Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-19 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGTEI NEFLAP 1356. július 13. A DÉLAFRIKAI UNIÓBAN Kivonat Deri* Lessing angol írónő „A Szaharától Délre” című írásából A Délafrikai Unió területe 470 ezer négyzetméríöld, körülbelül akkora, mint Franciaország, Németország és Olaszország együttvéve. Az Unió területének felszíne változatos: Fokváros szőlőültetvényei és fenyőerdői Olaszországra, vagy Dél-Franciaországra emlékeztetnek, Natalia partvidéke pedig dús trópusi növényzettel borított alföld. Az országot mégis a hatalmas, tágas, vihardúlta sztyeppék jellemzik. A magas fű közül helyenként kicsiny, de erős gyökerű fák magasodnak ki, ezeket a száraz évszakban tűzvész pusztítja. A sztyeppe másutt kopár pusztasággá változik. Ha keresztül utazunk Karrán, vagy Kalaharin és átvágjuk ezt a sik és kietlen homoksivatagot, mindenfelé kiégett bokrokat, kaktuszokat és helyenként alacsony dombokat látunk. Természetesen ennek a végtelen, fárasztó pusztaságnak is megvan a maga sajátossága és szépsége. A Déla'rikai Unió 12 millió lakosa közül több mint kétmillió a fehér. Minden faji csoport saját törvénye szerint él. A hinduk, akiknek ősei a múlt században vándoroltak be Natáliába, a cukorültet- venyeken dolgoznak és igen olcsó munkaerőt jelentenek a gyarmatosítók számára, akik mégjobban gyűlölik őket, mint az afrikaiakat, órájuk ugyanis nem mondhatják, hogy „barbárok”, akiknek nincs történelmi múltjuk”; A hinduk bevándorlását újabban törvény tiltja. A már itt élő hindukat pedig mindenben korlátozzák: vagyonjogi, közjogi és művelődési tekintetben egyaránt ennek ellenére — s meg kell mondani joggal — félnek tőlük. mint az afrikai néptömegek szellemi vezetőitől, akik tekintén- lyes pozíciót töltenek be a faji elnyomás elleni harcban. A színes (kevert) lakosság nagyrésze Fokföldön él. Mintegy 300 000 főre becsülik őket. Eleinte sem az angolok, sem a hollandok nem tulajdonítottak jelentőséget a vegyes házasságoknak. Most azonban már nem hajlandók elismerni, hogy a fajgyűlölet nem az ember természetes tulajdonsága Nincs szomorúbb és furcsább dolog, mint amikor azok a „fehér” délafrikaiak, akiknek legtöbbje arcán viseli az afrikai származás nyilvánvaló jeleit, a „fehér civilizáció” tisztaságának megőrzése érdekében a faji elkülönülés szükségességét hirdeti. Minden fenyegető akadály ellenére egyre nagyobb számban születnek az országban „színes” gyermekek. Itt a bőr színe és nem a származás a döntő. A világos bőrrel született „színes” gyermeket később könnyen befogadják a fehérek társaságába, ugyanakkor sötétbőrű fivéreit és nővéreit továbbra is a legnagyobb megkülönböztetésnek vetik alá. Fivéreik és nővéreik a törvény előírta különböző életuta- kat kénytelen követni: más iskolában kell tanulniok, máshol kell lakniok és teljesen különálló életmódot kell folytatniok: A „vegyes házasságokról” szóló törvény és az „erkölcstelenségről” szóló törvénykiegészítés, amely bünteti a nemeurópaiakkal való házasságot és kapcsolatot. példa nélkül áll a történelemben, az egy hitleri Németországot kivéve. Mégis a legutóbbi időkig a „színesek” viszonylag magasabb társadalmi helyzetükkel kérkedtek és nem kívántak keveredem „alacso- nyabbrendű afrikaiakkal”. Most azonban egyre többen csatlakoznak az afrikaiak harci táborához. Ezt az is elősegítette, hogy Fokföldön új fajvédő törvényt hoztak, amely a színeseket megfosztotta attól a jogtól, hogy együtt szavazhatnak a fehérekkel. Kétmillió afrikai él városokban, három és félmillió az európaiak farmjain, további három és félmillió a rezervációs területeken. A fehérek birtokain dolgozó afrikaiak jobbógysorban tengődnek. Havi öthat font bérért végzik nehéz munkájukat. Gyakran egyáltalán nem kapnak fizetést, csupán gazdájuk földjének egy-egy darabkáját művelhetik meg maguknak; ezért dolgoznak a földesúrnak az év számottevő részében; A városokban külön telepeket jelöltek ki az afrikaiak számára. Lakóik állandóan a fehér rendőrség felügyelete alatt állnak. Ha a munká> jól viselkedik, hetenként egyszer „kimenőt” kaphat a városba. Este 9 órakor leoltják a villanyt, ettől kezdve nem szabad elhagyni az épületeket. Olvasni, vagy tanulni egyáltalán nincs lehetőség, így a munkások többsége írástudatlan; Fehér-Afrika jellemző sajátossága az állandó munkaerővándorlás. Egyrészről fenná’l az a lehetőség, hogy a munkás elhagyja a „fehér” várost és visszatérjen a természetesebb életre, a rezervációs területre. Ez megmenti az afrikai munkást a teljes rabszolgasorstól. Másrészről viszont ez a lehetőség akadályozza Nemrég amerikai vendég tar* tózkodott a Szovjetunióban: Mr; VJ.. Parrish lapkiadó. Hazatérése után közzétette Szovjetunióbeli élményeit. Parrish kedélyes címmel mutatkozott be olvasóinak: „A rendkívüli étvágyú és ugyanilyen rendkívüli kíváncsiságú illinoisi törpe." Sajnos, ezzel a címmel el is fogyott Mr. Parrish kedélyessége. Ütijegyzeteiben egyebei sem tesz, mint állandóan morog. Legkedveltebb és leggyakoribb kifejezései: „szürke, unalmas és drága.“ Számára minden lenin- grádi ház unalmas és minden áru a szovjet üzletekben drága. Amikor az étkezőkocsiban egy csésze teát és egy zsemlét vásárolt, ezt írta a számára „szomorú eseményről“: .,Komoly mértékben hozzájárultam a Szovjetunió gazdaságához az erős afrikai proletariátus kialakulását és megnehezíti politikai szervezkedését és tömörülését. A nyomor és az emberi megkülönböztetés különösen súlyos méreteket ölt a városok környékén lévő külföldi településeken. Ezek a települések. amelyek a gyárak körül létesültek. leginkább börtönhöz hasonlíthatók. Se villany, se vízveze- té nincsen itt, az egész környéket áthághatatlan szemét borítja. Az egyik telepen 40 000 emberre jut egy orvos. A gyermekek 65 százaléka kétéves kort sem éri meg. Egy másik telepen 85 000 ember számára varr egyetlen kórház. Mégis hiba lenne azt gondolni, hogy ezek a telepek semmi örömet nem nyújtottak. Itt is találkoztunk a barátság és testvériség különböző megnyilvánulásaival. Az afrikaiak hallatlan életörömmel, energikus frissességgel rendelkeznek, amelyek révén túlteszik magukat minden szenvedésen. És ez nemcsak a Délafrikai Unió-beli viszonyokra vonatkozik. Egy dél-ro- déziai tanító, aki afrikai iskolákat látogat, ezeket mondta: „Rendszeresen járom ezeket a forgalmas rezervációs területeket. Mindenütt por és nyomor. A viskók elmerülnek a szennyben; Az utcákon csonttá aszott sovány gyermekek; És mégis olyan vidámak. Mi okuk van arra, hogy vidámak legyenek ilyen körülmények között?” Sokat gondoltam erre. Talán az. hogy tudják: jövőjük, a nép jövője még előttük van és ez a jövő nem késhet sokáig. Talán az, hogy születésük óta az áldott afrikai nap süti őket, hiszen mindenekelőtt a nap gyermekei ők. De az is lehet, hogy az egység tudata fűti őket. Nem tudom megmondani, mi az igazi ok. Egyet azonban tudok. Bármilyen nyomorban, bármilyen piszokban, bármilyen elnyomásban élnek az afrikai nyomortanyák, a városi és falusi viskók lakói, mindig energikus, életvidám és szívélyes emberek „maradnak”. (Lity. Gaz. jún. 30.) A dörmögés és morgás lassan* lassan rágalmazásba csap át. , Ha az utcán valaki eldob egy papírt — írja Parrish — figyelmeztetik, vagy le is tartóztatják.“ Parrish általában azt tartja, hogy Oroszországban nincs élet. Az ember azt hihetné, hogy Mr. Parrish utazása során nem tudta kielégíteni rendkívüli étvágyát" és ez a körülmény tette ennyire melankolikussá és ingerültté útijegyzeteinek hangnemét. Ez a feltételezés azonban téves. Máshol van a kutya eltemetve. Az amerikaiak egyre növekvő érdeklődést tanúsítanak a Szovjetunió iránt. Az amerikai utazási irodákhoz mind többen fordulnak azzal a kéréssel, hogy szervezzenek társasutazást a Szovjetunióba. Ez a vonzódás a kölcsönös megértéshez úgylátszik nem tetszik a Parrish-hoz hasonló embereknek. JHes&zi úiiéi hazatérőé. ... A LEGÚJABB OLASZ BOTRÁNY HÁTTERE A Neues Deutschland és a Ber- liner Zeitung hirt ad az olasz „felső tízezer” új nagy botrányáról. A két lap egyaránt kiegészítő kommentárja szerint a legújabb olaszországi botrány méreteit és visszhangját tekintve csak a hírhedt „Montesi esef’-tei hasonlítható össze; A rendőrség a földalatti kábítószer ^kereskedelem dzsungelében egy olyan szervezetet leplezett le, amelynek élén az ólasz főváros úgynevezett „előkelő társaságának” néhány legnevesebb képviselője áll. A botrányban szereplő Pignatelü herceg, Lodovico Laute della Rovere herceg és Augusto Torlonia herceg, Olaszország legrégibb hercegi családjainak sarjai. Kettő közülük már börtönben ül, négy római orvossal együtt, aífcilk az előkelő megrendelőknek hamis receptekkel szolgáltak a kábítószer megszerzéséhez; A botrány azok közül a paraziták közül robbant ki, akik az olasz főváros életét a korrupció mocsarává változtatták; A leggazdagabb családok leszármazottaának, ezeknek a semmittevőknek, akik csak a bárokban és lokálokban ödöngenek. vagy Capriban henyélnek, az a legfőbb gondjuk, hogyan csapják be az államot, hogy minél kevesebb adót kelljen fizetniük, s mivel keltsenek szenzációt, hogy az amerikai képes folyóiratok riportokat közöljenek róluk. — Nemrégiben az egyik gazdag család lánya leopárddal sétált végig a Via Veneton. Róma „ananyifjú- sága” olyan lokálban találkozik, ahol természetellenes szenvedélyeinek hódolhat és erkölcstelen filmeket néz végig. Ez a legújabb botrány miliője. Tulajdonképpen Marx Mugnani, az egész kábítószer-kereskedelem elismert bandafőnök, a főszereplője az egész botránynak. Mugnani a fasizmus egy magas tisztviselője, a fasiszta milicáa konzulja és Mussolini egyik adjutánsa volt. Rendkívül kalandos, korrupt múltja van. Sokszor hihetetlen botrányokat rendezett; Amikor például a Berlin—Róma—Tokió tengely idején Macuoka japán külügyminiszter Rómába látogatott, egy nyilvános fogadás alkalmával kokainnal olyan állapotba hozta, hogy a másnapra tervezett megbeszéléseket el kellett halasztani, mert a japán külügyminiszter nem volt képes a Palazzo Veneziába elmenni. A Via Veneton fekvő „Excelsior” szálló egyik hálószobájában a következő jelenet játszódott le: Luisia Ferida színésznő és Filippo Anfuso, a későbbi berlini nagykövet felesége teljesen meztelenül táncoltak, miközben a homo- sexuális Mugnani a japán külügyminiszterre] fajtalankcdott. Végül már Mussolini is megsokalta Mugnani botrányait: Brindizibe száműzte. ahol 1943-ig, az angolok és a”'“rikaiak megérkezéséig maradt. p Vkor megkezdődött Mugnani karrierjének új szakasza. 1 á- bornokként mutatkozott be és azt állította, hogy már régóta antifasiszta. Papírjai áttekintésénél a fordító tévedésből azt a bejegyzést, hogy Mugnani „kábítószermániákus”, úgy értelmezte, hogy „toxikológus”, vagyis kábítószerszakértő. Erre rögtön rábízrták az 5. amerikai hadsereg kábítószer- részlegének vezetését; Mint egy nagy klinika igazgatója rengeteg kábítószert tulajdonított el, amiből már évek óta nagyüábon él Rómában; Mindezekről a dolgokról már évek óta tud az olasz rendőrség. A kábítószer-kereskedelmet figyelemmel követik, mégsem jártak el a magasrangú bűnösök ellen. Miért most egyszerre? Politikai okokból. A legújabb kábítószer-botrány- nak, akár az 1953-as évi Montesi-ügynek, Fanfani a rendezője, s ezúttal is politikai okok késztették arra. hogy az olasz arisztokrácia posványát kissé felkavarja. A május 27-i községi választások után a Szociáldemokrata Párt nyíltan amellett foglalt állást, hogy az új községi és megyei tanácsokban baloldali koalíció jöjjön létre. A szociáldemokraták, szocialisták és kommunisták együttműködése a községi tanácsokban azonban az olasz politika tettesen új orientációjának kérdését is felvetette. Fanfani a keresztény-demokrata pártvezetőséggel szóróit helyzetbe került. Ha a szcciá1deinokraták bal felé orientálódnak, Fanfan inak olyan kormányt kéül alakítania, V. MAJAKOVSZKIJ: u ONAGYONULESEZOK Alig pitymallik, már látom erre megy nap — mint — nap az emberfalka az á r —, a vám —, ^ a só —, a jegy —, az adó- s néhány segéd-hivatalba. Mint zápor, elönti a papíros ott, alighogy a házba belépett: kiszednek vagy ötven fontos ügydarabot — Ülésre oszolnak a tisztviselő-népek. Besomfordálok: „Csak néhány szóra, kérem. Ősidők óta bejutni igyekszem." — Iván Ivanics elvtárs ülésbe ment éppen, az egyesített ló- és hangverseny ügyekben." Letaposol vagy száz lépcsőfokot. Rongy élet. Majd újra: „Azt üzenik, egy óra múlva jöjjön el. Most ülés van: a Szövetkezeti Központnak egy üveg tinta kell." Egy óra múlva: se titkár, se titkárnő nincs benn — nagy ürl Mindenki, huszonkét éven innen, a komszomol ülésben csücsül. Késő este újra már mögöttem a hét emelet, a tetejére másztam, „Iván Ivanics elvtárs visszajött-e?" — Ülésezik az a-b-cé-dé-elnöki szobában Lavinaként rontok, hol ülésbe gyűlnek, útközben tajtékzó szitkokat okádok, — és ime: odabent fél-emberek ülnek. Hol a másik felük? Ez micsoda átok! „Széjjelvágták! Meggyilkolták“1 Üvöltök hidegrázva — A szörnyű kép agyamra ment egészen. És hallom, a titkár nyugodtan magyarázza: „Ezek egyszerre vannak két ülésen. Naponta vagy húszféle hivatalba rendezünk ülésesdit. Szét kell szakadununk, akarva nem akarva! Derékig ott, a többi meg itt.* Álmatlan izgalom éjjel. A nap korán ébred. Csakhogy eljött egyszer ez a pirkadat: ó, legalább még egy ülést, amelyen végleg eldöntik, hogy minden ülésezést tőből kiirtanak Hegedűs Géza fordítása. (1893 Július 19-én született Vlagyimir Majakovszkij) PÁROS SZÜRKE A két szürke gebe egykedvű bókolással húzta a szekeret és semmit sem tehetett arról, hogy a véletlen egy kocsirúd mellé vezényelte őket. — Páros szürke tizenhárom, meglátom az ideálom. A kis, copfos, akit jó szerencséje szembe vezetett a szekérrel, háromszor egymásután elhadarta ezt a amelyben vagy a reakcióra, tehát a liberálisokra, monarch istákra és fasisztákra, vagy a baloldalra, a szociáldemokratákra, szocialistákra és kommunistákra kénytelen támaszkodni. Az első lehetőség a választók döntése miatt aligha jöhetett számításba. Hogy a második lehetőséget teljesein kizárják, a Vatikán Fanfaniwal szövetkezve feláldozott néhányat legelfajultabb fiai közül Az egész műveletnek az volt a célja, hogy nyomást gyakoroljanak Saragatra és a szociáldemokratákra. A botrány különböző szakaszai tervszerűséget mutatnak. A választások után a szociáldemokrata vezetőség Saragat távollétében egy balolda’i koalíció melleit foglalt állást. Június 15-én visszatért Saragat Rómába és az első visszakozásra kényszerítette pártját. A Szociáldemokrata Párt lemondott arról, hogy a liberálisokat kizárja a helyi tanácsokból, továbbra is fenntartotta azonban követelését a Nenni-fé’e szocialistákkal való együttműködésre vonatkozóan. Június 25-én a rendőrség megkezdte nagy' akcióját a kábítószer-dzsungel ellen, nyilvánosságra hozták az első letartóztatásokat. — Június 27-én a szociáldemokrata vezetőség két hosszú és viharos ülés után TV'-'’énről lemondott. P anfani elégedett volt. A rend- őrség beszüntette a vizsgálatokat. a sajgót utasították, hogy kenje el a botrányt. — Ez a valódi helyzet a legújabb ola^z ká- bítós-mr-hc/ránvnái \ prPMka és az alvilág undorító intrikái méltóan egészítik ki egymást, rigmust és majd ugyancsak három aprócskát köpött. Egy mellékutcáiban történt a találkozás a piac táján. A lány karján kosár volt megy- gyól, tojással, zöldbabbal, egy üveg petróleummal és félkiló kenyérrel. „Páros szürke tizenhárom" — zsibongott benne egyre a ráolvasó versike, s csitri fejével szentül hitte, hogy az első férfi, akit meglát, jövendőbeli férje lesz, A belső izgalomtól tüzelni kezdett az arca. A csendes utcácskában biztonságban érezte magát, de azért szemét félig lehunyva tartotta, hogy azonnal összeránthassa, ha férfi ember jelenlétét észrevenné. El keU jutni Laciikhoz! A fiú most érettségizett, s hacsak ki nem ment már a strandra, a ház körül tétlenkedik. Majd azt mondja, hogy a húgához, Máméihoz jött a „Szent Péter esernyőjéért.” Kimerültén, ám a nagy élménytől izagottan ért el a Luciák kapujáig. Itt végre kinyitotta sezmét és vidáman meglobalta a kosarat. Áradó jókedvében szinte énekete, hogy „Páros szürke tizenhárom.” Egyszerre nyitotta is, rúgta is a kaput. Am váratlan dolog történt, lába földbegyökerezett s az erő annyira kiment kezéből, hogy elengedte a kosár fogóját. Mosolyogva állt vele szembe egy mókásarcú kormos kéményseprő. Siet- tükben ugyanis majdnem egymásnak ugrottak a laapuban. íme tehát az ideál. A bakfis elgyengiilten nézte, hogyan próbád rendet csinálni a kosárban a fekete ember. Eléggé reménytelen volt a dolog. A tojások uguanis idő előtt bekeveredtek a bab közé, a petróleum átitatta a kenyeret és gyorsan terjedő szaga facsarni kezdte a kormos ideál komikus orrát. A szipogó bakfis* barátnőié vi- na*ztaltc, s közben gyanútlanul szólta pI magát. — Míli/en jó. honu lev két hétre elutazott V'-'V biztos kinevetne bennünket. SOLYMÁR JÓZSEF,
