Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-27 / 226. szám

1956. szeptember 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Új KÖNYVEK Arany János összes versei új kiadásban jelentek meg. TAMÁS! ÁRON: KAKASOK AZ ÉDENBEN TUusztráciő Tamási Áron mKakasok az Édenben" c, ij kötetéből Könyvemben két színpadi mun­kámat találja meg az olvasó. Egyik az „Énekes madár”, a másik pedig az „ördögölő Józsiás.’* Mind a ket­tőben a tiszta szerelem küzdelme forr, s e küzdelem tisztító fénye világit rá a környezetre. Erre utal a könyv összefoglaló címe. Mindig élt bennem az igény, hogy a „Csongor és Tünde” bölcse­teti felfogása mellett a magyar népmesék világa valóságosabb és derűsebb megfogalmazást is nyer­jen. Ennek az igényes törekvésnek a terméke az „Ördögölő Józsiás." Színházi oldalról nézve ezideig nem valami sikeres terméke, hi­szen ezt a színpadi munkámat még 1952-ben írtam, de a mai napig még nem adták színpadon elő. Ember legyen, áld ennek az okát tudja. Tamási Áron: >,Kakasok az Édenben**. (Szépirodalmi Kiadó). Kb. 216 áldal. Fűzve: 17.50 Ft. ■ Két mesejáték, Szántó Piroska illusztrációival, Turgenyev: Töretlen föld. =» Ta­vaszi vizek. — Költemények pró­zában. (Orosz remekírók) (Uj Ma­gyar Kiadó) Kb. 444 oldal — kötve 26é0 forint; Oj Turgenyev kötet jelent meg az „Orosz remekírók” sorozatban* Turgenyev e három kisregényt éle­te végefelé írta. Az Östalajban a li­berális „felvilágosult”, bürokratát leplezi le. A Tavaszi vizek tu’ajdon reménytelen szerelmének története. A Költemények prózában mély köl- tőiséggel papírra vetett gondolatait tükrözi életről, halálról, emberek­ről, természetről. Most jelent meg Romain Rolland Handel e. lUmuue. Nyi!t levél a Törökszentmiklósi Sütő par Válalat igazgatódnak Kedves igazgató elvtársi A sajtó nyilvánossága előtt tesz- szük fel a kérdést: meddig kell még elszenvedni azt a lehetetlen álla­potot, ami Tiszakürtön van a ke­nyérellátásban? Nem a kenyér mi­nősége ellen van panasz, hanem a helytelen elosztás miatt. Amint jól tudja, a tiszakürti sütöde három községet lát el kenyérrel. Tiszakür- töt, Tiszainokát, Tiszaugot és a ti­szakürti szőlővidék egy részét. — Hogy az említett községek és külte­rületek idejében megkapják a ke­nyeret, a reggeli sütésből ezekre a helyekre szállítanak. A tiszakür- tieknek csak a késő délutáni, vagy az esti órákban jut kenyér, mert a sütődo kapacitása nem bírja. Az esti órákban pedig állandó a tu­multus, a nézeteltérés a boltokban és ez már így megy évek óta. El­fogyott már a türelmünk. A kenyér mellett néha jól esne gyermekeinknek kiflit, vagy zsem­lyét is adni. Sajnos már lassan azt is elfelejtjük, hogy néznek ki a péksütemények. A tiszakürti sütő­dében ugyanis ismét csak kapaci­tás hiány miatt egyáltalán nem is készítenek péksüteményeket. Per­sze ilyen körülmények között Tisza- ugra és Tiszainokára sem jut süte­mény, legfeljebb ha valaki Szolno­kon, esetleg Tiszafőidváron vagy Kunszentmártonban vásárol. Ezek­ről a problémákról éveken át sok­sok jegyzőkönyvet, feljegyzést ké­szítettek. A panaszok eljutottak a járáshoz, a megyéhez, sőt úgy gon­doljuk az igazgató elvtárs is érte­sült ezekről. De ha nem értesült volna, ezúton kérdezzük meg, haj- Iandó-e egyáltalán orvosolni a ti­szakürti kenyérfogyasztó lakosság jogos panaszát és ha igen, milyen módon. Kérjük, hogy egy héten be­lül a Néplapon keresztül nyilváno­san válaszoljon kérdéseinkre. Tiszakürt község lakói Korlátozzák-e a kisipart ? A Néplap szeptember 19-1 számá­ban megjelent „A kisiparosság ér­dekében” című cikkhez teszek né­hány megjegyzést. Azért, mert sze­rintem a kisiparosság problémájá­nak mind a két oldalát meg kell nézni. Nagyon helyes és szükséges in­tézkedés, hogy a falusi lakosságot, a dolgozó parasztságot a kisiparo­sok lássák el, amennyiben a szövet­kezet nem tudja kielégíteni a he­lyi igényeket. Helyes, hogy ebben hathatós támogatást kapnak a ta­nácstól, helyiség szerzésben, adózás­nál. A fiatal kezdő mesterek köl­csönt is kérhetnek szerszámok be­szerzésére. A cikk sérelmezi, hogy egyes szervek korlátozzák a kisiparost)k nyitvatartási idejét, illetve műkö­dését. Hogy erre vadban szükség van-e vagy sem, ezt a gyakorlat, a napi élet mutatja meg jobban. Valóban nem kell korlátozni (— és tudo­másom szerint nem is történt ilyen intézkedés —) a falusi kisiparos működését, nyitvatar­tásit. Más a helyzet nagyobb községek­ben, városokban, ahol a szükségle­tek kielégítésére képes szövetkeze­tek működnek. Itt számolni kell a versennyel, azzal, hogy a szövet­kezetből kilépett egyes kisiparosok jelentős anyagi lehetőségeiket és széleskörű összeköttetéseiket, isme­retségüket felhasználják arra, hogy spekuláljanak. Oly módon, hogy ez már meghaladja a tisztességes ver­seny kereteit. A mi községünkben például a szö­vetkezetből kilépett és iparigazol­ványt váltott mesterek szövetkezet ellenes propagandával gátolják szö­vetkezetünk működését. S hogy ez mennyire káros volt...? Arra az elhatározásra kePett már jutnunk, hogy szövetkezetünk, egyes részle­geit megszüntetjük; A tanács azonban mellettünk foglalt állást — úgy gondolom helyesen —- és úgy határozott, hogy inkább a fod­rász és fényképész kisiparosokat korlátozza a nyitva tartásban. A mi fényképész részlegünkben négy el­ismert szakember dolgozik, úgy. — hogy ebben az esetben ki tudják elégíteni a lakosság szükségletét. Fábisz Mihályné A jászapáti Vegyes­ipari Ktsz elnöke • Valóban, igaza van a levél írójá­nak. Egyes kismesterek üzelmei, szövetkeztellenes agitációja gátol­ják a részlegek munkáját. De nem helyesebb-e ezek ellen a törvényes büntetőszankciókat alkalmazni — amennyiben ténykedésük az üzér­kedés, spekuláció, vagy tisztesség­teleli verseny —, mint velük együtt korlátozni Intézményesen az összes kismestert? (A szerk.) Tárgyilagosabb sajtóíudóaitáat Engedjék meg, hogy egy kicsit megkésve ugyan, de mégis hozzá­szóljak a szeptember 4-i Néplapban megjelenít Jászapáti Törekvés— Kunhegyes! Traktor L osztályú labdarúgó mérkőzés tudósításához. Ezen a mérkőzésen, mint határ­jelző működtem Hegedűs József debreceni játékvezető mellett. Min­den mérkőzésről szóló tudósítást, de különösen a játékvezető műkö­désére szóló megjegyzéseket figyel­mesen elolvasom. Kétszeres figye­lemmel tanulmányozom azokat melyeknek én is aktív részese va­gyok. E tudósítás utolsó része ra­gadta meg a figyelmemet, és most szó szerint idézem: „A jászapátiak jobbak voltak ellenfelüknél és győ­zelmük nagyobbarányú Is lehetett volna, a játékvezető azonban 5 gól­jukat nem adott meg, amelyből egyes szemtanúk szerint 2 szabá­lyos volt." Ehhez tárgyilagosan csak annyit szeretnék hozzáfűzni hogy ténylegesen jobbak voltak a jászapátiak, azonban a második rész már nem fedi a valóságot. Nem öt, hanem csak 1 jászapáti gólt nem adott meg, hogy miért azt az ellenkező oldalról, ahol én voltam megítélni nem tudtam. De ez talán nem is fontos. Helytelen a játékvezető működésének ilyen irányú beállítása, amely alkalmas az aműgyis egyre hálátlanabb já­tékvezetői szerepkör helytelen ér­tékelésére. Ezt a mérkőzést ugyanis, kedves tudósító sporfitárs, ez a játékvezető mindkét fél teljes megelégedésére teljesen kifogástalanul vezette. — Kérjük játékvezetőink nevében a sporttársakat, hogy klubérdekekre való tekintet nélkül mindig csakis a valóságot írják meg. Figyelmet­lenségük — mert rosszindulatot fel sem tételezek — ilyen esetben igen kellemetlen színben tünteti fel a játékvezetőt, aki talán mint ide­gen kerületi, nem is olvasta ed a tudósítást és védekezni sem tud. írják meg. névre való tekintet nél­kül, tárgyilagos véleményüket, le­gyen az jó vagy rossz, de tudato­san ne bántsunk senkit, Egy cé­lért dolgozunk mindannyian, tisz­tult légkörű, sportszerű, élvezetes labdarúgó mérkőzésekért Szathmári Géza játékvezető; C7?g oUmiá kfadez — 1 NÉPLAP VÁLASZOL A tavasszal termelőszövetkezetbe léptünk és bevittünk 2 hold szépen betelepített gyümölcsöst és egy hold szőlőt-, — írja levelében Papp Fe- rencné tiszaroffi levélírónk. Arra szertnénk választ kapni, hogy jár-e nekünk kártalanítás? A Termelőszövetkezeti Tanács Megyei Irodája jogügyi előadója válaszolja: „Az eddigi tagosítás! rendeletek értelmében termelőszövetkezeti tag részére, az általa bevitt gyümölcsös, vagy szőlőterületért kártalanítás nem járt. A mezőgazdasági szövetkezeti moz­galom fejlesztéséről kiadott, s e hó­napban megjelent MT. határozat 1. rész 1. d. pontja javasolja a ter­melőszövetkezeteknek: ha a terme­lőszövetkezetbe belépő gazdálkodó szőlőt vagy gyümölcsöst visz be a szövetkezetbe és a belépést meg­előző 4 éven belül új telepítést, újratelepítést, vagy 20 százaléknál nagyobb pótlást végzett, annak költségeit a tag részére fizessék ki. Erre a célra a tsz vissza nem térí­tendő állami hitelt kaphat.’* • Cseíkeszöllőn nevelőszüleimnéü lakom, s Szolnokon a Tatarozó Vál­lalatnál dolgozom. 1939-ben szület­tem, — arra szeretnék választ kér­ni, hogy megkaphatom-e a kedvez­ményes utazási igazolványt? A MÁV szegedi Igazgatósága vá­laszol: „A Magyar Vasúti Személy-Pogy­gyász és Expresszáru Díjszabás 11. rész IV. fejezet B. pont határozata értelmében közlöm, hogy menet­kedvezmény igénybevételére csak azok a 20 éven aluli dolgozók jogo­sultak, akik a menetkedvezményi szüleik lakóhelyére kívánják igény­bevenni, Gyám, vagy eltartó lakó­helyére a kedvezmény csak az eset­ben vehető Igénybe, ha a szülők már elhaltak.’’ • Szabó Mihályné tiszavárkonyi la­kos azt tette szóvá, hogy háztulaj­donosa kikapcsoltatta a villanyórát s magas lakbért kér. A szolnoki járási tanács titkár­sága válaszol: „A villanyórát a tulajdonosnak joga van kikapcsoltatni, azonban az Áramszolgáltató Vállalat kb. 150 fo­rintért szerel fel pótórát. Ha a lakó sokalja a háztulajdonos által kért lakbért, — a járásbíróságtól kérheti a helyes összeg megállapítását." * A jászberényi Villanymalom dol­gozója vagyok. Munkahelyemen le­vonják fizetésemből a gyermekte- lenségi adót. Van két hold földem, s ezután külön előírják ezt az adót. Jogos-e ez?, — kérdezi Lakatos An­na olvasónk. A 35/1955. évi Tvr. szerint a föld után kivetett általános jövedelem- adó mellett a gyermektelenek adó­ját is elő kell írni, — függetlenül attól, hogy munkahelyén felvett Il­letményből ilyen címen már eszkö­zöltek levonást. ■ Tóth Mihály jánoshldai lakos azt sérelmezi, hogy ez év áprilisában eladta lovát, s mégis neki írták ki egész évre a jövedelemadót Sze­rinte ez nem helyes. „Tóth Mihály panasza nem orvtH solható. A 35/1955. Tvr. határozot­tan kimondja, hogy a lóadó kiveté­sénél az adóév első napja a mérv­adó. Adót azért nem lehet törölni, ha évközben tulajdonosa a lovat eladta,” Hű, a minden It a rab- ­lójának! Már megint meg dézimálta az apró jó­szágot Meg az, megdézs­málta. Mégpedig Lacit, az iromba kakast lopta el, a ménkű üssön a fajtá­jába. Hej pedig micsoda kakas volt! Egyedül Iz­mos Palkó, a falu legé­nye lépked olyanformán, mint ahogy Laci lépke­dett. Akár a rózsacsokor a kalap mellett, úgy pi- roslott tenyérnyi tarélya. Hát még a sarkantyúja! Szinte pengett, mint a valódi arany a páncélos vitézek csizmáján..; És itt van ni, a farka ma ' radt meg csupán, az is összekuszálva- ciháivá ... Hej, hogy az ördögök süssék meg hegyes nyár­son, valamennyi tolvaj van a földön mindegyi­ket / Suszter József, a Ber­csényi Tsz kanásza kár- pálódott így korán reg­gel, amikor szokásához híven megszemlélte a háztáji szárnyasokat. Tett követte a kárpálódást, kis idő múlva, vagyis hozzá­fogott Suszter a vakme­rő betyár kézrekerítésé- hez. Egy ember persze egy ember, ha mégany- nyira fűti is a méreg. — ■Vem tanácsos rablót ül­dözni egyedül. Segítség kell oda, ásó, vasvillás, "ágó és szúró szerszámos segítség. Furkósbo'ct vett cel Suszter az ól elől. és átkocogott Szabóékhoz. a 'olvaj üldözésére igencsak ,,anható Sándoré-t. Nem ’s kellett Sándort noszo­gatni. Kénrudat rejtett a zsebébe, ásót kapott a vál­lára, s követte az öreget rCipíktaLaaj iildözh mellette pedig tyűk, ka­csa, liba szárnyak, fejek és lábak hevertek garma­dában. — No, ezt sem kínozza gyomorrák, nem hábor­gatja bélfekély — szólt Suszter a botra támasz­kodva. Egyetértőleg bólintott Szabó s nézte a környéket vészjóslóan. Itt lakmáro- zott hát a gazember, ide hordta a baromfiakat. — Alighanem hordaná ezu­tán is, ha lenne rá alkal­ma. De befellegzett most már az undok fajzatnak. Ha megkukul, akkor sem menekül innen ép bőrrel Bot zúzza szét a kopo­nyáját, ásó vágja ketté a gégéjét... Ámbár a nya- koncsípés, az azért még st lesz könnyű feladat. — Ügyes, mindenre gondoló zsivány az ilyen. Lyukat fúr a fö’d alatt, azon men­ti a bőrét szükség esetén. Szóval, vészkijáratról is gondoskodik ___ De néz­zük csak, hói is van a vészkijárat Be kell azt tömni szaporán, mielőtt még neszét venné a ké­szülődésnek. A botot ütésre, az ásót vágásra kész állapotba helyezték hirtelen, s mi­alatt Susz+er a bar’ang szájánál őrködött. Szabó a kp árat megkeresésére indult óvatosan. Rá is ta­lált jó pár óra múlva. — Ott rejtőzködött az árok­parton, a kökényboknrsű­rűiében. Gyorsan betöm- i te fö’ddel és tüskés ga- ; lyakkal. aztán visszament 1 Suszterhoz, megtanács­fcoznt vele a továbbiakat* — Itassuk meg — java­solta Suszter. — Bizonyá­ra kívánja a vizet a tö­mérdek pecsenyére. — Én füstöt szántam inkább neki — mondta Szabó Sándor. — Füstöt, a búza köze­pén? Könnyen leég az egész tábla. — Kénfüstöt, kedves bá­tyám — nevetett Szabó, előrántva zsebéből az arasznyi kénrudat. Tüzet csiholt Szabó az öngyújtójával, a lyukba dobta a fütölgö kénrudat s rögöket taposott a tete­jébe. Hadd pipáljon az ebadta, hátha fogytán a dohánya. Úgy se pipál már sokáig, nemsokára megszabadul a bőrétől. Marós a kénfüst. szétrág­ja tüdejét, kikergeti a lelket be’öle. Másfélóra telt el körül­belül, amikor a kiásást megkezdték. Ástak gyors tempóban, hányták a föl­det kétfelé cudarul. Húsz méternyire a barlang be­járatától, egy északnak nyúló mélyedésben, sze­mükbe tűnt a tolvaj vö­röses bundája. Elnyúlva, tátott szájjal feküdt a nyomorult, csupán a far­kát mozgatta lassan, mint a szellő ’ rúdon csüngő rongydarabot. Aztán a farkát ka.ta el Szabó is két erős markával annál fogva csóválta meg a fe­je fö'ött s vágta az ásó nyeléhez. És így huzgálták elő a többit is. "árkuknál fogva. Mert ezúttal az odúba szo­rult az eg°sz rókafamilia: az apa. az anya meg a három felnőtt kölvök. Btisi Vince. már fs, egyenesen a bűn­tény színhelyére. Az ól­nál azonban ketten se tudtak sokat kiokoskodni. Eltűnt a kakas, annyi bi­zonyos, meg ahhoz sem fér komoly kétség, hogy betörőnek lett az áldoza­ta. De merre vitte, mi­lyen irányba vonszolta ? Ezt csak a nyom árulná el, ha rábukkannának. A nyomot viszont eltűntette az átkozott... De még se egészen. Ehun ni, errefe- , lé iszkolt a nyomorult. Tollcsomó jelzi, letaposott búza bizonyítja. Itt kú­szott a senkiházi, s ott ugrott át a nagy árkon. Itt meg délnek fordult, hurokszerű utat csinált, majd nyugatnak kanya­rodott ... Hová az isten csodájába mászkált ez itt össze-vissza. Már megint a tanya közelében a nyom, alig száz lépésre a tyúk­óltól. Innen neki vág a kiserdőnek, s belevész az irdatlan cserjésbe. Aztán keresztülkigyózik a kuko­ricatáblán. végül beleve­zet a szőkülő búzába. Füleltek, szimatoltak az üldözők, követték a csa­pást egyre nagyobb ha­ragra . lobbanva. Egyszer csak megtorpant Suszter s hátraintett a fütykössel, hogy állion ,.ieg Szabó is. Meg is állt és az öreghez hasonlóan körű1 tekintett szömyűködve Mer* e bú­za. mintha nyomható lo­vak jártak volna ott kör- be-körbe, tönkre volt gá­zolva vagy kétszáz négy­szögölön. Barlangszáj sö­tétlett a kör közepén, — t NAGYMAMA MESÉJE Mint minden mese „volt egyszer eggyef* — reszkető ajka mindig így kezdte, ha emlékezés csillant föl szemén: Fiam, mikor fiatal voltam én.., Ilyenkor alvó kék szeme fényiéit, megfakult fürtje is feketébb lett. <— S mikor a múltból aggon visszatért, sóhajjal zárta mindig a mesét. Mint minden mese „volt egyszer eggye* t— reszkető ajka mindig így kezdte, amikor rámnézett elborultan: Fiam, mikor én fiatal voltam Ilyenkor ősz fejét megcsóválva, példát keresni a múltat járta, és intő példával ha visszatéri, fejbólogatva zárta a mesét. Sokszor kerültünk egymással szembe, mert múlt volt 6 az én jelenemben, s mint hajtás megvénült fának ágán, én új voltam a múltja határán. — Ilyenkor kezét kezemre téve, megbékélt bennünk családunk vére, s kértem mamámat, hogy újra kezdje: S szóljon a mesék „volt egyszer eggye," Tiszaföldvár, 1956, BALOGH LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom