Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-22 / 195. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1356. augusztus 22 PXRT^IET ★ Jólképzelt, tapasztalt propagandistákra bízzuk a pártoktatást A propagandisták jelentős szere­pet töltenek be a pártoktatás mun­kájában. Az ő felkészültségüktől függ, hogyan fejlődnek a hozzájuk beosztott hallgatók. Nem véletlen, hogy a Központi Vezetőségnek az új pártoktatási év feladatairól ho­zott határozata is hangsúlyozza az egyes tanfolyamok túlméretezet tsé- gével kapcsolatban: „Csak ott és annyi tanfolyamat szervezzenek, ahol és amennyi megfelelő képzett­ségű propagandista, illetve hallgató van" Az előkészítés során a szolnoki járásban értékeltük a múlt évi ok­tatás tapasztalatait, a propagan­disták munkájának eredményeit. Az elmúlt évben járásunkban 86 elvtárs végzett propagandamunkát és többségük eleget tett pártmeg- b íratásának. Örvendetes dolog, hogy a propagandisták egy része, mint pl. Mari Kálmánné Rákóczi- f alván, Kállai elvtáns a Palotási Ál­lami Gazdaságban, Kőműves elv­társ a héki Táncsics Tsz-ben és még többen a propagandisták kö­zül, a foglalkozáson kívül is sokat törődtek a hallgatókkal. Az Ilyen tanfolyamokon kevesebb volt. a hiányzás, a foglalkozások tartalmasabbak voltak. A propagandista elvtársak nagy­része már többéves tapasztalattal rendelkezik. Trencsényi elvtárs a Tisza Cipőgyárban 5 éve tanít. Alapfokú szemináriumot vezetett először, s ma már ugyanazokat a hallgatókat a politikai gazdaságtan II. évfolyamán tanítja. Kiss János- né elvtársnő ugyancsak öt éve ve­zet szemináriumot. Lehetne több hasonló példát is felsorolni. Ezek­nek az elvtársaknak a felkészült­sége egyre jobb, sok értékes tapasz­talatot szereznek és ami a legfon­tosabb, megbecsülik a propagan­da munkát. Varrnak olyan propagandistáink is, akik nem régóta végzik ezt a munkát, de komoly erőfeszítést tet­tek, hogy eredményesen vezessék a tanfolyamot. Ezeket az elvtársa­kat továbbra is megbíztuk propa­ganda munkával. Az új oktatási évben az eddigi­nél is nagyobb követelmények áll­nak az elvtársak 3lőtt, hiszen — a KV határozat is kimondja: „A párt- oktatás fő feladatának kell tekinte­nünk, hogy önálló marxista gon­dolkodásra nevelje a kommunistá­kat." A propaganda munkának szorosabban kell kapcsolódnia az élethez, fel kell számolni a betű­rágást, a dogmatizmust. Olyán pro­pagandistákra van tehát szükség, akik fel tudják kelteni a hallgatók érdeklődését és világosan, érthetően tisztázzák az egyes elvi kérdéseket. A propagandisták kiválogatásánál mindezt figyelembe vettük s éppen e miatt 14 elvtársat nem bíztunk meg propaganda munkával: PL Nagy Mihály elvtáns a Martfűi Állami Gazdaságban vezetett tanfolyamot, de sorozatosan nem járt el konfe­renciákra, így az ő szemináriumát sem tudta megtartani, vagy Egyed Mátyás elvtárs, aki hibás abban, hogy a kőtelki Petőfi Tsz-ben még kezdetben abbamaradt a tanfo­lyam. Vannak olyan elvtánsak is, akik lelkiismeretesen végezték munkájukat, de jelenlegi képzett­ségüket a követelmények túlhalad­ják. Ezeket most nem bíztuk meg, de gondoskodni kell arról, hogy a nekik megfelelő tanfolyamon ké­pezzék magukat s a jövőben ismét propagandisták lehessenek.- ^— Járásunk területén a propagan­disták kiválogatását megkönnyí­tette, hogy a vezetők körében jelen­tősen nőtt a propagandamunka te­kintélye. A járás vezetőinek zöme végez propagandamunkát. A Járása Tanács vezetői, községi tanácselnö­kök, állami gazdasági igazgatók, a járási pártbizottság munkatársai és titkárai tanfolyamot vezetnek. Az új propagandisták többsége veze­tőkből és értelmiségi dolgozókból áll. Mig az elmúlt évben kilenc értelmiségi dolgozó volt propagan­dista, ez évben huszonhármán vál­lalták ezt a feladatot. Eddigi ta­pasztalatunk az, hogy az értelmiségi dolgozókra bátran számíthatunk, mert a múlt évben valamennyien jó munkát végeztek. Például Szur- gyi és Hir elvtársak Tiszaföldvá- ron. Az előkészítés során a járási pártbizottság részéről legtöbb pro­pagandistával beszélgettünk. Az ér­telmiségi dolgozók — pl. Cétényi Lászlóné, Guttman Mária elvtárs­nők, vagy Roch Géza elvtárs, a Szolnoki Gépállomás mérnöke — örömmel vállalták ezt a megbíza­tást. A propagandisták kiválogatását gondosan készítettük elő. Az eddigi eredmények biztatóak, de a propa­ganda munka megjavításának ez még csak az egyik feltétele. A já­rási pártbizottság és a községi párt- bizottságok részéről sokkal hatéko­nyabb segítséget kell adni a pro­pagandisták munkájához az egész oktatási év folyamán, hogy megfe­lelően emelni tudjuk a pártoktatás színvonalát: DONKÓ JOLÁN a Szolnoki Járási PB oktatási felelőse Az NKP volt, van és lesz«., A lig egy hónap teört el azóta, hogy a bonni szövetségi gyűlés megszavazta a hadkötelezettség bevezetését Nyugat-Né- metországban. Az elmúlt héten, pénteken délelőtt fjedig Karis- ruheban elhangzott az ítélet, amely „alkotmányellenes‘’-nek minő­síti és betiltja a Német Kommunista Pártot. S hogy ez nem csupán a német újraegyesítésért, a békéért egyedül következetesen síkra- szálló párt, a Kommunistta Párt és a kommunistáit üldözését jelenti, arra világosan utal a nyugatberlini Tagesspiegel megjegyzése. Eszerint az ítélet, gyakorlatilag minden haladó szervezetet érint. Max Reimann elvtárs és a Német Nemzeti Front Országos Tanácsa még az utolsó órákban is figyelmeztette erre a szociál­demokrata párt vezetőit. Karl Raddatz, a Német Egység Bizottsá­gának tagja nyílt levélben emlékeztette Erich Ollenhauert, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét arra az 1923 tavaszán tett közös fogadalmukra, hogy „mindig a demokráciáért és a békéért fognak küzdeni... A Német Kommunista Párt betiltása merényletet jelent közös életművünk ellen’*— írta Kari Raddatz és hozzáfűzte: „Remé­lem, hogy te, mint régi harcostársam, a magdeburgi munkásmoz­galomban érvényesíteni fogod befolyásodat a reakció e merényleté­nek megakadályozására.’* De Olienhauer és a Szociáldemokrata Párt többi vezetője ezt nem tartotta fontosnak, mondván, hogy a Kommunista Párt betiltása nem számottevő, mert nem jelent nagy erőt. Ügy tűnik, mintha ismétlődne a történelem. Hitler is a had­kötelezettség bevezetésével és a Kommunista Párt betiltásával kezdte 1933-ban. És hogy mivel folytatta, túlságosan jólismert a világ népei előtt. A Szociáldemokrata Párt vezetőiben akkor sem a munkás- osztály egyetemes érdekei, nem a követelményekkel számoló józan ész, hanem az elvakult kommunistaelienesség kerekedett felül. Valóban ismétlődne a történelem? Természetesen nem. Leg­feljebb Adenauerék szeretnék, ha így lenne: Köztudomású, hogy ma az NKP kis párt Nyugat-Németomzág- ban. Miért fél mégis Adenauer és a mögötte álló milliomosok és militaristák klikkje a Kommunista Párt legális működésétől? Nyugat-Németoxszág mai helyzetét a mély politikai erjedés jellemzi. A lakosság legkülönbözőbb rétegeiben találtak visszhangra azok a célkitűzések, amelyeknek éppen a Kommunista Párt a leg­következetesebb hirdetője. A legkülönbözőbb társadalmi körök eme­lik fel szavukat a német újraegyesítés érdekében, a nemzetközi feszültség enyhüléséért, az Európai Kollektív Biztonság megterem­téséért, a Szovjetunióhoz fűződő diplomáciai kapcsolatok terem­tette lehetőségek kihasználásáért. A militartzálás Ademauer-i poli­tikáját elutasító dolgozókhoz csatlakozott két olyan párt is, amely a bonni kormánykoalíció tagja volt: az áttelepültek pártja és a Sza­bad Demokrata Párt. E két p&rt sokmillió kispolgárt felölelő bá­zisra támaszkodik, amely felnyúlik egészen az ipari és pénzügyi körökig. Nagyszabású árvédekezési ás belvízrendezési munkát végeznek a megyében A Vízügyi Igazgatóság dolgozói megértéssel fogadták a Központi Vezetőség határozatát, az ország­gyűlés tanácskozását, mely többek között foglalkozott a mezőgazda­ság fejlesztésével s megszabta azt is, hogy ennek érdekében milyen mértékben kell fokozni az ár- és belvízvédelmi felkészültséget. Nagy feladat jut nekünk ezekből a munkákból. Ebben az évben is már jó néhány ezer hold területet mentettünk meg a pusztító ártól és belvíztől. — Több jászsági község mentén megerősítettük a gátakat és újakat építettünk. Alattyánmál pl. 8000, Jánoihidán 11 000, Jász- fényszarun 2200 köbméter töltést készítettünk, a Zagyva felső folyá­sán kotrógépünk 31 000 köbméter földet emelt ki. Az első félévben összesen mint­egy 834 000 köbméter földet mozgattunk meg. — Ez olyan mennyiség, melyből kereken 60 000 vasúti kocsit lehetne megrakni és ez légvonalban Budapesttől Berlinig érne. Ezzel tervünket nemcsak teljesí­tettük, honem több mint 12 száza­lékkal túlszárnyaltuk. A megnövekedett feladatok ke­mény helytállást követelnek dol­gozóinktól. Csőke József, Fehér László, Kormos János és még töb­ben mások kubikosaink közül több mint másfélszeresem teljesítették normájukat. Műszaki dolgozóink sokat tettek a technika fejleszté­séért. PL Szabó Tibor és Boros Jó­Ezer előfizetőre van a Jászkunságnak A TTIT megyei szervezete 1954- ben stencilezett kiadványként je­lentette meg a Jászkunságot. Az ismeretterjesztő kiadvány köré ha­marosan a megye legjobb történé­szei, néprajzosai, műszaki dolgozói, orvosai csoportosultak és tudomá­nyos tapasztalataik ismertetésével igen érdekessé, olvasmányossá tet­ték a Jászkunságot. Ezért határoz­ták el, hogy folyóirattá alakítják át és 1955-től nyomtatásban jelen­tetik meg. A Jászkunság a legjobb vidéki ismeretterjesztő folyóirattá vált, amelyről gyakran cikkeznek az országos lapok és anyagából sű­rűn közölnek részleteket is. Jelen­leg a megyében ezer előfizetője van a Jászkunságnak. Terjesztését nem­rég a posta vette át és a jövőben az ország minden részében árusí­tani fogják; zsef olyan iszapkotró gépet szer­kesztettek, mellyel az évek óta megoldatlan problémát, a csator­nák iszaptalanítását lehet elvégez­ni nehéz testi munka Igénybevétele nélkül. A termelés mellett nagy gondot fordítottunk dolgozóink ellátására és szociális helyzetük további javí­tására. Szolnokon a Tófenék utcá­ban kb. 50 000 forintos költséggel új munkásszállást építettünk, mely a napokban elkészül­A munka nagy része azonban még hátra van. A III. és IV. ne­gyedévben sokat kell tennünk a Tisza, Zagyva és Tama árvédelmi biztonságának fokozásáért, Feltét­lenül fontos, hogy a kulturterüle- tek megvédése érdekében nagyobb gondot fordítsunk a védőtöltések jókarbam tartására, ezenkívül, a Tisza medrének szabályozására, mer t a víz mái' sok helyen megkö­zelítette védőtöltéseinket. Az idei belvízkárok nagyobb ve­szélyt jelentettek 'ott, ahol a bel­vízcsatornákat öntözésre is hasz­nálták. Ezért a belvízcsatornákból öntözött területeket fokozatosan magasvezetésű. különálló öntöző­csatornákkal kell ellátnunk. Ezek építése folyamatban is van. Gás- tyás környékén kb. hárommilliós beruházási költséggel építünk új öntözőcsatomákat. Épül még mint­egy háromkilométeres hosszúságú új belvízlevezető csatorna is az abonyi szakaszmérnökség terüle­tén. Egyben a meglévő csatornákat is felújítjuk, eredeti állapotában helyreállítjuk, iszaptalanítjuk és gaztalanítjuk. Vincze Vendel Vízügyi Igazgatóság Az utóbbi időben tehát megnövekedett és megerősödött Adenauer ellenzéke. Jövőre pedig parlamenti választások lesznek! A Kommunista Párt elleni fellépésével Adenauer meg akarja akadályozni az ellenzék választási győzelmét, meg akarja akadá­lyozni, hogy az enyhülés és a békés fejlődés irányában tett gyöke­res fordulat következzék be a nyugatnémet politikában: Emellett bizonyára szerepet játszik Izland példája is. Ez a kis ország, ahol a Kommunista Párt legutóbb bejutott a kormányba is, NATO-tagsága ellenére, függetlensége védelmében követeli az amerikai csapatok távozását. Hasonló helyzet kialakulása Nyugat- Németországban — az említett fejlemények arra mutatnak, hogy ez nem lehetetlen — Adenauer és vele együtt a militarista politika bukását jelentené. Ez tehát a „nagy félelem’* magyarázata, ezért ketlett betil­tani a Kommunista Pártot. De amint a Német Kommunista Párt elnökségének a karlsruhei pen-el kapcsolatos nyilatkozata mondja, „amit Hitler, Coring és Himmler nem tudott megvalósítani, azt megannyira sem fogja elérni Adenauer, Schröder és Lex. A Német Kommunista Párt volt, van és lesz:: Van és lesz, mert létéért, legális működéséért nemcsak a kom­munisták emelik fel szavukat Németországban és a világon min­denütt. A haladó erők tanultak a múltból és nem engedik meg a történelem ismétlődését. A „huszonkettő” tanácskozása a szuezi-kérdésről az elmúlt héten csütörtökön megkezdődött. így ne­vezik nyugaton a részvevő államok száma után az angol—francia— amerikai kezdeményezésre Lon­donban összehívott értekezletet. Lehetséges, hogy a fenti macskakör­mök közé tett titulussal a nyugati sajtó ezúttal is csupán hagyomá­nyos rövidítési szenvedélyének hó­dol, mégis a „huszonkettő” elneve­zés akaratlanul is arra emlékeztet, hogy a londoni Lanchester-House tanácsterméből hiám zik további huszonkettő. a Szuezi-csatorna használatában közvetlenül érdekelt állam képviselője. S nincs jelen a tárgyaló asztalnál a legfőbb érde­kelt fél — Egyiptom. Az értekezletet kezdeményező angol, francia és amerikai kormány igyek-zett a saját szájaíze szerint összeállítani a meghívandó orszá­gok listáját. Nem hívtak meg szá­mos olyan országot — közöttük Magyarországot, amelyeknek nem­zetközi szerződéseken alapuló jog­igényük van a részvételre és nem vonták be az elsősorban érdekelt Egyiptomot az értekezlet előkészí­tésébe. Az értekezlet megszervezésének ezek a körülményei is arról tanús­kodnak, hogy a meghívó hatalmak tulajdonképpen valamiféle bírósági tárgyalásra gondoltak — a vádlot­tak padján persze Egyiptommal — nem pedig igazi, egyenjogú szuve­rén államok között szokásos tár­gyalásokra. Ezt az elképzelést Pi- neau francia külügyminiszter egé­szen nyiltan meg is fogalmazta: — „Sajnálom, hogy Egyiptom nem vesz részt az értekezleten, mert vé* leményem szerint egy perben *-i A londoni értekezlet mert hiszen ez is per lesz — a vádlottnak mindig alkalmat kell adni arra, hogy védekezzék". Köztudott, hogy ezt a reménybeli „bírósági tárgyalást” még a gyar­matosítás diplomáciájának történe­tében is párját ritkító kardesörtetés előzte meg. Az Egyiptomra zúduló rágalmak és fenyegetések özöné- nek, a harcias nyilatkozatoknak és az erőszakra felhívó sajtókampány­nak a kelet felé irányuló hadihajók és nehézbombázók szolgáltattak drámai hátteret. A londoni értekezletet megelőző héten azonban már világossá vált, hogy a gazdasági és politikai nyo­másnak, a zsarolásnak és a katonai fenyegetésnek ez a kombinált had­művelete összeroppan, és az Egyip-. tóm elleni perből, amelyről Pineau beszélt, nem lesz semmi. Az első tárgyalási napok után még túlságosan korai lenne jósla­tokba bocsátkozni az értekezlet végkifejlődését illetően. Annyit azonban máris látni lehet, hogy az angol és francia hivatalos körök harciassága kezd alábbhagyni, a kedélyek lassan lecsillapodnak és az ülésteremben felülkerekedik a józan álláspont, A küldöttek nyu­godtan, meggondoltan, gyakorlati érvekkel folytatják az eszmecserét. Milyen tényezőknek tulajdonít­ható, hogy a páratlanul rossz elő­játék után a londoni tárgyalások most mégis kedvező irányba for­dulnak? Hogy csak a legfontosab­bakat emeljük ki: Egyiptom állta fc állhatta a sarat, mert nem ő, ha­nem a kardesörtetők szigetelődtek el. Bátor függetlenségi harcát az arab világ teljes szolidaritása tá­mogatta és Egyiptom népe napról napra érezhette a bandungi hatal­mak és a szocialista tábor orszá­gainak rokonszenvét, erkölcsi-poli­tikai támogatását. Másodszor: éppen a fentiekre, valamint az amerikai közhangulat­ra való tekintettel az elnökválasz­tás évében Anglia és Franciaország nem számíthatott az Egyesült Álla­mok katonai támogatására. Emel­lett az amerikai diplomácia az ál­talános imperialista érdekközössé­gen túl cseppet sem tartja szív­ügyének Anglia közelkeleti hadál­lásainak erősítését, sőt reméli, hogy az angol pozíciók megrendülését majd az amerikai olaj konzorciu­mok javára kamatoztathatja. Végül is, miközben a Szovjetunió egyér­telműen támogatta Egyiptom jogos nemzeti követeléseit, ugyanakkor a szuezi-válság kirobbanásától kezd­ve rendkívül pozití , mérséklő sze­repet játszott és ez a szerepe külö­nösen szembetűnő most, a londoni érteke/.et munkájában. Történt-e előrehaladás a tárgya­lások első hárem napján? A nyu­gati hatalmak álláspontjában bizo­nyos, fejlődést mutat az a tény, hogy az értekezleten nyiltan már fel sem vetették a felszámolt Szu­ezi Csatorna Társaság helyreállítá­sának kérdését. Ez mindenesetre bizonyos alapot nyújt az ellentétes álláspontok további közeledésére. Másfelől azonban továbbra is szor­galmazzák, hogy hozzanak létre egy „nemzetközi szervet” a Szuezi- csatorn irányítására. Azaz kerülő úton ismét kétségbe vonják azt az elvitathatatlan tényt, hogy a Szu ezi-csatorna Egyiptom szerves é elidegeníthetetlen része. Ez újabb kísérlet arra, hölgy ; csatornát kivonják Egyiptom szu verénitása alól és új köntösbe öl lözte re ugyan, de lényegében ; volt Szuezi Csatorna Társ ságo csempésszék vissza. Az eddigi tárgyalásokból is Iát nivaló, hogy a kibontakozás csaki, az egyiptomi álláspont, — amelye sok ország támogat — figyelembe vételével történhet. Eszerint a: egyiptomi nép a Szuezi-csatorná saját elidegeníthetetlen tula.idoná nak tekinti, szavatolja azonban a: 1888-as konstantinápolyi konven ciónak megfelelően a csatom; használatának teljes szabadságát Egyi.- tóm kész az ENSZ keretébet összehívandó nemzetközi értekezie megvitatni a Szuezi-csatorn; jövőjét, ha ezen az értekezletet résztvesznek az összes érdekelt, : a csatornát használó országok kép viselői. Egyiptom elfogadhatónál tartí?’ .h°S/ a szabad hajózást nem zetközlig garantálják. Sepiiov elv társ, a Szovjetunió képviselőié en nek az álláspontnak szem előtt tar tasával tette meg javaslatait. A; ek' nyugati visszhangokból arr; lehet következtetni, hogv a nyugat hatalmak kiindulási alapnak tekin­tik a szovjet javaslatot. A most folyó londoni értekezie' nem érhet el végleges, megoldást s Szuezi-csatorna ügyében, a hiányoí képviselet és Egyiptom távolmara­dása miatt. Ha azonban a józar megfontolás továbbra is uraikodc vonása marad ennek a konferen­ciának. akkor a mostani tanácsko­zás hidat verhet a végleges és min­den érdekelt felet kielégítő rende­zéshez^

Next

/
Oldalképek
Tartalom