Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-22 / 173. szám
Aratás idején lizenhatodik csípés . SZATIRIKUS OLDAL 1956 iúltus 22 ^ ******** A******** ^ ‘ ‘^^riVu^ii^^^niVu^irr^^r'*-" _rrinj-ijn-Lr-_r.rru-j—r BÚZA: — Elnök elvtársinak jelentjük, hogy az előirányzott három százalékos többtermóst túlteljesítettük. Akta Alajos kalandjai Ágyában alszik Akta Alajos, Álma a régen múlt időkbe fut Mikor tigrisbőrt viselt a jampec És legnagyobb állat volt a mammut. Boldog volt Akta Alajos, Bár nem is volt neki íróasztala, S az aktát kőbe kellett vésni, De fő, hogy volt egy jó hivatala. III, Nincsen sem ajtó, sem előszoba így könnyen jöhetnek be az ügyfe- Im egy marcona vadul kikel: {lek. „Rosszul intézted el az ügyemet!” ív. Mondja Alajos: „Nincsen időm veled törődni, fő az akta.” ..Akkor edd meg!” — szól a vad ember S a doronggal lendül már a karja, V, Rágja a követ szegény Alajos, Recseg, ropog és fáj minden foga. Távozóban így szól az ügyfél: „A jövőben az embert nézd, komat" CSODALATOS DOLGOK Az alant közölt tervteljesítési módszerben nincsen semmi csodálatos, legfeljebb csodálkozni való. Mindenesetre közöljük, nem követendő, hanem elrettentő példa gyanánt. Rozséról és tuskófáról van szó, amely tudvalevőleg tüfelé. Az egyiküknek — aki tos kalauza, aki azt állította, katona — sikerült feljutni hogy az autóbusz megvárta a egy teherautóra és így hama- vonatot Hát akkor hogyan rább ért be Jászberénybe, maradhatott le tizenöt utas? Bement a 10. sz. Autóközle- A végén aztán kiderült, kedési Vállalathoz, ahol az hogy csak az egyiket a ottlévő tisztviselők, nem lévén babonásak, azt állították, hogy az autóbusz megvan, Felriad álmából Akta Alajos, Csapzott, izzadt és fáj mindene Arra gondol, hogy e bírálatot — Nem sikerült visszavernie..« (Csendes—tk) zelőanyag, és mint ilyennel már menetrendszerint mégis a TÜZÉP foglalkozik. Szívesen foglalkozik vele, mert hiszen sem a rozsét, sem a tüsköt nem látja, ő csak lebonyolítja az üzletet papíron a földművesszövetkézet és az erdőgazdaság között Tehát vegyük a rozsét és a tuskót, amelyet az Erdőgazdaság ad, a TÜZÉP lebonyolít az öcsödi földművesszövetkezet kifizet és — átvesz papíron. Mert Itt van a tervteljesítés elásva. Ez év március 31-én az öcsödi földművesszövetkezettől megjelent a TÜZÉP megbízottja és az elnökigazgatóval aláíratott egy átvételi elismervényt 243,6 mázsa lágy és 480 mázsa kemény rőzsé- ről. Figyeljünk a dátumra, nagyon fontos. Tehát az átvételi elismervény szól már-/ cius 31-érőL Ugyanakkor a TÜZÉP megbízottja is adott egy írást a földművesszövetkezetnek, amely a következőképpen szólt: „A ME- SZÖV-vel történt megállapo- dsá szerint 243,6 mázsa lágy és 480 mázsa kemény rőzsét az Erdőgazdaság 1956. április 14-én tartozik az Önök telepére szállítani”« Tehát a földművesszövetkezet március 31-én átvette azt a fát a TÜZÉP-től, amelyet az Erdőgazdaságnak április I4-én kell leszállítania. Értik tehát, kérem, a csodálatos csíziót? És mi történt ezután? A TÜZÉP április 14-én a 2166, sz. számlájával és az 1275. sz .inkasszóval beszedte a lágy és a kemény rozsé árát, kemény 21124 forintot És hol a lágy és a kemény rozsé? Azon valószínűleg a rigó fütyül, mert az Erdőgazdaság még nem szállította le. De hát nem ez a lényeg, hanem a tervteljesítés. gyorsvonatot várta meg az autóbusz, de a személyt nem, mert az 3 percet késett Tehát a csoda végsősoron érkezett Jászberénybe. Nyílt nem csoda, hanem felelőt- az ajtó és belépett rajta a lenség, amin aztán igazán csodálatos autóbusz csodála- lehet csodálkozni. Éjféli ügyelet kunszentmártoni gyógyszertárban FOGFÁJÓS EMBER: — Csata nem tévedtem el, az van kiírva, hogy gyógyszertár. GYÓGYSZERÉSZ: —Fáj a foga? Szeszt rá! Az a legjobb orvossági Lássa, mi is azt használjuk; teltél, A jás*ároks%állási sörivóknak autóbusz nem volt sehoL Mit tettek erre az utasok? Elindultak gyalcg Jászberény Ssensáció a száj öli állomáson Néhány nappal ezelőtt az csaha felé akarnák tovább- egyik éjszaka szenzációs ese- utazni.« De csak szeretnének, mény történt a szajoli álló- Ugyanis a MÁV-«ál valaki máson. A Budapestről Békés- olyan ügyesen állította össze csabára menő személyvonat a menetrendet, hogy a Bé- 10 percet késett. A gyanútlan késcsabára induló személyolvasónak ez fel sem tűnik, vonat 2 óra 14 perckor, öt többen emlékszenek még perccel hamarabb indul ki, olyan időkre iß, amikor a vo- mint ahogy a Debrecen felőli na tok 20 percet is késtek« Szerencse, hogy manapság ilyesmi ritkán fordul elő. Ha mégis előfordulna, enyhe kellemetlenséget okoz és ké6Zj Ez ellenben kivételes eset volt. Az utasok örömükben majdnem a vállukra kapták az öreg 424-es mozdonyt, amiért megmentette őket az éjszakázástól; Megmagyarázzuk, mj van személyvonat megérkezik. Ezeknek az utasoknak 2 óra 19 perctől egészen világos reggelig itt kell — öt perc miatt — egy újabb Békéscsaba felé menő vonatra vára- kozniok; Érthető az öröm. Az utasok csatlakozást kaptak egy olyan vonathoz, amely^enzáció héttőében Min- k - ^ eiőbb kellett den éjszaka 30—40 utas ér- “ ) kézije a Debrecen felőli sze- volna indulnia« möyvonattal, akik CSiF. í szüevényi fdmüvesszMkezeta láttuk Krétázd meg már azt a partfis* nyelet, komám hí A csoda, melyről szó lesz, pontosan 1956 július 17-én 10,35 perckor történt a nagy- kátai vasútállomáson« Ezen a csodálatos napon tizenöt utas szállt le a Buda- Hallom, hogy hiába epekedtek sömedúre, mert a érkező személyvonat- magasságéra földművesszövetkezet — Allah növessze hosz- rol, hogy afcszálljon a 10,30 szúra a vezetőinek a szakállát — nem ad számotokra egy perckor induló autóbuszra, kortyot se. A kerthelyiséget először zárva tartotta előtte- Azonban csodák csodájára az tek, ezzel elzárva egyúttal a sörivók mennyországának kapuját is. Azért tartották zárva, mert nem volt pohár, amelyben számotokra a hurik felszolgálták volna a sört« A legutóbbi vasárnap az*án megnyüt a minden italok mennyországának kapuja és ti epekedő ajakkal ültetek le a kerthelyiségbe, mint afféle gyarló földi halandók és az volt a szándékotok, hogy a kánikulát nyakonöntsétek egy jó krigli sörrel. De sör nem volt, csak pálinka, rum, kevert és bor, ami tudvalevőleg nem hűt, hanem hevít, de még málnaszörpöt sem lehetett kapni (amelyet minden igazhívő szeszkedvelő utál) — pedig már azt is szívesen megittátok volna. Én ezekután csak azt tudom nektek tanácsolni, hogy vegyetek egy hordó sört, azt vigyétek el poharakkal együtt a földművesszövetkezet kerthelyiségébe, fogyasszátok el ottan — hogy a földművesszövetkezet felszámolhassa a tisztességes polgári hasznot« A fegyrerneki csecsemőgondoxónak Hallom lányom — Baranya Sándor írta meg, — hogy te állandóan az olajfák hegyén mászkálsz; Tudom lányom, hogy nem áhítatból teszed, hanem azért, mert a községi tanács arra kényszerít, hogy a mindennapi tüzelőszükségletet mászással és arcod verítékével teremtsd élő. Ha te nem másznál fél a fára, a kicsinyek számára nem tudnák megfőzni a tejbepapit. Én azt mondom lányom, hogy légy hálás a tanácsnak, mert az jóindulattal van irányodba. Azt akarja, hogy naponta tornázz, tehát vigyázz az alakodra. Légy ezért hálás és ne gondolj róla semmi olyan rosszat, amely miatt pirulnia kellene . a te orcádnak«
