Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-03 / 130. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. június S. A tanácsok pártirányításáról (Folytatás az 1-ső oldalról) hogy a napirend előadója egyedül készíti a beszámolót, nem támaszkodik az állandó bizottság, a választott szerv, a szakemberek véleményére. Ezért fordulhatott elő, pl. Tomajmonostorán, hogy a tanács külön napirendi pontként tárgyalta ugyan a község kulturális helyzetét, de a beszámoló a külpolitikai helyzet ismertetése, országosan elért eredményeink, valamint a mezőgazdasági és begyűjtési feladatok mellett mindössze egyetlenegy oldalon foglalkozott a kulturális helyzettel. Az SZKP XX; kongresszusa után a tanács végrehajtó bizottságok vezetői egyre jobban igyekeznek a kollektív vezetés szellemében végezni irányító munkájukat. A vb-k kollektív vezetése azonban legtöbb helyen még csak a határozatok kollektív meghozatalára szűkül, mivel a végrehajtó bizottságok nem függetlenített tagjai a hozott határozatok végrehajtásából és ellenőrzéséből nem veszik ki kellően a részűiket. Bátrabb a bírálat, önbírálat alkalmazása is. Sok dologban azonban javítani kell a végrehajtó bizottságok munkáját. Sok még a formális határozat, kevés gondot fordítanak a már előzőleg meghozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. A megyei tanács vb-nél is gyakori még, hogy határozatot határozatra hoznak, holott az előző sem volt minden részletében végrehajtva. Bár az utóbbi időben rendszeresen megtárgyalják a hozott határozatok végrehajtását, ezek sok esetben formálisak, mert nem alkalmazzák a felelősségrevonást a végrehajtást elmulasztó szervek vezetőivel szemben. Leggyakoribb, hogy a határozatok végrehajtásáról tett jelentést minden észrevétel nélkül elfogadják. Ahol észrevételt fűznek a végrehajtást elmulasztó vezetők felé, gyakran igyekeznek ezt megmagyarázni vagy esetenként visszaverni. Pl. Kun- s,“i*rr.ártrriban a vb tagjai megbírálták a vb elnökét, mert a határozatokat nem a meghatározott feladatoknak megfelelően hajtották végre. Ezt a bírálatot a vb. elnöke nem fogadta el. Ezért nézeteltérés támadt a vb vezetői és tagjai között s emiatt több vb tag távolmaradt az ülésekről. A határozatok eredményességét csökkenti, hogy nem mindig előremutatóak, gyakran megfoghatatla- nok és eTenőrízheteüen feladatokat határoznak meg. Javítani kell a vb-k munkájának színvonalát is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága gyakran sok- kérdésit tűz ki megtárgyalásra. így nem jut idő egy-egy fontos feladat alapos elemzésére, néhány napirendi pontot csak formálisan tudnak megtárgyalni. Túlságosan hoszszú a vb ülés, az összefoglalók is hosszúra nyúlnak és gyakran aprólékosak, ezért nem domborodik ki a legfontosabb feladat Tanácsszerveink a megyéiben általában elfogadják a pártvezetést, igyekeznek a párt által kitűzött feladatokat végrehajtani. Az elmúlt évben még több helyen tapasztalható volt, hogy a pártvezetés egy- része lebecsülte a tanácsban dolgozó kommunisták munkáját. Nem általános, de még előfordul, főként községekben, hogy nem fogadják el minden vonatkozásban a tanácsok a községi párt-végrehajtó bizottság útmutatásait, határozatait Akadt olyan vélemény egyes tanácsvezetők részéről — különösen Tiszaszöllősön — akik arra hivatkoztak, hogy a központi állami intézkedésekben már úgy is benne van a felsőbb pártszervek véleménye és akarata. Nincs tehát arra szükség, hogy helyileg a községi párt-végrehajtó bizottság még külön határozatot hozzon munka jukra. Ilyen vélemények a párt vezetőszerepének gyengítését, a tanácsszervek elszigetelését szolgálják, ezért minden ilyen törekvés ellen fel kell lépni. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a párt irányításának a tanácsok önállóságának növelésére, tömegkapcsai atal kiszélesítésére, a tanácsszervek demokratizmusának teljesebb kibontakoztatására kell irányulni. (Folytatása következük.) MIHAIL IVADiOVICS KI LINY IN, A KIVÁLÓ OROSZ FORRADALMAK Tíz esztendeje, 1946 június 3-án halt meg M. I. Kalinyin, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam kiváló személyisége. A nagy Lenin egyik legközelebbi tanítványa és harcostársa volt a bolsevik párt és a szovjet állam megteremtésében. Kalinyin életrajza szorosan egybekapcsolódik a kommunista párt történetével. Benne tükröződik a párt élete és munkája; Paraszt- családból származott, tizennyolc éves karában kezdett dolgozni a pétervári híres Putyilov-gyárban. Az 1899. és 1916. évek között a cári csendőrség tizennégyszer tartóztatta le, s minden alkalommal börtön, vagy száműzetés várt reá. M. I. Kalinyin fémmunkás jóval a szocialista forradalom előtt egyike voll azoknak, akik Lenin köré tömörülve az 1917. évi világtörténelmi győzelemhez vezették a pártot és Oroszország dolgozóit. Az Októberi Forradalom napjaiban Kalinyin a pétervári bolsevik szervezet egyik vezetője volt. V; I; Lenin mindig nagy jelentőséget tulajdonított a tömegek, a párt és a vezetők közötti helyes kapcsolatok megteremtésének. A forradalom fejlődésének menetében legfőbb feladatnak a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség biztosítását tartotta. És amikor a cél elérésére megfelelő emberre volt szükség, Lenin habozás nélkül Ka. lánySnt választotta; öt javasolta a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottság® elnökének; Mihail Ivanovics szakképzett munkás volt és jól ismerte a parasztéletet is. Huszonhét esztendőn át töltötte be a szovjet állam legfelső szervének elnöki tisztét. Ez- idő alatt bejárta az országot. Túlzás nélkül mondható, hogy a város és a falu sokmillió dolgozója, s a soknemzetiségű szovjet állam népei személyesen ismerték. Amikor Kalinyin beszédeit olvassuk, világosan látjuk azok a1apmotívu- mát: a történelem alkotói a néptömegek, mert azok teremtik az anyagi javakat; — Hol van az az Hja Muromec. aki megjavíthatná életünket? — kérdezte Mihail Ivanovics és így válaszolt a kérdésre: — Az egyetlen erő, amely eülenáffilhat a bur- zsoá elnyomásnak, az az osztály, amely jelenleg hatalmon van: a kommunista párt vezette munkásak, szövetségben a parasztsággal Képletesen kifejezve: a homok — a sokmillió parasztság; a kő — a munkásosztály; a cement — a kommunista párt. — A homok, a kő és a cement egyesítése erős, szilárd tömeget alkot; a parasztság, a munkásosztály és a kommunista párt egyesítése szilárd, megbonthatatlan egységet — a szovjet hatalmat alkotja. M. I. Kalinyinnak óriási érdemei vannak a dolgozók kommunista nevelésében, abban, hogy kifejlesztette bennük a pnoletárintema- cionalizimus nemes érzését. A tömegek kommunista nevelésének kérdéseit Kalinyin mindig a kommunizmus gyakorlati kérdéseivel kapcsolta össze. Kaliinylnra emlékezve minden dolgozó ember büszkén gondol a munkásosztályra, amelynek soraiból hozzá hasonló,, a kommunista társadalmat szervező és építő emberek kerülnek ki. DIMITRIJ GYELOV MEGKEZDŐDŐ TT az ÜNNEPI KÖNYVHÉT! Az uj magyar irodalom kiváló művei megkaphatok: a könyvesboltokban, üzemi bizományosoknál, falusi terjesztőknél és a könyvheti sátrakban. Tegnap a következő eset történi: A papa felvette a fizetését, karonfogta a mamát és elindultak a városba. Ünnep van, szómfcoz- zunk egy kicsit, a csatáit költségvetést majd csak rendbehozzuk valahogy. A papa az ünnep alkalmából lovaglásán kinyitotta a pénztárcáját és mindenféle ajándékot vásárolt. Legutoljára a játéküz- leíbe tértek be, hogy íjándékot vegyenek Mi- :sa fiuk számára. Hiszen leki is ünnep az ünnep, hadd örüljön a gyerek. Az üzletben a papa izgatottan kérte az eladót: — Mutasson kérem, egy felhúzható autót. Régóta szeretnék ilyesmit venni a fiamnak, de sohasem volt hozzá elég léruem. Most, ördög vi- jye, megveszem, bármibe kerül- is! És megvették az autót, 'gyes kis játék, annyi szent, pirosra lakkozva, rajta a rendszám, tehát a közlekedési rendőrséggel sem lesz baj, Ha, ha, ha, hogyan örül majd a Mi- ~saj. • A JÁTÉK AUTO Irta; D. Bogojevics szerb fró Amikor hazaérkeztek, a papa már az ajtóban nagyot kiáltott: — Micsa, gyere ide, te gézengúz, nézd csak, mit hoztunk neked! Micsa repült, mintha puskából lőtték volna ki és körültáncolta az apját. —, Mutasd már, mutasd már! A papa diadalmasan a mamára pillantott és lassan kibontotta a csomagot^ —i Autó! — Micsa sóhajtott a gyönyörűségtől, majd . végigszáguldott a szobán, mintha kergették volna, a mama és a papa pedig majd elolvadt a gyönyörűségtől. *-i Nézd csak, magától megy! — mondta a mama, kiragadta a papa kezéből az autót és felhúzta. — Add csak ide, majd én! — kiáltotta a papa és gyorsan a sarokba tolta a székeket. A mama letérdelt és elindította a padlón az autót. A kis masina felzúgott, elindult egyenes irányban, majd jobbra fordult és nekiütődött az asztal lábának. — Ejnye, de ügyetlen vagy! — csóválta a fejét a papa. — Add ide, majd én megmutatom, hogyan kell! Fogta az autót, leült a padlóra , és újra elindította. Az autó nekiindult, de megakadt a mama szoknyájában. — Állj fel, nem látod, hogy belegabalyodott a szoknyádba? — kiáltott a papa. A mama csillogó szemmel megragadta az autót és mindjárt el is indította az ellenkező irányban. A kis kocsi elindult, nekiütődött egy széknek és szorgalmasan igyekezett a papa felé. Az gyorsan félreugrott, mire az autó a szekrény alá futott. A mama boldogan tapsolt és nevetett. A papa hasra feküdt és nagyokat szuszogva kihalászta a játékot a szekrény alól. Micsa mellettük állt és könyörgött: — Papa, add már ide nekem is egy kicsit! ■— Várj, a papa először megmutatja neked, hogyan keli vele játszani. Újra felhúzta és elindította az autót. A papa és a mama szorgalmasan dolgoztak, hogy megmutassák Mi- csának, milyen jő ez az új játék. Micsa egyiktől a másikig futkosott: — Adjátok ide, hadd játsszak én is egy kicsit ! ..3 Azután Micsa elfáradt a nagy futkosásban. Elvonult a sarokba, orrába dugta az ujját és bánatosan nézte, hogyan játszik a mama a papával. — Jaj, de nagyszerű! — tapsolt a mama. — Ha-ha-ha, látod, hogy rohan? — kérdezte a papa harsányan nevetve. Rohangáltak az autó után, lökdösték, ’ kitépték egymás kezéből és ragyogó szemmel nézték, hogyan száguld végig a szobán. Micsáról teljesen elfeledkeztek. Ezalatt a kisfiú már az utcán kergette a rongylabdát és dicsekedett a barátainak: — Autót kaptam ajándékba, bizony! NEMZETKÖZI SZEMLE A világpiacokon az utóbbi időkben mind érthetőbbekké válnak azok a válságjelek, amelyek a különböző nyugati országokban ütötték fel a fejüket. Megmutatkozik ez a búzapiacon ugyanúgy, mint a gépkocsi eladásban, vagy a textilkereskedelemben. A nyugati országokban — különösen az Egyesült Államokban — a kétségtelenül rendkívül magas termelési szintet különböző keyne- sista elképzelések valóraváltásával és i észlet vásárlásokkal akarták és akarják fenntartani. E fogások eredményei elvitathatatlanok, de már most — a közelmúlttól kezdve — jelentkeznek hátulütői is. Ilyen például a gépkocsik tízezreinek el- adhatatlansága s egyelőre elsősorban a gépkocsiiparban mutatkozó üzemleállítások, munkáselbocsátások, termelésszüneteltetbsek. Ez pedig természetesen — nagy összefüggéseit tekintve — a vásárlóerő további csökkenésével, a kisemberek részletfizetés — képtelenségével, a kis és nagy csődökkel jár. Hasonló a helyzet Angliában is mind a gépkocsigyártás, mind a textiltermelés terén. Figyelemreméltó, hogy e két angolszász nagyhatalom iparát a válságjelek éppen a számukra legklasszikusabb iparágakban támadták meg s ezzel kapcsolatosan a nyugad sajtó és a szakfolyóiratok hasábjain mind több szó esik az iparágak üzemei között a világpiacokon mutatkozó gyilkos versengésről, különösen a nyugatnémet autóipar és a japán textilipar hatalmasarányú betöréséről az eddig amerikai vagy angol érdekeltségű piacokra. Vegyünk csak egynéhány — kétségkívül igen fontos — jelenséget. Nyugat-Németország tőkekivitele az elmúlt négy év alatt lényegében meghuszszorozódott. — Míg 1952-ben a nyugatnémet tőke kivitel huszonhét millió márka volt, 1955-ben már közel fél milliárd márkát, 1956 első negyedében máris közel százötven milliót tett ki, amiből következtetni lehet a további növekedésre. Ezt a hatalmas összeget olyan klasszikusan angol —amerikai piacokon helyezték el, mint pl. Brazília, Kanada, Argentina, az Egyesült Államok, Svájc, Egyiptom, Olaszország, Törökország, India. Ennek keretében olyan meglepő kezdeményezések is vannak, mint a Klöckner A. G.-nak, Nyugat-Németország egyik legnagyobb ipari vállalatának az a törekvése, hogy igyekszik növelni a Diesel felszerelések piacát az Egyesült Államokban é- ott e célból leányvállalatokat alapítani, vagy a Volkswagen trösztnek az — az egyelőre sikertelen — próbálkozása, hogy gépkocsigyárat épít az Egyesült Államokban és olcsó kiskocsijaival árasztja e1 az amerikai belső piacot. Japán hasonlóan lép fel s például a következő ágakban kíván külföldön tőkét befekteni: áramfejlesztés, olajfinomítás, műszáltextil, vegyipar. Ami pedig a textilipart illeti, ott a japán dömpingáru mór Rosszű idő óta okoz gondokat az amerikai és angol gyárosoknak, — akik kormányaiktól — egyelőre kevés sikerrel — erélyes óvórend- rzabályokat követelnek. A japán gyapotáru behozatala az Egyesült Államokba az elmúlt években megsokszorozódott, az 1953-as 16.3 millió dollár értékről 1955-ben ötven- négyegészkilenctized millióra emelkedett a japán gyapotbársony importja pedig az 1954-es negyven- nyolcezer dollárról 1955-ben már 4.5 millió dollára(t) emelkedett. HU itt a mogyorósat? Általában három okot szoktak megemlíteni. Ezek elsősorban Japánra, de többé — kevésbbé érvényesek — persze megfelelő szempontokat figyelembevéve — Nyu- gat-Németországra is. Idézzük a Neue Züricher Zeitungot; „Először is a japán gyapotfeldolgozó iparban a munkás az amerikai textilipari órabér egy tizedéért dolgozik. Másodszor, a japán fonodák fontonként hat-kilenc centtel olcsóbban vásárolják a nyersgyapotot, mint a hasonló amerikai üzemek, mert a washingtoni kormány export-támogatósban részesíti a gyapotkiviteli társaságokat. Harmadszor, a japán fonódák és szövőgyárak technikailag felülmúlják az amerikaiakat, hiszen a háború után az Egyesült Államok pénzügyi támogatásával nagymértékben korszerűsítették üzemeiket.” Ebből a kutyaszorítóból a nyugati hatalmak elsősorban az automatizálással — s így a termelés olcsóbbá tételével — akarnak kilábalni, így akarnak versenyképessé válni. As automatizálás azonban kapitalista viszonyok között a munkanélküliség növekedésére, az elnyomorodás fokozódására vezet. E téren idézhetjük Adlai Stevenson, amerikai demokratapárti elnökjelölt szavait, aki egyik sajtóértekezletén kijelentette: az automatizálás növekvő alkalmazásával növekszik a munkanélküliség. ..— vagy emlékeztethetünk az angliai Coventry Standard Motors gyár automatizálásával összefüggő eseményekre, amelyek általában jellemzőek e kérdésre. Dióhéjban összefoglalva arról van szó, hogy a Standard művek négy millió fontos költséggel automatizálja traktorgyártó részlegét. Az átépítés célja az, hogy az évi traktorgyártást hetvenezerről százezerre növeljék, s ugyanakkor egyelőre háromezerötszázzal csökkentsék a dolgozók számát, A háromezerötszáz munkásnak történt felmondás elleni tiltakozásként a gyár többi tizenkettőezer dolgozója az Iparág negyedmilliós munkásságának támogatásával sztrájkba lépett, követelte, hogy tartsák helyükön a háromezerötszáz munkást és az átszervezés idejére vezessenek be mindenkinek rövidített munkahetet. A gyár vezetősége — hosszú sztrájk után — kénytelen volt a követelésekbe beleegyezni, de amikor a munkások ismét felvették a munkát, az elmúlt hét eleje- több mint két és félezer munkásnak felmondott. A sztrájk újra fellángolt. A sztrájk teljes élességgel vetette fel az automatizálás évek óta egyre inkább előtérbe kerülő problémáját. A vita lényegében a politikai és társadalmi problémák gyökeréig ér. A burzsoá sajtó nagyszabású hadjáratot indított a sztrájkolok ellen. A rágalmazó koholmányokban a Daily Telegraph And Morning Post érte el a rekordot. A lap minden bizonyítékot nélkülöző cikkében azt írta, hogy „a Kreml világméretű összeesküvést sző a gépkocsiipari automatizálás meghiúsítására”. Ezt a badarságot nyomban átvette a BIO, az angol tájékoztató hivatal is. A BIO a cikk ismertetése után azt bizonygatta, hogy az automatizálás „mind a munkások, mind a vállalkozók javára” fejlődik. A BIO logikája szerint tehát munkanélkülivé válni jó dolog és jó dolog a kizsákmányolás fokozása is. A burzsoá sajtó torzításaival szemben a munkás és szakszervezeti vezetők hangsúlyozzák, hogy a harc nem az automatizálás ellen, hanem az automatizálás megfelelő ellenőrzéséért folyik. Amint a co- ventry-i szakszervezeti tanács elnöke mondotta: a sztrájk elvi harc is, mégpedig a munkához való jogért és azért, hogy a gépek ne a fokozott kizsákmányolás, hanem az életszínvonal emelésének eszközévé legyenek. A dolog lényegére tapintott rá a New Statesman And Nation munkáspárti hetilap, amikor így írt: ,Az uj technológiát nem tudják megfelelően alkalmazni a jelenlegi társadalomban. A profitra épülő rendszeren belül nincsen országos tervezés, munkaerő és nyersanyagelosztás, az automatizálás szervezetien s kizárólag a viszonylagos előnyüktől függ. Ez komoly fenyegetés a munkásokkal szemben, ugyanakkor a koncentrációt és a nagy társaságokat erósiti’11.. i Végül pedig a „Krém! összeesküvését” keresni e harc mögött csak rosszindulatú koholmány és tudatlanság lehet. Hiszen a Szovjetunióban igen nagy hangsúlyt adnak az automatizálásnak, a szocializmusban azonban az emberi értelemnek ez a csodálatos vívmánya nem hátrányos, hanem előnyös a munkásokra nézve. Az automatizálás segítségével a szocializmusban emelkedik a munka termelékenysége és a nép jóléte, összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz a munkások munkája. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy a Szovjetunióban tervbevették a hétórás munkanap bevezetését, máris megrövidítették a vasárnapok és más munkaszüneti napok előtti munkanapot A szocialista társadalomban tehát — ellentétben a kapitalizmussal — az automatizálás nagyszerű távlatokat nyit meg a társadalom fejlődése, az ember szellemi képességeinek virágzása előtt s egyszersmind vitathatatlanul bizonyítja a szocialista rendszer fölényét a kapitalista rendszerrel szemben;
