Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-13 / 214. szám

1956. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sxüreí ©lőtt Szolnok megye legnagyobb szőlőtermelő áilami gazdaságában Ha mór szőlőrpl, szüretről van szó, nem árt néhány érdekes adatot megjegyezni. Bizonyára ke­vesen tudják, hogy szőlőtermesz­tésre az északi féltekén a 30—52. szélességi fok közötti terület a leg­alkalmasabb. Tokajhegyalja a 48-ik szélességi fokon van. Nagyobb ösz- szefüggő szőlőterülettel Szolnok megyében a Tiszazugban, Tisza- földvár környékén és a Jászságban találkozunk. A második ötéves terv ti ányclveiből megtudhatjuk, hogy a jelenlegi szőlőterület fenntartása érdekében hazánkban 1960-ig mint­egy 36 000 kát. hold szőlőt kell még telepíteni. A magyar bor minőségé­nek javítása érdekében a borásza­tot is korszerűsíteni kell. Az érde­kességekből még annyit, hogy Szol­nok megye legnagyobb szőlőterme­lő gazdasága a Jászságban lévő Uj Erdői Állami Gazdaság. Ebben a gazdaságban az id'n 473 holdról szüretelnek. Itt az ol­csó, az úgynevezett könnyebb asz­tali borokat készítik. Éppen azért elég furcsa, hogy a környék ven- déglőib n viszonylag kevés a józa- matú jászsági bor. Sebők elvtárs, a gazdaság főkerté*ze nemrég csupán kíváncsiságból beiért egy jászbe­rényi vendéglőbe és 8,60 forintos bort kért. — Ilyen borunk nincs — mondta a csapos. Ebben az időpontban a gazdaság pincéjében még 4000 hek­tolitert tároltak. Ebből és az újter­mésű borból a jövőben több jut majd bizonyára a jászságiaknak is. A szép szölöligetek tökéjén érnek már a kövér fürtök. Néhány nap múlva, szeptember második felében megkezdődik a szüret. Az étkezési szőlőt már hetek óta szállítják Bu­dapestre és más városok piacaira. A gazdaság dolgozói a nagy mun­kára felkészültek. A pincéket taka­rítják, a hordókat mossák, olyan valódi szüretelőtti hangulat van. Sok érdekes tréfás történetei me­sélnek munkaközben ilyenkor az emberek. Ez nem is csoda, mert ahol annyi a bor, mint másutt a víz, ott megduplázódik a jókedv. Megtör­tént, hogy az egyik brigádvezető lóra ült, s elment megnézni a per­metezőket. Hogy-hogynem, a ló le­dobta a hátáról. Futottak gyorsan a permetezők és egy félvödör víz­zel nyakonöntötték a brigádvezetőt, de bizony őkelme meg 'sem moc­cant. Végül kitalálta valaki, hogy nem víz, hanem néhány deci bor kell ide. Elő is kerítették hamaro­san a bort és a brigádvezető — ahogy mondják — már a szagától magához tért. Hát vannak errefelé ilyen érde­kes történetek, de más érdekessé­gek is. Nevezetesen, hogy nemcsak a növénytermelésben, hanem a sző­lőtermelésben is mindinkább ural­kodóvá válik a gép. Az Újerdői Állami Gazdaságban a szőlődará­lást, a préselést teljes egészében gépekkel végzik. Hamarosan meg­kezdődik a szüret. Lesz jó termés, sok nóta és vidámság. LEVELEZŐINKí&dA Uj, négytantermes iskola épült községünkben, Jászalsó- szentgyörgyön, ahová az alsótago­zatú általános iskolások járnak. A régi, rozoga iskolát lebontják és he­lyébe tanítói lakásokat építenek. A piactér betonozása már befeje­ződött. A padokat és az asztalokat már el is helyezték, hogy itt is mi­nél barátságosabb, szebb legyen a környezet. Halmay Piroska Jászalsószentgyörgy. Méhészeti szakkör alaku't Jószágén Július 1-e óta önállósult a jász­ig ói földművesszövetkezet. Azóta már mega’akult a méhészeti szak­itőr tizenkét taggal. Ezen a vidé­ken minden adottság megvan a jól jövedelmező, fejlett méhészetek működéséhez és fejlődéséhez. Már az alakuló gyűlésen színvonalas elő­adás hangzott el Szathmári László jászberényi méhész részérő', ame­lyet igen tanulságos vita követett. Ezután elhatároztuk, hogy minden hónapban közösen megbeszéljük a méhészettel kapcsolatos tapasztala­tainkat. Szabó László, Jászágó. A szakma kiváló dolgozói Lédeczy József, a jászapáti ház­tartási bolt vezetője és Varga Miklósné, a bolt dolgozója, több­évi becsü’etes és lelkiismeretes munka eredményeképpen elnyerték a „Szakma kiváló dolgozója” címei és az ezzel járó pénzjutalmat. Lé­deczy elvtárs ezenkívül még egy nagyobb kitüntetésben is részesült: párttag lett. Berkó József, Jászapáti. Köszönjük . . . A liszaszentdmrei dolgozók nevé­ben írom ezt a levelet. A múlt hónapban a szolnoki Szig­ligeti Színház két előadást tartott nálunk. A „Szabin nők elrablásá’‘-t és a „Tanítónő‘’-t mutatták be. Sóik mindenről kellene itt írnom az elő­adásról, a darabokról, de én csak a művészeknek akarom kifejezni elismerésünket. Azoknak a művé­szeknek, akik a mi nyugodt, tem­pós, megfontolt életű parasztjainkat is vastapsra tudták ragadtatni ki­tűnő előadásukkal. Ezután is szeretettel várjuk mű­vészeinket és arra kérjük őket: to­vábbra is hasonló színvonalú elő­adásokkal tanítsanak és szórakoz­tassanak bennünket. Biró László, Tisaaszentimre. Erik a szőlő az Cjerdői Állatni Gazdaságban. Akiknek sohasem elég A törlik»aentmih'örsi járón egyik községébe gyakorlati munkára küldtek valamelyik mezőgazdasági főiskoláról egy elvtársnőt Az a tsz ahová ment, nem tartozik a leg­jobbak közé, de túl gyengének se mondható. Különösen az utóbbi időben nem, amióta egy falura ke­rült szakembert választottak a ta­gok elnöknek. Az említett elv társnő — ahogy ez szokás, — először is tá­jékozódott a tsz helyzetéről, majd meglátogatta néhány tag otthonát Másnap feltűnően rosszkedvű volt. Mikor megjelent a tsz irodá­jában, olyasmit mondott, hogy megrendült a hite a közös gazdál­kodásban, mert az iskolán, ahol ta­nult, csali jót hallott, viszont itt mást tapasztal. Legalább is ő az előző napi szemlélődése alapján így látja. — Nézze, elnök elvtáms, megmon­dom őszintén, nagyon lesújtott a látvány. Elment mindentől a ked­vem, legjobban szerelnék nyomban összepakolni és visszafordulni. — A kérdezősködésre az elvtárenő el­mondta, mi váltotta ki belőle ezt a nagy elkeseredést. Volt olyan szövetkezeti tagnál, ahol szinte mellbevágta a nincstelenség. Az ágyneműn egyáltalán nem volt hu­zat, a bútorzat hiányos, a tisztaság pedig olyan, hogy jobb róla nem beszélni. Ax elvtársnőt valamennyien meg­nyugtatták és kérték, menjen el még több t&z-tag lakására, utána majd beszélgetnek ezekről a dol­gokról. Elment és néhány nap alatt vagy 15 szövetkezeti tag por­táján nézett körül. Itt már mind­össze egyetlenegy olyan családdal találkozott, amilyenek az első napi ismerősei voltak. A többiek udvara tele volt baromfival, az ólak sem tátongtak üresen, legtöbb helyen tehenet is tartottak. A lakások be­lül csinosak, tiszták, az emberek szerényen, de rendesen élnek. A tsz elnöke és a vezetői ezután elmondták, hogy miért van ez a nagy különbség. Ahol az elvtársnő az első napon megfordult, ott an­nál a családnál nincs beosztás. Őket sohasem lehet kielégíteni. Könnyelműek, ami van, azt gyor­san elpocsékolják. Emellett ezek­nél a családoknál az asszonyban is sok hiba van. Baromfit, aprójpszá- got nem tartanak, mindent a piac­ról kell vásárolniok. Hiába kapnak hát ugyananyit, mint a többi előre­látóan gondolkodó szövetkezeti gazda, mégis náluk állandó a nincs­telenség. Az elvtársnő akkor azt mondta, hogy ezeken az embereken is a kö­zösségnek kellene változtatni. S ha csak néhány emberről van szó, akkor is foglalkozni kellene ezzel a problémával. Talán soha nem írtam volna meg ezt a rövid történetet, ha az utóbbi napokban nem talál­koztam volna néhány hasonló je lenséggel, olyanokkal, amelyel tényleg sürgetik minden tsz-ben azzal a néhány taggal való komo­lyabb foglalkozást, akik nem tud­nak beosztással élni. Ax újsxátxi Sxabadság Tsx-ben jártam nemrég. Erről, arról, min­denféléről beszélgettünk. A tsz egyik tagja elmondta: 8 kg búza­élőleget osztattak munkaegységen­ként. Hozzátette, hogy ennek elle­nére vannak elégedetlen emberek. Ilyen T., aki több, mint 20 mázsa búzát vitt haza (egyedül dolgozik). Hét mázsát nyomban eladott és ad­dig ivott, amíg a pénzből tartott. Ennék az embernek — mondta szö­vetkezetben ismerősöm — február­ban nem lesz egy kiló búzája sem. Szégyene az ilyen ember a szövet­kezetnek. De kizárni nem akarjuk, mert amúgy nagyon szorgalmas és dolgos. A legnagyobb baj, hogy az asz- szony és a leány éppen olyan köny- nyétműi, mim T. Amikor jövede­lemosztás van, akkor utána néhány hétig minden van. Sültkacsa, sült­liba reggel, délben, este. S persze, mindezt úgy kell vásárolniok, mert otthon nem tartanak jószágot. Jászalsószentgyörgyön a Petőfi Tsz egyik vezetője tette szóvá, hogy náluk is van néhány tag, aki bizony viselkedésével nagyon sokat árt a tsz erkölcsi tekintélyénél?. Vezse- nyen és a jászapáti járásban szin­tén találkoztam hasonló problémá­val. Miután mindenütt csak néhány emberről van szó, látszólag az egész dolog nem nagy ügy. Valójá­ban azonban mégis csak az. Egy­részt néhány egyénileg dolgozó pa­raszt ezeknek a könnyelmű embe­reknek a viselkedéséből ítéli meg a termelőszövetkezetet, ahol ilyenek vannak, oda nem akar belépni. Másrészt pedig az is igaz, hogy ezek az emberek nem eüdobnivalók. A közösség ereje segíthet rajtuk. Hogy hogyan, azt mindig az adott körülmények szabják meg. Minden esetre abból kell kiindulni, hogy a szövetkezetnek nemcsak gazdál­kodási, hanem embert formáló ere­je is van. —Szp — II NÉPI* P segítségével Köszönöm a szerkesztőség segít- í 1 ségét, közreműködésükkel jogos i kérelmem elintéződött. Tóth S. Ferenc, Jászkisér. * Vass Gyula cserkeszöllői levelező írásával kapcsolatban az alábbiakat válaszoljuk: Köszönetét mondunk a bírálatért, sőt azt kérjük a levélírótól, hogy a jövőben is nézzen szét a fürdő körül és az észlelt hibákat írja meg. Tudjuk, hogy még sok a ten­nivalónk, de fokozatosan megszün­tetjük azokat. Szolnoki Fürdővállalat Vezetősége. * A levelemre küldött választ meg­kaptam. A MEDOSZ is értesített, így kérésem elintéződött. Major István, Pusztamonostor. Jól sikerült kiállítást rendeztek a kisújszállási ku túró »honban A városi Hazafias Népfront Bi­zottság és a Nőtanács, a földműves­szövetkezet háztartási és villamos- sági kiállítást rendezett a József Attila kul'turotthonban. A szép kiállítást mintegy kétezer- ötszázán nézték meg. A látogatók tetszését főleg a mosógépek, villa­mossági tűzhelyek, porszívógépek és a televíziós készülék nyerte meg. Nagyon sok áru cserélt itt gazdát. A következő negyedévben ismét rendezünk két kiállítást. Ez hasz­nos módszer arra, hogy dolgozóink megismerkedjenek fejlődésünkkel, kulturotthonunkkal. Nyikos Sándomé levelező, Kisújszállás, Kultúrotthon. A VADHAJTÁS A történet egyszerű, mindennapi, aminthogy egyszerű, hétköznapi em­berek a szereplői is. No, meg „valaki" — a mai fiatalság, amelyre felüle­tesen oly sok rosszat mondanak ..; Pedig ez a fiatalság a mi gyerme­keink. Ha hibái vannak is bőven, ezek a hibák csak amolyan vadhajtások. Olyanok, amelyeket a szakértő kertész tapinta­tos keze, ha lenyeseget, a ó terebélyesedik. Szombaton este történt. A Szolnok—szentesi mo­toros zsúfolva. Már sokan állnak a padok között is. A jegykezelők sípjukba fújtak, mikor egy öreg, töpörödött, feketeruhás nénike nagy nehezen fel- kecmergett a magas lép­csőkön és valahogy be­tipegett a kocsi belsejébe. Mellettem és velem szemben fiatalok ültek. Gondolom, ipari tanulók lehettek. Vagy tíz perce szaladt már motorosunk. S mikor egy ilyen tömött kocsiban ingatag, öreg lábain ne­hezen álldogál egy ilyen reszketeg öreg anyóka, az utasok — kivétel nél­kül — egyszerre vadul gyönyörködni kezdenek az alföldi táj csodálatos szépségeiben, az alcsi megállót pedig nyilván építészeti remekműnek látják, majd úgy nézik a hid alatt inéltóságos gőg­gel fodrozó Tiszát, mint­ha sosem látták volna. Hirtelen a velem szem­ben ülő fiúhoz fordultam, akinek az orrahegyén egy rászáradt habarcspötty, mint cégtábla, vitán felü­livé tette, hogy a barátom kicsoda. — Ugy-e, kőműves ta­nuló vagy, fiam? — kér­deztem, mire o fiú nem titkolt büszkeséggel adott vála zt: — Az. Még egy évem van hátra, aztán... — Az állomásépítkezé­sen dolgozol? — Ott. — Hová utazol? — Földvárra. Apám hí­vóit levélben. Nagyanyám beteg, látni szeretne, ő nevelt, mióta édesanyám meghalt. — Szereted nagyanyá­dat? Nem szólt, csak mélyet sóhajtott és intett a fejé­vel. — Nézz csak oda, fiam — s a kocsi közepén szót­lanul, szomorúan álló öreg nénire mutattam. — Ilyen öreg néni a te nagyanyád is? — Tán még öregebb, de éppen ilyen kicsi és sovány — mondja. — Nem jut eszedbe semmi, fiam, ahogy így nézed az öreg anyókát? A fiú az első pillanat­ban talán nem értette meg, mire qondolok, de aztán mintha valami át­futott volna rajta, fülig elvörösödött... Hol rám­nézett, hol a kocsi köze­pe felé.., Kapkodta a tekintetét ide-oda, aztán lesütötte szemét a padló­ra. Ebben a percben az ablaknál ülő barátja fel­kiáltott: — Odanézzetek! Ezek már fociznak! A fenyői bikalegelőn a parasztgyerekek nagy csa­takiáltások kíséretében rúgták a „laszti”-t. Az én fiatal barátom néhány másodpercig még mindig a padlóval szeme­zett, aztán lassan rám­emelte nagy, barna sze­meit, és méglassabban az öreg néni felé fordította a fejét. — Igen, igen.-., — dünnyögtem, a fiú pedig felkelt, a kocsi közepére ment a nénihez s jó han­gosan, hogy én is meg­halljam (hiszen ez nekem szólt): — Kedves nénike, tes­sék odajönni, nagyon szí­vesen átadom a helyemet — s még oz öreg anyóka szegényes kis batyuját is felkapta és hozta utána. Egy perc alcutt a nagy zsivajgás megszűnt, min­den fej a fiú felé for­dult. Mindenkinek kő esett le a „szivé”-ről. Az öreg anyókának is volt ülőhelye. Most már nem volt olyan izgalmas a táj... Barátom megoldotta a kí­nos helyzetet, amely mi­óta Szolnokról elindul­tunk fennállott. A fiú pe­dig, akiből egy év múlva kőműves lesz, megáll„ a „patronált” anyóka mel­lett s még mintha egy ki­csit ki is húzta volna magát, jó harsányan meg­leckéztette az egész ko­csit: — Mégis csak disznó- ság. hogy egy ilyen idős nénit állni hagynak és senkinek sem jut eszébe, hogy átadja a helyét! — ezután rámnézett a fiú: — Hát nem igaz, ké­rem? ... — S a balszeme sarkával felém kacsintott. Hogy mi volt ebben a szemvillanásban? Sok minden, de ez már a ket­tőnk titka marad. V. Gy. Több mint 1500 vagon cukor* répái dolgozott lel eddig a Szolnoki Cukorgyár A múlt hét folyamán indult be a Szolnoki Cukorgyár s azóta 1555 vagon répát dolgozott fel. Ebből a répa mennyiségből 18 400 mázsa cukrot nyertek. A legyártott cukor­nak mintegy kétharmadát, 12 200 mázsát már le is szállítottak Du­nántúl különböző részeire, illetve a főváros konzervgyáraiba és cukor-* ka üzemeibe. Ebben az évben 15 vagon répával többet dolgoztak fel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A cukor mennyisége is lényegesen több a ta­valyinál; közel négy százalékkal több most a répa cukortartalma, mint az elmúlt esztendőben. Nem történt volna meg, ha . . . Az utóbbi időben mind gyakrab- bá válnak a közúti balesetek. Az esetek többségében gondatlanság és figyelmetlenség az ok. Legutóbb pL Ratkai Julianna 16 éves leány, abádszalóki lakos, a Tiszaszentim- rei Állami Gazdaság tulajdonában levő két pótkocsis vontató rúd j ára ült fel három barátnőjével. Menet­közben leugrottak, a három leány­nak sikerült, neki nem. A pótkocsi a fején keresztülment, s a hely­színen meghalt. Augusztus 30-án Szolnokon, a délutáni órákban K. Szabó József szandaszöllősi lakos leittasodott. A lovakat nem tudta hajtani, így fe­leségének adta át a hajtószárat. A Tisza-hídról lehaladva, a lovak megvadultak, az asszony nem tudta őket megfékezni, s leesett a kocsi alá, mely keresztül ment rajta. K; Szabó Józsefné a kórházba való szá'lí+ás után rövid idő múlva meg­halt; A BM. Szolnok megyei Kapitány­sága kéri a lakosságot, hogy a köz­lekedésben sokkal nagyobb gondos­sággal vegyenek részt. Ne tegyék ki maguk és embertársaik Setét veszélynek. Pályázat törpeautó konslruk- dóra A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium országos pályázatot hirdet a Magyarországon gyártandó törpe- autó elvi, konstrukciós kidolgozá­sára. A pályázat feltételeit az Autó- Motor újság szeptember 15-i szá­mában közli és a lap egyben is­merteti az érdekesebb hazai és külföldi törpeautó típusokat. Az október 20-án záruló pályázaton bárki részt vehet; Borkomlrnát énüllBjíafonfiireden A IV. sz. Mélyépítő Vállalat dol­gozói két év alatt építették meg Közép-Európa legkorszerűbb bor­pincéjét Balatonfüreden. A több épületből álló borkambinátban egy­szerre tizenhétezer hektoliter bort lehet érlelni, tárolni. A balatonfüredi borkombinátot, amelynek építése tizenhárommillió forintba került, szeptember végén adják át

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom