Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-15 / 190. szám

1956. augusztus 15.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

IFJÚ ÉPÍTŐK

T evelat kaptunk György Júzsef- ^ töl, a liszaföldvári gimnázium igazgatójától. Néhány sor mindössze, mellette egy újság, „Ifjú Építő”. Az újságban egy cikk piros ceruzával gondosan körülkerítve. A levél így hangzik: — „ügy vélem, megérdemlik ezek a fiatalok, hogy a megyei sajtó is megemlékezzen róluk”.

A diákok azóta már hazajöttek, de lehet-e ilyen sokatmondó kérést megtagadni, s el szabad-e felejtenünk, hogy diákjaink, szinte egytől egyig helytálltak az újjáépülő Mohács-szigeten? Nem lehet. Ennek bizonyítására szolgáljon az alábbi cikk:

*

J

úlius 26. A hatos brigád tagjai — valamennyien a tiszaföld- vári Hajnóczy Gimnáziumból jöttek — Balogh József egyénileg dolgozó paraszt házát építik. Hétfőn délután kezdtek hozzá és erősen fo- gadkoznak, hogy péntek délre be is fejezik. Hosszú Józsi bácsi — a mester — mosolyogva közli a fiatalokkal az ultimátumot: ha így győzitek az anyagellátást, sikerül befejezni péntek délig a házat. Persze, hogy győzik, hiszen valósággal ég a kezük alatt a munka: eddig már hétszer nyerték el a DISZ KV vándorzászlaját.

Szalui Jóska — a jövő Bátyaijához illő körültekintéssel — rakja egymás tetejébe a téglákat. Kilenctíz ... Már csak a szeme és a fejelni bja látszik ki a téglaoszlop mögül. Azután megindul az imbolygó téglasorral az egyik mester felé.

Vézna kis barna fiú Paulovlts Gabi. Jövőre lesz másodikos. A rossz nyelvek szerint dunsztos (elálló) fülei révén „Füles” névre js hallgat. Nagy sötét szemeire most árnyékot vet a fáradtság. Az éjjel

napos volt és most pihenő jár neki. De itt segít a brigádjának — még akkor is —, amikor az esti parancsban nevét olvassák a kijáró dicsérettel együtt.

A brigád legnépszerűbb tagja kétségkívül Lapath Géza — közismertebb nevén „Gézáról”. Hosszú lábai hét centi híján két méter magasra emelik rokonszenves szőke fejét. Hosszú lábainak igen nagy gyakorlati hasznát látja. Otthon, Szolnok megyében a rúdugrás és a hármasugrás ifjúsági bajnoka: itt pedig..,

Egy magas ablaknyíláson két barna, karcsúujjú kéz téglákat nyújt be. Mi százhetvencentis halandók innen’álulról csak két kezet láthatunk, de Géza látja a kéz tulajdonosát, Sós Terit is, a házigazda unokahúgát, Terit pedig jó látni, sőt nem is elég játni, hanem nézni kell... Tizenhat éves, karcsú, barnahajú lány: mulatságosan pisze orra tövén néhány kacér kis szép- lóvéi. És a szemei már előre nevetnek — mielőtt kibuggyan száján a kacagás. „Egyesek” szerint — az egyesek közé tartozik a nagybátyja is — legszívesebben Gézának adogatja a téglát. Persze most tiltakozik mind a kettő, de ezzel csak gya- núsabbá válnak. A gyanúsítgatásra Géza egy pillanatra megáll és kissé méltatlankodva mondja: — En egyébként is testnevelő tanárnak készülök !;; t

J a, ez mindjárt más; igy el- ** hisszük, hogy alaptalan a „vád”. Közben sietve jön felénk egy teli maltcros ládával Kiss F. Jóska — a „nyögős” és Kása Pista, a brigád izomembere. A kistermetű Jóska látszólag nem a legideálisabb partnere az izmos, domború mellű Pistának. Ez ad alapot arra a rosszmájú feltevésre, hogy a következő

sajátos munkamegosztás alapján dolgoznak: Pista emel és cipel, Jóska pedig nyög. Jellemző a barátságukra, hogy kettőjük közül Pista cáfolja erőteljesebben ezt a vádat. Egyébként mind a kettő vegyész- mérnöknek készül, csak Pista valamivel több akadállyal: „elhúzták” matematikából. De bízik, nem csügged el, s bár a malteros ládával könnyebben megbirkózik — nem féltjük őt a matematikától sem.

Szécsényi Laci a munkában is olyan sokoldalú, mint a sportban’ „Civilben” ugyanis atletizál, távol- ugrik, teniszezik, röplabdázik: most pedig maltert kever: téglát szállít és az állványozásnál segít. Csodálatosképpen mégis úgy döntött, hogy testnevelési tanár lesz, nem kőműves. Kovács Anti és Keliger Feri amolyan „szül ke” brigádtagok, akik óraműpontossággal szállítják az anyagot a mesterek kezéhez. Sohasem fordult még elő, hogy sürgetni ^ellett volna őket. Kovács Anti leendő vegyészmérnök — aki szintén magasugró — nem sokkal marad el Lapath Géza mögött, de a rossz nyelvek szerint állandóan kisebbségi érzés kínozza: nem lát át a magasan elhelyezett ablaknyíláson és nem láthatja Terikét... Sajnos, itt a tréning sem segíthet — legfeljebb egy kiadós nyári zápor.

p'ste van. A kocsi előtt lassan poroszkál a két ló. Balog bácsi megy a telekre> ab épületfáért. Mögötte ülnek — ahogyan ő nevezi a díszistákat — a fiai. Róluk beszél. „Olyan fürgék’ mint a szöcskék és olyan jó a szívük, mint egy falat kenyér. Már régen pihenni kéne nekik, de ihol most is jönnek segíteni rakodni. Hát ezért mondom én. hogy keresve sem találok náluk jobb brigádot”.

Irodalmi művek a film vásznán

A jó könyvek hőseire sokáig emlékezünk. Olvasás köziben elképzeljük őket, s úgy élnek bennünk, mint személyes ismenőseink. És ki ne találkozna szívesen ismét régi ismerőseivel? Ilyen kedves találkozást nyújt, ha egy-egy jelentős irodalmi mű megjelenik a íilm vásznán.

A közeli hónapokban több nagysikerű irodalmi alkotás filmváltozata szerepel majd a mozik műsorán. Palotai Boris

Ünnepi vacsora

című könyve, — melyet a múlt évi könyvhéten nagy érdeklődéssel fogadtak az olvasók, — most megelevenedik a filmen is. A Varsa házaspár történetével a legkiválóbb magyar színészek tolmácsolásában ismerkedhetünk meg. Varsa mérnököt Básti Lajos, feleségét pedig Tolnay Klári alakítja. Tőkés Anna, Ascher Oszkár, Bulla Elma, Mak- láry Zoltán, Olthy Magda, Ladányi Ferenc, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, Kováts Terus, Berek Kati és Szirtes Ádám játsszák az ünnepi vacsorán résztvevő rokonok szerepeit. A filmet Révész György rendezte, Illés György fényképezte, zenéjét Budai Dénes szerezte.

Film készült a nagy magyar humorista, Karinthy Frigyes fiatal korában írt híres könyvéből, a

Tanár úr káromból is. Akik olvasták a könyvet, úgy emlegetik, mintha nem is műalkotásról, hanem személyes ifjúkori élményeikről lenne szó és ezeket az élményeket kelti életre a film is. A forgatókönyvet Mamcse- rov Frigyes írta és a filmet is ő rendezte. Egységes cselekménnyé fűzte a könyv karcolatéit, s igyekezett Karinthy humorát a filmadta lehetőségekkel kifejezésre juttatni. A filmet Hegyi Barnabás fényképezte. Fröhlich, Kökörcsin és Müller tanárokat Bihari József, Pethes Sándor és Makiári Zoltán alakítják, a többi szerepet Uray Tivadar, Apáthy Imre, Fónay Márta, Gobbi Hilda, Alfonzé, Kabos László játsz- szák. A film külön érdekessége a sok gyorekszereplő, akik szinte nem játszanak, hanem élik a filmet.

A harmadik, még ez évben bemutatásra kerülő magyar film Móra Ferenc Hannibál föltámadása című regényéből készül. Fábry Zoltán rendezésében,

Hannibál tanár úr

címen. Mára még a harmincas éveikben írta ezt a regényét, de akkor nem láthatott napvilágot, csak a múlt évi könyvnapon jelent meg a Tiszatáji Magvető kiadásában. Gyenes István nagyszerű filmtémát látott a regényben és Fábry Zoltánnal és Szász Péterrel közösen megírták a forgatókönyvet. Rövidesen befejeződnek a film felvételei és a filmszalag útján milliók fogják megismerni a történetet.

A szovjet filmszínészek Mark Donszkoj vezetésével fílmet készítettek az első szocialista realista regényből, Gorkij

Az anya

című világhírű alkotásából. A címszerepet az egyik legnagyobb élő szovjet színésznő, Vera Mareckaja alakítja, Ravel szerepét pedig Batalov játssza. A film méltó a nagy író alkotásához, s ugyanúgy felejthetetlen élmény marad a néző számára, mint maga a regény, A mű szinkronizálva kerül bemutatásra.

Elsősorban az ifjúság számára lesz nagy öröm viszontlátni filmen Makarenko

Az új ember kovácsa

című regényének hőseit. Maka- renkó, a kiváló szovjet pedagógus és író művei ismertek hazánkban. A regényéből készült film egyik legnagyobb érdeme, hogy alkotói, Maszljukov és Majevsakaja rendezők teljes egészében magukévá tették Makarenkó művét és híven tolmácsolják eszméit, elgondolásait. Makarenko alakját Jemeüjanov fiatal szovjet színész kelti életre, magyar hangját Szakács Miklós tolmácsolja;

Karevin szovjet ifjúsági író re- vényének filmváltozata, a

Két kapitány

című magyarul beszélő szovjet film. A regény, s így k film is korunk egyik fiának képét formálta meg, összesítette benne egy korszak embereinek legjellemzőbb vonásait és Grigorjev pilóta életrajza egy egész nemzedék életleírásává vált.

A filmet Vengerov rendezte, a történet hősét, Grigorjevet Mihajlov színész kelti életre.

Az egyik legnépszerűbb és legismertebb olasz író, Vasco Pratoüni

Szegény szerelmesek krónikája

című regényét vitte filmre Carlo Lizzani, neves olasz rendező. Pra- tolini az olasz necrealisták közül egyike azoknak, akik a legtisztábban megfogalmazott, leghatározottabb választ adják a felvetett problémáiéra. írásai legnagyobb részében a firenzei munkásnegyed életét dolgozza fél, ezekről az emberekről szól a „Szegény szerelmesek krónikája” is. A film főszerepeit ismert olasz művészek játsszák: Anna Maria Ferrero, Antonella Lualdi és Marcello Mastroianni.

Az említett filmek azt bizonyítják, hogy a filmművészek szívesen vállalkoznak egy-egy irodalmi mű megfilmesítésére, bér ez a legtöbb esetben több és nagyobb feladatot ró rájuk, mint a kifejezetten film céljaira készült forgatókönyv. De a mozilálogató közönség is őrömmel fogadja ezeket az alkotásokat, példa erre a nemrég bemutatott „Bel ami*’, vagy a „Vörös fekete’“ és az elmúlt években a „Rokonok“’, a „Budapesti tavasz1’, Nem csali azok gyönyörködnek ezekben a filmekben, akik ismerik az író könyvét, hanem azok is kedvet kapnak a könyv elolvasására, akik a film megnézéséig csak hallomásból ismerték azt.

AZ OLVASOK

Is alábbiakban a Bíró elvtárs, majd a Gerencsér elvtárs által felvetett kérdéshez, az irodalmi folyóirat kiadásának kérdéséhez szeretnék az olvasók nevében hozzászólni.

Mint köztudomású, a személyi kultusz és az ebből eredő dog- matizmus az irodalmat is károsan befolyásolta. Az írók nem foglalkozhattak behatóbban a nép problémáival, nerp mutathattak rá az előrehaladást akadályozó hibákra. Az életnek csak az egyik oldalát ábrázolhatták, azt, amelyik minden vonatkozásban kedvező színben tünteti fel dolgozó népünk helyzetét. Ám az élet lakkozására, a valóság elferdítésére törekvő írás nem talált az olvasók között kedvező visszhangra. Ami érthető is, hiszen a nép mindig abból a szempontból értékeli az irodalmi művet, hogy az mennyire tükrözi a valóságot, milyen mértékben -járul hozzá a nehézségek leküzdéséhez, és a jelenből kiindulva mennyire mutatja az előrevezető utat. Gyakran találkozhattunk ezzel kapcsolatban lekicsinylőleg nyilatkozó egyszerű dolgozókkal. „Sose látott még az munkást, fogalma sincs annak a termelőszövetkezetről” — mondták ki az ítéletet egy-egy író fölött, könyvének elolvasása után.

Tehát az irodalom, ha még oly nagy példányszámban is fogytak el az ismertebb írók művei, nem tölthette be hiánytalanul hivatását: a dolgozók nevelését, öntudatuknak szilárdítását, látókörüknek bővítését.

J Központi Vezetőség július 10—21-i határozata — átitatva a XX. kongresszus szellemétől — kiszélesítette a szocialista demokratizmust, és így az íróknak is tág teret biztosít az alkotáshoz. És amilyen mértékben megnőtt a valódi élet ábrázolásának lehetősége, hasonló mértékben növekedett az érdeklődés is az új irqdalnü művek iránt. Ne értsük félre: nem csupa hibákon rágódó műveket vár dolgozó népünk. Az ilyeneket éppúgy visszautasítja, mint aí egyesek csalhatatlan bölcsességét magasztaló írásokat. Olyan könyveket vár. melyekben élő emberek szerepelnek, hiteles környezetben, nem pedig kínosan összetákolt papírfigurák, valami álomvilág félében. Még pontosabban szólva: olyan műveket vár, melyek a Központi Vezetőség határozatának szellemében szüietn ak, s ennélfogva a szocializmus építését segítik elő.

Szóval az olvasók türelmetlenül várják a mai tárgyú és az életet hűen tükröző írásokat. Most már csak az a kérdés, vannak-e Szolnok megyében olyan írók, akik jelentősen hozzájárulhatnak az olvasók igényeinek kielégítéséhez? Vannak, és nem is kis számmal. Ha olvassuk a megyei Néplap irodalmi mellékletét, többször találkozunk tehetséges irodalmárok nevével. Egy-egy vers, egy-egy elbeszélés vagy regény-részlet persze : em tükrözi teljesen az író képességét. Ahhoz azonban mégis elegendő, hogy felismerjék írójában a tehetséges művészt, aki máris avatott kézzel, a dolgok mélyének ismeretében nyúl a tollhoz. Hogy csak egyet említsek a legtehetségesebbek közül: Tóth István, A kujon című kisregény szerzője. Könnyed stílusa, nagyszerű ábrázolási készsége, meggyőző mondanivalója városunkban is több olvasóból váltott ki elismerést;

Ha tehát a ke“ót, a tehetséges megyei írók számát és az olvasóközönség érdeklődését egybevetjük, akkor kétségtelenül arra a meggyőződésre jutunk, hogy Szolnok megyében feltétlenül szükség van irodalmi folyóiratra. Szükség van egyrészt az írók fejlődése, tehetségének felszínrehozása és az olvasókkal való kapcsolatának megteremtése céljából, hogy az irodalom területén is mindinkább teljesüljön a dolgozók óhaja;

BUSI VINCE

Egész népünk nagy örömmel fogadta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ülésén elhangzott nyilatkozatot: „Tovább aláírjuk szilárdítani és mélyíteni baráti kapcsolatainkat és megteremteni a termékeny tapasztalatcsere lehetőségét a szocializmust építő Jugoszláviával ... A két párt közötti baráti, elvtársi kapcsolatok létrehozása nemcsak népeink, pártjaink érdeke, hanem érdeke a békéért, demokráciáért, szocializmusért folyó világméretű harcnak is.”

A két nép között békességre, barátságra való törekvést szolgálja a

Hazafias Népfront most megjelent népszerű képes kiadványa: Mi az igazság Jugoszláviáról?

A szerzők nagyobb részt személyes tapasztalatok alapján igyekeznek választ adui azokra a kérdésekre, amelyek ma felmerülnek az újságolvasó, rádióhallgató emberekben. Személyes tapasztalatok: ez a füzet legfőbb erénye;

Ára’ 1.50 forint, a helyi népfront bizottságoknál megvásárolható. Ha több példányra van szükség, 1— a füzet a Propagandaanyag Terjesztőnél (Budapest, VI., Révay-utca 16.) levélben is megrendelhető.- t

BÍRÓSÁGI HÍREK

A karcagi városi bíróság augusztus 14-én délelőtt tárgyalta Öllé Istvánné karcagi lakos bűnügyét. Ö a vádirat szerint ez év februárjában 25 liba szerződéses hizlalására kötött egyességet a karcagi földművesszövetkezettel. Ugyanakkor 2500 forint hizlalást előleget fel is vett, amelyet saját céljaira fordított. Öllé Istvánnénak ugyanis nem volt libája, hanem fondorlattal tévedésbe ejtette a szövetkezetét, hogy a hízlalási előleghez hozzájusson. A karcagi városi bíróság társadalmi tulajdon elleni csalás büntette miatt emelt vádat ellene;

Ugyan csali a karcagi bíróság tárgyalja Vajó Gábor karcagi lakos

bűnügyét, aki az egyik termelőszövetkezetben követett el visszaéléseket. Vajó Gábor korábban darálómalommal rendelkezett, majd belépett az egyik termelőszövetkezetbe és továbbra is ó kezelte a malmot. Működése alatt a daráló bár- cakönyvét nem megfelelően kezelte, a vámkeresettel nem számolt el, hanem saját céljaira fordította. Ugyanakkor a termelőszövetkezet tulajdonát képező motormeghajtó szíjat is eladta. Tevékenységével 60—70 mázsa vámkereset és 600 forint készpénzkárt okozott a termelőszövetkezetnek. — A bűnügyet augusztus 14-én tárgyalja a karcagi bíróság.

M*

(Slayer a ripoiteiiol

iután annyi sok becsületes szakmáról — doktor bácsi, sofőr, tengerész ésatöbbi — írtak érdekes slágert, jólesően hallgattam a riporterről szólót is. Kedden reggel énekelte Ráthonyi Róbert a rádió zenés műsorában.

Még a paplan alatt is kihúztam magam. No! — mondom magamban — megtudja ország-világ, milyen is az a riporter. Micsoda büszkeség fogott el, mikor a népszerű művész eldalolta, hogy a riporter olyan mint a jó vizsla. Kutat, szimatol, szaglász. Szerencsére a többi tulajdonságával nem hasonlítja össze az újságírót a sláger.

Annak is nagyon örültem, hogy a riporter általában lerázhatat- lan. Belóg, ha lent nem, akkor fent és fordítva. Ha kétszer kilökik, négyszer beszökik. Körülbelül ez volt az értelme annak, ahogyan a riporter szenvedélyes kíváncsiságát jellemezte a dalocska. Majd a tippek következtek. Például.

Ha egy szép nőt meglát az utcán, intervjút vesz tőle a csókról, hiszen ez a téma annyi meglepetést tartogat mindig.

Ezekután önkritikát gyakoroltam s elgondolkoztam, milyen módszerrel is kellene dolgoznunk, hogy a dalba eszményített riporteri hivatásnak eleget tudjunk tenni.

Úgy tennénk, mint a vizsla. Meg kellene bírálni mondjuk valamelyik traktoros brigádvezetőt, mert panasz van a szántásra. Körülszimatolnánk a brigádszálláson és a szag után beloholnánk a határ barázdáit. Néha elveszítené az ember a nyomot, ilyenkor körbe-körbe szaladgálna, míg újból orrába nem. libbentené a szél. Aztán kétszeres örömmel folytatnánk a kutatást, Icbegő-csüngő fiilekkel, földszinten. előretolt orral mennénk a szaa után. Mikor megtalálnánk a tettest, körülugrálnánk s addig csaholnánk, míg azt nem mondanák: *—t Takarodj!

Vagy a másik szemléletes ötlet. Nyilatkozat valami jóképű lánytól a csók irányában. Mondjuk éppen csépiéi közben.

Megálln.. az ember az osztag tövében, s egy darabig tanulmányozná a törekrakó lányokat, melyik közülük a legszebb. A sláger tanácsára leállítanánk a legszebbikat s behízelgő modorban megkérdeznénk

— Bocsánat, látom, el van foglalva, de nem tesz semmit. A dolgozók nagyon kíváncsiak a maga véleményére: szeret csókolozni?

Még elképzelni is rossz a továbbiakat. Szép arc ide, jó alak oda, kapna a riporter olyan pofont egyik-másik markos törekporos lánykától, hogy utána a „Köszönetnyilvánítás” rovatban emlékeznének meg a hozzátartozói földi pályájának tragikus befejezéséről.

Vagy mondjuk egy tehenészetben fogná el a riportert a szén- zációéhség és a fejőnőt faggatná a csók irányában. Például így:

— Milyen eredményeket értek el a hozam emelése terén a háromszori fejessel?

— öt literről nyolcra emelkedett az istállóátlag — hangzana a

szakszerű válasz.

Az újságíró meg a homlokára ütne.

— Erről jut eszembe.. maga szép fejőnő. Mi a véleménye a

csókról?

Brrr. Máris látom a riportert a jászolba gyömöszölve, esetleg a tehén farkával az ágashoz kötve, fején a sajtárral s éppen csutakolnák a fejőnők a képét.

Közben mosolyogva mesélnének a csókos szájak legújabb módszereiről.

Hát ilyen slágert érdemelnek a riporterek? T,

A Hazafias Népfront kiadványa „Mi az igazság Jugossláviáról ?Éf