Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-13 / 165. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956; július 14, PÁl? T^IET » A termelő munkában kitűnt dolgozókkal erősítsük pártszervezeteinket Második ötéves tervünk irány­elveihez hazánk dolgozóinak ezred szóltak hozzá. Javaslataikkal, bí­rálataikkal segítették népgazdasá­gunk fejlesztésének tervét Kidol­gozni. A végrehajtás most már a dolgozók millióim múlik, azokon, akik eddig is megmutatták, hogy pártunk útmutatásai alapján tud­nak és akarnak dolgozni. Célkd- tűzéseink megvalósítása pártszer­vezeteink elé is mind nagyobb követelményeket állít. Hogyan is tudnak pártszervezeteink ennek a nagy munkának motorjai, irányí- iói lenni? Kettős feladat hárul a pártszervezetekre Egyrészt neveljék szüntelenül a párt tagjait, vonják be őket a pártmunkába és egyre inkább kö­veteljék meg tőlük a példamutató helytállást a termelésben, a párt iránti áldozatkészséget, a nagyobb marxista—leninista tudást. Más­részt. gondoskodjanak a párt egészséges fejlődéséről, tagjedölt- UtánpóMásáról. Állítsanak maga­sabb követelményt a felvételire je­lentkezők elé, s főleg a termelő munkában dolgozók legjobbjait vonják be soraink közé. Csak e két feladat együttes megoldása szilárdítja meg pártunk sorait és (eszi képessé pártszervezeteinket hivatásuk betöltésére. Az utóbbi években járatit a tag- ielöltfelvétel szociális összetétele. Pártbizottságaink lelkiismereteseb- ' ben bírálják el, hogy ká legyen a párt tagja, tagjeüöltje. Ennek eredményeképpen túl­it vomó többségük a termelő mun­kában dolgozók közül kerül ki. Egyes pártszervezetek azonban nem állítanak még megfelelő kö­vetelményt a jelentkezők elé. Több termelő jellegű pártszervezetben viszont arra hivatkoznak, hogy náluk nincsenek olyan dolgozók, akik méltók pártunk tagságára. Ez az álláspont azonban tartha­tatlan. Az utóbbi hónapok nehéz feladatainak megoldáséban ugyan­is a pártonkívüliek százai tűntek ki az üzemi tervek teljesítésében, a növényápolásban stb. Nem lehet például elhinni, hogy a Bánhalmi Állami Gazdaságban, a tiszainokai Szabadság Tsz-ben, a karcagi Tán­csics és Ságvári Tsz-ekben ne len­nének jól dolgozó pártonkívüliek. Ezeken a helyeken ugyanis ebben az évben még nem volt tagjelölt­felvétel. Nyilván az ilyen és ehhez hasonló pártszervezetek vezető­sége elhanyagolja a jól dolgozó pártonkívüliekke! való foglalko­zást, nem neveli az élenjárókat Tagjelöltekké. Egyszóval elhanya­golja a pártszervezet egészséges növekedésének biztosítását. Min­den termelő jellegű pártszervezet­nek (üzem, ÁMG. ÁG, ^sz) figye­lembe kell vennie, hofify a tagje- löltfelvétel nem független a szocia­lista építő munkától. Ellenkezőleg, gazdasági és politikai sikereinknek, a párt és a tömegek közötti kap­csolat állandó erősödéséinek az eredményének kel] lennie. Elsősorban üzemi munkásokat a pártba A Politikai Bizottság 1952. ápri­lis 10-i határozata szerint elsősöm ban üzemi munkásokat kell fel­venni, akik munkájukkal bebizo­nyították, hogy méltó tagjai lesz­nek pártunknak. Ennek ellenére az üzemi munkások és a trakto­rosok felvétele nem kielégítő. Több példa van arra, hogy alkal­mazottakat vesznek fel ezek a pártszervezetek is, vagy a felvett üzemi munkások, traktorosok sok esetben nem a legjobbak közöd kerülnek ki. Ugyanezeket a hiá­nyosságokat elmondhatjuk csak­nem valamennyi építőipari párt- szervezetünkről, ahol a nagy muti- kaerővándorlásra hivatkozva a munkások felvétele ugyancsak nem kielégítő, pedig az építőiparban fellelhető lazaságok szükségessé tennék építőipari pártszervezeteink erősítését. Megyénkben emellett igen fon­tos feladat a termelőszövetkezeti pártszervezetek megerősítése. Ezt elsősorban azokon a helyeken kell szemelőtt tartani, ahol a párttag­ság létszáma nem haladja meg a 10 főt. Termelőszövetkezeti párt- szervezeteink a növényápolásban, jelenleg az aratásban kitűnt, jól dolgozó tagokat vegyék fel tagje­löltnek, vagy indokolt esetben tag- jelöHségi idő nélküli tagnak. Nem szabad azonban elfeled­kezni a területi pártszervezetek­ben az egyénileg gazdálkodókkal való foglalkozásról sem. Azokat, akik kitűnnek a termelésben, pon­tosan teljesítik állampolgári kö­telezettségüket, érdeklődnek a po­litikai események iránt, őszinte hívei a népi demokráciának — ve­gyük fel tagjelöltnek. Gondoljunk arra, hogy ez elősegíti a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sét is. Nem javult kielégítően az utób­bi hónapokban megyénkben az ér­telmiségiek. elsősorban a műszaki értelmiségiek felvétele. Nem mél­tányos dolog, ha pártszervezeteink húzódoznak attól, hogy fiatal mér­nökeinket, technikusainkat — akik­nek nagy részük van a termelési sikerekben és munkájukkal ki­tűntek — tagjelöltnek vegyék fél. Akad még pártszervezet, ahol — amellett, hogy a termelő munká­ban kitűnt dolgozók' felvételét, tagjelöltté való neve’ését elhanya­golják — a szükségesnél nagyobb számban vesznek fel termelő munkát nem végző alkalmazotta­kat, háztartásbelieket. Jászberény városban ez év öt hónapjában pl. a felvétel 20,9 százaléka alkalma­zott és háztartásbeli. Növeljük ax ajánlók felelősségét is A tagjelöltfelvételhez szorosan kapcsolódik az ajánlók munkája. A felvételi kérelmet két ajánlónak kell támogatni a tagság előtt, akik legalább hat hónapja ismerik a kérelmezőt. „Az ajánlók ajánlá sukért a párt előtt felelősek” a Szervezeti Szabályzat szerint. Az ajánlások azonban még elég for­málisak, sablonosak. Pártibizottsá­gaink általában a felvett tagje­löltek 10—15 százalékát havonta visszautasítják ugyan, de elfelejt­keznek az ajánlók feledősségre- vonáséról; A tagjélölítMvételi munkákban még fellelhető hiányosságokért pártbizottságaink is felelősek. Jobb ellenőrző munkájuktól függ, hogy pártszervezeteink több üzemi mun­kást, . tsz tagot, dolgozó parasztot és értelmiségit vegyenek fel tag­jelöltnek. A törökszentmiklósi és a kunhegyes! járásban például a tagjelöltek túlnyomó része tsz ta­gokból kerül ki, ami azt mutatja, hogy jobban fog1alkoznak ezzel a kérdéssel. A pártbizottságok ne elégedjenek meg az alapezerveze- tekbem felveti; tagjelöltek kérdő­íveinek átnézésével, hanem eseten­ként egy-egy párt-végrehajtó bi­zottsági tag a helyszínen ismer­kedjen meg a kérelmezővel és azután tegyen javaslatot a VB. ülésen. Ugyancsak tmiulmányoz- zák figyelmesen, hogy helyes irányban fejlődik-e a pártszerve­zetek összetétele és ennek alap­ján irányítsák a tagjelöltfelvételt. A pártépítés e munkájának helyes vitele biztosítéka lesz gazdasága feladataink sikeres végrehajtásá­nak is. MAJOR TIBOR, az MDP Megyei Végrehajtó- bizottság munkatársa. Dulles némileg módosította a semlegességről vallott felfogását — írják ax angol lapok Angol katonai erőket vontak össze Adenben Jemen kairói nagykövetségének nyilatkozata A jemeni kormány a nagykövet­ség szóvivője szerint tiltakozását fejezte ki az angol hatóságok ilyen eljárása ellen, amelyet éppen ab­ban az időben tettek, amikor lépé­sek történtek a Jemen, és Anglia közötti nézeteltérések rendezésére. (MTI). Kairó (TASZSZ). Az arab tá­jékoztató ügynökség jelentése sze­rint Janen egyiptomi nagykövet­ségének képviselője csütörtökön közölte, hogy kormányától érkezett jelentések szerint az angol hatósá­gok katonai erőket vontak össze Adenben. London (MTI). Mint ismeretes. Dulles külügyminiszter szerdai saj­tóértekezletén a többi között a semleges országok álláspontjával is foglalkozott. Az angol sajtó rámu­tat arra, hogy Dulles némileg mó­dosította az erről a kérdésről ko­rábban kifejezett nézeteit. A külügy­miniszter ugyanis néhány hete ar­ról beszélt, hogy a semlegességet „erkölcstelennek’’ tartja és ez a felfogás felzúdulást váltott ki kü­lönösen a délkeletázsiqi semleges országokban. A Manchester Guardian egyik na­gyobb tudósításában „Duties ismét takaródét fúj1' alcímmei utal arra, hogy a külügyminiszter részben igyekezett enyhíteni korábbi kije­lentéseit. „Ez a hírhedt bírálat — hangzik a lap tudósításéban — hangos felzúdulást keltett az egész világon és nem valószínű, hogy a szerdai tapintatos módosítás véget vetne Dulles kínos zavarának. Meg­erősítette ezt a benyomást az a zűr­zavar, mely Dulles legutóbbi sajtóér­tekezletét jellemezte. Űjabb furcsa baklövést követett el Dulles, ami­kor Svájcot említette, s utána nagysietve hozzátette, hogy. Svájc mégsem erkölcstelen, mert semle­gessége különleges körülmények­nek tulajdonítható. Amikor a tudó­sítók egyike kitartóan firtatta, hogy voltaképpen melyik ázsiai or­szágra gondolt az erkölcstelenség vádjával, Dullas hosszas köntörfa­lazás után azt felelte, nem akar egyetlen országot sem nevén ne­vezni, és hogy „csak nagyon kevés ilyen ország létezik, ha ugyan egy­általán létezik”. (MTI); A Bajor Párt a hadkötelezettség ellen foglal állást Berlin (MTI). — A Bajor Párt egy müncheni gyűlésen tiltakozott a hadkötelezettség nyugatnémetor- szági bevezetése ellen. „Helyesebb lenne —■ mondotta Brentano •—■ Hommeyar müncheni városi taná­csos, a gyűlés szónoka — ha a had­kötelezettség helyett az elmúlt há­ború sebeit és pusztításait kísérel­nék meg begyógyítani’^ Ebéd az Olasz Kommunista Párt küldöttségének szovjeiunióbeli tartózkodása alkalmából Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának Elnöksége jú­lius 12-én ebédet adott az Olasz Kommunista Párt; küldöttségének szovjetumiőbeli tartózkodása alkal­mából; A Szovjetunió Kommunista Párt­ja részéről az ebéden jelén voltak; Bulganyin, Hruscsov, Malenkov, Molotov, Parvuhin- Vorosilov az SZKP Közpnoti Bizottsága Elnök­Gégének tagjai. Az ebéd szívélyes, baráti légkörben folyt le. (MTI). Visszatért háromhetes szovjetunióbeli útjáról a SZOT küldöttsége Visszatért a Szovjetunióból a SZOT öttagú küldöttsége, amely háromhetes tanulmányútja alatt az ottani munlfavédelemmel ismerke­dett meg. (MTI). MAGYAR SZÉPIRODALOM KOVÁI LŐRINC: Fáklyatánc (Szép irodalmi Könyvkiadó.) A Fáklyatánc a magyar nép sza­badságvágyának, nagy forradalmi harcának regénye. Voltaképpen há­borús regény, a függetlenségért és belső szociális átalakulásért küzdő emberek története, akiket az író a Jegyveres harc lendületében, hon­védő szerepükben mutat be. Kovái a tőle megszokott nagyvonalú ecset­kezeléssel, hatalmas tablókban, európai viszonylatban tárja elénk történelmünk e nagyszerű napjait Az európai forradalmak fáklyái egy időben gyulladtak ki, s a ma­gyarországi szabadságharc fényei még akkor is világítottak, amikor Párizsban és Bécsben az abszolu­tizmus zsarnoksága hallgattatta él a tömegek forradalmi hangját. A cselekmény hatósíkja igen nagy. Egészében felöleli a magyar történelem 1848-as eseményeit, meg­eleveníti a párizsi és bécsi forra­dalmi napokat. A regény Kossuth­nak a budai várbörtönből való ki- szabadulásával kezdődik. Színes képekben ábrázolja a márciusi na­pok nagy felszabadulását, majd a kirobbanó nagy szabadságkarc ra­gyogó harci fényeinek leírását kap­juk. Külföldi forradalmárok és magyar paraszt katonák — diákok és munkások találnak egymásra a közös harcban. Az aradi vértanuk kivégzésének drámai leírásával nem fejeződik be a regény cselekménye. Az abszolu­tizmus fojtó szorításából szaba­dulni vágyó emberek hitéből, ere­jéből érzi az olvasó, hogy a szabad­ság nem veszett el, mert szellemi, érzelmi és etikai ereje tovább él és kizárja az elbukást. A tömegek szabadságvágya tovább izzik, s Ga­ribaldi zászlaja alatt újra lángra lobban. A Fáklyatáncban a történelmi emlékanyag és a költött regény figurák sorsának összeszövése át­tekintést ad az akkori társadalom valamennyi rétegéről. A történel­met formáló nép az igazi hőse Kovái regényének. A kisemmizett, sokszorosam, becsapott nép, mely Kossuth hívó szavára ákt helyt, amíg csak az események alakulása ki nem ütötte kezéből a fegyvert. KÖRÖSSÉNY1 JÁNOS: Ország rontó Gara (Magvető Könyvkiadó.) A regény a Hunyadi János ha­lála utáni idők Magyarországába vezeti el az olvasót. Élményszerű, erővel mutatja be a Hunyadi-csa­lád kezéből kihullott hatalom meg­szerzéséért marakodó főurak mo­hóságát, önzését, hazánk történeté­nek az európaival majdnem egy- idöben támadt fordulóját a közép­kor és a magyar reneszánsz mes- gyéjén. Az országot fenyegeti a török veszély — a Cilleiek, a Garák, de a többi kiskirály legkisebb gondja is nagyobb annál, semhogy a nem­zet erejét a török ellen állítsa so­rompóba. Minden igyekezettel, for­téllyal azon varrnak, hogy a hatal­mat jelentő királyi trónt maguk vagy családjuk számára megkapa­rintsák. Számításukat Szilágyi Mi­hály és a véle szövetkezett urak keresztülhúzzák, s az alig tizenhét éves Hunyadi Mátyást segítik az ország trónjára, abban, a remény­ben, hogy a fiatal, tapasztalatlan fiú könnyű játékszerük lesz. Má­tyás azonban önálló elképzelésekkel lép a magyar királyok trónjára. Az érdekes színes korrajzot nyújtó történet Mátyás királlyá Választá­sával ér véget, s előre vetíti az ország virágzó fejlődésének távla­tát. TOTH ISTVÁN i A KUJON (42.) jii ikor már a likőröknél tartot- 'tak Rontóné asztalánál s a cigányprímás is oda-odasündörgött, a fiatalasszony lágj^n odaszólt az urához. — Bélám, ugye természetes, hogy meghívjuk Sólyom igazgató elvtár­sat hozzánk? Miért aludna szállodá­ban, amikor nálunk is van hely a díványon? — Legalább az is a maga zsebében marad a napidíjból, nem igaz? ‘— térdelte combon most már gátlás- talanul az öntelten feszítő férfit. Rontó faarccal, alázatosan bólint- gatott. — Természetes, természetes... Mit is tehetett volna egyebet ezek ellen a forróhevű urak ellen, a me­gyei igazgató ellen? Sólyom Gyula a cigányra kacsin­tott s miután nyelve hegyével bele­szórt csábos bajuszába, nekitcká- sodva dalolni kezdett. Szeme sar­kából szemtelen nyilak lövöldöztek az „Amazonba“’ betonozott tüzelő­állások közé. „hej de! Lenne csak egry ilyen kedves, szelídszavú párom“. Rontóné elbájolva engedte likőr­áztatta állát vízszintesen tartott kezefejére. Kék szemét szűzmáriá- san az égre fordítva hasította a férfival együtt... Megértőn, bele- egyezőn. „Én lennek a legboldogabb ezen a világon,“ A kiadós ebéd és ivászat végén egyedül Rontó Béla állt ugyanolyan határozatlanul két csontbör lábán, mint ahogy idejö­vetelükkor lálbatlankodott közöt­tük. Egész idő alatt rendkívül fe­szélyezte, hogy nem tudott bele­szólni a társaság csevegésébe. Nem mert, hiszen remegett volna a hangja. Mi újat, érdekeset tudna ő mondani ezeknek a nagyvonalú férfiaknak? Csak úgy dől róluk megyei mivoltuk s bővérűségük fölénye. Legbelső értékelése szerint kihá­mozta a vendégekből, bogy azért ők is közönséges halandók, az ügyeket ugyanolyan rendszer sze­rint intézik, mint ahogyan ő végzi dolgát. Csak ők megyei szinten. S ez a fogalom, „megyei”, félő tiszte­letet keltett benne a temperamentu­mos, belevaló, szuggesztív hatású erős férfiak iránt. Mint minden gyáva, meghunyászkodó, testi adott­ságai miatt is alárendelt szerepre kárhoztatott férfi, ő is lerakta aka­ratának minden fegyverét a győze­lemre rendelt hímek előtt. — Ö, bocsánat — fogta meg kér- lelően az acéltestű igazgató vállát, pedig az lépett az ő lábára, míg a kijárat felé csetledezték. Bocsánatot könyörögve engedett felesége öklének, mikor a cigányok felé intve eszébe juttatta, hogy ne­ki dukál kirukkolni a vendégek helyett. Hajlongott, makogott a prímás sóvár tekintete bűvkörében s ijedtében egy szép egészséges százforintost gyűrt a markába. Csak a kapun kívül merészelt megereszteni egy félénk sóhaj félét. fLt indenki utat engedett a te- ktotélyes csoportnak. Közé­pen Erzsiké asszony virult, mint egy kékszemű Carmen. Csípőjét himbálva juttatott kegyéből a ven­dég férfiaknak, ide is, oda is ser­dülve egy kicsit. A gavallérok tele­aggatták már vásárfiával. Három léggömb öklelőzött a feje felett. Ruhája vállgombjára akasztva tol­las majom ugrált gumiszáron. Re­pedt vigyorgással csúszkált a lép­tek ütemére az asszony domború mellén s hátulját kedvtelve verdes- te a zsorzsett-halmokhoz. —• Maradjanak csak! — tolta szét hódolóit Erzsiké — most én veszek maguknak vásárfiát. Az egyik jó- téksátamál tűnt el a vásárlók kö­zött. Dühösen, megbotránkozva fordí­tották hátra fejüket, akiket erősza­kosan félretolt a kirakatnál. Rájuk se hederített, mindenkit levegőnek nézett s folyvást fecsegve kotort a játékok, csecsebecsék között. — Tessék felszámolni ezt a há­rom kakas-trombitát — harsogott túl mindent követelőzőén ;.. Vár­jon csak, még ezt a negyediket, ezt a kappanformájút is számítsa — röhintett közönségesen. Azt a trom­bitát az urának vette- Míg a pénzt nyújtotta, gyorsan szemügyre vette a többi vevőt. — Szabadság, kedves elvtársnő! — folyt rá mézédes mosolyával Botó'- néra, aki éppen pici locsolót válasz­tott a kisfiának. <= Jaj. nem is találkoztunk a szerdai aktivaülés óta. Hát-.: hát..; Ne vegye hízelgésnek elvtársnő, de ilyen tömör, ilyen harcos előadást a nők megbecsülése mellett még nem hallottam Tudja, csak úgy húzták a nyakukat a férfiak, aki' két kipellengérezett. . Gratulálok elvtársnő.:. Szabadság elvtársnő. Üdvözlöm Botos elvtársat! ára­dozott Rontóné. Az elvtársnő azt se tudta, hová legyen restelkedésében. Kínosan mosolygott, menekülő mozdulatok­kal hárította el magáról a dicshim­nuszt, de tehetetlen maradt a lero­hanó szóáradattal szemben. Öontóné már újra díszkísétrete-**■ köréiben viháncolt. Kacéran dugdosta a három megyei férfi szájába a pléhkakas trombitát, majd elkomolyodott. Gyilkos nyu­galommal fogta meg férje tarkóját az egyik kezével, a másikkal meg száját csücsörítve, óvatosan illesz­tette Béla szájába a kappanformájú dudát. — Nesze szívem. Ezen még tudsz valamit. A három vendég részegen, győze- lemittasam röhögött a levegő után kapkodó hivatalnokon. Rontóról dőlt a verejték, majd az eszét vesz­tette kínjában. Az egész város előtt csúfat űz belelőe ez a feneketlen szuka-kút Agyát elborította a vér s minden­ről megfeledkezve rontott volna fe­leségének. De ezt csak elképzelte- A valóságban e nagy tetthez hatal­mas lélegzetet kellett vennie. Igenám, de a levegővel együtt a kappanduda hosszú pléhhátulját is beszippantotta. Egészen a torkára szaladt, öklendezve, lilán fuldok­lóit. Az asszonynak kellett hátba- vemi, hogy magához térjen. CFol.vt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom