Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-13 / 165. szám

2

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

1956. július 13

IFJÚI ÖRÖMÖK ÉS GONDOK

Mintha e»ah összebeszéltek volna, ismét egvszerre kaptunk levelet két fiatal levelezőiktől, Sass Páltól és Fehér Páltól. Mindketten a jászberényi gimnázium tanulói voltak és most — az érettségi után

— szüleiknél töltik a nyarat. Ez- idáig fő’eg az iskola életéről írtak, másokról, a mások munkájáról, eredményeiről, most egy kicsit magukról vallanak. Ifjúi örömök és gondok csendülnek ki soraikból. Talán nem veszik rossznéven, ha baráti levelük egy-kót részletét, gondolatát itt a nyilvánosság előtt is felidézzük. Sass Pali többek között ezt írja:

„Az elmúlt hónapokban sok munkám volt. Nem változott a dús program az. érettségi után sem, mert mint a Néplap Is megírta, résztvettünk az árvízsújtotta Mohácssziget újjáépítésén. Amikor hazaértünk Mohácsról, itthon a kezembe nyomták a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola felvételi behívóját. Matematikából írásbeli, kémiából és növénytanból szóbeli”

— értesítettek. Csekély 10 napom volt csak hátra a jelvételig. Ez elég sok idő lett volna, de az volt a baj, hogy az általános gimnáziumban a IV. évben nem tanultunk kémiát és így bizony már jól elfelejtettem a dolgokat. Abban az időben sok eső esett, így szüleimnek is segíteni igyekeztem a mező- gazdasági munkában. Félnap tanultam, félnap dolgoztam s július 4-én mentem be a főiskolára. Nem vagyok jósló, de úgy érzem, hogy a felvételi vizsgán elég jól megfeleltem. most már csak azért izgulok, hogy felvesznek-e, vagy sem. Nagyon szeretném, ha felvennének.

— A fe vételi vizsga után idehaza arattunk, most a kukoricát kapálom. de nagyon meleg van és egy kicsit bejöttem pihenni. Pihenés közben írtam ezt a pár sort. , Bele vagyunk fúlva a dologba” — mondogatják felénk. Valahogy én is így vagyok. — Amint a levélből is látszik. Sass Pali izgul, de bizakodva várja a felvételi eredményét. Arról nem ír, hogy mit tenne akkor, ha mégsem vennék fel? Vajon elkeseredne-e? Érdekes lenne erről is tudni a véleményét.

Fehér Pál levelében már több az aggódás további sorsa miatt, idézzük sorait:

„Már írtam a szerkesztőségnek, hogy a gimnáziumnak mind a négy osztályát kitűnő eredménynyel végeztem. Ezzel összehasonlítva az érettségi eredményét, bizony ez rosszabb lett. Maitematikából egy négyes becsúszott, éppen abból a tantárgyból, amelyet legjobban szerettem s amelyből az országos tanulmányi versenyen is bejutottam a döntőbe. Eredeti célom az volt, hogy szovjet ösztöndíjas egyetemi hallgató leszek a gimnázium elvégzése után. A felvételi kérelmet elfogadták s a negyedik osztály folyamán külön tanultam fizikát, kémiát, párttörténetet — oroszul. A felvételi vizsgán nagyszerűen megfeleltem. Az írásbeli és szóbeli is ötös lett. Mégis jött az értesítés, hogy nem vettek fel. A lehető legjobban összetörve s fedúlt lelkiállapotban utaztam fel Budapestre, hogy felvételi vizsgát tegyek a Közlekedési és Építőipari Műszaki Egyetem mérnöki kairára. Fizikából ötösre, matematikából már gyengébben sikerült a felvételi. Most az egyetem döntését várom.

Jól tudom, nem mehet mindenki egyetemre, csupán az arra érdemesek. Nem irtózom a termelő munkától sem, de úgy érzem, hogy ha négy éven át kitartóan és szorgalmasan tanultam s ilyen eredményi értem el, én is érdemes vagyok egyetemi felvételre. Még nem tudom az egyetem döntését, de ha a matematikából és rajzból való gyengébb felvételezés miatt nem vennének fel. magam sem tudom, milyen lelkiállapotba jutnék.” Aehéx dolog Fehér Palinak megnyugtató választ adni, hiszen nem tudni, mi lesz a döntés, felveszik-e az egyetemre. Reméljük, hogy nem csak az érettséginél „becsúszott” négyes és az izgatott lelki- állapotban lefolyt felvételi vizsga eredménye esik maid latba, hanem a négy évi tiszta kitűnő tanulmányi átlaga is bizonyítója lesz szorgalmának, igyekezetének.

Nem ismerjük a szovjet ösztöndíjról való lemaradásának igazi okait sem, lehetséges, hogy csupán létszám kérdése volt az egész, vagy lehettek nála még jobb (ez ugyan viszonylagos dolog ezeset- ben) eredménnyel rendelkezők is. Az azonban már elgondokoztató, hogy a külföldi ösztöndíjra számításba jövő fiatalok — mint Fehér Pál is — már eleve abban a tudatban c'hetnek. hogy jó tanulmányi eredmény esetén kimenetelik biztos Az egyévi előzetes fel- 1- -szülés óf felkészítés tervszerűségre mutat, ereje megfeszítésére ösztönzi a diákot, a nemleges válasz viszont — kellő indokolás nélkül — csalódást, k> ábránd ülést kelt. Egyetlen példa alapján nem lehet megítélni, de mégis arra kell következtetnünk, valami módszerbeli hiba lehet ezen a téren és nem ártana, ha az illetékesek felfigyelnének rá.

Nyílva marod még az a kérdés, mi lesz, ha Fehér Palit még sem veszik fel — a nyilván jobb hijján választott — hazai egyetemre? Mi lesz. ha másodszor is csalódás éri? Talán kár is erről elmélkedni, majd eldől — véiekedhetik az ember. De nem csak egy Fehér Pál van, az egyetemi férőhelyek létszáma a jelentkezőkhöz képest nem nagy, nemleges válaszra mások is el lehetnek készülve.

. Nem irtózom a termelő munkától” — frja őszintén levelezőnk. A tények azt mutatják, hogy az érettségi egyre több fiatal útra- valója lesz. Csak Szolnok megyében, az általános iskolát végzettek 50 százaléka középiskolába megy az idén. Az érettségi valamikor kiváltság volt, vagy keservesen megszerzett menedék, maholnap a legtermészetesebb tanulmányi képesítés. A technikai színvonal emelkedése az egész világon a képzettebb munkaerőket igényli máris. Egyre inkább érettségizettek kellenek iparba, mezőgazdaságba, hivatalokhoz stb. A „nem irtózom” szót tehát fel kell váltania a „szívesen választom” kifejezésnek. De ez nem könnvű dolog, különösen annak, aki hivatást érez a magasabb képzettség megszerzésére s úgy véli, erre csak az egyetemi tanulás nyújt lehetőséget. Aki erre tett fel mindent, mert talán bíztatták rá neve'ői is, és most csalódást érez.

Kedves Fehér Pali. idézhetnék példákat is, de magad is tudod,

hogy ma már sokezren vannak hazánkban olyanok, akik napi munkájuk mellett esti vagy levelező tagozaton folytatnak egyetemi ta- numányokat. Van tehát mód, hogy a termelő munka mellett is elérjük céljainkat, a magasabb képesítés megszerzését. Igaz, hogy ez nehezebb, de éppen a gyakorlattal párosítva sokszor mégis előnyösebb. Nincs ok tehát a kétségbeesésre az elébed tornyosuló nehézségek láttán. Gondolj azokra, akik tizenegvnehány évvel ezelőtt mit nem adtak volna az olyan lehetőségért. mint a levelező oktatás, s akik ma idős fejjel tanulják mindazt, amit Te még fogékonyan, fiatalon mégis csak köny- nyebben sajátíthatsz el.

Természetesen akárhogyan is nézzük, a tüskét nem lehet egyszerűen kivenni az ember ujjából. Fáj az még azután is. És most az jut eszünkbe, mennyivel könnyebb lenne ezeknek a fiataloknak az élet nehézségeivel és néha sikertelenségeivel való szembenézés, ha igazán az „Életre” nevelték volna őket. Ha nem csupán az egyetem kaouján va’ó síma bejutásban látnák a célt, hanem sokkal jobban ismernék az onszá aépítő munkálok. parasztok gondjait is. melyből vészt vállalni nemcsak egyetlen úton és módon lehet. Még többet kellene tenniök ezért az ifjúság hivatott nevelőinek.

Végeseiül: nem akartunk menlevelet kiállítani azok számára, akik még nem tudtak leszokni az ifjúsággal való bánásmódban — a felvételek intézésénél is — a megrögződött adminisztratív módszerekről. A fiatalok is tapasztalhatják, hogy pártunk, kormányunk milyen élesen elítéli ezeket a hibákat és következetesen harcol ellenük. Fehér Pál levele is azt mutatja, van még tennivaló ezen a téren. F. T. P.

Dag Hammarskiöld saitóér'ekezfete Be'gráthan

Belgrád (Tanjugl Dag Hammarskiöld az ENSZ főtitkára szerdán Belgrádban saltóértekezletet tartott.

Az újságírók megkérdezték, véleménye szerint reálisabbak-e ma a kilátások a leszerelésre, mire az ENSZ főtitkára így válaszolt:

— Én a derűlátó kisebbséghez tartozom, amelynek igaza van. Derűlátó meggyőződésem a leszerelés tekintetében több tényen alapul. A kölcsönös megértés tekintetében már történt némi előrehaladás. A leszerelésre vonatkozó egyezmény létrehozását nagyban elősegíti a vi- lágközvélemény általános politikai nyomása, valamint a minden országban érezhető gazdasági és pénzügyi nyomás.

Az ENSZ főtitkára ezután üdvözölte egyes kormányoknak fegyveres erőik csökkentésére irányuló intézkedését,

Arra a kérdésre, hogy ítéli mec a közelkeleti helyzetet. Dag Hammarskjöld kijelentette, a helyzet ma 1obb. mint korábban volt.

Ezután megkérdezték az ENSZ főtitkárát, vajon hasznosnak tart- ja-e az olyan látogatásokat, mind például az egyiptomi köztársasági elnök, illetve Nehru miniszterelnök látogatása Jugoszláviában? Dag Hammarskjöld így válaszolt: Teljesen elégedett vagyok az ilyen érintkezésekkel, amelyek voltaképpen az ENSZ javát szolgálják. Ut az államférfiak személyes érintkezéséről van szó. az ENSZ céljai pedig éppen az országok közötti ió és baráti viszony megteremtésére irányulnak. Véleményem szerint az ilyen látogatások pozitívak és sokban hozzájárulnak a békéhez. (MTI)

A Német Szcc;áldemokrata Párt kongresszusán több felszólaló a Németország két része közötti tárgyalások fe'vételét követelte

Berlin (MTI). A Német Szociáldemokrata Párt müncheni kongresszusán Ollenhauemek, a párt elnökének beszámolója után megkezdődött a vita. Szerdán mintegy 30 küldött szólalt fel. Közülük többen határozottan szembefordultak a pártvezetőségnek azzal az álláspontjával, — amit Ollenhauer is kifejtett — hogy a pártnak el kell vetnie a Német Demokratikus Köztársasággal való közvetlen tárgyalások gondolatát.

A szerdai ülésen a párt vezetősége több javaslatot terjesztett a kongresszus elé. E javaslatok egyike, amely a hadkötelezettség kérdésében foglal állást, leszögezi, „A Szociáldemokrata Pártnak az a célja, hogy megváltoztassa az elhibázott kül- és katonai politikát, vegye revízió alá a fennálló szerződésszerű kötelezettségeket, és szüntesse meg a hadkötelezettséget”. A pártvezetés ’ azt ajánlja a kongresszusnak, hogy hagyja jóvá a párt parlamenti csoportjának a bonni szövetségi gyűlésen a hadkötelezettség! törvényjava lat tárgyalásán tanúsított magatartását.

A szavazás során a kongresszus elfogadta az ország újraegyesítésére, a Német Demokratikus Köztársaság helyzetére, az általános politikai irányvonalra vonatkozó javaslatokat. Ezzel a kongresszus elfogadta az Ollenhauer beszámolójában elhangzott fő követeléseket, — viszont nem vette tudomásul több körzeti szervezet követelését a hadkötelezettség elleni harcban a parlamenten kívüli eszközök fel- használására és a Német Demokratikus Köztársasággal való közvetlen tárgyalásokra.

Az Angol Békebizottság Főtanácsa az aiomfegyver- kisérletek ellen

London (TASZSZ). Az Angol Békebizottság Főtanácsa nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy , a nemzetközi leszerelésre az egyetemes béke, valamint Nagy-Britannia biztonsága és gazdasági jóléte érdekében egyaránt szükség», van. Az óriási fegyverkezési kiadások komoly gazdasági nehézségeket zúdítanak Nagy-Britan- niára. számos iparágban nagy munkanélküliséget okoznak és a lét- fenntartási költségek állandó emelkedését idézik elő. (MTI).

Egységes, új termelői árrendszert vezetnek be

Az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével, miniszterek bevonásával bizottság alakult, amely felülvizsgálja az érvényben lévő termelői árakat, javaslatokat tesz az egységes, új árrendszer kialakítására.

Mi tette szükségessé az új termelői árrendszer kialakítását?

Erről a kérdésről az alábbiakban tájékoztatta a Minisztertanács illetékes osztálya a Magyar Távirati Irodát.

1946-ban a forint megjelenésekor lényegében a felszabadulás előtti termelői árrendszert vettük át. Ezeket az árakat az elmúlt esztendőkben többször módosították, termelői árrendszerünk még így sem tartott lépést az önköltség alakulásával. Igen sok árucikknek, mint például a szénnek ára alacsonyabb az önköltségnél. Ezért az ilyen termékeket előállító üzemek állami hozzájárulásra, dotációra vagy veszteségtérítésre szorulnak, ami ígéri nagy mértékben szüli a bürokráciát, s ugyanakkor nem ösztönöz önköltségcsökkentésre, a munka ésszerűsítésére. Az állami hozzájárulásból következő átutalások sokezer munkaórát vesznek igénybe, s az esetleges késedelmes folyósítáok nem egyszer pénzügyi zavart okoznak egyik-másik vállalatnál.

Az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével működő bizottság most körültekintően megvizsgálja termelői árrendszerünket, az árak módosításával kapcsolatos javaslatait a Minisztertanács elé terjeszti s előreláthatólag elérjük, hogy az új árak életbeléptetése után a jövő év során megszűnik az állami dotáció. A termelői árak emelése természetesen nem befolyásolhatja a fogyasztói árakat, mert az árkülönbözetet a kormány a forgalmiadó csökkentésével pótolja. (MTI).

JMoJtáciró L jötte h.,.

Iskoláink diszistái, akik a mohácsi építkezésen részt vettek, sok élménnyel tértek vissza. Ezek a fiatalok derekasan helytálltak az építkezési munkálatokban. Ezt mutatja az is. hogy a 38 fiú 1500 köbméter anyagot termelt ki. Az évzáró ünnepélyen egy DISZ jelvénnyel ellátott mohácsi vörös téglát adtak át zz iskola igazgatójának. Ilyen téglákból építik újjá a fiatalok, az árvíz által megrongált Mohácsot. A téglát a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium emléktárában helyezték el.

HARMAT ILONA Jászberény, Gimnázium.

TÓTH ISTVÁN

A KUJON

(41.)

P iste neki feledkezve itta em- * lékezetébe Piroska újonnan felfedezett vonásait. A piros ruha érettebbnelt, zamatosabbnak mutatta. A pelerines gallér alól asz- szonyosan, frissen barnállott elő selyemfényű karja. Kecsesen előregörbülő válla már sejttette az asszonyos határozottságot.

Gesztenyebarna hajának egyik türelmetlen hullámában tovább élt, tüzelt a vörös rózsa. Kedvesen moccanó szája hajlásába pajtásiari szelíd, csókra kérő hívást adott a foga gyöngyei végén pirosló iny- csipke.

Veled vagyok, tied vagyok, nálad maradok — Ígérte minden vonása a bogánszemű kislánynak. Amit sok férfi nem tud feltételezni a nők belső erejéről, érzékenységéről, különösen csal! ha saját vágyuk vezeti őket, Pista meggyőződhetett ró’*, mennyire együtt rezzen lelke minden apró változásával a kislány szíve. Tudta, hogy Pista tudatának, érzéseinek nem is a legmélyén mindig ott van a harmadik. a Zoltán léte. Lehetett-e szebben, megnyugtatóbban bíztatni a fiút. mint így?

— Ha veled lehetek, semmitől nem félek. Olyan biztonságos itt melletted ... Nem is szakíthat el többet senki tőled ;;:

Pista szeme elmondta, amit szóval soha nem lehet olyan pontosan kifejezni. » •

Súlytalan, könnyű álmodozásából megint felrázta Rontóné éles hangja.

_ Az a Koczog a munkacsapat^ vezetőm. Nagyon rendes,

megbízható középparaszt.

Teljesen belenyomta homlokát a

menjou-bajuszú igazgató duzzadt, egészséges arcába s úgy mutatta a helyi lap első oldalán látható alcímet.

— Itt meg magáról írnak — elvtársnő. Gratulálok — használta ki az újabb kézfogási lehetőséget a megyei ember s most igen sokáig és beszédesen szorongatta az asz-’ szony odaadó kezét.

Rontóné visszább húzódott, hosz- szú sóhajjal támasztotta hátát a szék támlájához. Közben egy kicsit kíjebb tolva jobb lábát, félreérthetetlenül a férfiéhez szorította lábszárát.

— Rólam, az új tagról is írtak utoljára.;. Ott is csak á brigádvezető a valaki. A nyavalyás újságíró milyen hosszan lelkendezik, hogy Botosék új bútort vásárolnak. Pedig én legalább ötször any- nyi ideig beszéltem neki, mint a brigádvezető, aki inkább szabadkozott, hogy minek írnak róla.

Az asszony hangja merő szomorúsággá változott. Ernyedten le- csuklott a feje. Nagy. hódító kék szemét lemondóan függönyözte le lusta szempilláival s míg jobb kanját hanyagul féktette el ölében, bánatosan pihegő keblét kihívóan lefeszítette. Ügy indult láthatatlan támadásra az „Amazonba” hegyesített két domb a megyei férfiak szövetségét keresve, mint két kivédhetetlen össztűz a betanállás- ből.

— Persze, a brigádvezetőről illik írni, mert a felesége ... eh, nem is mondom az elvtársaknak, mert a végén rámfogják, hogy fúrni akarok. -.;

— De minket nagyon érdekelne --- készségeskedett az igazgató

szomszédja, egy zsávolynadrágos, nagy csendes fejű szőke megyei férfi.

— Igazuk van, ha már elkezdtem, nem nyelem le a végét. ... Ha sejtenék, mennyi összekuszált ügy halmozódott fel a mi brigádunkban. Csak azért, mert a városi pártbizottság ágit, prop. osztály- vezetője a bangád vezetőnk felesége.

_ U ogy-bogy ? .;. Ez érdekes.:; — ösztönözte térde véletlen találkozásával az igazgató.

— Ügy hogy;. > marja a középparasztokat Botos.:; Úgyhogy nem lehet más vélemény, csak amit Botos mond... Úgyhogy az üzemi konyhán az államot becsapva főztek meg négy birkát, mert a brigádvezető összejátszott a vén, agyafúrt juhásszal.:. Ügyhogy mióta abba a brigádba kerültem, engem csak rúg, vág a brigádvezető. Mert nekem fejlettebb politikai meglátásaim vannak, mint bármelyiküknek a brigádban, mert a gépállomásról kerültem oda.;; Cs.... cs... csak az én önérzetemet szét kell morzsolni, mert tudja, hogy nagyobb tekintélyem lenne, mint neki..: — potyogtak a hamis könnyek az asszony szeméből.

A jókötésű megyei ember részvevőén vigasztalta és gyógyírt osztó tenyerével ismételten szárít- gatta a menyecske combján a zsorzsettje ivódó könnycseppeket.

— Jegyezd csak fel, majd átszólunk a megyei tanács mezőgazda- sági igazgatóságának: ellenőrizzék le ezt a helyzetet — utasította hivatalos fontoskodással egyik tarn ulusát az igazgató.

Rontóné lemondóan legyintett.

— Akkora engem összezúznak, megfőj tanak.

De már nem hulltak a könnyei, sőt legfelajánlkozóbb mosolyával ringatta még hevesebb vágyhullámba a hamisbajuszút:

tfoezog Pista mindent hallott, mindent látott. Tiszta szerelmének soha meg nem ismétlődő édes perceibe úgy rontott bele Rontóné csábítással beadott hazugsága, mintha valaki moslékot öntött volna az asztalukra. Ismerte Botos brigádvezetőt. Szeretett volna odakiáltani a lakomában elmerült társaságnak, hogy ne higyjék egy szavát se annak az asszonynak. Az apjáról sem minden igaz egv idő óta, hiszen két lovat tart odahaza. mennyit hiányzott már mostanában, csakhogy spekuláljon, szénát lopott a szövetkezetből.

De mit szólnának ezek a megyei elvtársak? Taknvos kölyök mér. Tizenhét esztendős. Nem Is tagja még a Május 1-nek, bár régen szeretne bent lenni.

— Menjünk innen Piroska mert felbontom ezt az asztalt — hívta feldúltan a kislányt,

— Hát veled mi történt? — csodálkozott a lány s értetlenül próbálta kilesni, mi hozta ki sodrából a legényt.

Pista ezután beszólt, neki legtitkosabb terveiről, hogy három gimnáziumi osztálya mellé szeretne vizsgázni a negyedikből is. tTtána szeretne dolgozni a kísérleti gazdaságban.

— Nem nyugszom, míg meg nem találjuk azt a búzafajtát, ami a vidékünkön legtöbb termést ad majd.

(Folyt, köv.)