Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-08 / 210. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. szeptember 8. 2 Gerő Ernő elvtárs nyilatkozata a zágrábi I jesnik című lapban Több gondot a fiatal szakemberekre Egy értekezlet tann^ségai Zágrábból jelenti az MTI: Mint a magyar sajtó közölte, Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első titkára fogadta a Magyarországon tartóz­kodó D. Zelmanovicsot, a Zágráb­ban megjelenő Vjesnik című lap munkatársát és hosszaséin elbeszél­getett vele; A Vjesnik vasárnapi számában az első oldalon ismerteti D. Zel- manovics budapesti tudósítását — „Beszélgetés Gerő Ernővel" cím­mel. A tudósítást az alábbiakban rövidítve közöljk: D. Zelmanovics első kérdése arra vonatkozott, hogy melyek a magyar politikai fejlődés, továb­bá a magyar—jugoszláv viszony és a magyar—jugoszláv kapcsola­tok kiszélesítési folyamatának legfontosabb mozzanatai és ezzel összefüggésben a jelenlegi sza­kaszban milyen területen fejlőd­het leghasznosabban a két ország együttműködése. —* Azt hiszem, itt az a legfonto­sabb — mondotta Gerő Ernő —, hogy Magyarország és Jugoszlávia is a szocializmust építi. —1 Második mozzanat — folytat­ta —, amely feltételezi ezt a köze­ledést az a tény, hogy szomszédok vagyunk. Jugoszláviának és Ma­gyarországnak hosszú, közös hatá­ruk van és két szomszédos ország­nak még az esetben is fejlesztenie kellene baráti kapesolatait, ha nem volnának szocialisták. A harmadik mozzanat az, hogy Jugoszlávia cs Magyarország hosszú időn át, kü­lönösen közvetlenül a felszabadu­lás utáni időkben, ápolta a jó vi­szony hagyományait­Ezt a kérdést elemezve, az MDF első titkára rámutatott a gazdasá­gi kapcsolatok fejlődésére, amit legjobban az bizonyít, hogy az ál­talános, a gazdasági és a pénzügyi kérdések rendezése után a két or­szág között rendkívül jelentős áru- cserei orgalmi egyezmény jött lét­re, s 1957 elején ez tovább is fej­lődhet. — Kölcsönös megállapodás alapján meg kell vizsgálni a keres­kedelmi kapcsolatok növelésének lehetőségét; ennek kedvező felté­telei vannak. Kapcsolatainkat továbbra is ja­vítani és fejleszteni óhajtjuk, mert ez mindkét országra nézve kedvező — mondotta Gerő Ernő. A továbbiakban kiemelte, hogy Magyarország azért is fejleszteni óhajtja kapcsolatait a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal, mert területén élnek magyarok, Magyar- országon pedig délszlávok. Ez a tény is azt követeli, hogy a két ország kapcsolatai javuljanak. A beszélgetés során érintett második kérdés az ártatlanul vádolt és elítélt párttagok és más állampolgárok rehabilitálása volt. Egyidejűleg a tudósító azt is meg­kérdezte, tud-e Gerő Ernő böveb­Irodalmi klubestjeink együtt születtek az értelmiségi klubbal, sőt — talán furcsán hangzik, de így volt — jóval meg is előzték a klubot. E látszólagos ellentmondás megoldása abban rejlik, hogy a klub helyisége még csak néhány lelkes szolnoki értelmiségi álmai­ban volt meg, amikor a társulat megyei szervezetének amúgyis szo­ros hivatali helyiségeiben már pa­rázs és népes színházi viták zajlot­tak le. Igaz, hogy a résztvevők székeken és íróasztalon, ablakpár­kányon és karosszék karfáján is ültek, a színház rendezőjének pe­dig már csak két ajtónyitásában jutott hely. Ilyen körülmények között tar­tottuk meg a Bánk bán és a Mu- kányi vitáit, s az éjfélbe nyúlt es­tek után hármasban, négyesben hazafelé ballagva arról beszélget­tünk, mi lesz, ha saját klubhelyisé­günkben találkozhatunk egy-egy estére; Mondom, így indultunk el. S hogy az indulás jó volt, arról az új klubhelyiségben folytatódó iro­dalmi estjeink tanúskodtak. He­lyes volt az indulás, mert a klub megnyitása után szakosztályunk, sőt nyugodtan mondhatjuk, aTTIT megyei szervezetének vezetőségére csupán az a feladat hárult, hogy egy nagyjából kialakult közönség számára kellett a klubot otthon os- sabbá, melegebbé s a klubesteket egyre színvonalasabbakká tennie. Az elsőt országos központunk hat­hatós támogatásával megoldotta a bet mondani ezekről a törvényte­len eljárásokról. — Mi már többször őszintén meg­mondtuk, hogy nálunk előfordul­tak törvénysértések. Alaptalanul, hamis vádak alapján letartóztat­tak, elítéltek és kivégeztek embe­reket — hangzott a válasz. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy ezeknek a kivizsgálását még 1953-ban meg­kezdtük és a következő években folytattuk. Mindezt nehéz és na­gyon bonyolult dolog volt tisztázni, de megtettük. Azokat, akik ártat­lanul szenvedtek, a lehetőség sze­rint a legteljesebben rehabilitáltuk. Közülük egyes elvtársak jelenleg magas funkciót töltenek be a párt­ban, részt vesznek a párt vezeté­sében, helyet kaptak a kormány­ban, az államvédelmi hatóságnál és felelős tisztséget töltenek be a bírósági szervezeteknél, a társadal­mi szervezeteknél, a szakszerveze­teknél és így tovább. Képzettsé­güknek megfelelően helyezkedtek el- Ez vonatkozik azokra is, akik nem voltak a párt tagjai. E körül nem voltak különösebb nehézsé­gek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alsóbb szerveknél nem le­hetnek e téren nehézségek és helyi hibák, mint ahogy ez általában megtörténhet a határozatok végre­hajtásánál. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, mi becsületesen be­ismertük, hogy alaptalanul rágal­maztuk és sértegettük a jugoszláv elvtársakat és hogy -mindezt visz- szavonjuk és mélységesen sajnál­juk. Ezért tevékenykedünk a két ország viszonyának szorosabbra vonásán és a két párt kapcsolatai­nak rendezésén. Egyébként úgy vé­lem — mondotta Gerő Ernő —, hogy a rehabilitálás kérdése lénye­gében már befejezett ügy, — Vajon mindez érvényes-e az ártatlanul üldözött magyarorszá­gi délszláv nemzeti kisebbség re­habilitálásának folyamatára is ? hangzott a következő kérdés. — A délszláv kisebbség problé­mája másként áll. Az ő helyzetük nem egészen azonos — válaszolta Gerő Ernő. — 1948 — 1949-ben a délszláv kisebbséggel súlyos hibák történtek. Ezeket lényegében orvo­soltuk. Még mindig sok azonban a tennivaló. A párt vezetősége meg­vizsgálta, mit intéztek ebben az Pénteken délután 32 tagú mező- gazdasági küldöttség érkezett Cseh­szlovákiából Szolnok megyébe. A Nyitra kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának szervezésében mező- gazdasági szakemberek, gépállo­mási és szövetkezeti dolgozók négy napon át tanulmányozzák Szolnok megye mezőgazdaságát, elsősorban klubtanács, a második feladat tel­jesítéséhez szakosztályunk adta a tőle telhető legnagyobb segítséget. A közvetlen cél a szolnoki értel­miség összefogása, a Társulat m egszeret tetőse, klubrendezvé­nyetek látogatottságának biztosítá­sa volt; Ennek érdekében folytat­tuk a megkezdett utat, amely iránt a szolnoki értelmiség érdek­lődé-e már előbb megmutatkozott. Ezért maradt továbbra is klubest­jeink időszakonként visszatérő programja a helyi színház egy-egy irodalmi értékű darabjának vitája; A szolnoki értelmiségben kétség­telenül megnőtt színházi vitáink nyomán a fokozottabb művészi igény színházunk előadásai iránt, másrészt erősen foglalkoztatták az érdeklődőket a dráma, s különösen a mai magyar dráma problémái. A közönség igénye találkozott a Szig­ligeti Színház művészgárdájának óhajtásával, amikor szakosztályunk meghívta Háy Gyula írót egy klub­est vitaindító előadásának megtar­tására. A „Drámairodalmunk idő­szerű kérdései” c. előadás a felfo­kozott igényeket is kielégítette. A mai magyar drámaírás egyik leg­jobb ismerője és művelője előadá­sának érdekességével, szakembert és kívülállót egyaránt lekötött. Vi­lágirodalmi példákkal igazolta azt a tényt, hogy az igazán nagy mű­vek akkor születnek, ha a kor leg­égetőbb problémáit sikerül drá­mai formába önteni. A nem szak­értő közönség előtt is tisztázódott, mi az oka annak, hogy a magyar ügyben- Fontos határozatot hozott, amelyet állami vonalon is azonnal és gyorsan végrehajtanak. Gerő Ernő ezután kifejtette, ho­gyan szervezték meg a határozat végrehajtását, valamint a végre­hajtás ellenőrzését. Hozzátette, hogy ez olyan probléma, amellyel a minisztériumi, megyei, járási szerveknek és a községi tanácsok­nak kell foglalkozniok. A kor­mányszerveknek, a kormány és a Központi Vezetőség egyes tagjai­nak pedig ügyelniök kell arra, hogy ezt a problémát teljesen megold­ják. A Magyarország belső fejlődésé­nek terveire vonatkozó kérdésre válaszolva Gerő kijelentette, hogy az új ötéves terv alapvető vonásait kidolgozták és hogy a terv lassúbb, de megalapozottabb előrehaladást irányoz elő az eddigi vonalon. A célkitűzések szerint az életszínvo­nal állandóan és egyenletesen emel­kedik és úgy látszik, hogy az 1956. évi tervet túlteljesítjük, különösen ami az életszínvonalat jelenti. A mezőgazdasági termelés stabilizáló­dott. Az idei terméseredmények átlagosak, az aratást és a cséplést ugyanúgy szervezték meg, mint az­előtt, de nem lehet azt mondani, hogy e téren nem voltaic hibák. Az ország külpolitikájára vonat­kozó kérdésre kijelentette, hogy Magyarország mindenekelőtt szi­lárd és baráti kapcsolatokat akar a szocializmus országaival és ba­ráti kapcsolatokat akar, tekintet nélkül a társadalmi cs állami be­rendezésre, minden más országgal is az egyenjogúság, a kölcsönös ér­dekek tiszteletbentartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ezek kö­zött vannak elsősorban azok az országok, amelyek nemrég vívták ki függetlenségüket. A már meg­levő állandó és rendszeres keres­kedelmi, sport és egyéb kapcsola­tok mellett Magyarország a fenti elvek alapján normális kapcsolato­kat akar a nyugati országokkal is- —• Gerő Ernő külön kiemelte az Ausztriával való viszony jelentő­ségét. Búcsúzóul Gerő Ernő még egy­szer kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar—jugoszláv viszony ren­dezésében nagy előrehaladás tör­tént, de még számos tennivaló ma­radt. a termelőszövetkezeti városok éle­tét. A szolnoki Tisza-szállóban megrendezett fogadáson a megye vezetői nevében Juhász Imrénc, a megyei tanács elnöke üdvözölte a vendégeket. A szlovák dolgozók jó­kívánságait Maiina József ország- gyűlési képviselő tolmácsolta. dráma viszonylagosan elmaradt a líra és az epika mögött. Tanulsá­gos, szép este volt. A mai tecdalmunfc problémái iránt megnyilvánuló őszinte érdek­lődés késztetett bennünket arra, hogy műsorra tűzzük önálló vita­est formájában az új magyar iro­dalom kérdéseit. A vitaest bevezető előadását Hegedűs Géza tartotta. Az előadás általában megnyerte a hallgatók tetszését, de rányomta bélyegét az akkori irodalompoliti­kára jellemző óvatosság, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” taktika. Mi­vel a kissé hosszúra nyúlt vitában sok kényes kérdés válasaolatlan maradt, ezért az állandóan felszí­nen lévő problémák miatt is meg kellett ígérnünk tagjainknak, hogy újabb hasonló jellegű esttel elégít­jük ki érdeklődésüket Sajnos, csak jó néhány hónappal később kerül­hetett sor Diószeghy András elv- társnak a mai magyar irodalom kérdéseiről tartott előadására; Szenvedélyes hangú vita alakult ki az írói alkotás szabadságáról, az ösztönösség és tudatosság szerepé­ről az írói munkában. Élesen bí­rálták a felszólalók a kultúrpoliti­ka más területén megmutatkozó dogmatikus kötöttségeket is: Szóba került a vidéki színházak „elvi szempontok figyelembevételével” készült műsorpolitikája, amely nem egyszer teremt válságos hely­zetet a színházon belül, de még- inlkább a színház és közönsége kö­zött. Szakosztályunk írótagjai a folyóiratok csekély számát kifogá­solták; A tagság, kultúrpolitikai tájékoz­tatása mellett természetesen nem mondhattunk le az előadásos is­meretterjesztés keretében történő szórakoztatásról pem. Ezt a célt szolgálta a múlt év első negyedé­ben megrendezett klubest. amelyet Szeptember 4-én fiatal mezőgaz-' dasági szakemberek tartottak ér­tekezletet Mezőtúron. Türke veiek és mezőtúriak, fiúk és leányok ve­gyesen. Azért jöttek össze, hogy megismerkedjenek egymással, el­mondják egymásnak tapasztalatai­kat, tanuljanak egymástól vala­mit. Ám az értekezlet nem váltot­ta be a hozzáfűzött reményeket. — Szakszempontból, a növényter­mesztés, az állattenyésztés, a gépi munka előbbrevitele szempontjá­ból keveset nyújtott. Vajon miért? Erre az értekézlet lefolyása, az ott felvetett néhány kérdés válaszol félreérthetetlenül. Vontatottan kezdődik a hozzá­szólás. A fiatalok oldalvást néznek az asztalfőn helyetfoglaló vezetők­re. Szemükben bizonytalanság vib­rál: érdemes-e feltárni a valósá­got, vagy a régebbi tapasztalatok­nak megfelelően — most is jobb lesz a hallgatás fátylába burko- lódznd. Keresgetik a legmegfele­lőbb szavakat, választékosán, síma modorban szeretnék magukat kife­jezni, nehogy visszaüssön az őszin­te bírálat ••.. Percek teltek el né­maságban, s ez alatt érlelődik, te­rebélyesedik a gondolat. Aztán megszólalnak. Eleinte bizonytala­nul, de később (reményt merítve a vezetők biztatásából) merészen, bátran felvetik az őket, s velük együtt az egész mezőgazdaságot érintő kérdéseket. Kevés a fizeté­sük, nem foglalkoznak velük kielégítően, nincs meg a tekintélyük az időseb­bek előtt. Kultúra, szórakozás — egyelőre még álomvilág az ő szá­mukra. A főbb kérdések azonban még sem ezek. (Szerintük nem.) A főbb kérdések a termeléshez kap­csolódnak, habár nem bocsáj tkoz­nak szakszempontból „mélyen szántó" problémák fejtegetésébe. Az itt a legfőbb kérdés, hogy a fiatal mezőgazdasági szakemberek gyakran magukra hagyatva birkóz­nak az eléjük tűzött feladatokkal. Sőt nem egyszer áttörhetetlen aka­dályokat gördít elébük az egyolda­lú, bürokratikus intézkedés.. i Szurcsik István turkevei agronó- mus elmondja, hogy a fiatal szak­emberek, miután a gépállomáshoz kerülnek, rendszerint bérszámfej­téssel vagy brigádimoksággal kez­dik a „szakmai gyakorlatot". Két évig oda vannak láncolva az íróasztalhoz, aktákat, jelentéseket, kimutatáso­Kairó. A Tanjug tudósítója je­lenti: Az ötösbizottság elnökének kije­lentése szerint a legközelebbi tár­gyalásokra Nasszer elnök és az „Ä világirodalom legszebb szerel­mes versei” címmel a művészeti szakosztállyal karöltve tartottunk. A közönség érdeklődésére jellem­ző, hogy nemcsak a klubhelyiség, de az ehhez csatlakozó hivatali szo­báit is szűköknek bizonyultak az érdeklődők befogadására. A klub­estet alig lehetett Kefejezn:, mert a műsor után a közönség tagjaiból is egyre többen jelentkeztek ked­ves versük előadásával. Ekkor me­rült fel többünkben a gondolat, jó lenne egy előadóterem, ahol nem kellene egymás hagyém-hátán szo­rongva végighallgatni egy-egy na­gyobb érdeklődésre számot tartó, színvonalas előadást. Hasonlókép­pen jártunk K. Tóth Lenkének, a helyi írócsoport elnökének előadá­sával is, aki nagybátyjáról, Móra Ferencről tartott költői szépségű, meleg, bensőséges megemlékezést. Ezen is száznál több hallgató el­helyezése okozott gondot a klub vezetőségének; Szakosztályunk általános mun­katervének szempontjait a klubes­tek programjának összeállításában is igyekezünk tervszerűen érvénye­síteni. Az eddig elmondottakon kívül három irányban kellett klub­estjeinken a szakosztályi tagság ér­deklődését. tájékozottságát, irodal­mi műveltségé emelnünk. Bepil­lantást kellett adnunk a világiro­dalom hatalmas kincsestárába és komoly mértékben akartunk fog­lalkozni a két világháború közti magyar irodalommal, valamint a nyelvtudomány kérdéseivel is. (Folytatjuk.) * Szurmai Ernő, a Társadalmi és Ter­mészettudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat Szolnok megyei szervezete irodal­mi szakosztályának az elnöke. Cikkét a Társulat „Irodalom és nyelv“ című kiadványából vettük át, í kát gyártani. És a két év eltelté­vel? Hát mire eltelik a két észtén- dő, akkorra bizony jócskán elfe­lejtik az iskolában tanultakat. Szalma Antalt, a Pusztabánrávi Állami Gazdaság fiatal mezőgaz­dászát már régebben kitüntették a megtisztelő „íőagronómus-gyakoir- nok’* címmel. Elvileg táhát elis­merték a hozzáértését. De a gya­korlat igencsak megtépázta az el­ismerést. Ahelyett, hogy a képes­ségeinek megfelelő teendőkkel bíz­ták volna meg, odaállították, mint a hajdani íöldesurak a béresgaz­dát, a cukorrépát kapáló leányok mögé felügyelőnek. Marosi Béla, a Turkevei Gépál­lomás igazgatója a továbbképzést akadályozó nehézségeket teszi szó­vá. Erre se idő, se elegendő szak­könyv, se kielégítő útmutatás. Ha mégis tanulnak egyet-mást, ez nem mindig vág össze a munka­körrel- Megtörténik, hogy az öntö­zési szakembernek házinyúl te­nyésztést kell tanulnia. (Még ha haltenyésztséről lenne szó, ez ellen nem emelne ő kifogást, hiszen a halféleségeknek kiváló tenyészhe- lyük a rizsterület, de a házinyúl aligha szaporodik a vízben.) Ilyenformán beszélnek a többiek is. Dolgozni akarnak, az őket meg­illető munkakörben. Tanulni akar­nak, hogy tudásukkal élőbbre vi­gyék hazánkat a szocializmus út­ján. Elvégezték az egyetemet, a technikumot, az akadémiát, s bi­zalommal indultak neki az életnek) Messzemenő terveik vannak. Néha talán túlmerészek ezek a ter­vek, nem simulnak szorosan a le­hetőségekhez. De mégis tervek és a legtöbb esetben nem a fiatal szakembereken múlik, hogy nem válhat valóra lényegük. Ha tehát nem is foglalkoztak az értekezleten szorosan vett szakmai kérdésekkel de mégis tanulságos volt ez az ér­tekezlet, különösen azok számára* akiknek főfeladata a fiatal mező- gazdasági szakemberek ügyének rendezése; A tanulság: több gondot a fiatal mezőgazdasági szakemberekre! Na­gyobb bizalmat irántuk, tágabb le­hetőséget számukra a kezdeménye­zésben! Ki kell szabadítani őket a bürokratizmus szűk látóköréből! —t Nem szabad megengedni, hogy az a roppant érték, a fiatal szakem­berek tudása, lelkesedése, munka­lendülete továbbra is hasznavehe­tetlen ül senyvedjen az irodák ho­mályában* Busi Vince tan kerül sor, Jólértesült körüliben úgy hiszik, hogy az egyiptomi eHenjavaslatok jelentik az eddigi beszélgetések leg- jelentősebb részét. Kairóban az a vélemény alakult M, hogy az egyiptomi ellenjavaslatok széles lehetőségeket tartalmaznak a szuezi válság megoldására Diplomáciai megfigyelők Kairó­ban, amidőn rámutatnak Egyip­tom állandó konstruktív erőfeszí­téseire, hangoztatják, hogy a két nyugati ország eddig még a legmi­nimálisabb jóindulatról sem tett bizonyságot arra vonatkozólag, hogy az egész kérdést hajlandó bé­kés úton elintézni. A megfigyelők szerint Egyiptom új kezdeménye­zése és konkrét, rugalmas javasla­tai a Nyugatot ismét súlyos hely­zetbe sodorták, amint az már a londoni értekezlet előtt is megtör­tént, amikor Egyiptom azt javasol­ta, hogy a huszonkettő ország érte­kezlete helyett hívjanak össze egy olyan értekezletet, amelyen részt- vennének mindazok az országok, amelyek a Szuezl-csatornát igény­űé veszik, (MTI) Külföldi hírek Róma (MTI). Pietro Nemi., az Olasz S:ocialista Pár. vezetője és MatfcwO Matteotti, az Olasz Szocia­lista Demokrata Párt főtitkára, csütörtökön délben találkoztak Pierre Commin-nak, a Szocialista Internacionálé megbízottjának je­lenlétében; Az AFP értesülése szerint a ta­lálkozó után Pietro Nermi közölte: „Elhatároztuk, hogy a két párt tit­kárságai közö't állandó kapcsola­tot tartunk fenn. Parlamenti síkon a konkrét kérdéseket a két párt parlamenti csoportja inait vezető­bizottsága meg fogja vizsgálni, va­lahányszor erre szükség lesz”: SZURMAI ERNŐ: Irodalmi estek a szolnoki értelmiségi klubban* 32 tagú csehszlovák küldöttség Szolnok megyében A SZUEZI KÉRDÉS LEGÚJABB HÍREI ötösbizottság között csak szómba-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom