Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-12 / 164. szám

SZOLNOKI NAPIÓ Ömlik az arany a közöny pusztaságán Szándékosan választottam a fen­ti címet. Móricz Zsigmond bizonyára nem haragudna a plágiumért. Amikor ugyanis az alábbiak tudomásomra jutottak, emlékezetes karcagi ri­portjának a címe ugrott a szemem elé: „ömlik az arany a karcagi pusztán.” Hát valami ilyesmiről van szó. De ne vágjunk a dolgok elébe. A minap a strandról jövet fiatal röntgenorvos barátom azzal a ja­vaslattal állt elő, hogy gyerünk a halászcsárdába vacsorázni. El is mentünk. Amint a felségesen csípős ha­lászlevet kanalaztuk, az asztalunk mellé telepedett Gaál Pál elvtárs, a Szolnoki Papírgyár igazgatója is. Valami értekezletről jött, amelyet részvétlenség miatt nem tartottalt meg. Már a sörnél tartottunk, mikor hirtelen eszembe ötlött, hogy an­nakidején megjelent ,a lapunkban egy cikk, lehet már félesztendeje, vagy annál is több, dr. Molnár László írta, a szalmaeellulózegyár főmérnöke, de azóta se hallottam a cikkben foglaltakkal kapcsolat­ban semmit; A cikkben arról volt sző, hogyan lehetne a szalmaeellulózegyár egyik melléktermékét, a szulfitos lúgot hasznosítani. Nem szándékozom most kitérni a szulfitos lúg felhasználásának különféle területeire. Annyit azon­ban szükséges elmondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fa-cellulóze gyáraiban mellékter­mékként keletkező kálilúgot — igen ügyes elgondolással — maka- dám- és földutak portalanítására használják fel. Nos, a német kísérletek és ered­mények nyomán felvetődött a gon­dolat, nem lehetne-e a Szolnoki Szalmaeellulózegyár melléktermé­két, a szulfitos lúgot hasonlókép­pen hasznosítani. 4 kísérletek azt bizonyították, — lehet, sőt nagyon is lehet. Meg is kérdeztem Gaál Pált, mi a helyzet ezen a téren? Csak le­gyintett. — Naponta mintegy 25 000 liter szulfitos lúg melléktermék ömlik bele a Tiszába. Mi nem tudunk vele mit kezdeni, akik pedig tud­nának, nem törődnek vele. Tovább érdeklődtem. Látható bosszúsággal felelt: — A tavasz folyamán csak hosz- szas könyörgés és kérés után sike­rült a Köztisztasági Vállalattól ön­tözőkocsit kapni, hogy „nagyüze- mileg” is kikísérletezzük, valóban eredményesen portalanít-e szulfitos lúg? — És? — És? j s» A papírgyár melletti utcát öntöztük végig. Hetekkel ez­előtt. Még most sem porzik. — Azóta? — Azóta semmi. A lúg ömlik a Tiszába, a Köztisztasági Vállalat azonban nem is érdeklődik utána. Csak ültünk és hallgattunk. Egy- szercsak megszólalt a fiatal rönt­genorvos. — Érdekes;.: Jó lenne a Köz- tisztasági Vállalat vezetőit egyszer elvinni az egyik röntgen-rendelőbe. Nézzék meg, hány TBC-s fertőzést okoz a por, gyerekeknél, felnőttek­nél. Aztán nem beszéltünk róla töb­bet. Ebben a cikkben azonban — Mó­ricz Zsigmand szavával — elkiál­tom: „Emberek! ömlik az arany a közöny pusztaságán!’1 4 járműveit nyomán kavarog a por az utcákon, 25 000 liter szul­fitos lúg folyik el naponta a Ti­szába, s folyik vele gyermekek, felnőttek egészsége is. Ne engedje ezt a sok-sok hasz­nos intézkedésével a város lakói érdekében egyre többet cselekvő tanács! Péteri István Szolnoki „lucaszéke“ avagy mikor készül el az OFOTÉRT bolt ? Még az elmúlt évben történt, hogy a szolnoki OFOTÉRT bolt becsu­kott és a Beloiannisz út egy másik üzlethelyisé­gében ütötte fel a ta­nyáját, a régi helyen pedig hozzákezdett a Tatarozó Vállalat a he­lyiség újjáalakításához. Teltek-múltak a he­tek, a tél folyamán iz­zó szénnel telt vaskosa­rak kucorogtak a helyi­ség sarkaiban vöröses fényt sugározva estén­ként az utcára, aztán hogy tavasz lett, néha- néha még látni lehetett, hogy tesznek-vesznek a helyiségben, — később azonban már senki sem fordult meg az üzlet­ben. Már júliust írunk, de a kirakat úgy tátong a könyvesbolt és a KERAVILL, között, mint a kihúzott fog he­lye. A járókelők már ter­mészetesnek veszik, hogy a boltot még min­dig nem építették át. Ugylátszik azon az el­ven vannak, hogy ha Budapestnek lehetett 1 évekig körülácsolt Neiv- York palotája, Szol­noknak mért ne lehet­ne egy állandóan épülő OFOTÉRT boltja. Amint hallom, mos­tanában baj van a bolttal. Az OFOTÉRT budapesti központja el­határozta, hogy az üz­let portálját üvegbeton­ból építteti meg. Ebbe a városi tanács VKG osztálya nem ment be­le azzal az indokolás­sal s helyesen, hogy egy épületen belül ne legyen eltérő stilusu portál. Ugyanakkor helyszíni szemlét is tar­tottak s megállapítot­ták, hogy az építkezés során eltértek az elő­zőleg jóváhagyott terv­től s megcsonkították az eladóteret. Az ügynek további fejleményei vanak. Az OFOTÉRT, mivel a terv ellenére már eddig megépített részt le kell bontani, ismeretlen tet­tes ellen feljelentést tett. Hogy az ügynek mi lesz a vége, nem lehet tudni. Annyi azonban bizo­nyos, ha így halad az építkezés, a szolnoki OFOTÉRT üzlet — a város lakóinak legna­gyobb örömére — to­vábbra is jellegzetes színfoltja marad a Be­loiannisz utcának, idő­vel pedig — műemlék­ké válván — a város idegenforgalmát lesz hívatva fellendíteni. (Koszorú). Túlfolyik, vagy nem folyik túl, s ha nem, miért nem ? Ezen a nyáron éppen hat eszten­deje lesz, hogy szolnoki lakos va­gyok. így hát volt alkalmam és módom a város életének különböző területeiről egynémely tapasztala­tokat gyűjteni. Egyik ilyen tapasztalatom, s azt hiszem, hogy a kánikula idején nem elvetnivaló tapasztalat az, hogy a szolnoki strandon baj van a vízzel. Voltak nagyobb bajok is, hiszen évekkel ezelőtt a strand kö­rül járva a nyári hőségben mo­csár-szag csapta meg az ember or­rát, mivel a vizet nem valami gyakran cserélték. Volt is aztán bőrfertőzés, miegymás. A vízzel való baj most kisebb, de bai. A íürdőzők baja, a Fürdő- vállalat vezetőinek azonban öröme lehet, különben érthetetlen, ami alább következik.­A minap felfedeztem - a strand házirendjét. Ennek 7, §-a az első bekezdésben határozottan leszö­gezi, hogy a víz állandó cserélő­dését túlfolyással kell biztosítani. Azóta állandóan figyelem a túl­folyást, sőt figyelésére olyan ős strandszakértőket is felkértem, mint a Szolnoki Dózsa vízilabdá­zói. A víz azonban nem folyik túl, nem folyik az istennek se, sőt, hogy csak egy csepp se folyjon, még a hullámfogóig sem ér, hanem alatta hullámzik vagy tíz centimé­terrel, enyhén ringatva hátán a piszkot. Egyszóval a víz nem folyik túl, nem cserélődik állandóan; Nem hiszem és senki sem hiszi, hogy ez hanyagság. Inkább arról beszélnek az emberek, hogy a víz­zel való takarékosság prémiumot jelent a Fürdővállalatnál, mert a víz köbmétere ennyi és ennyi s ha ennyit és ennyit megtakaríta­nák ; .- j Ne takarékoskodjon a Fürdővál­lalat a vízzel, s ne csak a jogait gyakorolja, hanem a saját házi­rendjében előírt kötelességeit is. A városi tisztiorvos pedig ellen­őrizze ezt és szigorúan. A fürdő látogatóinak egészsége megköve­teli. (—i —n) a NAPLÓ CIKKEI nyomén 4 dolgosók kívánsága,6* A Szolnoki Naplő, július 3-i szá- mában „A dolgozók kívánsága” című cikkünkben kifogásoltuk, hogy egyes kiskereskedelmi kenyér elárusító helyek későn jutnak ke­nyérhez. A Szolnoki Sütőipari Vállalattól levelet kaptunk, melyben elismeri, hogy tényleg van olyan áruda, amely 8—9 óra között kapja meg az első kenyérszáiítmányt. Ennek az az oka, hogy a vállalat 7 ke­nyérszállító kocsijára egyenként 4—6 áruda jut. Ezek kiszolgálása reggel 6 órakor kezdődik, de az nem megoldható, hogy minden áruda reggel 6 órakor, illetve egy időben kapja meg a kenyeret. Véleményünk szerint helyes len­ne, ha a kiskereskedelmi boltok annyi kenyeret rendelnének előző napon, hogy az a másnap reggeli friss szállításig elegendő legyen. A másik dolog pedig: a kiskereske­delmi vállalatok az odaérkezőékor azonnal vegyék át az árut, hogy a kenyeret szállító kocsinak ne kell­jen feleslegesen várakoznia. Készül az ebéd a táborban D firapL „ y .«M minta Vörös Csillag filmszínház: Csütörtök­péntek: Csínytevők. Szovjet filmvíg- játék. Tisza filmszínház: Csütörtök-péntek: A 45-ös körzet nem válaszol. Kalandos, színes szovjet film; Kert mozi: Csütörtök-péntek: Rigo- letto. Olasz operafilm. Verdi, a nagy zeneszerző operája nyomán. Járműjavító kultúrotthon: Csütörtök: Nápolyiak Milánóban. Péntek: Kati és a vadmacska, Magyar természet-film; A szocialista törvényesség kérdései A 7T/7 klubestje A Társadalom- és Természettudomá­nyi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének politikai szakosztálya fo­lyó hó 12-én, csütörtökön este 8 órai kezdettel vitát rendez szolnoki klubhe­lyiségében -,,A szocialista törvényesség kérdései“ címmel; A klubesten dr. Dankó Sándor, a megyei bíróság ta­nácsvezető bírója tart bevezető elő­adást arról, hogy mik a garanciái az állampolgári jogok védelmének a bün­tető eljárás során. Vidáman telik a nyári vakáció. A szolnoki tanulók egy része úttörő tábor­ban tölti idejét, ahol nevelői felügyelet mellett a napozás, szórakozás mel­lett növény, állat, bogár gyűjtésével és útjelek tanulásával is foglalkoznak. Képünkön Radóczl Erzsébet, Balázs Éva, Hajdú Edit, Rontó Erzsébet, Tóth Margit, Csepka Éva és Czudor Julianna, a Kassal úti iskola úttörői a Tisza parton a Dohányfermentálóval sz emben ebédfőzéshez készülődnek. 1100 esstendof Augusztus 1-én nyitják meq az egyetemen a Járműjavító kiállítását ság idején használtak. Látni lehet majd az első mozdonyt, az első szolnoki vasútállomás modelljét. A kiállítás méreteire jellemző, hogy öt dolgozó egy héten keresztül csomagolta a Budapesti Közleke­dési Múzeumbem azokat az anya­gokat, amelyeket három hét alatt a megye lakosainak bemutatnak. Az is bizonyítja a kiállítás nagy- szerűségét, hogy még messze van augusztus elseje, de a Műszaki Egyetemen már megkezdődött a bemutató eszközök elhelyezése. A Járműjavító dolgozói a három hét alatt úgy mutatják be az üzem és a vasút 100 évét, amelyre példa az ország életében vidéken még nem volt. A vasutas napra még egyéb meglepetést is tartogatnak. A Jár­műjavító elmúlt 100 éves történe­tét könyr alakban is kiadjak. A kultúrotthon falára pedig vörös márványtáblát helyeznek el az évforduló a Mal­mából. Az üzem dolgozói a vasutasok­kal együtt méltóképpen megünnep- lik az idei vasutas napot. Augusztus 11-én, szombaton este közös va­csorát rendeznek, majd másnap, augusztus 12-én zenés ébresztő, egésznapos sport- és kultúrműsor, délelőtt pedig a városi tanács épü­lete előtt ünnepi díszgyűlés lesz. A kiállítást még augusztus 20-án és 21-én is nyitva tartják, hogy a megye dolgozói megláthassák, akik az ünnepi vásárra jönnek Szol­nokra. Az országban ritka az olyan üzem, amelyik fennállásának a szá­zadik évfordulóját ünnepelheti. Érthető tehát az a lázas serényke­dés, amellyel a Járműjavító dol­gozói üzemük fennállásának 100. évfordulójára készülődnek. Eseményekben gazdag múltra te­kintenek vissza most az üzem dol­gozói. Úgy határoztak, hogy augusztus 1-től 22-ig a Közlekedési Műszaki Egyetemen kiállítást rendeznek, amelyen be­mutatják a Járműjavító és a vasút 100 éves történetét. Érdekes látnivalók lesznek a ki­állításon. A dekorációs csoport 30 hatalmas tablót készített, amelye­ken képeken, rajzokon elevened­nek fel a múlt hol nyomorúságos, hol dicsőséges napjai. 430 eredeti fénykép mutatja be a Járműjavító fejlődését. A Közlekedési és Műszáki Egye­temen úgy rendezik meg a kiállí­tást, hogy a látogató amikor betér a folyosóra, az 18ift>-os évbe téved. Itt a vasút kezdetleges, primitív esz­közeit, első mozdonyait, vasúti ko­csijait láthatja. Amint halad a fo­lyosón, úgy haladnak az évek is. Végül 1956-ba ér, s megláthatja a legmodernebb i24-és gőz- és áramvonalas Kandó- féle villany mozdonyt. A kiállításon meg lehet tekinteni minden vasúti eszköz, gép hiteles kicsinyített má­sát. Külön érdemes megemlíteni, hogy bemutatják azokat az eszkö­zöket, amelyeket még az első vas­út, a Tiszavidéki Vaspálya Társa­VALÓDI BRAZIL Vizipuskások! Egy kicsit kíméletesebben Jó és kedves szórakozás a „vizlpus- ka“ gyermekeknek és magukat gyer­meknek érezni tudó felnőtteknek egy­aránt. Valóban nem mindennapi tré­fa a strandon a jó hideg vízzel meg­töltött víziptsztollyal lespricceliii a mit sem sejtőn, gyanútlanul napo­zókat. Az egészben csak egy dolog a fur­csa, hogy a lespricceltek döntő több­sége nő. Node a strandon hagyján! Nem úgy azonban az utcán. Mert ezek a vízi lesipuskások az utcán Is támadnak, s nem egyszer hozzák za­varba komolytalanságukkal az utcán sétáló, dolguk után haladó nőket. Vízipuskások! Egy kicsit kímélete­sebben! Minden játéknak megvan a maga helye. Lövöldözzenek a stran- * don a jeges vízzel, de ne az utcán. { ezt kéri } egy eltalált áldozat | A szolnoki „Kedves’! espressó- bon a minap váratlanul el­romlott a kávédaráló. Rózsi néni, aki a masinát kezelte ijedten vizs- gálgatta, ugyan mi történhetett? Végül is kikotort belőle egy kis rézpénzt, A sarkán friss bevágás látszott. Kíváncsian nézegette: ilyet még sohasem látott. A rézpénz azóta az espresso diadalmi jelvénye lett. Kiderült ugyanis, hogy brazil pénz: tíz centavos. Készült 1948-ban. Egy par ókás férfiú arcmása van ráver­ve, akinek a nevét azonban elol­vasni már nem nagyon lehet, mert 48 óta jópár kézen és zseben meg­fordulhatott a kis rézdarab. Valóságos legendák fűződnek hozzá. Az egyik törzsvendég, aki egyébként tehetséges fiatal író, fe­jébe vette, novellát ír arról, ho­gyan esett be egy brazil kávéválo­gató fiú zsebéből a hatalmas kávé­hegy közepébe, milyen bonyodal­mak származtak ebből és így to­vább és így tovább. A világgazdasági ismeretekkel rendelkező törzsvendégek tudni vélik, hogy a 10 centavos Brazi­liában egy kiló hús ára, úgyhogy Rózsi néni, mióta ezt hallotta, még jobban becsüli és fontolóra vette, nem kellene-e valahogy odautazni és megvenni azt a kiló húst. Egy maliciózus hangulatú ven­dég, mivel feketéje nem olyanra sikerült, amilyenre szerette volna, azt az állítást kockáztatta meg; le­het, a kávé nem is brazil, az élel­mes kereskedelmi emberek kever­ték. bele a 10 centavost reklámnak. Nem. hiszem, hogy a mi kereske­dőink ilyen ügyesek lennének, in­kább elfogadhatjuk a kis réz pénzt, mint megcáfalhatatan bizonyságot arra, hagy egyelőre nem kell tar­tanunk a mocsárkávés korszak fel­elevenítésétől. Amit most a Ked­vesben és más szolnoki espressó- ban mérnek, jó kávé: valódi brazil. SOLYMÁR JÓZSEF Ma délig még leltet ielentkezni a pécsi hétvégi kiránduló vonatra Megszokott dologgá vált, hogy az IBUSZ a hét végén az ország legszebb vidékeire kiránduló vona­tokat indít. Legutóbb Egerbe, Haj­dúszoboszlóra ment a különvonat. E hét végén szombat délben másfélnapos kirándulóvonat indul Pécsre. Az út mindössze 44 fo­rintba keiül. Általában hét-kilencszáz dolgozó vesz részt egy-egy hétvégi kirán­duláson. Pécsre szerda délig egyé­nileg háromszázötvenen, a külön­böző vállalatoktól több mint ötszá­zan jelentkeztek; (Csak a Ter­rnényforgálmi Vállalattól százhar­minc, a FŰSZERT hetvenegy, a MESZÖV-től száznegyven, a bí­róságtól ötvennégy dolgozó utazik a hétvégi külön vonattal.) A kirándulóknak ’az IBUSZ ké­nyelmes szállást biztosít a pécsi Pannónia és Nádor szállókban, de sokan alhatnak négy forintért munkásszállókban is. A különvonat — amelyen min­denkinek kényelmes helye lesz — szombat délben 14 órakor indul a szolnoki vasútállomásról,- Ma délig még lehet jelentkezni;

Next

/
Oldalképek
Tartalom