Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-20 / 145. szám

1996. Június 20. SZOLNOK MEGTET NÉPLAP 3 Bürokratikus intézkedések gátolfák a Csépai Téglagyár munkáját Áz elmúlt években igen nagy fejlődésen ment kérészül a Csé­pai Téglagyár, Tavaly már kétszer annyi téglát gyártott, mint egy évvel előbb. A minőség javításá­val és az önköltség csökkentésével is szépen haladt s 1955-ben az egyesüléshez tartozó nyolc tégla­gyár közül elnyerte az elsőséget, Ez érdeme a gyár dolgozóin kívül a téglagyári egyesülésnek is, amely nagy segítséget adott a munkához. Ebben az évben az üzem felada­tai még növekedtek. A tavalyi 2,7 millióval szemben az idén — a terv szerint — már több mint 3 3 millió téglát kell gyártani, A terv valóraváltá- sához szükséges, hogy a gyár to­vábbra is megkapja a segítséget felettes szerveitől és gondatlan, bürokratikus intézkedésék ne fé­kezzék munkáját; Jellemző a szén problémája Míg tavaly általában kellő mennyiségű és kielégítő minőségű szenet adtak a munkához, zavartalanul folyt a téglaégetés, nem volt veszélyeztet­ve a tervteljesítés. Most, mikor sokkal nagyobb a terv, sokkal drágább az idő, már öt esetben volt szénhiány és a községből különféle helyekről kellett összeszedni a sze­net, hogy a tűz ld ne aludjon. Gáz­olajjal, ronggyal kellett serkenteni a tüzet; Mondani sem kell, hogy ilyen esetben karommal szennye­zett téglát szednek tol a kemencé­ből Többszöri sürgetés, telefonálga­tás és ,, készletj elen tés’' után végül az egyesülés 10 vagon szórószenet küldött. Mikor az első vagon meg­érkezett, a munkások megbotrán- kozva látták, hogy a szén 85—90 százaléka földpor. Mindjárt szóvá is tették, hogy ne szállítsák ide a többit, mert ez csak eloltja a tüzet, lehetetlen el­tüzelni; Hiába volt a tiltakozás. Azt válaszolták, hogy az abonyi TÜZÉP-pel meg van kötve a szer­ződés, most már nem lehet semmit se tenni. Majd ha mind a 10 va­gon a helyszínen lesz, lehet rekla­málni. Közben a tűz veszélyeztetve van. Ha kialszik, többezer forintos ki­adással lehet újra üzemlbeállítani a kemencét; A rossz szén meg jön, már olyan halom van belőle a vasútállomáson, mint egy emeletes ház. Miért kellett ezt Abonyban vagonbarakni, Csépán lerakni, fu­varköltséget fizetni érte? Hozzá­vetőleg 7—8 ezer forintba kerül­tek ezek a műveletek; És mi lesz a szén további sorsa, ki tudja? Ki a felelős érte? Ugyanakkor, mi­kor Csépára ilyen éghetetlen tüze­lőt küldtek, a Jászberényi Tégla­gyárban 30 vagon iáminőségű szén hever. Mi ez, ha nem bürokrácia? Vagy azt akarják, hogy a Csépai Téglagyár most ne legyen első a versenyben? A nyers tégla gyártása általában jól halad a csépai telepen. Annál nehezebb azonban beszerezni a le­fedésre szükséges cserepet. A Tö­rökszentmiklósi Téglagyár, amely szintén az egyesüléshez tartozik, gyárt ugyan cserepet, ebből azon­ban csak úgy lehet kapni a test- vérüzemnék, ha a minisztérium, illetve a különféle minisztériumok megadják a kiutalást. Ez kb. fél­évig tart s közben — most is mi­kor csaknem mindennap esik az eső — rengeteg nyers tégla megy tönkre, válik selejtté. Vajon nem lehetne annyi önállóságot adni egy téglagyár vezetőinek, hogy a ter­mékekből átadjanak egy másik téglagyárnak? Hasonlóan a bürokrácia útvesz­tőjében kevereg a szárító színék, az új égetőkemence építésének ügye. Ezekre államunk biztosította már a beruházást, csak intézkedés nem történt még. Ugyancsak rend­szertelenségre vall az, hogy három évre való kőo'ajat küldtek már eddig a csépai üzem­be, ezzel szemben, gázolajat nem biztosítanak, pedig erre is nélkü­lözhetetlen szükség van; A Csépai Téglagyár munkásai­nak, kommunistáinak az a kérése, válaszoljon az illetékes, a me­gyei tanács ipari osztálya, ezekre a kérdésékre. Mondják meg, mi­lyen intézkedéséket akarnak ten­ni, hogy akadálytalanul dolgoz­hasson az üzem? Szénásaid, András, az MDP köz®, VB titkára. Miért nem törődnek a dolgozók leveleivel? Nem tudjuk eléggé hangoztatni azt, hogy milyen jelentősége van egy-egy levélnek, amelyben a dol­gozók megírják véleményüket, problémáikat, vagy bírálatot gya­korolnak a hiányosságok felett. Többször írtunk már arról, hogy egyes pártbizottságok, tanácsok és vállalatok vezetői és dolgozói mennyire elhanyagolják a dolgozók bejelentéseivel való foglalkozást. Névszerint kértük az illetékeseket arra, hogy Intézzék el mielőbb a levélírók jogos kérését s legalább a törvényben előírt egy­hónapos határidőt tartsák meg; Meg kell mondani, hogy bár van javulás ezen a téren, ez nem kielégítő. Többszázra tehető azok­nak a leveléknek a száma, me­lyekre nem tudunk érdemleges választ adni, mert többszöri sürge­tésre sem kapjuk vissza azokat. Még a múlt év augusztusában el­küldtük a tiszaföldvári pártbizott­ságra Kovács Ferenc elvtársnak Babik Lajosné levelét. Kovács elv­társat külön is megkértük arra, hogy beszélgessen el a panaszos­sal; Hogy történt-e intézkedés, nem tudjuk. Ez év februárjában Bíró Sándor, márciusban Gyevnár Ferenc levelét juttattuk el a tisza-. földvári pártbizottsághoz, de választ egyre sem kaptunk: A tiszafüredi járási tanácsihoz április 17-én elküldtük ifj. Ferge Imre tiszaderzsi lakos levelét. Arra kértük a járási tanácstitkár elvtársat, hogy vizsgálja meg a be­jelentésben felvetett hiányosságo­kat; A választ hiába várjuk: Holló András tiszasülyi lakos az állami gazdaságban a filmelőadés- sal kapcsolatban tett bejelentést. Megkértük Kővári elvtársat, a gaz­daság igazgatóját a panasz kivizs­gálására. Április 21-e óta hiába várjuk a választ. Sajnos, nem ez az első eset. A Tiszasülyi Állami Gazdaság vezetői egyáltalán nem törődnek a dolgozók bejelentései­nek intézésével. A múlt évben is számtalan sürgetés és telefonbe­szélgetés után sikerült kikénysze­ríteni a gazdaság vezetői által el­követett hibáik orvoslásáról a vá­laszt. Nem tudjuk, mit szólna az igazgató elvtárs, vagy a gazdaság főkönyvelője, s azok a vezetők, akiknek kötelessége lenne a dolgo­zókkal való foglalkozás, ha az ő kérésükre is csak hónapok múltán, sok esetben akkor, amikor már idejét múlta, kapnának választ, A tiszasülyi párttitkár elvtárs címére még ez év januárjában elküldtük Szabó József pedagógus levelét. Azóta levélben és telefonon sür­gettük a levél visszaküldését, eddig azonban hasztalanul. A nagykörűi pártbizottság áp­rilis 26-a óta válasz nélkül hagyta özv: Pető Béláné bejelentését s ugyancsak április 27-e óta nem ad értesítést Erdős Sándor tiszaföld­vári lakos panaszára a szolnoki já­rási tanács mezőgazdasági osztálya. Sorolhatnánk még e szervek, vállalatok nevét; Sokszor tettük már ezt. A dolgozók bizalma azon­ban többet követel tőlünk; Azt, hogy időben adjunk választ kér­déseikre, orvosoljuk jogos pana­szaikat. Minden esettben nem tud szerkesztőségünk intézkedni, hiszen nem vagyunk végrehajtó szerv. Ezért kérjük az illetékes szerveket> hatóságokat a bejelentésék sürgős kivizsgálására. Minden egyes szerv­re kötelező a minisztertanácsnak az a határozata, mélyben kimond­ja, hogy a dolgozók bejelentéseit legkésőbb egy hónapon belül in­tézni kell; Ez törvény! A törvényt pedig meg kell tartani; KORDON, AMELY NEMZETET SZAKÍT KETTÉ kJ agy, sárga zászlóval ellátott ” autó vár bennünket az épü­let előtt. A zászló azt jelenti, hogy a kocsin a koreai fegyverszünet megkötésén résztvett egyik fél kép­viselője utazik. Velem együtt a ko­reai néphadsereg egyik őrnagya és ti En, a Koreai Központi Távirati Iroda munkatársa szám a kocsiba, Ütimk Panmíndzsonba vezet. Az ősi Keszon utolsó utcáját is elhagyva, széles műútra érünk. Szerencse, hogy velem vám Iá En, akit az őrnagy tréfásan, „mindent tudó embernek'’ nevez. Bizony, jó az ilyen útitárs. Tőle tudom meg, hogy az út, amelyen kocsink szá­guld, az ország északi részéből Szöulba, majd tovább, a félsziget déli partjaira vezet. Valaha ez volt Korea legfontosabb autóútja Észak és Dél között. Az egykor rendkí­vül forgalmas útvonal most csak­nem üres. Néha találkozunk csak egy-egy gyalogossal, vagy kétkere­kű kocsival. A határsávnál vá­gunk! 25 perc múlva a sorompóhoz érünk, örbódé áll mellette. A so­rompónál egy tiszt felemeli a kar­ját: stop1 Itt végződik Eszak- Korea területe. A sorompón túl a demiiitarizált övezet húzódik, ame­lyet gyakran semleges övezetnek neveznek. A tiszt megtekinti iratainkat, a sorompó felemelkedik, az őr síp­jába fúj — szabad az út! Autónk kerekei ősi koreai földön futnak, de a sors akaratából ezt a terü­letet most senki földjének nevezik. Valóban senki földje? A határban szántóvető hajlik ekéje fölé. a kis falu szalmatetős házikói fölé kék füst csavarodik a' kéményekből, az út mentén mezítlábas gyerekek írta;# L POCS1VALOV játszanak. Mintha nem is hagy­tuk volna magunk mögött a ha­társorompót ^ A mi parasztjaink — mondja ZA En, a határban dolgozó embe­rekre mutatva — helybéli lakások! Itt maradtak a demiiitarizált öve­zetben és sehová sem szándékoz­nak menni. Amott meg, a demar­kációs vonal másik oldalán néhány kilométerre nemcsak hogy paraszt­tal, de még koreaival sem találkoz­hat az ember! Az út megkerül egy fenyvesek­” kel borított dombot. A haj­latban két kis település látszik. A földszintes házikó felett lengyel és csehszlovák, zászló lobog. Itt van a koreai semleges felügyelő bizott­ság két küldöttségének szálláshelye. A svéd és svájci küldöttség szállás­helyét fél kilométerrel délebbre találjuk Eszembe jut egy kis jelenet, amelynek reggel szemtanúja vol­tam Keszonban, A város utcáin végighajtott egy személygépkocsi, rajta a semleges bizottság négy­színű zászlaja. A keszoniak a zász­lót látva megálltak és üdvözlésre emelték kezüket. A gyermekek meg az autó után futottak és csengő hangon kiáltozták: Mansze! Manszel Ez a népi köszöntés any- nyit jelent, hogy „tízezer esztendő.” A mellettem álló koreai elvtársak elmondották, hogy nincs mit cso­dálkozni ezen a jelenétén: a ko­reaiak nagy tisztéletet éreznek a semleges bizottság iránt, munkáját szükségesnek és hasznosnak tart­ják. A tolmács pedig mosolyogva hozzátette: „Természetesen mi nem akarjuk, hogy a bizottság tízezer évig nálunk legyen, mint ahogy a gyermekekkiadják, de hadd ma­radjon addig, amíg országunkban a béke fenntartása érdekében szük­ség van rá.” Végighajtunk egy nyílt mezőn, s Lá En az út közelében álló „T”- alakú hatalmas földszintes épületre mutat. 1953 július 27-én, három­esztendős vérontás és hosszú tár­gyalások után, végre itt írták alá a fegyvernyugvást. A koreaiak „a béke pagodájának?’ nevezik az épü­letet, s úgy vigyáznak rá, mint mindenre, a/mi Koreában a béké­vel kapcsolatos. 1/ is folyócska kanyarog előt­** tünk, felette híd, a híd mel­lette ismét őrbódé. De most már nem koreaiak jönnék ■ki a bódéból. Zöld ruha, fehér derékszíjak, kék sisakokA sisakon „MP” jelzést látunk, ami annyit jelent, hogy katonai rendőrség. Amerikai kato­nák. Ketten vannak, a harmadik a gépkocsiban ül. Még néhány perc, s Panmind- zscmba érünk. Panmindzson egy kis homokos tér­ség, rajta néhány szabvány barák- épúlet. Az épületek között lustán ténferegnek az amerikaiak. Egy vöröshajú katonaruhás amerikai kilép az egyik épületből, minden teketória nélkül ránkirányítja fényképezőgépének lencséjét, gyors egymásutánban három felvételt készít és az előbbi közömbösséggel távozik. Nyilvánvaló, hogy nem fotóamatőrrel volt dolgunk. Ekkor előkerült valahonnan két katonai rendőr — ,,Empi”, mint ahogy itt nevezik őket. Egy-két percig áll­dogáltak hátrafont karokkal. — Azt hűimé az ember, hogy nem Dél-Koreá, hanem Amerika hatá­rán vagyunk — mondta Iá En. (Folytatása a.4rik c#daIop,)_^ Egy középparaszt véleményé Néhány nappal ezelőtt több jász- alsószentgyörgyi dolgozó paraszt­tal Turkevére látogattunk, megnéz­tük az ottani Vörös Csillag és Har­cos Tsz-t. Persze, mindent nem lát­hattunk és az ott eltöltött egy nap nem is volt elegendő ahhoz, hogy teljes egészében megismerjük a turkevei közös gazdaságok munká­ját, életét; Annyit azonban megál­lapítottam, hogy sok hasznos doiog van a közös gazdaságban. Ezeket végig lehetne sorolni, de azt hi­szem, felesleges. Annál is inkább, mert most másról van szó. Hangsú­lyozom, nem akarom elvitatni a közös gazdálkodás előnyét, de van­nak olyan dolgok, melyek engem még mindig visszatartanak a belé­péstől. Ezekről a dolgokról őszintén kell beszélni, mert másképpen nem kapunk tisz­ta képet; Turkevén bennünket úgy tájé­koztattak, hogy a Vörös Csillag Tsz földterülete megközelíti a tízezer holdat, Én arra számítottam, hogy ehhez a hatalmas földterülethez megvan a megfelelő számú jószág. Tévedtem. Szerintem egyáltalán nincs olyan jószágállománya a tsz- nek, amilyenre egy ilyen nagy gaz­daságnak szüksége lenne. Ez tehát az első dolog, amit nem értek. Tu­domásom szerint nemcsak Turke­vén, hanem másutt is hasonló a helyzet: a földhöz képest kevés a jószág. Dehát akkor miből a jöve­delem? Nem én találtam ki, mindenki tudja, az embernek ott kell megél­nie, ahol dolgozik: Szerintem a Vörös Csillag Tsz-ben az elmúlt évben nagyon keveset osztottak egy-egy munkaegységre: Lehet, hogy ez abból van, mert túl sokat építettek, nagy beruházásokat esz­közöltek; De vajon az ilyen túlmé­retezett beruházáshoz hozzájárult-e a szövetkezet tagságának egésze? És ha hozzájárult, tudta-e, hogy ezzel a munkaegység értéke milyen mértékben csekken? Ha pedig nem járult hozzá, és mégis sok pénzt elköltötték, különböző beruházások­ra, akkor hogyan érvényesül a szövetkezeti demokrácia? Szerintem a Vörös Csillag Tsz- nek legalább 40 forintot kellene osztani munkaegységenként, Ez nem is olyan sok; Megmondom őszintén, feltűnt a termelőszövetkezet területén a sok hasznos gép, a különböző korszerű épületek tömege, de az is feltűnt, hogy ugyanakkor a jószággondoző»' kon nem látszott a jólét. Sem a ru­házatuk, sem a viselkedésük nem erre vallott. Turkevén velünk volt a jászalsó» szentgyörgyi Petőfi Tsz néhány tagja. Csodálkozva hallgattam, hogy a Petőfi Tsz egyik-másik tag­ja, hogyan viselkedik. Az egyik tag, mikor körülnézett, lelkendezve mondta Sándor Kálmánnak, a Vö­rös Csillag Tsz elnökének, hogy ilyen elnök kéne nekünk is, mint Sándor elvtárs! Ez a tag egyszer látta Sándor Kálmánt és máris így beszélt. Hát milyen beszéd ez? Én Varga Pált, az itteni Petőfi Tsz el­nökét jól ismerem. Gyerekkori paj­tásom, együtt jártunk iskolába; Igazán rendes, szorgalmas ember­nek és jó vezetőnek tartom. Nem tudtam megérteni a Petőfi Tsz tagjainak a lelkende- zését; A Petőfi Tsz-ben is vannak eredmények és ez a közös gazda­ság az elmúlt évben többet osztott, mint a turkevei Vörös Csillag Tsz. Ezzel csak azt akarom mondani, amitől félek: a tsz-ben nincs meg mindenütt a megfelelő egyetértés. Látom, hogy a fejlődés iránya merre halad. Nem akarok a fejlő­dés ellen fordulni. De sokszor a fel­fogásom nagyon is ellenzi azokat a súlyos mulasztásokat, amelyeket, úgy látom, senki nem akar észre­venni; Lakik itt a környékünkön néhány állami gazdasági fogatoe? Ezek nagyhangon mesélik, hogy milyen jól megy a dolguk. Délelőtt kivisznek két kocsi trágyát, dél­után kivisznek két kocsi trágyát és vége u, napnak. Az állam ezért a semmi munkáért 1200 forintot fi­zet nekik havonta. A vérem is fel­forr, amikor ilyenről tudomást szerzek; Mi lenne velem, ha én is így dolgoznék? i Láttam és hallottam, hogy egyes termelőszövetkezetekben reggel nyolc órakor azon tanakod­nak, hogy mit csináljanak, hova menjenek dolgozni.- Délután négy órakor pedig ebben a nagy dolog­időben képesek abbahagyni a mun­kát; Kérdezem én: belép-e ilyen csoportba egy önérzetes ember? Bi­zony nem. Én a mezőgazdaságban nyolcórás munkanapot nem isme­rek, Akkor pihenek, amikor esik az eső, egyszóval, ha az időjárás gátolja a munkámat. De amikor dolgozni lehe\ akkor nem. Elmondta: Berecz József középparaszt J ászalsószentgyörgy Lapunkban helyt adtunk Berecz József jászaJsószentgyórgyi dolgozó paraszt véleményének. A turkevei Vörös Csillag Tsz és me­gyénk más tsz-einek tagjai hozzászólhatnak ehhez, A hozzászóláso­kat közöljük, A szerk. Nyáron is szívesen veszik külcsön a dia-filmeket a kisújszállási termelőszövetkezeti tagok A kisújszállási József Attila Nép­művelési Ház vezetőségének gondol okozott, hogy négy dia-vetítőgép és csaknem háromszáz hozzájuk való film hever náluk hosszú időn át kihasználatlanul. Elhatározták, hogy ennek az ál­lapotnak a felszámoláséra a. gépe­ket három forintért, a filmeket pe­dig 50 fillérért magánházakhoz is kölcsön adják. A termelőszövetke­zeti családoknál rövidesen kedvenc szórakozás lett a házi vetítés. Vol­tak olyan tavaszi esték, amikor egy-egy gépre két-három jelentke­ző is akadt s úgy vitték tovább egyik helyről a másikra: Az érdeklődés a nyári munkáik beköszöntésével sem csappant meg; Kisújszálláson és határában még most is naponta három-négy ház­nál tartanak dia-film vetítéssel összekötött kisebb házi összejöve­telt; Miért hasznos az utasok balesetbiztosítása? Az utóbbi évek alatt ugrássze-’ rűen emelkedett a vonatokon, ha­jókon, a távolsági autóbuszokon utazók száma. Uj vonatszerelvé­nyeket állítanak be a forgalomba s ott, ahol a felszabadulás előtt a tengelyig érő sárban még az ökrös szekerek is elakadták, ma síma or­szágúton modern autóbuszok robog­nak; A forgalom növekedésével együtt nő a közlekedés biztonsága, is. Ál­landóan tökéletesedik a vasutak, autóbuszok technikai berendezése, fejlődik a balesetelhárítás, szakkép­zett dolgozók irányítják és bonyo­lítják le az országot átfogó közleke­dést. A nagy elővigyázat mellett is előfordul azonban esetenként egy- egy baleset, amely nemcsak sérü­léssel, hanem gyakran anyaig veszteséggel is jár. Hogy ezt az anyagi károsodást az utazóközönség elkerülje, illetőleg csökkentse, az Állami Biztosító szerződést kötött az utasok baleset- biztosítására a MÁV-val, az Autó- közlekedési Vállalatokkal, az IBUSZ-szal és a MAHART-al. En­nek alapján az utasok a menet­jeggyel együtt megvásárolhatják a balesetbiztosítási bélyegeket is. A biztosításra, amely teljesen önkén­tes, a pénztárosok hívják fel a fi­gyelmet, s ajánlják a bélyegek megvételét. Az utasbalesetbiztosítás jelentő­ségét a dolgozók hamar felismer­ték. Hónapról hónapra többen ve­szik igénybe. Az egyik utas a vo­naton hanyagul rakta fel a bőrönd­jét a podgyásztartóba, s az egy zök­kenőnél kiesett; A nehéz súly az alatta ülő utas fejét és szemét sér­tette meg. Az Állami Biztosító 3250 forintott térített meg neki: Hasznos, ha biztosítást kötnek az utazók. »aeeaeesaeoeeofteeeeftee« FIGYELEM! NYÁR K ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN Árubemutatónkat nyitvatartási idő alatt egész héten folytat­juk friss készletekkel. A Tisza Cipőgyár modellje! ugyancsak megtekinthetők reggel 8 órá­tól 18 óráig. szolnoki állami áruház.- +-&P , "* • " -W* t/C..*» ** Bürgen v a b o g á r, r é p a b o I h a, lisztharmat elleni leghatásosabb véde­kezés a porozás. Keresse minden üzletben a legújabb lengőlapátos háti porperme­tezőgépet. Gyártja és felvi­lágosítást ad a Kiskunhalasi Motor és Gépjavító .Vállalat,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom