Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-19 / 144. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. június 19­Szolnok megyei vendégek a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben Szolnok megye legtekintélyesebb tsz-eimek elnökei, párt titkárai és a megye más mezőgazdasági veze­tői vasárnap meglátogatták a bar­csi Vörös Csillag Tsz-t. Ez a láto­gatás nagyon hasznos volt. Sokat tanultunk, de azt is láttuk, hogy a Szolnok megyeiektől is sokat ta­nulhatnának az ide jövő vendé­gek. Vasárnap reggel étkeztünk Barcsa ra. Ez a község a Dráva partján, a jugoszláv határ mentén van. A tsz egyik tanyáját mindössze 20 méter választja el a határtól. Kaposvártól Barcsig sok kisebb- nagycbb helységen utaztunk ke­resztül. Ezeknek a határában min­denütt rengeteg a kaszáló. Tavasz­tól őszig csak úgy ontják a szénát. A Szolnok megyei elvtársiak irigy­kedve mondogatták, hogy ezen a vidékén nem művészet, a jószágtartás. Van is ebben valami igazság. Szigetvár, Istvándi, Szederkény, vagy Barcs környékén ugyanis augusztusban még javában kaszálhatják a lege­lőket, ugyanakkor Jászkisér vagy a kunsági városok határában — ki­vált, ha száraz az esztendő — eb­ben az időben legelőt sem igen talál már a jószág. Barcson a Vörös Csillag Tsz el­nöke. Losonczi elvtárs fogadta a vendégeket. - Sándor Kálmánnal, a turkevei Vörös Csillag elnökével és Bemáth elvtárssal régi ismerős­ként üdvözölték egymást. Losonczi elvtárs őszinte örömmel fogadta küldöttségünket, s egész nap a Szol­nok megyeiekkel volt, pedig még két vendégcsoport érkezett aznap a tsz-be. Vendéglátóink annak bizonysá­gául, hogy mennyire becsülik az asszonyok munkáját, jogos büsz­keséggel mutatták meg a napközi otthont. Kettő van, mi csak az egyiket néztük meg. a Dráva-par- tit; Festői szép helyen, hatalmas fák árnyékában húzódik meg a kastély, amelyet napközi - otthon­nak rendeztek be. Az ebédlőben csöpp kis asztalok, székek és sok játék: A szobák tiszták, világosak. A napközi otthon teljesen ingye­nes: A szövetkezeit egésze tartja fenn és fedezi a költségeket. Akárhol jártunk, mindenütt ta­pasztaltuk, hogy a Barcsi Vörös Csillag Tsz tagjai nagyon szeretik szövetkeze­tüket és nemcsak tagoknak, hanem gaz­dáknak tartják magukat. Talán ez a legfőbb magyarázata az országos eredményeknek. Szolnok megyé­ben, ha tsz látogatás van, a ven­dégeket rendszerint a vezetők ka­lauzolják, a tagok pedig szerényen félrehúzódnak. A Barcsi Vörös Csillag Tsz-ben nem így van. Az egyik tanyaközpontban összetalál­koztunk a másik két vendégcso- parttal. A vendégeknek egy idő­sebb ember magyarázott nagy buzgalommal: , — Most pedig, elvtársiak, meg­mutatom azt a sertést, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tásra viszünk. Ezt a jószágot leg­alább négy és fél mázsára hizlal­juk — magyarázta lelkesen, s olyan szakértelemmel, amiből arra lehetett következtetni, hogy leg­alább is brigádvezető. Kérdeztük tőle, mi a beosztása? — Jószággondozó vagyok — mondta egyszerűen .­S bizony a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben milyen okosan nevelik gazdákká a tagokat, az egészen meglepő. A törzstenyészet meg­tekintésekor történt. A Szolnok megyeiek körülállták Losonczi elvtársat és szakmai kérdésekkel árasztották él. — Egy elnök nem tudhat min­dent — mondta Losonczi elvtárs mosolyogva, majd szerényen félre­állt és átadta a szót Gyuri bácsi­nak, az egyik jószággondozónak. Gyuri bécsi ezt egészen természetesnek tartotta s olyan kerek kis előadást rögtön­zött a fialási átlagok alakulásáról, a takarmánynoirmák összeállításá­ról, mint valami zootechnikus. Később megkérdeztük Gyuri bá­csit, azt tudja-e, mennyi gép dol­gozik a tsz-ben. Tudta. Részlete­sen felsorolta mindet. Hát ilyen szövetkezeti gazdák a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagjai. Érdekes, hogy ' mennyire mérték­tartóak és takarékosak. E téren is sokat tanulhatunk tőlük. Nyíri elvtárs, a Szolnok megyei Tanács főmezőgazdásza amikor megnézte az egyik kutat, találóan meg ^ is jegyezte: „Nemcsak 100 000 forin­tos kútból lehet vizet húzni.” Később a látogatás utáni beszél­getés során Losoncai elvtárs utalt is Nyíri elvtárs megjegyzésére. — Mi nem nagyon szeretünk költekezni. Nem azt tartjuk, hogy ha már tsz, . akkor a jószágóilo­mányt legalábbis márvány jászol­ból etesse. Aztán mosolyogva megjegyezte még, tudomása szerint a Szolnok megyei tsz-ekben szeretnek fény­űzően építkezni „palotákban” tar­taná a jószágot. A Vörös Csillag Tsz-ben ehelyett inkább a takarmány termesztéssel törődnek jobban. Persze a Szol­nok megyeiek is elmondták, amit helytelenítettek. A trágyakezeléssel pé'dául még nagyon hátul kullog­nak a Barcsi Vörös Csillag Tsz- ben. A kisebb-nagyobb hibák el­lenére, mégis mindannyiunknak az volt a véleménye, hogy a barcsi Vörös Csillag Tsz valóban rászol­gált jó hírére. Vajon mi tette a barcsi Vörös Csillagot az ország legjobb szövet­kezetévé? Kissé érthetetlen volt a kérdés az ottani elvtársaknak. — Mi tette volna? — a tagok igyekezete. S el is mondtak néhány példát ennek bizonyítására: Van a szö­vetkezetnek egy távoli 14—15 kilo­méterre lévő földterülete. Reggel 4 órakor már kapáltait a tsz-tagok. Legalább két árakor el kellett in­dulni hazulról, hogy kiérjenek 4 órára. Senki sem leérte őket erre. Reggel félhatkor teherautón is ki­mehettek volna, dehát azt kései időpontnak tartották. * A pártszervezet vezetősége sokat tesz azért, hogy a tagok egyre in­kább magukénak érezzék a 'szö­vetkezetét, s bízzanak vezetőik­ben. Ebben a tsz-ben nem akarják mindenféleképpen érvényesíteni, a közgyűlésre is rákényszeríteni a a vezetőség akaratát. A fontos kér­désekben az az élv uralkodik, hogy döntsön a tagság. Persze a vezetőségnek is megvan az álláspontja, melyért szükség esetén élénken vitázik. Nem úgy van, hogy „ahogy esik, úgy puf­fan.” A pártvezetőség nem merev sé­ma szerint végzi munkáját. Mindig azzal foglalkozik, ami a legtöbb gondot okozza a tsz-tagoknak. Het­venöt tsz-tag vett Például házat a közelmúltban, de soUan nem köl­tözhettek be az új hajlékba, mi­vel a lakó nem volt hajlandó el­fogadni a cserébe felajánlott in­gatlant. A pártvezetőség nem res­téit eljárni ebben az ügyben a helyi tanácsitól a legfelső bírósá­gig s érvényre juttatta a tsz-tagok igazságát. Ilyen, látszólag egyszerű tettek­kel szerzett tekintélyt a pártveze- tősóg. Ma már bizalommal for­dulnak hozzá nemcsak egyéni prob­lémákkal, hanem közérdekű kér­désekkel is. Jól bevált nálunk a vegyszeres gyomirtás, — vetette fel például a közelmúltban Vránics Pál — miért ne próbálhatnánk meg a muhart is így mentesíteni a gyomtól. Megfogadták a tanácsát és si­kerrel alkalmazták a muharban is a vegyszeres gyomirtást. Ehhez hasonlóan mindenre kiterjed a párttagok figyelme A régi állattenyésztési brigádveze­tőt például hanyag, felelőtlen mun­kájáért a párttaggyűlés javaslatára váltották le. Követendő példa megyénk ter­melőszövetkezeti pártszervezetei számára a Vörös Csillag-beli elv- társaknak az az érdeklődése is, amelyet a község ügyed iránt ta­núsítanak. Nincs Barcson olyan fontosabb megmozdulás, amelyben a szövetkezet kommunistái egysé­gesen ne foglalnának állást. Ez­által nemcsak ismerik, hanem irá­nyítják is a közvéleményt, s he­lyes intézkedésekre tesznek javas­latot a község vezetőinek. A hely­zetismeret a tsz-tagok számára is gyümölcsözik. A községnek például sok volt a legelője, nem tudták megfelelően hasznosítani. A tsz pártszervezete javaslatára 65 hold legelőt átadtak a szövetkezetnek. Most meg arról értesültek a Vörös Csillag kommunistái, hogy 12 ház eladó a községben. Közbenjárá­sukra a szövetkezet vezetősége a legjobb dolgozóknak annyi előle­get ad — már amelyiknek szük­séges, — hogy megvehessek a há­zakat. Ősszel nem nagyon érzik majd meg ezt a tsz-tagok, hiszen legalább 60 forint lesz munkaegységenként a része­sedés. így aztán nem csoda, ha az em­berek jól érzik magukat a tsz- ben, s a fiatalok sem vágyódnak máshová. Érdemes megemlíteni, hogy ha valaki nősül, vagy férj­hez megy és továbbra is a tsz- ben marad, az előző évben teljesí­tett minden munkaegységére 10 forintot kap ajándékképpen. Volt olyan fiatal pár. amely közel 5000 forintot kapott így. Nem valami csoda folytán lett tehát virágzóvá a barcsi Vörös Csillag. Jól mondják az ottani ve­zetők: minden a tagoktól függ. Sekulity Péter — Simon Béla. Egyiptom népének nagy ünnepe Kairo (MTI) Mint az APF je­lenti Nasszer miniszterelnök vasár­nap délután fogadta Trevelyant, Anglia kairói nagykövetét. A meg­beszélés után közleményt adtak ki, amely szerint a nagykövet azéri ke­reste fel Nasszert, hogy bejelentse: vasárnap délelőtt az utolsó angol katona is elhagyta Egyiptom terü­letét. A nagykövet kijelentette: „örörpmel állapítom meg, hogy a Szuezi-csatorna övezetében mindkét fél a megértés szellemében hajtja végre a létrejött megállapodást.” A közlemény szerint Nasszer így vá­laszolt: „Remélem, hogy ez az ese­mény a megértés és a barátság uj korszakát vezeti be országaink kö­zött.” • Moszkva (TASZSZ) Nagy nem­zeti ünnep van június 18-án Egyip­tom népének: a függetlenség és a köztársaság napja. Ebből al alka­lomból Mohammed A. El Kuni, — Egyiptom moszkvai nagykövete jú­nius 17-én este beszédet mondott a moszkvai televízióban. Beszédét a rádió is közvetítette. A nagykövet beszédének elején az egyiptomi nép üdvözletét és jókí­vánságait tolmácsolta a szovjet nép­n.o!v. — Országunk, mondotta a nagykövet, — éppen azért válasz­tatta nemzeti ünnepének június 18- át, mert ezen a napon fejeződik be teljesen a külföldi csapatok elszál­lítása az ország földjéről. Ilyenfor­mán teljesül az egyiptomi nép leg­hőbb vágya, amelynek megvalósu­lásáért olyan sokat harcolt, szenve­dett és áldozott. A szovjet nép, — amelynek a hazája megvédésében tanúsított hősiessége ideálként le­beg előttünk, mindenkinél jobban megtudja érteni, hogy Egyiptom büszke a függetlenségére, elszántan meg akarja azt védeni, s minden önfeláldozásra kész hazája megvé* déséért. A nagykövet ezután hangsúlyoz­ta, hogy az imperializmus alóli fel- szabadulás után Egyiptom soha töb­bé nem engedi meg, hogy az im­perializmus valamilyen uj formá­ban visszatérjen. A nagykövet megelégedéssel álla­pította meg, hogy Egyiptomnak a Szovjetunióhoz fűződő barátsága ál­landóan erősödik és fokozódik a két ország együttműködése is a legkü­lönbözőbb területeken. El Kuni köszönését mondott a Szovjetunió kormänjünak és népé­nek azért a hatékony támogatásért, amelyet a függetlenség megőrzésé­ért folytatott harcban nyújtott Egyiptomnak, valamint a különböző területeken adott értékes segítsé­gért. Mindez mély nyomokat ha­gyott az egyiptomiak szívében.­Beszédének végén El Kuni nagy­követ kijelentette, hogy Egyiptom népe nemzeti ünnepén örömmel üd­vözli Sepilov szovjet külügyminisz­ter egyiptomi látogatásét: * Kairo (TASZSZ). Az egyiptomi nép melegen és szívélyesen fogadta Sepilov szovjet külügyminisztert, aki az egyiptomi kormány meghí­vására a függetlenség és köztársa­ság napjának megünneplésére ér­kezett az országba. Sepilov számos táviratot kap, amelyek a szovjet nép és a kormány iránti forró ér­zéseket fejezik ki, továbbá az Egyiptom és a Szovjetunió köz­ti baráti kapcsolatok további elmé­lyítését kívánják. Sepilov Kairóba érkezte az egyip­tomi sajtó figyelmének homlokteré­ben áll. A lapok az első oldalukon számolnak be a szovjet .külügymi- nisrter Kairóiba érkeztéről és az egyiptomi vezetőkkel i történt első találkozásairól. (MTI). Sepilov látogatása Egyiptomban Kairo (TASZSZ). D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere — szombaton látogatást tett Mahmud Favzi egyiptomi külügyminiszter­nél Favzi külügyminiszter szombat este estebédet adott Sepilov tiszte­letére. Egyiptom részéről az estebé­den jelen volt Nasszer miniszterel­nök is. Az estebéd szívélyes, ‘baráti lég­körben folyt le. Utána Sepilov és Nasszer miniszterelnök között bará­ti megbeszélés volt. Vasárnap Sepilov ismét hosszas megbeszélést folytatott Nasszer mi­niszterelnökkel. A beszélgetésben részt vett Favzi külügyminiszter is. (MTI). Meyerson asszony lesz az úi izraeli külügyminiszter támadt nézeteltérések miatt lemond a külügyminiszteri tisztségről. A londoni rádió értesülése sze­rint Mose Sárét utóda Golda Me­yerson asszony, Izrael jelenlegi munkaügyi minisztere lesz. (MTI)' Jeruzsálem (MTI). Az AFP jelentése szerint az izraeli minisz­tertanács hétfő délelőtti ülésén meg­adta a felmentést Mose Saretnek, aki már vasárnap bejelentette, hogy a Ben Gurion miniszterelnökkel TÓTH Tsrym A KUJON (20.) M onoki másnap délben az ebéd­szünetben levélpapírt vett. Gyorsan bekapta az ételt és Igye­kezett vissza a műhelybe. Käs ládi- kát kerített s leült egy bakra. A ládát térdére fektette, újságpapírt takart rá, úgy kezdett írni a levél­papírra. „Kedves István ecsém! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjanak szeretett családoddal együtt. Ne vedd rossz néven, hogy írok, de kihez fordulhatna az em­ber mai világban, ha nem a hozzá legközelebb állóhoz. Tudniillik én most olyan szak­mai vizsgafélét teszek, ami — te is tudod — pénzbe kerül, hiszen a Krisztus leplét se őrizték ingyen. Nem akarom szaporítani a szót, küldjél nekem sürgősen 1000 azaz ezer forintot. Tedd meg ezt szerető bátyádnak. Előre is köszönöm a hozzám való szívességedet. Csak még azt akarom mondani, hogy Csenda Péter rendőrt a minap idebent láttam. Biztos valami nagy­kutya már, hogy feljár Pestre. Nem tud ezektől az ember megszabadul­ni, ugye? A lovakat úgyis potom adtam neked; Üdvözöl Sándor bátyád.” znáp este Karcagon a- „nad­rágfenék” kút táján két fia­tal andalgott csendes szóharmato- zás közt. Mielőtt elkísérnénk őket, jegyez­zük meg, hogy méltán nevezte el a nép nyelve ezt a 'ájókot. Képzel­jük el, hogy kezdődik egy széles utca, amely tulajdonképpen kettő. Mert hogyha a bal sarkon lévő há­zon nézzük az utcatáblát, az van kiírva, hogy Tompa utca. Ha meg* ezzel átellenben böngésszük a ne­vet, azt látjuk, hogy ... Ejnye, most nem is jut eszembe, mi az új címe, de ezelőtt Balogh utcának hívták. Arról, hogy csakugyan lakott ab­ban ki a gyepig egy tucat Balogh; Tehát megindul ez a széles utca s mikor már vagy száz métert elér, még jobban tágul. Namármost. Pont ennek a bővületnék a köze­pén kótog egy szürkészöld kere- keskút — már amikor meghajtják. Innentől a széles utca két ágra szakad, balra az említett Tompa, jobbra meg a régi nevén Balogh szánra. Nem mond igazat, aki ta­gadja, hogy ebben az akkurátus utca-találkozásban a nadrág- vagy a gatyafenék minden jellemző tar­tozéka meglelhető; Míg ezzel eltöltöttük az időt, a fiatal pár már besétált a Balogh- 6zár elejére. Ahol végetér a kaszinó hosszú deszkakerítése s az utca halvány käs iramodást vesz balra, öreg bodzafa csüngeti kócos lomb­ját a járda fölé. _ Jlfost már ne gyere tovább, Lf± P ista — mondta szívfáj­dalommal a kislány s háttal a kerí­tésnek megállt a fiúval szemben. — Meddig kell még így bujkál­nunk? — szomorkodott a legény? — Ne búsulj, Pistukám, én úgy is a tied leszek: Abba nem enge­dek senkit beleszólni, hogyan ala­kítom a sorsom. — Gyere közelebb kedves kis barna madaram — bongott mele­gen a fiú hangja s két kezébe fogva a kislány két kezét, mindenről megfeledkezve nézte, nézte. — Piroska, Piroskám, fürjecs- kém — becézgette. Homlokát oda­értette homlokához. Behunyta a szemét, úgy itta forró halántékába haja selymének puhaságát; Még azt is megérezte, ha egy-egy külön­álló hajszál, pehely-érintésű csókot csiklandozott szeme sarkához. Aztán megint sóhajtva nyitotta fel szemét s elmerült abban a két dióbama szemben, amiből annyi, de annyi biztatás mosolygott rá. Meleg aroa síma, mint a bársony s olyan nevetős, mint ízes barack a fán. Amint szempillája meg-meg- rebben, mintha lusta szellő líbeg- tetné a kövér levelet az iruló-piruló gyümölcs előtt. Orrából-e, szájából-e vagy kar­csú nyakából olyan anyás nyugal­mat adó illat permetez; Milyen kedves käs asszonyka is lesz belőle! Pista most elpirult. Szerencse, hogy holdvilág elpalástolja a sze­relmesek sűrű színeváltozását; Ar­ra gondolt, hogy amikor már övé lesz Piroska, milyen aranyosan megváltozik nemsokára az alakja: Elől, ott a törökmlntás kötő alatt halmocsfca gömböiyödik, s akkor tényleg olyan kedves, óvatos, vi­gyázva surranó lesz majd, mint a mezők barna, szelídszsemű kisma­darai. Ilyenkor nyáron kimegy majd hozzá a tanyára. (Az utolsó hóna­pokban nem engedi már dolgozni, mint ahogy anyjának, nagyanyjá­nak még kijutott.) ök aratnak az irdatlan nagy táb­lában a kombájnnal s déltájban messziről észreveszi az édest, amint simán közeledik a csapáson. Leg­feljebb barna fejecskéje meg a válla látszik a vibráló búzatenger felett s aztán előtűnik egész alak­jával valamelyik fordulónál; Jobb kezében kaskát hoz, benne galamb­húslevest meg pitét. Balján meg kisfiúk csimpaszkodik — mert az első gyerek az lesz —, a kicsi neki- neki iramodik, apró lábaszára úgy villog, akár új küllő a forgó kerék­ben. Megérkezik, nagyot sóhajtva le­ül valami kis enyhelyre s ő segít nekj kényelmes ülést sikeríteni, hiszen drága kincs 6 is, meg akit a szíve alatt hord is. „Elfáradtál, ugye, kedves?” — kérdezi tőle és megcsókolja fénylő porcos fülecskéje mögött azt a fe­hér helyet amire olyan kisgyere­kesen göndörödnek a pihés hajszá­lak. _ AJin gondolkoztál? — szorí­tó ttá oda fél arcát Piros­ka s pillanatokig úgy figyelték egy­más lélegzését, szívük dobbanását. — A jövőnkön — suttogta Pista, majd gyöngéden megszorította a kislány két ruganyos karját s szen­vedélyesen, de halkan kérlelte, — Legyél erélyes, ha te is úgy alkarod, ahogy én gondoltam. Mondd meg határozottan, hogy nem szereted Zoltánt, akit néked szánnak; A lányosán világosarcú Koczog Pista meet szemét összehúzva, fel­sőtestét hátrahajtva kutatott a lány arcábam Fájdalmas kíváncsisággal kereste, vajon nem árnyalja-e va­lami megbánásféle Piroska ígérge­téseit, mikor vőlegényjelöltjéről beszélnek. Nem bírná elviselni, ha csalódnia kellene. 1— Abban biztos lehetsz, hogy nem erőltethetnek hozzá. Nem aka­rom ;;; Nagyanyám bólondériája az egész. Mindig benne volt ka­paszkodhatnék s hogy ezek a fel­vidéki menekültek a közelünkbe költöztek háború után, azóta ki nem lehetett a fejéből verni, hogy engem meg Zoltán egymásnak te­remtettek :; j Az tetszik neki, hogy Bögösék urak voltak. Majd elájult, mikor mesélte Bögösné, hogy a fe­hérneműjükben most is benne van az arany családi címer.:'; Meg hogy milyen jó katolikusok..; Tu­dod, mit kérdezett, mikor meghal­lotta, hogy veled szoktam sétálni? — Mit? — Biztos valami kominista az a Koczog gyerek? — mondta. — Hogy volna még párttag, hiszen ti­zenhét éves — válaszolom neki; — Hát a vallása? — faggatott tovább. — Református — vágom rá;:: Jaj­jaj, szent szűzanyám — sápítozott nagymama — az még rosszabb, mintha kommunista ’enne. Látod ilyen bigott.:; A legény jót nevetett. * (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom