Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-16 / 142. szám

2 KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAP 1956. Junius 16. A dolgozó nők világkonferenciájának második napja legyük sokoldalúbbá, vonzóbbá a DISZ munkáját — A DISZ Megyei Bizottságának ülésén elhangzott beszámoló és vita alapján Tegnapelőtt ülést tartott a DISZ Szolnok megyei Bizottsága. Meg­tárgyalta a DISZ Központi Vezető­ségének legutóbbi határozatát, s annak alapián elemezte megyénk if­júságának helyzetét. A fiatalok szép eredményeiről adott számot ez az értekezlet. A termelőmunkában elért sikereikért elsősorban a Tisza Cipőgyár, a Ti­sza Bútorgyár és a Törökszentmik­lósi Mezőgépgyár ifjúmunkásait di­csérték meg. Elismerő hangon emlé­keztek meg arról az 1238 traktoros­ról, akik csatlakoztak az országos versenyhez. Hozzájuk hasonlóan tiszteletet vívlak ki maguknak a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok fiataljai. Az elmúlt évi 70 ifjúsági munkacsapattal szemben ma már 225 dolgozik a megyénkben. Az ifjúsági szervezet tagjai segít­séget adtak a tsz-fejlesztéshez és az állampolgári kötelezettségek teljesí­téséhez. Javulás érezhető az agitá- ciós és propaganda munka terüle­tén is. Egyszóval rendszeresebb, változatosabb, vonzóbb lett a DISZ szervezetek élete. A megyei bizottsági ülés tanulsá­gul vonta le: mindez elsősorban an­nak köszönhető, hogy állandóan erő­södik az ifjúsági szövetség pártve­zetése, különösen a Központi Ve­zetőség 1955. május 27-i határozata óta. Pártszervezeteink fokozottab­ban segítik, irányítják a DISZ-t az élet minden területén. Ebből adó­dik a következtetés: az ifjúsági szö­vetség előrehaladásának a legfonto­sabb biztosítéka a párt segítő keze. Ezért is kell növelni a fiatalokban a párt iránti bizalmat és szeretetet erősíteni a párt vezető szerepét. Na­gyon sok feladat vár még a Dísz­re, melyek megoldására csak a párt támogatásával vállalkozhat. Mindenekelőtt a DISZ alapszerve­zetek munkáját kell jobbá tenni. Jelenleg az alapszervezetek több­ségében szűk keretek között mozgó, a fiatalok öntevékenységét, lelemé­nyességét. a változatosságot gyakran nélkülöző, állandóan ugyanazon problémák körül forgó élet folyik. Változtatni kell ezen. s elérni, hogy a tanulás, a termelésben való példa­mutatás hangsúlyozása mellett a kulturmunka. a sport, a fiatalok ér­dekvédelme, stb. is a DISZ munka szerves részévé váljon. Olyan prog­ramot alakítsunk ki. mely kielégí­ti a fiatalok sokoldalú érdeklődését, szórakozási vágyát. Természetesen segítséget kell ad­ni ehhez a különböző szervezetek­nek, s mindenkinek, akinek szívügye a fiatalok nevelése. Sok esetben ugyanis a DISZ ereje kevés ehhez. Hiába akar például a Mezőtúri Gép­állomás DISZ-szervezete szórakozá­si és sportolási lehetőséget biztosí­tani a traktorosoknak, mikor azok kora tavasztól késő őszig a központ­tól 15—20 kilométerre dolgoznak, s közben a sportfelszerelést a város­ban őrzi a Traktoros SK. Ehhez ha­sonló problémák sok helyen van­nak. Lehet-e például a tiafa'ok ku'túráiis igényeinek kielégítéséről beszélni olyan helye­ken. mint Tószeg, ahol a kultúrott­hon igazgatója az ifik szereptanu­lási idejére nem biztosított világí­tást. Elképzelhető, milyen lehetett ezek után a szakmai segítsége. Több helyen a kultúrotthon vezetősége nem veszi be a tervbe a OISZ ren­dezvényeit. nem enged táncmulat­ságot rendezni. Késedelem nélkül változtatni kell ezen. Annak is ves­sünk véget, hogy a DISZ semmibe vegye a kultúrotthon tervét, s ön­hatalmúan intézkedjen. Csakis egy­más munkájának tisztelete, a prog. ram összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt. A községi DISZ szervezetek és a kulturotthonok vezetőségének kö­zös erőfeszítésével el kell érni, hogy a fiatalok tömegesen kapcsolódja­nak be a kulturmunkába. Gondol- niok kell arra. hogy a kulturház el­sősorban az ifjúságé, annak kultu­rális fejlődését, szórakozását kell biztosítani. Jó példával jár elől ezen a téren a tiszaszentimrei kultúrott­hon. A DISZ szervezetek eredménye­sebbé tehetik nevelő munkájukat, ha a kulturotthonok mellett kihasz­nálják azokat a lehetőségeket, me­lyeket a könyvtárak, műszaki klub- bok. sporttelepek nyújtanak. Ezek vezetésébe kapcsolódjanak be az alapszervezetek, s hassanak oda, hogy a fiatalok érdekének megfe­lelően dolgozzák ki a programot Igen sok még a DISZ tennivalója a sportkörökben. A testnevelés bi­zonyos fokú mellőzésének megszün­tetésével el kell érnie, hogv a hon­védelemre való felkészülés szem­pontjából is fontos sportágakat — atlétikát, tornát, stb. — is in­tenzívebben fejlesszék. Ezzel kap­csolatban mulasztás terheli a MEHÖSZ-t is. gyakran végzi még olyan felületesen munkáját, mint a tiszafüredi járásban tette. ahol Nagyivánra akkor küldött lőszert, mikor kispuska nem volt. A szak­képzett oktatók biztosítása sem ki­elégítő a MÖHOSZ részéről. A változatos alapszervezeti élet kialakítja természetesen elsősor­ban a helyi vezetőktől függ. Ben­nük kell több kezdeményező erőnek lenni. Rendezhetnének például klub­délutánokat. könyvankétokat. vitá­kat a filmekről, többnapos csónak­kirándulást a Tisza partján, stb. Mindez érdekli a fiatalokat, erősíti ragaszkodásukat a DISZ-hez. (Folytatjuk.) A dolgozó nők világkonferenciá­jának budapesti ülése pénteken folytatta munkáját. A délelőtti ülé­sen Yolanda Sylva Picingher, a Brazil Textilipari Szákszervezet ve­zetője elnökölt. Az első és második napirend vi­tájában elsőnek Marie Radova, a Csehszlovák Kereskedelmi Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke szó­lalt fel. Bevezetőben elmondotta, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a férfiak és a nők jogainak egyen­lősége az államrend egyik alapvo­nása. Biztosították a nők jogát a munkához, s így a dolgozó nők szá­rny évről-évre növekszik. Ezután részletesen ismertette, ho­gyan segíti a csehszlovák kormány a családokat, a házasulandókat. Az utóbbiaknak például berendezési segélyt R lyósítanak. Ismertette ezután azt a széles­körű vitát, amelynek célja, hogv a Csehszlovák Köztársaságban feltár­ják a gazdasági élet fejlődését fé­kező tényezőket. Ezek kiküszöbö­lése teremti meg a szükséges elő­feltételeket ahhoz, hogy a bérszín­vonal csökkentése nélkül csökkent­sék a munkaidőt. — Nyomatékosan kijelentem — folytatta —, hogy teljes mértékben támogatjuk a Szakszervezeti Vi­lágszövetségnek a munkaidőre vo­natkozó követeléseiit. — Országunk jelenlegi politikai rendszere — fejezte be szavait — a csehszlovák emberek millióinak ragyogó távlatokat Ígér, a családok életét még szebbé teszi. Ehhez bé­kére van szükségünk. A csehszlo­vák nők épp ezért nemcsak jó munkások és jó anyák, hanem jó békeharcosok is. Ezután So Aissata francia-szudá- ni küldött, tanítónő, szólalt fel. A szudánj dolgozó nők nevében kö­szöntötte a kongresszust, majd fsmertette az ottani életet. Szudánban kevés a dolgozó nő, s ál­talában nem igen engedik meg, hogy a nők tanuljanak. A szülők még azt is ellenzik, hogy a lányok iskolába járjanak, mert félnek, hogy elszakadnak a régi szokások­tól. Amelyik szülő engedi, hogy ta­nuljon a lánya, ott az adminisztra­tív intézkedések akadályozzák a ta­nulást. Szudánban például egyetlen olyan lány van, aki érettségi vizs­gát tett. Általában nincsenek ápo­lónők, a szülőotthonok .rendkívül rossz állapotban vannak. Ezután a küldött a szudáni nők harcáról beszélt, melyet jogaikért folytatnak. Jargelina Martinez uruguayi kül­dött beszélt az ottani dolgozó nők helyzetéről. Az uruguayi kormány rendeletet adott ki, amely szerint a nőknek egyenlő értékű munkáért ugyanannyit kell fizetni, mint a férfiaknak. Egyenlő munka és tel­jesítmény esetében a rendelet ugyan nem enged különbséget ten­ni férfi és nő között, a munkálta­tók azonban mégis számtalan ka­tegóriában fenntartották az egyen­lőtlenséget. Elmondotta, hogy a textilipari üzemek jórészében egész­ségtelen munkakörülmények van­nak. A munkások állandóan tilta­koznak ez ellen. Erre alakítottak egy bizottságot, amelyik megvizs­gálta a foglalkozási ártalmak kér­dését, de ebben a bizottságban a munkásokat senki sem képviselte, így aztán megállapították, hogy a textiliparban nincsenek egészségre ártalmas munkakörök: Liuba Chisinevschi, a Román Országos Szakszervezeti Tanács tit­kára, a román dolgozó nők üdvöz­letét tolmácsolta. Bevezetőben a nők helyzetéről beszélt a felszabadult Romániában, majd a nők akcióegységéről szólt és hangsúlyozta: — Ahhoz, hogy a dolgozó nők kö­zött még szorosabbá szövődjenek a baráti szálak, szükséges, hogy az egyes országok szakszervezetei kö­zelebb kerüljenek egymáshoz. Ügy gondolom, ennek érdekében minden eszközt fel kell használnunk, így például kiadványaink cseréjét, a küldöttségek cseréjét, a levelezés lehetőségét. Javasoljuk, hogy konferenciánk határozatait a dolgozó nők legszé­lesebb tömegei között terjesszük, így konferenciánk határozatai olyan mozgósító erővé válnak, amelyek a szakszervezeti mozgalmat nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt erő­sítik. — A szakszervezetek és a nem­zetközi szakmai tagozatok egyaránt törekedjenek a közeljövőben a nők nagyobb mértékű aktivizálására. A nagy tapssal fogadott felszóla­lás után megválasztották azokat a bizottságokat, amelyek megfogal­mazzák a világkonferencia felhívá­sát, határozatait és a memorandu­mot, majd Rína Picolato, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség nőbizottságának vezetője szólalt fel. Többek között ezeket mondotta: —■ Bár alkotmányunk a férfiak­kal egyenlő jogokat biztosít a dol­gozó nőknek, mégis a dolgozó nők nagy tömegének ma még el kell vi­selnie a legszégyenletesebb igazság­talanságot, a legembertelenebb megkülönböztetést. Azonos mun­káért azonos képesítés mellett a férfiakénál kevesebb bért kapnak, csak azért, mert nők. Részletesen beszélt azokról az embertelen eszközökről, amelyeket a munkáltatók a dolgozó nőkkel szemben alkalmaznak. Palermóban Az idei Országos Mezőgazda- sági Kiállításon is lesz vásári rész. A múltévihez hasonló területen történik az árusítás, de a tavalyi­nál sokkal gazdagabb lesz a vá­laszték. A belkereskedelem és a SZŐ VOSZ légid vál óbb vállalatai sok olyan külföldi és hazai gyárt­mányú cikket is árusítanak majd, amelyeket itt mutamak be először a vásárlóközönségnek. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy a dolgozó például dolgoznak olyan textilmun- kásnők, akik nincsenek biztosítva sem baleset, sem betegség ellen. — Az Olasz Általános Szakszer­vezeti Szövetség az utóbbi években mind nagyobb súlyt helyez a túl­hajtott munka ellen, a bérek egyen­lőségéért és a dolgozó nők összes jogainak kivívásáért folyó harcra. — Ma a szakszervezeti mozgalom már olyan fejlett — folytatta, — hogy a harc újabb, merészebb lehe­tőségeit vethetjük fel. Elhagyjuk az általánosságokat és a nők követelé­seit a különböző helyzeteknek és a különböző reális lehetőségeknek megfelelően határozzuk meg. Az olasz delegátus nagy figyel­met keltő felszólalása után Justine Ranivosoa, a Madagaszkár! Peda­gógus Szakszervezet titkára lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején arról szólt, hogy a francia gyarmatosítás előtt a ma- dagaszkári nőknek kedvezőbb hely­zetük volt mind a családban, mind a közéletben. A nőknek szavazati joguk is volt és ezzel megelőzték az európai nőket. A gyarmatosítás óta ez a helyzet megszűnt. — A francia és a madagaszkári nők között igen nagy különbség van a munkabérek tekintetében. A helyzetet súlyosbítja, hogy a francia nők ugyanazért az árért jó árucik­keket vásárolhatnak, a bennszülöt­teknek viszont csak silány minő­ségű áruk jutnak. Ismeretlen a fizetett szabadság, a társadalombiz­tosítás, stb. — A súlyos körülmények arra ösztönzik a madagaszkári dolgozó­kat, hogy egyre fokozottabban ve­gyenek részt a szakszervezeti moz­galomban — fejezte be beszédét Justine Ranivosoa A délelőtti ülés utolsó felszó­lalója Najar Sahatysibai, a Szíriái Gyógyszerész Szakszervezet kül­döttje volt. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az elnök bejelentette, hogv a szudáni és afrikai nők, az indonéz ültetvényeken dolgozó nők szerve­zete, az egyik nagy olaszországi szövőgyár dolgozói, továbbá a ma­dagaszkári és a chilei dolgozó nők táviratban üdvözölték a konferen­ciát. A délelőtti ülés ezzel véget ért. (MTI.) parasztság részéről legjobban ke­resett árukból megfelelő mennyi­ség jó minőségben álljon rendel­kezésre. Az élelmiszeripar e kiál­lításra külön sör-, bar-, likőr- és páüinkafédéfcet hoz forgalomba El­sősorban a nők részére, napon la rendeznek majd divatbemutatókat, (MTI.) Figyelem! Útelzárás! Gazdagabb lesz az árucikkek választéka az idei mezőgazdasági kiállításon A KUJON 11Ó1H ISTVÁN. (18.) Af onoki napok óta egyre fel- ajzottabban utazott be a cse­peli munkásszállásról a Nyugati­hoz, a Sabária sörözőbe. Teriit nem találta többé. Pedig de szom­jazott rá! Féltve őrzött a belső zsebében hétszáz forintot. Kellemes napokra számított a kis műkével. A pénz­ből ötszáz forint, amit Koczogtól kapott, kettőt pedig úgy szerzett, hogy felesége utolsóelőtti fülbe­valóját értékesítette. Sok pohár sör elfogyott, sok po­hár rum felzaklatta benne a szép szombat este emlékeit, de a lány nem mutatkozott. Valami hátsó gyanítással máshol is próbálkozott egy szép napon. Mi­után belesett a Sabáriába s a nőt nem látta, a népbüfébe ment. Gátlástalanul mozgott, egyszerű munkásruhában volt. Utálkozva tolta félre útjából a talponálló rész züllött, büdös ven­dégeit; Köpött is, mikor egy kicsit szabadabb helyre ért s máris letett arról, hogy Terit itt megleli. Fintorgatta az orrát az ételpult mellett gyürekezve. Gyomorkava- rón bűzlött a kifogyhatatlan kon- dérokba éveken keresztül berágó­nadrágzsebébe süllyesztette, ott ki­nyomta. Veszedelmes csontos ök­lök domborodtak izmos combjára tapadva. ■ Szemmozdulás nélkül szúrta át pillantásával Mondkit és súlyosan közeledett — Látom azon a félbehagyott paraszt pofádon, hogy vidéki vagy — apuskám. Biztosan valami úri haverja volt a mutterodnak..: Fogd a szád, mert úgy megpöccint- lek, hogy a vi!Mm is lihegve ér utói. Jl/f onoki igyekezett eltűnni a szomszédos étteremben; Alig látott tisztességesnek mondható vendégeket; Vadászzsákmányt leső nők cigarettáztak magányosan, ket­tesben, vagy vérben forgó szemű „palik” társaságában, őt is célba- vette egy lilakarikás szemű. Mo­solygott rá, de mikor kinyitotta el- mázoiódott festékű száját, azt se tudta, hogy nézzen másfelé. Felül három-négy középső foga hiányzott a nőnek és lázas fényben égő szeme, meg a foga fekete hé­zagán át látszó betegvörös szája undorral töltötte el. — Apa — szólította meg egy né­pes asztaltól valaki. Borzas, pely­hes hajú sovány fiú tartott az orra alá egy fémes csállogású tárgyat. — Helyet kért. Míg a pincért várta, ezemügyre vette a népes társasá­got. Két ittas nő ült vele szem­ben, háttal a karjukkal egymás vállára, meg a barátjaikéna roekad- ták. Az asztal körül ülők vala­mennyien egyfele néztek.; Valaki valamit produkált közülük. — Ne légy állat! — Ne engedjétek, milyen have­rok vagytok? — sipákolt az egyik nő. — Dögöljön meg, ha olyan ba­rom! Jött a pincér; — Mi az, mit csináltok itt? — tolta szét őket s a következő pil­lanatban indulatfosan dobta el a legközelebb ülőket az asztaltól. — Mi jött már rád megint, az anyád k;:. a istenit?! — rántotta fel karjánál fogva a iegeüegánsao- ban öltözöttet; A biazlrt kifeje- zésű, bambán nyitott szájú fiú ál­mosan, önérzetesen lökte volna el a gyorsmozgásiú pincért; De az szorította karját, mint a harapó­fogó. — Mutasd a lábad .•:: Teszed el azt a bicskát. Ha összekensz vele. odamázolok — hajolt le a vagány bokájához; — Azt mondta az állat, hogy vért akar látni. Ezért a bicskájával él- nyiszálta a lábszárán az ereket — világosította fel röhögve egy su­hanó. — Mit izgat téged Lojzikám? — húzta fel vállánál fogva az alkal­mazottat egy dús sörényű, bodor paj eszes fiatalember, aki ismerte a pincért. — Hívd a mentőket — sikította kéjelegve a vérző lábú legény mö­gött álló, hegyes iilepű nő és sán­tákéivá, hadonászva billegett a te­lefon felé. Dulakodás támadt. Szitkok, frö- csögő, gyűlölködő szószegések, dobo­gás, székzuhanás, pohártörés — ömlöttek ed a furcsa népség vitus- táncán. Még a rendőrökkel, a men­tőkkel is dulakodtak; Végül mind kikerült a hátsó bejáraton. ogy érzed magad ebben a szennycsatomában? —legyin­tette meg Monoki bámész figyelmét a rég óhaj tobt ismerős hang. — Észre 6em veszel, pedig mióta itt állok melletted — nyafogott Teri. Monoki pirosra izgulva ültette le. — Mióta kerestelek ;;; — mondta vágyakozva. A nő figyelmesen igazította el maga alatt a plisszírozott fehér szoknyát s könyökén a rövid ruha­ujjat; Ápolt két fekete szemöldö­kén csupa ártatlanság volt az éles, nagy görbület. Okos fekete szemé­ből csak úgy dőlt a szemrehányás. — Ilyen ügyes udvarló vagy, hogy nekem kell téged megtalál­nom? Ha véletlenül nem jövök er­re a nagybátyámmal s nem látlak meg a nyitott ajtón át, talán so­sem találkozunk. És két sokatigérő szeme hűsége­sen függőt a vén gavalléron. — Mit iszol? — Itt? Menj már. — Hát akkor hova? — Gyere át a „Volga” presszóba. Most meg Monoki húzózkodott. — Ebben a ruhában? (Folyt, köv.) dott szagözön. Puhát, mozgót ér­zett a talpa alatt. Valaki jól ve- sénkönyökölte s már hallhatta is. — Faterkám, a pofádra mászok. Hogy rakod a trampli topáidat!? — Kuss! A' rongyos tornacipős, gallértalan iíigű strici két mocskos markát Apuci.; -. nem kamelod ezt az öngyújtót? Vedd meg. Tízért oda­adom. Ma még nem ettem .;; Al­más, mi? — hullott utána remény­telenül. miikor szó nélkül tovább­haladt. A közelben a csempés falnál megbízható külsejű férfi olvasott. A Kecskeméti Útfenntartó Vállalat a Kecskemét — Békéscsabai makadámú, kunszentmártoni Körös-bld előtti kb 550 méteres szakaszát korszerűsítés miatt f. hó 18—19—20-án lezárva tartja. A lezárt szakaszon sem állat, sem ko­csi, sem vontató vagy gépkocsi nem közlekedhet. A helybeli forgalomban is csak az útmenti gyalogos és kerék­páros forgalom biztosítható. A vidéki forgalom Tiszaföldvár—Öcsödön keresz­tül bonyolítható le. Felhívja a vállalat a helybeli lakosságot, hogy külső mun­káját állat tartását a fentiek figyelem- bevételével ossza be. KECSKEMÉTI ÚTFENNTARTÓ V. Sladni, nennt f eiwelni akar? Hirdessen a Szolnok megyei NÉPLAPBAN Hirdetéseit Szolnok kivételével a megye valamennyi postahivatalánál is feladhatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom