Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-27 / 177. szám

1556. Július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA1 3 A rosss kenyér nyomában EGY BESZÉLGET ÉS : Két házra való tipp A levelező a közvélemény parancsnoka. Hatványozottan az, ha ráadásul író is. Meggyőződtem erről a mezőtúri Busí Vincével töl­tött néhány tíz perc alatt is. Először találkoztunk személyesen, de már az első pillanatban otthon éreztem magam. Elkezdte mesélni hogy „járta meg” Herbály Zsiga brigádvezető, a Béke Tsz-ben a kombájnnal. Nemcsak mesélte, el is játszatta. Olyan élethűen utánozta a fortyogó, káromkodó brigádvezetőt, olyan rettentő vicsorítással tolta a homlokára képzeletbeli sapkáját, hogy utána a. földhöz vágja — amin csak úgy derült az ember. Aztán újra bazsalygó nyugalommal folytatta az elbeszélést, hogy miként juhádzott meg a toporzékoló brigád vezető, amint az egyenletesen vágott torzsot meglátta. Fél nappal előtte felborította volna mérgében, aki átoknak rávitte a kombájnt a gabonájukra. De mikor hiába keresett elpergett szemeket a tarlón, csak elvétve ta­lált, füttyös jókedvvel sietett az elnökhöz, hogy el ne próbálja irá­nyítani a földjükről a kombájnt, mert annak rossz vége lesz. Mivel a tanácsházán találkoztunk, szóba került a tanácstagok aktivitása is. Mindjárt elsők közt a községgazdálkodási állandó bi- zotsági tagokat dicsérte, akik sok-sok panasz elintézésében segítettek a lakosságnak. Erre már volt adatom nekem is. Kötél élvtárs emlí­tette, hogy az első és második negyedévben beérkezett 130 panasz közül már 94-et elég gyorsan orvosolni tudtak. Nemcsak a panaszt közvetítették az állandó bizottsági tagak, hanem ötletet is adtak, honnan lehet szerezni helyileg is építőanyagot. Megvásároltak két lebontásra kerülő épületet s abból a többi közt 4 családi házat is felújítottak. Ha már építkezésről, lakásokról vélt szó, Bust ehrtérsnak is eszébe jutott valami. Azt mondja: — A technikum előtt a tavaszon kezdték rakni a téglakerí­tést. Eljutottak vagy 30 cm magasságig, akkor abbahagyták. Beme­gyek a magasépítéshez, kérdem: mi lesz a kerítéssel. — Majd folytatjuk valamikor. -. -. Lehet, beletelik két esz­tendő is. — A jóhosszan félbehagyott kerítésben benne fekszik két csa­ládi házra való tégla. Nem többre mennénk vele, ha tényleg erre használnánk fel, ha már úgyis bizonytalan, mikor lesz készen a ke­rítés? A lakásokra gyorsabban van szükség. Íme egy jő író-levelező ötlet. Még akkor is egészségesebb megoldást javasol a keresett építőanyag felhasználására, hogyha egy esztendőn, belül folytatják a kerítés építését. T. T. Kezdeményezett a nőtanács Bede Mátyás folyamtelepi vezető felesége július 12-én kenyeret vásá­rolt a 60-as árudában. A kenyér ke­serű volt és dohos. A Bábaképző­ben, ahol Bedéné dolgozik, a bete­gek nem egyszer visszautasítják a kenyeret. És hasonló panaszokat hallani a kenyérről városszerte, kü­lönösen a nehéz munkát végző munkások között. Mészáros elvtárs, a 60-as áruda helyettes vezetője elmondja, hogy 2—3 hetenként kötbérezik a szállító vállalatot a rossz minőség miatt. Szendirei doktor, a Kiskereskedelmi Vállalat ügyésze, sorra mutatja a Kecskeméti Minőségvizsgáló Inté­zetben végzett hivatalos vizsgála­tok eredményeit: „a beküldött ke- nyórminta a követelményeknek nem felel meg”, lapos, deformált’*, ,ro6szul sült savanyítás nedves ta­pintású’1, „ragacsos“, és így tovább- A vásárlók a sütőipart szidják, a sütőipar a malmokat, a malmok a Terményértékesítőt. És mindenki kivétel nélkül szidja a FÜSZÉRT- et. amelynek szerepéről még beszé­lünk; Jó kenyérhez, jó liszt kelL A liszt pedig korántsem mindig kifogásta­lan. Suta András, a Sütőipari Vál­lalat minőségi ellenőre és Gönczi Zoltán, a megyei tanács élelmiszer­ipari osztályának sütőipari előadója — mindkettő kiváló szakember, ma­guk is pékek voltak — egymásután adják a kezembe a Minőségvizsgáló Intézet véleményezését néhány be­küldött lisztmintáról: ..undorító, do­hos 6zagú, emberi élvezetre alkal­matlan”, „közfogyasztásra alkal­matlan. visszautasítandó a malom­nak’*, ‘-* Ha a malom rossz lisztet szál­lít, akkor vagy tetemes fuvarkölt­ség vész kárba az oda- és visszafu- varozással, vagy a kenyér megy tönkre. A sütőipar minőségi ellen­őre megvizsgálja ugyan az érkező lisztet, de természetesen nem ellen­őrizheti a teljes szállítmányt. Az előírás az, hogy a szállítmány 10 százalékát kell érzékszervileg ellen­őrizni. Előfordulhat. — elő is for­dult nemrégiben — hogy a keserű liszt a szúrópróbán átcsúszik, és a hibát csak a megmunkálás során veszik észre, amikor segíteni már nem lehet. Persze, a malom is csak olyan kalappal köszönhet, amilyen van, olyan lisztet őröl, amilyen a gabonája. De tűrhetetlen és sem­mivel sem indokolható az az idén tavasszal megtörtént eset. amikor a Malomipari Egyesülés műszaki ellenőre meggyőződött a liszt si­lányságáról, mégis úgy nyilatkozott, hogy „ezt nem ismerheti el”, s a silány árut bizonyára a malmok valamiféle ;,külön érdekeiből’* ki­indulva, piacradobták, A malmok lervlel/esítése nem állhat ellentétben a vásárlók érdekeivel. aki pedig úgy gondolja, hogy eb­ben az országban létezhet a nép ér­dekein kívül bármiféle „külön ér­dek”, azt nyomatékosan fel kell vi­lágosítani tévedéséről. Ami a malmoknál folyó minőségi ellenőrzésit illeti, arról •— tisztelet a kivételnek — nem valami hízelgőén tanúsítódnak a minőségvizsgáló in­tézetek fentebb idézett véleménye­zései. Mégsem volna helyes minden hibát a malmok nyakába varrni. Mondjuk meg nyíltan: kenyérellá­tásunkban ma nem nélkülözhetjük a gyengébb minőségű gabonát sem. (Más kérdés, hogy a gyenge minő­ség gyakran a raktározási hibák, a szakszerűtlen, felelőtlen tárolás kö­vetkezménye-) De még a mai kö- körülmények között is jobb lehetne a kenyér, ha a bürokrácia dohos­sága meg nem keseríti. Megfelelő keverési arányban a gyengébb minőségű liszt is hasz­nálható. Ha a sütőipar közvetlenül megállapodhatna a malmokkal, mi­lyen arányban keverjék a gyengébb minőséget a jóval, nem volna sem­mi baj. Ép ésszel azt gondolná az ember, hogy ez így is van, a sütő­ipar megrendeli a malmoktól a lisz­tet, a malmok pedig a szállításnál figyelembe veszik a sütőipar kíván­ságait. Ép ésszel, mondom — ám a bürokrácia számára ez az út túlsá­gosan egyszerű volna. Ha a sütő­iparnak liszt Ítéli, igénylést nyújt be a FÜSZÉRT-nek. a FÜSZÉRT áiúutalványt ad a malomnak, s a malom csak a FÜSZÉRT-től kapott utalvány előírásai szerint szállíthat. A kunhegyesi malom például csak altkor szállíthat a helybeli, kunhe­gyesi Sütőipari Vállalatnak, ha elő­zetesen engedélyt kér a szolnoki FÜSZÉRT-központtól. majd jelez­nie kell Szolnokra a FÜSZÉRT-nek, mit adott ki. s a FÜSZÉRT azt számlázza. A sütőipar tehát nem a malmokkal áll közvetlen kapcso­latban, hanem a FÜSZÉRT-tel, amely papíron átveszi az általa so­ha nem látott lisztet, és anélkül, hogy egy ujjal is hozzányúlna, pa­píron továbbítja a sütőiparnak. A FÜSZÉRT-nek semmi köze a liszt minőségéhez, egyáltalán semmi kö­ze a liszthez a malmokra és nem a FÜSZÉRT-re tartozik, hogy a sütő­ipar milyen minőségű árut kap ha a zsákokban liszt helyett bolhapor volna, a FÜSZÉRT azt ugyanúgy számlázná es mosná kezeit. Dehát akkor mi szükség van a liszt­elosztásban a b ÜSZÉRT-re? Ez az, amire a mannybéli atyaúris­ten sem tudna válaszolni. A gya­korlat azt bizonyítja, hogy ahol — a FÜSZÉRT háta mögött — köz­vetlen kapcsolat is van a sütőipar és a malom között, ott nincs hiba a minőséggel: példa rá a szolnoki Tisza-malom, amely hosszú idő óta megfelleő árut szállít. A törökszent­miklósi malom ellenben, amellyel a szolnoki sütőiparnak nincs közvet­len kapcsolata. Suta elvtárs szerint az utóbbi időben 30 százalékban hasznavehetetlen lisztet küld. Szük­séges volna megvizsgálni, országos szervek által, hogy a malom- és a sütőipar közvetlen kapcsolata mi­képpen alakítható ki. Grabányi elvtárs. a Tisza-malom igazgatója, határozottan állítja, hogy ha az üzem teljes kapacitással dol­gozik, Szolnak város szükségleté­nek kétharmadát képes kielégíteni. Ez nagyszerű, — gondolná az ép­eszű ember, akire az imént hivat­koztunk — Szolnokot lássa el a megfelelő minőséget termelő szol­noki malom. De az épeszű ember a bürokratával szemben megintcsak alulmarad. Június végén 8 műsza­kot állt a szolnoki malom raktár­hiány miatt, vagonszámra hevert a raktárában a liszt, mivel Szolnokra drága fuvarköltséggel Békéscsabá­ról és Karcagról hozták a lisztet. S az Igazgatónak most újra főhet a feje, mert nem tudja, mihez kezd­jen azzal az 1200 mázsa liszttel, amit e hó végéig megtermelnek, de az elszállítására még nem kaptak keretengedélyt. És vajon hová ke­rül majd a megfelelő minőségű szolnoki liszt? Szolnokra? Ha min­den jól megy, talán Kukutyinba. A megyei tanács hatáskörébe ma csak a kisebb, vámőrlést folytató malmok tartoznak. A tanácsnak még ellenőriznie sincs joga a ke­reskedelmi őrlést végző malmokat, amelyektől a megyei lakosság nagy­részének ellátása függ. Más volna a helyzet, ha ezeket a malmokat is a tanács hatáskön-ébe utalnák. Eb­ben az esetben — amint azt Ha­raszti Károly elvtárs, a megyei ta­nács élelmiszeripari osztályának előadója kifejti — a tanács kezében volna a megye malmainak gabona­Nagy a sürgés-forgás a jásztelki Tolbuchin Termelőszövetkezet ta­nyaközpontjában. Még július első felében learatták a gabonái és né­hány nap óta az Alattyáni Gép­állomás egyik cséplőgépe dolgozik a tsz-ben : A szövetkezet idős rak­tárosa elégedetten számolja a mér­legről lekerülő zsákokat, kezében morzsolgatva a pirosló szép búza- szemeket.: Még van odahaza a kamrájában a tavalyi termésből, de jobban örül az újnak, mert ez szebb és jobb is, mint a tavalyi. Az első néhány napi cséplés-ered- mények szerint 11—12 mázsás át­lagtermésre van kilátás és munka­csapatuk tagjai, Kuli József és Antal Balázs vezetésével kettőzött szorgalommal dolgoznak, hogy mi­nél előbb elfogyjanak az asz tagok és a tarlóról a búzakeresztek. Nem reggel hétkor kezdik és este hat­kor végzik a napot, hanem nap- feljöttétől naplementig, ahogy ezt most a sürgető betakarítás kíván­ja. Már az első félnapban, ahogy a cséplést megkezdték, 84 mázsa búzát járattak le a gépen de ígé­retük szerint naponta 180—185 mázsát akarnak elcsépelni Ä lelkesedés tehát nem hiányzik, és most már csak a műszála fel­tételeken múlik: valóra tudják-e váltani ígéretüket; A műszaki fel­tételek is megvannak hozzá. A cséplőgép és a traktor úgy mű­ködik, mint az óramű. Csupán a beállításkor volt kisebb hiba, de hát ez általában így szokott tör­ténni. Azóta szinte megszakítás nélkül dolgoznak vele. A gépállo­más szerelői körültekintő, gondos munkát végeztek a gépjavítás ide­jén; Kevés sző esett az elmúlt beitek, hónapok során az Alaittyáni Gép­állomás dolgozóiról. Jól lehet mél­tán megérdemlik az elismerést, hi­szen a növényápolás, majd a be­takarítás során igen hathatós se­gítséget nyújtottak a körzetükhöz tartozó hőt régebbi és a pár hó­napja alakult jánoshidai termelő- szö vetkezetnék: Hót munkanap mérlege, s a tanács, a rendelkezés­re álló készletek mennyiségének és minőségének áttekintése alapján, intézkedhetne, hogy a gyengébb mi­nőségű gabonát jobb minőségűvel keverjék. Ezzel biztosítható volna, hogy a sütőipari üzemek megfelelő és egyenletes minőségű liszthez jussanak. Megszűnnének továbbá az é:szerűtlen szállítások, fölösle­gessé válna a Malomipari Egyesü­lés. a sütőipar lerázná a nyakából a FÜSZÉRT-et, nagy mennyiségű költséges, meddő, sőt káros hivatali munka kiküszöbölhető lenne. A ke­nyér minősége pedig megjavulna. Szólni kell a sütőipari munkások bére­zéséről. Nagyon fontos kérdés ez. A szakma legjobb munkásainak, mesterségü­ket hivatásukként szerető, kiváló szakembereknek egyöntetű vélemé­nye szerint a jelenlegi bérezési rendszer nem megfelelő, mert nem­hogy jó minőségre serkentene, ha­nem éppen ellenkezőleg, arra ösztö­nöz, hogy lesz, amilyen lesz az a kenyér, csak időre elkészüljön. A minőséggel együtt rontja a munka- erkölcsöt. a munkást felelőtlenség­re, nemtörődömségre neveli. Meg kellene fontolni, nem volna-e cél­szerű áttérni a prémiumé« időbérre, amelyet a szakma legjobbjai a sütő­ipar számára a jelnlegi rendszernél alkalmasabbnak tartanának. A bürokrácia kiküszöbölésével, a helyi kereskedelmi őrlést végző malmok átadásával a megyei ta­nács hatáskörei a bérezés felülvizs­gálásával kétségtelnül megjavulna a kenyér minősége. De nem feled­kezhetünk meg arról, — és ezt őszintén meg kell mondanunk — hogy a szolnoki kenyérkérdést alap­jában csak az új kenyérüzem meg­építése oldhatja meg. A kenyérfo­gyasztás ugyanis állandóan emelke­dik. s a termelés mai mennyisége éppen hogy fedezi a szükségletet. A kenyér gondosabb kidolgozásához pedig csökkenteni kell a ma műkö­dő üzemek termelését, ami csak ak­kor lehetséges, ha a kiesést vala­honnan pótoljuk. 1957 novemberére tervezik az új kenyérgyárat, amely­nek saját lisztraktára, sóoldó ja, lisztkeverő-berendezése; villamos szitája, laboratóriuma lesz. De ad­dig is, míg az új gyárat üzembehe­lyezik, kövessünk el mindent a mi­nőség megjavítása érdekében, szün­tessük meg az elképesztő bürokrá­ciát, s az így megtakarított össze­geket fordítsuk az új gyár építésé­nek meggyorsítására, meglévő be­rendezéseink korszerűsítésére. alatt, július 19-re mind a nyolc termelőszövetkezetben learattak. Ez nem kis te^esítmény, hiszen Alattyámom, Jászboldogházán, Jász­telken és másutt is volt dőlt ga­bona és ennek betakarítása egy­általán nem tartozik a legköny- nyebb feladatok közé. Hogyan si­került ezt mégis megoldandók? A gépállomás és a termelőszö­vetkezetek vezetői az aratás előtti napokban megtekintették és kije­lölték azokat a táblákat, amelyek­ben talpon áll a ga/bona, s a gépi aratás különösebb akadályokba nem ütközik. A traktorosok ezt vágták le először, mart ez gyorsan haladt és csak legutoljára hagy­ták a dőlt gabonát. Ilyen körülmé­nyek között igen csekély volt a szemveszteséig és a traktorosok, Fe­kete István, Oláh Mátyás, Fekete György és a töbibek naponta 16, sőt 18—20 órát is dolgoztak. A gépállomás vezetőinek kérésére 1—2 közös gazdaság kivételével mindenütt eüőnelátóain gondoskod­tak a traktorosokról. A jászboldog- házl Uj Élet Tsz-ben napi négy­szeri étkezést biztosítottak a szá­múidra; Az alattyáni Úttörő Ter­melőszövetkezet — ahol üzemi konyha létesítésére nem volt lehe­tőség, — vágnivaló baromfit adott a traktorosok hozzátartozóinak, hogy azt főzzék meg számukra A A gondoskodás természetesen nem volt eredménytelen, hiszen Fodor József naponta 20 hold gabonát is levágott gépével a iászboldogházi Uj Élet Termelőszövetkezetben. De másutt ts. Alaittyánon, Jásztelken, örömmel, jókedvvel dolgoztak a traktorosok, hiszen érezték a ter­melőszövetkezeti tagok figyelmes­ségét és szeretetét: Ma már, az Alaittyáni Gépállo­más körzetében mint régen befe­jezett tényről beszélnek az aratás­ról: Kisújszálláson a Hazafias Nép­front városi bizottságának nőta­nácsa mozgalmat indított az ara- tás-cséplés gyors elvégzése érdeké­ben. Elsőként a Petőfi Tsz-ben dolgozó Molnár Róza munkacsa­pata. tette magáévá a 35 munka- egységes mozgalmat. A munkacsa­pat tagjai: H. Kiss Mártonná, Vigh Elekné, Nánási Irma, Ari István­ná, Egyed Józsefné és Csibi Ká- rolyné lelkesen támogatták a kez­deményezést. A Dózsa Tsz-ben Kun Imréné, a Sallaiban pedig Majláth Gábomé munkacsapata jelentette be csatlakozásáts Versenybe szólították a kisúj­szállási és a megye többi termelő- szövetkezetében dolgozó asszonyo­kat, lányokat. S vállalták, hogy az Az Alkotmány ünnepén lesz egy éves évfordulója a mezőhéki Augusztus 20. Termelőszövetkezet megalakulásénak. Tagjai egy esz­tendővel ezelőtt olyan ígéretet tet­tek, hogy már 1956-ban többet termelnek a közösben egy-egy hol­don, mint annak idején egyéni gazda korukban. Azonkívül elsők lesznek az aratásban, cséplésben, a kötelezettségteljesítésben és az évfordulóra kereken ezer hold földje és száz tagja lesz az új szövetkezetnek. Mindezeket jórészt valóra is vál­tották. Tavaszi árpából például a tervezett 8 mázsa helyett 13-at termeltek. Búzából 9,10 mázsa volt a holdanként! előirányzat és az ed­digi becslések, eredmények szerint a 10 mázsát is meghaladja; Az ezer hold föld meglett, a taglét­szám is állandóan emelkedik, hi­szen éppen az elmúlt héten írta alá a belépési nyilatkozatot Bar- tus István, a kilencvenhatoddk szövetkezeti tag. Hanem az aratás­ban, cséplésben nem lettek elsők és ebben nem csupán a szövetke­zet tagjai hibásak; Az az igazság, hogy az új termelőszövetkezet a Mes­terszállási Gépállomástól nem kapta jpeg azt a segítséget, ami­re szüksége lett volna. Ez a gépállomás közigazgatásilag a kunszentmártoni járáshoz tarto­zik. Munkaterületének jelentős ré­sze viszont a szolnoki járásban van. És valahogy az az érzésük a mezőhéki elvtársafcnak, hogy az ellenőrzés, a felelősség és a na­gyobb fokú gépi segítség valahogy elsikkad a két járás határmesgyé- jén. Értsen ebből mindenki, akit illeti A mezőhéki termelőszövet­aratás megkezdésétől a csépiás be­fejezéséi/] legalább 35 munkaegy- séget teljesítenek. A más munka- területen dolgozó nők is megszer­zik ezt a munka egységet. A ter­mény-betakarítást, csépiéit legké­sőbb augusztus 20-ig befejezik és teljesítik a beadási kötelezettsé­get is. A Hazafias Népfront városi bi­zottsága felhívja ez asszonyokat, lányokat, kövessék a három mun­kacsapat példáját. Kéri a tsz ve­zetőit, a tagságot, hogy támogas­sák e nemes kezdeményezést. OROSZ LÁSZLÓ, a Hazafias Népfront titkára. SZILÁGYI LAJOSNE a nőtanács elnöke. kezetek tagjai nem a traktorweok munkáját kifogásolják, hiszen azok szinte kivétel nélkül igen derék emberek. A Táncsics Tsz-ben is nagy elismeréssel beszélnek Szilá­gyi Lajosról. Inkább a gépi segít­ség mértékét kifogásolják. Külön­ben a július 18-i Néplapban éppen ezért kapott bírálatot a gépállomás két műszaki vezetője. És most nézzük meg, miért nem lett első az airatásiban-cséplósben az Augusztus 20. Termelőszövetke­zet. Július 20-án még 248 hold aratni való volt a szövetkezetben, vagyis az összes gabona 35 száza­léka még lábon állt, 116 holdalt kombájnnak hagytak meg, de Lip­csei Gábor k ombá j nvezetőnek az a véleménye, hogy ezt a. gépet csak bosszúságnak küldték az Augusz­tus 20. Termelőszövetkezetnek; Kunszentmártoniban, ahonnan a gépet Mesterszállásra diszponál­ták, éppen 10 másikat javítottak ki kölcsönvett alkatrészeiből. Ez később be is igazolódott, mert a 12 kilométeres út Kunszentmárton- tól Öcsödig éppen négy és fél ária­hosszáig tartott és mire a kombájn eljutott Mes­terszállásra, már 2000 forintnyi kár esett útközben rajta. Azután meg az egyik aratógép olyan ponyvával érkezett Mező- héfcre, amelyikkel nem lehelt dol­gozni. Az Augusztus 20. Termelőszövet­kezet tagjai bíztak a gépállomás vezetőinek Ígéretében és túlnyomó részt gépi aratásra rendezkedtek be. Nagyon sajnálják, hogy csalat- kozniok kellett. Remélik azért,, hogy a mesterszállást elv társak mégis változtatnak nézeteiken és a jövőben jobban támogatják az új szövetkezetét, KÉT GÉPÁLLOMÁS — KÉT VÉLEMÉNY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom