre lehet hozni ivás, vagy Itatás cél­jaira — Gondolom ez lenne a kút hozzávetőlegesen pon­tos meghatározása. Még hoz­zá kell tennem, hogy a meghatározás első része fő­leg a kútfúrókat érdekli. — amig a második részt legin­kább a vizávók népes társa­dalmát. De nem minden esetre mind a két rész szük­séges ahhoz, hogy a kút kút legyen, inni lehessen vizé­ből. így tehát a két rész kap­csolatára feltétlenül szükség van. Nohát éppen erről van szó. Mezőtúron a Vizművek tavaly karácsony táján hat kutat fúrt arra a célra, hogy vízvezetékkel lássa el a vá­rost. A vízvezeték felszere­lése. megépítése még idő kérdése. A hat kút közül egy az újvároson a Molotov utón van. Kérték a kör­nyék lakói, hogy szereljék már rá a szivattyút, építsék meg a medencéjét, hogy leg­alább egymagában használ­ható legyen. Ott mélyül a földbe a lyuk, alján a finom iható vízzel a Molotov utón. A környék la­kói szomjasan nézik, csak nézik. Bíró Gábor bácsi szo­morúan mondja: „Könnyű volt a bibliai Mózesnek. — mert a sziklából' felszökött a viz De mi csak szomja­san leshetjük a lyukat” — mi. — — Van kapás? — Nem is egy — az áll»» mi gazdaságban, de most kukoricát törnek, felelte gú­nyosan; Ahá! ez egy vicces hor­gász, gondoljuk, nosza itt gyorsan megtelepszünk. — Úgyis lón. Egy teljes órá- i' nem történt semmi A du­gókat csak a reggeli éledező szellő rezgettette meg néha. Kezdett az ügy felettébb unalmassá válni — szól­tunk is: Nem tudjuk visszatartani a lelkesedést: — Viszi! — ö lassan hát­rafordul felénk, fölényes nyugalommal, mint egy olimpuszi félisten: — Ugyan kérem. A kishal dolgozik. — ?? • — Na, ja, de lehet hogy tényleg ott a közelben a ra­gadozó és attól Igyekszik me­nekülni az én kis halam..: Igen, igen, ugylátom kissé nekiiramodott. — Nekiiramodott? — Miért, maga nem futna ha hátába szúrnának egy horgot és a sűrűből egy tig­ris közeledne maga felé? Meg kell hagyná, a hor­gászoknak van fantáziájuk... De ebben a pillanatban, egek ne hagyjatok el! a középső bot kékszínű dugója meg­indul és már merül Is, a horgász előrehajlik, két ke­zére markolja a botot. Mi ’ élegzetvisszafo j tva: — Azt a kéket is viszi! — Ez harcsa, s suttogja — vzen giliszta van, de már a következő pillanatban „be­vág”. A nyél hátralen­dül, majd kiszalad kezéből, a nylonzsánor repül s pont mellettünk esik le a part­ra a horog s rajta... Nem is merjük kimondani, mi volt rajta. Egy hal, egy halacs­ka, amit a Duna mellett paptetűnek, a Tiszatájon dürgencsnek neveznek s amit a horgászok minden­— Nem unja szomszéd? Ránk nézett kb. úgy, mint­ha azt kérdeztük volna tőle: hallotta-e. hogy a svájci al- királyné köldökgyulladásban megbetegedett? — Hát látott még olyan horgászt, aki unja? A kábi- cek, az igen.;; Az őszinte Délben egy hazafele tartó horgásszal találkoztunk, aki jobbkezében botjait, balke­zében két pompás pontyot cipelt a zsákban. Legalább másfélkilósak lehettek egyenként. — Ez igen, — áradoztunk — megérte a fáradságot. — Szép zsákmány! Erre a hor­gász: — Maga is „foghat” a ha­lászoknál kilónként 20 fo­rintért s hozzám hajol bizal­masan, pedig teremtett lé­lek nem járt arra. — De tudja, ha hal nélkül megyek haza, az asszony kiszekiroz a világból. Ma hajnalban is murizott, hogy eljöttem. — .Mikor hozol már valami komoly halat, a sok apró va­cak után?” Ezt kiáltotta utá­nam a kapuból __ Hát ez elég k omoly, nem? De hogy e’seiéig mit fogok szívni, nem tudom.. s U. GY. tán válogass ki tíz közepes nagyságú szépformájú papri­kát a tölteléknek, vegyél még öt tojást, de nagyokat, egy k.ló szőlőt, de fehéret és nehogy becsapjanak. Elég baj, hogy nem tudok én le­menni, mert jaj istenem olyan mamlasz vagy, A „jaj istenem, olyan mami asz” ezután kimegy a piacra, sorra megáll a pi- rcsló paradicsom és a zöl- dclő paprika-kupacok előtt. Nézelődik, gu sztál, szólni, kérdezni nem mer, mert ha esetleg nem vásárol, a kofa, még megsértődik; Amint így ténfereg, oda­szól neki egy fiatal, fejken­dős asszony: — "'fit vásárolna lelkem, fiatalúr? A „jaj istenem olyan mamlasz” így dicsőül át ’’lel­kem fiatal úrrá” pedig jó negyvenes, kopasz és po­cakja van. Hát lehet ennek a kereskedelemmel párowdt A férj fizet. Viszi a két kiló paradicsomot, meg az egy kiló zöldnaprikát, mel­lette legalább 10 kilónyi bűntudatot és félelmet: jaj, mit szól majd a feleség? Egészen el van keseredve, rémesen sajnálja önmagát, reményvesztetten ácsorog, amikor egy olyan hatalma­sat ütnek a vállára, hogy majd összeesik. Megfordul: egyik barátja áll előtte, egy nagy erős ember, boxoló. — Hát te miért vagy úgy elkenődve? — harsogja. — Nem tudok vásárolni — válaszolja majdnem sírva. —— Semmi baj — bömböli a másik. — Gyere csak ide. bogárkám — fogia karon a mellette álló sovány kis asz- szonvt, — segíts ennek a szerencsétlen flótásnak vá­sárolni A bogárka, a boxoló fele­sége úgy pusztítja a kofákat, mint egy birkanyájba került Emberünk időn­Javaslataink a fiatal agronómusok foglalkoztatására (Egyes gépállomásokon a fiatal agronómusokat nem szakmájukban foglalkoztatják. Javaslatokat te­szünk megfelelőbb beosztásuk érdekében.) ’eret . Szakácsnőnek. Tánctanárnak. Cirkuszba műlovamak. Agronómusnak? Az sen) rossz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom