Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-29 / 179. szám

1056, július 29; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bosszantó „apróságok“ Minél nagyobb kedvvel A kengyeli Harcos Tszcs elnökének és egyik tagjának nyilatkozata a Központi Vezetőség határozatáról Nekem a Központi Vezetőség határozatából a bi­zalom és a megértés ragadta meg legjobban a figyel­memet. Tszcs tag vagyok és elsősorban a mezőgaz­dálkodással foglalkozó részt olvastaggattam. Látom, hogy a párt bízik a parasztságban. Tudja, hogy mi megértjük, és ma már nagyon sokan valljuk a közös gazdálkodás hasznát. Azt is látja azonban a párt, hogy a meggyőző szóval kell a közös gazdaságokat létrehozni, továbbra is biztosítva az önkéntességet. Helyeslem továbbá, hogy aki úgy látja, annak nem ketl azonnal fent, vagyis a termelőszövetkezet­ben kezdeni az új életet, hanem megkezdheti len­tebb is, tszcs-ben, vagy szakcsoportban. Itt aztán nemcsak megkedveli, hanem meg is tanulja a szö­vetkezeti gazdálkodást. De ez csak az egyik haszon. A másik is figyelemreméltó Én magam is láttam, hogy amikor nálunk meg­alakult az első termelőszövetkezet, a tagok sok mindent csak állami segítséggel voltak képesek lét­rehozni. Ezt meg is értem, hiszen akármilyen jó­módú középparasztok fognak is össze, rögtön nem képesek száz, vagy kétszáz férőhelyes istállót épí­teni saját erejükből. Márpedig a mezőgazdasági, tiz­ekben erre szinte mindenütt azonnal szükség van. Mi másképpen vélekedünk. Itt a tszcs-ben alkarjuk megalapozni jövőbeni gazdaságunkat, méghozzá első­sorban saját erőből, kevesebb hitelből. Évröl-évre aztán előrébb megyünk. Azért is nagyon megnyugtató a Központi Veze­tőség határozata, mert úgyvélem, ezután jobban segí­tik majd a felsőbb szervek a mi törekvéseinket. El­hiszik, hogy mi nem a tsz-töl félünk, hiszen nem is attól tartunk, hogy hamarosan a fejlettebb gazdál­kodásra kerül sor, hanem attól, hogy idő előtt, vagyis mielőtt ezt megalapoznánk. Most a Központi Vezetőség határozata után bi­zonyára segítenek is bennünket jobban. Mi havon­ként, rendszeresen megtartottuk eddig is a közgyű­lést, erre meghívtuk a község vezetőit. A párttitkár elvtárs egyszer, másszor — nagyon ritkám — el is jött, de más nem látogatott meg bennünket. Jó lenne, ha ezután eljönnének az elvtársak, hiszen sok a ter­vünk és szívesen vennénk az okos tanácsot. Elmondta: SZILAGYI ISTVÁN, a kengyeli Harcos Tszcs tagja. Nemcsak én hanem a Harcos Tszcs valamennyi tagja nagy örömmel fogadta a Központi Vezetőség határozatát. Ennek is különösen azt a részét, amely kimondja, hogy az eddiginél nagyobb mértékben kell segíteni az alacsonyabb típusú termelőszövetke­zeti csoportok fejlődését. A tszcs mintaalapszabálya szerint gazdálkodunk. 1954-ben alakítottuk meg a Harcos Tszcs-t, kilenc taggal. Ma már negyvennyol­cán vagyunk. Kákái József 5 holdas, Hegedűs Ta­más szintén 5 holdas gazdálkodó éppen a minap mondta, hogy őszre közénk áll. Rajtuk kívül még nyolcán jelentették be belépési szándékukat. Most azonban remélem, hogy még nagyobb lesz az ér­deklődés. A közös gazdálkodással való ismerkedés eddigi eredményei ugyanis mdndannyiónkkal megszerettet­ték a szövetkezeti formát. Én 10 holdas egyéni gazda voltam, de már így is több a jövedelmem, mint ré­gen volt. A közös munka csírái már megvamnak. A szántást, vetést együtt végezzük. Az idén már közös szérűre hordtuk össze a gabonákat is és ott csé­pelünk. Mi alakítottuk meg a csóplőmunkacsapatot. Az elmúlt év őszén 63 mázsa minőségi vetőmagot kaptunk az államtól és ez 14—15 mázsás átlagter­mést adott; Hiba volt eddig, hogy fokozatos fejlődésüniklhöz nem kaptunk megfelelő segítséget. A szántást ugyan gépekkel végeztük, de ez kevés volt. Az idén pél­dául arra számítottunk;, hogy az egy tagban lévő kenyérgabonákat is géppel arathatjuk le. A gépállo­mással megkötöttük a szerződést, de sajnos, ara­tógépet nem kaptunk, Ugyancsak az idén megsze­rettük volna próbálna a gépi növényápolást is, a Harcos Tszcs-nek azonban nem jutott kultivátor; A Központi Vezetőség határozata után ilyen téren vá­runk majd gyökeres változásit, annál is inkább, mert foglalkozunk azzal a tervvel, hogy tavasszal a kukoricát négyzetesen vetjük; Jelenleg még nincs közös állatállományunk, de pénzünk már van és őszre szeretnénk venni néhány jó üszőt. A szükséges takarmányt már megtermeltük és férőhely is lesz az állatoknak. Minden törekvé­sünk oda irányul, hogy erős, gazdag termelőszövet­kezet váljon a Harcos Tszcs-bőL Elmondta: KÉKI LAJOS, a kengyeli Harcos Tszcs elnöke; A Központi Vezetőség határozata fokozott munkára lelkesít bennünket N OVEMBER VOLT. Hideg szél fújt, fagyos eső esett. Az egyik átépítés alatt álló vállalat műhelysarkáfcan dideregve reszelt egy munkás a sa­tunál. Lomhán, kedvetlenül moz­gott. Többször odament, mint nem, a sáros padlóra tett pléh-kályhához s rázkódva melengette kezét. A munkás felett hiányos volt a tető — még oda nem értek a munkála­tokkal — tehát majdnem a szabad­ég alatt dolgozott. Elkeseredve fakadt ki, mikor a teljesítménye felől érdeklődtem. „Lehet így kedve az embernek?” — mutatott körül — s igazat adtam neki. Szóvátettem ügyét a vállalatve­zetőnek. ö csak legyintett: „Ó, elv­társ, ha az ilyen kis dolgokon fenn­akadnánk, hogy annál a demagóg­nál átmenetileg beesik az eső, mire mennénk vajon az ötéves terv tel­jesítésével.” Néhány évvel ezelőtt történt az eset. Akkor a vezetőt nem sikerült arról meggyőzni, hogy amit ő „kis dolognak” tart, egy ember munka­kedvét, lelkesedését, keresetét, han­gulatát, a családban való magatar­tását befolyásolja. Hiába magya­ráztam, hogy míg a nagy tervet va- lóraváltjuk, csupa látszólag „apró ügyek" kísérik életünket, hatnak ránk azon a téren, hogy jókedvvel vagy közönyösen végezzük mun­kánkat, MENNYI APRÓ kellemetlenség közt botladozik az egyes ember, aki szintén munkapadnál, a szán­tóföldön vagy laboratóriumban tel­jesíti kötelességét. Ki vidul fel azon, ha például a szombati napját tönkreteszi a Patyolat; Mert az IBUSZ-szal Balatonra akart men­ni, de beadott ruháját nem tisztí­tották ki a megígért időre. Vajon van-e kedve újításon törni a fe­jét a munkásnak, ha reggel ezzel kezdi a brigádvezetője: „Szákikám, menjen az anyja kínjába, nem érek most rá a maga túlórájával fog­lalkozni.” Micsoda tehertételét jelentik éle­tünknek az olyan apró kellemet­lenségek, melyek százakat, ezreket bosszantanak naponként, állan­dóan; Csak néhányat ezekből. Gondoljuk el, milyen hangulat­ban ment ki szántani a dolgozó pa­raszt, mikor valamilyen nagy ün­nep előtt így szólt neki a felesége: „Lesheted a kulcslyukon, hogy hol­nap kalácsot eszel!” — Miért? — Bezárt a bolt, mire hazajöttünk, nem kaptam se cukrot, se lekvárt.” — Mért zárt be? — „Mert így ren­delkezett a megyei kereskedelmi osztály." Pedig a megyeiek a lehető leg­okosabban állapították meg az üz­letek nyitvatartását. Csupán any- nyira nem tudtak okosak lenni, hogy a helyi szükségleteket is fi­gyelembevették volna s gondoltak volna arra, hogy más a helyzet, ahol három-négy üzlet van és más, ahol csak egy. Annak a sok mezőtúri dolgozó­nak is méreggel keveredett a mun­kája, akinek a munkakönyvéért két ízben kellett beutaznia, kétszeri átszállással Törökszentmiklósra, mert valamikor így intézkedtek; De sok felesleges iratváltás, vi­tatkozás, félreértés származott ab­ból is, hogy ha valakinek 50 Ft szociális segélyt akart kiutalni — mondjuk a tiszatenyői tanács, a járási tanácsnál mondták ki a döntést, kiadhatják-e vagy sem. MOSTANÁBAN kevés olyan ér­dekes, szívmelegítő hivatalos irat volt a kezemben, mint a me­gyei tanács VB elé terjesztett, mintegy 1200 javaslat az igazgatási munka egyszerűbbé tételére. Az előbb említett „kisebb horderejű" ügyek ésszerűbb intézésére tett ja­vaslatok mellett találkozhatunk itt olyan kérdésekkel, mint pL a ter­melőszövetkezetek részére beterve­zett állami hitelek járási szinten történő .jóváhagyása, vagy a megye téglagyárai által termelt tégla me­gyei elosztása és sok-sok pénzügyi, általános igazgatási, oktatásügyi, szakigazgatási s más egyéb indít­vány. Minél tovább megy az ember az ovasásukkal, annál tisztábbá válik az élet, annál egyszerűbbé az igaz­gatás áthatolhatatlatnak hitt labi­rintusa. Már az olvasáskor? — kér­dezhetné^ valaki. Igen; Olyanok a javaslatok, hogy azokat nagyon ne­héz lenne már nem végrehajtani. Sok okos, becsületes, a dolgozó népért élő tanács-apparátusbeli dol­gozó javasolta az ésszerűsítéseket. Vezetők és beosztottak adták itt össze többéves tapasztalataikat; De vajon olyan egyszerűen megy majd a megvalósítás is, az igazgatás egyszerűbbé tétele? Nem lesz olyan könnyű változtatni a megszokott, megcsontosodott szokásokon. Főleg azt a nagyon egyszerű tényt nehéz megérteni, hogy mindenki, vezető és beosztott, elsősorban sajátmaga kezdje meg munkastílusának meg­javítását. Eddig még sok tapaszta­lat van arra, hogy hajlandók va­gyunk elhinni: új módon dolgozni, vezetni? — az másokra tartozik, mások követtek el hibákat, nem mi. Réti Ferenc elvtárs, az igazgatási osztály vezetője szereti az embere­ket, szeret közéjük járni. Néhány hirtelen előkapott példával jelle­mezte, hogy milyen szükség van az apparátus dolgozóinak szüntelen nevelésére. Egyszerű dolog: minden tanácsházán megoldható lenne, hogy a legforgalmasabb szobákban egy-egy széket, padot helyezzenek el, hogy a tanyáról jövő fáradt idős emberek pihenhessenek egy kicsit, míg várakoznak. De könnyen meg lehetne számolni, hol tették ezt meg az emberek érdekében. Pedig milyen szívesen vinné magá­val egy-egy idős néni azt a néhány szót: „Foglaljon helyet, nénikém,.” A KUNHEGYES) járási szabály­sértési előadónál egy dolgozó pa­rasztot pénzbírsággal sújtottak, mert a betagosított földjéről 5 kg pöszmétét elvitt. Igaza volt Réti elvtársnak, amikor megkérdezte az előadót: „Végiggondolta-e, vajon miért vitte el a pöszmétét a pa­raszt? Csak azért, mert 5 kg árára volt szüksége?" — Ha jobban utá­nanéz az elvtárs, könnyen rájött volna, hogy a dolgozó paraszt cse­reingatlana sokkal rosszabb volt a betagosítottnál s a belső ellenkezés vitte rá az embert, hogy gyümöl­csöt vigyen a volt földjéről. Valamelyik nap egy 25—26 éves parasztember kereste fel. A héki Táncsics Tsz-ből jött — az aratás- cséplés nagy munkájából. Tanyá­jukat az állami gazdaság betagosí- totta s hiába járt fűhöz-fához, a kártérítést nem kapta meg. Hálá­san köszönte meg, mikor itt, a me­gyeszékhelyen felvilágosították, hova forduljon, hogy gyorsabban intézkedjenek; A kártérítés jár, miért bújik papírkifogások mögé az állami gazdaságok központja, mi­kor a tsz-tag a jogos követelését kéri? MIFÉLE DOHOS törvénybe ka­paszkodik a Vízügyi Igazgatóság, mikor a fásításra szükséges parcel­lákat a dolgozó parasztoktól kisa­játítja? 5000 embert érint a Zagyva mentén ez a probléma. Józan ésszel nem éri fel senki a megyében, miért kell így megoldani: kisajátít­ják a parcellákat, ugyanakkor „kártérítésként” 5 évi „ingyen“ használatra odaadják a tulajdonos­nak. Miért sajátítják akkor ki? Ezt nem tudja felfogni az 5000 dolgozó paraszt s mi sem tudjuk megérteni, hogy a megyei tanács ésszerű ja­vaslatait, hogy lehet egyes vaskala­pos bürokratáknak figyelembe se venni? A szegedi és debreceni MÁV igazgatóság szintén penészszagúvá teszi törvényeinket, amikor ezreket érintő kérést nem teljesít — bürok­ratikus indokokra hivatkozva. 1954 őszén alakult Tiszaj enő község. A községi tanács VB kérte, hogy a kétezer embert érintő új település helyére, a tanácsháza elé, létesítsen megállót a MÁV a mostani, onnan másfél km-re levő Pusztaj enő nevű megálló helyett. Vállalta a község a váróhelyiség megépítését. A ké­rést a vasúti főosztály elutasította. Rövid a távolság a régi megálló­helytől — ez a fóindok. Tudjuk, hogy minden megállás 50—60 kg szénbe kerül. Akkor is: 2000 ember, egy új község perspektívája meg­érne annyi szenet. De egyébként is motorvonat jár arra. Annak semmi behozni egy-másfél percet; Ugyan­így a kunhegyest Vörös Október Tsz tanyaközpontjához kért meg­állóhely ügyét is elutasította a deb­receni igazgatóság. Az új megálló Kunhegyestől 3, Fülekpusztától 7 km-re lenne. Az elutasítás indoka szintén a rövid távolság. De nem rövid a napi 10—12 km gyalogút a tsz-tagoknak, akik a központ körüli földekre járnak, A 3000—5000 hol­das termelőszövetkezetek tanya- központja és a község közti napi 50—100 főnyi forgalom és általában a tanyaközpont-rendszer jövője szempontjából indokolt a kunhe- gyesiek kérése. Az biztos, hogy papírral köny- nyebb megválaszolni, mint tettek­kel; A MEGYEI TANÁCS vb tegnapelőtti ülésének okos, életrevaló határoza­tai az igazgatás egyszerűsítésére — örömmel töltenek el minden dol­gozó embert. A vezető szervek pél­dájára bátrabban harcolnak az egy­szerű emberek is életünk bosszantó kinövései ellen. T. I. A szolnoki Fűtőház kocsijavító dolgozói a napi szorgos munka el­végzése mellett sokat foglalkoznak a közelmúltban lezajlott Központi Vezetőségi ülés anyagával. Üzemünk dolgozói helyesléssel fogadták a határozatot- Kónya Im­re kocsiátvevő, a II. alapszer­vezet titkára elmondotta, hogy a személyi kultusz megnyilvánulásait — ha csekély mértékben is — ta­pasztalni lehetett az üzemben. Az S2KP XX. kongresszusa óta a munkások élénken foglalkoznak a személyi kultusz elleni küzdelem­mel, s bízunk abban, hogy a Köz­ponti Vezetőség mostani határozata után teljes mértékben fel lesz szá­molva. Stadler Lajos csoportvezető is ál­lást foglalt a határozat mellett, s a többek között ezeket mondotta: LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: „Helyesnek tartom, hogy nem lesz békekölcsön jegyzés. Csupán ezzel az intézkedéssel havonta 90 forint­tal növekszik a keresetem, s ez so­kat jeleiit számomra a megélhetés­nél’1, Perjési Sándor bognár szin­tén helyeselte a reálbérek növelé­sére hozott és hozandó intézkedése­ket. A Központi Vezetőség határozata a dolgozók életszínvonalának eme­lését szolgálja. A kitűzött célok megvalósításáért nekünk a mun­kafrontján kell helytállni. Jobbat, többet termelni, az anyaggal taka­rékoskodni, csökkenteni az önkölt­séget. Mi, fűtőhézi dolgozók elhatároz­tuk, hogy éves tervünket határidő előtt, december 24-re befejezzük; Hernád Mátyás, Szolnok, Fűtőház. Béremelés a MflV-nál és a Postánál A Minisztertanács elhatározta, hogy az ezévt bérügyi intézkedé­sekre jóváhagyott keretből bér­emelést hajt végre a MÄV és a Posta meghatározott területein. Július 1-i hatállyal rendezik a MÁV építő- és pályafenntartó mun­kásainak, valamint a Posta távirda- tnunkásainak bérét. A MÁV építő és pályafenntartó munkások bérét az alapbér emelésével, a normák és a kategóriák részleges megváltoz­tatásával, s a darabbéren kívül új prémium bevezetésével rendezik. A vidéki igazgatóságok távirda-mun- kásainál az eddigi merev prémium­rendszer helyett olyan jutalmazási rendszert vezetnek be, ami figye­lembe veszi az egyéni teljesítmé­nyeket és emelik a munkák több­ségének kategóriáját is. A MÁV és a Posta havi-díjas al­kalmazottai többségének a bérét augusztus l-ével rendezik. Egye­seknek az érvényes bértételek ha­tárain belül emelik az alapbérét, mintegy ötven százalékkal növelik az eddigi jól bevált jutalmazási ke­retet, a pénztárosoknál pedig beve­zetik az úgynevezett j,mankópénz'* rendszert. A részleges béremelés a MAV- nál és a postánál évente mintegy 130 millió forint bértöbletet ered­ményez az érintett dolgozóknak- (MTI). _______ 10 3.000 hold szikes iőldet javítanak Szolnok megyében a második Ötéves terv folyamán Szolnok megye területén hatal­mas arányú talajjavítási munkála­tok folynak. Az úgynevezett digózó módszerrel 2000 holdat javítanak meg az idén. Ez a talajjavítás örö­kös, ahol a digózó módszert alkal­mazzák, ott csupán a szokásos trá­gyázásra lesz csak szükség. A má­sodik ötéves terv folyamán 51000 holdon végzi el a digózást a megye területén a Debreceni Talajjavító Vállalat szolnoki kirendeltsége. Az összes földterület pedig, amelyen el kell végezni a talajjavítást a má­sodik ötéves tervben, eléri a 103 ezer holdat. E hatalmas feladatok elvégzéséhez a jelenleg rendelke­zésre álló gépi erő sokszorosát fog­ják felvonultatni; A karcagi Szabadság Termelő­szövetkezet 3504 mázsa búzát adott be A karcagi Szabadság Termelő- szövetkezetben teljesen gépesítet­ték a gabona betakarítását. Tizen­két kombájn dolgozik a termelő- szövetkezetben és korszerű kom­bájnszérűn szárítják, tisztítják a kicsépelt gabonát. Az aratás teljes gépesítésének eredménye, hogy a Szabadság Termelőszövetkezet már az első négy nap alatt beszállított 35C4 mázsa kenyérgabonát. ma estére learatnak a tnrkerel határban A Turkevei Gépállomás munkairányítója jelentette,. hogy a gép­állomás 8040 hold aratási tervét szombat estig 30 holddal túlteljesítette. Aratógéppel 3960 helyett 4533 hold gabonát vágtak le. 4080 holdas kombájnaratási tervét szombat estig több mint 90 százalékra teljesí­tette a gépállomás, és ha az időjárás nem akadályozza, vasárnap es­tig teljesen befejezik a kombájnaratást is. Nem szolgált rá a büntetésre Simon János elvtárs általános iskolai igaz­gató Szajolban. 1950- ben került a községbe, s hamarosan 450 gyer­mek iskolai ellátásá­nak, nevelésének gond­ja szakadt a nyakába. Dolgozott is szorgalma­sén, szívével, leikével a nevelésnek élt. Hosszú lenne elsorolni, miket tett azért, hogy a taní­tás zavartalanabb le­gyen, hogy pedagógus­társainak megfelelő la­káskörülményeket biz­tosítson. Bontott anyag­ból, a szülői munkakö­zösség segítségével két pedagógus lakást épít­tetett, a tantermeket, azok ablakait rendbe­hozatta. Megszervezte a szülői munkaközössé­get, amely rendszere­sen tevékenykedett, ahol a szülők az isko­lához, egymáshoz hoz­zászoktak, megbarát­koztak a kollektív munka első érzéseivel; A járási és megyei tanács oktatási osztá­lyán egyesek azonban nem nézték jó szemmel Simon János önállósá­gát, s azon a címen, hogy nem számlázott le minden fillért ponto­san, feljelentést tettek ellene. A huzavona az­óta is tart; Mivel azon­ban semmi komolyabb vád nem derült ki Si­mon elvtárs ellen, így „csak" írásbeli megro­vást kapott; Nem egyedülálló Si­mon János esete, hisz nagyon sok, alapjában véve becsületes ember ellen követtünk el tör­vénytelenséget, önér­zetükben sokakat meg­sértettünk. A Központi Vezetőség határozata nyomán azonban eze­ket a hibákat most helyre kell hoznunk. Simon elvtárs nem szívesen beszél erről az esetről; A Központi Ve­zetőség legújabb hatá­rozata azonban újabb bizakodást adott neki, s így vélekedik: Szeret­ném, ha valóban úgy lenne, ahogy ezt a ha­tározat leszögezi: „A dolgozó értelmiség megbecsülésének alap­ja általában a végzett munka, s a mai maga­tartás legyen.” Nem kétséges, hogy aki dol­gozik, hibát is követ­het el, de ezt nem kell és nem szabad rögtön csalásnak számítani. S főleg ne csak a hibáit nézzék egy embernek, hanem azt is, hogyan végzi általában a mun­káját. Én minden ed­digi bántódásom elle­nére bízom abban, hogy a Központi Vezetőség határozata nem csak bennem ébreszt új biz­tató gondolatokat, ha­nem azokban is, akik a hibák keresésében túlzásba estek, s ezek- után papírok mögött érző, dolgozó embert is keresnek; Pártunk Központi Vezetőségének határo­zata után valóban arra kell törekednünk, hogy az ilyen, önérzetükben megbántott, a munka­kedvükben meggátolt embereknek kedvét is­mét visszaadjuk. Ne hallgassuk el a hibá­kat, de legyen erőnk azt is megmondani, ha mi vétettünk ellenük. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom