Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-25 / 175. szám

'956. július 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Bizakodva

és erőteljesen haladnak előre

A Surjáni Állami Gazdaságban termelt búsát őrlik a törökszentmiklósi malomban

(2.)

Mindenesetre ha az elvégzett munkával kezdjük az emberek jellemzését, akkor nem nagyon tévedhetünk. Beszéljenek hát ismét önmagukért a tények. Talán a legutóbbi időszak eseményei.

Már a járásiban is elterjedt a híre, hogy az abádszalóki Béke Tsz-ben — az 56 holdas kombájnbúza aratását kivéve, amihez csak e héten foghattak hozzá — elsőnek vágták le a gabonát, ötvennyolc hold árpa, tizenhat hold zabosbükköny és százharminc hold búza aratását fejezték be július 13-ig. Különösen emlékezetes marad számukra július 8-a, vasárnap, amikor a családtagok közül is sokan eljöttek és mintegy százhúszan álltak neki a búza aratásának. Amit lehetett aratógéppel végeztek, de volt egy negyvenholdas terület, ami annyira vizes talajú volt, hogy még a kézi kaszások is alig tudtak rámenni. ügy hordták ki szárazabb helyre a kévéket, hogy a kocsikra felrakhassák.

Talpon volt akkor mindenki.

Az is segítette a munkájukat, hogy üzemi konyhát állítottak fel, így azután mindig friss, főtt ebéd várta őket.

Ezen a héten; amikor náluk jártunk, már 15 holdnyi exportborsó levágásával és elcséplésével is végezitek és nekifogtak a másik 15 holdas táblán a munkához. A he- lerózis kukorica címerezése is sorra következett. Egyszóval tervszerűen haladnak, nincs fennakadás, kapkodás. Igen büszkék arra, hogy ezen a téréin még a régebbi tsz-ek- kel is felveszik a versenyt.

De hát'kik ezek az emberek tulajdonképpen? Hol tanulták a nagyüzemi gazdálkodást? Hiszen alig egy éve, hogy a közösben vannak s azelőtt — mostani birtokukhoz mérve — csak kicsiny parcellákon bajlódtak egymagákban vagy családjukkal együtt.

Többségükben kis és középparasztok, az elnök Czicze Ambrus

18.5 holddal lépett be. Szabó Sándor az elnökhelyettes pedig 18 holddal, mind a ketten az elsők között voltak a tsz alapításánál és igen sokan jöttek be a példájukat követve. A vezetőség tagjai közül Farkas Imre 15, Gulácsi Zsigmomd 20, Gulácsi Károly 12, Rendek József pedig 5 holdat hozott a közösbe, a felügyelőbizottság elnöke Kis Imre pedig 10 holdat. Nem a ..kisujjuk- ból” vették tehát a gazdálkodás tudományát idáig sem. S akik föld nélkül léptek be, azok is

hozzáértő, szorgalmas emberek.

Nincs is széthúzás közöttük, azt nézik, hogyan igyekszik a tsz-tag és ez az értékmérő számukra.

Czicze elvtárs egyébként a földművesszövetkezet vezetőségéiben szerzett tapasztalatait is felhasználja a tsz irányításában. A tavasz- szal végzett rövidebb mezőgazda- sági tanfolyam ugyancsak adott segítséget számára. A kihelyezett agronómus elméleti képzettségére, a tervezésben, munkaszervezésben való jártasságára szintén támaszkodhatnak. Özse elvtárs a gépállomás párttitkára és Erős elvtáns gépállomást igazgató sem feledkeznek el az új tsz iránti kötelezettségükről. Ezidáig még a járási szervek segítségére sincs panasz. Egyszóval; ha nagyüzemi tapasztalataik még ném is nagyok a tsz tagjainak, vezetőinek, mezőgazdasági gyakorlati szaktudásuk révén és a külső segítséget igénybevéve, valamint saját képzettségüket is állandóan növelve, ahogy mondani szokták: „nem apad él előttük a víz"; feltalálják magukat az új viszonyok, új körülmények között Ami bizony alaposan szertefoszlatja a magyar paraszt „maradiságá- ról*' a régi uralkodó osztályok részéről oly szívesen hangoztatott hazug állításokat.

Csak egy példa az okosságukra, arra, hogy mennyire tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Van olyan tsz a megyében, ahol már az egész évre tervezett munkaegység mennyiségének kétharmadát is felhasználták ezidáig, pedig még messzi van az év vége. Az abádszalóki Béke Tsz-ben rájöttek, hogy a ..hígítással”, a munkaegységek hajszolásával semmivel sem jutnának előbbre. Legfeljebb azt érnék el, hogy csökkenne az egy munkaegységre jutó jövedelem értéke. Így viszont azt tervezik, hogy mivel idáig csak 41 százalékát használták fel az évi munkaegységelőírásnak, legalább

1500 munkaegységet megtakarítanak

a miáltal esetleg nem 4,8, hanem

5.5 kg gabona is juthat egy munkaaz új élet útján

egységre. Nyilvánvalóan ez az észszerű gondolkodás.

Van még valami, amiről szólani kell és ez a pártszervezet munkája. Túlzás lenne azt állítani, hogy a pártszervezet a tsz-ben máris motorja az előrehaladásnak. De az bizonyos, hogy kezdettől fogva, mint összefogó erő működött és a 20 főből álló párttagságnak súlya és tekintélye van a tsz életében. Ezidáig még minden hónapban volt tagvagy tagjelöltfelvétel. Legutóbb pl. Molnár Imre kapta meg a tagjelölt igazolványát. Kezdettől bent van a tsz-ben, állandóan résztvesz a közös munkában és június végéig

192,5 munkaegységet szerzett, ami igen szép eredménynek számít. Példamutató a munkában és a hibákat is szóváteszi, mindenképpen alkalmasnak látták a párt soraiba való felvételre. így gyarapszik s erősödik pártszervezetük a legjóbbakkal.

A legtöbb munakegységet elérők közt szerepelnek a párttagok, mint a hatvanadik évén is túljáró Farkas Imre bátyánk, aki június végéig 165 munkaegységet ért el, vagy Farkas Mihály, akinek ugyanezen az időpontig 192 munkaegysége volt. De az már nem éppen dicséretes, hogy a pártvezetőség egyik tagja. Faragó László mindössze 77,4 munkaegységet mondhatott magáénak s volt olyan hónap, hogy csak 5—6 munkaegységet szerzett. Vajon hogy akar példát mutatni vezetőségi tag létére? Antal Raffael pártonkívüli ugyan, de a példamutató jelző mégis őt illeti jobban, mert június végéig 237 munkaegységet írtak a javára szorgalmas, becsületes munkájáért.

így lehet mérlegre tenni az emberek igyekezetét ezeken a kis számokon keresztül. Törekszik erre a pártszervezet is. Dicsér és bírál a taggyűléseken, ösztönöz a jobb munkára.

Nem szeretnénk Szabó Dezső párttitkár elvtársat megbántani, hiszen képessége és igyekezete is megvan ahhoz, hogy jól ellássa titkári teendőit, mégis gátló körülménynek tartjuk, hogy a Termény- forgalmi Vállalatnál betöltött állása miatt nem vehet részt a közös munkában. Sok családú, földr.él- küli a2 elvtárs, családja dolgozik is a tsz-ben, de hogy kitartásuk legyem, ő továbbira is a TNV alkalmazottja maradt. — így aztán, ha szabadidejét teljesen a tsz-ben tölti, még akkor sem pótolhatja a hiányt, amit az jelent, hogy a párttitkár nincs ott a tagsággal együtt állandóan a napi munkában. Reméljük, valami megoldást találnak erre rövidesen.

Befejezésül a tények felsorolásából még csak annyit ,hogy elég sok a „tiszteletbeli“ tag

a tsz-ben. Czicze elvtárs úgy jellemezte, hogy a 105 tagból kb. 70 aki tényleg dolgozik és még szerencse, hogy a családtagok szívesen kapcsolódtak be a munkába. Mindenesetre érdemes lenne egyszer már tisztázni: van-e értelme annak, különbőzé hivatali beosztású emberek vagy akár vezetők is csak a forma kedvéért belépjenek a tsz- be, amikor éppen beosztásuknál fogva úgy sem dolgozhatnak ott?

És még egy tisztázni való: hét tehenet vettek át az Állatértékesítő Vállalattól, az átlagos ár darabonként magasabb volt hatezer forintnál, de akadt közte 7200 forintos árban átadott jószág is. Ez utóbbi jelenleg 6 liter tejet ad, de a többi sem ad 7—8 liternél többet. Ugyanakkor ők maguk is vásároltak 4700 forintért egy tehenet, amelyik 18 litert ad, háromezer forintért pedig egy 13 litert adó tehenet. A kérdés: nem lenne olcsóbb, ha az Állatfor- gakni nem boldogítaná a jövőben az új tsz-eket a rosszminőségű tehenekkel?

— Nem kellett volna átvenni — mondja Czicze elvtárs, az elnök, aki éppen akkor volt iskolán. De ettől függetlenül nem lehet tisztességes eljárásnak nevezni, hogy egyes vállalatok a hivatalos adásvételben járatlan emberekre ráerőszakolják a maguk rossz portékáját

És ezzel végére is értünk. Talán furcsának tűnik, hogy a bizakodóhangú cím ellenére egy-két hiányosság felsorolásával fejezzük be a cikket, de az élet igazságairól szólva ezeket sem szabad elhallgatni. Tanulságuk: még több segítség kell az új tsz-eknek politikai és gazdasági téren egyaránt s ehhez nem csak az állami hitel, hanem az okos tanács, egy-egv kérelem gyors elintézése is hozzátartozik.

F, Tóth Pál

Szilárdítsuk meg a statisztikai fegyelmet

Napjainkban sok szó esik a bürokráciáról és a túlzott adminisztrációról. Nagyon sokan — főleg akik a rendelkezésükre álló statisztikai adatokat nem használják, vagy nem tudják használni — a statisztikát is bürokráciának tartják. Kétségtelenül sok bürokratikus vonás volt statisztikai adatszolgáltatásunkban (ezen a téren elkövetett hibáink azonban fejlődésünk elkerülhetetlen velejárói voltak). Ilyen hiba például a sok felesleges adat bekérése, a párhuzamos adatgyűjtés, stb. E hiányosságok megszüntetésére 1954. II. felétől a KSH és a minisztériumok — a Minisztertanács határozata értelmében — számos hathatós intézkedést tettek. A még jelenleg is meglévő hibák kiküszöbölése, a számvitel és ezen belül a statisztika további egyszerűsítése napjainkban is folyik;

A Surjáni Állami Gazdaság kombá jnosai Kutasi János és Süveges Dániel elvtársak néhány nappal ezelőtt visszatértek a Nagykunsági Állami Gazdaságból, ahol segítettek a betakarításban. Mivel Surjánban is kombájnérett a kenyérgabona, otthon is szükség lett a munkájukra. Napok óta a búzát aratják és a gazdaság tehergépkocsija gyakran fordul azóta a városban« hogy átadja a búzát a törökszentmiklósi malomnak. Képünk is ilyen alkalommal készült.

A Mezőgazdasági Igazgatóság tájékoztatója a kombájnaratásról

A Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Igazgatósága a július 20-i állapot szerint értékelte a Szolnok megyei gépállomások kombájnaratási versenyét. Megállapította, hogy egy-két üzem kivételével igen elmaradtak ezzel a munkával. Legrosszabb a helyzet a Törökszentmiklósi Gépállomáson. Ennek körzetében 27 hold az átlagos kombájnaratási teljesítmény. Vannak persze jó eredmények is. Fási Lajos, a Mezőtúri Gépállomás kombájnvezetője, a!ki a Béke Tsz-ben dolgozik, 250 hold gabonát vágott le. Faggyas József és Panyiik Mihály 180 hold, Adamecz Ferenc 165, Roszik Pál pedig 162 hold gabonát aratott le a Mezőtúri Gépállomás körzetében. Ilyen kiemelkedő teljesítményekkel azonban nem mindenütt dicsekedhetnek. S még Mezőtúron is ennél jóval alacsonyabb az átlagos eredmény. Hiszen a gépállomásnak nem 5—6« hanem ennél jóval több kombájnja van. A Mezőgazdasági Igazgatóság értékelése szerint megyénk gépállomásainak körzetében egy kombájnra jutó aratás az alábbiak szerint alakult:

1. Abádszalók 181 kb, Igazgató: Eris Ágoston, főmérnök: Czibor András; 2 Kunhegyes 127 kh, igazgató: Suszter Zslgmond, főmérnök: Seres Árpád; 3. Tószeg 112 kh, igazgató: Fülöp Ferenc, főmérnök: Máriaföldi Péter; 4. Jászberény 109 kh, igazgató: Sólyom Lajos, főmérnök: Szabó Gyula; 5. Tiszaörs 102 kh, igazgató: Hovodzák István, főmérnök: Szabó Lajos; 6. Szolnok 100 kh, igazgató: Szabados Ferenc, főmérnök: Roch Géza; 7. Kunmadaras 98 kh, Igazgató: Jakab János, főmérnök: Gönczi Lajos; 8. Tiszafüred 96 kh, igazgató: Kis József, főmérnök: Balogh Gyula; 9. Cibakháza 89 kb, igazgató: Hollós! Gyula, főmérnök: Tóth Mihály; 10. Mezőtúr 86 kh, igazgató: Kanalovics Dezső, főmérnök: Nagy Miklós; 11. Jász- kisér 68 kh, igazgató: Ferencz Rudolf, főmérnök: Bóné Sándor; 12. Turkeve 64 kh, igazgató: Marosi Béla, főmérnök: Fehérvári Rudolf; 13. Fegyvernek 63 kh, igazgató: Tóth István, főmérnök: id. Molnár János; 14. Kunszentmárton 39 kh, igazgató: Pintér Gyula, főmérnök: Czlfra József; 15. Mesterszállás 57 kh, Igazgató: Polácska József, főmérnök: Csomósl János; 16. Kisújszállás 56 kh, igazgató: Bobvos János, főmérnök: Laszák Mihály; 17. Karcag 52 kh, igazgató: Konti János, főmérnök: Balogh József; 18. Jászszentandrás 40 kh, Igazgató: Baráth János, főmérnök: Gulyás Béla; 19. Törökszentmlklős 27 kh, igazgató: Várszegi Imre, főmérnök: Gergely László.

Mezőgazdasági Igazgatásig

Egyéni dolgozó parasztok,

termelőszövetkezetek !

Kössetek minél nagyobb számban sertéshizlalási «s bacon nevelést szerző* dós» az 1958—57, évre, a beadásra kötelezett termelők takarmánybeadási kedvezményben részesülnek. Magas átvételi árat és külön prémiumot biztosítunk a leszerződött hízók után. Szerződéskötés esetén egyéni termelek* nél too Ft, tsz-eknél 400 Ft előleget folyósítunk. Mindenféle felvilágosítást megadnak es szerződés megköthető az Allatforgalml Vállalat felvásárlóinál és kirendeltségeinél.

SZOLNOK MEGYEI ALLATFORGALMI VATJ.ALAT

A KUJON

(51.)

A hazaérkezettek arcán megfagyott a mosoly, mikor a szeretett családi hajlékokat üresen találták. Régen elhamvadt a parázs a kialudt tűzhelyeken. Ittak volna a kutakból — valamennyi betemetve. Kietlen, sivár volt a szülőfalu, mint az elárvult, iszapba taposott kagylóhéj, amelyből régesrég kipusztult az élet.

Felmentek a toronyba. Kitűzték a megtépázott fehér selyemzászlót s ők is félreverték a harangot.

Apavárán nem tudták, mire magyarázná a fordulatot, A bániadba merült Bene Erzsiké szíve dobbant meg másnap hajnalban először, mikor észrevette a toronyban álló harcost, amint esdeklőn integet a fehér zászlófoszlánnyaL

— Nézzék !:;. Apám;:: az ott Ketel! — jajdult fel boldogan. — Megismerném, ha ezer közt integetne is.íj Hadd menjek, hadd fussak!

— Nem lehet, kedves — tartotta vissza apja is, Orgonda is. — Hátha cselvetés van mögötte.

■— Ha nem mehetek, a nádasba ölöm magam — kiáltott szenvedéllyel a lány. így elengedték. Két ember vitte csónakon a nádas titkos bejáratáig. Onnan egyedül szaladt, szaladt a faluba, maid fel a toronyba. Vőlegénye karjába; pavárán figyeltek s hogy most- már Erzsikét is meglátták a toronyban, hazamerészkedtek a hozzátartozóik. Könnyek közt emlegették a gyászos csatát, örömmel ölelték a megmenckülteket.

Ezalatt bevágtattak a gömüllük és beskiik, a török gyújtogatok,

gyilkosok. Kétségbeesetten menekülnének a karcagiak Apavárára, de kevésnek sikerül. Úgyszólván ellenállás nélkül mészárolhatnak a törökök; Ketel és társai tudnak csak szembeszállni, de pillanatokon belül a törökök foglyai valameny- nyien. Bene Erzsiké is, Csőnkös Klára is. Erzsikét a nyergébe emelte Ketel s vele együtt harcolt — de hiába.

Véresen, kínverejtékben égve kell végigszenvedniük Karcag pusztulását. Ég a szülőfalu, lobog, mint a halottas fáklya, ha éjszaka temetnek.;

Ütik, vágják, szúrják őket, hogy árulják el az Apavárába vezető rej- tekutakat. Némák maradnak. Mikor már kibírhatatlan a fájdalom, önkívületben felsír Erzsiké.

— Ketel. kedvesem;?, nem bírom már.: a

— Állj! — ordítja él magát a vitéz. — Gyertek, megmutatjuk! — kiáltja a törököknek;

Lovakat adnak alájuk, kiszabadítják őket a rabszíjból. Megindul a kun hősök parányi csoportja a rengeteg törökkel Apavára felé.

Már az első mocsaras csapásokról látják a fogoly karcagiak, hogy ez az utolsó útjuk, tőrbecsalják az ellenséget. Az erek szövevénye egyre vadabb rengetegekbe, forró poklot takargató ingoványokra visz. A török annyira. örül a győzelemnek, hogy csak akkor kap észbe, mikor százával nyeli el mindanv- nyiukat a mocsár. A kunok még itt is harcolnak. Csönkös Klára a ká- dit buktatja a förtelmes pocsolya- mérges-gázos halálba.

Ketel és Bene Erzsiké egymást

átölelve int búcsút az apavári sáncok mögött tehetetlenül rejtőzködő karcakiaknak. Elesett a török vezér és derékhada, a megmaradtak menekültek Karcagnak még a tájékáról is.

Az életüket áldozó fiatal hősök holttestét pár nap múlva találták meg s körülbelül ott temették el őket a hagyomány szerint, ahol a mad Karcag közepe kezdődik, a Püspökladányi út körül.:?

A régi, szájról szájra hagyott történet végeztével nagyot hallgatott az öreg Kovács Imre. Még csak annyit fűzött hozzá.

— Látod, jányom? Minden korban meghozták a becsületes emberek a maguk áldozatát a hazáért, a szülőföldért;: s Nem vezet az jóra, ha az öregek maguk-korabeli tetteit semmibe vesszük;

A menyecske alig bírt magával; Igyekezett lekicsinylőén mosolyogni. de csak álnok, tettetett vigyor lett belőle.

— Azok a nagyon régiek voltak. Nem maga csinálta hősi tettüket

Végtelen nyugalommal figyelte az öreg juhász. Belelátott ebbe az üres fehércselédbe. Szerette volna képenhajintani, mint egy taknyos, irigy kölykök de türtőztette magát.

— Lehet hogy én nem voltam olyan hős, mint Ketel vitézék.;. A Nagy Forradalomkor fogoly voltam Oroszországban. Egyetlen világlátott ember a Pici faluban, ahol egy nagygazda cselédje voltam;

A szénapadláson haltam s egy szeles, havasesős reggel nagy kiabálásra ébredtem. Lent az udvaron fekete alakok gomolyogtak a ködben. Dulakodtak. Leugrottam. A falu ‘parasztjai taposták, csépel*

ték a malmos gazdát Én is közéjük álltam. Akkorára két munkásforma fegyveres ember termett köztünk. Rendet csináltak. Végignéztek rajtunk s engem kiválasztottak.

— Itt a kulcs. Ebben a háziban ti lesztek ezután a gazdák. Te tudod mi, hol van. Oszd ki a lisztet a falunak.

Érted? Lenin elvtáru így üzente. „Ti tudjátok, mi hol van ..Az orosz proletárok megbíztak bennem, pedig egy másik ország proletárja voltam.;t Ideadták a kulcsot: gazdálkodjatok!

Ezt csak arra mondom, hogy így üzenné nekünk, szövetkezeti tagoknak is. „Ti tudjátok, mi hol van ;:: csináljátok. A munkások megbíznak bennetek; Tiétek a föld.”

17gy gondolom a magam öreg eszével, hogy nekünk jobban bele kellene szólni abba, hogyan gazdálkodik a szövetkezet.

Mi már tudományosan gazdálkodunk .:; De vajon nem segít-e a tudománynak, ha a földünk múltját is megismerjük? Úgy többet ki tudunk olvasni a talaj összetételéből, szerkezetéből. Igazibb, merészebb lesz a képzelet, melyik határrésznek, talajfajtának, hogy adjuk vissza, vagy őrizzük meg a régi erejét.

Lehet, hogy a te szád jobban eljár, jányom, mint az én lassú eszem parancsára az enyém. Megmondom azért szívemből.

Míg ilyen áskálódó, gonosz vagy, nem becsülöm egy csomó dohányra a csoporttagságodat.

Olyan jóízű kuncogás zümmögött fel erre a brigádban, hogy Rontóné elsápadva beszaladt. Rendbe kapkodta magát s biciklin elhajtatott hazafelé,

(Folyt, kövj