Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-19 / 194. szám

:í SZOLNOK MEGYEI NEFLAF 1956. augusztus Ifi Másokért élni Sovány arc, barna ütemek, kis nyirott bajusz, mi mást is tudnék mondani külsejének jellemzésére. /I munkában törődést keskeny rán­cok jelzik, a nyugtaim idegálla­potot tekintetének és kezének réb- benései, ötvenkét éves, de mintha ■ többnek látszana, tálán a múlt év­ben kiújult gyomorbetegségétől van ez, ami úgy megviselte. Az a típus, aki ereje megfeszítésével dolgozott mindig és egy perce is alig volt a pihenésre. Kicsit szaggatottan, ön­magát fegyelmezve és mégis a szí­véből, érzéssel át}ütve beszél. Ta­nító, a nevelői munka a hivatása, élete célja és értelme. Mielőtt találkoztam vele, aírt mondta róla Hajdú hajosné, a me­zőtúri oktatási osztály vezetője, hogy a legtevéhenyebb pedagógus. -19 S3 óta tanít egyhuzamban Mező­túron, egész generációk nőttek fel a keze alatt. Számtan, fizika és ké- >núl-szakos, úgy Ismerik, mint a szemléltető oktatás művészét, aki igyekszik emlékezetessé, maradan­dóvá termi az órákat. Csak úgy „mellékesen" a TTIT helyi titkára, a kultúrotthon, méhészeti szakköré­nek vezetője, mint tanácstag, az oktatási bizottság elnöke, pártmeg- bístatása: köznevelési felelős, Sok ez egy embernek, gondoltam a 'felsorolást hallgatva s bevallom, alig mertem rászánni magam, hogy az eredeti célomhoz füven, Nyítrai Gyula, elvtárs pedagógustól — vagy ahogy itt ismerik, Gyuszi bácsi­tól — tanácstagi munkája után ér­deklődjem. Kicsit restéltem szá­monkénti tőle még ezt is — vagy éppen ezt a munkát, amely külön­ben is egész embert kíván. De 6 kisegített a zavaromból és a leg­természetesebb hangon, mintha csak ez az egy feladat állna most előtte, kezdett el beszélni arról, hogy mit dolgozik választóiért mint tanácstag. Az arcára üiő fá­radság és minéha elrepült volna ekkor , egy kisidőre. Szánté észre sem vettem, már vele barangoltam gondolatiban a kerületében s vet­tem, a váHaimra én is az Alkot­mány-utca és a Béíke-télep fakói­nak gondjait. Az ivóvíz ^ ez votot a legége­tőbb kérdés ebben a körzetben. Ha a vasútnál szünetelt a vízszolgálta­tód, két kilométert is gyalogolhat­ták ' ivóvízért az errélakók. Nem volt olyan tanácstagi fogadóóra, hogy szóba ne hozták volna, Nyit- rai elvtárs nem állt meg a panasz feljegyzésénél, a tanács vezetőivel együtt kereste, kutatta a megol­dást, ami nem volt egyszerű, de végülis alkalom kínálkozott rá. A létesítendő vízműhöz itt rendeltek el próbafúrást és azt lemélyítet­ték, hogy bővizű kutat nyerjenek. Igaz, akad, aki akadékoskodott, szabálytalanságot emlegetett, vé- giilis a minisztérium jóváhagyása tett pontot az ügyre. — Ez az eset nagyon megerősí­tette a tanács és a dolgozók kap­csolatát — mondja Nyítrai elvtárs. — A környékbeliek, amikor készen lett a kút, az ott dolgozó 8 mun­kást ünnepi ,vacsorán látták ven­dégül örömükben. Azóta is büszkék rá, hogy náluk volt először ilyen „kútvacsora” egész Mezőtúron. Hasonló gondot okozott az And- rássy-utait és a Béke-telepet össze­kötő útszakasz megcsimáltatása is. A költségvetés tárgyalásánál kellett módosítást kérni, hogy elkészülhes­sen. Nem keU a sártengeren lábatl- niofc ma már a telepről a városba igyekvő embereknek. — Folyamatban van egy posta- ügynökség felállitása is a körze­tünkben. A posta jóváhagyta a ter­vet, a helyiség is ki van jelölve. Hogy ez mit jelent majd? Idáig három kilométerre kellett begyalo­golni egy-egy csomag feladása miatt. Elmondja még, hogy nem csak alkalomszerűen, hanem havonta rendszeresen tart fogadóórákat. A nagyobb ügyeknél — mint például a kütcsináltatás volt — más kör- cetekkel is kapcsolatot keresnek. Sokat segít a gyűlések szervezésé­ben Csicsel János nyugdíjas vas­utas, akit szinte már az aktívájának tekint. De van úgy, hogy a kis- unoka, vagy valamelyik szomszéd­gyerek szalad el a meghívóval. Büszke rá, hogy idáig még minden jelentősebb dolgot megoldottak a tanács segítségével A közügyekről a családi dol­gokra terelődik a szó. Az öt gyer­mekre, akik közül egy szakmun­kás, két leány már férjes, kettő pedig egyetemista — mindet si­került legalább az érettségihez el­juttatni. — Nem lehetett könnyű mind­egyiket taníttatni « jegyzem meg. — Még ma sem könnyű. Az ösz­töndíj nagy segítség, de ruházat is kell. Nem panaszként mondom, de örökös lemondás volt. Mégis szí­vesen tettük, egészséges, szép gye­rekek, jótanulók, öérettük él az ember. És idézi az inflációs időiket, ami­kor a fürdőkádat cserélték el egy hízóért, hogy élelmük legyen. — Most már azért könnyebb, 1470 fo­rint a fizetése és némi mellékes is jön hozzá a sok munka révén, pl. a szakkör vezetésért. De szüksége is van rá. Az iskolai munkájáról beszél a legszívesebben. Nagyon szereti a gyermekeket, felső tagozaton tanít, de amint mondja: — Nem tudok úgy elmenni a ki­csik mellett, hogy legalább meg ne simogassam őket. Amikor a tanácstagi munkájáról beszélgettünk, úgy éreztem: igazi közösségi ember, aki tud. másokért küzdeni, mások gondját a villáira vermi. Amit a gyermekeiről és a hozzájuk, váló viszonyáról mondott, az áldozatkész családapát mutatta be előttem. Kedves növendékeiről szólva pedig megismertem Nyítrai elvtársbam. a hivatásának élő ne­velő típusát. Megtudtam azt is, hogy 45 éves fejjel szerezte meg a szaktanítói oklevelet s tanári képe­sítést szeretett volna, de a beteg­sége miatt ez már abbamaradt. — A betegség? Régi keletű, tízen- nyolcéves kora óta bántja, meg Miene tán operáltatni. i. Ha merne rá időt szakítani — ezt éreztem a ki nem mondott sza­vak mögött. Másokért élni egy egész életen át. Hány ilyen ember van ebben az országban, ebben a megyében! — jutott eszembe, amíg véle beszél­gettem. Kommunista jellemvonás ez, tagadhatatlan. De tálán segí­teni kellene neki még többet, mindannyiónknak, hogy végre ön­magával is törődhessen. F, TÓTH PÁL ÁHondá kiállítás a Turlcerei Múzeumban A Turkeved Múzeum a Turkevei Városi Tanács VB mezőgazdasági osztálya közreműködésével augusz­tus 20-án nyitja meg A Mezőgaz­daság ’ fejlődése című állandó ki­állítást a múzeumban. Megnyitó be­szédet mond Seres Sándor VB el- nök-helyeittes. A kiállítás nyitva: minden vasárnap és ünnepnap 10— 12 és 15—18 óráig, hétfőn és csü­törtökön; 10—12 és 15—17 óráig. Ma nyílják mag akanhegyesi Járási Mezőgazdasági Kiállítást Két napos járási mezőgazdasági kiállítás lesz Kunhegyesen, ame­lyen a járás állami gazdaságai, gép­állomásai, tsz-ei, valamint az egyé­nileg dolgozó parasztok mutatják be munkájuk gyümölcsét. Részt- vesz a kiállításon a Kenderesi Nö­vényvédő Állomás, a kunhegyes! I. számú Vízgépészeti Vállalat és a Vízügyi Igazgatóság kirendeltsége ís. Az ünepélyes megnyitás ma, va­sárnap délelőtt 10 órakor lesz, Nem ismerjük el Németország Kemmnnista Pártjának betiltását Péntek óta járja a hír; A karlsruhei alkotmánybíróság alkot­mányellenes határozatot hozott. Betiltotta Németország Kommunista Pártjának működését és elrendelte feloszlatását. A tartományi bel­ügyminiszterek utasítást kaptak arra, hogy foglalják le a párt va­gyonát, pecsételjék le helyiségeit. öt év óta mesterkedtek már ezen Karlsruheban. öt évig gyűj­tötték a „vád" anyagát, hogy megsemmisíthessék a karlsruhei pártot. Egyik legnagyobb oka a betiltásnak: Németország békés és demokra­tikus újra egyesítésének a párt által előterjesztett programja. Ez a bírósági határozat egyik legnagyobb merénylet, amelyet a német egység megteremtésére való törekvést érte. Nyugat-Német- országban, ahol a munkásosztály foorradalmi harcainak örök értékű történelmi hagyományai vannak, most lábbal tiporják a munkásosz­tály szervezkedési szabadságát. A bíróság azon az alapon hozta az ítéletét, hogy a Német Kom­munista Párt „alkotmányellenes tevékenységet fejt ki” és a „kormány ellen bujtogat.’* Azokat az elveket hozták fel „vádként" a kommu­nista párt ellen, amelyeket még Marx és Engels fektetett le a Kom­munista Kiáltványban. A kommunista párt ellen Indított per és ítélethozatal hátteré­ben Adenauer és társai állnak, akik hidegháborús politikájuk foko­zása érdekében nyomást gyakoroltak a bíróságra. Schröder bonni belügyminiszter egy interpellációra adott írásbeli válaszában nemrég kijelentette; „A kormány reméli, hogy a bíróság ez ügyben hamaro­san olyan ítéletet hirdet, amely lehetővé teszi a Német Kommunista Párt tevékenységének megbénítását és egyben megkönnyíti a „kom­munista fedőszervezetek felszámolását.” A bonni vezetők ebhez ha­sonló számtalan kijelentése rávilágít arra. hogy a kommunista párt betiltásának semmi köze sem volt az alkotmányos rend védelméhez, hanem az volt a célja, hogy megsemmisítsék azt a politikai erőt, amely harcol a náci-korszak feltámasztása, az újrafelfegyverzés el­len, s olyan újraegyesítés! programot javasol, amely mindkét Német­ország számára egyaránt elfogadható. Nem más ez, mint kihívás az egész világ demokratikusan gon­dolkodó, a haladásért küzdő emberiség ellen. A népek azonban soha­sem fogják elismerni a párt betiltását. Nem akarják még egyszer el­viselni 1933 szellemét, Hitler szellemét, amely több mint egy évtize­den át milliókat nyomorított meg pestben és lélekben. Ezt bizonyít­ják azok a határozott hangú állásfoglalások, amelyekben ezrek tilta­koznak az önkényes döntés ellen. Tiltakozunk Németország Kommunista Pártja betiltása ellen A Tiszám enti Vegyiművek min­den üzemrészében tiltakozásokat írtak alá a dolgozók, amelyben hangot adtak a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányjogi bírósága határozata eilend felháborodásuk­nak. „Erélyesen tiltakozunk Német­ország Kommunista Pártja betiltása ellen. A nyugatnémet kormány in­tézkedése nemcsak Németország, hanem az egész emberiség demok­ratikus fejlődését veszélyezteti. Ezért követeljük: ejtse el a karls­ruhei alkotmányjogi bíróság ezt az alaptalan vádat és haladéktalanul szüntesse be az emberi jogok meg­nyirbálását célzó eljárást.” — írják levelükben a Vegyiművek dolgozói. A múlt nem győzheti le a jövőt A szolnoki Járműjavító Vállalat­nál 18-án délben 8 helyén tartottak röpgyűlést, Németország Kommu­nista Pártja betiltásával kapcsola­tosan. E röpgyűléseken a dolgozók mélyen elítélték a bonni kormány eljárását ás a következő nyilatko­zatot tették: Mi, a Szolnoki Járműjavító Vál­lalat dolgozói, a legnagyobb felhá­borodással vettük tudomásul, hogy Nyugat-Németország imperialista kormánya az alkotmányjogi bíróság döntése útján augusztus 17-én be­JUGOSZLÁVIÁI N I indulás. A közös útlevelet és a • vízumokat késve hozták. Aiok‘ nélkül viszont nem lehetett felszállni a hajóra. így aztán közel két óra hosszat várakoztunk a pesti Duna-parton az eredetileg kitűzött indulási időpont után. Türelmünk fogytán volt már, amikor megjelent a hajószakács és méltatlankodva kérdezte 160 fős csapatunktól: — Mikor jönnek már? -— másfél órája kééz az ebéd, '* ' * TJ tlevélvizsgálat. Az utasok kö- zött volt tíz úttörő. Egy tanár kqlauzolta őket, az intézkedett he­lyettük. Így polt ez az útlevélvizs­gálatnál is. Amikor a jugoszláv ha­lárőrök az útlevelet nézve a neve­ket sorolták, a tanár úr mutatta, hogy ez a Kiss, amaz Kovács. Á határőr futólag rájukpillantott, s aztán szólította a következőt: „Németh”. A tanár máris mutatta; Ez az. A gyerek megszeppent, mint mi­kor váratlanul felszólítják a szám­tanórán, elvörösödött, majd elsáp- podt, ádámcsutkája ijedten ugrán­dozott fel s alá. A határőr is huza- inosabban megnézte, hosszú ideig figyelte a fényképet, majd ismét a fiút. Azután vállatvont és tovább­ment.' A gyerek csak ekkor jutott szóhoz: „Tanár úr összetetszett cse­rélni bennünket, nem én vagyok a Németh...” * TIelgrádban. Két óra hosszat a V* Putnik autóbuszaival, azután magányosan jártuk a Száva torko­latánál, hegyes-völgyes vidékre épült, kb. 500 ezer lakosú várost. Először a Kalemegdánon; a belgrá­di várban voltunk. A németektől zsákmányolt harci eszközök van­nak olt kiállítva. Szép kilátás nyí­lik onnan Zimony felé, a Duna— Szálja találkozására. Azután meg­néztük Belgrád nevezetességeit. Út­közben záporoztak a kérdések ide­genvezetőnk felé: — Mennyi a jugoszláv munkások havi átlagkeresete? — JO—13 ezer dinár között. (Egy forint = 10 dinár.) — Mennyibe kerül egy kilő ke­nyér? — 46 dinárba, a jobb minőségű — A zsír ? — Kilója 320 dinár. Kedvesen, barátságosan válaszolt s közben magyarázott: Ez a Borba szerkesztősége... az ott Belgrád legmagasabb épülete ... itt van Ti- tó elvtárs hivatala (modem, kevés díszítéssel ellátott épület) .. ■. ezek magánvillák... ebben az épületben lakott régen egy szerb fejedelem. Olyan alacsony volt, hogy előbb egy kőre kelleti fellépnie, s csak aztán tudott felkapaszkodni a lóra. (A kő s mellette egy terebélyes, 140 éves fa még ma is vám.) Közben a kívánc-iak megtudták azt is, hogy kiflit 8 dinárért, egy dobó gyufát 10 dinárért kaphat­nak s hogy 3 órától 5-ig 50 dinárért oda ülnek a moziban, aho- í akar­nak. (így csalogatják a korai elő­adásokra a nézőket. Későbbi elő­adásokon 70—80 dinár a jegy.) Belgrád rendezett, gyors ütem­ben épülő város. Üzleteiben min­dent kellő mennyiségben lehet kapni. Kirakataik nincsenek olyan rendezettek és szépek, mint a mie­ink. A divat is szerényebb, mint nálunk. Nem láttam, derékig felha­sított szoknyát, kevesebb a-, agyon- rafestetí nő. Meg kell hagyni, a jugoszláv asszonyok így is szépek. (Csak azért figyeltük meg őket, hogy idehaza be tudjunk számolni róluk.) Máskülönben azok között is vannal huncut menyecskék. A ma­gyar turisták, beszédbe elegyedtek néhánnyal éjfél körül a még oly ké­sei időpontban is zsúfolt korzón. Ha ilyen sokáig fent vannak, mikor alszanak? — Kérdezték a fiatalasszonyokat. — Amikor itthon van a férjünk — mosolygott az egyik. * A z új épületek igen tetszetősök. Ez többek között annak kö­szönhető, hogy az építőipari válla­latok önállóak, csak pénzügyi ter­vet kapnak — s mivel a te-ven fe­lüli nyereségből saját elgondolásuk szerint új gépeket vásárolhatnak, prémiumokat adhatnak, munkáso­kat üdültethetnek, stb., — a mun­kaszerzésben versenyeznek egy­mással. Magától érthető, hogy amelyik szebb tervet készít olcsób­ban és gyorsabban épít, az kap megrendelést. A legtöbb építkezé­sen csővázas állványokat használ­nak. Gépet viszont keveset alkal­maznak. A régi házak is meglehetősen jó állapotban vannak. A lakók maguk gondoskodnak erről, mégpedig úgy, hogy a lakbér 80 százalékát erre fordítják. Az államnak csak a fenn­maradó 20 százalékot kell befizet­niük. Amelyik házban nincs tata- roznivaló, ott a lakóbizottság dön­tése szerint mosógépet vesznek a lakbér 80 százalékából, napközit lé­tesítenek, vagy egyéb célra fordít­ják azt a pénzt. Egy a kikötés: a lakók közös érdekeit szolgálja. A hajóról is jól lehetett látni, mennyire kihasználnak minden tal­palatnyi helyet a jugoszláv parasz­tok. A meredek. hegyoldalak te­nyérnyi füves részein is lekaszálják a szénát. A boglyákat magas oszlop köré rakják, többnyire úgy, hogy az alja ne érje a földet. (Az oszlop­ra erősített gallyakkal biztosítják ezt.) így a szél sem hordja olyan könnyen szét a szénát, s a hegyről lezúduló víztől sem lesz nedves. Sok helyen külön-külőn bekeríte­nek minden egyes boglyát. A takar­mány megbecsülésének szép példá­ja ez, nálunk is tanulhatnának be­lőle, A feketekávé újdonság volt a ** magyaroknak. Egészen más módon készítik, mint nálunk. Min­den egyes személynek külön főzik, a következő módon: Egy piciny kancsóhoz hasonló, nyéllel ellátott edényben felforralják a vizet, s ak- qor teszik bele a kávét és á cukrot. Nyomban utána leveszik a tűzről, így a zacc is benne marad. Előtte „rátluk”-ot, gyümölcscukorhoz ha­sonló édességet esznek. TJ jdonság volt számunkra az utcák neonvilágítása, az eme­letes autóbusz, s egy hír a noviszadi rádióról: szeptember 1-től műsor­idejének 80 százalékát magyar- nyelvű adás tölti ki. Tf omániában is többhelyen megfordultunk. Herkulesfür- dőn nagyon agitálták bennünket nyakláncok, töltőtollak, órák eladá­sára. Egy óráért 3 kiló borsa ad­tai volna. Miértünk viszont semmit sem kínáltak. Ez fejlesztette önkri­tikánkat. * A da Kaleh szigetén is szétnéz- tünk. A régi vár falain belül meghúzódó falu érdekessége, hogy oda máshonnan nemigen visznek asszonyt, s a lányok sem mennek férjhez más vidékre. Így az egész falu sÓQor-komaság. A házasságkö­tés a rokonok között a harmadik ágon meg van engedve. A lány ott is több, mint a fiú, de azt tartják; férj nélkül is lehet vigasztalódni ■.. Ugyanott voltunk eQV török ima­házban is. Az ajtónál több nyelven — köztük magyarul is — a felirat: „Adományokat köszönettel ve­szünk”. — Úgy látszik, ott is belát­ják, hogy jó az, amit az isten ad, de amit a hívők adnák, az mégis csak biztosabb. SIMON BÉLA tiltotta Németország Kommunista Pártjának működését. Annak a pártnak a működését, amely a bé­kéért, a dolgozók javáért, a német újraegyesítésért és a demokratikus haladásért folytatott harcot a reak­cióval és a militarizmussai szem­ben. Betiltották azt a kommunista pártot, amely a Marx- és Engels szülőföldjén, a Kommunista Kiált­vány hazájában igyekezett nagy elődeink tanítása nyomán a mun­kásosztály felemelkedését biztosíta­ni A párt betiltása meghazudtolja azokat a bonni politikusokat, akik azt állították, hogy az új nyugat­német hadsereg demokratikus szel­lemű lesz; A párt betiltásával az Adenauer- kormány a német militarista erők újjászervezésének leghatározottabb belső ellenfelét akarja félretenni az útból. Ezért a kommunista párt betiltását nem tekinthetjük csupán német belügynek. Mi, a Szolnoki Járműjavító Vál­lalat dolgozói felemeljük tiltakozó szavunkat. A múlt nem győzheti le a jövőt, a betiltó végzéssel nem lehet kiütni a kommunista pártot az osztályharc csatamezejéről. A munkásságra, a népre támaszkodó kommunista párt erősebb, életképe­sebb az alkotmányjogi bíróság ítél­kezésénél. A szocializmus eszméje, a történelem ereje és igazsága el fogja söpörni ezt a betiltó dön­tést.” Szolnokon az augusztus '■? 19 és 20-i Vidám Vásá­ron új búzalisztből sült kenyérrel és bő péksütemény választókkal várja kedves vevőit az Irodaház melletti pavi­lonban a Karcagi Sütőipar! Válla at ■iiiiimiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiini. JÁRÁSI Mezőgazdaság: Kiállítás TISZAFÜREDEN AUGUSZTUS 19—30-án. ez alkalommal keresse (el a iisiafüredi FÖ’dmövesszBvstkezet pamut, méterárú, cipő, konfekció es mezőgazda­sági kisgép paviIlonjait. Ugyanott a földműves­szövetkezet vendéglője bőválasztékú ételekkel és ital félékkel áll a vásár­ló közönség rendel­kezésére*

Next

/
Oldalképek
Tartalom