Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-27 / 177. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MINDENKI A MAGA POSZTJÁN... Ritka eset, hogy az embernek jólesik a szemrehányás. De nincs mit tagadni, szívesen hallgattam, mikor a mezőtúri Haladás Tsz iro­dájában és a Petőfi-brigád szanda- zugi területén is azzal fogadtak: • „Rég jártak már nálunk a Néplap­tól. Szívesen vennénk, ha gyakrab­ban jönnének”; Tévedne valaki, ha azt hinné, hogy ezek az emberek azért várják nehezen az újságírót, hogy eredményeikkel dicsekedhes­senek. Hisz amikor arra kerül a sor, hogy elmondják, mit írjunk meg az újságban, ez a válasz: — „Nincs itt semmi különös, dolgo­zunk, mint eddig. Sietünk az ara­tással. Azért várjuk inkább az elv­társakat, mert szeretjük, ha tájé­kozott emberek jönnek közénk. Szeretünk beszélgetni, vitatkozni, mi, hogy áll az országban, a világ­ban”, „Dolgozunk, mint eddig. Sietünk az aratással.” Vajon tényleg úgy dolgoznak, mint eddig? Csak egy példát nézzünk meg. Négyesi Jó­zsef, az egyik munkacsapatvezető így beszél erről: — 1934 tavaszán jöttem a szö­vetkezetbe. Akkor tavaszon sok nö­vényünk kapálatlan maradt. Még a tagok közül is többen így mondo­gatták: Ez is a gyomaiaké, amaz is. Vagyis, hogy mindent megesz a gyom. Amit nem kapáltunk meg, az tényleg nem is hozott jelentős hasznot. De az már két éve volt. Most megnézheti akárki, alig van olyan kapásunk, amit ne gyomtala- nítottunk volna rendesen még meg jórészt géppel. Ez azt jelenti, hogy kapásokból az idén jó termést vár­hatunk, de azt is, hogy az idén megkapált földben jövőre tisztább lesz a kalászosok magja. S vajon honnan, miből születnek ezek a változások, ami legjobban azoknak tűnik fel, akik időnként járnak csak a szövetkezetben. A változások főhősei elsősorban a kommunisták Azok. akik munkájukról most így nyilatkoznak: Igyekszünk a gabo­nabetakarítással. Reménytelen próbálkozás lenne mindazt leírni, amit ez a néhány szó magábafoglal. Mögötte egy egész brigád áll, ki a kombájn, ki az aratógép, a cséplőgép mellett, ki a búzászsákokat hordó kocsin vagy éppen a raktárban. A maga helyén mindenki helytáll. A búzatermés nagyrészét kom­bájn aratja. Ezért a maga munká­ja mellett egy kicsit oda is figyel mindenki. Azért is, mert szeretik a méltóságteljes gépóriást, de meg azért is, mert amit a kombájn mellett Borzi Antal művel, az nem mindennapi. Szorgalmasabb em­bert nem tudtak volna odaállítani zsákosnak. Borzi Antallal a tsz irodájában ismerkedtem meg. — Nincs zsák, Fejes elvtárs. — Ezzel nyitott be a tsz-elnökhöz. — En pedig jobban kibírom, ha egész nap zsákolni kell, minthogy egy percre is leálljunk, amikor a gép mehetne. A szem meg jön, ahogy csak jöhet. Egy napra 100 zsák nem elég. Legalább 200 kellene. És Borzi elvtárs nem tágít ad­dig, míg az elnök nem megy és nem intézkedik. A gépnek menni kell, a magra vigyázni kell; Lovas Sándor ez év tavaszán jött haza a katonaságtól, most fogatos. Eddig is bebizonyította, hogy nem rest megfogni a munka végét, de most az aratásnál aztán az időseb­beknek sem könnyen kijáró elis­meréssel beszélnek róla. Nem húz­za ki magát a munkából. Hol az aratógépet vontatja, hol a tarlót gereblyézi. Amikor pedig erre nem ő a sorj>s, a kévéket hordja s egye­nesen keresztekbe rakja. Volt már rá példa, hogy két és tel óra alatt 35 keresztet összehordott és ra kott. Amikor a napi politikára, a Köz­ponti Vezetőség legutóbbi határo­zatára terelődött a szó, így beszél­tek a brigád tagjai: Bízunk pár­tunk politikájában. A határozat után még tnaga biztosabban dolgozunk mint előtte, hisz az választ ad min­den kétségre: a Központi Vezető­ség határozottan sffcraszáll a mező- gazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításának, megerősítésé­nek, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikája mellett. Ebben eddig sem kételkedtünk, de az újból kimondott szó még nagyobb biztonságérzetet kelt bennünk. Mindössze néhány mindennapi kép ez azoknak az embereknek az életéből, akik alakuló új életünk legerősebb alkotói. Nem visznek itt véghez országra szóló tetteket, mégis ezek között az emberek Kö­zött lehet érezni igazán, hogy mi­lyen erős az a párt, amelynek tag­jai egységes akarattal küzdenek a közös célért, mindenki a maga posztján. —B— II japán küldöttség Sigemicu vezetésévé! elutazott a moszkvai tárgyalásokra célzó tárgyalások Peking (TASZSZ.) A japán rá­dió jelentése szerint Sigemicu japán külügyminiszter, a japán küldött­ség vezetője, Macumoto londoni ja­pán nagykövet és a küldöttség töb­bi tagjai ma Tokióból Mcezkvába utazott a japán—szovjet kapcsola­tok rendezését u j rafelvételére. Mint ismeretes, az ez év márci­usában félbeszakadt japán—szovjet tárgyalásokat a japán fél kérésére a fennálló megállapodások értelmé­ben július 31-ig újra meg kell kezdeni. (MTI). Bnlganyin beszéde Stalinográdban Stalinogrod (TASZSZ.) Bul- ganyin a Lengyelországban tartóz­kodó szovjet kormányküldöttség vezetője Stalmogrodban beszédet mondott; A hatéves terv Lengyelországot az élenhaJadó európai államok so­rába emelte — mondotta többek között. — Míg Lengyelország az­előtt messze elmaradt egyes is­mert nyugateurópai államoktól és ezek, mint gyenge és elmaradt or­szágot kezelték Lengyelországot, most elérkezett az az idő, midőn egyes nyugati hatalmak — szégyen ide, szégyen oda — tanulni fog­nak a népi Lengyelországtól. A Lengyelország iránti tisztelet az ország gazdaságának és hatal­mának növekedésével együtt foko­zódik. Lengyelország a nemzetközi ügyekben manapság megfelelő he­lyet foglal el. Lengyelország nem­zetközi tekintelye növekszik és iz­mosodik. Lengyelország a történe­lem során első ízben lett jól fel­épített, erős és gyorsan fejlődő állammá. Bulgamyin ezután rámutatott, hogy a most kidolgozás alatt álló új lengyel ötéves terv további óriási lépést jelent a szocializmus építésének útján. Fejlődik a szo­cialista tábor többi országának gazdasága is. Eljön az az idő — hangsúlyozta Bulganyin — midőn szovjet államunk, az önök állama és valamennyi szocialista állam nemcsupán társadalma és állami rendje, valamint ipari fejlődése te­kintetében, hanem népeik anyagi jólétének színvonalát illetően Is a legéienhaladóbb országok lesznek; (MTI.) Az amerikai kereskedefnr minisz er a keiefeurópii országokba irányuló kivitel növekedéséről Washington (MTI) Sinclair Weeks amerikai kereskedelmi mi­niszter az AP jelentése szerint kö­zölte, hogy a keleteurópai orszá­gokba szóló kiviteli engedélyek szá­ma egyre növekszik, azt mutatva, hogy „szovjet részről állandó érdek­lődés nyilvánul meg a nemstratégiai amerikai árucikkek iránt.’“ Weeks megjegyezte, hogy engedé­lyezték egymilliónégyszáz ezer dol­lár értékű hidegen hengerelt acélle­mez kivitelét a Szovjetunióba gép­kocsi-karosszéria gyártási célokra. (MTI). A Borba kommentárja a Jugoszláviának szánt amerikai katonai szállítások beszüntetéséről Belgrád (Tanjug.) A Borba csütörtöki számában kommentálja az amerikai szenátus szavazásának eredményét a Jugoszláviának szánt katonai támogatás beszüntetésével kapcsolatban. A lap elismeréssel adózik Eisenhower elnöknek, aki már korábban is latba vetette és ismét latba veti tekintélyét, hogy a katonai támogatás tekintetében ne kerüljön sor változásra az Egyesült Államoknak Jugoszlávia irányában követett politikájában. A Borba emlékeztet arra, hogy Eisenhower elnök személyes üze­netet intézett a szenátusbeli párt­vezetőkhöz és hangsúlyozta, hogy a Jugoszláviának szánt katonai se­gély megszüntetése nem szolgálná az Egyesült Államok érdekeit. A Borba rámutat, hogy nem vég­leges még az amerikai szenátus­nak a Jugoszláviának szállítások beszüntetésére vonatkozó határo­zata, mert a Képviselőház koráb­ban ellenkező határozatot foga­dott el, A Borba ezután hangoztatja, hogy az amerikai szenátusnak az a döntése, amellyel elvetette a Jugoszláviának nyújtandó új kato­nai segélyre irányuló javaslatot, az amerikai jobboldali negatív irány­zatára mutab Olyan irányzatról van itt szó, amely azt kívánja, hogy az amerikai segély egyrészt a békétlenség tűzfészkének fel­élesztésére, a hidegháború folyta­tására és erősítésére használják fel, másrészt pedig eszközül szolgáljon az államok tömbszerű beskatulyá­zására és amely nyomást akar gyakorolni ennek a jelszónak je­gyében: „Velem, vagy ellenem!”, végül pedig a Jugoszláviának nyúj­tandó segély elleni támadásokban kifejezésre jutott azoknak az em­bereknek ideológiai eávakultsága is, akik sohasem szerették Jugo­szláviát, még pedig azért nem, mert Jugoszlávia szocialista or­szág. (MTI.) A Néplap július 21-iki számában közölte a MÉSZÖV Iparclkkforgal mi Osztályának, Gál Imre elvtárs­nak a cikkét. Ebben a járási tanács mezőgazdasági osztályát hibáztatja a csépai Harcos Tsz tégla kiutalásá­nak késedelmes kiadása miatt. Ha Gál elvtárs a járási szervek­kel úgy tartaná a kapcsolatot, mint TÜZÉP vállalati kiküldöttek — (Solymoasi, Francz, Tóvári és Vári elvtársak), akkor tudomást szerzett volna arról, mielőtt még a cikket megírta volna, hogy a 60 ezer darab téglát már a III. negyedévre elő­szállításként kértük, amit Liebl elv­társnő a megyén keresztül meg is ígért. Ha ez a kapcsolat, fennáll, arról is meggyőződött volna, hogy építkezésetekhez nagyobb ütemet kellett diktálná; mert tudvalevő, hogy a III. negyedévben arai ás, hordás, cséplés van, s ebben az idő­szakban , ha még munkaerő kis lét­számban rendelkezésre áll is, a szál­lító eszközök teljesen le vannak kötve. A mezőgazdasági osztály a jövő­ben is fenntartja magának, hogy a leadott keretet esetenként utalja ki a tsz-eknek. Kérjük a MESZÖV-öt, hogy a Jö­vőben úgy tartsa a kapcsolatot az osztállyal, mint a TÜZÉP, vagy a FMSZ ügy- és telepvezetői és aho­gyan ez a kapcsolat a Földműves­szövetkezetek Járási Központjával kialakult. Karsai József a Kunszentmártoni Járási Tanács VB mezőgazdasági osztályvezetője C'Bízunk a Qléfifi&nlkan Megkérdeztük Csor­ba Károly elvtársat, a tiszaderzsi községi ta­nács elnökét, hogyan értékeli a Hazafias Népfront helyi szerve­zetének munkáját. Csorba elvtárs a követ­kező választ adta: — A Hazafias Nép­front helyi szervezete jelentős szerepet tölt­het be a község társa­dalmi életében. Nagy mértékben segíthet a község fejlesztésében. A Hazafias Népfront kez­deményezésére ültettek el például a falu lakói mintegy 25—30 ezer fa­csemetét. Az elhanya­golt utcák rendbehozá­sánál, az úttestek elsi­mításánál is sokat tett a Népfront helyi szer­vezete. Tavaly például a Kossuth út rendbeho­zására 1000 forint érté­kű társadalmi munkát szervezett. A parkosí­tást is indítványozta. — A mezőgazdasági munkákban, a begyűj­tési terv teljesítésében is segített. A Népfront helyi szervezetének is része van abban, hogy községünkben soha nem volt lényeges el­maradás az állampol­gári kötelezettség tel­jesítésében, Bízom ben­ne, hogy most, az egye­sítő gyűlés után a meg­növekedett erejű Nép­front szervezet még na­gyobb aktivitást fejt ki, s a községi pártbi­zottság útmutatását megszívlelve, továbbra is segíti a tanács mun­káját. — Főleg a községfej­lesztési terv megvalósí­tásáért lehet sokat. Még öt utcánkban nincs járda. A téglát már megvettük, lera­kásához segédkezet nyújthat a Népfront. A III. negyedévben 500 méterrel bővítjük a villanyhálózatot. A gödrök kiásásában, a karók felállításában is elkel a társadalmi munka. Persze ezek mellett számtalan egyéb téren — például előadások szervezésé­ben — tevékenykedhet a Népfnnt. Bízunk benne és számítunk rá. Válasz a „Tegyék gyorsabbá a tsz-ek égítkezéseit a szállító vállalatok“ című cikkre TOTH ISTVÁN; (52.) A KUJON . í llasz tisztelendő úr mindig szere­lteti az emberek közt lenni. Tud- jaisten! Talán még az is úgy te­remtette, hogy ne szikkadjon ki az imacella szigorú, penészes vilá­gában. Virult, fénylett, nevetett két orcája s nem volt olyan híve. akire ne csalt volna mosolyt vi­dám köszöntése. —1 Dícsértessék 1 — Dícsértessék! Rózsaszínű volt a tisztelendő úr arca, mint a freskók angyalaié. Mikor külső, belső békességet su­gárzó fejét kicsit félrehajtotta, ak­kor is a felhőin könyöklő angyalok szelídsége honolt rajta. Csak paj­kosan villogó szemüvege tudatta, hogy földi halandóval van dol­gunk; Ha ugyan az angyalok ho­nába nem köszöntött be a modem technika, s a gyengébb szeműek ott is nem viselnek szemüveget? Szépszál. ruganyos léptű, ki- sportolt férfi volt a tisztelendő úr. Ritkás szőke haja fiatalosan vilá­gított a fekete reverenda koroná­jaként, mikor a Katolikus Legény- egylet bálját zengő, barátságos hangján megnyitotta^ Igazi megbocsátó nehezteléssel nevetett őszintébb természetű, ha­sonlóan kisportolt kollégáján, mi­kor hírbe hozta a parókia tiszta­ságát. — Miért nem szagoltad ki job­ban, mikor érkezik haza Pestről az ura?.. i Ilyet csinálni, pap lé­tedre az ablakon másztál ki s a nadrágot úgy dobták utánad. Tudniillik elszámította a vonat érkezését a menyecske s a ház kö­zel volt a vasúthoz. No de Olasz tisztelendő úrban sok volt a francia abbék kedélyes­ségéből. Egyik szeme korholt, a másik meg huncutul kuncogott ilyen apró emberi gyarlóságokon. S amikor isten idevonatkozó paran­csolatait a feledékeny bűnös szemé­i-e hányta, kamaszos hátbavágással vigasztalta. —i No legközelebb ügyesebben csinálod. XMost is az emberi hívságok ezerszínű változatain gon­dolkozott, ahogy a Pacsirta utca billegő tégláin haladt nyugodt lép­teivel. Képe ugyanolyan piros, mint háború előtt csak kék szemé­ben él valamivel elszántabb, har­cosabb tűz. mint azelőtt- Hiába, hiába. Más az, ha úgy prédikálja az ember a föld egyszerű népé­nek, hogy „Ne gyüjlsetek maga­toknak kincseket a földön m'’. mikor isten földi birtokaiból ezer holdakat árendál az eklézsia. De mióta megszűnt a nagyvonalú ha­szonbérlet az egek urával, a földi élet alacsonyrendű problémái is kerülgetik isten szolgáit. Az égi nyugalom selymes fényeit itt-ott kicsinyke anyagi gondok felhői árnyalják. A jobboldali' ha­jóban úgy megtépázódott a múlt idő miatt az angyal arany szárnya, hogy kiütközik a festék alól a ce­ment szürkesége. Festetni kellene. Ugyanígy áll szent Antal saruja. Annak meg a sarka vált le olyan vigyázatlanul, hogy a bőrrel együtt a bokájáig folytonossági hiány tá­madt. Meg az ablakok mozaikján is vágatni kellene egy lila, meg egy sárga karikát, meg a szószék lépcsője is recseg. És a hívők ab­szolúte nem forszírozzák annyira a sáfár filléreket, mint régente. Any- nyira el vannak foglalva azzal, hogy földi életüket tegyék jobbá. A mennyország meg a fiatalok előtt is leszűkült holmi leánykák személyére, akik pokollá is hajlan­dók változni, mert az a rebellis Petőfi erre tanította őket. Megy, mendegél a jóságos tisz­telendő úr. Tompafényű reveren­dája fekete hullámokat vet lába- száránál. Ha túl labilis tégla kerül a lába alá, a felvert finom por kö­zé leng az alja, ezért kapott már barnás árnyalatot.­— Dícsértessék — énekel rá cér- navékonyan egy tupiszorrú kislány a grádicsos hídnál játszó gyerekek közül. A többi öt. hat csak bizal­matlanul bámészkodik rá. S mikor a furcsa fekete öltözetű szemüve­ges bácsi lehajolna hozzájuk, hogy kedveskedve megsímogassa őket, szétrebbennek; Hej, hej eltévedt báránykák! — szánakozik rajtuk a tisztelendő úr s miután nyájas fejét félrehajtot- ta, felpillantott a magas égre. Hiá­ba akart azonban elmerülni a ti­tokzatos magasságban, figyelmét a gépiesem símán köröző gólyák kö­tötték le. Rekedt kelepelésük hal­kan leropogott a magasból, s a r^kkenő meleg levegő is reszketni látszott. Mintha errefelé kilátás volna egy keresztelőre? De hol? IJegrébbem. A másik oldalon Csendáék pártosán épült sárga háza nézett rá. A külső két ablakon lehunyt zsalukáterekből is látszott, hogy a mögötte levő szo­bát nem használják. Megállt a tisztelendő úr; hogy egy kicsit kifújja magát, mielőtt átmegy a szekérúton. Aztán bát­ran nekivágott. Csenda Péter rendőr szolgálatban van, legfel­jebb Piroskát találja idehaza az asszonyokon kívül. Kímérten lépdelt tel a három legömbölyített tégla!éposőn. Csen­délte meg az öregasszony egy cso­mó paszulykóró közt trónolt egy egy kisszéken a faágasos tornác alatt. Zavart meglepetéssel fogad­ták a váratlan vendéget; aki men- tegetőzően, alázatosan, kicsit ma­ga elé szűkítve tárta szét a kezét­— Dícsértessék! — Dícsértesék — szabadította meg ölét a paszuly zörgő szárától a nagymama s míg lánya leplezet­len aggodalommal pillantott a léc­kerítésen túl az utcára, feltápász- kodott; Csoszogva sietett a pap elé és tessékelte befelé a hűvös konyhá­ba. A tisztelendő úr jobb szeretett volna kint maradni, de okosabb­nak tartotta mégis a bentebb vo­nulást. Alig tették be a lábukat, Csen­dáné izgatottan loholt a kapuhoz s rátolta a lövőt. Aztán ő is be­0 ment. A tisztelendő úr nem engedte meg. hogy neki külön szé­ket hozzanak. — Jó pásztor azon a földön áll, amelyen a nyája jár — mondotta egyszerűen, bölcsen s leült a kony­haasztal végére állított festett kar­székre. Az asztalra könyökölt s közben levette párát fogott szem­üvegét. így egy kis gyámoltalan színt nyert arckifejezése s támoga­tást kérőn fordult az asszonyok felé. — Hogy élnek kedves nagyma­ma, kedves Csendáné? — kérdezte s szaporán dörgölte zsebkendőjé­vel az okuláré üvegét. — Megvolnánk, a bajokat leszá­mítva — tisztelendő úr — igyeke­zett könnyed maradni Csendáné. A nagymama meg hosszút sóhaj­tott; i—* Szolgálatban vagy értekezle­ten van Főtér? — érdeklődött ott­honosan a pap. — Mind a kettőn. Olasz tisztelendő úr szelíd gúny­nyal elmosolyodott s hogy mór nem kellett számítani másra, aki egy üt Hetüket megzavarná; feszé- lyezettség nélkül, kedvesen tár­salgót! fFolyt. kövj

Next

/
Oldalképek
Tartalom