Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-01 / 155. szám

A KAKAS LATOGAlASA a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmával a T örök szentmik- lós és Vidéke Körzeti Föld művesszövetkezet nél

lízennegyedik osípés,

SZATIRIKUS OLDAL

1956 lúlius 1

Ezt a történetet Szilágyi Mihály igazgató elnök mondta el:

— Itt van Fekete Imre bácei, aki az egyik alapító tag és egyúttal tsz-tag is. A földművesszövetkezet 10 éves fennállását ünnepló vacsorán a kővetkező beszélgetést folytatta egy fiatalabb emberrel:

— Az lehet, öcsém, hogy együtt léptünk be a termelőszövetkezetbe, de azért te lemaradtál.

— Miért? — kérdezte a másik.

— Azért, mert én egy jubileummal előbbre járok. Én már az idén az ötesztendős tsz-tagságomat is megünnepelhetem i: i

És ha már a tagságnál tarNégy teljes napig kapaci- tálták, hogy lépjen be a tagok sorába, míg végül igent mondott, akarom mondani, kifizette a részjegy árát. Amikor az évvégi mérleg után á vásárlási visszatéríHogy hova kerülnék a békák? Párizsba. A múltkor az egyik igazgatósági tag azt mondta, egy izgalmas békavadászat után:

— Add át az üdvözletemet a franciáknak.

És úgy bevágta a szerencsétlen békát a ládába, hogy az szinte nyikkant.: <

Idáig csaknem csupa jót írtam, pedig meg kell mondani azt is, hogy földművesszövetkezeti vezetőnek lenni nem fenék'g tejfel. Legnagyobb gond a felvásárlás. Ugyanis egyes termelőszövetkezetek, meg egyénileg dolgozó parasztok a fejükbe vették, hogy maguk értékesítik a

tunk, azt is meg kell mondanunk, hogy bizony az a belépés a földművesszövetkezetbe nem megy mindig úgy, mint a mesében, hogy azt mondja a királykisasszony a kiskanásznak: „Bizony, én nem gondolkozók egy pillanatig sem, én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el bennünket egymástól”.

Szóval a törökszentmiklósi bojtárokkal és királykisasz- szonyokkal, akarom mondani a belépésre kiszemelt földművesszövetkezeti tagokkal nem ilyen könnyű a dolog. Van úgy, hogy napokig kell nekik udvarolni, mint például Vígh Bálintnénak.

portékájukat. Azelőtt a törökszentmiklósi „Micsurin” vezetősége vallott ilyen elveket. A tagok piacolni jártak, a kapálás még maradt. Szilágyi Sándor, a tsz új elnöke végetvetett ennek. Kijelentette, hogy márpedig a piacolás megszűnt, mert amíg a tagok a piacot járják — addig a gaz megeszi a kukoricát. Most minden portékájukat eladásra átadják a földművesszövetkezetnek.

Az egyéni parasztok ;s kezdenek rájönni, hogy tiszta időpocsékolás a piacon álldogálni. Mostanában egyre ritkábban fordul elő, hogy a kárvallott gazda délben a piac befejezésével csak oda kényszerült, hogy a szénáját eladja a földművesszövetkezetnek, — nem ritkán magasabb áron, mmt amit a piacon fél napig hiába kért.

tésre került a sor, Víghné több mint 300 forint visszatérítést kapott. Menten el is vásárolta. Mikor átvette a csomagot, akkor toppant be az egyik igazgatósági tag. Éppen az, aki négy napig

Vajon melyik a liárom közül?

A központi irodában, ha telefonbeszélgetés közben veszekedés van, altkor a dolgozók a következőket mondják:

— Vagy Szabó Károly beszél Tiszapüspökiből, vagy

Nagy Sándor Kengyelről, vagy Bakos István Tamáspusztáról.

Hogy miért? Azért, mert ők veszekszenek legtöbbet az áruért. Ugyanis a legjobb boltvezetők közé tartoznak...

t... 11. . .. • t. . ...........................................................

C7

Í OCakas cúífLfe. meq^

V1 Kelecsényi Vendel és Herczegh Mihály üzemág- vezetőket, akik többszöri utasításra — szorgalmasan nem csinálnák rendet a központi raktárban.

:;. Friedman Jenőt, aki mindig — a más üzemágak - nál akar takarékoskodni.

... SZÖVAUT-ot, amely mindig akkor akar teherkocsit adni a teherszáliítósiho'z. — amikor arra nincsen szükség.

A MÉK-et, amely lassan már drágábban számlázza a záptojást a földművesszövetkezetnek, mint a frisset;..

.;. Kiss Frigyes szódavizest, aki csigáik helyett lovakkal számítja a szódavizet. Ugyanis a csigák tartása olcsóbb lenne és a szállítás sem lenne lassúbb, mint most.

... A föíldművesszövetkezetek járási központjának áruraktárét, amely abban a tévedésben van, hogy a KISKER áruraktára, mert előnyben részesíti a szállításoknál a kiskereskedelmi vállalat üzleteit.

ü; A járási tanács mezőgazdasági osztályát, amely a termelőszövetkezet részére úgy rendeli meg az árut — mintha fölcíművesszövetlkezet nem is volna a világon, — egyenesen Budapestről.

Az elmúlt években e szokványos írások legtöbbje így kezdődött: „Bizony elvtára, amikor ml 1949-Dén megalakítottuk a termelőszövetkezetet, nem volt egyebünk, csak egy rossz lovunk ...”

A jelen sorok írója nem tud kibújni ezen szokványos kezdés elől, mert Friedmann Jenő, a felvásárlási üzemág- vezető ezzel kezdte: „Tudja, elvtárs, mi volt itt amikor

idejöttem? Itt vol‘ Balog János, aki a három boltegység számára targoncával szállította ki az árut.”

Kerestem a nevezetes targoncát, de nem tudta senki sem megmondani, hol van. Öh, hálátlan utókor, amely két teherautó, egy szálloda, 100 bolt és többmilliós vagyon birtokában élfeledkezik a szerény, de történelmi nevezetességű targoncáról.

Pedig milyen szép lenne, ha ezt a kiszolgált jármüvet beállítanák egy nagy üveges szekrénybe. Az alapítótagok elvlnnék az unokájukat és megállva a vitrin előtt, valami ilyesmit mondanának:

—■ Látod, fiam, te a múltkor azért toporzékoltál, mert lendkereke« autó helyett faudvarolt neki. Mikor meglátta a csomagot átvevő asz- szonyt, megkérdezte tőle:

— Vásárolunk ... vásárolunk ?...

Vígh Bálintné felsőbbsége- sen nézett rá:

— Hát mit gondol, miért léptem én be egyszóra? Azért, mert tudtam, hogy jóljárok

Amikor beléptem a négy- “ ■fiúlliós raktárral rendelkező

nagyon szép földművesszövetkezeti áruházba, a telefonnál éppen az egyik kiszolgáló beszélt:

— Igenis, írom, két kiló liszt, egy kiló cukor, egy mosószappan a jobbikból...

És vagy tízféle cikket írt fel.

Hogy miért? Akármilyen hihetetlennek is hangzik, a törökszentmiklósi körzeti földművesszövetkezetnek nem esik le a kereskedelmi korona a fejéről — kívánságra a megrendelt árut házhoz szállítja.

Tessék: lehet követni a példát.

Ennek a földművesszövetkezetnek van egy nagyon hasznothrjtó kereskedelmi ága: a kecskebékaszállítás. Szóval ezekkel a kecsekbé- kákkal igen gyakran baj van, mert a ládákból, az üvegekből sokszor megszökdösnek. Nem egyszer hangos a földművesszövetkezet központjának udvara az izgalmas békavadászattól.

csacsit kaptál. Mi jó fiúk voltunk, egy targoncával kezdtük, mégsem toporzékol- tunk és most már két teherautónk is van.

Tíz évvel ezelőtt százhatvanhét taggal indult a szövetkezet, ma hatezerkilenc- száz tagja van és jelentős részük egyúttal termelőszövetkezeti tag isJ

Kezd alábbhagyni az a szokás is, hogy az emberek, ha ruhát akarnak vásárolni — azzal a jelszóval, hogy Szolnokon nagyobb a választék — bemennek vásárolni. A minap két fiatal lány találkozott az utcán. A következő beszélgetés zajlott le köztük:

— Jé, nekünk egyforma ruhánk van! Mennyiért vetted?

— Nyolc forinttal olcsóbban. mint te. mert én nerr utaztam be érte Szolnokra.

rjr*

Szóval gazdag ez a földművesszövetkezet, de talán semmire se olyan büszke, mint a tánccsoportjára. Ez a tizennyolctagú tánccsoport — keserves kísérletezések után — múlt év decemberében alakult. Azóta elnyerte a Ságvári Endre kulturális

verseny megyei elsőségét, ma pedig Budapesten szerepel a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmával.

Lelkes szervezője a cso- 1 ortnak két fiatal lány: Barna Anna és Ladányi Eszter. Állítólag azért csinálták az egészet, hogy megtáncoltassák a fiúkat...