Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-24 / 149. szám

SZOLNOK MEG TE! NÉPLAP

1956, Június 24

PARTÉIÉT

Csak az önkéntesség alapján érhetünk el tartás eredményeket

a pártoktatásban

A párttagokat az önlcéntesség alapján vonják be a pártoktatásba. Az előző években is erre az elvre építettük a pártoktatást. De a gyakorlatban kialakult módszereink és téves nézeteink miatt az önkéntesség elve nem eresztett gyökereket, nem hozta meg a kellő eredményeket. Éppen ezért tanulva az elmúlt évek tapasztalataiból, fel kell használni a tanulságokat az 1956/57-es pártoktatási év előkészítésében.

Minden párttagnak ismernie kell a pártoktatás szervezeti formáit, mivel csak így tud dönteni abban, hogy milyen tanfolyamon, milyen módon gyarapítsa politikai tudását;

A pártbizottságok, az alapszerve- seték vezetői gondoskodjanak arról, hogy a párttagok az élbeszélgetés megkezdése előtt megismerjék és véleményt alkossanak az egyes tanfolyamokról. Az alapszen- vezetek vezetőinek javasoljuk: a júniusi párttaggyűlésen ismertessék, hogy az 1956/57-es pártoktatási évben milyen szervezeti formák lesznek és hol mit tanulhatnák az elv- társaik.

A bizalmi elvtársak is hívják össze ezért a pártcsoportjuk tagjait, használják fel a déli szüneteket, esetleg tartsanak nöpgyűlést. Az sem baj, ha ezeken a megbeszéléseken pártonkívüliek is részt- vesznek;

Az elmúlt, évéit gyakorlatával ellentétben minden párttaggal beszélgessünk el. Kérdezzük meg tőlük, hol akarnak tanulni Az önkéntesség alapján minden

párttagnak joga van ahhoz, hogy maga döntse el: mit és milyen módon akar tanulni. A pártszervezetek vezetőinek figyelembe kell venniük a párttagság véleményét és döntését; Ennek alapján szervezzék meg a tanfolyamokat. A szervezett pártoktatás mellett fordítsanak nagy gondot az előadás propaganda és önálló tanulás szervezésére. Az előző években is beszéltünk az önálló tanulás lehetőségéről, az előadási« propaganda kiszélesítéséről, de az elvtársiakkal szembeni bizalmatlanság miatt (ha így vesznek részt a párt oktatásban, nem tanulnak, mondottuk) elhanyagoltuk az ilyen tanulási formák szervezését. Ügy véljük, az alapszervezetek vezetőségi tagjai egyetértenek velünk abban, hogy a tanulás lehetőségeinek a kiszélesítéséről együttesen kell gondoskodnunk;

A tanulás különböző formáinak — szervezett pártoktatás, előadásos propaganda, önállló tanulás — szervezésével figyelembe tudjuk venni az elv társak élet- és munkakörülményeit.

Az idősebb, vagy beteges eűvtár- safcnak, a családos anyáknak, a gyengén író és olvasó elvtársaknak nehézséget jelent a szemináriumok rendszeres látogatása. Ezeknek biztosítani kell a tanulás lazább formáját, az előadásokon való tanulást; A pártoktatás hallgatóinak kiválogatását szeptember 10-ig fejezzük be. Az elbeszélgető bizottságnak a párttitkár, vagy a pártvezetőség egy tagja mellett legyen tagja a propagandista és a pártcso- portbizalmi is. A számszeríiségek hajhászáse, a formális eredmények elkerülése végett' a megyei végrehajtó bizottság nem írja elő a párt- oktatásba bevonandó hallgatók létszámát.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy alapszervezeteink folytassanak agi- tációt annak érdekében, hogy a párttagok megértsék és magukévá tegyék a szervezeti szabályzatban előírt kötelezettséget, elméleti képzettségük állandó növelését.

Az a célunk, hogy minden elv- társ megértse és magáévá tegye a szervezeti szabályzat által előírt kötelezettségeket, erről nem szabad lemondanunk. De körülményeink, a gazdaságpolitikánkban elkövetett hiányosságok hatása, a pártpropaganda gyengesége, alacsony színvonala, az élettől váló eil- szakítottsága stb., a párttagok általános . politikai képzettsége ezt ■ma még nem teszi lehetővé. S ha mi ezt a célt meg akarjuk valósítani — már pedig meg akarjuk —, akkor nagyon szigorúan ragaszkodnunk kell az önkéntesség elvének betartásához. Igazi, tartós eredményeket csak ezen az úton érhetünk el;

A pártbizottságoknak joguk és kötelességük, hogy a tavalyi évek tapasztalatait figyelembevéve. javaslatot tegyenek az alapszervezetek vezetőinek és tagságának, hogy hol, milyen tanfolyam szervezése volna helyes. De ez csak javaislat, amelyet a párttagság — joga és kötelessége alapján — felülvizsgál és elbírál.

Elsősorban a párttagság dönt, milyen tanfolyamot szervezzenek az illető pártái apszervezetben. A felső pártszervek csak abban az esetben változtatják meg a párttagság döntését hanem tudnak a kért tanfolyamok vezetéséhez megfelelő propagandistákat biztosítani. Az elmúlt oktatási évben a lemorzsolódáshoz, a tanulási fegyelem gyengeségéhez nagyban hozzájárult a vezetők példamutatásának hiánya;

Az igaz, hogy az elmúlt oktatási évben több párt-, állami- és gazdasági vezető tanult, de sok területen a vezetők egyrésze nem vett részt a pártoktatásban; A vezetők példamutatása nélkül nem beszélhetünk az önkéntesség elvének alkalmazásáról, a pártoktatás tartalmának a megjavításáról; Ezt nemcsak az alapszervezetek vezetődnek, hanem a felsőbb pártszervek vezetőinek is figyelembe kell venni. A velük való egyéni foglalkozással, az ellenőrző munka jobb megszervezésével nagyban elősegítjük a vezetők példamutatásának biztosítását. A pártonkívüliek be-'

vonását szintén nem szorítjuk keretek közé. Az illető terület párt- bizottsága és az alapszervezet döntse el, hogy milyen mértékben vonnak be pártonkívwlieket. Természetes, hogy elsősorban azoic jönnek számításba, akiket fel akarunk venni a pártba. Annyit még megjegyeznénk, hogy a pártoktatást elsősorban a párttagok részére szervezzük.

A párloktatási év kezdete előtt két héttel újra beszélgessünk el a beosztott hallgatókkal; Ezen a másodszori elbeszélésen már tudjuk velük közölni propagandistájuk nevét, a tanulási kezdetét és helyét, stb. Most még az első elbeszélgetésre készülünk, ennek gondos előkészítése a legfontosabb feladat. S ha megértjük annak lehetőségét, hogy a párttagok csak úgy tudnak dönteni a tanulásukról, ha mi gondoskodunk arról, hogy ismerjék a pártoktatás formáit, akkor megtettük az első lépést az 1956/57-es pártóktatás eredményessége érdekében;

VIGH ERZSÉBET

500 hold sitiket javított meg

OROSZ JÓZSEF

traktorvezető 5 éve dolgozik a Talajjavító Vállalatnál. Ez alatt Tiszasülyön, Mezőtúron és most Bcsenyszögön 500 hold terméketlen szikes földet javított meg gépi digózással. Orosz József traktorvezetőt lelkes munkája jutalmául felvették a pártba.

Megtalálta a helyét a tsz-ben

LAKATOS DEZSŐ

épitSmtmUás. Január óta a tomajmo- nostori Petőfi Termelőszövetkezet tagja. Azelőtt sokfelé dolgozott, a tsz-ben otthonra talált és az építőbrigádban kapott helyet. Eddig 113 munkaegységet szerzett. Jelenleg egy új sllőgödör építésének utolsó simításait végzi.

G. I. KOTOVSZKIJ

születésének 75. évfordulójára

J

únius 24-én van Grigorij Iva- novics Kotovszkij, a Vörös Hadsereg dicső parancsnoka születésének 75. évfordulója. A hősöknek ahhoz a csoportjához tartozott, akiket a forradalom emelt ki a nép köréből és akiknek nevét megőrzi a történelem.

Kotovszkij egy besszarábiai kis faluban született. Édesapja szeszgyári mvglkás volt, s Kotovszkij, aki gyakran bejárt a gyárba, korán megismerkedett a munkásak nehéz életével, de ismerte a parasztság súlyos helyzetét is. 1905- ben személyesen résztvett a föld- birtokosok elleni harcban, egy felfegyverzett paraszt-csoport élén felszabadította a börtönben siny- lödőket, a gazdagok földjét pedig szétosztotta a szegények között. Kotovszkij csoportjának ténykedése az első orosz forradalmi években alkotó része annak a harcnak, amelyet a dolgozók a kizsákmányolok ellen folytattak.

Több éven keresztül a partt- zánharc módszereit alkalmazva, s a tömegek együttérzésére támaszkodva, kérlelhetetlen harcot folytatott, megnyerte a nép szeretetét és támogatását.

Az uralkodó körök minden eszközt felhasználtak Kotovszkij elfogadására. Végiül tizenkét esztendei kényszermunkára ítélték. A börtönben közelebb került a politikai foglyokhoz, akiken keresztül illegális forradalmi irodalomhoz jutott, 1908-ban a Nyi- kalajevszkij börtönbe szállították, ahol két esztendőn át magánzárIrta; L. Fridman

kában sínylődött. 1910-ben kényszermunkára vitték a Bajkádon túlra, ahonnan 1913 februárjában megszökött és álnéven rejtőzve jutott vissza Besszarábiába. 1916- ban a hadbíróság kőtéláltali halálra ítélte, de az 1917-es februári forradalom megmentette a haláltól, sEzerkilencszáztizenhét augusztusában a román frontra ment, áhöl szoros kapcsolatba került a bolsevikekkel, „Még öntudatlanul és anélkül, hogy megértettem volna a bölsevikök munkáját, hozzájuk csatlakoztam, mint ahhoz a párthoz, amely legközelebb áll hozzám;;* Hiszen — amióta eszemet tudom, ösztönösen kommunista voltam.” — irta később.

Kotovszkijt 1920 elején megbízták, hogy önáUó lovasbrigádot alakítson, amely január végén és február elején elfoglalta Voznye- szenszket, felszabadította Ogyesz- szát és a szétvert fehér hadsereg maradványait üldözve, bevonult Tiraszpaljba. Ogyessza felszabadításáért a Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki. Szerény és egyszerű magatartásáért nagyon szerették katonái.

Kotovszkij brigádja a harmadik besszarábiai lovashadtestté fejlődött mely beolvadt a második lovashadtestbe. Ennek parancsnoka volt 1922 októberétől, egészen 1925 augusztus 6-án bekövetkezett haláláig.

Grigorij Ivanov ics Kotovszkij alakját: sok dal örökíti, mag, amelyek mind a nép forró szereteté- röl tanúskodnak.

Árvízvédelmi hiiüntetéseh

A dunai árvíz nagy feladat elé állította az ország népét. A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság dolgozói is segítséget adtak a bajbajutottaknak emberi erővel és anyaggal egyaránt. Legjobb szakmai tudásukkal és fáradságot nem ismerő munkájukkal igyekeztek mérnökeink, technikusaink és gátőreink ellenállni a jeges ár pusztításénak.

Az ár elhúzódása után többen résztvették a helyreállítás munkájában is. Itt ugyancsak derekasan megálltak helyüket dolgozóink.

A jó munka jutalma nem maradt el s szombaton kedves ünnepség színhelye volt az igazgatóság. A Minisztertanács 23 dolgozónkat tüntetett ki oklevéllel, valamint a „Dunai árvízvédelemért emlék- érem‘’-mel s megkapták a vele járó pénzjutalmat is. Csák Sándor gátőr 800, Kása János technikus 500, Alrnési Alfréd mérnök 500 forint jutalmat kapott.

A dunai árvízzel egyidóben • megyében is ár és belvízvédekezés folyt. A jászberényi szakaszmérnökség dolgozói éjt nappalé téve küzdöttek a Zagyván és a Tárnán az ár ellen. Sikeresen védték meg Zaránk, Jásztelek, Alattyán és több község belső részét az ártóL A műszakiakon kívül a gátőrök is kiválóan megálltak helyüket. Mo* ezó Kálmán motorvezető, Mozsár János és Tűzkő gátőrök többször testi épségük veszélyeztetésével vették fel a küzdelmet a jeges árral.

Ugyancsak «nlítésneméltő munkát végzett az árvíz elhárításában a szolnoki szakaszmérnökség a Tárná mentén; Itt Nagy ülés mérnök és Táncaos Ferenc gátőr tűnt ki. A központi árvédelmi szolgád latban jól megállták a helyüket Károssy Jenő főmérnök, Nagy Erzsébet technikus.

Víncze Vendel Vízügyi Igazgatóság

TÓTH ISTVÁN:

A KUJON

(25.)

IT ej, gyerek, gyerek! Ha tud-' nád, mi marja apádat: Te mertél volna jelentkezni? Ki venné úgy, hogy a sors bonyolította össze ilyen kegyetlenül az apád életét. A sors? A háború. De adna-e valaki hitelt a szavának, ha azt állítaná, hogy egyik tettét sem akarta. Szeretne tiszta szívvel élni, ha akkor nagyot hibázott is;

De ott van a nyakán az a madzag — a pisztolylövés. Monoki már megfogta a végét s ki tudja, nem fojtja-e meg vele.

Ha feladná magát, talán földönfutóvá tenné a családot: A szövetkezetbe többet vissza se fogadnák.-. s Pista is meg lenne bélyegezve.

Szörnyű lelki bántalmak közt hánykódott Koczog: Szépszál, délceg tartású, szelídképű fia mitsem sejtve léptet mellette; Vajon min töri a fejét? Milyen könnyedén hajlik még ruganyos mozgású térde; A lábanyoma is éles, határozott.- Nem olyan szétmálló, mint az apjáé, aki bizony most fáradtan húzza a lábát;

Az apa körülnézett. Kapaszkodott ahhoz a napsütéses, nyugalmat árasztó világhoz, ami körülvette. De hiába szállt pillantása a pacsirtadalos levegőn úszó fehérhasú felhőkre, úgy láta most azokat, mintha gyászfátyol lenne közöttük;

Hasztalan nézte azt a magányos, siralmas görbetörzsű fát, ami tájékozódó támpont az arralakóknak, arról is csak bánat hullt felé: Annál ölték meg valamikor a komádi embert, akitől eliktatták a lovát.

Amarra messze a hamvasan csillámló bokros fák közt ócska, kan- faros épület vége sápadozik. Csárda volt valamikor: Vasárnap délutánonként simára döngölt udvarán de sokat táncoltak, Az öregek

meg a kecskelábú asztal mellett ittak csendesen s ha nevetni akartak, bort löttyentettek az asztal alatt lihegő puli fejére. Attól az megrémült, felugrott. Akkor meg beleverte fejét a keresztfába s nyavókolva sompolygott odább:

Most jutott eszébe, hogy félórája talpalnak már, de egy szót se szóltak; Nem is válaszolt még a gyereknek:

I£gy tengeritábla után előtárult a tanyájuk; Elég puszta a környéke. Kopott barna veréce zárja le a lakás elejét az aprójószágtól.- Furcsa kis gangot eszkábált a fél épület elé az őszön. A tanya végében igénytelen akácfacsoportok; Két nyári jászol van alattuk egymástól nem messze.- Egyiknél tehén, két borjúval. A másiknál kormosnyakú bika komorkodik. Sűrű erejével nem híd mit csinálni; Időnként méltóságteljesen kihúzza tömzsi nyakát, mérgeset ránt az orrkar.kájába akasztott láncon; S hogy mindezért sajátmaga lakói, földmorajszerű méltatlankodás há- borog torkából:

Közelében ijedten pattan fel a karikába gömbölyödve szundító kolonocosszőrű kutya. Hősködik s acsarogva megugatja az óriási állatot, amiért felzavarta.

A fiú is elhunyorított arrafelé. Megszólalt:

— Apám:; 5 Nem fizettünk mi máris rá ezekre a lovakra?

Koczog konya bajusza megficam- lott egy cseppet: Azt akarta hirtelen mondani, hogy már mér fizettek volna rá — de elnyelte, mielőtt hanggá változott volna a szó.

Ráfizettek? Bizony; Két ló idestova másfélhavi tartása benne van vagy háromezer forintba. Legalább harminc forint áru naponta csak az abrak egy-egynek, tíz meg a szálastakarmány.:: Abrak még akadt odahaza addig való, de szé-'

nát;:. — melege lett az emlékezéstől is — szénát már a szövetkezettől kellett szerezni:

Micsoda kálváriát járt azért is; Hiába, ha az ember valamikor csak egy ujját mártja a bűnbe, utána megy előbb utóbb az egész keze; Nem volt már széna. A pénzből vi- szolygott többet elvenni, hát meg- csosszantott egy fél kocsival a téeszéb"’; Úgyis tagnak esett; Alig tudta kimagyarázni, nem akart időt lopni vele, hogy a városban szétnézzen széna után: Megfizette volna úgyis a csoportnak. Hitték is meg nem is: Még jó, hogy 300 forinttal megúszta. Szerencse, hogy mikor Botos célozgatott, eljött s meg se állt a székházig, míg be nem fizette;

Egyet rántott az ujjasa alján? Pedig lógott az amúgy is.

Mit is sejt az ő egyszál fia a lelke zivatarából? Nagy idő után így fordított a szón;

— Ládd-e. Te magad is feléred

ésszel, hogy nem tarthatjuk azt a két lovat mihasznára.!» Úgy gondoltam, te fuvaroznál vele;

A legény bántón nevetett:

— Miért nem szólt apám előre, hogy játszhatnék? Akkor mindjárt megfeleltem volna, hogy nem születtem fuvarosnak:

— Két-háromszáz forintot adnak egy vidéki útér, ha bútort viszel: Helybe meg ötven-hatvan forintot is :.: Kóbor Gyula bátyád négyezer forintot megkeresett egy hónapban tisztán; Nemsokára jön az új, vásárolnak a parasztok:

— Ne tréfáljon, apám; Van nekünk tisztességes kenyerünk. Lesheti a kulcslyukon, míg magunkfajta ember a takarmány árát is megkeres’ fuvarral. Spekulánt embernek való az, mint Kóbor:-.:

Ty ühös volt a legény: Szája kö- 47 rül meg is puffadt az ábrázata, ahogy füstölögve várta, mikor

ellenkezhet apjával; Mit akarnak vele?

Piroska Jutott eszébe. Nagyon nehezen megy, hogy arra vegyék életútjukat, amerre kívánják. Harcolni kell a szerelemért; Idehaza meg azért, hogy ne legyen senki trógerje;

Mással nem tudta megsérteni az apját, minthogy előtte ment be a verőcén; Az öreg úgy meggyávuít erre, hogy végképp belé szorult a szó. A küszöbön fehér-fekete tarka macska nyitogatta zöld szemét Pista készakarva a farkára hágott: A cica majdhogynem kifordult nyivá- kolós kínjában* Ok adódott a ká- romkodásra.— i;. vóna meg a megváltó Isten!

— Mit höbörögsz, te komisz?

— Azt, hogy menjen kofák v * * * t kocsikáztatni, aki akar.

— Mondtam, hogy csak nagyobb szállítmányba fogunk;

— Én meg tudom, hogy az nem elég;

Odabent leültek a hűvösön:

Pista feltérdelt a varrógépre s onnan nyújtózkodva igazított az óra sétálóján.— Mondja már, apám, komolyan beszél erről a fuvarozásról, hisz szekerünk sincs:

— Balázs bátyáddal csinálnátok — színlelt közömbösét Koczog. Köpött egyet a tapasztott földpadlóra. Kínjába tette, vére felszaladt a fejébe, úgy elszégyelte magát* Azt se tudta, hogy tapossa el:

A fia értetlenül, gyűlölködve leste. Leugrott a gépről;

— Há* oszt’ mit gondol felőlem, összeállnák én kulákkal? Lesülne a pofámról a bőr a DfSZ-ben.

Koczog eddig a dikó szélén ült. Ezekre a szavakra egészen a sarokba kecmergett: így, két fallal a háta megett nagyobb biztonságban érezte magát; Akárha a kocsmában, mikor azért választ ilyen helyet az ember, hogy legalább hátulról ne vágjanak a fejéhez valamit*

(Folyt; köv.J