Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-24 / 197. szám

• • •

Nagy építkezéseknek is dolgozik a Szolnoki Vasipari Vállalat

A Tárház mellett, düledező épületben dolgoznak a Szolnoki Vasipari Vállalat fémtömegcikk részlegének dolgozói, három szakma Képviselői: forgácsolók, lakatosok és öntők. Az üzem felszerelése bizony elég ósdi. Az elmúlt 4 évben mindössze egy modern eszterga- padot kapott. Nincsen például horizontál marógépe. A megyei tanács — amelyhez a vállalat tartozik — az elmúlt években igen kevés beruházást eszközölt. Nemcsak a gépi felszereléssel van baj, hanem a városban közismerten a legelhanyagoltabb kérdés ebben az üzemben a törődés a dolgozók szociális körülményeivel;

A technikai elmaradottság élle-' nére ennek a kis üzemnek a munkásai valósággal csodákat művelnek. A kezdetleges öntödében fogaskerekeket, szénaprésekhez szükséges nagyob öntvényeket öntenek. A gyártmányaik iránti érdeklődésre mi sem jellemzőbb mint az, hogy jelenleg 22 szénaprésre és ugyanennyi utcaseprőgépre van megrendelésük. Ez az utcaseprőgép különben is jelentős — a műhely dolgozóinak: Bognár Józsefnek, Bartók Jenőnek és Somlai Pálnak közös újítása. Már több város rendelt belőle, így például Tatabánya, Pécs, Turkeve.

Az üzem további fejlődésére megvan minden lehetőség. Előreláthatólag itt fogják gyártani a budapesti mosógépgyár háztartási mosógépei számára az egyes alkatrészeket. Az üzem résztvesz a nagy országos építkezések megvalósításában is. Például a Borsodi Hőerőműnek 280 négyzetméter vas függőjárdát készítenek. Az Ajkai Erőműnek is dolgoznak és részt- vesznek a Tiszapalkonyai és a Pécsi Hőerőmű felszerelési munkáinál. T iszapalkonyán a Bársonybrigád az erőmű gépi berendezését szereli, meg is becsülik jó munkájáért.

A Szolnoki Vasipari Vállalatot eddigi eredményeinek elismeréseként az elkövetkezendő évben korszerűsítik. A Hunyadi János-utra költözik majd a fémtömegcikk és a kazánjavító részleg. Itt másfél- kétmillió forintos költséggel új műhelyt építenek; A Mártirok-útja

rendezésével szükségessé válik a jelenlegi üzem egy részének a lebontása. Itt csak az öntöde marad, amelyet átépítenek és szintén modernizálnak, hogy akár 10 mázsás gépalkatrészek öntésére is alkalmassá váljon.

Ennek a telepnek a részleges felszámolásával és az új létesítésével megszűnnek azok a szociális panaszok is, amelyek miatt a dolgozók eddig jogosan szólaltak fel, megoldódik a rendes öltöző és fürdő kérdése.

n

Őszi divatcikk kiállítás lesz Szolnokon

A Budapesten megrendezett őszi divatcikk-kiállításnak Igen nagy sikere volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a divatáru nagykereskedelmi vállalat elhatározta; hogy szeptember 1-től a tizenkilenc megyeszékhelyen Is megrendezi a kiállítást, hogy a vidéki közönséget is bevonják a divat alakításába;

A hajlotthátú nénike félős-félszegen áll meg az ajtóban, kutató tekintetet vet a szobában ülőkre, pillantása végül a rendőrszázadoson pihen meg, odalép hozzá:

— Tessék mondani, itt lehet panaszt tenni?

A százados bólint:

— Itt, nénikém, üljön le;

A néni leül, de mindjárt fel is ugrik, feszíti az indulat:

— Már kilencedszer járatják velem a bolondját. Nem bírok én annyit gyalogolni, már 27 forintot fizettem ki autóbuszra, a cipőt mégsem adják ide.

A százados megint leülteti és kérdezni kezdi a nénit: Mi a neve, hol lakik, mi baj a cipővel?

A CIPÓ

A nénike — Kovács Jánosnénak hívják, Szolnokon, a Móra Ferenc utca 2. szám alatt lakik — elmondja, hogy férjének a kórházban elveszett a vadonatúj cipője. A nyugdíjas vasutas 1955 decemberétől 1956 május 8-ig feküdt a megyei kórházban. Mikor kibocsájtották, nem volt meg a cipője, azt mondták neki, menjen csak haza papucsban, majd megkerül az a lábbeli, akkor megkapja;

Ennek most már p és fél hónapja, a néniké kilencszer fordult meg a kórházban, de mindig elküldik, holott a kórház felelősséggel tartozik a leadott ruhaneműért.

— Ma is kint voltam

— panaszolja. — A nővérek gorombáskodtak velem, a gondnokkal akartam beszélni, de az azt üzente, nem ér rá. Hát miért nem adják ki az uram cipőjét? Sokba került annak a csináltatása, több mint félhavi nyugdíjba.

Vajon miért nem ismerték fel a megyei kórháznál, hogy ez az egy pár cipő milyen fontos a kis öregasz- szony számára? Miért küldözgetik, miért go- dombáskodnak vele, ahelyett, hogy kiadnák, vagy ha hanyagság történt, elismernék és kárpótolnák;

A nagy kórházban az az egy pár cipő nem jelentős dolog, de a kis nyugdíjas ember életében szinte pótolhatatlan. Hát ezt nem akarják észrevenni?

t. k.

Motorkerékpár! nyert 2 forintért

Csütörtökön reggel a megyei tanács kereskedelmi osztályán jelentkeztek a Vidám Vásáron megtartott tombola főnyereményének szerencsés nyerői. A két drb 125 köbcentis motorkerékpárt hárman nyerték. Az egyiket két nő, Muhari Györgyi és Melegli Mária, a másikat Erdélyi László. Muhari Györgyi jászjákóhalmi, édesapja asztalosműhelyében dolgozik. Nála volt látogatóban Melegh Mária jászárokszállási tanárnő és a nyerő tombolajegyet Jászberényben vásárolták. Muhari Györgyi vett ezenkívül még két tombolajegyet, azok közül egyikkel még 50 forintos értékű áruutalványt is nyert. Mindkét leány jól tud motorozni és a Keravill üzletben átvétel előtt bizony alaposan átvizsgálták a motorkerékpárt.

Erdélyi László, a másik motorkerékpár nyertese Turkevén lakik és a Kun- csorbai Állami Gazdaságban szerelő. Éppen a jövő hónapban akart motort vásárolni, már nagyjából össze is gyűlt rá a pénze, amikor a 2 forintos tombolajegyével megnyerte ezt a 125 köbcentis motort. De hát éppen most akar megnősülni, jól fog jönni az összegyűlt pénz.

„SZEGÉNY SOR — ÉRI

As Alcsiszigeti Állami Gazdaságban jártam. Ács Ferencet kerestem, a tehenészt;

— Arra lakik, ott a „szegénysoron” — hangzott az útbaigazítás.

— Hát Ottlakán Péter, a brigádvezető?

— A „szegénysoron” az is, csak két házzal idébb;

Mint megtudtam, a bekötőút választja el egymástól a házsor két részét, az „úrisort” és a „szegénysort”. A „szegénysoron” hat ház, az „úrisoron” pedig négy áll. Egyformák a házak, mégis különböző a nevük! A „szegénysoron” egy-egy házban három család is lakik, legfeljebb egy-egy szoba jut mindegyikükre. Egy családban nyolc gyerek is van, mint FaidtélöiáL Rab Jánosnak hat gyereke van, Gálék pedig hetedmagukkal laknak egy szobában;

Az „úrisoron” általában két család lakik egy házban, a négy házban összesen kilenc család él. Kétszobás, komfortos lakás jut egy-egy családnak. Purger Mária méghozzá egyedül lakik egy kétszobás-kony- hás lakásban. Elégedetlenkedve beszélik az emberek, hát végülis miért? Talán mert növénytermesztési brigádvezető? Vagy mert pártvezetőségi tag? Az „úrisoron” két kút is van és a házakba most vezetik be a vizet, a „szegénysoron” még kút sincs. És Gálné, ha fürdetni akarja öt gyermekét, egész délután hordja a vizet:

Szó volt Ácsékról, szó kell, hogy essen ügyükről, pontosabban ifjs Ács Ferencné sz. Jakobicz Erzsébet ügyéről Is. Két éve él együtt férjével; aki most katona; Decemberben jött ide apósáékkal együtt. Négy gyermeke van (apósának nyolc) és így tizennégyen laknak egy 4x5 méteres kis szobában. Sok baj volt azzal a negyedik gyerekkel, pedig mindössze kéthónapos.

December 10-e óta dolgozik Áesne a tehenészetben. Hogy történt, hogy nem, vagy nem kötöttek vele szerződést, vagy pedig elveszett a szerződése. Ácsné azt állítja, hogy a szerződést megkötötték. Ottlakán Péter, a brigádvezető nem emlékszik pontosan rá. A bérelszámolási osztályon nem találják a régi szerződést. Ácsné pedig csak dolgozott a tehenészetben, mint mondják, jó munkát végzett, amíg aztsn júniusban lebetegedett. Ekkor aztán a gazdaság vezetői kezdték keresni a szerződést. „Baj lesz abból, ha nincs szerződés” — gondolták és Puskásné, a vezető bérelszámoló javaslatára féléves szerződést kötöttek Ácsnéval. Június 19-én este fél 11 órakor még a tehenészetben dolgozott és éjjel 12 órakor már megvolt a gyerek;

Acsnénak most már természetesen — legalábbis minden emberi számítás szerint — szülési szabadságra kellene mennie. No, de ekkor derült ki, hogy nem jár neki a fizetett szabadság. Miért? Mert az első szerződést vagy nem kötötte meg, vagy nem találta meg. A féléves szerződés alapján pedig nem kaphat szülési szabadságot. Mert hiába dolgozott ő a tehenészetben, mégis növénytermesztési szerződést kötöttek vele (gondolom, nem egészen törvényesen).

Ácsné kétségbeesett. Volt is oka rá. A szülés után jódarabig nem tud dolgozni. Miből éljen? Miből adjon kenyeret most már négy gyermekének? Apósa, Ács Ferenc rendes ember.Nem dobhatja ki menyét a gyerekekkel az utcára. Az ő legfeljebb 1200 forintos keresete ki- lencüknek nagyon kevés. Dehát ha másképp nem megy, vékonyabb szelet kenyér jut mindegyiküknek.

És így él 1200 forintból tizennégy ember egy szobában, Ifjabb Ácsnénak elapadt a teje, még szerencse, hogy nemrég szült az anyósa és az tudja az ő kicsinyét is szoptatni. Hiába jár akárhová, a szülési szabadságot csak nem kapja meg. Végső elkeseredésében -meghami sította apósa munkavállalói szerződését és ezt adta be. De annyira furdalta a lelkiismeret, hogy másnap kora reggel bement az igazgatóhoz, Tölgyes Sándorhoz, bocsánatot kért tőle, sírt és könyórgött neki, hogy megengesztelje, de az igazgató kijelentette neki, hogy ez már becsületbe vágó dolog! A gazdaság feljelentést tesz Ácsné ellen és Ácsnét börtönbe fogják csukni.

Asóta már meg is tette a feljelentést a gazdaság, sőt Tölgyes Sándor, az igazgató, a már munkaképes ifj. Ács Ferencnét nem engedi dolgozni és szóban felmondott neki. De mit csináljon, hová menjen a szegény asszony a négy gyermekével?

Az óvodában is jártam, ahová a „szegénysorról” harminchat gyerek, az „úrisorról” csak egy gyerek jár, mert az „prolióvoda”. Ottlakán Pétemé, az óvoda vezetője is elmesélt egy esetet.

Egyhónapja lehet, hogy Horváth Lászlóné 11 hónapos gyermekével megjelent az állami gazdaságban. Elmondta, hogy Ózdon élt eddig férjével, férje a Kohászati Üzemekben dolgozott, míg aztán összeállt egy nővel, őt pedig világnak eresztette. Elindult hát az országúton, ölében vitte gyermekét. Először Köröstarcsára ment, ahol régebben az állami gazdaságban dolgozott. Szívesen látták volna, de ott nem volt napközi. Mit csináljon a gyerekkel, amíg dolgozik? így hát elindult tovább, gyalogosan rótta az országutakat, míg aztán emberek mondták, hogy Alcsiszigeten

(Valamit tenni kelt

TSárható volt a Szolnok megyei

' Néplap hasábjain az a forgalom, amely egy újonnan induló megyei folyóirat körül máris kialakult. A megyénk területén lakó írók egymásután szavaznak: igenis kell, elengedhetetlenül szükséges egy megyei szépirodalmi folyóirat. Van szerényebb hozzászóló, aki megelégedne negyedévenként megjelenővel, van, aki azok részére szánja, akik között él, de van bátrabb, merészebb, aki országos jelentőséget kíván adni a megindítandó folyóiratnak. Egyszóval bizonygatnak, érveket sorakoztatnak fel, szükségét feltétel nélkül kimondják, illetékes szerveknél segítségért kopognak, sürgetnek.

íróink e szinte már harcnak nevezhető törekvése igen megbecsülendő. Kétség nem férhet ahhoz, hogy jószándék, nemes igyekezet vezeti őket a kitűzött cél felé.

Az eddig kialakult vita körül, azonban súlyos hiányt látok. Nem szólaltak meg az olvasók! Nem fogadom el „Az olvasók nevében” című hozzászólást, az olvasók nevében. Csupán egy olvasó véleményének tekinthetem, semmiesetre sem megyéi k olvasótábora véleményének. Valahogy úgy vagyunk e dologgal, mintha mulatság alkalmával az ünneplőruhába öltözött lánykoszorú kiállna a táncterem közepére, kelletnék magukat a lányok, de táncba senki semi hívná őket. gy vélem, saját magunkat csapnánk be, ha nem vennénk tudomásul, hogy immáron egy hónapja folyik a vita, de az olvasók eddig szó nélkül haladtak el a kérdés mellett. Ezt meg kell állapítanunk, e ténnyel minden körülmények között számolnunk kell, még az egyik hozzászólónak azzal az érvével szemben is, hogy az Irodalmi Újság iránt szerfelett nagy az érdeklődés. Szorosan ugyan nem tartozik ide, de elmondom, hogy az Irodalmi Újság ez évben a VI. évfolyamát járja. Mégis előfordult és nem is olyan régen, hogy magukat az értelmiségiek közé sorolók meglepődtek azon, hogy ez a hetilap is

Több tef, vaj készült a tejüzemben

A szolnoki tejüzem dolgozói maradéktalanul teljesítették vállalásukat. Az augusztus 20-i versenyben a termelési tervet 21.7 százalékkal túlszárnyalta az üzem. Vajból pl. 78.4 százalékkal többet készített.

Az exportvaj készítésénél jó munkájával kitűnt Csík László vajüzemi vezető, aki az akadályok ellenére is kifogástalan minőségű árut gyártott. A tejüzembe^ Sán- dorfi Irma tejfejtő, Bozsó Rozália pasztőrös és Gyergyói Miklós szál- lítmámykísérő érdemel dicséretet. Az ünnepi műszak ideje alatt folyadékban és zsírtartalomban betartották az előírt normát, ami az önköltségcsökkentés fontos tényezője;

A begyűjtés dolgozói 120 százalékra teljesítették tervüket.

van napközi otthon és munkát is kap. Rongyosan, piszkosan, ölbéli gyermekével állított be Georgievics Milutinhoz, a gazdaság főagronó- musához, aki akkor éppen az igazgatót helyettesítette. Georgievics elvtárs azonnal fürdőt rendelt és .-élőhelyet adott neki. Ez egy szombati napon történt és hétfőn Hor- váthné már javában dolgozott, amikor tudomást szerzett a dologról az igazgató. Bár akkor is nagy szükség volt a munkáskézre a gazdaságban, mégis ázonnal elküldte Horváthnét. Üzent is az óvodába, hogy Horváthné gyerekét dobják ki onnan. Az óvoda egész személyzete, valamennyi asszony sírt az embertelenség miatt és nem „dobták” ki a gyereket. Míg aztán Horváthné nagy nehezen különböző városi szerveknél elintézte, hogy maradhat a gazdaságban. Azóta jómunkájával be is bizonyította, hogy nemcsak maradhat, hanem ott is van a helye.

Még sokat beszélhetnénk ilyen és hasonló esetekről, ami az Alcsiszi- geti Állami Gazdaságban történt. A dolgozókkal való bánásmód sok esetben a régmúlt rosszemlékezetű tapasztalatait idézi.

Tölgyes I igazgatónak volt a találmánya — ha nem is az elnevezés — az „úrisor”, „szegénysor”. Most is az egyik megüresedett kétszobás lakásba nem a hatcsaládos Rab -ános, hanem az egycsaládos Csörgő János gépkocsivezető költözik. Maga-magának először háromszobás lakást rendezett be és mivel az hideg volt, átköltözött egy kétszobás lakásba és az „úrisoron” magaköré gyűjti a saját embereit.

Végül úgy illenék, hogy az újságíró vonja le a következtetést. De remél' hegy megteszik ezt helyettem az illetékes szervek. Mert hát szükséges ehhez kommentár?

MÉSZÁROS ISTVÁN

létezi':. Tudom, egy idő óta keresett lett az Irodalmi Újság, de nem hiszek abban, hogy az a minisztériumi tisztviselőnő a múlt héten azért fizetett elő, vagy az a két vasbetonszerelő a minap azért töprengett az Irodalmi Újság szerkesztőségének címe után, mintha őket éppenséggel e hetilap irodalmi tartalma érdekelné. Már pedig mi negyedévenként megjelenő folyóiratot akarunk, ez pedig nem lehet más, mint szépirodalmi. Semmiesetre sem lenne az ilyen teknősbéka lassúságú folyóirat alkalmas viták és egyebek közlésére. Tehát? Vajon keresett, olvasott lenne-e?

Az eddig elmondották, alapján az olvasó joggal következtet arra, hogy csírájában meg akarom fojtani egy folyóirat megjelentetésének még a gondolatát is. Igen! Egyelőre ellene szólok, de ugyanakkor megkísértem valami egészségesebb megoldás keresését.

Hiszem, vallom, hogy az íróknak nyilvánosság kell. Enélkül hasonlóak a kalitkába zárt fülemüléhez.

Van Szolnokon írócsoport? Nincss Tudomásom szerint Szegeden, Debrecenben, Győrött, Pécsett van a Magyar írók Szövetségének helyi csoportja. Szolnokon csupán a Magyar írók Szövetsége debreceni csoportjának alcsoportja (pontosabb elnevezésére még nem került sor) alakult meg idestova egy éve. Vajon ezidö alatt akár egyízben is összejöttek-e a csoport tagjai? Ka* pott-e ezidö alatt valamiféle segít- séget egyik tag a másiktól, vagy kívülről? Sajnos, „nem”-mel kell felelnem! Pedig lelkesedéssel alakul- tunk meg, választottunk elnököt, titkárt, lektorokat, stb. E csoport működése a mai napig amellett ta-> núskodik, mintha azért alakult voU na meg, hogy ne működjön!

Niem volna-e helyesebb azzal kezdeni, hogy e születésnapján hanyatvágódó, s azóta élettelenül heverő írócsoportot élesztenénk fel elsőbb? Erejét becsülöm annyira, hogy a Szolnok megyei Néplap mellékleteként hetente megjelenői

négyoldalos irodalmi mellékletet

meg tudná tölteni igényes irodalmi művekkel, olyanokkal, amilyeneket megyénk olvasótábora vár. Ehhez kell kérni az írók munkáját, az illetékes szervek erkölcsi, anyagi támogatását.

Bizonyos idő eltelte után, majd meglátjuk (nem. „dr. Utólag” módján, hanem előre való megfontolásaink révén), hogy kiálltukra a tűz- próbát, sikerült-e bevenni az olvasók táborát. Ha igen, és remélemj Üogy Így lesz, akkor majd kérni fogjuk, s ha kérésre nem mennei követeljük, hogy Szolnokon is alakuljon meg a Magyar írók Szövetsége helyi csoportja. De — ismétlem - előbb lopózkodjunk be az olvasók szivébe, szerettessük meg magunkat, győzzük meg őket, hogy mi segíteni, tanítani, oktatni, nevelni akarunk. Másszóval ne akarjuk elkerülni, hanem tapossuk végig a fejlődés törvénye szabta utat* mégha az rögös is.

Szó esett az írók népszerűsítéséről. Feltétlenül szükség van arra isi De, vajon nem alkalmasabb-e a népszerűsítésre az igen tekintélyes példányszámban megjelenő Szolnok megyei Néplap, mint egy újonnan induló, nagyobb időközönként megjelenő folyóirat? A melléklet nem zárná ki, hogy országos lapokban is jelenjen meg megyénk íróinak műve. Eddig is jelent meg. Sőt! Több kiadású mil Is jelent már meg. Ezentúl is megjelenhetne az arra érdemes írás, az arra nem érdemes pedig — remélhető — az általam javasolt mellékletben sem népszerűsítené elkövetőjét.

0 sszefoglalva: Valóban tenni kell valamit! De gondoljuk meg a felnőtt alaposságával, hogy mi legyen az, amit cselekszünk. Építeni akarunk? Rajta, de kezdjük a fundamentummal, és olyannal, amely kiáll minden teherpróbát, amelyről indulva türelemmel, szívóssággal, megnagyobbodó megyénk határain is túlnövő irodalommá fejlődhet megyénk irodalma!

Sáry Tstván

öiszáq&i amatűt modeLlczo kLáUítcU

Augusztus 11-én nyüt meg az építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában az országos amatőr modellező kiállítás, amelyben 75 modellező 390 darabbal vesz részt.

A bemutatott tárgyakról kes- kenyfilmet is készítenek, amelyet a Rózsa Ferenc Művelődési Ház megküld azoknak a vidéki művelődési otthonoknak, ahol az ifjúság politechnikai oktatásának elősegítésére hasonló kiállításokat akarnak rendezni. A nagy érdeklődés miatt a rendezőség a kiállítás idejét szeptember 9-ig meghosszabbította;