Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-27 / 177. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

MINDENKI A MAGA POSZTJÁN...

Ritka eset, hogy az embernek jólesik a szemrehányás. De nincs mit tagadni, szívesen hallgattam, mikor a mezőtúri Haladás Tsz irodájában és a Petőfi-brigád szanda- zugi területén is azzal fogadtak: • „Rég jártak már nálunk a Néplaptól. Szívesen vennénk, ha gyakrabban jönnének”; Tévedne valaki, ha azt hinné, hogy ezek az emberek azért várják nehezen az újságírót, hogy eredményeikkel dicsekedhessenek. Hisz amikor arra kerül a sor, hogy elmondják, mit írjunk meg az újságban, ez a válasz: — „Nincs itt semmi különös, dolgozunk, mint eddig. Sietünk az aratással. Azért várjuk inkább az elvtársakat, mert szeretjük, ha tájékozott emberek jönnek közénk. Szeretünk beszélgetni, vitatkozni, mi, hogy áll az országban, a világban”,

„Dolgozunk, mint eddig. Sietünk az aratással.” Vajon tényleg úgy dolgoznak, mint eddig? Csak egy példát nézzünk meg. Négyesi József, az egyik munkacsapatvezető így beszél erről:

— 1934 tavaszán jöttem a szövetkezetbe. Akkor tavaszon sok növényünk kapálatlan maradt. Még a tagok közül is többen így mondogatták: Ez is a gyomaiaké, amaz is. Vagyis, hogy mindent megesz a gyom. Amit nem kapáltunk meg, az tényleg nem is hozott jelentős hasznot. De az már két éve volt. Most megnézheti akárki, alig van olyan kapásunk, amit ne gyomtala- nítottunk volna rendesen még meg jórészt géppel. Ez azt jelenti, hogy kapásokból az idén jó termést várhatunk, de azt is, hogy az idén megkapált földben jövőre tisztább lesz a kalászosok magja.

S vajon honnan, miből születnek ezek a változások, ami legjobban azoknak tűnik fel, akik időnként járnak csak a szövetkezetben.

A változások főhősei

elsősorban a kommunisták

Azok. akik munkájukról most így nyilatkoznak: Igyekszünk a gabonabetakarítással.

Reménytelen próbálkozás lenne mindazt leírni, amit ez a néhány szó magábafoglal. Mögötte egy egész brigád áll, ki a kombájn, ki az aratógép, a cséplőgép mellett, ki a búzászsákokat hordó kocsin vagy éppen a raktárban. A maga helyén mindenki helytáll.

A búzatermés nagyrészét kombájn aratja. Ezért a maga munkája mellett egy kicsit oda is figyel mindenki. Azért is, mert szeretik a méltóságteljes gépóriást, de meg azért is, mert amit a kombájn mellett Borzi Antal művel, az nem mindennapi. Szorgalmasabb embert nem tudtak volna odaállítani zsákosnak.

Borzi Antallal a tsz irodájában ismerkedtem meg.

— Nincs zsák, Fejes elvtárs. — Ezzel nyitott be a tsz-elnökhöz. — En pedig jobban kibírom, ha egész nap zsákolni kell, minthogy egy percre is leálljunk, amikor a gép mehetne. A szem meg jön, ahogy csak jöhet. Egy napra 100 zsák nem elég. Legalább 200 kellene.

És Borzi elvtárs nem tágít addig, míg az elnök nem megy és nem intézkedik. A gépnek menni kell, a magra vigyázni kell;

Lovas Sándor ez év tavaszán jött haza a katonaságtól, most fogatos. Eddig is bebizonyította, hogy nem rest megfogni a munka végét, de most az aratásnál aztán az idősebbeknek sem könnyen kijáró elismeréssel beszélnek róla. Nem húzza ki magát a munkából. Hol az aratógépet vontatja, hol a tarlót gereblyézi. Amikor pedig erre nem ő a sorj>s, a kévéket hordja s egyenesen keresztekbe rakja. Volt már rá példa, hogy két és tel óra alatt 35 keresztet összehordott és ra kott.

Amikor a napi politikára, a Központi Vezetőség legutóbbi határozatára terelődött a szó, így beszéltek a brigád tagjai: Bízunk pártunk politikájában. A határozat után még

tnaga biztosabban dolgozunk

mint előtte, hisz az választ ad minden kétségre: a Központi Vezetőség határozottan sffcraszáll a mező- gazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításának, megerősítésének, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikája mellett. Ebben eddig sem kételkedtünk, de az újból kimondott szó még nagyobb biztonságérzetet kelt bennünk.

Mindössze néhány mindennapi kép ez azoknak az embereknek az életéből, akik alakuló új életünk legerősebb alkotói. Nem visznek itt véghez országra szóló tetteket, mégis ezek között az emberek Között lehet érezni igazán, hogy milyen erős az a párt, amelynek tagjai egységes akarattal küzdenek a közös célért, mindenki a maga posztján.

—B—

II japán küldöttség Sigemicu vezetésévé! elutazott a moszkvai tárgyalásokra

célzó tárgyalások

Peking (TASZSZ.) A japán rádió jelentése szerint Sigemicu japán külügyminiszter, a japán küldöttség vezetője, Macumoto londoni japán nagykövet és a küldöttség többi tagjai ma Tokióból Mcezkvába utazott a japán—szovjet kapcsolatok rendezését u j rafelvételére.

Mint ismeretes, az ez év márciusában félbeszakadt japán—szovjet tárgyalásokat a japán fél kérésére a fennálló megállapodások értelmében július 31-ig újra meg kell kezdeni. (MTI).

Bnlganyin beszéde Stalinográdban

Stalinogrod (TASZSZ.) Bul- ganyin a Lengyelországban tartózkodó szovjet kormányküldöttség vezetője Stalmogrodban beszédet mondott;

A hatéves terv Lengyelországot az élenhaJadó európai államok sorába emelte — mondotta többek között. — Míg Lengyelország azelőtt messze elmaradt egyes ismert nyugateurópai államoktól és ezek, mint gyenge és elmaradt országot kezelték Lengyelországot, most elérkezett az az idő, midőn egyes nyugati hatalmak — szégyen ide, szégyen oda — tanulni fognak a népi Lengyelországtól.

A Lengyelország iránti tisztelet az ország gazdaságának és hatalmának növekedésével együtt fokozódik. Lengyelország a nemzetközi ügyekben manapság megfelelő helyet foglal el. Lengyelország nemzetközi tekintelye növekszik és izmosodik. Lengyelország a történelem során első ízben lett jól felépített, erős és gyorsan fejlődő állammá.

Bulgamyin ezután rámutatott, hogy a most kidolgozás alatt álló új lengyel ötéves terv további óriási lépést jelent a szocializmus építésének útján. Fejlődik a szocialista tábor többi országának gazdasága is. Eljön az az idő — hangsúlyozta Bulganyin — midőn szovjet államunk, az önök állama és valamennyi szocialista állam nemcsupán társadalma és állami rendje, valamint ipari fejlődése tekintetében, hanem népeik anyagi jólétének színvonalát illetően Is a legéienhaladóbb országok lesznek; (MTI.)

Az amerikai kereskedefnr minisz er a keiefeurópii országokba irányuló kivitel növekedéséről

Washington (MTI) Sinclair Weeks amerikai kereskedelmi miniszter az AP jelentése szerint közölte, hogy a keleteurópai országokba szóló kiviteli engedélyek száma egyre növekszik, azt mutatva, hogy „szovjet részről állandó érdeklődés nyilvánul meg a nemstratégiai amerikai árucikkek iránt.’“

Weeks megjegyezte, hogy engedélyezték egymilliónégyszáz ezer dollár értékű hidegen hengerelt acéllemez kivitelét a Szovjetunióba gépkocsi-karosszéria gyártási célokra. (MTI).

A Borba kommentárja a Jugoszláviának szánt amerikai katonai szállítások beszüntetéséről

Belgrád (Tanjug.) A Borba csütörtöki számában kommentálja az amerikai szenátus szavazásának eredményét a Jugoszláviának szánt katonai támogatás beszüntetésével kapcsolatban. A lap elismeréssel adózik Eisenhower elnöknek, aki már korábban is latba vetette és ismét latba veti tekintélyét, hogy a katonai támogatás tekintetében ne kerüljön sor változásra az Egyesült Államoknak Jugoszlávia irányában követett politikájában. A Borba emlékeztet arra, hogy Eisenhower elnök személyes üzenetet intézett a szenátusbeli pártvezetőkhöz és hangsúlyozta, hogy a Jugoszláviának szánt katonai segély megszüntetése nem szolgálná az Egyesült Államok érdekeit.

A Borba rámutat, hogy nem végleges még az amerikai szenátusnak a Jugoszláviának szállítások beszüntetésére vonatkozó határozata, mert a Képviselőház korábban ellenkező határozatot fogadott el,

A Borba ezután hangoztatja, hogy az amerikai szenátusnak az a döntése, amellyel elvetette a Jugoszláviának nyújtandó új katonai segélyre irányuló javaslatot, az amerikai jobboldali negatív irányzatára mutab Olyan irányzatról van itt szó, amely azt kívánja, hogy az amerikai segély egyrészt a békétlenség tűzfészkének felélesztésére, a hidegháború folytatására és erősítésére használják fel, másrészt pedig eszközül szolgáljon az államok tömbszerű beskatulyázására és amely nyomást akar gyakorolni ennek a jelszónak jegyében: „Velem, vagy ellenem!”, végül pedig a Jugoszláviának nyújtandó segély elleni támadásokban kifejezésre jutott azoknak az embereknek ideológiai eávakultsága is, akik sohasem szerették Jugoszláviát, még pedig azért nem, mert Jugoszlávia szocialista ország. (MTI.)

A Néplap július 21-iki számában közölte a MÉSZÖV Iparclkkforgal mi Osztályának, Gál Imre elvtársnak a cikkét. Ebben a járási tanács mezőgazdasági osztályát hibáztatja a csépai Harcos Tsz tégla kiutalásának késedelmes kiadása miatt.

Ha Gál elvtárs a járási szervekkel úgy tartaná a kapcsolatot, mint TÜZÉP vállalati kiküldöttek — (Solymoasi, Francz, Tóvári és Vári elvtársak), akkor tudomást szerzett volna arról, mielőtt még a cikket megírta volna, hogy a 60 ezer darab téglát már a III. negyedévre előszállításként kértük, amit Liebl elvtársnő a megyén keresztül meg is ígért. Ha ez a kapcsolat, fennáll, arról is meggyőződött volna, hogy építkezésetekhez nagyobb ütemet kellett diktálná; mert tudvalevő,

hogy a III. negyedévben arai ás, hordás, cséplés van, s ebben az időszakban , ha még munkaerő kis létszámban rendelkezésre áll is, a szállító eszközök teljesen le vannak kötve.

A mezőgazdasági osztály a jövőben is fenntartja magának, hogy a leadott keretet esetenként utalja ki a tsz-eknek.

Kérjük a MESZÖV-öt, hogy a Jövőben úgy tartsa a kapcsolatot az osztállyal, mint a TÜZÉP, vagy a FMSZ ügy- és telepvezetői és ahogyan ez a kapcsolat a Földművesszövetkezetek Járási Központjával kialakult.

Karsai József

a Kunszentmártoni Járási Tanács VB mezőgazdasági osztályvezetője

C'Bízunk a Qléfifi&nlkan

Megkérdeztük Csorba Károly elvtársat, a tiszaderzsi községi tanács elnökét, hogyan értékeli a Hazafias Népfront helyi szervezetének munkáját. Csorba elvtárs a következő választ adta:

— A Hazafias Népfront helyi szervezete jelentős szerepet tölthet be a község társadalmi életében. Nagy mértékben segíthet a község fejlesztésében. A Hazafias Népfront kezdeményezésére ültettek el például a falu lakói mintegy 25—30 ezer facsemetét. Az elhanyagolt utcák rendbehozásánál, az úttestek elsimításánál is sokat tett a Népfront helyi szervezete. Tavaly például a Kossuth út rendbehozására 1000 forint értékű társadalmi munkát szervezett. A parkosítást is indítványozta.

— A mezőgazdasági munkákban, a begyűjtési terv teljesítésében is segített. A Népfront helyi szervezetének is része van abban, hogy községünkben soha nem volt lényeges elmaradás az állampolgári kötelezettség teljesítésében, Bízom benne, hogy most, az egyesítő gyűlés után a megnövekedett erejű Népfront szervezet még nagyobb aktivitást fejt ki, s a községi pártbizottság útmutatását megszívlelve, továbbra is segíti a tanács munkáját.

— Főleg a községfejlesztési terv megvalósításáért lehet sokat. Még öt utcánkban nincs járda. A téglát már megvettük, lerakásához segédkezet nyújthat a Népfront. A III. negyedévben 500 méterrel bővítjük a villanyhálózatot. A gödrök kiásásában, a karók felállításában is elkel a társadalmi munka. Persze ezek mellett számtalan egyéb téren — például előadások szervezésében — tevékenykedhet a Népfnnt. Bízunk benne és számítunk rá.

Válasz a „Tegyék gyorsabbá a tsz-ek égítkezéseit a szállító vállalatok“ című cikkre

TOTH ISTVÁN;

(52.)

A KUJON

. í llasz tisztelendő úr mindig szerelteti az emberek közt lenni. Tud- jaisten! Talán még az is úgy teremtette, hogy ne szikkadjon ki az imacella szigorú, penészes világában. Virult, fénylett, nevetett két orcája s nem volt olyan híve. akire ne csalt volna mosolyt vidám köszöntése.

—1 Dícsértessék 1

— Dícsértessék!

Rózsaszínű volt a tisztelendő úr arca, mint a freskók angyalaié. Mikor külső, belső békességet sugárzó fejét kicsit félrehajtotta, akkor is a felhőin könyöklő angyalok szelídsége honolt rajta. Csak pajkosan villogó szemüvege tudatta, hogy földi halandóval van dolgunk; Ha ugyan az angyalok honába nem köszöntött be a modem technika, s a gyengébb szeműek ott is nem viselnek szemüveget?

Szépszál. ruganyos léptű, ki- sportolt férfi volt a tisztelendő úr. Ritkás szőke haja fiatalosan világított a fekete reverenda koronájaként, mikor a Katolikus Legény- egylet bálját zengő, barátságos hangján megnyitotta^

Igazi megbocsátó nehezteléssel nevetett őszintébb természetű, hasonlóan kisportolt kollégáján, mikor hírbe hozta a parókia tisztaságát.

— Miért nem szagoltad ki jobban, mikor érkezik haza Pestről az ura?.. i Ilyet csinálni, pap létedre az ablakon másztál ki s a nadrágot úgy dobták utánad.

Tudniillik elszámította a vonat érkezését a menyecske s a ház közel volt a vasúthoz.

No de Olasz tisztelendő úrban sok volt a francia abbék kedélyességéből. Egyik szeme korholt, a másik meg huncutul kuncogott ilyen apró emberi gyarlóságokon. S amikor isten idevonatkozó parancsolatait a feledékeny bűnös szeméi-e hányta, kamaszos hátbavágással vigasztalta.

—i No legközelebb ügyesebben csinálod.

XMost is az emberi hívságok ezerszínű változatain gondolkozott, ahogy a Pacsirta utca billegő tégláin haladt nyugodt lépteivel. Képe ugyanolyan piros, mint háború előtt csak kék szemében él valamivel elszántabb, harcosabb tűz. mint azelőtt- Hiába, hiába. Más az, ha úgy prédikálja az ember a föld egyszerű népének, hogy „Ne gyüjlsetek magatoknak kincseket a földön m'’.

mikor isten földi birtokaiból ezer holdakat árendál az eklézsia. De mióta megszűnt a nagyvonalú haszonbérlet az egek urával, a földi élet alacsonyrendű problémái is kerülgetik isten szolgáit.

Az égi nyugalom selymes fényeit itt-ott kicsinyke anyagi gondok felhői árnyalják. A jobboldali' hajóban úgy megtépázódott a múlt idő miatt az angyal arany szárnya, hogy kiütközik a festék alól a cement szürkesége. Festetni kellene.

Ugyanígy áll szent Antal saruja.

Annak meg a sarka vált le olyan vigyázatlanul, hogy a bőrrel együtt a bokájáig folytonossági hiány támadt. Meg az ablakok mozaikján is vágatni kellene egy lila, meg egy sárga karikát, meg a szószék lépcsője is recseg. És a hívők abszolúte nem forszírozzák annyira a sáfár filléreket, mint régente. Any- nyira el vannak foglalva azzal, hogy földi életüket tegyék jobbá. A mennyország meg a fiatalok előtt is leszűkült holmi leánykák személyére, akik pokollá is hajlandók változni, mert az a rebellis Petőfi erre tanította őket.

Megy, mendegél a jóságos tisztelendő úr. Tompafényű reverendája fekete hullámokat vet lába- száránál. Ha túl labilis tégla kerül a lába alá, a felvert finom por közé leng az alja, ezért kapott már barnás árnyalatot.— Dícsértessék — énekel rá cér- navékonyan egy tupiszorrú kislány a grádicsos hídnál játszó gyerekek közül. A többi öt. hat csak bizalmatlanul bámészkodik rá. S mikor a furcsa fekete öltözetű szemüveges bácsi lehajolna hozzájuk, hogy kedveskedve megsímogassa őket, szétrebbennek;

Hej, hej eltévedt báránykák! — szánakozik rajtuk a tisztelendő úr s miután nyájas fejét félrehajtot- ta, felpillantott a magas égre. Hiába akart azonban elmerülni a titokzatos magasságban, figyelmét a gépiesem símán köröző gólyák kötötték le. Rekedt kelepelésük halkan leropogott a magasból, s a r^kkenő meleg levegő is reszketni látszott.

Mintha errefelé kilátás volna egy keresztelőre? De hol?

IJegrébbem. A másik oldalon Csendáék pártosán épült sárga háza nézett rá. A külső két ablakon lehunyt zsalukáterekből is látszott, hogy a mögötte levő szobát nem használják.

Megállt a tisztelendő úr; hogy egy kicsit kifújja magát, mielőtt

átmegy a szekérúton. Aztán bátran nekivágott. Csenda Péter rendőr szolgálatban van, legfeljebb Piroskát találja idehaza az asszonyokon kívül.

Kímérten lépdelt tel a három legömbölyített tégla!éposőn. Csendélte meg az öregasszony egy csomó paszulykóró közt trónolt egy egy kisszéken a faágasos tornác alatt. Zavart meglepetéssel fogadták a váratlan vendéget; aki men- tegetőzően, alázatosan, kicsit maga elé szűkítve tárta szét a kezét— Dícsértessék!

— Dícsértesék — szabadította meg ölét a paszuly zörgő szárától a nagymama s míg lánya leplezetlen aggodalommal pillantott a léckerítésen túl az utcára, feltápász- kodott;

Csoszogva sietett a pap elé és tessékelte befelé a hűvös konyhába. A tisztelendő úr jobb szeretett volna kint maradni, de okosabbnak tartotta mégis a bentebb vonulást.

Alig tették be a lábukat, Csendáné izgatottan loholt a kapuhoz

s rátolta a lövőt. Aztán ő is be0

ment.

A tisztelendő úr nem engedte meg. hogy neki külön széket hozzanak.

— Jó pásztor azon a földön áll, amelyen a nyája jár — mondotta egyszerűen, bölcsen s leült a konyhaasztal végére állított festett karszékre. Az asztalra könyökölt s közben levette párát fogott szemüvegét. így egy kis gyámoltalan színt nyert arckifejezése s támogatást kérőn fordult az asszonyok felé.

— Hogy élnek kedves nagymama, kedves Csendáné? — kérdezte s szaporán dörgölte zsebkendőjével az okuláré üvegét.

— Megvolnánk, a bajokat leszámítva — tisztelendő úr — igyekezett könnyed maradni Csendáné. A nagymama meg hosszút sóhajtott;

i—* Szolgálatban vagy értekezleten van Főtér? — érdeklődött otthonosan a pap.

— Mind a kettőn.

Olasz tisztelendő úr szelíd gúnynyal elmosolyodott s hogy mór nem kellett számítani másra, aki egy üt Hetüket megzavarná; feszé- lyezettség nélkül, kedvesen társalgót!

fFolyt. kövj