Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-06 / 208. szám

1956. szeptember 6. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 AZ ÉREM MÁSIK OLDALÁN A munkahedv, a munkafeltételek Mint Frigyes idején A szolnoki vasúti csomópont, a Járműjavító és a megye más vas- uti üzemeinek dolgozói, kommunis­ta aktívái jöttek össze kedden dél­előtt, hogy megvitassák az őszi csúcsforgalom tennivalóit. A vita­nyitó előadást Gyüre Sándor elv­társ, a debreceni vasútpolitikai osz­tály Szolnok megyei részlegének vezetője tartatta. Részletesen fog­lalkozott — szolgálati áganként is — a soronkövetkező nagy munká­val, ismertette a fontosabb muta­tószámokat, beszelt a Központi Ve­zetőség határozatáról, a rehabilitá­cióról és másról, melyek napjaink­ban foglalkoztatják a vasutas dol­gozókat és az ország lakosságát. A jelenlévő 250 emberből még­sem akaródzott senki hozzászólni a beszámolóhoz. S ennek talán az volt az oka, hogy a beszéd nagyon is „mintaszerű volt”, szempontok­tól, feladatoktól terhes, olyan, ami­lyet vasutas dolgozóink az őszi csúcsforgalom idején számtalanszor hallottak és megvitattak már. So­kan ismerik már a mutatószámo­kat, tényeket s ehhez hozzáfűzni való vajmi kevés van. Gyüre elv­társ bőven foglalkozott a tenni­valókkal, viszont keveset é» csalt általánosságban az érem másik oldalával, a vas­utassá g gondjaival, problémáival, a munkafeltételekkel. Pedig az e té­ren elkövetett hibák ki javítása fel­tétele a munkakedvnek, ami nél­kül nincs jó tervteljesítés. Bajtai Károly elvtárs, MÁV cso­móponti titkár „injekciójára" azon­ban mégis megindult a beszélgetés s szánté feltartózhatatlan erővel te­relődött a vita azokra a kérdések­re, amelyeket a beszámoló csak szőrmentén érintett; Nézzük, melyek ezek? Igen ko­molyan foglalkoztatja a vasutas- ságot az életszínvonal kérdése. Legutóbb 70 millió forintot adott államunk a dolgozók bérjavítására. Szerény összeg, ez igaz — s be­látják, hogy az ország a jelenlegi körülmények között nem képes többre; Azt azonban sok felszólaló kifo­gásolta. hogy az 50—75 Ft-os eme­lést a felsőbb szervek a pályafenn- kartás vonalán szakszám szerint ad­ták meg egy-egy szolgálati helyre s így a főnökök, középvezetők, akik legjobban ismerik embereiket, vaj­mi heveset szólhattuk bele, hogy kinek mennyit; Ezzel nem enyhült lényegesen a bérfeszült­ség egyes szakmák között. A fize­tés általában továbbra sem ösztö­nöz a szakmai vizsgák letételére. — Kisújszállás állomáson a ki- rakófékező keresete magasabb, mint a jegyvizsgálóé. Ha á kirakó- íókező pk elvégzi felsőbb vizsgá­ját, magasabb kategóriába kerülés le kell adnia a szőrme-sapkát, csizmát, köppenyt, pedig munka­köre felelősségteljesebb lesz — mondotta Kiss elvtárs, az állomás vezetője, Nyilván nem igyekszik letenni egyik sem a vizsgát, hogy ne kelljen megválni a fontos téli holmiktól. — A jutalmazást és a rendkívüli előléptetést olyanok adják és bí­rálják el, akik egy évben egyszer vagy kétszer látják a dolgozót. Közvetlen felettesének semmi be­leszólása nincs. Az 1954-ben be­adott újításra csak 1956-ban ad választ a IX. szakosztály, akkor is semmitmondót — így vélekedik Pajti Imre. Sokan kifogásolták a kenjrér mi­nőségét, a 60 éves nyugdíjkorha­tárt, a családi pótlék ügyét. Gyüre elvtárs elmondotta, hogy volt példa a törvénytelenségre is. — A pénzbüntetést eltörölték ugyan, sokszor azonban indokolat­lanul részkártérítést alkalmaztak helyette. Ilyennel sújtották pl. azt a do'gozót, aki nem vett részt a kötelező oktatáson, pedig ennek semmi köze a kártérítéshez. Tóth György elvtársat, a szolnoki IV. alapszervezet titkárát azért mel­lőzték, mert 1947 előtt a szociál­demokrata párt tagja volt. A beszámoló Csanádi, MÁV ve­zérigazgató elvtárs egyik kijelen­tését idézte, mely szerint a MÁV felépítése, szervezete jó, és a többi népi demokratikus állam is ezt a rendszert veszi alapul. Ezzel a előadó sem értett egyet, a hozzá­szólásokból is kiderült, hogy még jobb is lehetne, főleg egyszerűbb és ésszerűbb; — Tegnap 25 vagon rázott követ raktak M Fegyvemeken és ma reggel 5 vagonnal ugyanott ugyan­abból beraktak — mondja Cs. Kis Péter pályafenntartási dolgozó. — Egy kisebb létesítményt is annyi ellenőr néz meg, hogy többe kerül a kiszállási költség, mint maga a létesítmény. Nagy a „31 forintos mozgalom" tavasztól őszig. Ugyan altkor a mi pályamunká­saink, mikor több száz kilométerre dolgoznak családjuktól, csak 6 fo­rint napidíjat kapnak. Illetve azt sem, mert legutóbb 200 embert ki- küldtünk Hajdúszoboszlóra mun­kára és élelmezési pénzüket még most sem rendezték — így véle­kedik Varga Sándor elvtárs. Járdány elvtárs, szolnoki szer­tárfőnök kifogásolja, hogy két éve elvették a szolnoki beszerzési cso­portot és helyette beszerzési fő­nökséget szerveztek Budapesten. Ettől függetlenül az anyag nagy részét csak maguknak kell felhaj­tani, elküldeni Pestre és onnan visszavárni. Elvették az autójukat is. Nem lehet csodálkozni, hogy néha ezért is komoly anyagproblé­mák vannak a Járműjavítóban. Az élüzem szinteket helyetelenül állapították meg — ez általános panasz. — Mi is elérhettük volna az él­üzem szintet és megkaptuk volna a 10—15.000 forint jutalmat, ha be­építünk a pályába 500 darab pán- tolatlan talpfát. Soha nem jött vol­na rá senki. Pusztán a becsületesség kérdése en — mondta az egyik felszólaló (nem nevezzük meg). A Járműjavító régi kocsászakem- berei kifogásolják, hogy nem meg­felelő a vagonok kipróbálása — a próbamenetet sűrűn megállítják és így nincs biztosítva, hogy alapos próba legyen. — Ezért van sok hőnfutás. Régen nagyobb gondot fordítottak erre — s ne szégyeljük úgy csinálni, ahogy régen, ha job­bat nem tudunk helyette, Igazuk van; Juhász elvtárs Törökszentmíklós- ról, Jenei Béla Turgonyból és még több kis állomás dolgozói mondták él javaslatukat, észrevételüket. — Most már az lenne a jó, ha a csomópont és a politikai osztály vezetősége ki tudná harcolni, hogy ezek ne csak papíron maradjanak. „Blank semilyen eszközt nem sajnálva verbuvál’1 — írja a nyu­gatberlini Telegraf arról a propa­ganda-hadjáratról, amelynek segít­ségével a nyugatnémet hadügymi­nisztérium igyekszik kialakítani a Bundeswehr, a nyugatnémet re- vansiszta hadsereg friss altiszti és tiszti karát. Bonn nem fukarkodik, milliókat költ erre a célra. Toborzó prospektusok, beszédek, rádió- és televíziós adások, filmek, terjedel­mes újsághirdetések — mind-mind azt a célt szolgálják, hogy lelkese­dést fakasszanak a lakosságból a katonáskodás iránt. „A katonáskodás azonban nem kelt lelkesedést" — ismeri el a Frankfurter Rundschau. Ez késztette arra a bonni külügyminisztériumot, hogy két régi tisztekből álló tobor- zócsoportot indítson útnak szerte Nyugat-Németországban. Az egyik csoport a hadköteles ifjúság, a má­sik az iskolák felsőosztályos növen­dékei között tevékenykedik. A toborzók nagyszerű karriert, gyors szolgálati előrehaladást és magas fizetést Ígérnek. A Nürn­berger Nachrichten ezzel kapcso­latban nyíltan megjegyzi, hogy a nyugatnémet katonai szervezet visszatért 11. Frigyes porosz ki­rályhoz, aki ígéretekkel, pénzzel és borral igyekezett fegyvert nyomni az emberek kezébe. A lap hozzá­fűzi, hogy a mai Nyugat-Németor­szágban lényegében ugyanezeket a módszereket alkalmazzák. A nyugatnémet sajtó jelentései­ből kitűnik azonban, hogy nem túl szívélyesen fogadják Blank misz- szionáriusait. Az egyik bajorországi iskola növendékei például megdo­bálták a toborzó küldötteket. Má­sutt, ahol be akarták mutatni a Bundeswehrröl szóló „Első lépések" című filmet, elvágták a villanyve­zetéket, és ezzel meghiúsult a film­vetítéssel egybekötött toborzógyű- lés. Hasonló hírek érkeznek Német­ország más részeiből is. Ilyen kí­sérő akkordok mellett folyik Nyu­gat-Németországban a toborzó- akció. A Das Andere Deutschland jelentése szerint Bajorországban 7 ezer ember közül mindössze félszáz engedett a csábításnak. 62 toborzó tiszt tehát 62 újoncot tudott össze­szedni . ; i A német ifjúság nem kíván be­lépni a Bundeswehrbe, mert egész más jövőt választott magának. Nem olyat, amilyet a bonni milita­risták szánnak neki. „Milyen pályát válasszak ?“ Balogh Juliska Vili. osztályos tanulónak Jászboldogháza, 25-ös órház Kedves Juliska! őszintén megmondjuk, nem könnyű dolgot kérdeztél tőlünk és éppen ezért válaszolunk itt az újság hasábjain .Azt írod, hogy most nyolcadikos lettél és nem tudod, milyen pályát kellene majd válasz­tanod a tanév befejezése után. Az elmúlt évben kitűnő rendű voltál és bízol benne, hogy ez most is sikerülni fog. — Itthon maradják-e, vagy tanuljak tovább? — így szól a ké­résed és ez csak azért okoz a számunkra fejtörést, mert nem ismer­jük hajlamaidat, nem tudjuk, mi az, amiben jeleskedtél idáig, ami­hez különös kedvet éreznél akkor is, ha életpályádul választanád. A legelső tanácsunk tehát az, hogy kedves szüléiddel beszélges­sél a dologról, kérd ki a véleményüket, mit szólnának, ha tovább tanulnál? Mi azt mondjuk: ha csak egy mód van rá, tanulj tovább, hiszen erre meg is van minden lehetőség. Ezévben pl. az általános iskolát végzetteknek a fele középiskolákban tanul tovább. Szüleid biztosan tudják, milyen nagy szó ez s bizonyára szívesen egyeznek majd bele, hogy gyermekükből is tanult, magasabb képzettségű em­bert neveljenek, mondjuk a jászberényi gimnáziumban. Másodszor: kérj tanácsot a tanítódtól is. Szüleid után ő ismer­het leginkább, tudja, mire vagy képes és ebben a tanévben is sokat fog még segíteni, hogy minél jobb eredményt érhess el a tanulásban. Várjuk ezután is leveleidet: A NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE. Elmented a gólyák — útra kelnek a fecskék A szeptember eleji nagy meleg a nyár derekára emlékeztet, de számos jel már a közelgő őszre mutat. Meg­élénkül a madárvilág, szárnyra kaptak a vándorok. A gólyák már jórészt eP költöztek s szórványosan csapatokba verődnek a fehérmellényű fecskék is, hogy megtegyék többezer kilóméteres útjukat Dél-Afrlkába. Az első vonuló fecskerajokat Balatonlelle környékéről és a Klsbalatonról jelentették. A vonulással egy időben érkeznek az északi tájak madarai: itt-ott jelentkez­nek már a különböző cankofajok és a partfutók. (MTI). Az aprómag cséplésről se feledkezzünk meg Termelőszövetkezetünk 25 hold lucerna- és vörösheremag termelé­sére kötött szerződést. A vörös- heremag cséplését már be kellett volna fejezni, de az Alattyáni Gép­állomás főagronómusa többszöri kérésünkre sem volt hajlandó csép­lőgépet biztosítani. Az aprómag- cséplésre szánt gépet is gábona­Felejthetetlen három hét A turkevei leányiskolából hár­man részesültünk abban a kitünte­tésben, hogy a Jubileumi Nagytá­borban táborozhattunk. Az egyhetes tiszaikürti előkészítő tábor után indultunk Aszófőre. Itt élményekkel és eseményekkel gaz­dag napok vártak ránk. Sokat ta­nultunk, játszottunk, szórakoztunk. A sportversenyeken együtt izgul­tunk és szurkoltunk altáborunk többi pajtásával. A kulturverseny- re is nagy izgalommal készültünk. Hogy zavartalanul tölthettük cséplésre állította be. A Miniszter­tanács határozata pedig előírja, hogy valamennyi gépállomáson a gabonacséplés idején is biztosítani kell az aprómagcséplést. Kérjük a gépállomást, ne feledkezzen meg erről; Lázár József elnök Jásztelek, Tolbuchin Tsz napjainkat, nem kevés része van benne a Harcos Tsz-nek, a KTSZ- ek szövetkezeti bizottságának, a Pedagógus Szakszervezetnek és a földművesszövetkezetnek. Ezek a szervek segítették elő anyagilag is, hogy Aszófőn táborozhattunk. A Szolnok megyei Néplapon keresz­tül mondunk köszönetét az elvtár­saknak; Jó tanulással fogjuk segítségüket meghálálni Árvái Katalin Tűikévé, Leányiskola A lakosság kívánsága szerint árusítanak kettő forint negyven filléres kenyeret A 2.40 forintos félbarna kenyér árusítása a péküzletekben nagyob- bára megszűnt, mert a lakosság csak elvétve vásárolta és így a pékségek nem is nagyon sütötték. A Belkereskedelmi Minisztérium most rendeletet hozott, hogy azo­kon a helyeken, ahol a lakosság kéri, a péküzletek kötelesek a fo­gyasztásnak megfelelő mennyiség­ben 2.40 forintos áru félbarna ke­nyeret árusítani, (MTI), A JAVÍTÓBÓL SZÖKTÜNK' Amikor bekukkant a rendőr a kupéba és a társaságában lévő vasutas megkérdezi, hogy alkal­mas-e a hely, ösztönös viszolygás támadt bennünk: tudjuk, hogy ra­bokat akarnak közénk ültetni. A rabok helyett azonban három fiút kísér be a rendőr. Leülteti őket; Azok gyanakodva méreget­nek végig bennünket, akik szintén hárman vagyunk: két munkás és én. A fiúk a javítóintézetek nyári egyenruháját viselik, vörös atléta­trikót, szürke rövidnadrágot. Csu­pasz combjukon annyi a tetoválás, hogy böngészni lehet az ábrák kö­zött, akár a képeslapokban. Az ablaknál ülő munkás szólal meg elsőnek, csendben, aggódva, mintha rokongyerekekhez beszélne (látszik ezeken a fiúkon, hogy munkásszülók szomorkodnak miat­tuk). — Hogy kerülhettetek ilyen helyzetbe, gyerekeim? — A javítóból szöktünk, elkap­tak bennünket — válaszolja a leg­nagyobb, Varga Zoltán, aki csak termetre ilyen derék, különben mindhárman 16 esztendőnek. Ez a Varga Zoltán szőke, göndörhajú, komor suhanc, olyan merengő-ko- molyan tud nézni, hogy meg kell döbbenni, mert ebből a nézésből ki lehet olvasni, hogy a f:ú kora­vénné vált, nem éppen dicséretes ismeretedben, de hasznos tapaszta­lataiban is hosszú évekkel előtt© jár életkorának. As első pofont akkor kapta a rendőrtől, amikor tizenhárom éves volt. Apró semmiségért, al­mát lopott a Rózsa dombon. De rá egy évre már bilincs volt a csuk­lóján — állítása szerint bfin tele­mül, mások fogták rá, hogy pénzt lopott. Később ki is derült, hogy az rabolta el a kassza tartalmát az egyik körúti ÁTEX-boltból, aki ráfogta a toivajlást. De mindegy, a rendőrséggel már megismerke­dett, tudja, mi a vallatás, a vádo­lás, negyedszerre pedig már úgy állították elő, mint bűnöst. Ipari tanuló volt ekkor az egyik épület­karbantartó vállalatnál, gáz- és vízvezetékszerelőnek tanult. Mes­tere kilopta az ólomcsöveket a fa­lakból, az üzletet közösen bonyolí­tották le és a pénzen osztozkodtak. Amikor „lebuktak”, a mestert bör­tönbüntetésre ítélték, őt pedig ja­vítóba vitték; A felnőtt beszélte rá a lopásra, a felnőtt juttatta javítóba, mit tö­rődve egy 15 esztendős fiú további sorsával Hallgatva lógatja fejét Zoltán mellett Halász István, a trió kö­zépső tagja. Ő is pesti fiú, csepeli, megőszült munkásszülők gyerme­ke, olyan embereké, akik egy éle­tet töltöttek él munkával és egy szikrányi folt se esett a becsületü­kön. Két bátyja kiváló vájár Do­rogon és Zircen, két nővére ugyan­csak munkás a MÁVAG-ban. Ho­gyan lehet, hogy Pista, az eszes, eleven testvér, a sörtehajú kedvenc a bűnözésnél kötött ki? A szülők már öregek, az apa 69, az anya 58 éves. a felnőtt testvé­rek legfőbb gondja saját sorsuk, nem is gondoltak arra hogy Pis­tával Ilyesmi megtörténhet Senki nem kérte számon a fiútól merre járt, mit csinált, miért nem jár dolgozni a mesteréhez tanulni a szabóságot. A „haverok” között sokkal jobban érezte magát mint az otthoni unalomban, a barátok­kal izgalmas volt az élet. De pénz nélkül mit kezdett volna a bará­tokkal? Akadt közöttük egy 22 éves legény, akiről később kiderült, hogy többrendbeli bűnöző. Ez maga köré szedte a legeszesebb fiúkat, Pistát is — és betömi tanította őket. Pista mögött elekor már a kiolvasott ponyvaregények meg­számlálhatatlan sora állt, „dicső­ségre” vágyott, mint a ponyvák hősei, így hát vállalta, hogy részt vesz a banda „munkájában”. A ta- p>asztalt legény vezetőével egy éj­szaka betörtek a Majakovszkij ut­cán a Ruházati Kisipari Ktsz egyik fiókjába és közel 60 000 forint ér­tékű készruhát „libbentettek” el. A családban akkor tört ki a ré­mület, amikor értesültek Pista le­tartóztatásáról. Ekkor döbbentek rá, hova vezet, ha a fiút, a testvért magára hagyják; Kimondani is szomorú, de a 15 éves Halász Pista nyolc hónapot ült előzetes letartóztatásban, mire tárgyalásra került a sor. Nyolc hó­nap alatt teljesen megismerte a börtönéletet, úgy beszél róla. mint­ha ezt mondaná: „Kint voltam a Csepel—Kinizsi meccsen”. Comb­jára tetoválva az „eszménykép”: sallangos nadrágú cowboy, amint egyszerre két pisztolyt szegez elő­re. Karján, mellén leánynevek özöne — és egy szív. amelynek a közepébe ez van írva esetlen be­tűkkel: „Drága jó édesanyám”; Bizony, a drága édesanya annyi­ra jó volt, amennyire már nem is szabadott volna jónak lenni; s 5 Hármuk kösül a legkisebb. Csík Ottó keveset beszél, de amíg a vonat átszeli a Duna—Tisza kö­zét, róla is megtudunk mindent. Soha nem látta se ez anyját, se az apját. Zagyvarékasi kulákcsa- lád fogadta örökbe. Ez a család mindjárt az állomás mellett lakik, négy háza, 80 hold földje, számta­lan jószága — és legutolsó sorban egy örökbefogadott fia volt. Ez a fiú amióta az eszét tudja, megdol­gozik a betevő falatért, ruhájáról meg az állam gondoskodik mind a mai napig. így tehát teljes joggal állt nevelői elé, mondván, hogy ed­dig eleget dolgozott ingyen, most már fizessenek a munkájáért. De mivel a gazda megtagadta a fize­tést, ő megtagadta az engedelmes­ségét, fogta magát, beállított Szol­nokon sorsa intézőjéhez és kérte (otthon semmiféle ruhát nem ad­tak neki, még az intézeti holmiját is visszatartották), tegye lehetővé, hogy állásba kerüljön a cukorgyári célgazdaságban traktoros szeretne lenni. Az erre se sző, se beszéd, megfogta a fiút és Szegedre vitte az ottani Ifjú Gárda intézetbe. Ottó azonban oly makacsul kitar­tott eredeti szándéka mellett, hogy visszaszökött, újfent • kérte, hogy h-Jd menjen traktorosnak a cél­gazdaságba. De megint visszavitték Szegedre, ahelyett, hogy alaposan fontolóra vették volna a fiú sorsát. Az pedig ismét visszaszökött. Har­madszorra már semmi áron nem akart Szegedre menni, mire akivel beszélt — törvényellenesen — po­fozni kezdte. A gye’ek nem hagyta magát, neki rontott ütlegelőjének. Ebből nagy baj lett. Ottót átvitték az ügyészségre és itt három hó­napig — a tárgyalás napjáig — csukva tartották, majd egy év ja­vítóra ítélték; így kerültek mindhármai Óbu­dára, a Szőlő utcai átmeneti fiú­nevelő intézetbe. Innen szöktek meg azzal a céllal, h/gy megláto­gatják szüleiket — hisz nekik is joguk van a honvágyhoz. Ottó az­zal tartott velük, hogy megszerzi ruháit nevelőszüleitőL Mindössze két napot akartak távolmaradói az intézettől, de mielőtt eltelt vol­na a uét nap, körözést adtak ki el­lenük és hamarosan fülöncsípték őket. A három fiú története ennyi lenne dióhéjban, ennyit tudtunk meg róluk, amíg Szolnokiéi a Nyu­gati-pályaudvarra értünk. Mind­hármuk karján ott látszanak a bi­lincs nyomok. Ha hirtelen megkér­deznék, ki a felelős ezekért a bi­lin ..'-nyomokért, bajos lenne azon­nal választ adni A gyerekeknél sokkal nagyobb felelősség terheli a felnőtteket, akik elfelejtették, hogy fiatalok élnek körülöttük; Megszoktuk, hogy figyelmünket az úgynevezett nagy dolgok kössék le és ha neveletlen suhancok mennek el mellettünk az utcán, legtöbbször csak bosszankodunk miattuk, de arra már ritkán gondolunk, hogy miért ilyenek; Pedig csak annyi kell, hogy ad­juk meg nekik létmódban, lehe­tőségben mindazt, ami a serdülő ifjúságnak kijár. A 14—16 eszten­dős gyerekeknek az országos gon­dok helyett érdekességet adjunk, mert ha tőlünk nem kapják meg, akkor megkeresik a ponyvaregé­nyekben, cowboyt tetováltatnak a combjukra és bilincs kerül a csuk­lójukra. mint azokéra. akikkel a nyíregyháza—budapesti személyvo­naton véletlenül összetalálkoztunk; GERENCSÉR MIKLÓS «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom