Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-07 / 184. (186.) szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1066; augusztus 7. PÁRTÉIET ★ A pártcsoportbizalmiak választásáról NEMZETKÖZI SZEMLE A Szuezi-csatorna ügye Nem volt könnyű ebben a nagy dologidőben a pártcsoportbizalmiak újraválasztását úgy lebonyolítani, hogy az hathatósan elősegítse pár­tunk szervezeti megerősítését. A bizalmi választás újabb nagy- jelentőségű esemény pártszerveze­teink életében. A jászapáti járás munkája is erre enged következ­tetni. A választások még nem feje­ződtek be — leginkább a területi alapszervezeteknél volt elmaradás, — de sok helyen, ahol már meg­történt a választás s jól választot­tak, megvan az eredmény. Jászla- dányon a földművesszövetkezetben a legutóbbi taggyűlésen három dol­gozót javasoltak tag jelölt-fel vétel­re az új bizalmiak. Ezzel , bebizonyították a tagság előtt, hogy akarnak, s tudnak foglalkozni az emberekkel, ha megbízatást kapnak; A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ott legérezhetóbb a fellendülés, ahol valóban a párttagságra bízták a döntést; Jászapátin az Alkotmány Tsz-ben az előkészítés során felkel­tették az elvtársak érdeklődését; S valóban a tagok maguk döntöttek arról, kik legyenek azok, akik köz­tük és a pártvezetőség között az eleven összekötő szerepét kapják. Abban is az ő belátásuk érvénye­sült, hogy kilencen lássák el ezt a feladatot, mert a területi elosz­tás és a munka így kívánja; A jászladányi Táncsics Tsz tagjai is nagy gondot fordítottak arra, ki legyen a bizalmijuk. Az egyik bri­gádban pl; úgy látták, hogy Major Illés szokott velük legtöbbet tö­rődni, s politikailag jól tudja őket tájékoztatni, s bár Major élvtárs először szabadkozott, az emberek ragaszkodásának nem tudott ellent­mondani; A demokratizmus helyes alkal­mazása mellett érezhető az Is, hogy helyenként nem elóg körültekintéssel végezték a választást; Jászszent- andráson egyik aiapszervezetnél tagjelöltet választottak, ugyanakkor Tőzsér elvtársat, aki nemrég vég­zett háromhónapos pártiskólát, nem vonták be a bizalmiak közé; Nem vitás, hogy tagjelöltek is végezhet­nek jő pártmunkát, ők is helytáll­hatnak megbízatásuk teljesítésé­ben, de mivel a pártmunkában ta­pasztalatuk nincs és nem is lehet még, jobb, ha képzett és tapasztalt elvtársiak látják el ezt a munka­kört; Bármilyen nagy lépést tettünk is előre, nem mehetünk él szó nélkül azok mellett a fogyatékosságok mellett, amelyek a pártcsoportok eleven és önálló munkáját gátol­ják; Ez elsősorban az általánosság, ami sok bizalmi beszámolójában most is helyet, kapott. Pártszerve­zetei nknek hathatós segítséget kell nyújtaniok ahhoz, hogy a bi­zalmiak megtanuljanak valóban a helyi, a nyolc-tíz fős csoport köz­vetlen gondjaival, s közvetlen kör­nyezetük feladataival foglalkozni; Ezek a kis csoportok önállóan is kezdeményezhetnek. Most különö­sen sok minden van, amiről érde­mes és szükséges beszélgetni, így mindenekelőtt a Központi Vezető­ség júliusi határozata és az ország- gyűlés anyaga; A beszélgetések mellett vannak olyan tennivalók, amelyeket csakis a pártcsoportok oldhatnak meg helyesen. Ilyen pl. a taggyűlésék jó előkészítése. Nem­csak az, hogy a bizalmiak a tag­gyűlés időpontjáról értesítik a ta­gokat, hanem elmondják nekik azt is, mit fognak ott megbeszélni, milyen javaslatokra van legna­gyobb szükség; A jászladányi Űt- törő Tsz-ben ezeket nyomatékosan hangsúlyozták a bizalmaik választ fásánál: Ezen túl számtalan olyan tenni­való van, amelyeket a pártcsopor­tok aktív tevékenysége nélkül szinte lehetetlen megoldani. Példának említsünk néhányat: a szocialista tulajdon védelme, a ter­melésben való helytállás, a példa­adás, a pártonkíviűiekhez való kö­zeledés. Ezekkel a kérdésekkel első­sorban a pártcsoportok találkoznak s tudják leghamarabb megoldani. Az önállóságot nem könnyű meg­teremteni, s ez nem is azt jelenti, hogy most már a pártszervezetek magukra hagyhatják a pártcsopor­tokat. Nagyon is gok fáradságba került különösen a titkár elvtár­saknak, mire megteremthetik. De ha sikerül, elmondhatják, hogy megépítették pártunk szervezeti egységének legbiztosabb pilléreit. B. E, 61 esztendeje halt meg Engels Frigyes TTatvamegy évvel ezelőtti 1895 •*-* augusztus 5-én halt meg Lon­donban Engels Frigyes, a nagy szo­cialista tudós, Marx Károly hű ba­rátja és harcostársa; Még utolsó óráiban is Marx Károly nagy mű­vén, a Tőkén dolgozott betegágyán, amelynek 2. és 3. kötete Marx ha­lála után Engelstől jelent meg. Engels Frigyes 1820 november 28-án született Barmenben. 1843- ban belépett atyja manchesteri üz­letébe, itt azonban csak 1845-ig maradt. 1845-től 1848-ig Marxszal Brüsszelben és Párizsban dolgozott együtt; 1847-ben írták meg a Kom­munista Kiáltványt. 1849-ben mint tüzérségi parancsnok résztvett a délnémetországi felkelésben, majd visszatért atyja üzletébe. Engels gyakran nyújtott önzetlen segít­séget a nagy anyagi gondokkal küz- ködő Marx Kárólynák. 1869-ben visszavonult az üzlettől, ettől kezd­ve Londonban élt és teljesen a tu­dományos szocializmusnak szentelte magát; Engels, aki 22 nyelvet értett és a tudományos szocializmust ugyan­olyan szilárdan alapozta meg ter­mészettudományi szempontból, mint Marx Károly gazdasági szempont­ból, s emellett még zseniális ka­tonai stratéga és jó üzletember is volt, rendkívül szerény volt. ^ Ezt mutatja Franz Mehringhez intézett levele is, amelyben a „Lessing- legendára" vonatkozó véleményét fejtegette. Engels ebben a levélben a többi között ezt írta: „Kifogásolni valóm csak az, hogy több érdemet tulajdonit ne­kem, mint amennyi megillet, még akkor is, ha mindent egybevetek, amire az idők folyamán esetleg ön­állóan jöttem volna rá, amit azon­ban Marx a maga élesebb és gyor­sabb szemével és szélesebbkörü át­tekintésével sokkal hamarabb fel­fedezett. Ha valaki abban a sze­rencsében részesült, hogy negyven évig olyan emberrel dolgozott együtt, mint Marx, akkor azt, amíg a másik ál, rendszerint nem isme­rik el annyira, amennyit talán meg­érdemel; amikor aztán meghal a nagy, könnyen túlbecsülik a cseké­lyebb jelentőségűt s úgy látom, most éppen ez történik velem; a történelem végül mindent rendbe­hoz majd, addigra pedig szerencsé­sen elpatkoltunk s nem tudunk már semmiről. Engels Frigyes addig mig Marx Károly élt, mindig meghúzódott a nagyabb árnyékában. Nagy harcos­társa halála után bátran védelmez­te közös művüket, a tudományos szocializmust a kispolgári opportu­nizmus és revizionizmus támadásai elleni Engels nagyobb önáMó müvei; A munkásosztály helyzete Angliában, A természet dialektikája, Antidüh- ring, Feuerbach és a klasszikus né­met filozófia felbomlása, A család, a magántulajdon és az állam ere­dete. A lakáskérdéshez, A munka szerepe a majom emberréválásá- ban, a Szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. TiszaHrvény dolgozó parasztsága augusztus 2-án délután 4 árakor befejezte a cséplcst, s ezt követően terménybeadási kötelezettségének is eleget tett — jelentette tegnap délután táviratilag szerkesztősé­günknek Tóth Lajos, a tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke. A ti- szaörvényi dolgozó parasztok kivá­ló munkájukért, példás kötelezett­ségteljesítésükért dicséretet érde­melnek. A SZVEZI-CSATORN Már kétezer évvel ez­előtt foglalkoztatta az em- oereket az a gondolat, iogy csatornával kössék issze a Földközi-tengert is a Fekete-tengert; Már íz ősi Egyiptomban meg- iróbálkoztak a két tenger egyesítésével; A XVIII. század végétől kezdve Franciaország volt az, ímely minden erejével azon volt, hogy valóra- váltsa ezt az elgondolást: 1854-ben a franciáknak sikerült az egyiptomi kor­mánytól engedélyt szerez­niük a Szuez'-csatorna építésére. A csatorna építése 1859- ben kezdődött. Az egyip­tomi parasztok saját ke­zükkel, mindenféle ellen­szolgáltatás nélkül épí­tették a csatornát. A csa­torna felépítése többtíz­ezer egyiptomi életébe került,­Az építkezés rendkívül lassan haladt. Minden munkát kézierővel végez­tek.- Végre 1869 november 17-én elkészült ez a hatal­mas VÍZÍÚt; Az ezt követő években ádáz harc dúlt a francia és angol kapitalisták kö- között a csatorna fölötti ellenőrzés jogának megka- parintásáért; Stratégiai; szempontból Anglia szá-l mára a Szuezi-csatorna* Július 26-án Nasszer egyiptomi köztársasági t elnök bejelentette a kormány határozatát a Szuezi Csatorna Társaság államosításáról- A világ egyik legnagyobb csatornája, amely majdnem 90 évig a külföldieket szolgálta, az egyiptomi állam tu­lajdonává vált. mindenkor nagyjelentősé­gű volt. A csatorna jelen­tősen lerövidítette az utat, amely Londonból Anglia legfontosabb gyarmata, India felé vezetett; Ezen­kívül a csatorna az angol támaszpontok rendszeré­nek központjában feküdt és mintegy kulcsihelyzetet foglalt él a Földközi-ten­ger és az Indiai-óceán nyugati része fölötti ellen­őrzésben. Az angol monopolisták­nak aránylag gyorsan si­került megkaparintaniok a csatorna fölötti ellen­őrzést; 1882-ben az angol csa­patok elnyomták az egyip­tomi nép nemzeti felsza­badító mozgalmát és sok éven át megszállva tartot­ták az országot. Az egyip­tomi terület megszállása lényegében egyet jelentett a csatorna megszállásával. A csatorna partjain angol csapatok ütöttek tábort. A Szuezi-csatorna mind­máig az egyik legnagy­szerűbb vízilétesítmény. Hossza 173 kilométer; A Szuezi-csatorna nem­csak órási víziót, hanem egyúttal nagy részvény- társaság is. A Szuezi Csa­torna Társaság lényegé­ben nemzetközi magán- társaság: A nyolszázezer részvény közül 353 000 (44 százalék) az angol kor­mány kezében volt és így ő volt a társaság legna­gyobb részvényese; A részvények 56 százaléka főképpen egves francia kapitalisták között oszlott meg: A társaság bevételeit az áthaladó hajókra kivetett díjakból nyerik. Minden egyes tonna után megha­tározott összeget kell fi­zetni; A csatornán átha­ladó szállítmányok meny- nyisége állandóan növe­kedett, különösen az el­múlt években: Ezzel megnőtt a társa­ság bevétele is. 1950-ben a bevétel 28 milliárd fran­kot. 1955-ban majdnem 35 milliárd frankot, körülbe­lül 100 millió dollárt tett ki: Ebből az összegből Egyiptomnak alig 3 mil­lió dollár jutott. A Szuezi-csatorna nem­csak jó bevétel volt az angol és külföldi 'kapi­talisták számára, de egy­úttal lehetőség is arra, hogy a gyarmatosítók nyomást gyakoroljanak Egyiptomra; Az ez év jú­niusáig Egyiptomban tar­tózkodó angol csapatok állandó veszélyt jelentet­tek Egyiptom biztonságára és függetlenségére: A július 26-i határozat Egyiptomot tette gazdájá­vá a Szuezi-csatomának. Az államosításról hozott törvény értelmében a Szuezi Csatorna Társaság egyiptomi részvénytársa­sággá válik. Nasszer elnök emlékeze­tes beszédében kijelen tet­tette, hogy a Szuezi Csa­torna Társaság államosí­tásából származó pénzesz­közöket Egyiptom gazda­ságának és iparának fej­lesztésére fordítják; így tehát a Szuezi-csatorna az egyiptomi népgazdaság fejlesztésének fontos té­nyezőjévé vált. K. Mihaáfov Július 26-án jelentette be Nasszer elnök, hogy Egyiptom államosította az eddig túlnyomórészt angol— francia tőkével dolgozó Szuezi Csa­torna Társaságot, hogy ennek jöve­delméből fedezze az asszuáni duz­zasztógát építését. Az ügy azóta is változatlanul az egész világközvéle­mény érdeklődésének homlokteré­ben áll. Az államosítás dühödt vihart tá­masztott Nyugaton, elsősorban Angliában és Franciaországban. A hangadó lapok azonnal felkapták a jelszót, hogy veszély fenyegeti a szabad áthajózást a csatornán és ezért a legerélyesebb visszavágást követelték, javasolták, hogy Anglia száll ja meg újra a Szuezi-csatorna övezetét. Amit a szabad áthajózást fenye­gető veszélyről fecsegtek, arra a leg- csattanósabb cáfolat az volt, hogy az államosítást követő első héten 200 hajó, köztük szép számban amerikai és francia, kelt át a csa­tornán; Mindez azonban nem aka­dályozta meg, hogy a nyugati lapok és politikusok továbbra is arról be­széljenek; „Biztosítani kell a sza­bad áthajózást a csatornán". Köz­ben Anglia és Franciaország gazda­sági szankciókhoz folyamodott: zá­rolta Egyiptom Londonban és Pá­rizsban levő követeléseit; Az ellenakció kidolgozására a hét közben összeültek Londonban a három nyugati nagyhatalom kül­ügyminiszterei s többnapos tanács­kozás után abban állapodtak meg, hogy augusztus közepére 24 ország — köztük Egyiptom és a' Szovjet­unió — részvételével értekezletet hívnak össze. Ennek az értekezlet­nek a nyugati elképzelés szerint in­tézkednie kellene a Szuezi-csatorna „nemzetközi igazgatásáról”: Egyút­tal mind az angol, mind a francia felelős államférfiak kijelentették, hogy amennyiben Egyiptom ezt nem fogadja el, szükség esetén erő­szakkal fogják rákényszeríteni. Angliában és Franciaországban már előkészületek is történtek katonai megmozdulásokra; Érthető, hogy Egyiptom lépésére Anglia és Franciaország reagál a legélesebben. Az utolsó tíz év alatt lépésről lépésre szorultak ki ázsiai gyarmatbirtokaikról, s a Szuezi- csatorna elvesztése után most attól tartanak, hogy az egyiptomi lépést lánoreaikciászerűen követi majd a többi államosítás Ázsiában és a gyarmatosítás ellenes mozgalom fel­lendülése Afrikában.­Másképp áll a helyzet az Egyesült Államokkal. A jelek szerint nem akar fegyveres konfliktusba bonyo­lódni; A londoni értekezleten bizo­nyos egyensúlyozó szerepet játszott, talán azt remélve, hogy ha sikerül a Szuezi-csatornát nemzetközi igaz­gatás alá helyezni, nagyobb befo­lyásra tehet szert Egyiptomban, mint az Iránban történt az olajvita esetében; Egyiptom természetesen nem tűr­heti, hogy a „nemzetközi ellenőrzés” ürügyén kétségbevonják jogát a csatorna birtokba vételére. Ami pe­dig az erőszakkal való fenyegetőzé­seket illeti, Ilyen beavatkozást a világ országainak többsége el­ítélne. Anglia és Franciaország ké­tes kalandba keverednék és hamar elszigetelődnék. Ázsia fiatal füg­getlen és semleges hatalmai, az olyanok, mint India és Indonézia -— egyöntetűen helyeslik Egyiptom bá­tor lépését. • A Szuezi-csatorna államosítása Egyiptom szuverén joga és bel- ügye, amely senkit és semmit nem fenyeget. Ezért igazi megoldás csak akkor lehetséges, ha Angliában és Franciaországban végülis a józan ész diadalmaskodik és az egész ügy Egyiptom jogainak elismerésével zárul; Az angol gépkocsiipar válságos helyzete A legnagyobb angol gépkocsi­gyártó társaság, a British Motor Corporation ötvenezer munkása kö­zül negyvemezren július 23-án sztrájkba léptek, tiltakozásul hat­ezer társuk elbocsátása ellen. Ezzel éles fordulatot vett a brit gépkocsi- iparnak az év eleje óta mind job­ban felszínre törő válsága. Az angol autógyárosok 1955-ben még fényes üzleteket bonyolítottak le bel- és külföldön egyaránt. Egye­dül a British Motor Corporation tuladonosai több mint 22 millió fontsterling tiszta haszonnal zár­ták az évet; A bajok a múlt év végén kezdődtek a hitel megszorí­tásokkal, majd folytatódtak a sze- mélyképkocsikra kivetett forgalmi- adók 60 százalékos felemelésével, a részletvásárlások korlátozásával. Fokozta a nehézségeket, hogy Ang­lia több jelentős exportpiacot elve­szített S a kivitel csökkenésével párhuzamosan esett a nyersanyag­behozatal és emelkedtek a nyers- anyagárak. Ennek következtéiben több autógyárban már márciusban csökkentett munkaidővel (és csök­kentett fizetés mellett) dolgoztak a munkások. Az eladatlan gépkocsik számát hetvenezerre becsülték. Ez év első öt hónapjában az angol gépkocsiipar termelése — a múlt év hasonló időszakához ké­pest — 45 ezer autóval, azaz 12 szá­zalékkal, az export pedig 6 száza­lékkal csökkent; Ilyen előzmények után került sor arra, hogy a British Motor Corpo­ration igazgatósága 6 ezer munkás­nak, mint „létszámfelettinek” azon­nali hatállyal és minden kártalaní­tás nélkül felmondott.' Rögtön ez­után a Coventry Standard Autó­gyár is bejelentette 2500 munkás el­bocsátását és hasonló, kisebb-na- gyobb felmondásokra került sor más autógyárakban; A Financial Times megállapítása szerint a há­ború óta nem volt példa ilyen tö­meges munkáselbocsátásra egyetlen angol iparágban sem.­Az a válság, amelyen a gépkocsi­ipar most keresztülmegy, kicsiben tükrözi az egész angol gazdasági helyzetet Anglia iparának súlyos problémája az export-lehetőségek összeszűkülése, ami csak eredője a több évre visszanyúló helytelen gazdasági politikának. Ez a helyzet radikális beavatkozást követel; mindenekelőtt a fegyverkezési ki­adások lényeges csökkentését, az egészséges és széleskörű kereske­delmi kapcsolatok kiépítését a Szovjetunióval, a Kínai Népköztár­sasággal és a népi demokratikus országokkal, amire most óriási lehe­tőségek vannak) Osztrák lap a magyar országgyűlés legutóbbi ülésszakának légköréről Bécs (MTI.) A Die Presse című osztrák lap budapesti tudósítójá­nak tollából cikket közül a magyar országgyűlés múltheti munkájáról Az osztrák újságíró megállapítja: ,A külsőségeket tekintve, alig lehet különbséget felfedezni a nyu­gati parlamentek és a magyar or­szággyűlés ülései között; Kelleme­sen érintett, hogy a magyar tör­vényhozás házában senki sem kért igazolványt tőlem. Be kell valla­nom, hogy szigorúbbnak képzeltem el egy népi demokratikus ország biztonsági intézkedéseit; Teljesen szabadon és ellenőrzés nélkül mo­zoghattam a párt és az állam leg­főbb képviselői között, módom volt beszélgetni velük és igazi parla­menti légkörben éreztem magamat. A nagy számban megjelent kül­földi sajtótudósítók ülőhelye alig nyolc méternyire van a miniszteri bársonyszéktől, úgy, hogy vala­mennyien követhettük a tanácsko­zás menetét: Munkánkat megköny- nyítette, hogy a külügyminiszté­rium dolgozói készségesen felaján­lották tolmácsi szolgálataikat,’* — Az ENSZ főtitkára ügyvezető New York (MTI.) Hírügy­nökségek jelentik, hogy Andrew Cordier, Hammarskjöld ENSZ fő­titkár ügyvezető helyettese vasár­nap New Yorkból elindult Etwő­heíyettese elutazott Európába pába. Cordier felkeresi azokat az országokat, amelyeket nemrég vet­tek fel az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe; így ellátogat Budapestre is. (MTI.) Havi 200.000 forintos forgalmat bonyolít le a szolnoki mozgó áruház Tíz hónapja járja a megye út­jait a MÉSZÖV kezelésében mű­ködő mozgó áruház- Az árusításra átalakított tágas autóbuszt Zala megyéből vásárolták meg, ahol a nehezebb útviszonyok miatt nem vált be, Az Alföldön igen jól mű­ködik a mozgó ártasz; Csak szö­vetet és kötött árut szállít, de e két cikkfajtából azonban válasz­tékba vetekszik bármelyik városi szaküzletével, A mozgó áruház rendszeresen látogatja a vásáro­kat, hetipiacokat, s nem egy eset­ben a tanyaközpontokban is árusí­tanak eladói;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom